Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Hogyan állhatok ellen a társaimtól jövő nyomásnak?

Hogyan állhatok ellen a társaimtól jövő nyomásnak?

9. fejezet

Hogyan állhatok ellen a társaimtól jövő nyomásnak?

KAREN már 14 éves korában a kábítószer rabja volt, és rendszeres nemi életet folytatott. Jim már 17 éves korára megrögzött alkoholista lett, és erkölcstelen életet élt. Mindketten elismerik, hogy igazából nem szerették ezt az életmódot, sem azt, amit cselekedtek. De akkor miért művelték ezeket a dolgokat? A válasz: a társaik nyomására!

„Mindenki, akivel barátkoztam, ezeket a dolgokat tette, és ez nagy hatással volt rám” — magyarázza Karen. Jim egyetértően ezt mondta: „Nem akartam elveszíteni a barátaimat azzal, hogy más vagyok, mint ők.”

Miért engednek a fiatalok társaik nyomásának?

Amint egyes fiatalok idősebbek lesznek, a szülők befolyása fokozatosan háttérbe szorul, és az a vágy, hogy népszerűek legyenek, befogadják őket az egykorúak, nagyon erőssé válik. Másoknak egyszerűen arra van szükségük, hogy beszéljenek valakivel, aki „megértő”, vagy aki érezteti velük, hogy szereti őket, és szükség van rájuk. Amikor hiányzik otthon az ilyenfajta kommunikáció — és gyakran ez a helyzet —, akkor a társaik között keresik azt. Sok esetben az önbizalom hiánya és a bizonytalanság érzése idézi elő egyeseknél, hogy érzékenyen reagáljanak társaik befolyására.

Az egykorúak befolyása nem szükségszerűen rossz. A példabeszéd ezt mondja: „A vasat a vassal élesítik. Így élesíti az egyik ember a másik orcáját” (Példabeszédek 27:17). Ugyanúgy, amint egy vaskéssel meg lehet élezni egy másik kés tompa élét, más fiatalok társasága ’élesítheti’ a személyiségedet, és jobb emberré változtathat — feltéve, ha a társaid érett, egészséges nézőponttal rendelkeznek.

A fiataloknál azonban sajnálatos módon túl gyakran hiányzik az elmebeli és szellemi érettség. Sok fiatal nézőpontja és véleménye megalapozatlan, megbízhatatlan, sőt vakmerő. Tehát, amikor egy fiatal feltétel nélkül aláveti magát társai befolyásának, az aligha több annál, mint amikor vak vezeti a világtalant. (Vö. Máté 15:14.) Ez katasztrofális következményekhez vezethet.

Még ha a társaid nem unszolnak is a felháborító viselkedésmód követésére, befolyásuk még mindig nyomasztó lehet. „Rettenetesen fontos az ember számára, hogy a többi gyerek elfogadja” — mondta Debbie. „Amikor tizennyolc éves voltam, rettegtem a népszerűtlenség gondolatától, mivel akkor senki nem lett volna, aki egy kis kellemes szórakozásra meghívott volna. Féltem az elszigetelődöttségtől.” Debbie tehát keményen munkálkodott azon, hogy társai befogadják.

Vajon engem befolyásolnak?

Vajon már te is úgy öltözködsz, beszélsz vagy cselekszel, hogy ne lógj ki a sorból? A tizenhét éves Susie ezt állítja: „Egy másik gyerek igazából nem tud olyasminek a megtételére kényszeríteni, amit nem akarsz megtenni.” Ez igaz, csakhogy a társaid részéről jövő nyomás annyira körmönfont lehet, hogy észre sem veszed, milyen mértékben befolyásol téged. Gondolj például Péter apostol esetére. Határozott egyéniségű, szilárd meggyőződésű emberként, Péter a keresztényiség oszlopa volt. Isten feltárta Péternek, hogy minden nemzetből és fajból származó emberek elnyerhetik az Ő helyeslését. Péter tehát segített az első, nemzetekből származó hívőknek keresztényekké válni (Cselekedetek 10:28).

