FÜGGELÉK

Szülők kérdései

„Hogyan tudom elérni, hogy a gyermekem beszélgessen velem?”

„Megszabjam, hogy mikorra érjen haza?”

„Hogyan segíthetek a lányomnak, hogy kiegyensúlyozottan étkezzen?”

Ez csak néhány abból a 17 kérdésből, amelyre választ ad a Függelék. Az anyag 6 részre van felosztva, és mindegyik hivatkozik a Fiatalok kérdései – Gyakorlatias válaszok című könyv 1. vagy 2. kötetének odaillő fejezeteire.

Olvasd el a Függeléket. Ha lehetséges, beszéljétek meg együtt a házastársaddal. Aztán pedig a könyvben leírt tanácsokat felhasználva segítsetek a gyermeketeknek. Az itt található tanácsok megbízhatóak, mivel nem gyarló emberek bölcsességén, hanem Isten Szaván, a Biblián alapulnak (2Timóteusz 3:16, 17).

290  Kommunikáció

297  Szabályok

302  Magánélet és önállóság

307  Szex és párválasztás

311  Érzések

315  Szellemiség

  KOMMUNIKÁCIÓ

Árt az valakinek, ha vitatkozok a házastársammal vagy a gyerekemmel?

A házasságban elkerülhetetlenek a nézeteltérések. Tőletek függ azonban, hogy miként rendezitek őket. A fiatalokat nagyon mélyen érinti a szüleik veszekedése. Erre érdemes komolyan odafigyelni, mert a házasságotok tulajdonképpen egy minta, melyet a gyermekeitek valószínűleg követni fognak, ha majd házasságot kötnek. Ha nézeteltérésetek van, mutassátok meg a gyermekeiteknek, hogy hogyan lehet megfelelően rendezni a vitákat. Próbáljátok ki a következőket:

Hallgasd meg a másikat. A Biblia azt tanácsolja nekünk, hogy legyünk ’gyorsak a hallásra, lassúak a szólásra, lassúak a haragra’ (Jakab 1:19). Ne önts olajat a tűzre azzal, hogy ’rosszal viszonzod a rosszat’ (Róma 12:17). Még ha úgy tűnik is, hogy a házastársad nem akar meghallgatni, te azért meghallgathatod őt.

Mondd el az érzéseidet, és ne kritizálj. Higgadtan mondd el a házastársadnak, hogy hogyan érintett téged a viselkedése. („Rosszulesett, amikor . . .”) Még ha késztetést érzel is arra, hogy vádaskodj és kritizálj, ne tedd. („Nem törődsz velem.” „Soha nem figyelsz rám.”)

Tartsatok egy kis szünetet. Néha az a legjobb, ha abbahagyjátok a beszélgetést, és csak akkor folytatjátok, amikor  már lecsillapodtak a kedélyek. A Biblia ezt írja: „A viszály kezdete olyan, mint amikor hagyják a vizet kiáradni; ezért távozz, még mielőtt kitör a veszekedés” (Példabeszédek 17:14).

Kérjetek bocsánatot egymástól, és ha szükséges, a gyermekeitektől is. A 14 éves Brianne ezt mondja: „Ha előfordul, hogy a szüleim veszekednek, utána bocsánatot kérnek tőlem és a bátyámtól, mert tudják, hogy mennyire bánt minket.” Az egyik legértékesebb lecke, melyet megtaníthatsz a gyermekeidnek az, hogy fontos alázatosan bocsánatot kérniük.

De mi a helyzet akkor, ha nem a házastársaddal, hanem a gyermekeddel vitatkozol? Gondold át, hogy vajon hozzájárultál-e valamivel a vita kirobbanásához, akár akaratlanul is. Például, olvasd el a könyv 2. fejezetében, a 15. oldalon található bevezető részt. Felismered, hogy mivel járult hozzá Ráhel édesanyja a vitatkozáshoz? Mit tehetsz, hogy elkerüld a vitatkozást a tizenéves gyermekeddel? Próbáld ki a következőket:

● Ne általánosíts, például ne mondd azt, hogy „te mindig . . .” vagy „te soha . . .” Az ilyen kijelentésekkel csak azt éred el, hogy a gyermeked védekezni fog. Végtére is ezek többnyire túlzások, és a gyermeked jól tudja ezt. Valószínűleg azzal is tisztában van, hogy igazából nem azért általánosítasz, mert ő felelőtlen, hanem mert haragszol.

● Ahelyett, hogy nyers kijelentéseket tennél, és arról beszélnél, hogy ő mit csinált vagy nem csinált, próbáld inkább azt elmondani, hogyan érint téged a viselkedése. Például valahogy így: „Amikor . . . , úgy érzem . . .” Akár hiszed, akár nem, a gyermekednek mélyen legbelül igenis fontos az, hogy mit érzel. Ha elmondod neki, hogyan érint téged a viselkedése, nagyobb valószínűséggel számíthatsz az együttműködésére. *

 ● Bármilyen nehéz legyen is, várd meg, amíg lecsillapodsz (Példabeszédek 29:22). Majd beszéld meg a helyzetet a gyermekeddel. Ha a vita például amiatt alakult ki, mert nem végzett el valamilyen házimunkát, leírhatnád, hogy konkrétan mit vársz el tőle, és ha szükséges, azt is tisztázd vele, hogy mi lesz a következménye annak, ha nem teszi meg, amit kérsz. Türelmesen hallgasd végig, még akkor is, ha úgy érzed, hogy téved. A legtöbb tizenévesnél többet lehet elérni azzal, ha meghallgatják őket, mint ha kiselőadást tartanak nekik.

● Ne következtess elhamarkodottan úgy, hogy a világ lázadó szelleme hatalmába kerítette a gyermekedet. Inkább ismerd fel, hogy sok minden, amit tapasztalsz nála, a felnőtté válás természetes része. Lehet, hogy csak azért vitatkozik, mert bizonyítani akarja, hogy már nem kisgyerek. Még ha késztetést érzel is rá, ne menj bele a vitatkozásba. Ne felejtsd el, hogy a gyermeked ugyanúgy fog reagálni egy provokáló helyzetben, mint te. Legyél türelmes és hosszútűrő, így jó példát állítasz elé, amit valószínűleg ő is követni fog (Galácia 5:22, 23).

LÁSD AZ ELSŐ KÖTET 2. FEJEZETÉT ÉS A MÁSODIK KÖTET 24. FEJEZETÉT

Mennyit mondjak el a gyermekemnek a múltamról?

Képzeld el a következő jelenetet: Együtt vacsorázol a férjeddel, a lányoddal és néhány baráttal. Beszélgetés közben az egyik barátotok szóba hoz valakit, akivel a férjeddel való megismerkedésed előtt jártál, de akivel később szakítottál. A lányod kezéből majdnem kiesik a villa. „Anya, te jártál mással is apán kívül?!” – kérdezi elképedve. Erről még sohasem beszéltél neki. Most többet szeretne tudni. Mit fogsz tenni?

Általában az a legjobb, ha nem zárkózol el a gyermeked kérdései elől, hiszen amikor kérdéseket tesz fel, és meghallgatja a válaszodat, beszélgettek! Erre pedig a legtöbb szülő nagyon vágyik.

 De mennyit mondj el a múltadról a fiadnak vagy a lányodnak? Magától értetődik, hogy nem szívesen beszélsz kínos dolgokról. Ám ha helyénvalónak érzed, beszélj arról, hogy milyen nehézségeken mentél át, hiszen ezzel segíthetsz a gyermekeidnek. Hogyan?

