22. fejezet

Milyen életpályát válasszak?

’Mit csináljak az életem hátralevő részében?’ Előbb vagy utóbb szembe találod magad ezzel a kihívó kérdéssel. A lehetőségek zavarba ejtő hosszú sora mutatkozik a gyógyászatban, az üzleti pályán, a művészetben, az oktatásban, a kibernetikában, a mérnöki pálya terén és a kereskedelemben. Lehet, hogy úgy gondolkodsz, mint az a fiatal, aki ezt mondta: „Amit én sikeresnek tartok. . . az annak az életszínvonalnak a megőrzése, amiben felnőttem.” Vagy másokhoz hasonlóan az anyagi életkörülményeid javításáról álmodozol.

De vajon több kell-e a sikerhez, mint csupán anyagi javak? Képes-e bármilyen világi karrier valódi megelégedést adni?

’Haszontalan erőlködés’

Elbűvölő, izgalmas, nyereséges! Így írják le a világi karriereket a filmek, a tv és a könyvek. De az úgynevezett siker eléréséhez a karrierre törekvők gyakran kénytelenek versengeni egymással az elismerésért vívott élet-halál harcban. Dr. Douglas LaBier olyan fiatal felnőttekről beszél, akik közül sokan „gyors karriert futottak be a csúcstechnológia területén, mégis elégedetlenségről, aggodalomról, depresszióról, ürességről és idegességről számolnak be, valamint egész sor szervi panaszról”.

Hosszú idővel ezelőtt Salamon király feltárta, hogy önmagában a világi karrier hiábavalóság. Gyakorlatilag kimeríthetetlen tartalékokkal maga mögött Salamon a karrier teljesítmények egy megdöbbentő listáját tudta megvalósítani. (Olvasd el a Prédikátor 2:4–10 [2:5–11, Károli] verseit.) Salamon mégis ilyen következtetést vont le: „És én, éppen én, megvizsgáltam minden munkámat, amit kezem megtett, és a kemény munkát, amelynek eredményéért keményen fáradoztam.  És lám, minden hiábavalóság volt [„haszontalan erőlködés”, Ökumenikus fordítás], hajsza a szél után” (Prédikátor 2:11 [2:12, Károli]).

Egy munkahely hozhat ugyan gazdagságot és elismerést, de nem képes kielégíteni az ember ’szellemi szükségleteit’ (Máté 5:3). A megelégedettség érzése tehát elkerüli azokat, akik az életük középpontjába egyedül a világi célok elérését teszik.

Egy kielégítő életpálya

Salamon király a következőket tanácsolja: „Mindezt hallva, a dolgok végkövetkeztetése ez; Féld az igaz Istent és tartsd meg a parancsolatait, mert ez az ember egész kötelezettsége” (Prédikátor 12:13 [12:15, Károli]). A keresztények legfőbb feladata ma a Királyság-üzenet prédikálása (Máté 24:14). És azok a fiatalok, akik ezt a feladatot komolyan veszik Isten előtt, arra éreznek indíttatást, hogy amilyen mértékben csak lehetséges, kivegyék a részüket ebből a munkából — még akkor is, ha nem éreznek természetes vonzalmat a prédikálás iránt. (Vö. 2Korinthus 5:14.) Ahelyett, hogy teljes idejű világi munkát végeznének, ezrek választották a szolgálatot mint teljes idejű úttörő prédikáló szolgák. Mások külföldi misszionáriusokként vagy pedig az Őr Torony Társulat fiókhivatalainál szolgálnak.

Emily, aki feladta karrierjét mint ügyvezető igazgató azért, hogy úttörő lehessen, ezt mondja: „Valódi szeretetet fejlesztettem ki a munka iránt.” Igen, a teljes idejű szolgálat a legkielégítőbb és legizgalmasabb minden elképzelhető karrier közül! És milyen nagyobb kiváltságban lehet valakinek része, mint hogy egyike legyen „Isten munkatársainak”? (1Korinthus 3:9).

Főiskolai végzettség — előnyt jelent?

A legtöbb úttörő szolga a részidejű munka végzésével tartja el magát. De mi a helyzet, ha a későbbiekben családot kell eltartani? Bizonyára sohasem bánja meg az ember, hogy  ifjúságának éveit Isten szolgálatára fordította! Mégis felmerülhet, hogy nem volna-e ésszerű előbb egy fiatalnak főiskolai végzettséget szerezni, és a szolgálatba majd talán csak később belemerülni?

