18. fejezet

Hogyan javíthatok az osztályzataimon?

AMIKOR számos általános iskolai tanulót megkérdeztek: ’Mi miatt aggódsz a leginkább?’, 51 százalékuk azt mondta: „Az osztályzatok miatt!”

Egyáltalán nem meglepő, hogy a fiatalok közötti aggodalmaskodás legfőbb forrását az iskolai osztályzatok képviselik. Az osztályzatok jelenthetik a különbséget az iskola elvégzése és a kimaradás, egy jól fizető állás megszerzése és egy minimális bérért végzendő munka között, a szülők dicséretének elnyerése és a haragjuk kihívása között. El kell ismerni, hogy az osztályzatoknak és a dolgozatoknak megvan a maguk helye. Tulajdonképpen maga Jézus Krisztus is gyakran próbára tette a tanítványait, hogy megértettek-e bizonyos dolgokat (Lukács 9:18). A Measurement and Evaluation in the Schools című könyv ezt mondja: „A dolgozati eredmények feltárhatják az egyes tanulók tudásának erős és gyenge területeit, azonkívül a jövőbeni tanulás előmozdításának egyik módjaként fogható fel.” Az osztályzataid azt a célt is szolgálják, hogy a szüleidnek valamilyen képet adjanak arról, hogyan tanulsz az iskolában — jobban, vagy rosszabbul.

Az egyensúly megtalálása

A túlzott aggodalmaskodás az osztályzatok miatt bénító stresszt és heves küzdelmet idézhet elő. A serdülőkorról szóló egyik kézikönyv megjegyzi, hogy a főiskolára készülő tanulók különösen „belekeveredhetnek a versenyszerűség útvesztőibe, amely inkább az osztályzatokat és az osztálybeli ranglétrát, mintsem a tanulást hangsúlyozza”. Dr. William Glasser szerint, ennek eredményeként a tanulók „korán tanulják meg az iskolában megkérdezni, miből lesz a dolgozat, és . . . csak azt az anyagot tanulják meg”.

 Salamon király intése a következő: „És láttam minden kemény munkát, és a munkában való minden előmenetelt, hogy az csak egyiknek versengését jelenti a másikkal szemben; ez is hiábavalóság és hajsza a szél után” (Prédikátor 4:4). A heves küzdelem, akár anyagi gazdagságért, akár egyetemi elismerésért, hiábavaló. Az istenfélő fiatalok tudják, hogy szükséges javukra fordítani az iskolát. De ahelyett, hogy az oktatást tekintenék a legfontosabb dolognak életükben, a szellemi érdekeket keresik, bízva Isten gondoskodásában az anyagi szükségleteiket illetően (Máté 6:33; lásd a 22. fejezetet az életpálya megválasztásáról).

Továbbá, a tanulás többet jelent, mint osztályzatok gyűjtését. Azt jelenti, amit Salamon ’gondolkodási képességnek’ nevez, vagyis a nyers információkból józan, praktikus következtetések levonását (Példabeszédek 1:4). Az a fiatal, akinek éppen csak elégséges osztályzatokat sikerül elérni találgatással, magolással vagy csalással, valójában sohasem tanul meg gondolkodni. És mi az értelme a jó matematika osztályzatnak, ha az életben később nem tudod egyensúlyba hozni a bevételt a kiadással?

Tehát lényeges, hogy az osztályzatokat önmagukban ne tekintsd célnak, hanem egy olyan segítő módszernek, amely által lemérhető, hogyan haladsz az iskolában. Mindamellett hogyan érhetsz el olyan osztályzatokat, amelyek visszatükrözik a képességeidet?

Vállald a felelősséget a tanulásért!

Linda Nielsen tanár szerint a gyenge tanulók hajlanak „az alacsony [iskolai] teljesítményük okát saját hatáskörükön kívül álló körülményekben keresni; például igazságtalan kérdések, elfogult tanár, balszerencse, sors, az időjárás”. Azonban a Biblia ezt mondja: „A lusta vágyakozik, de  lelkének semmije sincs” (Példabeszédek 13:4). Igen, gyakran a lustaság az igazi oka a rossz osztályzatoknak.

