7. fejezet

Elhagyjam-e az otthonom?

„Anya és apa!

Hát végül is elmegyek. Amint már mondtam, ezt nem azért teszem, hogy bosszantsalak benneteket, vagy bármilyen módon bosszút álljak rajtatok. Nem lehetek boldog azok között a korlátok között, amelyek közé ti helyeztetek. Lehet, hogy így sem leszek boldog, de legalább szeretném kipróbálni.”

ÍGY kezdődött egy 17 éves lány szüleinek írt búcsúlevele. A Német Szövetségi Köztársaságban például a 15—24 éves korosztályból minden harmadik lány és minden negyedik fiú nem lakik otthon. Talán te is gondoltál már az otthonod elhagyására.

Isten előre látta, hogy a házasság iránti vágy arra indítja majd az egyént, hogy „elhagyja apját és anyját” (1Mózes 2:23, 24). Azonkívül vannak más megalapozott okok az otthon elhagyására, mint például az Istennek végzett szolgálat kiterjesztése (Márk 10:29, 30). Sok fiatal számára viszont az otthon elhagyása csupán eszköz arra, hogy megszabaduljanak egy általuk elviselhetetlennek érzett helyzetből. Egy fiatalember így nyilatkozik erről: „Csak arról van szó, hogy függetlenebb akarsz lenni. Otthon élni a szüleiddel már nem kielégítő. Mindig vitákba keveredsz, ők pedig nem megértők a szükségleteidet illetően. Különben is, olyan korlátozottnak érzed magad, minden mozdulatodért magyarázattal tartozol a szüleidnek.”

Felkészülve az önállóságra?

De vajon az a tény, hogy vágysz az önállóságra, egyben azt is jelenti, hogy fel vagy rá készülve? Először is, az egyéni boldogulás esetleg nem is annyira könnyű, mint gondolod. Gyakran nehezen találhatók munkahelyek. Az albérleti díjak  az égig emelkedtek. Mire kényszerül sok fiatal, akit szorítanak a gazdasági nehézségek? A Pulling Up Roots című könyv szerzői ezt mondják: „Hazaköltöznek, és elvárják a szüleiktől, hogy eltartásuk terhét ismét a nyakukba vegyék.”

Mi a helyzet az elmebeli, érzelmi és szellemi érettségeddel? Talán felnőttnek képzeled magad, de a szüleid esetleg még mindig egy „újszülött vonásait” látják benned (1Korinthus 13:11). Azonkívül nem a szüleid vannak-e a legjobb helyzetben annak megítéléséhez, hogy mekkora szabadsággal tudsz élni? Ellenkezni a döntésükkel, és a saját fejed után menni, katasztrofális következményeket vonhat maga után (Példabeszédek 1:8).

’Nem jövök ki a szüleimmel!’

Ez a helyzet a te esetedben is? Még ha ez így is van, nincs okod elkezdeni csomagolni. Mint fiatalnak, még mindig szükséged van a szüleidre, és valószínűleg még évekig javadra fordíthatod az éleslátásukat és bölcsességüket (Példabeszédek 23:22). Szükséges őket kitörölni az életedből csupán azért, mert néhány nézeteltérésed volt velük?

Egy Karsten nevű német fiatal, aki elköltözött otthonról a teljes idejű szolgálat végzése céljából, ezt így fogalmazza meg: „Soha ne hagyd el az otthonodat csak azért, mert nem tudsz kijönni a szüleiddel. Ha nem tudsz kijönni velük, akkor hogyan leszel valaha is képes más emberekkel kijönni? Az elköltözés nem fogja megoldani a problémáidat. Ellenkezőleg, azt fogja bebizonyítani, hogy túl éretlen vagy ahhoz, hogy megállj a saját lábadon, és a szüleidtől való még nagyobb elidegenedést fogja előidézni.”

Erkölcsök és indítékok

A fiatalok hajlamosak lebecsülni az otthon korai elhagyásából  eredő erkölcsi veszélyeket. A Lukács 15:11–32-ben Jézus beszél egy fiatalemberről, aki önállóságra vágyott, és elindult a maga útján. A szüleitől jövő helyes befolyás nélkül elkezdett „kicsapongó életet élni”. Átadta magát a szexuális erkölcstelenségnek, és rövid idő alatt elherdálta a vagyonát. Annyira nehéz volt munkát szerezni, hogy még olyan munkát is elvállalt, amit a zsidók megvetettek: disznópásztor lett. Az úgynevezett pazarló vagy tékozló fiú azonban észhez tért. Lenyelve büszkeségét, visszatért otthonába és könyörgött apja bocsánatáért.