Gondolkodj el a következő példán. Pál apostol egyszer ezt mondta magáról: „amikor azt akarom tenni, ami helyes, a rossz van meg nálam . . . Én nyomorult ember!” (Róma 7:21–24). Ezeket a szavakat Jehova Isten ihlette, és a mi érdekünkben íratta le őket a Bibliában, és gondoskodott arról, hogy fennmaradjanak. Mi pedig nagy hasznot merítünk belőlük, hiszen melyikünk ne tudná átérezni Pál őszinte szavait?

Ehhez hasonlóan, amikor a gyermekeid hallanak a jó döntéseidről is, és a hibás lépéseidről is, az segít nekik, hogy jobban megértsenek téged. Az igaz, hogy te más korban nőttél fel, ám míg az idők változnak, addig az emberi természet és a szentírási alapelvek nem (Zsoltárok 119:144). Ha beszélsz a tizenéves gyermekeidnek arról, hogy milyen nehézségeid voltak, és hogyan küzdötted le azokat, az segíthet nekik, hogy meg tudják oldani a saját gondjaikat. „Amikor felfedezed, hogy a szüleid hasonló nehézségekkel néztek szembe, mint te, akkor rájössz, hogy ők is csak emberek” – mondja egy Krisztián nevű fiatal. Majd még hozzáfűzi: „Ha ezután valamilyen gondod adódik, azon tűnődsz majd, hogy vajon a szüleidnek is volt-e ilyen nehézségük.”

A következőre azonban vigyázz: Nem kell minden történetnek tanáccsal végződnie. Kétségtelenül félsz attól, hogy a tizenéves gyermeked rossz következtetést fog levonni a történetből, vagy azt fogja érezni, hogy ő is nyugodtan elkövethet hasonló hibákat. De ahelyett, hogy röviden elmondanád neki, hogy szerinted mit kellene tanulnia az elmondottakból – például azt mondva neki, hogy „éppen ezért neked sohasem kellene . . .” –, megemlíthetnéd, hogy te hogyan érzel a történtekkel kapcsolatban. Mondjuk ezt mondhatnád: „Visszagondolva, nem lett volna szabad ezt és ezt tennem,  mert . . .” Így a gyermeked értékes tanulságot vonhat le a tapasztalatodból anélkül, hogy úgy érezné, kiselőadást tartottál neki (Efézus 6:4).

LÁSD AZ ELSŐ KÖTET 1. FEJEZETÉT

Hogyan tudom elérni, hogy beszélgessen velem?

Amikor a gyermekeid kicsik voltak, valószínűleg mindenről beszámoltak neked. Ha kérdeztél valamit tőlük, habozás nélkül válaszoltak. Gyakran még kérdést sem kellett feltenned, maguktól megnyíltak, és valósággal elárasztottak a gondolataikkal. Ezzel szemben lehet, hogy a tizenéves korú gyermekeiddel olyan nehéz beszélgetned, mintha egy kiszáradt kútból akarnál vizet húzni. „Ha a barátaikkal beszélgetnek, akkor velem miért nem?” – kérdezheted.

Ha a kamaszkorú gyermekeid nem akarnak beszélgetni veled, ne következtess úgy, hogy nem szeretnek, vagy hogy nem akarják, hogy része legyél az életüknek. A helyzet az, hogy most sokkal nagyobb szükségük van rád, mint korábban bármikor. Sőt, a kutatások feltárták, hogy a gyermekek még tinédzserkorban is adnak a szüleik szavára, sokkal inkább, mint arra, amit a többi fiatal vagy a média mond.

De akkor mégis miért kell harapófogóval kihúzni belőlük, hogy mi jár a fejükben? Olvasd el, hogy mit mondott néhány fiatal arról, hogy miért nem beszél szívesen a szüleivel. Aztán tedd fel magadnak az idézetek utáni kérdéseket, és keresd ki a megadott bibliaverseket.

„Nehezen szánom rá magam, hogy beszélgessek apuval, mert nagyon sok tennivalója van a munkahelyén is, és a gyülekezetben is. Olyan, mintha sohasem lenne alkalmas időpont arra, hogy beszélgessünk” (Andrew).

„Akaratlanul is azt sugallom a gyermekeimnek, hogy túl elfoglalt vagyok, és nincs időm beszélgetni velük? Ha igen, mit tehetnék, hogy ne érezzenek így? Mikor tudnánk rendszeresen beszélgetni?” (5Mózes 6:7).

 „Sírva mentem oda anyuhoz, mert összevesztem valakivel az iskolában. Arra vágytam, hogy megvigasztaljon, de ehelyett csak leszidott. Azóta semmi fontosat nem mondtam el neki” (Kenji).

„Mi az első reakcióm, amikor a fiam vagy a lányom beszél nekem a problémáiról? Még ha nem is csinált mindent jól, meg tudnám állni, hogy ne azonnal adjak neki tanácsot, hanem először együtt érzően végighallgassam?” (Jakab 1:19).

„A szülők szinte mindig felidegesítik magukat, amikor velünk beszélgetnek, pedig megígérik, hogy nem lesznek mérgesek. Mi, fiatalok ilyenkor úgy érezzük, hogy elárultak minket” (Rachel).

„Ha valami olyasmit mesél el a gyermekem, aminek nem örülök, mit tehetnék, hogy uralkodni tudjak az érzéseimen?” (Példabeszédek 10:19).

„Nem egyszer volt már úgy, hogy elmondtam anyunak egy nagyon személyes dolgot, ő pedig továbbmondta a barátnőinek. Sokáig nem tudtam megbízni benne” (Chantelle).

„Figyelembe veszem a lányom vagy a fiam érzéseit, és nem mondom el másoknak, ha megosztanak velem valami személyeset?” (Példabeszédek 25:9).

„Olyan sok mindenről szeretnék beszélgetni a szüleimmel. Csak az kellene, hogy segítsenek belefogni” (Courtney).

„Mi lenne, ha én kezdeményezném a beszélgetést? Mikor lenne a legjobb beszélgetnünk?” (Prédikátor 3:7).

Szülőként csak nyerhetsz azzal, ha törekszel arra, hogy jobb legyen a gondolatcsere közted és a gyermeked közt. Figyeld meg egy 17 éves japán lány, Dzsunko példáját: „Egyszer bevallottam anyukámnak, hogy sokkal felszabadultabban érzem magam az osztálytársaimmal, mint a keresztényekkel. Másnap az íróasztalomon találtam egy levelet anyukámtól. A levélben leírta, hogy régebben ő is úgy érezte, hogy  nem talál barátokat a keresztény hittársak között. Emlékeztetett rá, hogy a Bibliában is vannak olyan személyek, akik még akkor is Istent szolgálták, amikor senki sem volt mellettük, hogy buzdítsa őket. Anya megdicsért, mert erőfeszítéseket teszek, hogy olyan barátokat szerezzek, akik jó hatással vannak rám. Meglepett, hogy nem vagyok egyedül ezzel a nehézséggel. Anyukám is küszködött vele, és annyira boldog voltam, hogy tudomást szereztem erről, hogy elsírtam magam. Anya szavai lelket öntöttek belém, és megerősítettek, hogy azt tegyem, ami helyes.”

Ahogyan arra Dzsunko anyukája is rájött, a tinédzserek szívesen megnyílnak a szüleiknek, ha úgy érzik, hogy nem fogják kinevetni vagy leszidni őket azért, amit gondolnak vagy éreznek. De mi a helyzet akkor, ha a gyermeked idegesen és dühösen beszél veled? Ne veszítsd el a türelmedet, és ne válaszolj neki ugyanolyan hangnemben (Róma 12:21; 1Péter 2:23). Inkább mutass neki példát, bármilyen nehéznek tűnjön is: úgy beszélj és bánj vele, ahogyan azt tőle is elvárod.

