17. fejezet

Otthagyjam az iskolát?

JACK több mint 25 éve tevékenykedik mint a kötelező iskolalátogatást ellenőrző helyi közigazgatási tisztviselő. Egy iskolakerülő fiatalnak tehát nincs könnyű dolga, ha olyan kifogást akar találni, amit Jack még nem hallott. „Nekem már mindent mondtak a gyerekek” — mondja. „Például, hogy ’azt hittem, beteg leszek ma’  . . . ’A nagyapám meghalt Alaszkában’.” És Jack „kedvenc” kifogása? Ez három fiútól származott, akik azt állították, hogy „nem tudták megtalálni az iskolát, mert túl nagy volt a köd”.

Ezek a kínosan gyenge kifogások jól szemléltetik, milyen utálatot érez sok fiatal az iskola iránt, ami a közömbösségtől („Tulajdonképpen, azt hiszem, nem rossz.”) a nyílt ellenzésig terjed („Az iskola bűzlik! Utálom.”). Gary például felkel, indulna az iskolába, és azonnal megfájdul a gyomra. Azt mondja: „Amikor az iskola közelébe érek, kiver a verejték, és ideges leszek . . . Egyszerűen haza kell mennem.” Sok fiatal hasonlóképpen mániákusan fél az iskolától — ezt nevezik az orvosok iskolafóbiának. Gyakran az iskolai erőszak, az iskolatársak kegyetlenkedése, és a jó osztályzatok elérésére irányuló nyomás válthatja ki. Az ilyen fiatalok (egy kis szülői rábeszéléssel) elmennek ugyan az iskolába, de szüntelen izgatottságtól és testi gyötrelemtől szenvednek.

Nem meglepő hát, hogy riasztó számú fiatal dönt úgy, hogy egyáltalán nem megy iskolába! Csupán az Egyesült Államokban körülbelül két és fél millió tanuló hiányzik minden nap az általános és középiskolákból! A The New York Timesban megjelent cikk hozzátette, hogy a diákok jó része (körülbelül egyharmada) „krónikusan hiányzik” New York City középiskoláiból, és „majdnem lehetetlen tanítani őket”.

Más fiatalok még drasztikusabb lépésekhez folyamodnak. „Az iskola túl unalmas volt, túl szigorú” — mondta egy Walter  nevű fiatalember. Ő kimaradt a középiskolából (másodrendű iskola). Hasonlóképpen egy Antonia nevű lány is. Neki az iskolai feladataival voltak nehézségei. „Hogyan oldhatom meg a feladatot, ha nem értem meg azt, amit olvasok?” — kérdezte. „Csak ültem ott, és egyre ostobábbnak éreztem magam. Tehát otthagytam.”

Be kell ismerni: a világ iskolarendszereit komoly problémák sújtják. De elegendő ok ez ahhoz, hogy elveszítsd az iskola iránti érdeklődésedet, és kimaradj? Milyen kihatással lehet a kimaradás a későbbi életedre? Van-e jó ok arra, hogy az iskolában maradj a tanulmányok befejezéséig?

Az oktatás értéke

Michael visszatért az iskolába, hogy befejezze a felső osztályt, ami egyenértékű az oklevéllel. Amikor megkérdezték, miért, ezt mondta: „Rádöbbentem, hogy szükségem van a műveltségre.” De tulajdonképpen mi is a „műveltség”? Az a képesség, hogy emlékezetből idézel egy elismerésre méltó mennyiségű tényt? Ez éppen annyira nem jelent műveltséget, mint ahogyan egy téglarakás nem jelent házat.

Az oktatásnak fel kell készítenie téged a sikeres felnőtt életre. Allen Austill, aki 18 évig volt egy iskola dékánja, úgy beszélt az „oktatásról, mint ami megtanít gondolkodni, problémákat megoldani, megtanít arra, mi az ésszerű és mi az ésszerűtlen, megtanít a világos gondolkodás alapvető képességére, hogy tudjuk, mit jelent az adat, és felismerjük az összefüggést a rész és az egész között. Megtanít ítélésre és különbségtevésre, megtanít arra, hogyan kell tanulni.”

És hogyan illik ebbe a képbe az iskola? Évszázadokkal ezelőtt Salamon király azért írta a példabeszédeket, hogy ’okosságot adjon a tapasztalatlannak, a fiatalembernek ismeretet és gondolkodási képességet’ (Példabeszédek 1:1–4). Igen, a tapasztalatlanság a fiatalság velejárója. Az iskola viszont segíthet táplálni és ápolni a gondolkodóképességedet.  Ez nemcsak a tények felidézéséből áll, hanem azok kiértékeléséből, és a hasznos ötletek kiaknázásának képességéből. Bár sokan kritizálják azt a módszert, ahogy az iskolákban tanítanak, de az iskola valóban arra kényszerít, hogy használd az elméd. Igaz, mértani feladványok megoldása vagy történelmi dátumok megjegyzése talán nem tűnik fontosnak az életedhez abban az időben. De amint Barbara Mayer írta a The High School Survival Guide című könyvében: „Nem mindenki fogja megjegyezni az összes tényt, és a tudás azon forgácsait, melyeket a tanárok szeretnek a tesztekbe beletenni, de az olyan képességek, mint megtanulni azt, hogy miképp kell tanulni és tervezni, sohasem merülnek feledésbe.”

Három egyetemi professzor az oktatás hosszú távú hatását vizsgálva hasonló következtetésre jutott: „A jobb oktatásban  részesültek valóban szélesebb, mélyebb ismerettel rendelkeznek. Nemcsak lexikális tényekkel, hanem koruk világának ismeretével is, és jobban hajlanak a tudás keresésére és ráhangolódnak az információ forrására . . . Ezek a különbségek fennmaradnak a korosodás és az iskolától való sok évi távollét ellenére” (The Enduring Effects of Education).

