32. fejezet

Hogyan lehet eredményes az udvarlás?

„A LEGTÖBB házasság kudarca az udvarlás kudarcából fakad. Ezt a tényt nem lehet eléggé hangsúlyozni” — állítja Paul H. Landis, a családi élet témakörének kutatója. Louise tanúskodhat e kijelentés pontossága mellett. Így mondja el: „A legnagyobb hibám az volt, hogy érzelmileg vonzódni kezdtem Andyhez, mielőtt megismerhettem volna, milyen személy is ő. Az udvarlásunk alatt szinte mindig csak kettesben voltunk. Sohasem láttam, hogyan viselkedett ezeken az ’ideális’ helyzeteken kívül.” Házasságuk válással végződött. Hogyan lehet elkerülni az ilyen tragédiát? Úgy, hogy az udvarlás időszaka alatt jól megismeri egymást a két fél!

A randevúzás előtt

„A tapasztalatlan férfi [vagy nő] megnézi, és jól megfontolja, hová megy” (Példabeszédek 14:15, The Amplified Bible). Ha engeded a romantikus érzéseket kifejlődni valaki iránt, akit alig ismersz, az katasztrófát idézhet elő — még ha az illető rokonszenvesnek tűnik is. Ez olyan házassághoz vezethet, amelyben a házastársad érzelmei és céljai teljesen mások, mint a tiéid! Tehát célszerű azt a személyt először egy csoportban megfigyelni, talán miközben valamilyen kikapcsolódásban vesztek részt.

„Tudtam, hogy ha rögtön túl közel kerülök hozzá, akkor az érzelmeim elhomályosíthatják majd az ítélőképességem” — magyarázta Dave, aki most már tíz éve él boldog házasságban. „Ezért egy adott távolságból figyeltem Rose-t anélkül, hogy tudta volna, hogy érdeklődöm iránta. Meg tudtam figyelni, hogyan bánt másokkal, és kihívó volt-e a viselkedése. Alkalmi beszélgetésekben megismertem a körülményeit és a céljait.” Azonkívül az is segítség lehet, ha beszélsz valakivel,  aki jól ismeri az illető személyt, annak érdekében, hogy megtudd, milyen a hírneve. (Vö. Példabeszédek 31:31.)

Az első randevúk

Miután eldöntötted, hogy valaki számodra megfelelne mint házastárs, esetleg odamehetsz ahhoz a személyhez, és kifejezheted azon óhajodat, hogy szeretnéd jobban megismerni őt. * Feltételezve, hogy pozitív választ kapsz, az első randevúnak nem kell szükségszerűen egy körülményesen kidolgozott találkozásnak lennie. Talán egy közös ebéd vagy esetleg egy csoportos összejövetel lehetőséget kínálhat arra, hogy jobban megismerjétek egymást, és eldönthessétek, akarjátok-e tovább ápolni a kapcsolatot. Ha közvetlen formában jön létre a találkozás, akkor az csökkentheti a kezdeti idegességet, amit eleinte mindketten érezhettek. És ha kerülitek az elsietett szerelmi vallomásokat, akkor minimálisra csökkenthetitek a visszautasítottság — vagy a zavartság — érzéseit, ha netán az egyikőtök elveszíti a másik iránti érdeklődését.

Függetlenül attól, milyen randevút terveztek, légy ott időben, illő és az alkalomnak megfelelő öltözetben. Bizonyulj jó beszélgetőpartnernek és élénk hallgatónak (Jakab 1:19). Bár az ilyen dolgokban nincsenek merev szabályok, a fiatalember  igyekezzen követni a helybeli etikettszabályokat. Ez magában foglalhatja azt, hogy kinyitja a fiatal hölgy számára az ajtót, vagy a segítségére van, amikor az helyet foglal. A fiatal nő eközben ne várja el, hogy úgy bánjanak vele, mint egy hercegnővel, hanem ügyesen segítse elő partnere igyekezetét. Ha a pár kölcsönös tisztelettel bánik egymással, ezzel pozitív viselkedési mintát fektethet le a jövőre. A férjnek megparancsolják, hogy ’tisztelje a feleségét mint gyengébb edényt’. És a feleség pedig ’tanúsítson mély tiszteletet a férje iránt’ (1Péter 3:7; Efézus 5:33).