Ne feledd, tizenéves korban a gyermekeknek sok változáson kell átmenniük, mielőtt felnőtté válnának. A kutatók szerint ebben az időszakban nagyon változó lehet a fiatalok viselkedése: egyszer érettebben viselkednek, mint ahogyan azt a koruk alapján várnánk, máskor pedig úgy, mint egy kisgyerek. Ez a te gyermekedre is igaz? Mit tehetsz, amikor a koránál éretlenebbül viselkedik?

Ne szidd le őt, és ne menj bele gyerekes veszekedésbe. Inkább gondolj rá úgy, mint aki úton van afelé, hogy felnőtté váljon (1Korintusz 13:11). Például, ha gyerekesen azt kérdezi, hogy miért nyaggatod annyit, arra érezhetsz késztetést, hogy dühösen válaszolj. De ha ezt teszed, akkor a beszélgetés irányítása ki fog csúszni a kezed közül, és valószínűleg nem lesz belőle más, csak vitatkozás. Ehelyett egyszerűen ezt mondhatnád: „Úgy látom, most egy kicsit ideges vagy. Beszélgessünk akkor, amikor már megnyugodtál.” Így te fogod irányítani a dolgokat, és beszélgetni fogtok, nem pedig vitatkozni.

LÁSD AZ ELSŐ KÖTET 1. ÉS 2. FEJEZETÉT

  SZABÁLYOK

Megszabjam, hogy mikorra érjen haza?

Hogy választ kapj erre a kérdésre, képzeld bele magad a következő jelenetbe: A fiadnak már fél órája otthon kellene lennie. Egyszer csak hallod, amint a bejárati ajtó lassan, nyikorogva kinyílik. „Biztosan azt reméli, hogy már lefeküdtem” – gondolod magadban. Persze még fent vagy. Sőt, azóta ott ücsörögsz az ajtónál, amióta a fiadnak haza kellett volna érnie. Az ajtó teljesen kinyílik, és összeakad a tekintetetek. Mit fogsz csinálni?

Több lehetőséged is van. Például veheted könnyedén a dolgot. „A fiúk már csak ilyenek!” – gondolhatod. De a másik végletbe is eshetsz, és kifakadhatsz: „Ezt egy életre megemlegeted!” Ahelyett, hogy hevesen reagálnál, először hallgasd meg a gyermekedet, hiszen talán nyomós oka van rá, hogy késett. Azután pedig felhasználhatod ezt a helyzetet, hogy egy fontos leckét taníts neki. Lássuk, hogy mit.

Javaslat: Mondd meg a gyermekednek, hogy másnap megbeszéled vele a dolgot. Majd egy alkalmas időben üljetek le, és beszéljétek meg, hogyan fogod kezelni a helyzetet. Néhány szülő kipróbálta a következőket: Ha a fiuk vagy a lányuk nem megy haza a megbeszélt időben, akkor legközelebb fél órával korábban kell otthon lennie. Másfelől, ha rendszeresen időben megy haza, és megbízhatónak bizonyul,  akkor fontolóra veheted, hogy ésszerű mértékben nagyobb szabadságot adj neki, például úgy, hogy bizonyos alkalmakkor hosszabb időre engeded el otthonról. Fontos, hogy a gyermeked tisztában legyen azzal, hogy mikorra kell hazaérnie, és hogy milyen következményei lesznek annak, ha nem ér haza a meghatározott időben. Aztán pedig legyél következetes, és tartsd magad a szavadhoz.

A Biblia így int: „Ésszerűségetek legyen ismertté” (Filippi 4:5). Mielőtt meghatároznád, hogy mikorra legyen otthon a gyermeked, beszélj vele erről, és engedd meg neki, hogy javasoljon egy időpontot, indoklással együtt. Fontold meg az elképzelését. Ha felelősségteljesnek bizonyul, és ésszerű, amit kér, dönthetsz úgy, hogy elfogadod a javaslatát.

A pontosság hozzátartozik az élethez. Ezért az, hogy megszabod, mikorra érjen haza a gyermeked, nemcsak azt a célt szolgálja, hogy megóvd a bajtól. Ezáltal olyan tulajdonságra tesz szert, mely jóval azután is a javára válik, hogy elköltözik otthonról (Példabeszédek 22:6).

LÁSD AZ ELSŐ KÖTET 3. FEJEZETÉT ÉS A MÁSODIK KÖTET 22. FEJEZETÉT

Mit csináljak, ha nem értünk egyet az öltözködés kérdésében?

Olvasd el újra a 77. oldalon található jelenetet. Képzeld el, hogy Heather a te lányod. Egyszerűen nem tudod nem észrevenni, hogy alig van rajta valami. Önkéntelenül is ez tör ki belőled: „Most pedig, kisasszony, felmész szépen a szobádba, és átöltözöl, különben nem mész sehová!” Ez alighanem hatásos lesz. Végül is a lányodnak nincs más választása, mint hogy szót fogadjon. De hogyan tanítod meg neki azt, hogy ne csak másik ruhát vegyen fel, hanem a gondolkodását is megváltoztassa?

● Először is, ne feledd, hogy őt is ugyanúgy foglalkoztatja, mint téged – ha nem jobban –, hogy milyen következményekkel járhat, ha kihívóan öltözködik. A gyermeked igazából nem  akar bohócot csinálni magából, és nem akarja felhívni magára a figyelmet. Türelmesen magyarázd el neki, hogy a kihívó ruhák valójában nem teszik vonzóvá. * Adj neki ötleteket.

● Másodszor, legyél ésszerű. Kérdezd meg magadtól: „Sért valamilyen bibliai alapelvet ez a ruha, vagy egyszerűen csak nekem nem tetszik?” (2Korintusz 1:24; 1Timóteusz 2:9, 10). Ha csupán arról van szó, hogy nem a te ízlésed, tudnál engedni a gyermekednek?

● Harmadszor, ne csak azt mondd meg, hogy melyik ruha nem elfogadható, hanem segíts neki megfelelő ruhákat találni. Ennek a könyvnek a 82. és 83. oldalán található feladatlapok segíthetnek ebben. Megéri az időt és a fáradságot, ha beszélgetsz vele erről.

LÁSD AZ ELSŐ KÖTET 11. FEJEZETÉT

Megengedjem neki, hogy számítógépes játékokkal játsszon?

A számítógépes játékok sokat változtak a te tizenéves korod óta. Szülőként hogyan segíthetsz a gyermekednek felismerni és elkerülni a lehetséges veszélyeket?

Nem sok jó származik abból, ha elítéled az összes játékot, vagy dogmatikusan kijelented, hogy ezekkel játszani kész időpocsékolás. Ne feledd, nem minden játék rossz. De tény, hogy függőséget okozhatnak. Ezért hát gondold át, hogy mennyi időt játszik a gyermeked ilyen játékokkal. Azt is gondold át, hogy milyenfajta játékokkal szeret játszani. Sőt, meg is kérdezheted tőle például a következőket:

● Melyik az osztálytársaid kedvenc játéka?

● Mi történik a játékban?

● Szerinted miért szeretik olyan sokan ezt a játékot?

 Talán rá fogsz döbbenni, hogy a gyermeked többet tud a számítógépes játékokról, mint gondoltad volna. Az is lehet, hogy már játszott olyan játékkal, ami szerinted kifogásolható. Ha így van, ne reagáld túl a helyzetet. Inkább lásd meg benne a lehetőséget arra, hogy megtaníthatod a gyermekednek, hogyan tehet különbséget jó és rossz között (Héberek 5:14).

