22. fejezet

Továbbra is szóljuk Isten Szavát bátorsággal!

1. a) Milyen jó hírt hirdettek Jézus tanítványai i. sz. 33 pünkösdjétől, de hogyan fogadták ezt a zsidók elöljárói és vénei? b) Milyen kérdéseket tehetünk fel magunknak erre vonatkozóan?

AZ EMBERISÉG történelme első, több mint 4000 évének legfontosabb eseménye megtörtént: Isten Fia, Jézus Krisztus felkenetett mint az egész föld eljövendő királya. Vallásos ellenségeinek felbújtására ugyan kivégezték, Jehova azonban feltámasztotta a halálból. Általa vált lehetővé az örök éltre való megmentés. Amikor azonban Jézus hű tanítványai elkezdték hirdetni ezt a jó hírt, heves üldözés tört ki. Először két apostolt, majd az összeset börtönbe vetették. Megkorbácsolták őket, s megparancsolták nekik, hogy ne beszéljenek Jézus nevében (Cselekedetek 4:1–3, 17; 5:17, 18, 40). Mit tettek? Te mit tettél volna? Bátran tovább beszéltél volna?

2. a) Milyen még csodálatosabb hírt kell hirdetni napjainkban? b) Kinek kell megtennie ezt?

² I. sz. 1914-ben egy még csodálatosabb és fontosabb esemény következett be. Isten Jézus Krisztus általi Királysága ténylegesen létrejött a mennyben, azután pedig levetették Sátánt és démonait (Jel 12:1–5, 7–12). Megkezdődtek a jelenlegi gonosz rendszer utolsó napjai. Mielőtt kihalna az a nemzedék, amely tanúja volt az 1914-es eseményeknek, Isten szétzúzza a dolgok egész sátáni  rendszerét (Máté 24:34). A túlélők lehetőséget kapnak az örök életre. Isten eredeti elhatározásának megvalósulásaként az egész föld paradicsommá lesz. Ha te ezt a jó hírt elfogadtad, felelős vagy a továbbadásáért (Máté 24:14). De milyen reagálásra számíthatsz az emberek részéről?

3. Hogyan reagálnak az emberek a Királyság üzenetére? b) Milyen kérdés előtt állunk tehát?

³ Néhányan talán szívélyesen fogadnak mint a Királyság-hírnökét, a nagy többséget azonban egyszerűen nem érdekli az egész (Máté 24:37–39). Mások talán gúnyolnak vagy elkeseredetten üldöznek. Jézus előre megmondta, hogy még a rokonaid is üldözőiddé válhatnak (Luk 21:16–19). Munkahelyeden vagy az iskolában is ütközhetsz ellenállásba. A föld sok részén igazságtalanul még be is tiltják Jehova Tanúi működését. Bátran fogod-e beszélni Isten Szavát, ha ilyen körülmények közé kerülsz?

4. Biztosítja-e az egyéni elhatározás, hogy hűségesen kitartunk Isten szolgálatában?

⁴ Kétségkívül Isten bátor szolgája kívánsz lenni. Mégis jó néhányan kiestek már a Királyság-hírnökeinek soraiból, akik azt hitték, hogy semmi sem tartóztathatja fel őket. Mások viszont, akik közül egyesek ráadásul félénk természetűek voltak, még mindig buzgón szolgálják Istent. Hogyan maradhatsz „szilárd a hitben”? (1Kor 16:13).

NE HAGYATKOZZUNK A MAGUNK EREJÉRE!

5. a) Mi az alapvető követelmény ahhoz, hogy Isten hűséges szolgáinak bizonyulhassunk? b) Miért oly fontosak az összejövetelek?

⁵ Természetesen sok tényezőtől függ, hogy Isten hű szolgái vagyunk-e. Alapvető azonban, hogy Jehovára és az ő gondoskodásaira támaszkodjunk. Hogyan tudjuk kimutatni, hogy bízunk benne?  Egyrészt a gyülekezeti összejövetelek látogatása által. Az írások felszólítanak, hogy ne hanyagoljuk el ezeket (Zsid 10:23–25). Az emberek közömbössége vagy ellenségeskedése ellenére is azok maradtak Jehova hű tanúi, akik rendszeresen összejöttek hittestvéreikkel. Ezeken az összejöveteleken növekszik a bibliaismeretük, de nemcsak az új dolgok varázsa vonz oda minket. (Vö. Csel 17:21.) Növekszik a már ismert igazságok iránti értékelésünk, s új módokat fedezünk fel az alkalmazásukra. Egyre mélyebb benyomást gyakorol elménkre és szívünkre Jézus példája (Ef 4:20–24). Közelebb kerülünk keresztény testvéreinkhez az egységes imádatban, s egyénileg is erőt merítünk Isten akaratának további végzéséhez. Jehova szelleme a gyülekezeten keresztül vezet minket, s ennek a szellemnek a révén van közöttünk Jézus, ha összejövünk az ő nevében (Jel 3:6; Máté 18:20).