Bár ez a példázat Isten irgalmának a szemléltetését szolgálta, azonban gyakorlati tanulságot is tartalmaz: ha rossz indítékból hagyod el az otthonod, az erkölcsi és szellemi kárt okozhat neked! Sajnálatos, de egyes keresztény fiatalok önálló útra lépve szellemi hajótörést szenvedtek. Mivel gazdasági téren képtelenek voltak a víz felszínén maradni, olyan fiatalokkal társultak a költségek megosztása érdekében, akiknek életmódja ellentétben áll a bibliai alapelvekkel (1Korinthus 15:33).

Egy Horst nevű németországi fiatal beszél egy hozzá hasonló korú fiatalról, aki elhagyta az otthonát: „Bár nem volt házas, együtt élt a barátnőjével. Gyakran tartottak házibulikat, ahol szabadon folyt a szeszes ital, és így gyakran lerészegedett. Ha még mindig otthon lakott volna, a szülei ezt sohasem engedték volna meg.” Horst így összegezte: „Igaz, ha egyszer elköltözöl otthonról, több szabadsággal rendelkezel. De ha teljesen őszinték akarunk lenni, vajon legtöbbször nem arra használják-e fel a szabadságot, hogy rosszat cselekedjenek?”

Tehát, ha nagyobb szabadságra vágysz, kérdezd meg magadtól: Miért akarok nagyobb szabadságot? Talán anyagi dolgok birtoklása miatt, vagy ki akarom manőverezni, hogy azt cselekedhessem, amit a szüleim megtiltanának, ha otthon laknék? Emlékezz arra, mit mond a Biblia a Jeremiás 17:9-ben: „Álnokabb a szív, mint bármi más, és mindenre elszánt. Ki ismerheti azt?”

 Hogyan válhatok felnőtté, ha nem költözök el otthonról?

Az Adolescence című könyv megjegyzi: „Csupán az elköltözés a családi otthonból, még nem garantálja a sikeres átmenetet [a felnőttkorba]. Sem az otthon maradás nem jelenti a felnőtté válás kudarcát.” A felnőtté válás tulajdonképpen többet jelent, mint rendelkezni saját pénzzel, munkahellyel és bérlakással. Az élet problémáin elsősorban úgy lehet felülkerekedni, ha szembenézünk azokkal. Semmit sem nyerünk, ha elmenekülünk a nem kedvelt helyzetek elől. „Jó az ép testű férfinak, ha ifjan igát visel” — mondja a Jeremiás siralmai 3:27.

Vegyük például azokat a szülőket, akikkel nehéz kijönni, vagy akik nagyon szigorúak. Macnek, aki most már 47 éves, olyan apja volt, aki az iskola után otthoni munkákkal látta el őt. A nyári vakáció alatt, miközben más gyerekek játszottak, Macnek dolgoznia kellett. „Azt gondoltam, hogy ő a lehető legkegyetlenebb ember, mivel megakadályozta  azt, hogy játsszunk és örüljünk” — mondja Mac. „Gyakran arra gondoltam; ’bárcsak elköltözhetnék innen és lenne saját otthonom.’” Mac ma már más nézőpontból látja a dolgot. „Amit apa tett értem, az megfizethetetlen. Megtanított arra, hogyan kell keményen dolgozni, és elviselni a nehézségeket. Azóta sokkal nehezebb problémákkal is szembe kell néznem. De tudom, hogyan kell szemtől szembe megbirkózni ezekkel.”

Álomvilág

Az otthon élés éppenséggel nem garantálja, hogy éretté válsz. Egy ifjú ezt mondja: „Otthon élni a szüleimmel olyan volt, mintha álomvilágban éltem volna. Mindent megtettek helyettem.” A felnőtté válás részeként szükséges megtanulni, hogyan kell önmagad ellátni. Igaz, kivinni a szemetet, vagy kimosni a szennyes ruhát nem olyan szórakoztató, mint például a kedvenc lemezed hallgatni. De mi fog történni veled, ha sohasem tanulod meg elvégezni ezeket a dolgokat? Olyan gyámoltalan felnőtté válhatsz, aki teljesen a szüleitől vagy másoktól függ.