Tegyél fel olyan kérdéseket, melyekkel segítesz a gyermekednek megállapítani, hogy miért vonzódik a kifogásolható játékokhoz. Például ilyesmit kérdezhetsz tőle:

● Úgy érzed, hogy ha nem játszhatsz ezzel a játékkal, a többiek nem fognak barátkozni veled?

A fiatalok talán azért játszanak egy bizonyos játékkal, hogy legyen miről beszélgetniük a velük egykorúakkal. Ha a te gyermekeddel is ez a helyzet, bizonyára nem úgy fogsz reagálni, mintha az állna a háttérben, hogy vonzódik a véres, erőszakos vagy szexuális tartalmú játékokhoz (Kolosszé 4:6).

De mi a helyzet akkor, ha a gyermekednek kifejezetten a játék kifogásolható részei tetszenek? Néhány fiatal egyből azzal védekezik, hogy rá nincs hatással a számítógépes vérengzés. „Csak azért, mert a számítógépen ilyesmit csinálok, az még nem jelenti azt, hogy a valóságban is megteszem” – érvelnek. Ha a gyermeked így gondolkodik, hívd fel a figyelmét a Zsoltárok 11:5-re. Ahogy a vers szavai világossá teszik, nemcsak az nem nyeri el Isten tetszését, aki erőszakos, hanem az sem, aki szereti az erőszakot. Ugyanez az alapelv alkalmazható a szexuális erkölcstelenségre, és minden más bűnre, amit Isten Szava elítél (Zsoltárok 97:10).

Ha a gyermeked sokat játszik számítógépes játékokkal, vagy a kifogásolható játékokat szereti, próbáld ki a következő javaslatokat:

● Ne engedd meg neki, hogy félreeső helyen játsszon számítógépes játékokkal, például a szobájában.

 ● Állíts fel alapvető szabályokat. Például: addig nincs játék, amíg nincs kész a házi feladata, nem ette meg a vacsoráját, vagy nem végzett valamilyen fontos feladattal.

● Mondd el neki, hogy milyen haszna van, ha valami olyasmit csinál, amihez mozognia kell.

● Figyeld, amikor számítógépes játékokkal játszik, vagy ami még jobb, időnként játsszatok együtt.

Ahhoz, hogy tanácsot adhass a gyermekednek, természetesen magadnak is jó példával kell elöl járnod. Gondolkodj el ezen: „Milyenfajta tévéműsorokat és filmeket szoktam nézni?” Biztos lehetsz benne, hogy a gyermeked észreveszi, ha kétféle értékrended van!

LÁSD A MÁSODIK KÖTET 30. FEJEZETÉT

Mit tegyek, ha a gyerekem nem bír meglenni a mobilja, a számítógépe vagy egy másik elektronikai készüléke nélkül?

A tizenéves gyermeked túl sok időt tölt internetezéssel, túl sokat sms-ezik, vagy szorosabb a kapcsolata az MP3-lejátszójával, mint veled? Ha ez a helyzet, mit tehetsz?

Azt is megteheted, hogy egész egyszerűen elveszed tőle a szóban forgó készüléket. De ne gondold, hogy minden technikai eszköz rossz. Biztosan neked is vannak olyan elektronikai eszközeid, amelyek a szüleid idejében még nem léteztek. Szóval ahelyett, hogy elkoboznád őket – hacsak nincs erre nyomós okod –, inkább tanítsd meg a gyermekednek, hogy hogyan használhatja bölcsen és mértékkel azokat. Hogyan teheted ezt meg?

Üljetek le, és beszéljétek meg a dolgot a gyermeketekkel. Először is, mondd el, hogy mi aggaszt téged. Másodszor, hallgasd meg, hogy ő mit mond minderről (Példabeszédek 18:13). Harmadszor pedig dolgozzatok ki valamilyen gyakorlatias megoldást. Ne félj egyértelmű korlátokat felállítani,  ugyanakkor légy ésszerű. „Amikor túl sokat sms-eztem – meséli Ellen –, a szüleim nem vették el a telefonomat, inkább határozott tanácsokat adtak. Ez segített, hogy kiegyensúlyozottabb legyek az sms-ezésben, még akkor is, amikor nincsenek velem.”

Mit tegyél, ha a gyermeked elkezd védekezni? Ne következtess arra, hogy a tanácsaid süket fülekre találtak. Legyél türelmes, és hagyj neki időt arra, hogy átgondolja a dolgot. Nagy valószínűséggel legbelül egyetért veled, és idővel meg fogja tenni a szükséges változtatásokat. Sok fiatal hasonlóan reagál a tanácsra, mint a tizenéves Hailey: „Amikor a szüleim azt mondták, hogy szerintük a számítógép rabjává váltam, először megsértődtem. De később, minél többször visszagondoltam a szavaikra, annál inkább beláttam, hogy igazuk van.”

LÁSD AZ ELSŐ KÖTET 36. FEJEZETÉT

 MAGÁNÉLET ÉS ÖNÁLLÓSÁG

Mennyi önállóságot engedjek a gyermekemnek?

Ez egy nagyon összetett kérdés. Tegyük fel, hogy a fiad a szobájában van, és az ajtó be van csukva. Bemehetsz kopogás  nélkül? A lányod sietve indult az iskolába, és otthon felejtette a telefonját. Elolvashatod az sms-eit?

Nem könnyű jól dönteni ezekben a kérdésekben. Egyrészről, szülőként jogod van tudni, hogy mi történik a gyermekeddel, és kötelességed megvédeni őt. Másrészről, nem őrködhetsz felette örökké, és nem figyelheted árgus szemmel minden lépését. Hogyan lehetsz kiegyensúlyozott?

Először is, fel kell ismerned, hogy a tinédzserek nem feltétlenül azért vágynak arra, hogy egyedül legyenek, mert valami rosszat akarnak csinálni. Ez gyakran a felnőtté válás természetes része. A magánélet segít a fiataloknak „bontogatni a szárnyaikat”: barátokat szerezni, és az ’értelmi képességüket’ használva végiggondolni, hogy hogyan oldhatják meg a problémáikat (Róma 12:1, 2). Ezenkívül segít, hogy fejlesszék a gondolkodóképességüket, amelyre szükség van ahhoz, hogy felelősségteljes felnőttekké váljanak. Arra is lehetőséget ad, hogy elmélkedjenek, mielőtt döntést hoznak, vagy mielőtt választ adnak nehéz kérdésekre (Példabeszédek 15:28).

Másodszor, tisztában kell lenned azzal, hogy ha megpróbálod a gyermeked minden lépését szabályozni, az sértődéshez és lázadáshoz vezethet (Efézus 6:4; Kolosszé 3:21). Vajon ez azt jelenti akkor, hogy mindent meg kellene engedned neki? Nem, hiszen mint szülő még mindig te vagy a felelős érte. A cél az, hogy a gyermekednek jól képzett lelkiismerete legyen (5Mózes 6:6, 7; Példabeszédek 22:6). Jobb eredményt érsz el, ha irányelveket szabsz neki, mint ha állandóan őrködsz felette.

Harmadszor, beszéld meg a dolgot a gyermekeddel. Hallgasd meg, hogy mi zavarja. Tudnál időnként engedni a kérésének? Mondd el, hogy megengeded neki, hogy többet legyen egyedül, ha nem él vissza a bizalmaddal. Tedd világossá, hogy milyen következményekkel jár az, ha engedetlen. Ha pedig megszeg valamilyen szabályt, legyél következetes.  Biztos lehetsz benne, hogy attól, hogy több mindent engedsz meg a gyermekednek, még gondos szülő maradsz.

LÁSD AZ ELSŐ KÖTET 3. ÉS 15. FEJEZETÉT

Meddig járjon a gyermekem iskolába?

