2. fejezet

Miért nem értenek meg engem a szüleim?

MINDEN ember megértésre vágyik. Ha szüleid kritizálók — vagy közönyösek — aziránt, amit szeretsz, vagy fontosnak tartasz, nagyon csalódottnak érezheted magad.

A 16 éves Robert úgy érzi, hogy apja nem érti meg a zenei ízlését. „Nem csinál mást, mint üvölt és azt mondja: ’Kapcsold ki!’” — mondja Robert. „Így én kikapcsolom azt is, és őt is.” Sok fiatal hasonlóképpen érzelmileg visszavonul a saját külön világába, amikor a szülői megértés látszólag hiányzik. A fiatalok körében végzett kiterjedt tanulmányban a megkérdezett fiatalok 26 százaléka beismerte: „Az idő nagy részében megpróbálok távol maradni az otthonomtól.”

Egy hatalmas szakadék vagy űr van számos otthonban a fiatalok és a szülők között. Mi okozza?

„Erő” ellentétben az „ősz hajúsággal”

A Példabeszédek 20:29. verse kijelenti: „Az ifjak [vagy fiatal nők] szépsége az erejük.” Ez az „erő” okot adhat mindenféle összeütközésre közted és a szüleid között. A Példabeszédek így folytatja: „És az idős férfiak ékessége az ősz hajúságuk.” Lehet, hogy a szüleid nem szó szerint ’ősz hajúak’, de idősebbek nálad, és hajlamosak más nézőpontból közelíteni meg a dolgokat. Megtanulták, hogy az életben nem minden helyzetnek van boldog végkimenetele. Esetleg keserű személyes tapasztalatuk letörte ifjúságuk egykori idealizmusát. Mivel ezt a fajta bölcsességet a tapasztalat — úgymond az „ősz hajúságuk” — szülte, előfordulhat, hogy egyszerűen nem osztoznak a lelkesedésedben bizonyos dolgokban.

 A fiatal Jim elmeséli: „A szüleim (akik a nagy gazdasági válság ideje alatt voltak gyermekek) úgy gondolják, a pénzzel takarékoskodni kell, hogy legyen a fontos dolgokra. De én most élek, . . . Sokat akarok utazni.” Igen, egy ifjú „ereje” és a szülei „ősz hajúsága” között óriási szakadék tátonghat. Ennek következtében sok család megosztott olyan dolgok miatt, mint az öltözködés és testápolás, viselkedés a más nembeliekkel, kábítószerezés és alkoholfogyasztás, takarodó, ismerősök és házimunka. A generációk közötti szakadékot át lehet hidalni. De mielőtt elvárnád a szüleidtől, hogy megértsenek, neked kell megpróbálnod megérteni őket.

A szülők is emberek

„Amikor fiatalabb voltam, természetesnek vettem azt, hogy anyukám ’tökéletes’, és neki nincsenek olyan gyengeségei és érzései, mint nekem” — mondja John. Amikor a szülei elváltak, az anyjuk egyedül maradt a hét gyermek felnevelésének terhével. John nővére, April így emlékszik: „Láttam őt sírni szomorúságában, mivel nem tudott mindenhol helytállni. Akkor rádöbbentem, hogy rossz szemszögből néztük őt. Ő sem képes mindent megtenni a megfelelő időben és a megfelelő módon. Beláttuk, hogy neki is vannak érzései, és ő is ember.”

Annak felismerése, hogy szüleid is csupán emberek, a tiédhez hasonló érzésekkel, egy nagy lépés a megértésük felé. Lehetséges például, hogy nem biztosak abban, képesek-e téged megfelelően felnevelni. Vagy pedig  nyomasztóan hat rájuk a sok erkölcsi veszély és csábítás, amivel szembe kell nézned. Időnként talán túl komolyan veszik a dolgokat. Azonkívül lehetnek egészségügyi, gazdasági vagy érzelmi nehézségeik is. Egy apa például utálhatja a munkáját, de lehet, hogy soha nem panaszkodik miatta. Tehát amikor a gyermeke azt mondja: „Ki nem állhatom az iskolát”, nem csoda, ha a megértő válasz helyett visszavág: „Mi bajod van? Nektek, gyerekeknek könnyű dolgotok van!”