A jó tanulók viszont felelősségteljesen tekintik a tanulásukat. A ’Teen magazin egy alkalommal megkérdezte a kiváló eredményeket felmutató középiskolai tanulókat, mi a titkuk. „Ha noszogatod magad, az segít továbbhaladnod” — mondta az egyik. „Ütemtervet és időbeosztást kell készítened magadnak” — mondta egy másik. „Célokat kell kitűzni magad elé” — mondta egy harmadik. Igen, leginkább nem a hatáskörödön kívül álló körülményeken múlik az, hogy mennyire jók az osztályzataid, hanem RAJTAD — vagyis azon, hogy mennyire keményen vagy hajlandó tanulni, és milyen mértékben fordítod javadra az iskolát.

’De én igenis tanulok’

Ez az, amit egyes fiatalok állíthatnak. Őszintén úgy érzik, hogy halálra dolgozzák magukat, minden eredmény nélkül. Néhány évvel ezelőtt a Stanford University (USA) kutatói megkérdeztek közel 770 tanulót, hogy szerintük milyen erőfeszítést tettek az iskolai munkájuk elvégzésében. Érdekes módon a rossz osztályzatokat felmutató tanulók úgy vélték, hogy ők ugyanolyan keményen dolgoztak, mint bárki! Viszont, amikor a tanulmányozási szokásaikat vizsgálták meg, kiderült, hogy tulajdonképpen sokkal kevesebb házi feladatot végeztek el, mint a jó eredményeket elérő iskolatársaik.

Mi ebből a tanulság? Talán nem is tanulsz olyan keményen, mint ahogy gondolod, és helyénvaló lenne némi változtatást végezni a sorrendiségben. A Journal of Educational Psychology egyik cikke kimutatta, hogy egyszerűen „a házi feladatra fordított idő megnövelése is már pozitív hatással lesz a középiskolai tanuló osztályzataira”. Sőt, „a házi feladatok elvégzésére szánt heti 1—3 órányi időráfordítással még az átlagos gyenge képességű tanuló is elérhet olyan átlagos képességű tanulóval azonos osztályzatot, aki nem végez házi feladatot”.

Pál apostol jelképesen ’megsanyargatta testét’ céljai elérése érdekében (1Korinthus 9:27). Lehet, hogy neked is  keménynek kell lenned önmagaddal, különösen ha a tévé vagy más zavaró körülmények könnyen elterelik a figyelmed a tanulástól. Megpróbálhatsz egy feliratot tenni a tévére, amelyen ez áll: „Nincs tévé, amíg nem kész a házi feladat!”

A környezet, ahol tanulsz

Legtöbben javunkra fordíthatjuk, ha van egy csendes hely, amely tanulmányozásra van fenntartva. Ha a szoba nem csak a tiéd, vagy ha kevés hely van az otthonodban, rögtönözzél! Talán a konyhát vagy valakinek a hálószobáját lehetne kinevezni tanulmányozási területeddé esténként egy-egy órára. Vagy pedig utolsó lehetőségként próbáld meg a könyvtárat igénybe venni vagy egy barátod otthonát.

Ha lehetséges, használj íróasztalt vagy asztalt, ahol sok hely van a munkádhoz szükséges dolgok elhelyezésére. A felszerelési tárgyaid, például papír és ceruza, legyenek kéznél, hogy ne kelljen szüntelenül felállnod. És sajnos azt kell mondani, hogy a bekapcsolt tévé vagy rádió általában csökkenti a koncentrálási képességedet, ugyanúgy mint a telefonhívások vagy a látogatók.

Győződj meg afelől is, hogy a világítás megfelelő, de nem vakító. A jó világítás csökkentheti a tanulás fárasztó hatását, és ugyanakkor óvja a szemed. Ha lehetséges, gondoskodj a  szoba megfelelő szellőzéséről és hőmérsékletéről. Egy hűvös szoba élénkebb tanulmányozási környezetet biztosít, mint egy meleg szoba.

