5. fejezet

Hogyan tehetem túl magam szüleim újraházasodásán?

„Az a nap, mikor apa elvette Ritát feleségül, a legrosszabb nap volt az életemben” — emlékezik Shane. „Mérges voltam. Mérges apára, mivel elárulta anyát, mérges anyára, mivel jogi főiskolára ment, és bennünket egyedül hagyott. Mérges voltam a két rakoncátlan kölyökre, Rita gyermekeire, akik a mi házunkban fognak lakni . . . De leginkább Ritára voltam mérges . . . Gyűlöltem őt. És mivel úgy gondoltam, hogy nem helyes gyűlölni, önmagamra is mérges voltam” (Stepfamilies—New Patterns in Harmony, írta Linda Craven).

EGY SZÜLŐNEK az újraházasodása megsemmisíti azt a reményt, hogy szüleid valaha is újra összekerülnek. Ez a bizonytalanság, elárultság és félénkség érzését válthatja ki belőled.

Az újraházasodás különösen fájdalmas lehet, ha az közvetlenül egy szeretett szülő halála után következik be. „Az anyám halála nagyon elkeserített” — ismerte be a 16 éves Missy. „Azt gondoltam, az apám menyasszonya az anyám helyét foglalja el, ezért nagyon utálatos voltam vele.” A vér szerinti szülőd iránti lojalitás még azt is előidézheti, hogy bűntudatod legyen, ha kezdenél szeretetet érezni a nevelőszülőd iránt.

Nem csoda hát, ha sok fiatal az érzelmi fájdalmát ártalmas módon vezeti le. Egyesek azon mesterkednek, hogy tönkretegyék szüleik új házasságát. De emlékezz arra, hogy a természetes szülőd és a nevelőszülőd már fogadalmat tett Isten előtt. „Amit azért Isten egybekötött,  ember [vagy gyermek] el ne válassza” (Máté 19:6). De még ha meg tudnád is rontani a házasságukat, ez még nem egyesítené a természetes szüleidet.

Annak sincs értelme, hogy állandó konfliktusaid legyenek a nevelőszülőddel. Figyeld meg a Példabeszédek 11:29. versének intését: „Az, aki bajt hoz a családjára, csupán a szelet fogja örökölni”, vagyis végül semmije nem lesz (New International Version). A tizenöt éves Gerri esetében a nevelőanyja iránt érzett megvetése végül is keserű küzdelemben tetőzött. A végeredmény? A nevelőanyja követelte, hogy Gerri apja válasszon őközte és lánya között. Gerri végül visszaköltözött a természetes anyjához — aki szintén újraházasodott.

A szeretet segít leküzdeni

Mi a titka a szülő újraházasodásából felmerülő nehézségek sikeres leküzdésének? A szeretet alapelvének gyakorlása, ami az 1Korinthus 13:4–8-ban található:

A szeretet „nem keresi a saját érdekeit”. Ez azt jelenti, hogy ’ne a magunk előnyét keressük, hanem a másokét’ (1Korinthus 10:24). Ha egy szülő úgy döntött, hogy újra szüksége van a házastársi kapcsolatra, vajon rossz néven kell ezt venned?

 „A szeretet nem féltékeny.” A fiatalok gyakran senkivel sem akarják megosztani a természetes szülő szeretetét. De nem kell amiatt aggodalmaskodnod, hogy a szülőd kifogy a szeretetből, mivel a szeretet növekedhet. (Vö. 2Korinthus 6:11–13.) A természetes szülőd szeretete megnövekedhet egy új társ befogadására anélkül, hogy az irántad érzett vonzalma kicsit is csökkenne. Vajon megnyitod a szíved egy nevelőszülő befogadására? Ha ezt megteszed, az egyáltalán nem jelenti az eltávozott szülő iránti hűtlenséget.

A szeretet „nem viselkedik illetlenül”. Az együttélés más nembeli új testvérekkel erkölcsi nyomást idézhet elő. A beszámolók szerint tiltott nemi kapcsolatok alakulnak ki az elvált szülők házasságából létrejövő családok 25 százalékában.