Vajon (akár mint fiatal férfi, vagy akár mint fiatal nő) felkészülsz-e a végleges önállóságra azáltal, hogy megtanulod hogyan kell főzni, takarítani, vasalni, javításokat végezni a háztartásban vagy az autón?

Gazdasági önállóság

A gazdag országokban élő fiatalok gyakran úgy tekintik a pénzt, mint ami könnyen jön, és még könnyebben megy. Ha részidős állásuk van, gyakran hajlamosak elkölteni a pénzüket sztereó berendezésekre és ’menő’ ruhákra. Milyen keserves csalódásban lesz részük az ilyen fiataloknak, ha elköltöznek és önállóan laknak! Horst (akit korábban említettünk) erre így emlékezik: „A hónap végén [amikor önállóan laktam] a pénztárcám is, és a konyhaszekrény is üres volt.”

Miért ne tanulnád meg, amíg otthon élsz, hogy miképp kell a pénzzel bánni? A szüleidnek sokéves tapasztalata  van, és segíthetnek elkerülni sok csapdát. A Pulling Up Roots című könyv javasolja a következő kérdések feltevését: ’Mennyibe kerül havonta az áram? A fűtés? A víz? A telefon? Milyen adókat kell fizetni? Milyen bérleti díjat fizetünk?’ Valószínűleg megdöbbentőnek találod majd, hogy a dolgozó fiataloknak gyakran több a zsebpénzük, mint a szülőknek! Tehát ha van állásod, kínálj fel egy ésszerű hozzájárulást a háztartás költségeinek fedezésére.

Tanulj, mielőtt elköltöznél

Nem, nem kell elhagynod az otthonodat, hogy felnőtté válj. Azonban amíg otthon vagy, keményen kell munkálkodnod azon, hogy jó ítélőképességet és kiegyensúlyozottságot fejlessz ki. Tanuld meg azt is, hogyan lehet másokkal kijönni. Bizonyítsd be, hogy el tudod viselni a kritikát, a kudarcokat vagy a csalódásokat. Ápold a ’kedvességet, jóságot, szelídséget és önuralmat’ (Galata 5:22, 23). Ezek a vonások jellemzik az igazi felnőtt keresztény férfit vagy nőt.

Előbb vagy utóbb az olyan körülmények, mint például a házasság, arra indít majd, hogy elhagyd a szülői ház fészkét. De addig is miért sietnél elhagyni azt? Beszélj a szüleiddel. Valószínűleg boldogok lennének, ha maradnál, különösen ha hozzájárulsz a család jólétéhez. Az ő segítségükkel továbbra is fejlődhetsz, tanulhatsz és éretté válhatsz éppen ott, ahol vagy: otthon.

Kérdések a megbeszéléshez

◻ Miért szeretné sok fiatal elhagyni az otthonát?

◻ A legtöbb fiatal miért felkészületlen az ilyen lépésre?

◻ Milyen veszélyeket rejteget az otthon túl hamar történő elhagyása?

◻ Milyen problémákkal kell szembenézniük azoknak, akik elszöknek otthonról?

◻ Hogyan tudsz éretté válni azalatt, amíg otthon élsz?

[Kiemelt szöveg az 57. oldalon]

„Soha ne hagyd el az otthonodat csak azért, mert nem tudsz kijönni a szüleiddel . . . hogyan leszel valaha is képes más emberekkel kijönni?”

 [Bekeretezett rész a 60., 61. oldalon]

Vajon az otthonról való megszökés jelenti a megoldást?

Több mint egymillió tizenéves szökik el otthonról évente. Egyesek olyan elviselhetetlen helyzet elől menekülnek, mint a testi bántalmazás és a szexuális molesztálás. De gyakrabb az az eset, mikor a megszökést különféle nézeteltérések okozzák, melyek a szülőkkel olyan dolgokat illetően támadnak, mint a takarodó, iskolai osztályzatok, házimunkák, és barátok megválasztása.

