Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Normális az, ahogyan gyászolok?

Normális az, ahogyan gyászolok?

16. FEJEZET

Normális az, ahogyan gyászolok?

Bár ez a fejezet kifejezetten egy szülő elvesztésével foglalkozik, a benne leírt alapelvek arra az esetre is vonatkoznak, amikor egy másik családtagot vagy egy közeli barátot veszít el valaki.

„Amikor meghalt anyukám, teljesen elveszettnek éreztem magam. Óriási űrt hagyott maga után. Ő tartotta össze a családunkat” (Anita)

EGY szülő elvesztésénél szinte nincs fájdalmasabb érzés. Olyan érzések lehetnek rajtad úrrá, melyeket korábban sosem tapasztaltál. Balázs még csak 13 éves volt, amikor az édesapja szívrohamot kapott és meghalt. Így emlékszik vissza: „Aznap éjjel, amikor megtudtuk, mi történt, csak átöleltük egymást és sírtunk.” Noémi, aki 10 éves volt, amikor az édesapja elhunyt rákban, ezt mondja: „Nem tudtam, mit kellene éreznem. Igazából nem éreztem semmit, teljesen fásult voltam.”

Mindenki másképp reagál, ha elveszíti egy szeretett hozzátartozóját. A Biblia kijelenti, hogy minden ember ’a maga csapását és fájdalmát ismeri’ (2Krónikák 6:29). Most gondolj arra, hogy téged hogyan érintett a veszteség. Írd le, 1. mit éreztél, amikor megtudtad a rossz hírt, és 2. mit érzel most. *

1. ․․․․․

2. ․․․․․

A válaszaid talán azt tükrözik, hogy az érzéseid valamelyest csillapodtak. Ez így normális. Ez nem azt jelenti, hogy elfelejtetted őt. Ám az is lehet, hogy még mindig ugyanazokkal a gyötrelmes érzésekkel küzdesz, sőt ezek akár fokozódhattak is. A fájdalom hullámokban törhet rád. Az érzések egyszer alábbhagyhatnak, másszor felerősödhetnek, időnként pedig teljesen váratlanul törhetnek rád. Ez is normális, még akkor is, ha ezeket az érzéseket csak évekkel a tragédia után tapasztalod. A kérdés az, hogyan lehetsz úrrá rajtuk.

Ne tartsd vissza a könnyeidet. A sírás enyhíti a gyásszal járó fájdalmat. Ám lehet, hogy úgy érzel, mint Anna, aki 19 éves volt, amikor meghalt az édesanyja. „Attól féltem, ha túlságosan kimutatom az érzéseimet, mások azt fogják gondolni, hogy nincs hitem” – mondta. De gondolj csak bele: Jézus Krisztus tökéletes volt, és erős volt az Istenbe vetett hite. Mégis „könnyekre fakadt”, amikor látta, hogy milyen szomorúak az emberek jó barátjának, Lázárnak a halála miatt (János 11:35). Tehát ne tartsd vissza a könnyeidet. A sírás nem jelenti azt, hogy nincs hited. Anna így emlékszik vissza: „Végül nem tartottam vissza a könnyeimet. Rengeteget sírtam, mindennap.” *

Beszélj a bűntudatodról. „Esténként felmentem anyu szobájába, és jóéjtpuszit adtam neki – meséli Anita, aki 13 éves volt, amikor meghalt az anyukája. – Egyszer azonban ezt elmulasztottam. Másnap reggel meghalt anyukám. Butaságnak tűnhet, de bűntudatom van, amiért aznap este nem mentem be hozzá elköszönni, és mindazért, ami másnap reggel történt. Apukám üzleti útra ment, és megkért engem és a nővéremet, hogy majd nézzünk be anyához, hogy jól van-e. Mi viszont későn keltünk fel. Amikor bementem hozzá, már nem lélegzett. Szörnyen éreztem magam, mert amikor apa elment, anya még jól volt!”