6. Hogyan tartják az összejöveteleket ott, ahol Jehova Tanúi be vannak tiltva?

⁶ Rendszeresen látogatsz-e minden összejövetelt, alkalmazod-e magadra az ott elhangzottakat? Az illegalitás idején kis csoportokban, magánlakásokban kell tartani az összejöveteleket. A helyet és az időpontot valószínűleg változtatni kell, s ez néha kényelmetlen lehet, különösen ha egyes összejöveteleket egészen késő este kell tartani. De az ilyen kényelmetlenségek és veszélyek ellenére is igyekszenek a hűséges testvérek és testvérnők minden összejövetelen jelen lenni.

7. a) Hogyan tudjuk még kimutani azt, hogy Jehovára támaszkodunk? b) Hogyan segíthet ez nekünk abban, hogy bátran prédikáljunk?

⁷ A Jehova iránti bizalmat a rendszeres ima is mutatja; nem a rutinszerű ima, hanem annak szívből jövő felismerése, hogy szükségünk van  Isten segítségére. Te így imádkozol? Jézus gyakran imádkozott földi szolgálata folyamán (Luk 3:21; 6:12, 13; 9:18, 28; 11:1; 22:39–44). S a megfeszítése előtti éjszakán arra buzdította tanítványait: „Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!” (Márk 14:38). Ha a Királyság üzenete közömbös fogadtatásra talál, kísértést érezhetünk arra, hogy lelassuljunk szolgálatunkban. Ha kigúnyolnak vagy üldöznek, kísértést érezhetünk rá, hogy hallgassunk. De ha őszintén imádkozunk Isten szelleméért, hogy segítsen nekünk továbbra is bátran beszélni, oltalomban részesülünk az ilyen kísértések ellen (Luk 11:13; Ef 6:18–20).

BÁTOR TANÚK PÉLDÁJA

8. Miért érdekel minket különösen a Cselekedetek könyve? b) Válaszolj a bekezdés végén levő kérdésekre úgy, hogy közben kihangsúlyozod, hogyan meríthetünk hasznot ebből a felvilágosításból?

⁸ A Cselekedetek könyvének feljegyzései különösen érdekesek számunkra. Elmondják, hogyan győztek le nehézségeket és bizonyultak Jehova bátor és hű tanúinak az apostolok és más első századi tanítványok, akik hozzánk hasonló emberek voltak. Vizsgáljuk meg e feljegyzések egy részét a következő kérdések és írásszövegek segítségével, s közben gondoljunk arra is, hogyan tudnánk személyesen javunkra fordítani az olvasottakat.

Vajon művelt emberek voltak az apostolok? Vagy olyanok, akik természetüknél fogva nem ismertek félelmet, akármi történjék is? (Csel 4:13; Ján 18:17, 25–27; 20:19).

Honnan merítette Péter a bátorságot, az előtt a zsidó bíróság előtt félelem nélkül beszélni, amely néhány héttel korábban halálra ítélte Isten Fiát? (Csel 4:8; Máté 10:19, 20).

 Mit tettek az apostolok heteken át, mielőtt a Szanhedrin elé állították őket? (Csel 1:14; 2:1, 42).

Mit válaszolt Péter és János, amikor az elöljárók azt parancsolták nekik, hogy ne beszéljenek többé Jézus nevében? (Csel 4:19, 20).

Kihez fordultak segítségért a szabadulásuk után? Talán azt kérték tőle, hogy állítsa meg az üldözést, vagy mit? (Csel 4:24–31).

Hogyan gondoskodott Jehova segítségről, amikor az üldözők le akarták állítani a prédikálást? (Csel 5:17–20, 33–40).

Hogyan mutatták ki az apostolok, hogy megértették, miért szabadította meg őket Jehova? (Csel 5:21, 41, 42).

Mi tettek a tanítványok továbbra is, jóllehet a heves üldözés miatt sokan szétszóródtak? (Csel 8:3, 4; 11:19–21).

9. a) Milyen bámulatos eredménnyel járt az első századi tanítványok szolgálata? b) Miért kell nekünk is ezt a tevékenységet végeznünk?

⁹ A jó hír érdekében végzett munkájuk nem volt hiábavaló. Mintegy 3000 tanítvány merítkezett alá i. sz. 33 pünkösdjén. „Az Úrban hívő férfiak és nők nagy számban folyamatosan csatlakoztak hozzájuk” (Csel 2:41; 4:4; 5:14). Egy idő után még az egyik legádázabb üldöző, a társusi Saul is keresztény lett, s maga is bátran prédikálta az igazságot. Pál apostolként vált ismertté (Gal 1:22–24). Az első században megkezdett munka nem állt meg. A jelenlegi „utolsó napokban” még nagyobb lendületet kapott, s a föld minden részére kiterjedt. Nekünk is kiváltságunk részt venni benne, s ennek megtevésében tanulhatunk a régebben szolgált hűséges tanúk példájából.