Tanúsíts „személyes érdeklődést”

Honnan tudhatod, mit éreznek a szüleid? Azáltal, hogy megszívleled a következőt: „ne csak a saját személyes érdekeiteket tartsátok szem előtt, hanem mások személyes érdekeit is” (Filippi 2:4). Próbáld meg a mamádtól megkérdezni, ő milyen volt tizenéves korában. Mit érzett, milyen céljai voltak? „Valószínű — írja a ’Teen folyóirat —, ha látja, hogy téged érdekelnek az ő érzései, és tisztában vagy érzéseinek okaival, akkor ő is igyekszik jobban megismerni a te érzéseid okait.” Ugyanez minden bizonnyal igaz lehet a papád esetében is.

Ha nézeteltérés merül fel, ne vádold a szüleidet elhamarkodottan érzéketlenséggel. Kérdezd meg magadtól: ’Talán nem érezte magát jól az apám [vagy anyám], esetleg aggódott valami miatt? Talán megsértettem valamilyen meggondolatlan szavammal vagy tettemmel? Egyszerűen csak félreértette, amit mondtam?’ (Példabeszédek 12:18 [12:17, Károli]). Az ilyen együttérzés kimutatása jó kezdet a nemzedékek közötti szakadék megszüntetéséhez. Most már elkezdhetsz azon munkálkodni, hogy a szüleid megértsenek téged! Sok fiatal viszont nagyon megnehezíti ezt. Hogyan?

 Kettős életvitel

A tizenhét éves Vickie pontosan ezt tette azzal, hogy szülei kívánsága ellenére titokban randevúzni járt egy fiúval. Biztos volt abban, hogy a szülei úgysem értenék meg barátja iránti érzéseit. Természetesen a szakadék egyre nőtt közte és köztük. „Boldogtalanná tettük egymás életét” — mondta Vickie. „Utáltam hazajönni.” Úgy döntött, férjhez megy — bármit megtesz, csak elkerüljön otthonról!

Sok fiatal hasonlóan kettős életet él — olyan dolgokat cselekedve, amikről a szüleik nem tudnak, és amiket megtiltottak —, és azt fájlalják, hogy a szüleik ’nem értik meg őket’! Szerencsére Vickie-nek segítséget nyújtott egy idősebb keresztény asszony, aki a következőket mondta neki: „Vickie, gondolj a szüleidre . . . Ők felneveltek téged. Ha nem találod fel magad ebben a kapcsolatban, hogyan remélheted azt, hogy ki fogsz jönni olyan valakivel, aki veled egykorú, és nem fektetett beléd 17 évi szeretetet?”

Vickie őszinte önvizsgálatot tartott. Hamar rádöbbent arra, hogy amit a szülei akartak, az helyes volt, és az ő szívállapota volt helytelen. Véget vetett korábbi kapcsolatának, és hozzálátott a közte és szülei között levő szakadék megszüntetéséhez. Ha te is hasonlóan titokban tartottad az életed egy fontos részét a szüleid előtt, nem volna-e időszerű őszintén feltárni azt nekik? — Lásd a közbeiktatott betétrészt: „Hogyan mondjam meg szüleimnek?”

Fordíts időt a beszélgetésre

’Ez volt a legkellemesebb idő, amit valaha eltöltöttem az apámmal!’ — így nyilatkozik John az utazásról, amit az apjával együtt tett meg. „Egész életemben sohasem töltöttem még hat órát az apámmal egyedül. Hat óra oda és hat vissza. Autórádió nélkül. Igazán beszélgettünk. Olyan volt, mintha felfedeztük volna egymást. Sokkal több lakozik benne, mint gondoltam. Ez barátokká tett bennünket.”  Miért ne próbálnád meg te is, hogy hasonlóan jól elbeszélgess anyukáddal vagy apukáddal — rendszeresen?

Azonkívül segítséget jelent összebarátkozni más felnőttekkel. Vickie így emlékszik: „Semmilyen kapcsolatom nem volt az idősebbekkel. De célul tűztem ki, hogy elkísérem a szüleimet, amikor más hasonló korú felnőttek társaságát keresik. Idővel sikerült megbarátkoznom a szüleim korosztályából valókkal, és ez egy sokkal szélesebb látókört biztosított számomra. Könnyebb volt beszélgetést folytatnom a szüleimmel. Az otthoni légkör drámaian javult.”