David, akinek az anyja újraházasodása négy tizenéves lánytestvért hozott a házhoz, elmondja: „Szükséges volt szellemi gátat kiépítenem a szexuális érzésekkel kapcsolatban.” Bizonyára te is ügyelni fogsz arra, hogy kerüld a túlzott bizalmasságot, meggyőződve afelől, hogy sem az öltözeted, sem a viselkedésed nem kelt fel szexuális vágyakat (Kolossé 3:5).

A szeretet „mindent elbír . . . Erőt ad nekünk arra, hogy mindenben kitartsunk” (Charles B. Williams fordítása után). Időnként látszólag semmi sem szünteti meg a fájdalmaidat! Marla beismerte: „Úgy érzem, nincs helyem otthon. Még azt is mondtam anyámnak, bárcsak sohasem születtem volna meg.” Marla lázadó volt, sőt el is szökött otthonról! Viszont ma már ezt mondja: „A legokosabb dolog kitartani.” Ha te is hasonlóképpen kitartasz, idővel a keserűség, a zavar és a fájdalom érzése lecsillapodik, amit eleinte éreztél.

’Te nem vagy az igazi anyám/apám!’

Az új szülő fegyelmezését elfogadni nem könnyű. Amikor pedig a nevelőszülőd megkér valaminek az elvégzésére, hajlamos lehetsz kitörni magadból: ’Te nem vagy  az igazi anyám/apám!’ De emlékezz vissza az 1Korinthus 14:20-ban lefektetett alapelvre: „Az értelmi képességetekben legyetek felnőttek” (The Holy Bible in the Language of Today, William Beck nyomán).

A nevelőszülő tekintélyének vagy fegyelmezésének elfogadása az egyik módja annak, hogy kimutasd, ’felnőttél az értelmi képességed terén’. Ő a természetes szülő feladatait látja el, és megérdemli a tiszteletedet (Példabeszédek 1:8; Efézus 6:1–4). A bibliai időkben Esztert az örökbe fogadó apja vagy „gyámja” nevelte, miután a szülei meghaltak. Bár Márdokeus nem természetes szülője volt, ő mégis ’parancsolatokat adott neki’, melyeket még felnőttkorában is megtartott! (Eszter 2:7, 15, 17, 20). Valójában a nevelőszülő fegyelmezése általában annak kinyilvánítása, hogy szeret téged és aggódik érted (Példabeszédek 13:24).

Mégis elkerülhetetlenül felmerülhetnek jogos panaszok. Ha ez történik, bizonyulj ’felnőttnek’, tedd azt, amire a Kolossé 3:13 buzdít: „Továbbra is szenvedjétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak készségesen, ha valakinek oka lenne a panaszra a másik ellen.”

Tanulj meg osztozni és tanulj meg egyezségre jutni

Amikor a 15 éves Jamie egyedül élt az anyjával, volt saját szobája, és drága ruhákban járt. Amikor az anyja újra férjhez ment, és Jamie egy négygyermekes család tagja lett, a dolgok megváltoztak. „Most már saját szobám sincs” — siránkozott. „Mindent meg kell osztanom.”

Lehet, hogy neked is le kell mondanod a legidősebb vagy az egyedüli gyermek helyzetéről. Ha fiú vagy, lehetséges, hogy hosszú idő óta te voltál a férfi a házban — ez egy pozíció, amelyet most már a nevelőapád tölt be. Ha pedig lány vagy, lehetséges, hogy te és az édesanyád olyan  viszonyban voltatok, mintha nővérek lettetek volna, sőt még ugyanabban a szobában is aludtatok, most pedig a nevelőapád kiköltöztetett.

„Ésszerűségetek legyen ismert minden ember előtt” — javasolja a Biblia (Filippi 4:5). Az eredetileg használt szó jelentése: „engedékenység”, azt a szellemet hordozza, mikor valaki nem ragaszkodik minden törvényes jogához. Tehát próbálj meg engedékeny lenni és hajlani az engedményekre. Használd ki az új helyzet adta lehetőségeket, és gondolatban ne a múltnál időzz (Prédikátor 7:10). Legyél kész megosztani dolgaidat az új fiú- és lánytestvéreiddel, nem úgy kezelve őket, mint kívülállókat (1Timótheus 6:18). Minél hamarabb kezditek el úgy kezelni egymást, mint igazi fivérek és nővérek, annál hamarabb fogtok felmelegedni. Azonkívül a ház új férfijára ne neheztelj. Örülj, hogy itt van, és segít viselni a háztartás fenntartásának terhét.

