20. fejezet

Hogyan férhetek össze a tanárommal?

„KI nem állhatom az igazságtalan tanárt!” — mondja a fiatal Vicky. Minden bizonnyal te is hasonlóképpen érzel. Viszont egy 1981-ben, 160 000 amerikai fiatal bevonásával készített felmérés szerint 76 százalék a személyválogatás bizonyos formájával vádolta a tanárait!

A fiatalokat feldúlja az, ha rossz osztályzatokat kapnak valamiért, amit ők magas szintű teljesítménynek tartanak. Zokon veszik a túlzottnak vagy szükségtelennek tűnő fegyelmezést, vagy ha faji megkülönböztetés volt az oka. Mérgesek, ha különleges figyelemben vagy kivételes bánásmódban részesül a tanár kedvence.

Tény és való, hogy a tanárok egyáltalán nem tévedhetetlenek. Nekik is jócskán vannak szeszélyeik, problémáik, sőt még előítéleteik is. A Biblia azonban erre int: „Ne sértődj meg hirtelen szellemedben” (Prédikátor 7:9). A tanítók is elmondhatják: „Sokszor megbotlunk. Aki szóban nem botlik meg, az tökéletes ember, képes az egész testét is megzabolázni” (Jakab 3:2). Ennek fényében vajon tudnád-e a legjobbakat feltételezni a tanárodról?

Egy Freddy nevű fiatal észrevette, hogy a tanára „harapós kedvében volt”. Freddy tapintatosan közelítette meg a tanárát, és megtudta barátságtalan viselkedésének az okát. „Arról van szó, hogy nehézségeim voltak az autóval ma reggel” — magyarázta a tanár. „Az úton az iskola felé felforrt a hűtővíz, és elkéstem a munkából.”

 Tanárok és a kedvenceik

De mi a helyzet a kedvencek kivételezésével? Tartsd elmédben, hogy a tanárnak egyedülálló követelményekkel és nyomásokkal kell szembenéznie. A Being Adolescent című könyv úgy írja le a tanárokat, mint akiknek szembe kell nézni egy „nyomasztó helyzettel”, amelyben meg kell próbálniuk felcsigázva tartani olyan fiatalok érdeklődését, „akik gondolatban elkalandoznak . . . Előttük van egy csoport hangulattól fűtött tizenéves, akik számára általában szokatlan, hogy bármire is 15 percnél tovább koncentráljanak.”

Lehet-e hát csodálni, ha a tanár elhalmozza figyelmével azt a tanulót, aki keményen tanul, figyel rá, vagy tisztelettel bánik vele? Igaz, bosszanthat, ha az állítólagos ’pedálozókra’ több figyelmet szentelnek, mint rád. De miért bosszankodnál vagy irigykednél azért, hogy egy szorgalmas tanuló a tanár kedvence, ha közben a te oktatási szükségleteidet nem hagyják figyelmen kívül? Különben is jó ötlet lehet neked is kicsit szorgalmasabbnak lenned.

Háború az osztályban

Egy tanuló ezt mondta a tanáráról: „Szüntelenül azt gondolta, hogy mindannyian hadat üzentünk neki, és úgy döntött, ő támad elsőnek. Üldözési mániája volt.” Viszont sok tanár úgy érzi, hogy jogosan van bizonyos fokú „üldözési mániája”. Amint a Biblia megjövendölte, ezek „nehezen elviselhető, válságos idők”, és a tanulók gyakran „önuralom nélküliek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői” (2Timótheus 3:1–3). Az U.S.News & World Report tehát ezt mondta: „Számos városi iskolakerületben a tanárok az erőszaktól való félelem árnyékában élnek.”

Egy volt tanár, Roland Betts jelenti ki a tanárokra vonatkozóan: „A gyerekek  magától értetődő felelősségüknek tartják, hogy . . . [képletesen szólva] nyomást gyakoroljanak rájuk, piszkálják őket, hogy megtudják, mennyit hajlik vagy nyúlik egy személy, mielőtt végül is elpattan . . . Amikor a gyerekek érzékelik, hogy az új tanár hajszálnyira van az ideg-összeroppanástól, egy kicsit még szorítanak rajta.” Vajon te vagy az osztálytársaid összefogtatok a tanárod zaklatására? Akkor ne lepődj meg a tanárod reagálásán.