„Olyan unalmasak a tanáraim!” „Ki sem látok a háziból!” „Azt is alig tudom összehozni, hogy ne bukjak meg, akkor meg minek erőlködjek?” Az ilyen és az ehhez hasonló érzések miatt néhány fiatal fejében megfordul, hogy otthagyja az iskolát – még mielőtt megszerezné azt a képzettséget, amelyre szüksége lesz ahhoz, hogy el tudja tartani magát. Mit tehetsz, ha a te fiad vagy lányod is ott akarja hagyni az iskolát? Próbáld ki a következőket:

● Gondold át, hogy te hogyan viszonyulsz az oktatáshoz. Azt gondoltad annak idején az iskoláról, hogy időpocsékolás – egy „börtön”, amit el kell viselni, amíg érdekesebb célokra nem összpontosíthatsz? Ha így viszonyultál a tanuláshoz, akkor az könnyen átragadhat a gyermekeidre is. Pedig egy átfogó oktatás segíteni fog nekik ’gyakorlati bölcsességre és gondolkodóképességre’ szert tenni, ami nélkülözhetetlen ahhoz, hogy elérjék a céljaikat (Példabeszédek 3:21).

● Biztosítsd a feltételeket. Sok gyerek jobban tudna teljesíteni az iskolában, ha tudná, hogyan kell tanulni, vagy ha biztosítottak lennének a feltételek a tanuláshoz. Milyen egy ideális tanulósarok? Például jó, ha van egy tiszta, rendezett asztal, megfelelő fény és kutatási eszközök. Azzal segíthetsz a gyermekednek fejlődni – akár az iskolában, akár a szellemisége kimunkálásában –, ha foglalkozol vele, és ha biztosítod neki a feltételeket ahhoz, hogy el tudjon mélyedni a tanulásban, és be tudja fogadni az új gondolatokat (1Timóteusz 4:15).

● Tudj arról, hogy mi történik az iskolában. A tanárok és az iskolai tanácsadók nem az ellenségeid, ők a te oldaladon  állnak. Ismerkedj meg velük. Tudd, hogy mi a nevük. Beszélgess velük arról, hogy milyen céljai vannak a gyermekednek, illetve hogy mi okoz neki nehézséget. Ha a fiad vagy a lányod küszködik a tanulással, próbáld felismerni a háttérben meghúzódó okokat. Például úgy érzi a gyermeked, hogy ha jó jegyeket kap az iskolában, akkor a többiek bántani fogják miatta? Problémája van valamelyik tanárral? Vagy egy tantárggyal? A tananyagnak ösztönöznie kell a fiatalt, nem pedig nyomasztania. Vagy az is lehet, hogy fizikailag akadályozza valami a tanulásban, mondjuk gyengén lát, vagy valamilyen tanulási rendellenessége van.

Minél többet tudsz a gyermeked tanulmányairól és a szellemisége fejlődéséről, annál nagyobb lesz az esélye annak, hogy jól fog boldogulni az életben (Zsoltárok 127:4, 5).

LÁSD AZ ELSŐ KÖTET 19. FEJEZETÉT

Miből fogom tudni, hogy a fiam vagy a lányom készen áll arra, hogy elköltözzön otthonról?

Serena, akit a 7. fejezetben már idéztünk, fél elköltözni otthonról. Mi ennek az egyik oka? Ezt mondja: „Van, hogy meg szeretnék venni magamnak valamit a pénzemen, de apa nem engedi. Azt mondja, hogy ez az ő dolga. Ezért már maga a gondolat is megrémiszt, hogy nekem kell majd kifizetni a számláimat.” Serena édesapját biztosan a jó szándék vezérli, de szerinted segít a lányának felkészülni arra, hogy majd a saját háztartását vezesse? (Példabeszédek 31:10, 18, 27).

Vajon te is túlságosan óvod a gyermekedet, ami miatt nem tud felkészülni az önálló életre? Hogyan derítheted ezt ki? Gondold át a 7. fejezetben a „Fel vagyok készülve?” alcím alatti négy pontot, de most a te szemszögedből.

Pénz. Tudják a nagyobb gyermekeid, hogy hogyan kell kitölteni egy adóbevallást, vagy hogyan lehet eleget tenni a helyi adótörvényeknek? (Róma 13:7). Felelősségteljesen  gondolkodnak a hitelről? (Példabeszédek 22:7). Be tudják osztani a pénzüket, és nem költenek többet annál, mint amennyijük van? (Lukács 14:28–30). Érezték már, hogy milyen örömmel jár, ha a saját keresetükből vesznek meg valamit? És tapasztalták már, hogy még ennél is nagyobb öröm fakad abból, ha az idejüket és az anyagi javaikat mások javára használják fel? (Cselekedetek 20:35).

Házimunka. Tudnak a gyermekeid, beleértve a fiúkat is, sütni-főzni? Megtanítottad őket mosni és vasalni? Ha autót vezetnek, biztonságosan el tudnak végezni egyszerűbb karbantartási feladatokat, például ki tudnak cserélni egy biztosítékot, tudnak olajat vagy kereket cserélni?

Másokkal ápolt kapcsolat. Amikor a nagyobb gyermekeid összevesznek, mindig te vagy a döntőbíró, és te oldod meg a problémát? Vagy megtanítottad őket arra, hogy békés úton, maguk rendezzék a nézeteltérésüket, és aztán mondják el, hogy ez hogyan sikerült nekik? (Máté 5:23–25).

Szellemi szokások. Megmondod a gyermekeidnek, hogy miben higgyenek, vagy érveléssel győzöd meg őket? (2Timóteusz 3:14, 15). Mindig válaszolsz a vallással vagy erkölccsel kapcsolatos kérdéseikre, vagy megtanítod nekik, hogyan fejleszthetnek ki „gondolkodóképességet”? (Példabeszédek 1:4). Örülnél neki, ha a gyermekeid ugyanúgy tanulmányoznák a Bibliát, ahogy te, vagy úgy érzed, hogy ebben nem te vagy a legjobb példa? *

Kétségtelenül időt és sok erőfeszítést követel, hogy megtanítsd minderre a gyermekeidet. De a fáradozásaid megtérülnek azon az örömteli, ám egyben szomorú napon, amikor búcsút intesz nekik.

LÁSD AZ ELSŐ KÖTET 7. FEJEZETÉT

  SZEX ÉS PÁRVÁLASZTÁS

Beszélnem kellene a gyermekemmel a szexről?

A gyerekek már hihetetlenül fiatalon hallanak a szexről. A Biblia réges-rég megjövendölte, hogy „az utolsó napokban nehezen elviselhető, válságos idők lesznek”, az emberek pedig nem tudnak ’önuralmat’ gyakorolni, és ’inkább a gyönyört szeretik, semmint Istent’ (2Timóteusz 3:1, 3, 4). Az, hogy egyre elterjedtebbek az egyéjszakás kalandok, csupán egy a sok bizonyíték közül arra, hogy teljesedik ez a prófécia.

A világ ma nagyon-nagyon más, mint amikor te voltál fiatal. A nehézségek azonban bizonyos mértékig ugyanazok maradtak. Ezért ne ess kétségbe, és ne ijedj meg a gyermekeidet érő rossz hatások miatt. Inkább határozd el, hogy segítesz nekik megfogadni Pál apostol tanácsát, melyet mintegy 2000 évvel ezelőtt adott a keresztényeknek: „Öltsétek fel az Istentől való teljes fegyverzetet, hogy képesek legyetek szilárdan állni az Ördög mesterkedéseivel szemben” (Efézus 6:11). A helyzet az, hogy sok keresztény fiatal dicséretre méltó módon küzd azért, hogy a káros befolyások ellenére is helyesen cselekedjen. Hogyan támogathatod a gyermekeidet abban, hogy ők is ezt tegyék?