Talán a szüleid nézőpontja és gondolkodása bizonyos dolgokban nem egyezik a tiéddel. De megfontoltad-e azt a tényt, hogy a szüleidnek Isten előtti kötelezettségük van, a te felnevelésed „Jehova fegyelmezése és szellemi szabályozása szerint”? (Efézus 6:4). Tehát ragaszkodhatnak ahhoz, hogy elkísérd őket vallásos összejövetelekre vagy tevékenységekre, sőt korlátozhatják a más fiatalokhoz fűződő kapcsolataidat (1Korinthus 15:33). Vajon ez elegendő ok a lázadásra vagy a megszökésre? Neked is van Isten előtti kötelezettséged: „Tiszteld apádat és anyádat” (Efézus 6:1–3).

Azonkívül a megszökés semmit sem old meg. „A megszökéssel csak még több gondot okozol magadnak” — mondja Amy, aki 14 éves korában szökött meg otthonról. Margaret O. Hyde a My Friend Wants to Run Away című könyvében azt mondja: „Kevés elszökött személy kap ténylegesen állást és képes megélni a keresetéből. Ellenben a legtöbbjük számára az élet rosszabb, mint mielőtt elhagyták volna az otthonukat.” A ’Teen magazin megjegyzi: „A tizenévesek nem találnak szabadságot az utcákon. Ehelyett magukhoz hasonló más elszököttekkel, eldobottakkal találkoznak, akik elhagyatott épületekben élnek, ahol semmi védelmük nincs az erőszakos nemi közösülést elkövetőkkel és az útonállókkal szemben. Sok olyan emberrel is találkoznak, akik a maguk piszkos üzletét folytatják, hogy kiuzsorázzák a fiatalokat, és az otthonról elszökött tizenévesek könnyű célpontot jelentenek számukra.”

Mint szökött személyt, Amyt „barátságába” fogadta egy 22 éves férfi, aki azzal fizettette meg az ottmaradását, hogy „szexuális kapcsolatot kellett folytatnia vele és kilenc másik barátjával”. Azonkívül „le is részegedett, és sok kábítószert fogyasztott”. Egy másik, Sandy nevű lány szexuális molesztálásnak volt kitéve a nevelő nagyapjától, ezért  megszökött. Prostituált lett, az utcákon élt, és a parkok padjain aludt, vagyis ahol épp tudott. Az otthonról elszökött egyének tipikus esetei ők.

A legtöbb otthonról elszökött fiatal nem rendelkezik szakképzettséggel. Ugyanakkor nincsenek meg a szükséges irataik sem, hogy munkába állhassanak: születési anyakönyvi kivonat, társadalombiztosítási igazolvány, állandó lakcím. „Lopnom vagy koldulnom kellett — mondta Luis —, de többnyire lopnom, mivel senki sem osztogat csak úgy valakinek.” Az otthonról elszököttek 60 százaléka lány, és sokan közülük prostitúcióból tartják el magukat. Pornográfiával foglalkozók, kábítószer-kereskedők és selyemfiúk gyakran járkálnak a buszmegállók környékén otthonról elszököttek után keresgélve, hogy kiuzsorázzák őket. A rémült fiataloknak alvóhelyet és ennivalót kínálnak fel. Azt nyújtják számukra, ami hiányzott otthon nekik — azt az érzést, hogy szeretik őket.

Idővel viszont az ilyen „jótevők” fizetséget követelnek. Ez jelentheti azt, hogy prostituáltként kell dolgozni, perverz szexuális aktusokban részt venni, vagy pornográf képekhez modellt állni. Nem csoda hát, ha sok megszökött személy komoly sérüléssel — vagy halállal végzi!

Ezért hát igenis van értelme, hogy minden erőfeszítést megtegyél — és ez többet jelent, mint csupán egyszeri kísérletet —, hogy elbeszélgess a szüleiddel. Tudasd velük, mit érzel, és mi zajlik le benned. (Lásd a 2. és 3. fejezetet.) Testi bántalmazás vagy szexuális molesztálás esetén külső segítségre is szükség lehet.

Bármi legyen is a helyzet, beszélj, ne szökj el. Még ha az otthoni élet nem is eszményi, gondolj arra, hogy a dolgok még rosszabbra is fordulhatnak, ha elszöksz.

[Képek az 59. oldalon]

Az önállósághoz szükséges háztartási ismereteket otthon lehet megszerezni