De mi a helyzet, ha egyszerűen nincs kedved tanulni? Az élet ritkán adja meg nekünk azt a luxust, hogy kedvünk szerint cselekedjünk. A világi munkahelyen mindennap dolgoznod  kell — akár van hozzá kedved, akár nincs. Tehát tekintsd a házi feladatot az önfegyelmezés egyfajta gyakorlásának, a későbbi munkavégzés próbájának. Végezd módszeresen. Egy tanító ezt javasolja: „Ha lehetséges, a tanulmányozást ugyanazon a helyen és ugyanabban az időben kell mindennap végezni. Ily módon a rendszeres tanulmányozás  szokássá válik, és . . . csökkenteni fogja a tanulással szembeni ellenérzésed.”

A tanulmányozási munkameneted

A Filippi 3:16. versben Pál arra buzdította a keresztényeket, hogy „járjunk továbbra is szabályosan, ugyanazon munkamenet szerint”. Pál a keresztény életmód munkamenetéről beszélt. Jóllehet a munkamenet vagy a dolgok elvégzésének módszere abban az esetben is hasznos, ha a tanulási szokásaidról van szó. Próbáld meg például megszervezni, mit fogsz tanulni. Kerüld két egyforma tantárgy (például két idegen nyelv) egymást követő tanulását. Tarts rövid szüneteket a tantárgyak között, különösen, ha a házi feladat anyaga nehéz.

Ha a feladatod sok olvasással jár, megpróbálhatod a következő módszert. Először, MÉRD FEL az anyagot. Tekintsd át a feladott anyagot, megfigyelve az alcímeket, táblázatokat, és így tovább, annak érdekében, hogy kialakuljon benned egy átfogó kép. A következő lépés: állíts össze KÉRDÉSEKET a fejezetcímek és az alcímek alapján. (Ez segít az olvasottakra összpontosítani az elméd.) Most OLVASS,  keresd meg a válaszokat ezen kérdésekre. Amikor befejeztél egy bekezdést vagy részt, MONDD FEL, vagyis mondd el magadnak emlékezetből a könyv használata nélkül azt, amit olvastál. És amikor befejezted az egész feladatot, ISMÉTELJ úgy, hogy átnézed a fejszövegeket, és minden résznél próbára teszed az emlékezeted. Egyesek állítása szerint e módszer segít a tanulóknak az olvasottak 80 százalékát emlékezetben tartani!

Egy pedagógus továbbá ezt mondja: „Lényeges a tanulónak felismerni, hogy egy tény nem önmagában létezik, hanem mindig más információhoz kapcsolódik.” Próbáld meg tehát összekapcsolni azt, amit tanulsz, korábbról ismert és tanult anyaggal. Keresd a tanultak gyakorlati értékét.

Érdekes módon az istenfélő fiatalnak valódi előnye van ezen a téren. Ugyanis a Biblia ezt mondja: „Jehova félelme az ismeret kezdete” (Példabeszédek 1:7). A fizika törvényeinek megtanulása például lélekölő munkának tűnhet. De az a tudat, hogy a teremtés által Isten „láthatatlan tulajdonságai világosan láthatók”, ez további értelmet ad annak, amit tanulsz (Róma 1:20). A történelem hasonlóképpen gyakran érinti Jehova szándékának megvalósulását. A hét világhatalom tárgyalását (beleértve a jelenlegi angol—amerikai világhatalmat) megtalálod a Bibliában (Jelenések 17:10; Dániel 7. fejezet).

Ha összekapcsolod a tanultakat azzal, amit tudsz, vagy pedig a keresztény hiteddel, a tények majd kezdenek jelenteni valamit a számodra, az ismeret értelemmé növekszik. És amint Salamon is megfigyelte: „Az értelmes számára viszont a tudás könnyű dolog” (Példabeszédek 14:6).