De az idő múlt, és Péter átkerült Antiókhiába, egy olyan városba, ahol sok nem zsidó vált kereszténnyé. Péter szabadon társalgott ezekkel a nemzetekből való hívőkkel. Egy napon Antiókhiába néhány zsidóból lett keresztény érkezett Jeruzsálemből, olyanok, akik még mindig előítéleteket tápláltak a nem zsidók iránt. Vajon hogyan fog most viselkedni Péter a zsidó társai körében?

Péter elkülönült a nemzetekből való keresztényektől, nem akart együtt enni velük! Miért nem? Nyilvánvalóan félt megbántani társait. Valószínűleg így gondolkodott: ’Egy kicsit a kedvükben járok, amíg itt vannak, és ezután továbbra is együtt étkezem majd a nemzetekből valókkal, miután elmentek. Miért tenném tönkre a bizalmas viszonyomat velük egy ilyen apró dolog miatt?’ Péter tehát színlelt a látszat kedvéért. Elvetve saját elveit, olyan valamit cselekedett, amiben valójában nem hitt (Galata 2:11–14). Nyilvánvaló tehát, hogy senki sem érzéketlen a társai nyomásával szemben.

Én mit tennék?

Miközben könnyű azt mondani: ’Én nem félek attól, hogy mások mit gondolnak!’, elhatározásunknak megfelelően cselekedni társaink nyomása alatt teljesen más dolog. Például, mit tennél te a következő helyzetekben?

Az egyik iskolatársad cigarettát kínál neked a többiek előtt. Tudod, hogy helytelen dohányozni. De mindannyian arra várnak, hogy lássák, mit fogsz tenni . . .

A lányok az iskolában a szexuális élményeikről beszélgetnek. Az egyik lány azt mondja neked: „Te sem vagy már szűz, ugye?”

Olyan ruhát szeretnél viselni, amilyet az összes többi lány visel. De anyukád azt mondja, hogy az túl rövid, és olyan ruha viseléséhez ragaszkodik, amiben te hatévesnek érzed magad. Az osztálytársaid szekálnak téged. Az egyik lány megkérdezi: „Miért nem spórolod össze az uzsonnapénzedet, és veszel magadnak valami rendes ruhát? Nem kell az anyádnak tudni róla. Itt hagyhatod az iskolai szekrényben.”

Könnyű szembenézni ezekkel a helyzetekkel? Nem, de ha félsz nemet mondani a társaidnak, végül önmagadnak is nemet fogsz mondani, az irányadó mértékeidnek, és a szüleidnek is. Hogyan fejleszthetsz ki erőt, hogy ellenállj a társaidtól jövő nyomásnak?

„Gondolkodási képesség”

A tizenöt éves Robin dohányozni kezdett. Nem azért, mert akart, hanem mert mindenki más ezt tette. Erre így emlékezik: „Később gondolkodni kezdtem: ’Ha nem szeretem, miért csinálom?’ Így hát azóta nem teszem.” Mivel a saját elméjével gondolkodott, képes volt ellenállni a társainak!

Ennek megfelelően tehát a fiatalokat arra buzdítja a Biblia, hogy fejlesszék ki az „ismeretet és a gondolkodási képességet” (Példabeszédek 1:1–5). A gondolkodási képességgel rendelkező egyénnek nem kell tapasztalatlan társaira hagyatkozni útmutatásért. Ugyanakkor nem válhat elbizakodottá, figyelmen kívül hagyva mások véleményét (Példabeszédek 14:16). Hanem hajlandó „hallgatni a tanácsra, és elfogadni a feddést” oly módon, hogy „bölcs lehessen” (Példabeszédek 19:20).

Ne lepődj meg azon, ha nem kedvelnek, sőt csúfolnak, mivel használod a gondolkodási képességedet. „A megfontolt férfit [vagy nőt] gyűlölik” — mondja a Példabeszédek 14:17. De valójában kik rendelkeznek több belső erővel? Azok, akik engednek a szenvedélyeiknek és érzelmeiknek, vagy azok, akik képesek nemet mondani a helytelen kívánságokra? (Vö. Példabeszédek 16:32.) Hol tartanak az életben azok, akik csúfolódnak? Vajon azt akarod, hogy a te életed is oda jusson? Lehetséges, hogy az ilyenek egyszerűen irigyek rád, és a saját bizonytalanságukat csúfolódással próbálják palástolni?