A Biblia ezt mondja: „Az elnyomás oktalanná teheti a bölcset” (Prédikátor 7:7). A félelem és tiszteletlenség légkörében, amely sok iskolában uralkodik, egyes tanárok érthetően túlkapásokat követnek el, és kemény fegyelmezést alkalmaznak. A The Family Handbook of Adolescence című könyv megjegyzi: „Azok a tanulók, akik . . . a viselkedésükkel becsmérlik a tanár nézeteit, általában becsmérlést kapnak viszonzásul.” Igen, a rosszindulatú tanárt gyakran a diákjai tették azzá!

Azonkívül, gondolj a kegyetlen iskolai csínytevésekre. A fiatal Valerie kissé túloz, amikor „kínzásnak és gyötrésnek” nevezi azt, aminek a fiatalok kiteszik a helyettesítő tanárokat. Roland Betts hozzáfűzi: „A helyettesítőket kegyetlenül üldözik az osztályok. Gyakran az összeomlás szélére sodorják őket.” Bízva abban, hogy büntetlenül megússzák, a tanulók örömet találnak a váratlan ügyetlenkedésben — egyszerre ejtik le a könyveiket vagy ceruzáikat a padlóra. Vagy megpróbálják kiborítani a tanárt azzal,  hogy ’megjátsszák az ostobát’, és úgy viselkednek, mintha egyetlen szavát sem értenék. „Mi örömünket leljük a csínytevésekben” — magyarázza a fiatal Bobby.

Azonban, ha az osztályban kegyetlenkedést vetsz, ne lepődj meg, ha egy kegyetlen, rosszindulatú tanárt aratsz. (Vö. Galata 6:7.) Emlékezz az aranyszabályra: „Mindazt tehát, amit akartok, hogy az emberek megtegyenek veletek, ti is mindazt hasonlóképpen tegyétek meg velük” (Máté 7:12). Tagadd meg a részvételt az osztály csínytevéseiben. Figyelj arra, amit a tanár mond. Működj vele együtt. Talán idővel kevésbé lesz rosszindulatú — legalábbis irántad.

’A tanárom nem kedvel engem’

Időnként a személyiségek ütközése vagy valamilyen félreértés fordítja a tanárt ellened; a kíváncsiskodást összetévesztik a lázadással, vagy egy kis hóbortosságot a butasággal. És ha a tanár nem kedvel téged, hajlamos lehet arra, hogy zavarba hozzon vagy megalázzon téged. Ezzel kölcsönös ellenségeskedés alakulhat ki.

A Biblia ezt mondja: „Senkinek gonoszért gonosszal ne fizessetek . . . Ha lehetséges, amennyire rajtatok áll, legyetek békességben minden emberrel” (Róma 12:17, 18). Kerüld az ellenséges érzületet tanároddal szemben, valamint a szükségtelen összetűzéseket. Ne adj neki valódi okot a panaszra. Sőt, próbálj meg barátságos lenni. ’Barátságos? Vele?’ — kérdezheted. Igen, légy illedelmes, köszönj a tanárodnak, amikor bemész az osztályba. Az állandó udvariasságod — időről időre esetleg még egy-egy mosoly is — megváltoztathatja a rólad alkotott nézetét. (Vö. Róma 12:20, 21.)

Igaz, egy mosollyal nem lehet mindig megoldani egy  helyzetet. De a Prédikátor 10:4 [10:1, Károli] ezt tanácsolja: „Ha egy uralkodó [vagy egy hatalmon levő személy] szelleme felkel ellened [megfenyítve téged], ne hagyd el a helyedet, mert a higgadtság lecsendesít nagy bűnöket.” Arra is emlékezz, hogy „a szelíd válasz elhárítja a haragot” (Példabeszédek 15:1).

’Jobb osztályzatot érdemeltem volna’

Ez egy gyakori panasz. Próbáld megbeszélni a problémát a tanároddal. A Biblia beszámol arról, hogyan oldotta meg Nátán azt a nehéz feladatot, hogy feltárja Dávid király komoly hiányosságát. Nátán nem rohant be a palotába vádakat kiabálva, hanem tapintatosan közelítette meg Dávidot (2Sámuel 12:1–7).