’Dolgozatírás lesz a jövő héten’

Ezen szavak miatt nem kell pánikba esned. Először is próbáld meg a tanárod megjegyzéseiből kivenni, milyenfajta dolgozat lesz: például tanulmányírás vagy feladatlap. Azonkívül a dolgozatírást megelőző napokban figyelj mindenre, ami az írásbeli tartalmára vonatkozó utalásként fogható fel. („A következő pont nagyon fontos”, vagy „Ezt jegyezzétek  meg” — ezek tipikus célzások a Senior Scholastic című folyóirat szerint.) Azt követően tekintsd át a jegyzeteidet, könyveidet és a kijelölt házi feladatokat.

„A vasat vassal élesítik. Így az egyik ember élesíti a másik orcáját” — emlékeztet Salamon (Példabeszédek 27:17). Talán egy barát vagy az egyik szülőd örömmel kikérdezne vagy meghallgatna, amint elmondod az osztályban tanult anyagot. A dolgozatírás előtti nap lazíts, és éjszaka próbáld meg jól kialudni magad. „Ki az közületek, aki aggodalmaskodásával képes egy arasszal is megnyújtani az életidejét?” — kérdezte Jézus (Máté 6:27).

Elégtelen

Ha elégtelent kapsz egy dolgozatra — különösen, ha komoly erőfeszítést tettél az eredményességéért —, akkor az lerombolhatja az önbecsülésed. Azonban Max Rafferty pedagógus arra emlékeztet bennünket: „Amíg csak élünk, szüntelenül minősítenek bennünket aszerint, amit tudunk, és amilyen eredményeket elérünk . . . Az olyan iskola, amely félrevezeti a gyerekeket, elhitetve velük, hogy az élet csupa csillogás, nem iskola. Az egy ábrándvilágot építő intézmény.” Az elégtelen dolgozat megalázó volta mégis értékes lehet, ha arra ösztökél, hogy tanulj a hibáidból, és igyekezz javítani.

De hogyan nézhetsz a szüleid szemébe egy rossz osztályzattal? Az ettől való félelem bonyolultan kidolgozott taktikai módszereket szült. „A konyhaasztalra szoktam tenni a rossz osztályzatról szóló ellenőrzőt, felmegyek a szobámba, és  megpróbálok másnapig aludni” — emlékszik egy fiatal. „Én azt szoktam tenni — mondja egy másik —, hogy megvárom az utolsó pillanatot, mielőtt megmutatom az anyámnak. Reggel, amikor épp munkába indulna, odaadom, és azt mondom: ’Tessék, ezt itt alá kell írnod.’ Olyankor nincs ideje velem foglalkozni” — legalábbis pillanatnyilag. Egyes fiatalok még meg is hamisították a rossz osztályzatukat!

Azonban a szüleidnek joguk van tudni, hogyan haladsz az iskolában. Természetesen azt óhajtják, hogy az osztályzataid visszatükrözzék képességeidet, és ha az osztályzataid átlagon aluliak, számíthatsz a jogos fegyelmezésre. Tehát légy őszinte a szüleiddel. És „hallgass . . . atyád fegyelmezésére, és anyád törvényét el ne hagyd” (Példabeszédek 1:8). Ha úgy érzed, hogy túl sokat várnak el tőled, beszéld meg velük. (Lásd a „Hogyan mondjam meg a szüleimnek?” című kiemelt betétrészt a 2. fejezetben.)

Bármilyen fontosak is az osztályzatok, nem ez a végső ítélet arról, hogy mennyire vagy értékes személy. Mindazonáltal fordítsd javadra az iskolában eltöltött időszakot, és tanulj olyan sokat, amennyit csak tudsz. Ezt az erőfeszítést általában visszatükrözik majd az osztályzataid, ami a boldogság és a megelégedettség érzését adja majd — mind neked, mind a szüleidnek.

Kérdések a megbeszéléshez

◻ Mi az osztályzatok célja, és miért fontos a kiegyensúlyozott nézőpont ezen a téren?

◻ Miért fontos személyes felelősséget érezni a tanulásodért?

◻ Milyen dolgokat kell megfontolni az iskola utáni tevékenységekkel kapcsolatban?

◻ Milyen néhány módot tudsz osztályzataid javítására?

◻ Hogyan készülhetsz fel a dolgozatokra?

