Tizenharmadik fejezet

Két király összetűzése

1., 2. Miért érdekeljen bennünket az a prófécia, amely a Dániel könyve 11. fejezetében lett feljegyezve?

KÉT versengő király belemerül a felsőbbségért folytatott totális küzdelembe. Az évek folyamán először az egyik kerül fölénybe, majd a másik. Időnként kizárólag az egyik király uralkodik, míg a másik tétlenné válik, és vannak olyan időszakok, amikor nincs összeütközés kettőjük között. De aztán hirtelen megint kiújul a harc, és az összetűzés folytatódik. E drámának a szereplői között volt I. Szeleukosz Nikatór szír király, I. Ptolemaiosz Szótér egyiptomi király, I. Kleopátra szír hercegnő és egyiptomi királyné, Augustus és Tibérius római császár, valamint Zenobia, palmürai királynő. Az összetűzés végének közeledtével a náci Németország, a kommunista országok tömbje, az angol—amerikai világhatalom, a Népszövetség és az Egyesült Nemzetek Szervezete is szerephez jutott benne. A zárójelenet úgy alakul, ahogyan senki sem számít rá e politikai szereplők közül. Jehova angyala mintegy 2500 évvel ezelőtt közölte Dániel prófétával ezt az izgalmas próféciát (Dániel 11. fejezet).

² Mennyire izgatott lehetett Dániel, amikor hallotta, hogy az angyal részletesen feltárja neki a két eljövendő király közti vetélkedést! A dráma bennünket is érdekel, mert a két király közti hatalmi harc egészen napjainkig húzódik. Ha megvizsgáljuk, hogyan tanúsítja a történelem, hogy a prófécia első része igaz, az megerősíti hitünket és bizalmunkat, hogy a prófétai beszámoló befejező része is bizonyosan beteljesedik. Ha figyelünk erre a próféciára, világos képet kapunk arról, hol is tartunk az idő áramlatában. Megerősíti azt az elhatározásunkat is, hogy semlegesek maradunk  ebben az összetűzésben, és türelmesen várjuk, hogy Isten cselekedjen érdekünkben (Zsoltárok 146:3, 5). Feszülten figyeljünk hát, és hallgassuk meg, mit mond Jehova angyala Dánielnek!

GÖRÖGORSZÁG KIRÁLYSÁGA ELLEN

3. Kit támogatott az angyal „a méd Dárius első esztendejében”?

³ „Én is — mondta az angyal — a méd Dárius első esztendejében [i. e. 539/538-ban] mellette állék, hogy őt támogassam és segítségére legyek” (Dániel 11:1). Dárius ekkor már nem élt, ám az angyal az ő uralmára utalt a prófétai üzenet kezdeteként. Ez a király rendelte el, hogy Dánielt emeljék ki az oroszlánok verméből. Dárius azt is megparancsolta, hogy minden alattvalója félje Dániel Istenét (Dániel 6:21–27). Az angyal azonban nem a méd Dárius, hanem az angyal társa, Mihály — Dániel népének fejedelme — mellett állt támogatóként. (Vesd össze: Dániel 10:12–14.) Isten angyala akkor nyújtott segítséget ilyenformán, amikor Mihály Méd—Perzsia démonfejedelmével viaskodott.

4., 5. Ki volt Perzsia négy megjövendölt királya?

⁴ Isten angyala így folytatta: „Ímé, még három király támad Persiában, és a negyedik meggazdagul nagy gazdagsággal mindenki felett, és mikor hatalomhoz jut az ő gazdagsága által, mindent megmozdít Görögország ellen” (Dániel 11:2). Kik is voltak pontosan ezek a perzsa uralkodók?

