Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Vajon számít-e, mit olvasok?

Vajon számít-e, mit olvasok?

35. fejezet

Vajon számít-e, mit olvasok?

SALAMON király intése: „A sok könyv készítésének nincs vége, és ha valaki nagyon belemerül azokba, az fáradságára van a hústestnek” (Prédikátor 12:12 [12:14, Károli]). Salamon nem az olvasástól próbálta elvenni a kedvet, csak azt ajánlotta, hogy igényesen válogasd meg az olvasnivalót.

A XVII. századi francia filozófus, René Descartes ezt mondta: „Amikor valaki jó könyveket olvas, az olyan, mintha előkelő származású emberekkel társalogna, akik a múltban éltek. Sőt, választékos beszélgetésnek is nevezhetjük, amelyben az író legnemesebb gondolatait fejezi ki.” De nem minden író érdemes a ’beszélgetésre’, és nem mondható el minden gondolatukról, hogy valóban ’nemes’.

Tehát a gyakran idézett bibliai alapelv itt szintén alkalmazható: „Rossz társaságok megrontanak hasznos szokásokat” (1Korinthus 15:33). Igen, azok az emberek alakíthatják a személyiségedet, akiknek a társaságában vagy. Töltöttél-e már oly sok időt egy baráttal, hogy azon vetted észre magad, hogy kezdesz úgy cselekedni, beszélni, sőt gondolkodni, mint ő? Nos, egy könyv olvasása olyan, mintha órákat beszélgetnél azzal, aki azt írta.

A Jézus által kijelentett alapelv tehát helyénvaló a Máté 24:15-ben: „Az olvasó használjon megkülönböztető képességet.” Tanuld meg elemezni és mérlegelni azt, mit olvasol. Minden embert bizonyos mértékű előítélet befolyásol, és nem mindig teljesen őszinték a tények feltárásában. Tehát ne fogadj el feltétel nélkül mindent, amit olvasol vagy hallasz. „A tapasztalatlan hisz minden szónak, de az éles eszű megfontolja lépéseit” (Példabeszédek 14:15).

Különösen elővigyázatosnak kell lenned olyasminek az olvasásában, ami életfilozófiát fejt ki. A tizenéveseknek szóló folyóiratok például tele vannak mindenféle tanáccsal, kezdve a randevúzástól, egészen a házasság előtti szexig — de ezek nem mindig olyan tanácsok, amik a keresztények számára elfogadhatók. És mi a helyzet az olyan könyvekkel, amelyek komoly filozófiai kérdésekbe merülnek?

A Biblia óva int: „Vigyázzatok, hogy senki zsákmányul ne ejtsen titeket bölcselettel és üres csalással az emberek hagyományai szerint . . . és nem a Krisztus szerint” (Kolossé 2:8). A Biblia és Biblián alapuló kiadványok, mint például ez is, sokkal jobb tanácsot adnak (2Timótheus 3:16).

Romantikus regények — ártalmatlan olvasmányok?

Csupán az Egyesült Államokat tekintve a romantikus regények olvasása közel 20 millió ember szenvedélyévé vált. Természetesen maga Isten helyezte a férfiba és nőbe azt a kívánságot, hogy szerelmesek legyenek és megházasodjanak (1Mózes 1:27, 28; 2:23, 24). Nem csoda tehát, ha a szerelem a legfőbb téma a regények többségében, és ez nem is feltétlenül kifogásolható dolog. Egyes romantikus regények még a szépirodalom szintjét is elérik. De mivel ezeket a régebbi könyveket szelídnek tekintik a modern zsinórmértékek szerint, a későbbi írók jövedelmezőbbnek találták, ha újfajta romantikus regényeket írnak. Egyesek még mindig történelmi vagy középkori témákat használnak fel, hogy drámát és hangulatot adjanak a történethez. Mások korszerű stílust és keretet használnak fel. Azonban néhány kivételtől eltekintve, ezek a modern romantikus regények nagyjából egy előre látható mintát követnek: a hősök és a hősnők hatalmas akadályokat győznek le, amelyek veszélyeztetik bimbózó szerelmüket.

