19. fejezet

Miért nem hagynak békén a többiek?

A fiú járásmódja elárulja őt. Feszült és bizonytalan, nyilvánvalóan zavarban van az új környezet miatt. Az idősebb tanulók azonnal észreveszik, hogy ő új fiú az iskolában. Pillanatok alatt körülfogják a fiatalok, és elkezdik trágár megjegyzésekkel ostromolni! Fülig pirul, és a legközelebbi menedékhelyre — a WC-be menekül. Nevetéstől visszhangzanak a falak.

A ZAKLATÁS, a bosszantás és a sértegetés jelenti számos fiatal kegyetlen mulatságát. Egyes fiatalok még a bibliai időkben is ilyen aljas jellemvonást nyilvánítottak ki. Például fiatal fiúk egy csoportja egyik alkalommal Elizeus prófétát zaklatta. Megvetve az ő szolgálatát a fiatalok tiszteletlenül így kiáltottak: „Menj fel, kopasz! Menj fel, kopasz!” (2Királyok 2:23–25). Ma hasonlóképpen sok fiatal hajlik arra, hogy sértő és bántó megjegyzéseket tegyen másokra.

„Én voltam a középiskola első osztályában a ’tökmag’” — emlékszik a Growing Pains in the Classroom című könyv egyik szerzője. „A legokosabb és egyben a legalacsonyabb gyereknek lenni a középiskolában katasztrofális kombináció volt: azok, akik nem akartak megütni ’tökmag’ termetem miatt, azért vertek meg, mert okos voltam. Voltam ’négyszemű’, azonkívül ’két lábon járó lexikon’, és neveztek még 800 egyéb sértő néven is.” A The Loneliness of Children című könyv írója továbbá ezt mondja: „A testi fogyatékosság, a beszédhibás vagy a nyilvánvaló testi vagy viselkedési sajátságokkal rendelkező gyermekek gyakori célpontjai más gyermekek részéről jövő bosszantásnak.”

Néha a fiatalok úgy védelmezik meg magukat, hogy olyan valamihez folyamodnak, amit kegyetlen szópárbajnak lehet  nevezni: egyre durvábban sértegetik egymást (gyakran egymás szüleire vonatkozóan). Azonban sok fiatal védtelen a társai zaklatásaival szemben. Az egyik fiatal emlékszik, hogy egyes napokon a társaitól jövő bosszantás és zaklatás miatt annyira félt, és annyira boldogtalan volt, hogy ’úgy érezte, hánynia kell’. Nem tudott a tanulmányaira koncentrálni, mivel amiatt aggodalmaskodott, mit fognak tenni vele az osztálytársai.

Nem tréfadolog

Voltál-e már a társaid kegyetlenkedéseinek céltáblája? Akkor bizonyára vigasztal az a tudat, hogy Isten ezt nem tekinti nevetséges dolognak. Figyeld meg a Biblia beszámolóját arról a lakomáról, amit Ábrahám fiának, Izsáknak az elválasztása alkalmából rendeztek. Ábrahám idősebb fia, Izmael, mivel nyilvánvalóan irigyelte az örökséget, amit Izsák fog kapni, elkezdte ’csúfolni’ Izsákot. Ez távolról sem volt jóindulatú mulatság, sőt a bosszantás az ’üldözésig’ fokozódott (Galata 4:29). Izsák anyja, Sára tehát érzékelte a bosszantás mögötti rosszindulatot. Jehova azon szándékával szembeni dacolásnak tekintette, hogy az ő fián, Izsákon keresztül jöjjön létre a „mag” vagy Messiás. Sára kérésére Izmaelt és az anyját elbocsátották Ábrahám háznépe közül (1Mózes 21:8–14).

Hasonlóképpen az sem tréfadolog, mikor a fiatalok kajánul zaklatnak téged — különösen, ha azért teszik,  mivel igyekszel a bibliai irányadó mértékek szerint élni. A keresztény fiatalokat például arról ismerik, hogy másoknak beszélnek a hitükről. De miként Jehova fiatal tanúinak egy csoportja mondta: „A gyerekek csúfolnak minket az iskolában azért, hogy ajtóról ajtóra prédikálunk. Emiatt megvetnek bennünket.” Igen, Isten hűséges ókori szolgáihoz hasonlóan sok fiatal kereszténynek ’a csúfolódás próbáját’ kell elszenvednie (Zsidók 11:36). Dicséretet érdemelnek a bátorságukért, hogy elviselik az ilyen sértéseket!