Vajon egymás kezének a megfogása, a csókolózás vagy az ölelkezés helyénvaló? És ha igen, mikor? A vonzalom kinyilvánítása, amikor az a gyengédség valódi kifejezője, és nem önző szenvedély miatt történik, akkor az tiszta és helyénvaló is lehet. A Biblia egyik könyve, az Énekek Éneke rámutat, hogy a gyengédség helyénvaló kinyilvánítását gyakorolta a Sulamit nevű szűz és a pásztorfiú, akit ő szeretett, és akihez rövidesen feleségül kívánt menni (Énekek Éneke 1:2; 2:6; 8:5). De miként ez az erkölcsös pár is tette, a fiataloknak gondot kell fordítani arra, hogy a vonzalom ezen kinyilvánításai ne váljanak tisztátalanná, vagy ne vezessenek nemi erkölcstelenséghez * (Galata 5:19, 21). Ésszerűen a gyengédség ilyen kinyilvánítását csak akkor kellene alkalmazni, ha a kapcsolat elérte azt a pontot, amikor a kölcsönös elkötelezettség már kifejlődött, és a házasságkötés a küszöbön áll. Ha  önuralmat gyakorolsz, akkor elkerülheted azt, hogy a figyelmed elterelődjön az eredményes udvarlás fő céljáról, ami nem egyéb, mint . . .

’A szív rejtett emberének’ megismerése

Egy kutatócsoport erről számolt be a Journal of Marriage and the Family 1980. májusi számában: „Azok a házasságok bizonyulnak inkább tartósnak és sikeresnek, ahol a házastársak viszonylag jól ismerik a másik benső énjét.” Igen, valóban lényeges megismerni a partnered esetében a ’szív rejtett emberét’ (1Péter 3:4).

Mégis, erőfeszítést és jó megkülönböztető képességet kíván az, hogy a másik szívének szándékát ’felszínre hozzuk’ (Példabeszédek 20:5). Tehát olyan tevékenységeket tervezz, amelyek valószínűleg segíteni fognak megismerni a partnered benső énjét. Míg eleinte egy film megnézése vagy egy koncertre történő látogatás elégséges lehet, addig az olyan tevékenységek űzése, amelyeknél több lehetőség kínálkozik a gondolatcserére (például a görkorcsolyázás, tekézés, állatkertek, múzeumok és művészeti galériák látogatása), többet tehetnek annak érdekében, hogy segítsenek egymást jobban megismerni.

Hogy bepillantást nyerj társad érzéseibe, tégy fel neki ilyen szabad válaszadásra teret engedő kérdéseket, mint például: ’Hogyan töltöd a szabad idődet?’ ’Ha a pénz nem számítana, mit szeretnél tenni?’ ’Isten imádatának melyik részét kedveled a legjobban, és miért?’ Ezek olyan, mélyről jövő válaszokat tesznek lehetővé, amelyek segíthetnek neked megismerni, milyen dolgokat becsül nagyra a társad.

Amint a kapcsolat elmélyül, és őszintén fontolgatjátok a házasságot, szükséges komoly dolgokról beszélgetni, mint például az értékrendszeretekről; hol és hogyan fogtok lakni;  pénzügyi dolgokról, beleértve, hogy mindketten az otthonon kívül fogtok-e dolgozni; gyermekekről; terhesség elleni védekezésről; a házasságon belüli szerepmegosztásról; mind rövid távú, mind hosszú távú célokról és arról, hogyan tervezitek ezek elérését. Jehova sok fiatal tanúja teljes idejű prédikáló lesz, miután befejezte az iskolát, és a szolgálatnak ezt az ágát kívánja folytatni a házasságkötése után is. Most van itt az ideje annak, hogy meggyőződjetek arról, vajon szellemi céljaitok összeegyeztethetők-e. Azonkívül annak is elérkezett az ideje, hogy feltárj bizonyos olyan múltbeli dolgokat, amelyek befolyásolhatják a házasságotokat. Ez magában foglalhat nagyobb adósságokat vagy elkötelezettségeket. Az egészségügyi dolgokat, mint például komoly betegséget, és annak következményeit, szintén őszintén meg kell beszélni.