Ha azok társaságát keresed, akik bölcsességet nyertek életéveik során, ez attól is megóv, hogy szűk, korlátozott látóköröd legyen az életről, amely viszont megtörténhet akkor, ha csakis a fiatal kortársaiddal barátkozol (Példabeszédek 13:20).

Közöld az érzéseidet

„Beszédeim szívem egyenessége, és az ismeret az, amit ajkam őszintén hirdet” — mondta a fiatal Elihu (Jób 33:3, The Holy Bible in the Language of Today, William Beck nyomán). Vajon te is így beszélsz a szüleiddel, amikor összeütközéseitek vannak olyan dolgokról, mint az öltözködés, a takarodó vagy a zene?

A fiatal Gregory teljesen ésszerűtlennek tartotta anyját. Úgy próbált megbirkózni a felfűtött viszályhelyzettel, hogy igyekezett minél többet távol maradni otthonától. De később megfogadta néhány keresztény vén tanácsát. Azt mondja: „Kezdtem elmondani anyának, mit éreztem. Elmondtam neki, hogy miért akartam megtenni dolgokat, és miért nem vállaltam korábban azt, hogy tudatom ezt vele. Gyakran kiöntöttem a szívem, és elmagyaráztam, hogy nem akartam semmi rosszat tenni, és mennyire fájt, hogy úgy bánt velem, mint egy kisgyermekkel. Akkor kezdett megérteni, és a dolgok lassan sokkal jobbá váltak.”

Hasonlóképpen te is úgy találhatod, hogy ’ha szíved egyenességéből’ beszélsz, az segíthet sok félreértést elrendezni.

 A nézeteltérések intézése

Ez viszont nem jelenti azt, hogy a szüleid azonnal a te nézőpontod szerint fogják látni a dolgokat. Tehát vissza kell tartanod az érzelmeidet. „Egész szellemét [érzését] kimutatja az ostoba, a bölcs azonban mindig nyugodt marad” (Példabeszédek 29:11). Higgadtan tárd fel nézőpontod lényegét, ragaszkodj az érveidhez, ahelyett hogy azzal erősködnél: „mindenki más ezt teszi!”

Időnként a szüleid nemet fognak mondani. Ez nem jelenti azt, hogy nem értenek meg téged. Lehet, hogy egyszerűen meg akarják előzni a katasztrófát. „Az anyám szigorú velem” — ismeri el egy 16 éves lány. „Zavar, mikor azt mondja, hogy nem tehetek meg valamit, vagy haza kell jönnöm egy bizonyos időpontra. De lelkem mélyén tudom, hogy igazán törődik velem . . . gondot visel rám.”

A biztonság és melegség érzését, amit a kölcsönös megértés ad egy családnak, nem lehet szavakban kifejezni. Az otthont menedékhellyé teszi az aggodalom idején. De ehhez valódi erőfeszítésre van szükség minden érintett részéről.

Kérdések a megbeszéléshez

◻ Miért vannak a fiataloknak és a szüleiknek gyakran nézeteltéréseik?

◻ Hogyan befolyásolhatja a szüleid jobb megértése a róluk alkotott nézetedet?

◻ Hogyan érheted el, hogy jobban megértsd a szüleidet?

◻ Miért mélyíti el a szakadékot közted és a szüleid között a kettős élet?

◻ Miért az a legjobb, ha megbeszéled szüleiddel, amikor komoly problémáid vannak? Hogyan foghatsz hozzá azok elmondásához?

◻ Hogyan segíthetsz a szüleidnek, hogy jobban megértsenek téged?

[Kiemelt szöveg a 22. oldalon]

„Ha [a mamád] érzi, hogy téged érdekelnek az ő érzései, és tisztában vagy érzéseinek okaival, akkor ő is igyekszik jobban megismerni a te érzéseid okait” — ’Teen folyóirat

 [Bekeretezett rész/kép a 20., 21. oldalon]

Hogyan mondjam meg a szüleimnek?

A teher, amikor be kell ismerned helytelenségedet a szüleidnek, nem kellemes. Az ifjú Vince ezt így fogalmazza meg: „Mindig éreztem, hogy szüleim nagyon bíznak bennem, és mivel nem akartam fájdalmat okozni nekik, ezért nehezemre esett odamenni hozzájuk és elmondani mindent.”