Az egyenlőtlen bánásmód elviselése

Miután elismerte, hogy a nevelőapja szereti, egy fiatal lány hozzátette: „De van különbség. Tőlünk többet vár el, többet fegyelmez, kevésbé megértő irántunk . . . , mint a hasonló korú saját gyermekei iránt. Ez fájó pont nekünk.”

Értsd meg, egy nevelőszülő általában nem fog ugyanúgy érezni egy nevelt gyermek iránt, mint a természetes iránt. Ez nem annyira a vér szerinti rokonság miatt van így, hanem az együtt átélt tapasztalatok miatt. Hiszen még egy vér szerinti szülő is jobban szeretheti az egyik gyermekét,  mint a másikat (1Mózes 37:3). Itt azonban van egy lényeges különbség az egyenlő és az igazságos között. Az embereknek más a személyiségük és mások a szükségleteik. Ahelyett, hogy túlzott gondot fordítanál arra, hogy egyenlően bánnak-e veletek, próbáld meglátni, vajon nevelőszülőd gondot fordít-e a szükségleteid kielégítésére. Ha úgy érzed, hogy ezek nincsenek kielégítve, akkor okod van megbeszélni a dolgot a nevelőszülőddel.

Az új fiú- és lánytestvéreid is különféle viszály forrásai lehetnek. Azonban soha ne felejtsd el, hogy nekik is lehetnek nehézségeik az új családba való beilleszkedésben. Talán még neheztelnek is rád mint betolakodóra a családban. Tehát tegyél meg minden erőfeszítést a kedvesség terén. Ha visszautasítják a közeledésedet, próbáld meg ’jóval legyőzni a gonoszt’ (Róma 12:21). Különben is, semmi furcsa nincs abban még a vér szerinti testvéreknél sem, ha időről időre összetűznek egymással. (Lásd a 6. fejezetet.)

A türelem kifizetődő

„Jobb egy dolog vége, mint annak kezdete. Jobb a türelmes ember, mint a gőgös szellem” (Prédikátor 7:8). Általában több év szükséges ahhoz, hogy a bizalom olyan mértékig fejlődjön, amikor az új család tagjai fesztelenül érzik magukat egymás társaságában. Csak akkorra válnak a különböző szokások és értékek működőképes rutinná. Légy türelmes! Ne várd azt, hogy „azonnali szeretetet” érezz vagy azt, hogy egy „azonnali család” jön létre.

Amikor Thomas anyja újra férjhez ment, ő enyhén szólva kényelmetlenül érezte magát. Az anyjának négy gyermeke volt, és a férfinek, akihez hozzáment, három. „Veszekedtünk, vitatkoztunk, voltak kitörések, rettenetes érzelmi feszültségek” — írta Thomas. Mi vezetett sikerhez? „A bibliai alapelvek alkalmazásával a dolgok megoldódtak. Nem mindig azonnal, de idővel, és Isten szent szelleme gyümölcseinek megtermésével a feszültségek végül is elsimultak.” (Galata 5:22, 23.)

 Az, hogy a bibliai alapelvek melletti elkötelezettség valóban sikeres a mostohaszülők családjaiban, megmutatja azon fiatalok tapasztalata, akiket meginterjúvoltunk:

Fiatalok sikeres felemás családokból

Riporter: Hogyan kerültétek el, hogy nehezteljetek a nevelőszülő fegyelmezéséért?

Lynch: Az anyám és a nevelőapám mindig egy álláspontot képviseltek a fegyelmezés terén. Amikor valami történt, mind a ketten egyformán döntöttek. Tehát amikor kikaptam, tudtam, hogy mindkettőtől kapok ki.