Az effajta megbeszélésekben kövesd Elihu példáját, aki ezt mondta: „Én egyenesen a szívemből szólok, és őszintén beszélek” (Jób 33:3, The Holy Bible in the Language of Today, William Beck). Esther a következőket mondta azzal kapcsolatban, miképp segített az udvarlás felkészülni arra, ami boldog házasságnak bizonyult: „Sohasem próbáltam ’megjátszani magam’, vagy azt mondani, hogy egyetértek Jaye-jel, amikor másként éreztem. És még most sem teszem ezt. Mindig megpróbálok őszinte lenni.”

Ne próbálj meg elkerülni érzékeny témaköröket, vagy átsiklani felettük, attól félve, hogy kényes helyzet elé állítod a partnered. Beth ezt a hibát követte el a Johnnal való ismerkedés idején. Beth azt mondta, szerinte takarékoskodni kell tekintettel a jövőre, és nem elpazarolni a pénzt. John azt mondta, egyetért ezzel. Beth nem kutatott tovább, úgy gondolta, hogy egyetértenek a pénzügyi dolgok tekintetében. De kiderült, hogy John elképzelése a jövőbeni takarékosságról azt jelenti, hogy takarékoskodjanak egy új sportkocsira! Házasságkötésük után fájdalmasan nyilvánvalóvá vált, hogy pénzügyi kérdésekben mennyire hiányzott náluk az egyetértés.

Az effajta félreértéseket el lehet kerülni. Louise, akit korábban említettünk, ezt mondja az udvarlási időszakára emlékezve: „Sokkal több kérdést kellett volna feltennem,  például: ’Tegyük fel, hogy teherbe esnék, és te nem akarnál gyermeket, mit tennél akkor?’ vagy ’Ha adósságunk volna, és én otthon akarnék maradni gondoskodni a gyermekekről, hogyan oldanád meg a dolgokat?’ Gondosan megfigyeltem volna a válaszát.” Ezek a megbeszélések felszínre hozhatják a szív olyan tulajdonságait, amelyeket legjobb még a házasságkötés előtt meglátni.

Figyeld meg őt cselekvés közben!

„Valaki nagyon kedves lehet, amikor egymással vagytok kettesben” — magyarázta Esther. „De mikor mások is jelen vannak, gyakran előre nem látott helyzetek alakulnak ki. Az egyik barátod esetleg mondhat olyasmit, ami a társadnak nem tetszik. Most megláthatod, hogyan viselkedik nyomás alatt. Vajon összeszidja a másikat, vagy gúnyos lesz?” Így összegzi: „Egymás barátainak a társasága és a családunk jelenléte az udvarlási időszak alatt nagyon sokat segített.”

A közös kikapcsolódás mellett töltsetek bizonyos időt azzal is, hogy együtt dolgoztok. Vegyetek részt a keresztényi munkában, beleértve Isten Szavának tanulmányozását és a keresztény szolgálatot. Azonkívül végezzetek mindennapi háztartási munkákat, amelyek a házasságkötés után életetek részévé lesznek — bevásárlás, ebédkészítés, mosogatás és takarítás. Azáltal, hogy életszerű körülmények között vagytok együtt egymással — amikor társad esetleg a legrosszabb formájában lehet —, bármilyen álarc mögé beláthatsz.