Anitához hasonlóan téged is gyötörhet valamelyest a bűntudat, amiért elmulasztottál megtenni valamit. Lehet, hogy olyan gondolatokkal kínzod magad, hogy „mi lett volna, ha . . . ?”. Például: „Mi lett volna, ha hamarabb benézek anyához?” „Mi lett volna, ha sürgetem apát, hogy menjen el orvoshoz kivizsgálásra?” Ha ilyen gondolatok kínoznak, ne felejtsd el, hogy normális, ha azt érzed, hogy bárcsak másként tettél volna valamit. Biztosan másképp tettél volna dolgokat, ha tudtad volna, mi történik. De nem tudtad. Tehát nem kell bűntudatot érezned. Nem te vagy a felelős azért, hogy meghalt az anyukád vagy az apukád. *

Beszélj az érzéseidről.Példabeszédek 12:25 szerint ’a jó szó megvidámít’. Ha magadba fojtod az érzéseidet, valószínűleg nehezebb lesz megbirkóznod a gyásszal. Ellenben ha beszélsz róluk valakivel, akiben megbízol, ’jó szavakat’ hallhatsz, vagyis bátorítást kaphatsz – méghozzá akkor, amikor a leginkább szükséged van rá.

Beszélj Istennel. Valószínűleg sokkal jobban érzed majd magad, ha imában ’kiöntöd a szívedet’ Jehova Isten előtt (Zsoltárok 62:8). Ez nem csupán egy közérzetjavító módszer. Imában közeledsz ahhoz, aki a „minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal bennünket minden nyomorúságunkban” (2Korintusz 1:3, 4). Isten többek között a Szava, a Biblia által nyújt vigasztalást (Róma 15:4). Esetleg felírhatnál magadnak olyan írásszövegeket, melyek igazán megvigasztalnak. *

A gyász nem múlik el egyik napról a másikra. De a Biblia vigaszt nyújthat, hiszen arról biztosít minket, hogy Isten megígért új világában, „nem lesz többé halál, sem kesergés, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé” (Jelenések 21:3, 4). Ha elmélkedsz ezeken az ígéreteken, az neked is segíthet megbirkóznod a gyásszal.

[Lábjegyzetek]

^ 6. bek. Ha most még túl nehéznek találod, hogy válaszolj ezekre a kérdésekre, megteheted később is.

^ 10. bek. Ne érezd úgy, hogy sírnod kell ahhoz, hogy kimutasd a bánatodat. Mindannyian másképp gyászolunk. A lényeg: Ha könny szökik a szemedbe, gondolj arra, hogy talán eljött az „ideje a sírásnak” (Prédikátor 3:4).

^ 12. bek. Ha továbbra is ilyen gondolatok gyötörnek, beszélj a gyászoló szülőddel vagy egy másik felnőttel. Idővel tisztábban fogod látni a helyzetet.

^ 14. bek. Néhányan vigaszt merítettek ezekből az írásszövegekből: Zsoltárok 34:18; 102:17; 147:3; Ézsaiás 25:8; János 5:28, 29.

KULCSFONTOSSÁGÚ BIBLIAVERS

„[Isten] letöröl minden könnyet a szemükről, és nem lesz többé halál, sem kesergés, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé. A korábbi dolgok elmúltak” (Jelenések 21:4)

EGY JÓ TANÁCS

Írd ki magadból az érzéseidet. Óriási segítség lehet a gyásszal járó, fájó érzések leküzdésében, ha leírod a gondolataidat az anyukádról vagy az apukádról, akit elveszítettél.

TUDTAD . . . ?

A sírás nem a gyengeség jele. Még az olyan erős férfiak is sírtak, amikor gyászoltak, mint Ábrahám, József és Dávid (1Mózes 23:2; 50:1; 2Sámuel 1:11, 12; 18:33).

A HADITERVEM

Ezt fogom tenni, amikor úrrá lesz rajtam a bánat: ․․․․․

Amit meg szeretnék kérdezni anyutól vagy aputól: ․․․․․

TE MIT GONDOLSZ?

● Miért jó, ha visszaidézed azokat a kellemes emlékeket, melyeket anyukáddal vagy apukáddal együtt éltetek át, amikor még élt?

● Miért segíthet megbirkóznod a fájdalommal az, ha kiírod magadból az érzéseidet?