⁵ Az első három király Nagy Czírus, II. Kambüszész és I. Dárius (Hüsztaszpész) volt. Mivel Bardija (vagy talán a Gaumáta nevű trónkövetelő) csak hét hónapig uralkodott, a prófécia nem vette figyelembe rövid uralmát. A harmadik király, I. Dárius i. e. 490-ben másodszor is megpróbálta elfoglalni Görögországot. De a perzsák megsemmisítő vereséget szenvedtek Marathónnál, és visszavonultak Kis-Ázsiába. Bár Dárius gondos előkészületeket tett egy újabb, Görögország elleni hadjáratra, négy évvel ezután bekövetkezett  haláláig nem tudta megvalósítani azt. Így ez a fiára és utódjára, a „negyedik” királyra, I. Xerxészre maradt. Ő volt Ahasvérus király, aki feleségül vette Esztert (Eszter 1:1; 2:15–17).

6., 7. a) Hogyan ’mozdított meg mindent Görögország ellen’ a negyedik király? b) Mi volt Xerxész Görögország elleni hadjáratának az eredménye?

⁶ I. Xerxész tényleg ’mindent megmozdított Görögország ellen’, azaz a független görög városállamok csoportja ellen. A médek és a perzsák történelméről szóló egyik könyv ezt mondja: „Xerxész, nagyravágyó udvaroncai indíttatására, földön és vízen is támadott” (The Medes and Persians​—Conquerors and Diplomats). Hérodotosz, az i. e. ötödik században élt görög történetíró azt mondja, hogy „ehhez a vállalkozáshoz nem hasonlítható [egyetlen másik] sem”. Feljegyzésében megállapítja, hogy a tengeri csapatok létszáma „összesen ötszáztizenhétezer-hatszáztíz ember. A szárazföldi haderő, mint említettem, egymillió-hétszázezer gyalogosból és nyolcvanezer lovasból állt. Ehhez még hozzá kell számlálnunk a teveháton jött arab harcosokat, valamint a harci szekeret hajtó libüaiakat, akiknek száma húszezer lehetett. Ha összeadjuk a szárazföldi és a tengeri haderő létszámát, kétmillió-háromszáztizenhétezer-hatszáztíz fő a végeredmény.”

⁷ I. Xerxész, akinek a terveiben csak a teljes győzelem szerepelt, i. e. 480-ban Görögország ellen indította hatalmas haderejét. A perzsák meghiúsították a görögök elterelő hadműveletét Thermopülainál, és feldúlták Athént. Szalamisznál viszont pusztító vereséget szenvedtek. A görögök Plataiainál újabb győzelmet arattak i. e. 479-ben. A hét király közül, aki az elkövetkező 143 évben követte Xerxészt a Perzsa Birodalom trónján, egy sem vívott háborút Görögország ellen. Ekkor viszont egy hatalmas király támadt Görögországban.

 NÉGY RÉSZRE OSZTANAK EGY NAGY KIRÁLYSÁGOT

8. Ki volt az „erős király”, aki támadt, és hogyan kezdett el ’nagy hatalommal uralkodni’?

⁸ „Támad egy erős király és uralkodik nagy hatalommal és tetszése szerint cselekszik” — mondta az angyal (Dániel 11:3). I. e. 336-ban a húszéves Alexandrosz ’támadt’ mint Makedónia királya. Tényleg „erős király” lett — Nagy Sándornak nevezték. Apja, II. Philipposz egyik tervétől indíttatva elfoglalta a közel-keleti perzsa tartományokat. Miután átkelt az Eufrátesz és a Tigris folyón, 47 000 fős serege Gaugamélánál megsemmisítő vereséget mért III. Dárius 250 000 főt számláló csapatára. Ennek következtében Dárius elmenekült, majd meggyilkolták, ami véget vetett a perzsa uralkodóháznak. Ekkor Görögország vált a világhatalommá, Nagy Sándor pedig ’nagy hatalommal uralkodott, és tetszése szerint cselekedett’.

9., 10. Hogyan teljesedett be az a prófécia, mely szerint Nagy Sándor királysága nem az ő maradékára száll?

⁹ Nagy Sándor világ fölötti uralma végül rövid ideig tartott, ugyanis Isten angyala így folytatta: „De alighogy támadt, megrontatik az ő országa és elosztatik az égnek négy tája szerint, de nem száll az ő maradékira és nem az ő hatalma szerint, a melylyel ő uralkodott, mert szétszaggattatik az ő birodalma, és másoknak adatik ezeken kivül” (Dániel 11:4). Nagy Sándor még 33 éves sem volt, amikor váratlan betegsége következtében i. e. 323-ban meghalt Babilonban.