Az Énekek Énekében szereplő pásztorfiú látta, hogyan viselkedett az a lány, akit ő szeretett, amikor csalódott volt,  vagy amikor a tűző napon dolgozott — izzadtan és fáradtan (Énekek Éneke 1:5, 6; 2:15). Miután meglátta, milyen lojálisan ellenállt a gazdag Salamon király csábításának, ekként kiáltott fel: „Teljesen szép vagy, kedvesem, semmi hiba nincs benned!” (Énekek Éneke 4:7). Természetesen ezzel nem azt akarta mondani, hogy tökéletes volt. Azonban nem volt semmi alapvető erkölcsi hibája vagy hiányossága. Testi szépségét növelte erkölcsi tartása, mely bőségesen ellensúlyozta bármely hiányosságát. (Vö. Jób 31:7.)

Ahhoz, hogy hasonló megfigyelést végezhessél, időre van szükség. Tehát kerüld a sietős párválasztást (Példabeszédek 21:5). Általában egy férfi és egy nő mindent megtesz egymás szerelmének elnyeréséért. De ha elegendő idő áll rendelkezésre, akkor a kellemetlen szokások, káros hajlamok felszínre szoktak jönni. Az a pár, amely nemcsak telni engedi az időt, hanem jól fel is használja azt az udvarlás alatt, valószínűleg könnyebben fog alkalmazkodni egymáshoz a házasságkötés után. Mivel nyitott szemmel járnak, így azzal a bizalommal léphetnek a házasságba, hogy képesek lesznek kiküszöbölni minden nézeteltérést, amely netán felmerülhet. Az eredményesen felhasznált udvarlási időszak felkészítette őket a sikeres és boldog házasságra.

[Lábjegyzetek]

Kérdések a megbeszéléshez

◻ Mi az udvarlás legfőbb célja, és mennyire lényeges ez a boldog házassághoz?

◻ Mi segíthet megismerni a másik ’belső énjét’?

◻ Milyenfajta beszélgetések járulhatnak hozzá, hogy jól megismerjék egymást az udvarlás során?

◻ Miért célszerű különböző körülmények között időt tölteni egymással?

◻ Melyek a jelei annak, ha valami nincs rendjén egy kapcsolatban?

◻ Mikor kell az udvarlásnak véget vetni?

[Kiemelt szöveg a 255. oldalon]

„Azok a házasságok bizonyulnak inkább tartósnak és sikeresnek, ahol a házastársak viszonylag jól ismerik a másik benső énjét” (Journal of Marriage and the Family)

 [Bekeretezett rész/kép a 256., 257. oldalon]

Szakítsunk egymással?

Amikor egy idill a döntés válaszútjához közeledik, nem számít szokatlannak, ha kétségek merülnek fel. Mi a helyzet, ha az ilyen kétségek azon személy komoly hibáiból erednek, akivel randevúzol, vagy pedig magából a kapcsolat hiányosságából?

Például tény, hogy még az egymást szerető emberek is összezördülhetnek olykor. (Vö. 1Mózes 30:2; Cselekedetek 15:39.) De ha mindenen összevesztek, ha minden beszélgetés hangos összecsapásba megy át, vagy ha a kapcsolatotok egy soha véget nem érő szakítási és kibékülési körforgás, akkor légy óvatos! Négyszáz orvos bevonásával készült felmérés feltárta, hogy az állandó veszekedés nyilvánvaló jele a „házasságra való érzelmi éretlenségnek”, és talán épp a „felek közti kibékíthetetlen ellentétet” hozza napvilágra.

Aggódásod másik oka lehet, ha zavaró személyiségbeli jellemvonásokat fedezel fel jövendőbeli házastársadnál. Ha dühkitöréseket, sőt az önzésre való hajlamot, éretlenséget, változékony hangulatot vagy makacsságot kezdesz megfigyelni, az elgondolkoztathat afelől, hogy ilyen személlyel akarod-e életed hátralevő részét eltölteni. Mégis, sokan nem veszik tudomásul vagy megpróbálják igazolni az effajta hiányosságokat azzal az eltökéltséggel, hogy mindenáron fenntartsanak egy kapcsolatot. Miért?