Az ok, amiért teszik

Mindazonáltal, elgondolkozhatsz azon, vajon miért nem hagynak békén a kínzóid. Először is gondolkodj el azon, miért bosszantanak. „Nevetés közben is fájhat a szív” — mondja a Biblia a Példabeszédek 14:13-ban. Nevetés tör ki, amikor a fiatalok egy csoportja zaklat valakit. De nem azért, mivel ’öröm kiáltást hallatnak jó szívállapotuk miatt’ (Ésaiás 65:14). A nevetés gyakran a belső zűrzavar álcázása. A hősködés álcája mögött a kínzóid valójában ezt mondhatják: ’Mi nem szeretjük önmagunkat, de ha valakit megalázunk, attól jobb kedvünk lesz.’

Az irigység is okozhatja a támadásokat. Emlékezz a Biblia beszámolójára a tizenéves Józsefről, aki ellen a saját testvérei fordultak, mivel ő volt az apja kedvence. A nagyfokú irigység nemcsak szóbeli sértegetésekhez vezetett, hanem még gyilkosság fontolgatásához is! (1Mózes 37:4, 11, 20). Hasonlóképpen napjainkban is egy kitűnő tanuló vagy az, akit nagyon kedvelnek a tanárok, kiválthatja a társai irigységét. Sértegetésekkel akarják a másik ’értékét csökkenteni’.

 A bizonytalanság, az irigység és az önbecsülés hiánya gyakran szolgáltat okot a gúnyolódásra. Miért kellene hát elveszítened amiatt az önbecsülésed, mert néhány gátlásos fiatal elvesztette azt?

A zaklatás leállítása

„Boldog az az ember, aki . . . nem ült a gúnyolódók helyén” — mondja a zsoltáros (Zsoltárok 1:1). Ha csatlakozol a gúnyolódókhoz azért, hogy eltereld magadról a figyelmet, az csupán meghosszabbítja a sértegetés folyamatát. „Senkinek gonoszért gonosszal ne fizessetek . . . Hanem jóval győzd meg a gonoszt” — ez az isteni tanács (Róma 12:17–21).

Továbbá a Prédikátor 7:9 ezt mondja: „Ne sértődj meg hirtelen szellemedben, mert a sértődés az ostobák kebelében nyugszik.” Igen, miért vennéd olyan komolyan a bosszantást? Bizonyosan fáj, ha valaki csúfol a testalkatod miatt, vagy mulatságosnak tartja az arcvonásaid jellegzetességeit. Mégis, bármennyire ízléstelenek is a megjegyzések, azok nem szükségszerűen rosszindulatúak. Tehát ha valaki véletlenül, vagy ha nem is annyira véletlenül, rátapint esetedben egy fájó pontra, miért törnél össze? Ha nem trágár vagy tiszteletlen, amit mondanak, akkor próbáld a dolog humoros oldalát nézni. „Ideje van a nevetésnek”, és ha valaki megsértődik a játékos csipkelődés miatt, az túlérzékenység lehet (Prédikátor 3:4).

 De mi a helyzet, ha a bosszantás rosszindulatú, sőt kegyetlen? Gondolj arra, hogy a csúfolódó örömet akar találni a reagálásodban. Mulatni akar a gyötrődéseden. Ha visszavágsz, ha védekezni próbálsz, vagy ha könnyekre fakadsz, az valószínűleg arra fogja bátorítani, hogy folytassa a zaklatást. Miért adnád meg neki azt a megelégedést, amit a feldúltságod látványa okoz? A sértegetések elhárításának a legjobb módja gyakran az, hogy közönyösen figyelmen kívül hagyod azt.