¹⁰ Nagy Sándor hatalmas birodalma nem szállt át az „ő maradékira”. Testvére, III. Philipposz Arrhidaiosz kevesebb mint hét évig uralkodott, mígnem i. e. 317-ben meggyilkolták Nagy Sándor anyjának, Olümpiasznak a kívánságára. Nagy Sándor fia, IV. Alexandrosz i. e. 311-ig uralkodott, amikor Kasszandrosznak, apja egyik hadvezérének kezétől érte a halál. Nagy Sándor törvénytelen gyermeke, Héraklész, megpróbálta apja nevében átvenni  az uralkodást, de i. e. 309-ben meggyilkolták. Így ért véget Nagy Sándor nemzetsége, s családja elvesztette a „hatalmát”.

11. Hogyan ’osztották el’ Nagy Sándor országát „az égnek négy tája szerint”?

¹¹ Nagy Sándor halála után országa ’elosztatott az égnek négy tája szerint’. Hadvezérei maguk közt civakodtak, mialatt területet gyűjtögettek. A félszemű I. Antigonosz hadvezér azt is megkísérelte, hogy Nagy Sándor egész birodalmát a saját ellenőrzése alá vonja. Azonban megölték egy csatában, amely a frígiai Ipszosznál zajlott le. I. e. 301-re Nagy Sándor négy hadvezérének kezére került az az óriási terület, melyet parancsnokuk hódított meg. Makedónia és Görögország fölött Kasszandrosz uralkodott. Kis-Ázsiában és Trákiában Lüszimakhosz került uralomra. Mezopotámiát és Szíriát I. Szeleukosz Nikatór szerezte meg. Egyiptomban és Palesztinában pedig Ptolemaiosz Szótér uralkodott. Nagy Sándor hatalmas birodalmát, a prófétai szóval összhangban, négy hellenisztikus királyságra osztották föl.

FELBUKKAN A KÉT VERSENGŐ KIRÁLY

12., 13. a) Hogyan csökkent a négy hellenisztikus királyság száma kettőre? b) Melyik dinasztiát alapította meg Szeleukosz Szíriában?

¹² Kasszandrosz néhány évvel hatalomra jutása után meghalt, és i. e. 285-ben Lüszimakhosz foglalta el a Görög Birodalom európai részét. I. e. 281-ben Lüszimakhosz elesett egy csatában, melyet I. Szeleukosz Nikatórral vívott, és ezáltal Szeleukosz kezébe került az ázsiai területek nagy része. II. Antigonosz Gonatasz, Nagy Sándor egyik hadvezérének az unokája került Makedónia trónjára i. e. 276-ban.  Makedónia idővel függővé vált Rómától, mígnem i. e. 146-ban római provincia lett.

¹³ A négy hellenisztikus királyság közül most már csak kettő őrizte meg kiemelkedő helyét — az egyikben I. Szeleukosz Nikatór, a másikban Ptolemaiosz Szótér uralkodott. Szeleukosz alapította meg a Szeleukidák dinasztiáját Szíriában. Többek között ő alapította meg Antiókhiát, az új szír fővárost, valamint Szeleuczia kikötőjét. Pál apostol később tanított Antiókhiában, és ebben a városban nevezték először  keresztényeknek Jézus tanítványait (Cselekedetek 11:25, 26; 13:1–4). Szeleukoszt i. e. 281-ben meggyilkolták, dinasztiája azonban i. e. 64-ig uralkodott, míg Gnaeus Pompeius római hadvezér római provinciává nem tette Szíriát.

14. Mikor jött létre az egyiptomi Ptolemaida-dinasztia?

¹⁴ Az a hellenisztikus királyság, amelyik a négy közül a leghosszabb ideig maradt fönn, I. Ptolemaioszé, vagyis Ptolemaiosz Szótéré volt, aki i. e. 305-ben vette fel a királyi  címet. Az általa alapított Ptolemaida-dinasztia uralkodott Egyiptom fölött, mígnem i. e. 30-ban Róma elfoglalta az országot.