A hős tipikusan erős, sőt arrogáns férfi, akiből árad az önbizalom. A hősnő viszont általában törékeny és sebezhető, gyakran 10-15 évvel fiatalabb, mint a hős. És bár a férfi gyakran megvetően bánik a nővel, ő annak ellenére ellenállhatatlanul vonzódik hozzá.

Gyakran van egy rivális kérő, aki bár kedves és figyelmes, mégsem tudja felkelteni a hősnő érdeklődését. Tehát a hősnő felhasználja ellenállhatatlan bájait arra, hogy sztoikus hősét érző lélekké formálja, aki most már nyíltan megvallja iránta érzett örökké tartó szerelmét. Minden korábbi kétség tisztázódik és megbocsátást nyer. Boldogan összeházasodnak, és boldogan élnek, míg . . .

A szerelem olyan, mint a szerelmi történetekben?

A képzeletbeli történetek olvasása elhomályosíthatja-e a valóságról alkotott nézetedet? Bonnie, aki 16 éves korában kezdett romantikus regényeket olvasni, erre így emlékezik: „Olyan fiatalembert kerestem, aki magas, sötét hajú és jó megjelenésű; valaki, aki izgalmas és ellenállhatatlan.” Elismeri: „Ha randevúztam egy fiatalemberrel, és az nem akart csókolózni és simogatni, unalmasnak találtam annak ellenére, hogy figyelmesen és kedvesen viselkedett. Arra az izgalomra vágytam, amit a regényekben olvastam.”

Bonnie a házasságkötése után is romantikus regényeket olvasott, és ezt mondja: „Szép otthonom és rendes családom volt, de valahogy ez nem volt elég . . . kalandra, izgalomra és borzongásra vágytam, ahogy ezt a regényekben oly vonzóan leírták. Úgy éreztem, valami nincs rendben a házasságommal.” A Biblia azonban segített Bonnie-nak értékelni, hogy egy férjnek többet kell adnia a feleségének, mint csupán elbűvölést vagy ’izgalmat’. A Biblia ezt mondja: „Oly módon kell a férjeknek szeretniük a feleségüket, mint a saját testüket. Aki a feleségét szereti, önmagát szereti, mert soha senki nem gyűlölte a saját testét, ellenben táplálja és dédelgeti azt” (Efézus 5:28, 29).

És mi a helyzet azokkal a témákkal, amelyek oly gyakoriak a romantikus regényekben, nevezetesen az utópisztikus befejezések, valamint a problémák és a nézeteltérések egyszerű megoldásai? Hát, ezek messze vannak a valóságtól. Bonnie így emlékezik: „Amikor nézeteltérésem volt a férjemmel, ahelyett, hogy megbeszéltem volna vele, utánoztam a hősnő taktikáit. Amikor a férjem nem úgy reagált erre, mint a hős, duzzogtam.” Vajon a Biblia nem sokkal reálisabb és gyakorlatiasabb tanácsot ad a feleségeknek, amikor ezt mondja: „Ti feleségek, rendeljétek alá magatokat a férjeteknek”? (Kolossé 3:18).

Szexet hangsúlyozó regények

Érdekes módon, a szexualitást boncolgató romantikus regények — amelyek egyes városokban megtalálhatók a nyilvános könyvtárakban — a legkeresettebbek a tizenévesek között. Kárt okozhatnak ezek neked? A 18 éves Karen ezt mondja: „Ezek a könyvek valóban erős szexuális érzéseket és kíváncsiságot kavartak fel bennem. A hősnő által érzett eksztázis és euforikus érzések, amelyeket a hős szenvedélyes ölelése váltott ki, felkeltették bennem a vágyat, hogy én is tapasztaljam ezeket. Tehát amikor randevúztam — folytatja —, azokat az érzéseket próbáltam megvalósítani. Ez odavezetett, hogy paráznaságot követtem el.” De hasonlított-e az élménye azon hősnőkéhez, akikről olvasott és fantáziált? Karen rádöbbent arra: „Ezek az érzések az írók elméjében születnek meg. Nem valódiak.”