Azonkívül a legfontosabb az, miszerint az oktatás képessé tehet arra, hogy eleget tégy keresztény felelősségednek. Ha jó tanulmányozási szokásokra tettél szert, és elsajátítottad az olvasás művészetét, akkor könnyebben tanulmányozhatod Isten Szavát (Zsoltárok 1:2). Mivel megtanultad az iskolában, hogyan kell magad kifejezni, könnyebben taníthatod a bibliai igazságokat is másoknak. A történelem, a tudomány, a földrajz és a matematika ismerete hasonlóképpen hasznos, és segítségedre lesz abban, hogy alkalmazkodni tudj a különböző hátterű, érdeklődésű és hitű emberekhez.

Iskola és munkahely

Az iskola nagy hatással van a jövőbeni munkahelyi kilátásaidra. Hogyan?

A bölcs Salamon király ezt írta az ügyes munkásról: „A királyok előtt áll; nem áll közönséges emberek előtt” (Példabeszédek 22:29). Ez még napjainkban is igaz. „Szakképzettség  nélkül az életben sok mindenről lemaradhatsz” — mondta Ernest Green, az egyesült államokbeli Department of Labor munkatársa.

Érthető tehát, hogy azok számára, akik kimaradnak az iskolából, az elhelyezkedési lehetőségek elég csekélyek. Walter (akit már korábban említettünk) ezt a saját bőrén tapasztalta: „Amikor munkát akartam vállalni, gyakran nem kaptam állást, mivel nem volt végzettségem.” Azonkívül ezt is elismerte: „Az emberek néha olyan szavakat használnak, amiket nem értek, és olyan ostobának érzem magam.”

A 16—24 éves fiatalok között, akik kimaradtak a középiskolából, a munkanélküliség „majdnem kétszer olyan magas, mint azon társaik között, akiknek végzettségük van, és majdnem háromszor akkora, mint az általános munkanélküliségi arány” (The New York Times). „Azok, akik nem folytatják tanulmányaikat, bezárják az ajtót a lehetőségek előtt” — mondja F. Philip Rice, a The Adolescent című könyvében. Aki kimarad az iskolából, az valószínűleg azon alapvető szakmai ismereteket sem sajátította el, amelyek a legegyszerűbb munkák elvégzéséhez szükségesek.

Paul Copperman, a The Literacy Hoax című könyvében ezt írja: „A közelmúltban végzett kutatás kimutatja, hogy körülbelül hetedik osztályos szintű olvasási képesség szükséges a szakács munkájához, nyolcadik osztályos szint az autószerelői munkakörhöz, és középiskolai első vagy második osztályos szint a bolti eladó munkakörének ellátásához.” Így folytatja: „Úgy vélem, ésszerű következtetés, hogy a tanári, az ápolónői, a könyvelői vagy a mérnöki munkakörök betöltéséhez még magasabb szintű olvasási képességre van szükség.”

 Nyilvánvaló tehát, hogy azon tanulók, akik javukra kívánják fordítani az alapvető ismeretek elsajátítását, mint például az olvasás képességét, sokkal kedvezőbb munkahelyi kilátásokkal rendelkeznek majd. De milyen másik, élethosszig tartó előnye van az iskola elvégzésének?

Jobb képességek elsajátítása

Az élethosszig tartó előny az erős és a gyenge oldalad megismerése. Michelle, aki a közelmúltban helyezkedett el számítógépes területen, megfigyelte: „Az iskolában megtanultam nyomás alatt dolgozni, hogyan kell dolgozatot írni, és hogyan fejezzem ki magam.”

’Az iskola megtanított arra, hogyan tekintsem a kudarcot’ — mondta egy másik fiatal. Ő hajlott arra, hogy a csalódásokért ne önmagát okolja, hanem másokat. Mások javukra fordították az iskola fegyelmezett szokásos munkamenetét. Sokan kritizálják az iskolákat emiatt, azt állítva, hogy ez elfojtja a fiatal elmét. Mégis, Salamon arra buzdította a fiatalokat, hogy „ismerjék meg a bölcsességet és a fegyelmezést” (Példabeszédek 1:2). Azokban iskolákban, ahol a fegyelmezés érvényesül, valóban sok fegyelmezett, de alkotó elmét tudnak felmutatni.

Tehát nagyon is van értelme annak számodra, hogy az iskolai éveket teljesen kihasználd. Hogyan teheted ezt meg? Kezdjük mindjárt az iskolai munkával.

Kérdések a megbeszéléshez

◻ Miért tekinti oly sok fiatal negatívan az iskolát? Mi a te véleményed erről?

◻ Hogyan segít az iskola egy személynek fejleszteni a gondolkodóképességét?

◻ Hogyan befolyásolja az iskolából való kimaradás azon jövőbeni kilátásaidat, hogy munkát szerezz, és miért?

◻ Milyen más személyes előnyök származhatnak az iskola folytatásából?

[Kiemelt szöveg a 135. oldalon]

„Csak ültem ott, és egyre ostobábbnak éreztem magam, tehát otthagytam”

[Kiemelt szöveg a 138. oldalon]

„A közelmúltban végzett kutatás kimutatja, hogy körülbelül hetedik osztályos szintű olvasási képesség szükséges a szakács munkájához, nyolcadik osztályos szint az autószerelői munkakörhöz, és középiskolai első vagy második osztályos szint a bolti eladó munkakörének ellátásához”

[Képek a 136. oldalon]

Az iskolában tanult fegyelemnek hasznát veheted életed hátralevő részében

[Kép a 137. oldalon]

A munkahelyi kilátások igen borúsak azok számára, akik nem sajátították el az iskolában tanított alapvető szakmai ismereteket