15. Melyik két erős király emelkedett ki a négy hellenisztikus királyságból, és milyen küzdelembe kezdtek?

¹⁵ A négy hellenisztikus királyságból tehát két erős király emelkedett ki: a Szíria fölött uralkodó I. Szeleukosz Nikatór és az Egyiptom fölött uralkodó I. Ptolemaiosz. E két király közti harccal vette kezdetét „az északi király” és „a déli király” hosszú küzdelme, melyet Dániel könyvének 11. fejezete ír le. Jehova angyala nem említette meg a királyok nevét, ugyanis a két király személye és nemzetisége változott az évszázadok során. A szükségtelen részleteket kihagyva, az angyal csak azokat az uralkodókat és eseményeket említette, melyeknek szerepük volt az összetűzésben.

AZ ÖSSZETŰZÉS KEZDETE

16. a) Kitől volt északra, illetve délre a két király? b) Kik voltak azok a királyok, akik először töltötték be „az északi király” és „a déli király” szerepét?

¹⁶ Figyeljünk csak! Jehova angyala az alábbi szavakkal írja le ennek a drámai összetűzésnek a kezdetét: „elhatalmasodik a déli király, de az ő [Nagy Sándor] vezérei közül is egyik, és ez [az északi király] hatalmat vesz rajta és uralkodik, nagy uralkodás lesz az ő uralkodása” (Dániel 11:5). „Az északi király” és „a déli király” elnevezés azokra a királyokra utal, akik északra, illetve délre voltak Dániel népétől, amely akkorra már kiszabadult a babiloni fogságból, és visszatért Júda földjére. Először az egyiptomi I. Ptolemaiosz volt „a déli király”. A szír király, I. Szeleukosz Nikatór volt Nagy Sándornak az a hadvezére, aki felülkerekedett I. Ptolemaioszon, és „nagy uralkodással” kormányzott. Ő töltötte be „az északi király” szerepét.

17. Kinek az uralma alatt állt Júda földje akkor, amikor megkezdődött az északi király és a déli király közötti összetűzés?

 ¹⁷ Az összetűzés kezdetén Júda földje a déli király uralma alatt állt. Körülbelül i. e. 320-tól I. Ptolemaiosz igyekezett rábírni a zsidókat, hogy menjenek Egyiptomba telepesnek. Alexandriában, ahol I. Ptolemaiosz híres könyvtárat alapított, virágzott egy zsidó település. A Júdában élő zsidók i. e. 198-ig a ptolemaioszi Egyiptom, a déli király fennhatósága alatt maradtak.

18., 19. Hogyan lépett idővel egyezségre a két versengő király „a jó viszony érdekében”?

¹⁸ Az angyal így prófétált a két királyról: „esztendők mulva szövetkeznek, és a déli király leánya az északi királyhoz megy, hogy békéltessen [a jó viszony érdekében, Úf ], de a kar erejét meg nem tarthatja, és ő [a király, Úf ] sem áll meg, sem az ő karja, hanem kiszolgáltatják őt [az asszonyt, Úf ] és az ő kisérőit és az ő nemzőjét és azt, a ki őt egy ideig gyámolította” (Dániel 11:6). Hogyan történt ez?

¹⁹ A prófécia nem említi meg I. Szeleukosz Nikatór fiát és utódját, I. Antiokhoszt, mivel az nem vívott döntő háborút a déli királlyal. Utódja, II. Antiokhosz azonban hosszú háborút vívott II. Ptolemaiosszal, I. Ptolemaiosz fiával. II. Antiokhosz volt az északi király, II. Ptolemaiosz pedig a déli király. II. Antiokhosz feleségül vette Laodikét, és volt egy II. Szeleukosz nevű fiuk, míg II. Ptolemaiosznak egy Bereniké nevű lánya volt. I. e. 250-ben ez a két király egyezséget kötött „a jó viszony érdekében”. Ennek a szövetségnek az volt az ára, hogy II. Antiokhosznak el kellett válnia Laodikétől, és feleségül kellett vennie Berenikét, „a déli király leányát”. Berenikétől született egy fia, aki Laodiké fiai helyett lett Szíria trónjának várományosa.