Egyes íróknak valóban az a célja, hogy megmozgassák a szexuális fantáziát. Figyeld meg, milyen útmutatást ad a kiadó a romantikus regények íróinak: „A légyott szexuális ábrázolásánál a szenvedélyre kell összpontosítani, és az erotikus érzésekre, amelyeket a hős csókjai és simogatásai váltanak ki.” Az íróknak továbbá azt tanácsolják, hogy a szerelmi történeteknek „izgalmat, feszültséget és mély érzelmi és érzéki hatást kell kiváltaniuk az olvasóban”. Nyilvánvalóan tehát az ilyen anyag olvasása nem segítene valakinek a Biblia ezen figyelmeztetését követni: „fojtsátok el tehát földi testtagjaitokban a paráznaságot, tisztátalanságot, nemi vágyat, káros kívánságot” (Kolossé 3:5).

Igényes választás!

A legjobb tehát elkerülni az olyan regényeket, amelyek erkölcstelen érzéseket keltenek, vagy a valóságtól elrugaszkodott elvárásokat támasztanak. Miért ne terjesztenéd ki az érdeklődésedet, és miért ne próbálnál meg más típusú könyveket olvasni, például történelmi vagy tudományos könyveket? Nem mintha a regény tiltott terület volna, ugyanis vannak olyan regények, amelyek nemcsak szórakoztatóak, hanem ismeretterjesztők is. De ha egy regény a szexualitásra összpontosít, az értelmetlen erőszakra, spiritiszta gyakorlatokra, vagy olyan „hősökre”, akik szabadosak, kegyetlenek vagy önzők, akkor érdemes-e pocsékolni az időt ilyenfajta olvasmányokra?

Tehát légy óvatos! Mielőtt elolvasol egy könyvet, figyeld meg a borítóját és az ismertetőjét. Nézd meg, van-e valami kifogásolnivaló a könyvvel kapcsolatban. És ha az elővigyázatosságod ellenére az derül ki, a könyv nem építő, akkor legyen olyan erős az önuralmad, hogy letedd a könyvet.

Ellenben a Biblia és a Bibliával kapcsolatos kiadványok olvasása segíteni fog neked, nem pedig ártani. Egy japán lány például azt mondja, hogy a Biblia olvasása segített neki elterelni a gondolatait a szexualitásról — ami egyébként gyakori probléma a fiatalok között. „Mindig az ágyam mellé teszem a Bibliát, és szokásom, hogy alvás előtt olvassam. Amikor egyedül vagyok, és nincs semmi dolgom (mint például lefekvéskor), akkor az elmém néha a szexualitás felé kalandozik. De a Biblia olvasása valóban segít nekem!” Igen, a hit embereivel való „beszélgetés”, akikről a Biblia ír, valódi erkölcsi erőt adhat, és nagyban hozzájárulhat a boldogságodhoz (Róma 15:4).

Kérdések a megbeszéléshez

◻ Miért kell igényesnek lenned abban, hogy mit olvasol?

◻ Miért tetszenek a romantikus regények olyan sok fiatalnak? De milyen veszélyeket rejtenek ezek magukban?

◻ Hogyan választhatsz megfelelő olvasási anyagot?

◻ Milyen előnyei vannak a Biblia és a Biblián alapuló kiadványok olvasásának?

[Kiemelt szöveg a 287. oldalon]

„Szép otthonom és rendes családom volt, de valahogy ez nem volt elég . . . kalandra, izgalomra és borzongásra vágytam, ahogy ezt a regényekben oly vonzóan leírták. Úgy éreztem, valami nincs rendben a házasságommal”

[Kép a 283. oldalon]

Mivel több ezer könyv létezik, ezért igényesnek kell lenned

[Képek a 285. oldalon]

Noha a romantikus regények lenyűgöző olvasmányok lehetnek, de vajon egészséges nézetet tanítanak a szerelemről és a házasságról?