Mivel az igaz keresztények között komolyan veszik az udvarlást — ahogy annak lennie is kell —, némelyek kényszerítve érzik magukat, hogy házasságot kössenek azzal a személlyel, akivel randevúznak. Esetleg rettegnek attól, hogy szembeszálljanak azzal a személlyel, és talán megsértsék azt, akivel randevúznak. Mások attól félnek, hogy nem találnak majd valaki mást, akivel házasságot köthetnének. Azonban ezek egyike sem elégséges ok arra, hogy inkább folytassunk egy problémákkal teljes udvarlást.

Az udvarlásnak az a célja, hogy megvizsgálja a házasságkötés lehetőségét valakivel. Ha egy keresztény jó bizalommal kezd el egy kapcsolatot, akkor nem köteles folytatni azt, ha rossznak  bizonyul. Azonkívül vajon nem lenne helytelen és önző dolog meghosszabbítani egy megromlott kapcsolatot olyan elgondolással, hogy ’esetleg majd nem találok valaki mást’? (Vö. Filippi 2:4.) Ezért hát fontos, hogy mint leendő pár szembenézzetek a problémákkal, ne térjetek ki azok elől. Kezdjétek azzal, hogy komolyan megfigyelitek azt a személyt, akivel randevúztok.

Például, van-e bizonyíték arra, hogy ez a nő alázatos, ügyes feleség lesz? (Példabeszédek 31:10–31). Van-e bizonyíték arra, hogy ez olyan férfi, aki önfeláldozó szeretetet tanúsít majd, és képes gondoskodni a családjáról? (Efézus 5:28, 29; 1Timótheus 5:8). Egy személy azt állíthatja magáról, hogy Istennek buzgó szolgája, de vannak-e hitét támogató jó cselekedetei? (Jakab 2:17, 18).

Természetesen ha sok időt és érzelmet szántál egy kapcsolatra, ne hamarkodd el annak felszámolását csak azért, mert felfedezted, hogy a másik nem tökéletes (Jakab 3:2). Talán az illető hiányosságai olyanok, amelyekkel együtt tudsz élni.

De mi a helyzet, ha nem tudsz együtt élni azokkal? Beszéld meg a dolgokat! Vajon alapvető különbségek vannak a célok vagy a nézőpontok tekintetében? Vagy pedig egyszerűen félreértésekről van szó? Esetleg mindkettőtöknek meg kell tanulni ’visszatartani az indulatotokat’, és békésen rendezni a dolgokat? (Példabeszédek 25:28). Ha nyugtalanító személyiségbeli jellemvonásokról van szó, vajon alázatosan elismeri az egyén hiányosságait, és kimutatja a vágyát, hogy javítson azokon? Szükséges, hogy te se légy annyira érzékeny, sértődékeny? (Prédikátor 7:9). ’Viseljétek el egymást szeretetben’ — ez képezi a jó házasság éltető erejét (Efézus 4:2).

A dolgok őszinte megbeszélése egyáltalán nem teszi tönkre a kapcsolatot, sőt inkább feltárhatja a jövőbeni fejlődés lehetőségét! De ha a megbeszélés újabb hiábavaló zsákutcába vezet, ne hagyd figyelmen kívül a közelgő vihar világos jeleit (Példabeszédek 22:3). A dolgok valószínűleg nem javulnának a házasságkötés után. Az udvarlás felszámolása minden bizonnyal mindkettőtök legfőbb érdeke lehet.

[Kép a 253. oldalon]

Ha egymás viselkedését csoportos együttlét alkalmával figyelitek meg, az lehetővé teszi egymás megismerését anélkül, hogy közben romantikus kapcsolat bontakozzon ki

[Kép a 254. oldalon]

A helyi etikettszokások betartása és a jólneveltség előmozdítja a kölcsönös tiszteletet, amely később a házasságban is folytatódik

[Kép a 259. oldalon]

Amikor nyilvánvalóvá válik, hogy az egyetértés hiánya miatt az udvarlás nem éri el a célját, a dolog kedves lerendezése megkívánja, hogy szemtől szembe megbeszéljétek, miért kell a kapcsolatnak véget vetni