A kelepce elkerülése

„Az emberektől való rettegés kelepce” — mondja a Példabeszédek 29:25. A bibliai időkben a kelepce gyorsan fogságba ejtett bármilyen gyanútlan állatot, amely rákapott a csalétekre. Napjainkban az a vágy, hogy elfogadtasd magad a társaiddal, hasonlóképpen csalétekként szolgálhat. Becsalogathat az isteni alapelvek megsértésének csapdájába. Hogyan lehet akkor kikerülni — vagy elkerülni — az emberektől való rettegés kelepcéjét?

Először is, gondosan válogasd meg a barátaidat! (Példabeszédek 13:20). Azokkal barátkozz, akik valódi keresztény értékekkel és irányadó mértékekkel rendelkeznek. Igaz, ez korlátozza a barátságkötés körét. Miként az egyik tizenéves mondja: „Amikor az iskolában nem követtem mások elképzeléseit a kábítószerekről és a szexről, rövid idő múlva békén hagytak. Bár megszabadultam sok meghasonlásra irányuló nyomástól, egy kicsit magányosnak éreztem magam.” De még mindig jobb egy kis magánytól szenvedni, mint engedni a társaid befolyásának, mely szellemi és erkölcsi bukásodat idézi elő. A családi körön belüli és a keresztény gyülekezeten belüli társaság segíthet kitölteni a magány okozta űrt.

Ha hallgatsz a szüleidre, az szintén segít ellenállni a társaid részéről jövő nyomásnak (Példabeszédek 23:22). Szüleid valószínűleg keményen munkálkodnak azon, hogy megfelelő értékrendre tanítsanak. Egy fiatal lány ezt mondta: „A szüleim szigorúak voltak velem. Időnként ez nem tetszett. De örültem, hogy határozottak voltak, és korlátozták a társaságomat.” A szülői segítség eredményeként nem engedett a nyomásnak, hogy kábítószereket fogyasszon, és szexuális kapcsolatot létesítsen.

A tizenévesek tanácsadója, Beth Winship a következő megjegyzést teszi: „Azok a serdülők, akik jól csinálnak valamit, fontosnak érzik magukat a saját területükön. Nincs szükségük társaik elismerésére az önbecsüléshez.” Akkor hát miért ne törekednél ügyességre és hozzáértésre abban, amit az iskolában és a ház körül teszel? Jehova fiatal tanúi különösen igyekeznek ’olyan munkásoknak bizonyulni, akiknek nincs okuk a szégyenre. Az igazság igéjét jól kezelve a keresztény szolgálatukban’ (2Timótheus 2:15).

Miután a Példabeszédek 29:25 az emberektől való félelem „kelepcéjére” hívja fel a figyelmet, így folytatja: „Aki azonban Jehovában bízik oltalmat talál.” Talán mindennél jobban az Istennel való jó kapcsolatod segíthet ellenállni társaid nyomásának. Például Debbie (akiről korábban beszéltünk) egy ideig a tömeget követte: sokat ivott és kábítószereket fogyasztott. De azután komolyan tanulmányozni kezdte a Bibliát, és kezdett Jehovában bízni. Mi volt ennek a hatása? „Eldöntöttem, hogy nem fogom ugyanazt csinálni, mint a társaim ezen kis csoportja” — mondta Debbie. Azt mondta a korábbi barátainak: „Ti mentek a ti utaitokon, én megyek az enyémen. Ha ragaszkodtok a barátságomhoz, ugyanazokat az irányadó mértékeket kell nektek is tiszteletben tartanotok, mint amelyeket én tisztelek. Sajnálom, de nem érdekel, mit gondoltok rólam. Ezt fogom tenni.” Debbie-nek nem minden barátja tisztelte az ő új hitét. De Debbie ezt mondja: „Sokkal jobban kedveltem magam, miután meghoztam ezt a döntést.”

Te is ’jobban kedvelheted magad’, és sok szomorúságtól kímélheted meg magad, ha kerülöd a társaid nyomásának csapdáját!

Kérdések a megbeszéléshez

◻ Miért hajlanak a fiatalok arra, hogy engedjenek társaik befolyásának? Vajon ez szükségszerűen rossz?