Például úgy, hogy kiválasztasz egy-egy fejezetet ennek a kötetnek a 4. részéből, valamint a 2. kötet 1. és 7. részéből,  és ezek alapján elbeszélgetsz velük. Ezek a fejezetek gondolatébresztő bibliaversekre irányítják a figyelmet. Egyes bibliaversek olyan emberekről írnak, akik kiálltak amellett, ami helyes, és ez a javukra vált, vagy éppen olyanokról, akik semmibe vették Isten törvényeit, és elszenvedték a következményeket. Más írásszövegek olyan alapelveket fogalmaznak meg, melyek segíthetnek a gyermekeidnek felismerni, hogy milyen nagy kiváltság Isten törvényeivel összhangban élni. Mi lenne, ha közösen megvizsgálnátok ezeket a fejezeteket?

LÁSD AZ ELSŐ KÖTET 23., 25. ÉS 32. FEJEZETÉT, VALAMINT A MÁSODIK KÖTET 4–6., 28. ÉS 29. FEJEZETÉT

Megengedjem a gyermekemnek, hogy belekezdjen egy párkapcsolatba?

A párválasztás kérdésével előbb-utóbb szembe fognak kerülni a gyermekeitek. „Még csak tennem sem kell érte – mondja Phillip. – A lányok kérdezik meg, hogy akarok-e járni velük, én meg ott állok, és erre gondolok: »Hú, most mit csináljak?« Nehéz nemet mondani, mert némelyik gyönyörű!”

Mint szülők, azzal segíthettek a legtöbbet tizenéves gyermekeiteknek, ha beszélgettek velük a párválasztásról – például a 2. kötet 1. fejezete alapján. Fontos megtudnotok, hogy hogyan éli meg a fiatok vagy a lányotok azokat a nehézségeket, amelyekkel az iskolában vagy akár a keresztény gyülekezetben néz szembe. Lehet, hogy egy kötetlen beszélgetés során is felhozhatjátok a témát, például ’amikor a házatokban ültök, vagy amikor úton vagytok’ (5Mózes 6:6, 7). Bármilyen körülmények között beszélgessetek is, ne felejtsetek el ’gyorsnak lenni a hallásra, és lassúnak a szólásra’ (Jakab 1:19).

Ha a fiatok vagy a lányotok érdeklődik valaki iránt, ne essetek pánikba! „Amikor apu megtudta, hogy barátom van, nagyon mérges lett – emlékszik vissza egy tizenéves lány. – Megpróbált megrémíteni. Olyan kérdéseket szegezett nekem  például, hogy felkészültem-e a házasságra. Ez azt válthatja ki egy fiatalból, hogy csak azért sem szakít a másikkal, és be fogja bizonyítani, hogy a szülei tévednek.”

Ha a tizenéves gyermeketek azt látja, hogy a fiúkról vagy a lányokról nálatok még beszélni sem lehet, szomorú dolgok történhetnek: talán el fogja titkolni, hogy jár valakivel. „Ha a szülők túl nagy ügyet csinálnak belőle – mondja egy lány –, a fiatalok csak még jobban takargatni fogják a kapcsolatukat. Nem fognak szakítani, csak óvatosabbak lesznek.”

Az őszinte beszélgetésekkel sokkal jobb eredményekre számíthattok. A 20 éves Brittany ezt mondja: „A szüleim mindig nyíltan beszélnek velem a párválasztásról. Szeretnék tudni, hogy ki tetszik nekem, és szerintem ez jó dolog. Édesapám oda szokott menni a fiúhoz beszélgetni. Ha valami nem tetszik a szüleimnek benne, mindig elmondják. És általában nem is kezdek el járni vele, mert már előtte rájövök, hogy nem ő az igazi.”

A 2. kötet 2. fejezetének az elolvasása után talán így tűnődsz: „Lehet, hogy a fiam vagy a lányom a tudtom nélkül jár valakivel?” Figyeld meg, mit mondanak a fiatalok arról, hogy miért hajlanak néhányan arra, hogy titokban járjanak valakivel. Azután gondolkodj el az idézeteket követő kérdéseken.

„Néhány fiatal nem talál vigaszra otthon, ezért a barátjánál vagy a barátnőjénél keresi azt” (Wendy).

Mint szülő hogyan fordíthatsz kellő figyelmet a gyerekeid érzelmi szükségleteire? Van min javítanod? Ha igen, min?

„Tizennégy éves voltam, amikor egy cserediák szólt, hogy járni akar velem. Belementem. Arra gondoltam, hogy milyen klassz lenne, ha egy srác átkarolna” (Diane).

Ha Diane a te lányod volna, mit kezdenél ezzel a helyzettel?

„A mobiltelefon megkönnyíti, hogy titokban járj valakivel. A szülőknek fogalmuk sincs arról, hogy mi történik” (Annette).

 Milyen szabályokat állíthatnál fel a gyerekeidnek a mobiltelefon használatával kapcsolatban?

„Sokkal könnyebb titokban randizni, ha a szülők nincsenek eléggé képben, hogy a gyerekeik kivel vannak, és mit csinálnak” (Thomas).

Hogyan tudnál jobban odafigyelni a gyereked életére úgy, hogy közben kellő mozgásteret is hagysz neki?

„A gyerekek sokszor egyedül vannak otthon. Vagy az is lehet, hogy a szülők túlságosan megbíznak bennük, és bárhová elengedik őket másokkal” (Nicholas).

Gondolj a gyermeked legjobb barátjára. Tisztában vagy vele, hogy mit szoktak csinálni, amikor együtt vannak?

„Lehet, hogy valaki azért kezd titokban randizni, mert túl szigorúak a szülei” (Paul).

Hogyan lehetsz ’ésszerű’ anélkül, hogy megszegnéd a Biblia törvényeit és alapelveit? (Filippi 4:5).

„Tizen-egynéhány évesen nem sokra becsültem magam, és arra vágytam, hogy odafigyeljenek rám. E-mailezni kezdtem egy fiúval az egyik közeli gyülekezetből, és beleszerettem. Mellette különlegesnek éreztem magam” (Linda).

Szerinted lett volna rá mód, hogy Linda a családjától kapja meg, amire szüksége volt?

Beszélgess a fiaddal vagy a lányoddal a 2. kötet 2. fejezete vagy az itt található gondolatok alapján. A titkolózás legjobb ellenszere az őszinte, nyílt kommunikáció (Példabeszédek 20:5).

LÁSD A MÁSODIK KÖTET 1–3. FEJEZETÉT

  ÉRZÉSEK

Mit tegyek, ha a gyermekem arról beszél, hogy öngyilkos lesz?

A világ egyes részein a fiatalok körében elkövetett öngyilkosságok száma nyugtalanítóan magas. Például az Egyesült Államokban a 15–25 év közötti fiatalok halálának a harmadik leggyakoribb oka az öngyilkosság, az elmúlt két évtizedben pedig megduplázódott a 10–14 év közötti fiatalok öngyilkosságának a száma. A leginkább veszélyeztetettebbek közé azok a fiatalok tartoznak, akik valamilyen mentális zavarban szenvednek, akiknek a családjában már volt öngyilkosság, vagy akik a múltban már megkísérelték az öngyilkosságot. A következők lehetnek a figyelmeztető jelei annak, hogy egy fiatal talán azon gondolkodik, hogy véget vet az életének:

● Elszigetelődik a családtagjaitól és a barátaitól.

● Megváltoznak az étkezési és alvási szokásai.

● Elveszíti az érdeklődését a korábban szívesen végzett tevékenységek iránt.

● Észrevehetően megváltozik a személyisége.

● Kábítószerezik vagy iszik.