Természetesen a Biblia nem írja le szó szerint, hány év iskolai oktatásra van szüksége egy keresztény fiatalnak. De nem is ítéli el a műveltséget. Jehova, a „Nagy Oktató” arra buzdítja a népét, hogy jól olvassanak, és világosan fejezzék ki magukat (Ésaiás 30:20; Zsoltárok 1:2; Zsidók 5:12). Azonkívül az oktatás kiszélesítheti az emberek és a körülöttünk levő világ iránti megértésünket.

Mindazonáltal, vajon a főiskolai végzettség mindig megéri azt a hatalmas időbeli és pénzbeli kötelezettséget, amit megkíván? * Jóllehet a statisztikai kimutatások szerint a főiskolai végzettségű emberek magasabb bért kapnak, és kevésbé veszélyezteti őket a munkanélküliség, mint a középiskolát végzetteket, mégis a Planning Your College Education című könyv arra emlékeztet bennünket, hogy ezek a statisztikák csak átlagok. A főiskolai végzettségűeknek csupán egy kis hányada keres csillagászati összegeket, a többségük sokkal inkább földhözragadt béreket kap. Azonkívül a főiskolai végzettségűeknek tulajdonított magas jövedelem származhat olyan tényezőkből is, mint „rendkívüli képességek, motiváltság, a helyi álláslehetőségek . . . különleges lehetőségek” — nem csupán az oktatás által kapott mennyiség számít.

„A [főiskolai] végzettség már nem garantálja a sikert a munkaerőpiacon” — állítja az egyesült államokbeli Department of Labor. „A [főiskolai végzettségűek] aránya a professzionális, a műszaki és a menedzseri állásokban . . . csökkent, mivel ezek az állások nem bővültek elég gyorsan ahhoz, hogy lépést tudjanak tartani a diplomások növekvő kínálatával. Ennek következtében hozzávetőlegesen minden 5 [főiskolai] diplomás közül 1, aki 1970 és 1984 között lépett a munkaerőpiacra,  olyan munkát fogadott el, amelyhez általában nem szükséges a végzettsége. A diplomások túlkínálata valószínűleg tovább folytatódik az 1990-es évek közepéig.”

További meggondolandó tények

A főiskolai végzettség lehet, hogy javítja az álláslehetőségeidet, de az is lehet, hogy nem. Egy dolog azonban vitathatatlan: „A hátralevő idő rövidebb lett”! (1Korinthus 7:29). Minden feltételezett előnye mellett vajon a főiskolán eltöltött négy vagy több év jelentené a hátralevő idő legjobb felhasználását? (Efézus 5:16).

Vajon egy főiskolai diploma közelebb hozna téged a szellemi céljaidhoz, vagy inkább eltávolítana azoktól? Emlékezz, a magas jövedelem nem keresztényi cél (1Timótheus 6:7, 8). Jóllehet az amerikai főiskolai hivatalnokok közvélemény-kutatása úgy írja le napjaink diákjait, mint ’akik karrierorientáltak, és az anyagi jólét, valamint önmaguk sorsa érdekli őket’. A diákok egy csoportja ezt mondta: „Pénz. Úgy tűnik, nem beszélünk másról, mint pénzről.” Ha ilyen felfokozott versengéssel és önző anyagiassággal átitatott légkörbe kerülsz, milyen hatással lesz az rád?

A főiskolák már nem az 1960-as évekre jellemző tüntetések színhelyei. De az őrült viselkedésmód csökkenése a főiskolákon korántsem jelenti azt, hogy a környezetük építő. A főiskolai életmódról készített egyik tanulmány így következtetett: „A diákok szinte korlátlan szabadsággal rendelkeznek személyes és társadalmi ügyeikben.” A kábítószereket és az alkoholt mindenféle gátlás nélkül fogyasztják, és a szabad szerelem általánosnak számít — nem pedig kivételesnek. Ha ez igaz a te országodban levő főiskolák esetében is, vajon képes lesz az ottani életmód meghiúsítani az erőfeszítéseidet az erkölcsi tisztaság megőrzése terén? (1Korinthus 6:18).

Egy másik ok az aggodalomra az a tény, hogy alaposan bizonyítható összefüggés áll fenn a főiskolai oktatás, valamint „a mélyen gyökerező vallásos tantételek iránt” csökkenő ragaszkodás között (The Sacred in a Secular Age). A jó  osztályzatok megtartására irányuló nyomás egyes keresztény fiataloknál a szellemi feladatok elhanyagolását idézte elő, és áldozatul estek a főiskolák által támogatott világi gondolkodás támadásának. Egyesek a hitük vonatkozásában hajótörést szenvedtek (Kolossé 2:8).