Salamon király továbbá ezt mondta: „Ne add szívedet minden szónak, amit az emberek mondanak [„Ne figyelj mindenféle szóbeszédre” — Ökumenikus fordítás], hogy meg ne halld, amint szolgád rosszat mond rólad. Mert jól tudja a szíved, hogy sokszor te magad is rosszat mondtál másokról” (Prédikátor 7:21, 22). A ’szíved adása’ a csúfolódók csípős megjegyzéseire azt fejezi ki, hogy túlzottan törődsz mások rólad alkotott véleményével. Vajon jogos a véleményük? Pál apostolt igazságtalanul megtámadták irigy társak, de ő ezt felelte: „Előttem nagyon jelentéktelen dolog az, hogy ti ítéljetek meg engem, vagy emberi törvényszék . . . Jehova az, aki engem megítél” (1Korinthus 4:3, 4). Pálnak az Istenhez fűződő viszonya oly erős volt, hogy rendelkezett önbizalommal és belső erővel az igazságtalan támadások elviseléséhez.

Engedd fényleni a világosságod

Időnként csúfolhatnak a keresztényi életmódod miatt. Jézus Krisztusnak is el kellett viselnie ilyen ’ellenkező beszédet’ (Zsidók 12:3). Jeremiás szintén „egész nap gúny tárgya lett”, mivel bátran szólta Jehova üzenetét. Oly kitartó volt a zaklatás, hogy Jeremiás átmenetileg nem érzett cselekvésre késztető ösztönzést. „Nem fogok említést tenni  róla [Jehováról], és nem beszélek többet az ő nevében” — határozta el. Azonban az Isten és az igazság iránti szeretet idővel arra indította, hogy legyőzze a félelmét (Jeremiás 20:7–9).

Napjainkban egyes keresztény fiatalok hasonlóképpen elkedvetlenedtek. Mivel nagyon szerették volna, hogy megszűnjenek a bosszantások, egyesek megpróbálták elpalástolni az a tényt, hogy keresztények. De az Isten iránti szeretet végül is segített az ilyeneknek legyőzni a félelmüket, és ’engedték a világosságukat fényleni’! (Máté 5:16). Egy tizenéves fiú például ezt mondta: „Megváltozott a hozzáállásom. Felhagytam azzal, hogy keresztényi mivoltomat tehernek tekintsem, amit cipelni kell, inkább olyan valaminek kezdtem tekinteni, amire büszke lehetek.” Te is „dicsekedhetsz” Isten ismeretének kiváltságával és azzal, hogy felhasznál mások megsegítésére (1Korinthus 1:31).

Azonban ne hívd ki magad ellen a bajt azáltal, hogy állandóan kritizálsz másokat, vagy ne keltsd azt a benyomást másokban, hogy felsőbbrendűnek tartod magad. Amint lehetőség  kínálkozik, tárd fel a hitedet, de „csendes szellemben és mély tisztelettel” (1Péter 3:15). A jó magaviselettel kivívott hírneved a legnagyobb védelmet jelentheti számodra az iskolai évek alatt. Jóllehet mások talán nem örülnek bátor kiállásodnak, gyakran irigykedve tisztelnek majd érte.

Egy Vanessa nevű lányt a lányok egy csoportja zaklatott: ütötték, lökdösték, kilökték a könyveket a kezéből — mindezt azért, hogy verekedést provokáljanak ki. Még csokoládés turmixot is öntöttek a fejére és a tiszta fehér ruhájára. Ő viszont sohasem engedett a provokálásnak. Bizonyos idő elteltével Vanessa találkozott Jehova Tanúi egyik kongresszusán a csoport bandavezérével. „Gyűlöltelek . . .” — mondta a korábbi verekedő. „Látni akartam, hogy akár csak egyszer is elveszíted a higgadtságodat.” Mivel azonban kíváncsi volt arra, hogy miképp őrizte meg Vanessa a nyugalmát, ezért elfogadta a Jehova Tanúi által felkínált bibliatanulmányozást. „Megszerettem azt, amit tanultam” — folytatta. „És holnap fogok alámerítkezni.”

Tehát ne engedd, hogy a társaid ’ellenkező beszéde’ letörje a szellemedet. Amikor helyénvaló, legyen humorérzéked. A gonoszságra kedvességgel válaszolj. Ne tápláld a szócsaták tüzét, és idővel a kínzóid kevés örömet találnak majd abban, hogy téged tegyenek a csúfolódás célpontjává, mivel „ahol nincs fa, kialszik a tűz” (Példabeszédek 26:20).