● Megválik a becsben tartott tárgyaitól.

● A halálról beszél, vagy az ehhez kapcsolódó témák kötik le a figyelmét.

 Az egyik legnagyobb hiba, amit egy szülő elkövethet az, ha figyelmen kívül hagyja ezeket az intő jeleket. Minden figyelmeztető jelet komolyan kell venni! Ne következtess elhamarkodottan úgy, hogy a gyermekednek csak egy rossz időszaka van.

Ne szégyellj segítséget kérni, ha súlyos depresszióban vagy más mentális zavarban szenved. És ha gyanakszol rá, hogy az öngyilkosságon gondolkodik, beszélj vele erről. Téves az az elképzelés, hogy az öngyilkosságról való beszélgetés bátorítana valakit annak elkövetésére. Sok fiatal megkönnyebbül, ha a szülei felhozzák a témát. Ezért ha a tizenéves gyermeked elismeri, hogy fontolgatja az öngyilkosságot, derítsd ki, hogy eltervezte-e már, hogy hogyan viszi véghez, és ha igen, mennyire részletesen gondolta ki a tervet. Minél részletesebb a terv, annál sürgősebb, hogy közbelépj.

Ne hidd azt, hogy a depresszió magától megszűnik. És ha úgy tűnik is, hogy megszűnt, ne gondold, hogy a nehézség megoldódott. Sőt, ez a legveszélyesebb időszak. Miért mondhatjuk ezt? Egy súlyosan depressziós tinédzsernek lehet, hogy nincs elég ereje ahhoz, hogy elkövesse az öngyilkosságot. De akkor talán már igen, amikor a depresszió alábbhagy, és több energiája lesz.

Valóban tragikus, hogy néhány fiatalban a kétségbeesés miatt felmerül az a gondolat, hogy véget vet az életének. Ha a szülők és más törődő felnőttek odafigyelnek a jelekre, és megpróbálnak segíteni, azzal ’vigasztalóan beszélnek a lehangolt lelkekhez’, és olyanok lesznek a fiatalok számára, mint egy menedék (1Tesszalonika 5:14).

LÁSD AZ ELSŐ KÖTET 13. ÉS 14. FEJEZETÉT ÉS A MÁSODIK KÖTET 26. FEJEZETÉT

Kimutassam a gyermekem előtt, hogy gyászolok?

A házastárs elvesztése fájdalmas dolog. De a tizenéves gyermekednek is szüksége lehet a támogatásodra. Hogyan  segíthetsz neki a gyásszal járó fájdalom leküzdésében, miközben odafigyelsz a saját érzéseidre is? Próbáld ki a következőket:

● Ne fojtsd el az érzéseidet. A gyermeked eddig is sok mindent úgy tanult meg az életben, hogy megfigyelt téged. Ugyanígy tudja megtanulni azt is, hogy hogyan lehet úrrá a gyászon. Ezért ne gondold, hogy el kell rejtened a fájdalmadat, hogy erősnek mutasd magad előtte. Ez csak arra tanítaná, hogy ő is ugyanezt tegye. Ellenben ha kimutatod az érzéseidet, megtanulja, hogy sokszor jobb így tenni, mint elfojtani azokat. Azt is megtanulja, hogy normális, ha szomorú, csüggedt vagy akár dühös.

● Buzdítsd a tizenéves gyermekedet, hogy beszéljen az érzéseiről. Anélkül, hogy erőltetnéd, biztasd, hogy öntse ki a szívét. Ha azt látod, hogy vonakodik, talán megbeszélhetnétek együtt ennek a könyvnek a 16. fejezetét. Emellett említs meg neki szép emlékeket, melyeket a házastársaddal éltetek át. Mondd el, milyen nehéz lesz nélküle az élet. Ha a gyermeked azt látja, hogy feltárod előtte az érzéseidet, megtanulja, hogy ő is ezt tegye.

● Légy tisztában a korlátaiddal. Természetesen szeretnéd, ha a gyermeked végig rád támaszkodhatna ebben a nehéz időszakban, de a gyász téged is lesújt. Tehát előfordulhat, hogy érzelmileg és fizikailag egy ideig te sem vagy olyan erős (Példabeszédek 24:10). Lehet, hogy segítséget kell kérned másoktól, például a családtagjaidtól vagy érett barátaidtól. A segítségkérés az érettség jele. A Példabeszédek 11:2 szerint „a szerényeknél bölcsesség van”.

A legnagyszerűbb segítséget maga Jehova Isten nyújtja, aki ezt ígéri az imádóinak: „én, Jehova, a te Istened, megragadom jobbodat, én, aki ezt mondom neked: »Ne félj! Én megsegítelek«” (Ézsaiás 41:13).

LÁSD AZ ELSŐ KÖTET 16. FEJEZETÉT

 Hogyan segíthetek a lányomnak, hogy kiegyensúlyozottan étkezzen?

Mit tehetsz, ha a tizenéves lányod táplálkozási zavarban szenved? * Próbálj meg rájönni, hogy milyen okok állnak a háttérben.

Megfigyelték, hogy sok táplálkozási zavarban szenvedő személynek kevés az önbecsülése, illetve maximalista, ésszerűtlenül magas elvárásokat támasztva önmagával szemben. Vigyázz, hogy te ne járulj hozzá ehhez. Építsd a lányod önbecsülését (1Tesszalonika 5:11).

Egyúttal alaposan gondold át, hogy neked milyen a szemléletmódod az evésről és a kilókról. Lehet, hogy akaratlanul is túl sokat beszélsz ezekről, vagy ez tükröződik a viselkedéseden? Ne feledd, hogy a fiatalok kínosan figyelnek a megjelenésükre. Már amiatt is rossz gondolkodás alakulhat ki egy érzékeny fiatalban, ha viccet csinálsz a gyerekkori dundiságból vagy a serdülőkori gyors növekedésből és súlygyarapodásból.

Amikor mindezt átgondoltad és imába foglaltad, ülj le a lányoddal egy őszinte beszélgetésre. Tedd a következőket:

● Gondosan mérlegeld, hogy mit fogsz mondani, és mikor.

● Egyértelműen fejezd ki, hogy aggódsz, és hogy szeretnél segíteni.

● Ne lepődj meg, ha a lányod először védekezik.

● Türelmesen hallgasd meg.

Ami a legfontosabb, legyél a lányod mellett a küzdelmében, hogy talpra tudjon állni. Legyen a gyógyulás az egész család szívügye!

LÁSD AZ ELSŐ KÖTET 10. FEJEZETÉT ÉS A MÁSODIK KÖTET 7. FEJEZETÉT

   SZELLEMISÉG

Hogyan tanítsam a tizenéves gyermekemet szellemi dolgokra?

A Biblia azt írja, hogy Timóteuszt ’csecsemőkorától’ kezdve szellemi dolgokra tanították, és szülőként bizonyára te is tanítod a gyermekeidet (2Timóteusz 3:15). Ám amikor a gyermekeid tinédzserek lesznek, változtatnod kell a tanítási módszereden. A kamaszok már összetett, elvont gondolatokat is megértenek, melyeket korábban nem. Ezért most még inkább szükség van rá, hogy az ’értelmi képességükre’ hass (Róma 12:1).

Amikor Pál Timóteusznak írt, megemlítette, hogy Timóteusz ’tanult, és meggyőzetve elhitte’, amit hallott (2Timóteusz 3:14). A gyermekeidnek is arra lehet szükségük, hogy meggyőződjenek arról, hogy igazak-e azok a bibliai gondolatok, melyeket csecsemőkoruktól fogva hallanak. Ha szeretnéd elérni a szívüket, többet kell tenned, mint hogy elmondod, miben higgyenek, vagy mit tegyenek. Nekik maguknak kell meggyőződniük az igazságról. Hogyan segíthetsz nekik? Kezdetnek jó, ha hagyod, hogy elgondolkodjanak, és elmondják, hogy mit gondolnak az olyan kérdésekről, mint:

● „Mi győz meg engem arról, hogy létezik Isten?” (Róma 1:20).