A főiskolai oktatás alternatívái

Ezen tények tükrében sok keresztény fiatal a főiskolai oktatás ellen döntött. Sokan tapasztalták, hogy Jehova Tanúinak gyülekezeteiben felkínált oktatási program — különösen a hetenként megtartott Teokratikus Szolgálati Iskola — nagy előnyt nyújtott nekik az elhelyezkedésben. Bár nincs főiskolai végzettségük, az ilyen fiatalok megtanulják a kiegyensúlyozottságot, ügyesen fejezik ki magukat, és képesek vállalni a felelősségeket. Továbbá, a középiskolákban mód van olyan tanfolyamok elvégzésére, mint a gépírás, a számítógép-programozás, autószerelés, gépjavító műhelyi munkakörök stb. Az effajta képesítések lehetőséget adnak részidős állások vállalására, és gyakran keresettek. Bár sok fiatal megveti a ’kétkezi munkát’, a Biblia tiszteletre méltónak tartja a „kemény munkavégzést” (Efézus 4:28; vö. Példabeszédek 22:29). Sőt, maga Jézus Krisztus oly jól kitanult egy szakmát, hogy „az ács” elnevezést kapta! (Márk 6:3).

Igaz, egyes országokban a főiskolai végzettségűek olyannyira elárasztották a munkaerőpiacot, hogy még hétköznapi munkához is nehéz hozzájutni magasabb képzettség nélkül. De vannak technikusképző-, szakközép- és szakmunkásképző iskolák, valamint rövid időtartamú főiskolai tanfolyamok, amelyek piacképes szakmákat tanítanak minimális idő- és pénzbefektetéssel. Azonkívül van egy tényező, amit a munkaerő-statisztikusok nem vesznek figyelembe: Isten azon ígérete, hogy gondoskodni fog azokról, akik elsőbbséget adnak a szellemi érdekeknek (Máté 6:33).

A munkahelyi lehetőségek és az oktatási rendszerek országonként változnak. A fiatalok különböző képességekkel és adottságokkal rendelkeznek. És bár a keresztény szolgálatot úgy ajánlják, mint ami mindenre hasznos, ez továbbra is személyes választás kérdése. Neked és a szüleidnek tehát  gondosan mérlegelni kell minden tényezőt annak eldöntésére, hogy mennyi oktatásra van szükséged. ’Ki-ki a saját terhét hordozza’ az ilyen döntések meghozatalánál (Galata 6:5).

Ha például a szüleid ragaszkodnak ahhoz, hogy elvégezd a főiskolát, nincs más választásod, mint engedelmeskedni nekik, amíg otthon élsz az ő felügyeletük alatt. * (Efézus 6:1–3.) Talán továbbra is otthon lakhatsz, és így elkerülheted, hogy belekeveredj a főiskolai életbe. Válaszd ki azokat a tanfolyamokat, amelyek munkavégzéshez adnak képesítést, ahelyett hogy világi filozófiákat tanulnál. Légy éber a társaságod megválasztásában (1Korinthus 15:33). Maradj szellemileg erős az összejövetelek látogatása, a szántóföldi szolgálat és a személyes tanulmányozás által. Egyes fiataloknak, akik kötelezve voltak a főiskola elvégzésére, még úttörőszolgálatot is sikerült végezni azáltal, hogy olyan programot állítottak össze, amely ezt lehetővé tette.

Gondosan és imateljesen válaszd meg az életpályádat oly módon, hogy az ne csak személyes boldogságot hozzon, hanem tegye lehetővé számodra, hogy ’kincseket gyűjts az égben’ (Máté 6:20).

[Lábjegyzetek]

Kérdések a megbeszéléshez

◻ A világi karrierek gyakran miért nem segítenek hozzá a személyes boldogsághoz?

◻ Miért kellene minden istenfélő fiatalnak fontolóra venni a teljes idejű szolgálatot mint életpályát?

◻ Milyen állítólagos előnyei vannak a magasabb oktatásnak, és vajon ezek az állítások mindig megfelelnek a valóságnak?

◻ Milyen veszélyeket hozhat magával a főiskolai oktatás?

◻ Milyen más alternatívákat mérlegelhet egy fiatal a főiskolai oktatás tekintetében?

[Kiemelt szöveg a 175. oldalon]

Egy munkahely hozhat ugyan gazdagságot és elismerést, de nem képes kielégíteni az ember ’szellemi szükségleteit’

[Kiemelt szöveg a 177. oldalon]

„A [főiskolai] végzettség már nem garantálja a sikert a munkaerőpiacon”