Linda: Eleinte nagyon nehéz volt, mivel azt mondtam: „Milyen jogon mondod ezt nekem?” De akkor arra gondoltam, amit a Biblia mond: „Tiszteld anyádat és apádat.” Bár ő nem volt a természetes apám, Isten nézőpontjából ő mégis apám volt.

Robin: Tudtam, hogy mélységesen megbántom az anyámat, ha neheztelek arra, akit ő szeret.

Riporter: Mi mozdította elő a jó gondolatcserét?

Lynch: Érdeklődést kell tanúsítanod aziránt, amit a nevelőszülőd tesz. Segítettem neki a világi munkájában. Amíg dolgoztunk, egyre csak beszéltünk és beszéltünk. Ez segített nekem megismerni a gondolkodásmódját. Más alkalmakkor leültem vele, és „a semmiről” beszélgettünk.

Valerie: A nevelőanyám és én sok időt töltöttünk együtt, és így valóban megértettem őt. A legjobb barátnőkké lettünk.

Robin: Az apám halála után egy évvel az anyám újra férjhez ment. Nem közeledtem a nevelőapámhoz, mivel nem akartam, hogy az apám helyébe lépjen. Imádkoztam Isten segítségéért, hogy túltehessem magam apám halálán, és közelebb kerüljek a nevelőapámhoz. Csak imádkoztam, és imádkoztam és imádkoztam. Jehova valóban választ adott imáimra.

Riporter: Mit tettetek a közelebb kerülés érdekében?

Valerie: Néha megkérem a nevelőanyámat, hogy vigyen  el megnézni egy műsort — és csak mi ketten menjünk. Vagy amikor elmegyek, szoktam neki virágot vagy vázát venni, valamit, amivel kimutathatom, hogy gondoltam rá. Ő nagyon értékelte ezt.

Eric: Olyasmit kell keresned, amit mindketten szerettek. Az egyedüli dolog, ami közös volt a nevelőapámmal, az, hogy ő volt anyám férje és ugyanabban a házban laktunk. A legnagyobb segítség az volt, amikor ugyanolyan érdeklődést kezdtem tanúsítani a Biblia iránt, mint ő. Amint közelebb kerültem Jehova Istenhez, sokkal közelebb kerültem a nevelőapámhoz is. Most már valóban volt egy közös érdeklődési területünk!

Riporter: Milyen személyes előnyökre tettél szert?

Robin: Amikor csak az anyámmal laktam, lázadó voltam és elkényeztetett. Mindig az én kedvem szerint akartam a dolgokat. Most megtanultam tekintettel lenni másokra is, és sokkal önzetlenebbnek lenni.

Lynch: A nevelőapám segített nekem abban, hogy férfiasan gondolkodjak. Segített szakmai ismeretek megszerzésében, és megtanított arra, hogyan használjam a kezeimet. A nehéz napokban, amikor szükségem volt valakire, ő ott volt. Igen, ő a lehető legjobb apa, a világon.

Kérdések a megbeszéléshez

◻ Milyen érzéseket vált ki a fiatalokból szüleik újraházasodása? Miért?

◻ Hogyan segíthet a keresztényi szeretet gyakorlása a fiatalnak megbirkózni a nehézségekkel?

◻ Alá kell-e vetned magad a nevelőszülő fegyelmezésének?

◻ Miért fontos hajlani az engedményekre és a készséges megosztásra?

◻ Elvárhatsz-e egyenlő bánásmódot a féltestvéreiddel? Mi a helyzet, ha érzésed szerint igazságtalanul bánnak veled?

◻ Mely néhány dolog segít jobban kijönni a nevelőszülőddel?

[Kiemelt szöveg a 45. oldalon]

„Azt gondoltam, hogy apám menyasszonya az anyám helyét foglalja el, ezért nagyon utálatos voltam vele”

[Kép a 43. oldalon]

A szülő újraházasodása gyakran a harag, a bizonytalanság és a féltékenység érzéseit váltja ki

[Kép a 46. oldalon]

A nevelőszülőtől jövő fegyelmezést gyakran zokon veszik