◻ Mit tanulhatunk Péter apostol tapasztalatából a társaik részéről jövő nyomást illetően?

◻ Mely néhány helyzet az (talán a saját tapasztalatodat is beleértve), amelyek próbára tehetik azt a képességedet, hogy tudsz-e nemet mondani?

◻ Milyen dolgokat mérlegelhetsz, ha valaminek a megtevésére késztetnek?

◻ Mi segíthet elkerülni az emberektől való félelem csapdáját?

[Kiemelt szöveg a 74. oldalon]

„Nagyon fontos az ember számára, hogy a többi gyerek elfogadja” — mondta Debbie. „Rettegtem a népszerűtlenség gondolatától . . . féltem az elszigetelődöttségtől”

[Bekeretezett rész a 75. oldalon]

’Lássuk, van-e merszed!’

„Gyerünk!” — követelték Lisa osztálytársai. „Mondd meg a tanárnőnek, hogy büdös a lehelete!” A lényeg egyáltalán nem a szájüreg tisztán tartása volt. Lisát provokálták, vajon eleget tesz-e ennek a kockázatos kihívásnak. Egyes fiatalok, úgy látszik, elferdült gyönyört találnak abban, hogy másokat olyan cselekedetek elkövetésére provokáljanak, amelyek a csintalanságtól egyenesen az öngyilkossággal felérő mértékig terjednek.

De amikor olyan valami megtevésére szólítanak fel, ami ostobaság, kegyetlen, sőt egyenesen veszélyes, akkor itt az ideje még egyszer átgondolni a dolgot. Egy bölcs ember azt mondta: „A döglött legyek a kenetkészítő olaját megbüdösítik, megerjesztik. Ilyen hatással van egy kevés balgaság is arra, aki bölcsessége és dicsősége miatt értékes” (Prédikátor 10:1 [9:21, Károli]). Az ókori időkben egy értékes balzsamot vagy parfümöt tönkretehetett egy olyan apró dolog, mint egy döglött légy. Hasonlóképpen, valakinek a nehezen kivívott jó hírnevét tönkreteheti még „egy kevés balgaság” is.

A gyerekes csínytevések gyakran eredményeznek rosszabb osztályzatokat, kicsapást az iskolából, sőt még letartóztatást is! De mi a helyzet akkor, ha azt gondolod, hogy téged nem fognak rajtakapni? Kérdezd meg magadtól: Vajon ésszerű-e az, amit tőlem kérnek? Szeretetteljes dolog? Sérti-e a Biblia alapelveit vagy a szüleim által tanított alapelveket? Ha ez a helyzet, vajon valóban azt akarom, hogy az ilyen heccelődő fiatalok irányítsák az életem? Tulajdonképpen azok a fiatalok, akik azt kérik tőlem, hogy tegyem kockára az életemet és a jó hírnevemet, valóban a barátaim? (Példabeszédek 18:24.)

Próbáld meg érvekkel meggyőzni a kihívást intéző fiatalt. A tizennyolc éves Terry szereti „kihúzni a tréfa méregfogát” ilyen kérdésekkel: ’Miért kellene megtennem? Mit bizonyítanék azzal, ha ezt megtenném?’ Azonkívül tudasd velük, hogy te határozott irányadó mértékekkel rendelkezel, és azok szerint akarsz élni. Egy fiatal lány kihívást intézett egy fiúhoz erkölcstelenség elkövetésére, ezt mondva: „Te nem is tudod, mit hagysz ki az életedből!” „De igen, tudom” — felelt a fiú. „A herpeszt, a trippert, a vérbajt . . .”

Azzal, hogy bátran nemet mersz mondani a társaidnak, elkerülhetsz olyan valamit, amit később megbánnál!

[Kép a 76. oldalon]

Fiatalok gyakran a támogatásért ragaszkodnak egymáshoz

[Kép a 77. oldalon]

Gyakoroltak-e már rád valaha is nyomást a társaid, hogy eltérj attól, amit helyesnek tartasz?

[Kép a 78. oldalon]

Legyen erőd ahhoz, hogy ellenállj társaid nyomásának!