Te is hasonlóképpen alázatosan és higgadtan közelítsd meg a tanárodat. Egy volt tanár, Bruce Weber arra emlékeztet bennünket: „A tanuló lázadása makacsságot válthat ki a tanárból. Ha siránkozol és dühöngsz, vagy durva igazságtalanságra hivatkozol és bosszút fogadsz, azzal semmit sem érsz el.” Próbálj meg egy felnőttesebb megközelítést. Talán kezdheted azzal, hogy megkéred a tanárt, magyarázza el neked az osztályzási rendszerét. Azután, mondja Weber, „megpróbálhatod bebizonyítani, hogy egy elnézés vagy egy tévedés áldozata vagy és nem a rossz megítélésé. Alkalmazd a tanár saját osztályzási rendszerét; mutasd meg neki, hol látsz hibát a neked adott osztályzatban.” Még ha nem is változtat az osztályzatodon, az érettséged jó benyomást tehet a tanárra.

 Tudasd a szüleiddel

Időnként csupán a beszélgetés eredménytelen lehet. Vegyük például Susan tapasztalatát. Kiváló tanuló volt, ezért megdöbbent, amikor az egyik tanár elégtelen osztályzatokat kezdett neki adni. Mi volt a probléma? Susan Jehova egyik tanúja volt, és a tanára még be is ismerte, hogy nem kedvelte Susant emiatt. „Ez nagyon lehangoló volt” — mondta Susan. „És nem tudtam, mit tegyek.”

Susan így folytatja: „Bátorságot gyűjtöttem, és beszámoltam az anyámnak [egyedülálló szülő] erről a tanárról. Ő azt mondta: ’Nos, talán beszélhetnék a tanároddal.’ Szülői értekezlet alkalmával odament, és megkérdezte a tanártól, mi a probléma. Azt hittem, hogy az anyám nagyon feldúlt lesz, de nem volt az. Egyszerűen, higgadtan beszélt vele.” A tanár intézkedett, hogy Susan egy másik tanárhoz kerüljön.

El kell ismerni, hogy nem minden kusza ügynek van szép vége, és időnként el kell elviselni a dolgokat. De ha békésen ki tudsz jönni a tanároddal ebben a tanévben, még mindig ott van a következő év, amikor újra indul az egész. Talán más osztálytársak lesznek — és talán még egy új tanár is, akivel meg kell tanulnod összeférni.

Kérdések a megbeszéléshez

◻ Hogyan tekintheted azt a tanárt, aki igazságtalanul bánik veled?

◻ Miért halmozzák el figyelmükkel a tanárok az úgynevezett kedvenceket?

◻ Hogyan tanulhatsz attól a tanártól, aki látszólag unalmas?

◻ Miért tűnnek egyes tanárok rosszindulatúnak a tanulók iránt?

◻ Hogyan alkalmazhatod az aranyszabályt az osztályban?

◻ Mit tehetsz, ha úgy érzed, hogy igazságtalan osztályzat vagy bánásmód áldozata vagy?

[Kiemelt szöveg a 158. oldalon]

A tanárok kedvencei iránt tanúsított figyelem gyakran neheztelést szül

[Kiemelt szöveg a 163. oldalon]

„Számos városi iskolakerületben a tanárok az erőszaktól való félelem árnyékában élnek” (U.S.News & World Report).

 [Bekeretezett rész/kép a 160., 161. oldalon]

’Oly unalmas a tanárom!’

A The Family Handbook of Adolescence című könyv mondja: „Egyes közvélemény-kutatások kimutatják, hogy a serdülőkorú tanulók többsége kritikus szemmel figyeli a tanárokat. Amiatt panaszkodnak, hogy unalmasak vagy nincs humorérzékük.” Előbb vagy utóbb te is kaphatsz egy olyan tanárt, aki egyszerűen ’halálra untat’. De vajon mit tehetsz ilyenkor?

A közelmúltban egy kísérlet feltárta, hogy a tizenévesek koncentrálási képessége igen magas az olyan tantárgyaknál, mint az iparművészet, a testnevelés és a zene. Viszont a koncentrálási képesség meredeken zuhan olyan tantárgyaknál, mint a nyelvtan és a történelem.