◻ Hogyan kell tekintened, ha elégtelent kapsz, és vajon el kell titkolnod az elégtelen osztályzatot a szüleid elől?

[Kiemelt szöveg a 141. oldalon]

Az a fiatal, akinek éppen csak elégséges osztályzatokat sikerül elérni találgatással, magolással vagy csalással, valójában sohasem tanul meg gondolkodni

[Bekeretezett rész/kép a 144., 145. oldalon]

Mi a helyzet az iskola utáni tevékenységekkel?

Sok fiatal úgy találja, hogy az iskola utáni tevékenység az eredményesség érzését adja neki. „Szinte minden létező klubnak tagja voltam” — emlékszik egy fiú Baltimore-ból (Maryland, USA). „Jó érzéssel töltött el, hogy azt csináltam, amit szeretek. Tagja voltam egy autótechnikai klubnak, mivel szeretek autót szerelni. Szeretem a komputereket, tehát tagja lettem annak a klubnak is. Szeretem a hangtechnikát, hát annak a klubnak is tagja lettem.” A főiskolára készülő tanulókat különösen buzdítják az iskola utáni tevékenységekben való részvételre.

Mégis, egy szövetségi kormányzati tisztviselő az USA-ban, aki korábban maga is tanár volt, ezt mondta az Ébredjetek!-nek: „A tanulók valószínűleg több időt töltenek el iskolán kívüli elfoglaltságokkal, mint a házi feladattal, ez megnehezíti a jó osztályzatok megtartását.” Valóban nem könnyű fenntartani az egyensúlyt, amikor a szakköri tevékenységekről van szó. Egy Cathy nevű lány, aki az iskolai softballcsapat tagja volt, ezt mondta: „Edzés után túlságosan fáradt voltam, hogy még valamit csináljak. Ez hatással volt az iskolai munkámra. Tehát ebben az évben nem iratkoztam be.”

Vannak azonkívül szellemi veszélyek is. Egy keresztény férfi, visszatekintve a tizenéves korára, ezt mondja: „Azt gondoltam, hogy összhangba tudom hozni a három tevékenységet: az iskolai munkát, az atlétikai edzéseket és a szellemi tevékenységeket. De amikor a három közül bármelyik ütközött egymással, ez mindig az életem szellemi oldalának feláldozásával járt.”

Egy Themon nevű fiatal, aki két sportcsapatnak is tagja volt az iskolában, egyetért ezzel: „Nem tudtam látogatni az összejöveteleket a [Királyság-]teremben [szellemi útmutatásért], mivel kedden vidéken voltunk, csütörtökön vidéken voltunk, szombaton vidéken voltunk, és éjjel 2 óra előtt nem értünk vissza.” Bár „a test gyakorlásának kevés haszna van”, lényeges emlékezni arra, hogy „az isteni önátadás mindenre hasznos” (1Timótheus 4:8).

Fontold meg az erkölcsi veszélyeket is. Vajon olyan barátok társaságában lennél, akik jó erkölcsi befolyást gyakorolnának rád? Mi lenne a beszélgetési téma? Vajon a csapattagok vagy klubtagok befolyása kedvezőtlen hatással lenne rád? „A rossz társaságok megrontanak hasznos szokásokat” — mondja az 1Korinthus 15:33.

Érdekes módon Jehova Tanúi közül sok fiatal az iskola utáni időt arra használja fel, hogy a sportnál valami sokkal hasznosabbat tegyen: segítenek másoknak megismerni a Teremtőt. A Kolossé 4:5. vers ezt tanácsolja: „Továbbra is bölcsen járjatok el a kívülállókkal, megvásárolva a megfelelő időt.”

[Képek a 143. oldalon]

A tanulók gyakran elégtelen osztályzatukkal fizetnek a korszerűtlen tanulmányozási szokásokért

[Képek a 146. oldalon]

Nem könnyű megtalálni az egyensúlyt az iskola utáni tevékenységek és a házi feladatok között

[Kép a 148. oldalon]

A szülők bizonyára felindultak lesznek egy rossz osztályzattól. De ha úgy érzed, hogy túl sokat várnak el tőled, beszéld meg velük