[Oldalidézet a 112. oldalon]

„Nem mutattam ki az érzéseimet. De jobb lett volna, ha megteszem. Segített volna” (David)

[Kiemelt rész/​kép a 113. oldalon]

CHANTELLE

„Apa körülbelül öt éven át betegeskedett, és közben folyamatosan romlott az állapota. 16 éves voltam, amikor véget vetett az életének. Anya mindent elmondott nekem és a bátyámnak a történtekről. Még a temetéssel kapcsolatos kérdésekben is segíthettünk neki. Így könnyebb volt nekünk. Szerintem a fiataloknak nem jó érzés, ha a szüleik nem mondanak el nekik mindent – pláne, ha ilyen nagy dolgokról van szó. Ahogy telt az idő, képes voltam fesztelenül beszélni apa haláláról. Amikor sírnom kellett, akkor elmentem valahova, vagy felkerestem egy barátomat, és sírtam. Mindenkinek azt mondom, hogy ha úgy érzi, beszélnie kell a történtekről, menjen, és beszéljen egy családtagjával vagy egy barátjával. Tegye azt, amiről úgy érzi, hogy segítene neki a gyászban.”

[Kiemelt rész/​kép a 113–114. oldalon]

LEAH

„Amikor 19 éves voltam, anya súlyos agyérkatasztrófát kapott. Három évre rá meghalt. A halála után úgy éreztem, erősnek kell lennem. Apunak már csak az hiányzott volna, hogy én is összeomoljak. Amikor beteg voltam, vagy valami miatt nem éreztem jól magam, anya mindig mellettem volt. Emlékszem, milyen volt, amikor a kezével megnézte, hogy van-e lázam. Sokszor belém hasít a tudat, hogy már nincs velem. Hajlamos vagyok arra, hogy nem mutatom ki az érzéseimet, de ez nem jó. Ezért sokszor csak azért nézegetek régi fényképeket, hogy kisírjam magam. Az is segít, ha beszélgetek a barátaimmal. A Biblia azt ígéri, hogy a halottak fel lesznek támasztva egy paradicsomi földre (János 5:28, 29). Amikor arra gondolok, hogy újra láthatom anyát, és arra, hogy mit kell tennem, hogy én is ott lehessek, úgy érzem, mintha könnyebb lenne elviselni a hiányát.”

[Kiemelt rész/​kép a 114. oldalon]

BETHANY

„Bárcsak emlékeznék arra, hogy azt mondtam apának, »szeretlek«. Biztosan mondtam neki, csak nem emlékszem rá, pedig úgy szeretnék. Ötéves voltam, amikor meghalt. Egyik éjjel apu stroke-ot kapott, és berohantak vele a kórházba. Amikor reggel fölkeltem, már halott volt. Közvetlenül utána nem esett jól apuról beszélni, de később szívesen hallgattam róla történeteket, mivel ez segített, hogy jobban megismerjem őt. Ha valaki elveszítette az édesanyját vagy az édesapját, azt tanácsolom neki, hogy tartsa nagy becsben a vele töltött pillanatokat, és írja le az emlékeit, nehogy elfelejtse azokat. Aztán pedig dolgozzon azon, hogy erős legyen a hite, hogy ott lehessen Isten új világában, és láthassa feltámadni őt.”

[Kiemelt rész a 116. oldalon]

Feladatlap

Ír ki magadból az érzéseidet

Írj le néhány kellemes emléket az anyukáddal vagy az apukáddal kapcsolatban, akit elveszítettél. ․․․․․

Írd le, hogy mi mindent szerettél volna még mondani neki. ․․․․․

Képzeld el, hogy van egy fiatalabb testvéred, aki bűntudattal küszködik a tragédia miatt. Írd le, milyen gondolatokkal vigasztalnád meg. (Ez segíthet neked, hogy ne hatalmasodjon el rajtad a bűntudat.) ․․․․․

Írj le két-három olyan dolgot, melyet szívesen megtudtál volna anyukádról vagy apukádról. Beszélgess valamelyikről a gyászoló szülőddel. ․․․․․

Olvasd el a Cselekedetek 24:15-öt. Hogyan segíthet az ebben a versben található reménység megküzdened a gyásszal? ․․․․․

[Kép a 115. oldalon]

A gyásszal járó érzések időnként teljesen váratlanul törhetnek rád