Vajon a testnevelő tanárok vagy a zenetanárok jobb képességűek, mint a humán tantárgyak tanárai? Valószínűleg nem. Nyilvánvalóan sok tanuló egyszerűen rossz szemmel néz a humán tantárgyakra. És ha a tanulók előzetesen eldöntik, hogy egy tantárgy unalmas, még a szókratészi képességekkel rendelkező tanárnak is nehéz feladatot jelentene felcsigázni az érdeklődésüket! Nem lehetséges-e hát, hogy bizonyos tantárgyakról alkotott nézőpontod egyszerűen kiigazításra szorul? Ha nagyobb érdeklődést tanúsítasz aziránt, amit tanulsz, talán kevésbé lesz unalmas az iskola.

Időnként még azok a tanulók is, akiket érdekel, amit tanulnak, arról panaszkodnak, hogy „rossz” tanáraik vannak. De tulajdonképpen milyen egy „jó tanár”? Egy fiatal lány ezt mondta: „Én kedvelem a matematikatanáromat, mivel olyan mulatságos.” Egy fiú dicsérte az angoltanárát, mivel ’sok viccet mond’.

De miközben előnyt jelenthet egy tanár számára, ha kedvelik vagy szórakoztatónak tartják, mindez nem helyettesítheti azt, hogy legyen „megfelelően alkalmas mások tanítására” (2Timótheus 2:2). Bár a Biblia itt szellemi képesítésről beszél, azonban rámutat arra a tényre, hogy egy jó tanárnak ismernie kell a tantárgyát.

Sajnálatos módon az ismeret és a színes egyéniség nem mindig jár együtt. Pál apostol például kiváló képességekkel rendelkezett Isten Szavának  tanításában. Mégis egyes keresztények Pál napjaiban afelől panaszkodtak, hogy „személyes jelenléte erőtelen és beszéde gyatra”. Pál így válaszolt: „Még ha beszédében járatlan vagyok is, biztos nem vagyok az ismeretben” (2Korinthus 10:10; 11:6). Ha egyesek figyelmen kívül hagyták, amit Pál mondott, és csupán az ő állítólagos szónoki hiányosságait látták az ilyenek, értékes ismeret megszerzésétől estek el. Ne ess bele ugyanebbe a hibába, amikor az iskoláról van szó! Mielőtt „rossznak” nyilvánítasz egy tanárt, kérdezd meg magadtól: ’Ért-e ahhoz, amiről beszél? Tanulhatok-e tőle?’

Valószínűleg az átlagosnál több figyelmet kell szentelned az olyan tanárra, aki középszerű szónok. Próbálj meg jegyzeteket készíteni annak érdekében, hogy összpontosítani tudd a figyelmed arra, amit mondani akar. Ellensúlyozd otthoni tanulmányozással az unalmas előadásokat.

Barbara Mayer, aki maga is gyakorló tanár, így látja: „Azok a tanárok, akik talán már nem is emlékeznek, hány meg hány alkalommal ismételték el ugyanazokat az anyagokat, hajlamosak arra, hogy gépiessé váljanak.” Mit tehetsz te, hogy felélénkítsd a dolgokat? „Emeld fel a kezed a változatosság kedvéért, és kérj még több információt . . . Tudd meg tőle mindazt, amit ő tud.” Vajon a tanárod haragudni fog ezért? Nem, feltéve hogy tisztelettudóan teszed ezt (Kolossé 4:6). Mayer ezt mondja: „Azt fogod tapasztalni, hogy a tanárod kissé felkészültebben fog órára jönni, és többet mond majd annál, mint csupán felületes információt.”

A lelkesedés ragadós, és az a kívánságod, hogy tanulj, talán egy kis életkedvet ad a tanárodnak. Természetesen ne várj drasztikus átalakulást. És valószínűleg lehetnek olyan tantárgyak, amiket végig kell szenvedned. De ha jó hallgatónak bizonyulsz, és őszintén érdekel az, ami történik, akkor még ilyen helyzetben is tanulhatsz — egy unalmas tanártól is.

[Kép a 162. oldalon]

Az iskolai erőszak hulláma megnehezíti a tanári hivatás gyakorlását

[Kép a 164. oldalon]

Ha úgy érzed, hogy igazságtalanság történt veled, akkor tisztelettudóan tárd fel a tanárodnak