36. fejezet

Hogyan tarthatom ellenőrzés alatt a tévénézési szokásaimat?

SOK fiatal és idős esetében a tévénézés azt jelenti, hogy egy szenvedély rabjai lettek. A felmérések azt mutatják, hogy 18 éves korára az átlag amerikai fiatal közel 15 000 órát nézte a tévét! És akkor válik nyilvánvalóvá, hogy teljesen a szenvedély rabjai lettek, amikor a megrögzött nézők megpróbálják ezt a szenvedélyt legyőzni.

„Szinte ellenállhatatlannak találom a televíziót. Amikor be van kapcsolva, nem tudom figyelmen kívül hagyni. Nem tudom kikapcsolni . . . Ahogy kinyújtom a karom, hogy kikapcsoljam a készüléket, az erő kimegy a karomból. Tehát órákon át ott ülök.” Talán egy éretlen fiatal vallomása ez? Nem, hanem egy főiskolai angoltanáré! Azonban a fiatalok is lehetnek a tévé rabjai. Figyeld meg, hogyan reagáltak egyesek, akik beleegyeztek egy „tévémentes hétbe”:

„Depressziós állapotba kerültem . . . Majdnem megzavarodtam” (Susan, 12 éves).

„Nem hiszem, hogy le tudom győzni a szenvedélyemet. Túlságosan szeretem a tévét” (Linda, 13 éves).

„Roppant nagy nyomás alatt voltam. Állandóan vágytam utána. Este 8 és 10 óra között volt a legnehezebb időszak” (Louis, 11 éves).

Nem meglepő, ha a „tévémentes hét” legtöbb fiatal résztvevője a hétvégét azzal ünnepelte, hogy megrohamozta a tévékészüléket. De ez egyáltalán nem nevetséges. A tévénézés szenvedélye egész sor problémát hordoz magában. Vegyünk szemügyre néhányat ezek közül:

 Romló osztályzatok: Az amerikai The National Institute of Mental Health arról számol be, hogy a túlzott tévénézés „alacsonyabb iskolai teljesítményhez vezethet, különösen az olvasás terén”. Továbbá a The Literacy Hoax című könyv ezt állítja: „A televízió hatására a gyermekekben olyan elképzelés alakul ki, hogy a tanulás könnyű, passzív és szórakoztató.” A tévézés rabja tehát megpróbáltatásnak találhatja a tanulást.

Kevesebb olvasás: Mikor fordult elő legutoljára, hogy a kezedbe vettél egy könyvet, és elejétől a végéig elolvastad? A West German Association of Book Dealers szóvivője a következőket fájlalta: „Olyan nemzet lettünk, amely munka után hazamegy, és elalszik a televízió előtt. Egyre kevesebbet és kevesebbet olvasunk.” Egy ausztrál beszámoló a következőket mondta: „Az átlag ausztrál gyermek esetében minden, olvasással eltöltött órára hét, televíziónézéssel eltöltött óra jut.”

Kihat a családi életre: Egy keresztény nő ezt írta: „A túlzott tévénézés miatt . . . nagyon magányosnak és elszigeteltnek éreztem magam. Úgy tűnt, mintha a családtagjaim idegenek lettek volna.” Vajon te is hasonlóképpen azon veszed észre magad, hogy kevesebb időt töltesz a családoddal a tévé miatt?

Lustaság: Egyesek vélekedése szerint a tévénézés tétlensége „odavezethet, hogy [a fiatal] elvárja, hogy az életszükségletei erőfeszítés nélkül is kielégítést nyerjenek, és így tétlen magatartást ölt magára az életet illetően.”

Egészségtelen befolyások hatása: Egyes kábeltévé-csatornákon át pornográfia kerül az otthonokba. És az egyéb műsorok gyakran a karambolok, a robbantások, a késelések, a lövöldözések és a karaterúgások rendszeres étrendjéből állnak. Egy felmérés szerint az Egyesült Államokban egy fiatal személy 18 000 gyilkosságnak lesz szemtanúja a televízióban, amikorra 14. életévét betölti, nem beszélve a verekedésekről és a vandalizmusról.

William Belson brit kutató úgy találta, hogy azok a fiúk,  akik erőszakos tévéműsorokat néztek, sokkal inkább hajlamosak voltak „az erőszak komoly formáiba bekapcsolódni”. Azonkívül azt állítja, hogy a tévében látható erőszak „káromkodásra és a közönséges beszédmódra” ösztönözhet, továbbá „erőszakosságra a sportban vagy a játékban, egy másik fiú erőszakos fenyegetésére, házfalak összefirkálására [és] ablakok betörésére” indíthat. Miközben úgy gondolod, hogy védett vagy az ilyen befolyások ellen, Belson tanulmánya kimutatta, hogy a tévében lejátszódó erőszak nem „változtatta meg a fiúk tudatos beállítottságát” az erőszak iránt. Nyilvánvalóan az erőszak rendszeres nézése rombolta le az erőszakkal szembeni tudat alatti korlátaikat.