20. a) Hogyan veszítette el Bereniké a „karját”? b) Hogyan lett kiszolgáltatva Bereniké, a „kisérői” és aki őt „gyámolította”? c) Ki lett a szír király azután, hogy II. Antiokhosz elvesztette „karját”, vagyis a hatalmát?

²⁰ Bereniké „karja”, vagyis az őt támogató hatalom az  apja, II. Ptolemaiosz volt. Amikor a király i. e. 246-ban meghalt, lányát ’karjának ereje nem tartotta meg’ férjénél. II. Antiokhosz elvetette őt, újból feleségül vette Laodikét, és fiukat jelölte ki utódjául. Laodiké terveinek megfelelően Berenikét és fiát meggyilkolták. Azoknak a személyeknek, akik Berenikét Egyiptomból Szíriába hozták — „kisérőinek” —, nyilván ugyanez lett a soruk. Laodiké ráadásul II. Antiokhoszt is megmérgezte, így férjének „karja”, vagyis hatalma ’sem állt meg’. Így Bereniké édesapja — „az ő nemzője” —, valamint szír férje — aki egy ideig „gyámolította” őt — egyaránt meghalt. Ennek következtében II. Szeleukoszra, Laodiké fiára maradt a szír királyság. Vajon hogyan reagál minderre a következő Ptolemaida-király?

EGY KIRÁLY BOSSZÚT ÁLL HÚGA MEGGYILKOLÁSÁÉRT

21. a) Ki volt Bereniké „gyökerének [egyik] csemetéje”, és hogyan ’támadt’ apja helyébe? b) Hogyan győzött III. Ptolemaiosz, amikor ’az északi király erősségeire tört’?

²¹ „Támad helyébe az ő gyökerének csemetéje közül, a ki a had ellen jön majd, és tör az északi király erősségeire, és azokat megszállja és beveszi” (Dániel 11:7). Bereniké szüleinek, vagyis „gyökerének [egyik] csemetéje” Bereniké bátyja volt. Apjának halálakor ő — III. Ptolemaiosz egyiptomi fáraó — ’támadt helyébe’ mint déli király. Azonnal elhatározta, hogy megbosszulja húga meggyilkolását. Felvonult II. Szeleukosz szír király ellen, akit Laodiké korábban felhasznált Berenikének és fiának a meggyilkolására, és így „az északi király erősségeire” tört. III. Ptolemaiosz elfoglalta Antiókhia megerősített részét, és kioltotta Laodiké életét. Az északi király birodalmában kelet felé haladva kifosztotta Babilóniát, és továbbvonult India felé.

22. Mit vitt vissza Egyiptomba III. Ptolemaiosz, és miért ’hagyta nyugton néhány évig az északi királyt’?

²² Mi történt ezután? Isten angyala elmondja nekünk: „És azoknak isteneit is bálványaikkal és drága arany- és ezüstedényeikkel  együtt fogságba viszi Égyiptomba, és néhány esztendeig erősebb lesz, mint az északi király [nyugton hagyja észak királyát, K. f.]” (Dániel 11:8). Több mint 200 évvel korábban a perzsa II. Kambüszész király meghódította Egyiptomot, és magával vitt egyiptomi isteneket, a „bálványaikat”. III. Ptolemaiosz kifosztotta a korábbi perzsa királyi fővárost, Szúzát, visszaszerezte ezeket az isteneket, és „fogságba” vitte őket Egyiptomba. Hadizsákmányként nagy mennyiségű ’drága arany- és ezüstedényt’ is vitt haza. Mivel kénytelen volt elfojtani egy lázadást, amely hazájában tört ki, III. Ptolemaiosz ’nyugton hagyta az északi királyt’, és nem mért rá további csapásokat.