Kérdések a megbeszéléshez

◻ Hogyan tekinti Isten azokat, akik kegyetlenül bosszantanak másokat?

◻ Mi rejlik gyakran a fiatalok részéről jövő zaklatás mögött?

◻ Hogyan csökkentheted a minimumra, vagy miképp állíthatod le a csúfolódást?

◻ Miért fontos ’engedni fényleni a világosságodat’ az iskolában, még ha mások bosszantanak is téged?

◻ Milyen lépéseket tehetsz, hogy megvédd magad az iskolai erőszak ellen?

[Kiemelt szöveg a 155. oldalon]

A hősködés álcája mögött a kínzóid valójában ezt mondhatják: ’Mi nem szeretjük önmagunkat, de ha valakit megalázunk, attól jobb kedvünk lesz’

 [Bekeretezett rész a 152. oldalon]

Hogyan kerülhetem el, hogy megverjenek?

’A sorsod a saját kezedbe veszed, amikor iskolába mész’ — mondja sok tanuló. Viszont a fegyver viselése ostobaság, és bajt idézhet elő (Példabeszédek 11:27). Akkor hát hogyan védheted meg magad?

Ismerd és kerüld a veszélyes helyeket! A folyosók, a lépcsőházak és az öltözők valódi veszélyhelyek némely iskolában. A WC-k annyira hírhedt gyülekezőhelyeknek számítanak a verekedések és a kábítószerélvezet tekintetében, hogy sok fiatal inkább kényelmetlenséget szenved el, mintsem hogy igénybe vegye ezeket a helyiségeket.

Ügyelj a társaságod összetételére! Gyakran előfordulhat, hogy a fiatal egy verekedés közepén találja magát csupán azért, mivel rossz csoporttal ápol barátságot. (Lásd Példabeszédek 22:24, 25.) Természetesen ha hűvösen bánsz az iskolatársaiddal, azzal elidegeníted őket magadtól, vagy ellenséges érzületet válthatsz ki magad iránt. Ha barátságos és illedelmes vagy velük, akkor valószínűleg több okuk lesz arra, hogy békén hagyjanak.

Hagyd ott a verekedést! Térj ki az ’egymást leszámolásra kényszerítő’ helyzetek elől. Kerüld ’egymás kényszerítését a leszámolásra’ (Galata 5:26). Még ha győzöl is a verekedésben, az ellenfeled egyszerűen kivárhatja az alkalmas pillanatot a visszavágásra. Tehát először próbáld meg szavak által elkerülni a verekedést (Példabeszédek 15:1). Ha a beszéd nem használ, menj — sőt fuss — az erőszakos összetűzés elől. Emlékezz: „Jobb egy élő eb, mint egy döglött oroszlán” (Prédikátor 9:4 [9:6, Károli]). Végső megoldásként folyamodj bármilyen eszközhöz, ami szükséges önmagad megvédéséhez. (Róma 12:18.)

Mondd el a szüleidnek! A fiatalok „ritkán számolnak be az iskolai megfélemlítésekről a szüleiknek. Félnek, hogy a szüleik gyávának tekintik őket, vagy megdorgálják őket, mivel nem álltak ki a verekedőkkel” (The Loneliness of Children). Viszont gyakran csak a szülői közbelépés az egyedüli mód arra, hogy véget lehessen vetni a problémának.

Imádkozz Istenhez! Isten nem garantálja, hogy megkímél téged a bántalmazástól. Viszont képes megadni neked a bátorságot, hogy szembenézz a helyzetekkel, és megadja a szükséges bölcsességet a viszályhelyzetek hevének lecsillapítására (Jakab 1:5).

[Kép a 151. oldalon]

Sok fiatalnak kell elszenvednie a társak részéről jövő zaklatást

[Kép a 154. oldalon]

A gúnyolódó személy a gyötrődéseden akar mulatni. Ha visszavágsz vagy könnyekre fakadsz, az csak további zaklatást válthat ki

[Kép a 156. oldalon]

Próbálj meg humorérzéket felmutatni, amikor szekálnak