Még nagyobb gondot jelent az a hatás, amit a tévében ábrázolt erőszak szenvedélyes nézése okozhat valakinek az Istennel való kapcsolatában, aki ’gyűlöl bárkit, aki szereti az erőszakot’ (Zsoltárok 11:5).

Hogyan tarthatom ellenőrzés alatt, mit nézzek?

Ez nem jelenti szükségszerűen azt, hogy a tévét eredendően rossznak kell tekinteni. Vance Packard író azt hangsúlyozza, hogy „az Egyesült Államok tévéprogramjainak nagy része előnyös lehet . . . Gyakran vannak olyan koraesti programok, amelyek a fényképezés csodálatos teljesítményei, élethűen mutatják be a természetet — a denevérektől, hódokon és a bölényeken keresztül egészen a halakig. Az általános televíziócsatornák  programjaiban pompás balett, opera- és kamarazenei előadások láthatók. A tévé nagyon jól számol be fontos eseményekről . . . Néha felvilágosító drámai előadásokat ad.”

Ettől függetlenül, még a jó dologból is káros lehet a túl sok. (Vö. Példabeszédek 25:27.) És ha úgy érzed, nem rendelkezel elegendő önuralommal, hogy kikapcsold a tévét a káros programoknál, akkor jó, ha emlékezetedben tartod Pál apostol szavait: „Nem hagyom, hogy bármi is a rabszolgájává  tegyen” (1Korinthus 6:12, Today’s English Version). Hogyan szabadulhatsz meg tehát a tévénézés rabszolgaságából, és miképp tarthatod féken az ilyen szokásaidat?

Linda Nielsen írónő ezt írja: „Az önuralom úgy kezdődik, hogy célokat tűzöl ki.” Először is elemezd jelenlegi szokásaidat. Egy héten keresztül kísérd figyelemmel, milyen műsorokat nézel, és mennyi időt töltesz el naponta a képernyő előtt. Vajon abban a percben bekapcsolod, ahogy hazaérsz? Mikor kapcsolod ki? Hány műsor van hetente, amit „muszáj”  megnézned? Lehet, hogy meglepőnek fogod találni az eredményeket.

Azt is vizsgáld meg komolyan, milyen műsorokat nézel meg. „Vajon nem maga a fül próbálja meg a szavakat, miként az íny ízleli meg az ételt?” — kérdezi a Biblia (Jób 12:11). Tehát használj megkülönböztető képességet (hallgass a szüleid tanácsára), és vizsgáld meg, mely műsorokat érdemes valóban megnézni. Egyesek előre eldöntik, milyen műsorokat fognak megnézni, és csak ezen műsorok idejére kapcsolják be a tévét! Mások szigorúbb intézkedéseket foganatosítanak, és úgy döntenek, hogy nincs televíziónézés az iskolai hét alatt, vagy napi egy órára korlátozzák a tévénézést.

De mi a helyzet, ha egy be nem kapcsolt tévékészülék is túl nagy csábítást jelent? Az egyik család a következő módon oldotta meg ezt a problémát: „Mi az alagsorban tartjuk a tévékészüléket, hogy félreeső helyen legyen . . . Az alagsorban kisebb a csábítás, hogy rögtön bekapcsoljuk, amikor belépünk a házba. Külön le kell azért mennünk, hogy megnézzünk valamit.” Ha a szekrényben tartod a készüléket, vagy csupán nem dugod be a dugaszt a konnektorba, esetleg az is ugyanilyen hatásos lehet.

Érdekes módon, az ’elvonással járó fájdalom’ ellenére, amit azok a fiatalok tapasztaltak, akik részt vettek a „tévémentes hét” nevű akcióban, találtak néhány pozitív helyettesítő tevékenységet is. Az egyik lány így emlékezett: „Beszélgettem  az anyámmal. Sokkal érdekesebb személy lett a szememben, mivel nem kellett a figyelmemet megosztani közte és a televízió között.” Egy másik lány úgy töltötte el az időt, hogy kipróbálta főzési képességeit. Egy Jason nevű fiatal fiú még azt is felfedezte, hogy jó dolog lehet „a parkba menni a tévé helyett”, vagy horgászni, olvasni vagy lemenni a tengerpartra.