● „Hogyan tudok meggyőződni arról, hogy igaz-e, amit a szüleim a Bibliáról tanítottak nekem?” (Cselekedetek 17:11).

 ● „Miért gondolom úgy, hogy a Biblia alapelvei a javamra válnak?” (Ézsaiás 48:17, 18).

● „Miért vagyok biztos benne, hogy a bibliai próféciák be fognak teljesedni?” (Józsué 23:14).

● „Mi győz meg engem arról, hogy a világ semmit sem tud felkínálni, ami felérne ’Krisztus Jézus ismeretének páratlan értékével’?” (Filippi 3:8).

● „Mi a jelentősége számomra Krisztus halálának?” (2Korintusz 5:14, 15; Galácia 2:20).

Talán bizonytalan vagy abban, hogy jó-e, ha a gyermekeid ilyen kérdéseken gondolkodnak, mert attól félsz, hogy nem fognak tudni válaszolni rájuk. De ez olyan lenne, mintha autóvezetés közben vonakodnál attól, hogy rápillants az üzemanyagszint-mutatóra, mert attól félsz, hogy már alig van üzemanyagod. Addig kell meggyőződnöd arról, hogy mennyi benzined van, amíg lehetőséged van tankolni, és megelőzni a bajt. Ehhez hasonlóan, most kell segítened a tinédzser gyermekeidnek, hogy elgondolkodjanak ezeken a kérdéseken, és ’meggyőzetve elhiggyék’ az igazságot, nem pedig akkor, amikor már elköltöztek otthonról. *

Ne feledd, hogy semmi rossz nincs abban, ha a fiad vagy a lányod felteszi magának a kérdést: „Miért hiszek ezekben a tanításokban?” Diane, aki 22 éves, szintén ezt tette, amikor tizenéves volt. „Biztos akartam lenni abban, hogy amit hiszek, az tényleg igaz – mondja. – Mivel világos és egyértelmű választ tudtam adni a kérdéseimre, rájöttem, hogy én szeretek Jehova Tanúja lenni! Ha valaki megkérdezte, hogy miért nem teszek valamit, nem csupán annyit mondtam, hogy »tiltja a vallásom«, hanem azt, hogy »szerintem ez nem helyes«. Egyszóval a Biblia nézőpontja az én nézőpontom lett.”

Javaslat: Ha szeretnél belelátni abba, hogy hogyan gondolkodik a gyermeked a bibliai alapelvekről, próbáljátok ki azt, hogy  ő játssza el a szülőt, amikor valamilyen problémás kérdés merül fel. Például tegyük fel, hogy a lányod arra kér, hogy engedd el egy olyan buliba, amelyről tudod (és valószínűleg ő is tudja), hogy helytelen volna egy kereszténynek. Ahelyett, hogy egyszerűen csak megtiltanád neki, hogy elmenjen, valami ilyesmit mondhatnál: „Szeretném, ha a helyembe képzelnéd magad. Gondolkodj el, hogy milyen buliba szeretnél elmenni, végezz kutatást (például ennek a könyvnek a 37. fejezete vagy a 2. kötet 32. fejezete alapján), és holnap újra beszélünk róla. Én leszek te, és megkérdezlek téged, a szülőt, hogy elmehetek-e a buliba, te pedig megmondod, hogy szerinted jó ötlet lenne-e, vagy sem.”

LÁSD AZ ELSŐ KÖTET 38. FEJEZETÉT ÉS A MÁSODIK KÖTET 34–36. FEJEZETÉT

Mit tegyek, ha a gyermekem már nem érdeklődik a szellemi dolgok iránt?

Először is ne gondold azt elhamarkodottan, hogy a gyermeked hátat fordított a vallásodnak. Sok esetben az érdeklődés hiánya mögött valamilyen más ok húzódik meg. Lehet, hogy a te gyermekedre is igaz valamelyik ezek közül:

● A többi fiatal megpróbálja valami rosszra rávenni, és ő attól fél, hogy ha ragaszkodik a bibliai alapelvekhez, akkor ki fog lógni a sorból.

● Azt látja, hogy más fiatalok (akár a testvérei is) nagyon sok mindent tesznek keresztényekként, és úgy gondolja, hogy ő soha nem lesz olyan jó, mint ők.

● Nagyon vágyik barátokra, de magányos, vagy nem érzi otthon magát a többi keresztény között.

● Azt látja, hogy más „keresztény” fiatal kettős életet él.

● Szeretné, ha saját egyénisége lenne, és ezért úgy érzi, hogy meg kell kérdőjeleznie a szülei értékrendjét.

● Az osztálytársai minden lelkiismeret-furdalás nélkül benne vannak a rosszban, és ennek látszólag nincs semmilyen káros következménye.

 ● Szeretné elnyerni a nem hívő édesapja/édesanyja elismerését.

Fontos felismerned, hogy ha ezek közül igaz valamelyik a gyermekedre, akkor az nem jelenti azt, hogy kétségei vannak a hitnézeteitekkel kapcsolatban. Inkább csak az a helyzet, hogy bizonyos körülmények megnehezítik – legalábbis jelenleg –, hogy keresztényként éljen. Hogyan tudsz segíteni neki?

Legyél rugalmas, de ne alkudj meg. Próbáld megérteni, hogy miért kedvetlenedett el a gyermeked, és tegyél változtatásokat, hogy könnyebb legyen szellemileg fejlődnie (Példabeszédek 16:20). Például a 2. kötet 132. és 133. oldalán található rész, melynek címe „A stratégiám”, segíthet, hogy önbizalomra tegyen szert, és legyőzze a félénkségét, amikor az osztálytársaitól jövő nyomással néz szembe. Vagy ha magányos, lehet, hogy neked kell a tettek mezejére lépni, és jó társaságot keresni neki.

Keress neki egy érett barátot. Sokszor nagy segítséget jelenthet a fiataloknak, ha egy felnőtt, aki nem családtag buzdítja őket. Ismersz olyan szellemi gondolkodású személyt, aki segíthetne a gyermekednek, és jó hatással lenne rá? Ha igen, megszervezhetnéd, hogy időt töltsön a fiaddal vagy a lányoddal. Természetesen nem arról van szó, hogy lemondasz a szülői feladatodról. De gondolj Timóteuszra. Ő is nagy hasznot merített Pál apostol példájából, ahogyan Pál is abból, hogy Timóteusz vele utazott (Filippi 2:20, 22).

Amíg a kamaszodó gyermeked a te házadban lakik, jogod van elvárni, hogy részt vegyen a szellemi tevékenységekben. Ám a végső cél az, hogy segíts neki megszeretni Istent, nem pedig az, hogy csak gépiesen engedelmeskedjen neki. Ha szeretnéd, hogy a gyermeked is az igaz valláshoz tartozzon, akkor mutass neki követendő példát. Legyél ésszerű azt illetően, hogy mit vársz el tőle. Segíts neki egy érett barátot és építő társaságot találni. Egy nap talán ő is azt mondhatja majd, amit a zsoltáríró: „Jehova az én kőszirtem és erődöm, ő segít megmenekülnöm” (Zsoltárok 18:2).

LÁSD AZ ELSŐ KÖTET 39. FEJEZETÉT ÉS A MÁSODIK KÖTET 37. ÉS 38. FEJEZETÉT

[Lábjegyzetek]