10. a) Milyen alkalmakat használt fel Pál a tanúskodásra? b) Hogyan terjeszted te a Királyság üzenetét?

¹⁰ Amikor Pál megismerte az igazságot Jézus Krisztussal kapcsolatban, nem vesztegette az időt. „Azonnal . . . elkezdte prédikálni, hogy Jézus az Isten Fia” (Csel 9:20). Hálás volt Isten iránta  tanúsított ki nem érdemelt kedvességéért, s tisztában volt vele, hogy mindenkinek szüksége van a jó hírre, amelyet ő már megismert. Mivel zsidó volt, az akkori szokás szerint felkereste a zsidók gyülekezési helyeit, a zsinagógákat, hogy tanúskodjon nekik. Házról házra is prédikált, és a piactereken is beszélt az embereknek. Arra is kész volt, hogy új vidékre költözzön a jó hír hirdetése érdekében (Csel 17:17; 20:20; Róma 15:23, 24).

11. a) Hogyan mutatta ki Pál, hogy nemcsak bátran, hanem ésszerűen is tanúskodott? b) Hogyan mutathatjuk ki ugyanezt a tulajdonságot, amikor rokonoknak, munkatársaknak vagy iskolatársaknak tanúskodunk?

¹¹ Pál bátor volt, de ésszerű is, mi is ilyennek kell hogy legyünk. A zsidókra azoknak az ígéreteknek az alapján hatott, amelyet Isten tett ősatyáiknak. A görögökhöz beszélve olyan dolgokból indult ki, amelyek előttük is ismertek voltak. Időnként úgy tanúskodott, hogy elbeszélte, ő hogyan ismerte meg az igazságot. Pontosan úgy tett, ahogy ő maga mondta: „Mindent a jó hír érdekében teszek, hogy másokkal együtt részesülhessek benne” (1Kor 9:20–23; Csel 22:3–21).

12. a) Mit tett Pál, hogy elkerülje az ellenség provokálását, jóllehet mindig bátran viselkedett? b) Mikor lenne bölcs dolog utánozni ezt a példát és hogyan? c) Honnan kapjuk az erőt a bátor beszédben való kitartáshoz?

¹² Amikor úgy látszott, hogy a jó hírrel szemben tanúsított ellenségeskedés miatt jobb lenne máshol prédikálni, vagy egy időre más területre költözni, Pál ennek megfelelően járt el, ahelyett hogy állandó ellenségeskedést provokált volna az igazság ellenfeleivel (Csel 14:5–7; 18:5–7; Róma 12:18). De sohasem szégyellte a jó hírt (Róm 1:16). Bár az ellenségek sértő, gyakran tettlegességig fajuló bánásmódja kellemetlen volt számára, ’összeszedte bátorságát a mi Istenünk által’, és tovább prédikált. Súlyos körülményei ellenére is ezt mondta: „Az Úr mellém állott és erőt öntött  belém, hogy a prédikálás általam teljesen el legyen végezve” (1Thess 2:2; 2Tim 4:17). A keresztény gyülekezet feje, az Úr Jézus Krisztus ma is gondoskodik az erőről, amely az általa megjövendölt munka elvégzéséhez szükséges (Márk 13:10).

13. Hogyan tudjuk keresztényi bátorságunkat bizonyítani, s milyen alapunk van erre?

¹³ Minden okunk megvan rá, hogy bátran beszéljük Isten Szavát Jézus Krisztushoz és Isten más, első századi hűséges szolgáihoz hasonlóan. Ez nem jelenti, hogy keményen vagy kihívóan kell fellépnünk. Semmi értelme, hogy tapintatlanok legyünk vagy ráerőltessük az üzenetet olyanokra, akik azt nem akarják. De nem hagyhatjuk abba a prédikálást, mert sokan közömbösek; s nem hallgathatunk el, mert félünk az üldözéstől. Jézus példáját követve Isten Királyságát valljuk az egész föld egyetlen jogos kormányzatának. Bátran beszélünk, mert Jehovát, az egész világegyetem szuverén Urát képviseljük, s mert nem a magunk elképzeléseit, hanem az ő üzenetét prédikáljuk (Fil 1:27, 28; 1Thess 2:13).

ISMÉTLŐ KÉRDÉSEK

● Miért fontos, hogy a Királyság üzenetét lehetőleg mindenkivel közöljük? De milyen reagálásra számíthatunk?

● Hogyan mutathatjuk ki, hogy nem a magunk erejére támaszkodunk Jehova szolgálatában?

● Milyen értékes tanulságot meríthetünk a Cselekedetek könyvéből?

[Tanulmányozási kérdések]