Wyant tapasztalata (lásd a „Szenvedélyes tévénéző voltam” című kiemelt betétrészt) rámutat arra, hogy a tévénézési szokások megfékezésének egy további nyitja az, hogy legyen ’sok tennivalótok az Úr munkájában’ (1Korinthus 15:58). Te is tapasztalni fogod, hogy segít legyőzni a tévénézés szenvedélyét, ha közeledsz Istenhez, és tanulmányozod a Bibliát a rendelkezésre álló számos nagyszerű kiadvány segítségével, és ha elfoglalod magad Isten munkájában (Jakab 4:8). Igaz, ha korlátozod a tévénézésedet, ez azt jelenti, hogy néhány kedvenc műsorodat nem fogod látni. De miért kellene teljesen kihasználnod a tévét, rabszolgaként figyelve minden műsort? (Lásd 1Korinthus 7:29, 31.) Sokkal jobb ’keménynek lenni’ magaddal, miként Pál apostol, aki egykor ezt mondta: „Én azonban megsanyargatom testemet, és rabszolgaként vezetem” (1Korinthus 9:27). Vajon nem sokkal jobb dolog ez annál, mintha a tévékészülék rabszolgája lennél?

Kérdések a megbeszéléshez

◻ Miért lehet a tévénézést szenvedélynek nevezni egyes fiatalok esetében?

◻ Milyen károsító hatása van a túlzott tévénézésnek?

◻ Milyen módon tarthatod ellenőrzés alatt a tévénézési szokásaid?

◻ Mit tehetsz a tévénézés helyett?

[Kiemelt szöveg a 295. oldalon]

„Depressziós állapotba kerültem . . . Majdnem megzavarodtam” (Susan, 12 éves, a „tévémentes hét” egyik résztvevője)

[Bekeretezett rész a 292., 293. oldalon]

„Szenvedélyes tévénéző voltam” — interjú

Riporter: Milyen idős korodban szoktál rá a tévénézésre?

Wyant: Körülbelül 10 éves koromban. Amikor hazaértem az iskolából, bekapcsoltam a tévét. Először a rajzfilmeket és a gyerekműsorokat néztem meg. Azután következtek a hírek . . . ilyenkor kimentem a konyhába enni valamit. Azután visszaültem a tévé elé, és addig néztem, míg le nem akartam feküdni.

Riporter: Mikor szakítottál időt a barátaid számára?

Wyant: A televízió volt a barátom.

Riporter: Akkor soha nem volt időd játszani vagy sportolni?

Wyant: [Nevetve] Nekem nincsenek atlétikai képességeim. Mivel mindig a tévét néztem, soha nem tudtam kifejleszteni azokat. Rettenetes kosárlabda-játékos vagyok. És a tornaórán mindig engem választottak utoljára. De bárcsak kicsit jobban kifejlesztettem volna atlétikai képességeimet — nem dicsekvésre méltó módon, de legalább annyira, hogy örömet találhatnék benne.

Riporter: Mi volt a helyzet az osztályzataiddal?

Wyant: Az általános iskolát valahogy átvészeltem. Késő estig fennmaradtam, és az utolsó percben csináltam meg a házi feladatomat. De sokkal nehezebb volt a középiskolában, mivel ilyen rossz tanulási szokásaim voltak.

Riporter: Ez a sok tévénézés volt valamilyen egyéb hatással is rád?

Wyant: Igen. Néha, mikor emberek társaságában vagyok, azon veszem észre magam, hogy csak nézem őket — ahogy egy tévéműsort néznék — ahelyett, hogy részt vennék a beszélgetésben. Bárcsak jobban el tudnék beszélgetni az emberekkel.

Riporter: Nagyon jól bekapcsolódtál ebbe a beszélgetésbe. Nyilvánvalóan legyőzted szenvedélyedet.

Wyant: A tévénézés szenvedélyét akkor kezdtem el leküzdeni, amikor középiskolába kezdtem járni . . . A Tanú fiatalok társaságát kerestem, és szellemi előrehaladást értem el.

Riporter: De milyen hatással volt ez a tévénézésedre?

Wyant: Amint a szellemi dolgok iránti értékelésem nőtt, rádöbbentem, hogy sok műsor, amit nézni szoktam, valójában nem keresztényeknek való. Azonkívül felismertem, hogy sokkal többet kell tanulmányoznom a Bibliát és felkészülnöm a keresztény összejövetelekre. Ez azt jelentette, hogy alaposan korlátoznom kellett tévénézésemet. Mindenesetre ez nem volt könnyű. Nagyon szerettem a szombat reggeli rajzfilmeket. De azután az egyik keresztény testvér a gyülekezetből meghívott, hogy kísérjem el a házról házra prédikálómunkába szombat reggel. Ez véget vetett a szombat reggeli tévénézési szokásomnak. Tehát idővel valóban megtanultam úrrá lenni tévénézésemen.

Riporter: És mi a helyzet ma?

Wyant: Hát, még mindig megvan az a problémám, hogy nem tudok semmit sem elvégezni, ha a tévé be van kapcsolva. Tehát többnyire kikapcsolva hagyom. Sőt, néhány hónappal ezelőtt elromlott a tévém, de egyáltalán nem töröm magam azóta se, hogy megjavíttassam.

[Kép a 291. oldalon]

Egyesek számára a tévénézés komoly szenvedély

[Kép a 294. oldalon]

Amikor a televízió nehezen hozzáférhető helyen van, kisebb a csábítás annak bekapcsolására