Az olyan fiatalok, akik a dolgok elhallgatásához folyamodnak, gyakran szenvednek a lelkiismeret-furdalástól (Róma 2:15). A hibáik olyan „súlyos tehernek” bizonyulhatnak, amit túl nehéz cipelni (Zsoltárok 38:4 [38:5, Károli]). Majdnem elkerülhetetlenül arra kényszerülnek, hogy hazudozással félrevezessék szüleiket, és ezáltal további helytelenségekbe keverednek. Az Istenhez fűződő viszonyuk így kárt vall.

A Biblia azt mondja: „Aki takargatja kihágásait, nem lesz sikeres, aki megvallja és elhagyja, irgalmat nyer” (Példabeszédek 28:13). Ahogy a 19 éves Betty kifejezi: „Jehova amúgy is mindent lát.”

Ha az ügy komoly helytelenséget foglal magában, keresd Jehova bocsánatát, ismerd be a helytelenségedet imában (Zsoltárok 62:8 [62:9, Károli]). Azután mondd el a szüleidnek (Példabeszédek 23:26). Ők rendelkeznek élettapasztalattal, és gyakran segíteni tudnak neked, hogy elhagyd a hibáidat, és elkerüld azok megismétlődését. „Valóban segít neked, ha beszélhetsz róla” — számolt be a 18 éves Chris. „Végső fokon megkönnyebbülést jelent megszabadulni a gondoktól.” A gond a következő: hogyan mondd el a szüleidnek?

A Biblia beszél ’a helyén mondott szó’-ról (Példabeszédek 25:11; vö. Prédikátor 3:1, 7). Mikor van itt annak az ideje? Chris így folytatja: „Vacsoráig szoktam várni, és akkor szólok apunak, hogy szeretnék vele beszélni.” Egy egyedülálló szülőnek a fia egy másik időpontot próbált ki: „Közvetlenül lefekvés előtt szoktam édesanyával beszélni. Ilyenkor már ő sem feszült. Amikor hazajön a munkából mindig nagyon ideges.”

Kezdheted valahogy így is: „Édesanya és édesapa, van valami, ami nyugtalanít engem.” És ha a szüleid túl elfoglaltaknak látszanak ahhoz, hogy a te gondjaiddal foglalkozzanak? Akkor esetleg ezt mondhatod: „Tudom, elfoglaltak vagytok, de van valami, ami valóban nyugtalanít engem. Elmondhatom?” Azután megkérdezheted: „Tettetek-e már  valaha is az életben olyat, amiről nehéz volt szégyenkezés nélkül beszélni?”

Most jön a neheze: elmondani a szüleidnek magát a helytelenséget. Légy alázatos és „szóljál igazat”, ne próbáld meg kisebbíteni a hibád komolyságát, vagy elhallgatni a kellemetlenebb részleteket (Efézus 4:25; vö. Lukács 15:21). Használj olyan szavakat, amelyeket a szüleid megértenek, ne pedig olyan kifejezéseket, amelyeknek a fiatalok körében külön értelmük van.

Természetesen a szüleid először talán csalódottságot vagy fájdalmat éreznek. Tehát ne lepődjél meg és ne háborodjál fel, ha érzelmekkel teli szavakat záporoznak rád! Ha megfogadtad volna a korábbi intéseiket, akkor valószínűleg nem lennél abban a helyzetben, amiben vagy. Tehát maradj higgadt! (Példabeszédek 17:27). Hallgasd meg a szüleidet, és válaszolj a kérdéseikre függetlenül attól, hogyan kérdezik azokat.

Kétségtelen, hogy a dolgok helyrehozatalára irányuló komoly elhatározásod mély benyomást gyakorol majd rájuk. (Vö. 2Korinthus 7:11.) Viszont készülj fel a jól megérdemelt fegyelmezés elfogadására. „Igaz, hogy egyetlen fegyelmezés sem látszik örvendetesnek pillanatnyilag, hanem keservesnek; utóbb mégis mindig békességes gyümölcsöt terem, azaz igazságosságot hoz azoknak, akik általa gyakoroltatnak” (Zsidók 12:11). Azt is tartsd elmédben, hogy nem ez lesz az utolsó alkalom, amikor szükséged lesz a szüleid segítségére és érett tanácsára. Tedd szokásoddá a kis problémák megbeszélését; így, ha nagy problémák ütik fel a fejüket, nem fogsz félni attól, hogy elmondd, mi nyomaszt téged.

[Kép]

Olyan időpontot válassz, amikor a szüleid fogékonyabb hangulatban vannak