A SZÍR KIRÁLY BOSSZÚT ÁLL

23. Miért ’tért vissza földjére’ az északi király azután, hogy bement a déli király országába?

²³ Hogyan reagált az északi király? Dániel ezt a felvilágosítást kapta: „Ez ugyan bemegy a déli király országába, de visszatér az ő földére” (Dániel 11:9). Az északi király — II. Szeleukosz szír király — visszavágott. Bement az Egyiptom fölött uralkodó déli király „országába”, vagyis birodalmába, ám vereséget szenvedett. II. Szeleukosz, akinek csak hadserege kis része maradt meg, ’visszatért földjére’, azaz i. e. 242 körül visszavonult a szír fővárosba, Antiókhiába. Amikor meghalt, fia, III. Szeleukosz követte a trónon.

24. a) Mi történt III. Szeleukosszal? b) Hogyan ’jött és özönlött be és ment át’ a déli király területén III. Antiokhosz szír király?

²⁴ Hogyan szólt a jövendölés II. Szeleukosz szír király utódjáról? Az angyal ezt mondta Dánielnek: „De az ő fiai fegyverkeznek és sok nagy sereget gyűjtenek, és hirtelen jön és beözönlik, és átmegy és visszatér, és hadakoznak mind az ő erősségéig” (Dániel 11:10). III. Szeleukosz uralmának nem egészen három év múlva merénylet vetett véget. Testvére, III. Antiokhosz követte őt a szír trónon. II. Szeleukosznak ez a fia nagy sereget gyűjtött össze, hogy megtámadja  a déli királyt, aki abban az időben már IV. Ptolemaiosz volt. Az új szír északi király sikeresen harcolt Egyiptom ellen, és visszaszerezte Szeleuczia kikötőjét, Cöleszíria tartományát, Tírus és Ptolemaisz városát, valamint közeli településeket. Megfutamította IV. Ptolemaiosz király egyik seregét, és Júda sok városát elfoglalta. I. e. 217 tavaszán III. Antiokhosz elhagyta Ptolemaiszt, és északra ment, „mind az ő erősségéig” Szíriában. De változóban volt a helyzet.

FORDUL A KOCKA

25. Hol ütközött meg IV. Ptolemaiosz III. Antiokhosszal, és mi lett az egyiptomi déli király ’kezébe adva’?

²⁵ Dániellel együtt várakozásteljesen hallgatjuk, mit jövendöl ezután Jehova angyala: „felháborodik a déli király, és kimegy és megütközik vele, az északi királylyal, és az nagy sokaságot állít fel, de ez a sokaság annak a kezébe adatik” (Dániel 11:11). A déli király, IV. Ptolemaiosz 75 000 fős csapat élén északra indult az ellenség ellen. A szír északi király, III. Antiokhosz 68 000 főből álló „nagy sokaságot” gyűjtött össze, hogy szembeszálljon vele. „A sokaság” azonban a déli király ’kezébe lett adva’ abban a csatában, amelyet Rapheia tengerparti városánál, az egyiptomi határtól nem messze vívtak.

26. a) Milyen „tömeget” vitt el a déli király a rapheiai csata során, és hogyan szólt az ott kötött békeszerződés? b) Milyen értelemben ’nem élt erős helyzetével’ IV. Ptolemaiosz? c) Ki lett ezután a déli király?

²⁶ A prófécia így folytatódik: „És a mint a sokaság elfogatott [elvitetik a tömeg, IMIT ]: felfuvalkodik annak szíve, és sok ezeret letipor; még sem lesz hatalmas [nem fog élni erős helyzetével, NW]” (Dániel 11:12). IV. Ptolemaiosz, a déli király a halálba ’vitt’ 10 000 szír gyalogost és 300 lovast, 4000 katonát pedig foglyul ejtett. A királyok ezután szerződést kötöttek, melynek értelmében III. Antiokhosz megtartotta a szír Szeleuczia kikötőjét, de elvesztette Föníciát és Cöleszíriát. Az egyiptomi déli király ’szíve felfuvalkodott’  ennek a győzelemnek a hatására, különösen Jehova ellen. Júda IV. Ptolemaiosz hatalma alatt maradt. A király azonban ’nem élt erős helyzetével’, hogy teljessé tegye a szír északi király fölötti győzelmét. IV. Ptolemaiosz inkább dőzsölő életmódra adta fejét, és ötéves fia, V. Ptolemaiosz lett a következő déli király néhány évvel III. Antiokhosz halála előtt.

A HÓDÍTÓ VISSZATÉR

27. Hogyan tért vissza ’időknek múltával’ az északi király, hogy területeket szerezzen vissza Egyiptomtól?

²⁷ Sok-sok hódítása miatt III. Antiokhosz úgy vált ismertté, mint Nagy Antiokhosz. Ezt mondta róla az angyal: „az északi király visszatér, és az előbbinél nagyobb sokaságot állít; néhány esztendő mulva [s időknek, éveknek multával, IMIT ] nagy sereggel és nagy készlettel jő bizony” (Dániel 11:13). Ezek az „idők” tizenhat vagy még több évet jelentettek azután, hogy az egyiptomiak legyőzték a szíriaiakat Rapheiánál. Amikor az ifjú V. Ptolemaiosz lett a déli király, III. Antiokhosz megindult „az előbbinél nagyobb sokaság” élén, hogy visszaszerezze azokat a területeket, amelyeket az egyiptomi déli király vett el tőle. Ebből a célból egyesítette erőit V. Philipposz makedón királlyal.

28. Milyen nehézségekkel került szembe az ifjú déli király?

²⁸ A déli király saját királyságán belül is nehézségekkel került szembe. „Azokban az időkben sokan támadnak a déli király ellen” — mondta az angyal (Dániel 11:14a). Tényleg sokan ’támadtak a déli király ellen’. Az ifjú déli király, amellett hogy szembekerült III. Antiokhosznak és makedón szövetségesének csapataival, hazájában, Egyiptomban is nehézségekkel nézett szembe. Sokan fellázadtak, mert gyámja, Agathoklész, aki a nevében uralkodott, öntelten bánt az egyiptomiakkal. Az angyal hozzáfűzte: „a te néped erőszakos fiai is felkelnek, hogy beteljesítsék a látomást, de elhullanak” (Dániel 11:14b). Néhányan még Dániel népéből is ’erőszakos fiak’, vagyis forradalmárok lettek. Hamis  volt azonban ezeknek a zsidó férfiaknak minden olyan ’látomása’, mely szerint véget ér a szülőföldjük fölötti nem zsidó uralom, ők pedig elbuktak, vagyis ’elhulltak’.

29., 30. a) Hogyan történt, hogy „délnek seregei” nem tudtak ellenállni az északról jövő támadásnak? b) Hogyan kezdett az északi király ’megállapodni a dicső földön’?

²⁹ Jehova angyala ezután ezt jövendölte: „eljő észak királya, és töltést emel és beveszi az erősített várost; és délnek seregei meg nem állnak, sem az ő válogatott népe, és semmi erő nem bír ellene állni. És az, a ki reátört, a maga tetszése szerint cselekszik, és senki sem lesz, a ki ellene álljon, és megállapodik a dicső földön, és megsemmisül az az ő kezétől” (Dániel 11:15, 16).

³⁰ Az V. Ptolemaiosz parancsnoksága alatti hadsereg, vagyis „délnek seregei” nem tudtak ellenállni az északról jövő támadásnak. III. Antiokhosz Paniásztól (Czézárea Filippitől) Sidonig, „az erősített városig” üldözte Szkopasz egyiptomi hadvezért és 10 000 kiválasztott emberét, vagyis „válogatott népét”. III. Antiokhosz ott ’töltést emelt’, és i. e. 198-ban elfoglalta ezt a föníciai kikötővárost. A „maga tetszése szerint” cselekedett, ugyanis az egyiptomi déli király seregei nem tudtak megállni vele szemben. III. Antiokhosz ezután „a dicső földnek”, vagyis Júdának a fővárosa, Jeruzsálem ellen vonult. I. e. 198-ban Jeruzsálem és Júda az egyiptomi déli király uralma alól átkerült a szír északi király uralma alá. És III. Antiokhosz kezdett ’megállapodni a dicső földön’. Minden zsidó és egyiptomi, aki ellene szegült, ’megsemmisült a kezétől’. Vajon mennyi ideig volt képes az északi király a maga tetszése szerint cselekedni?

RÓMA KORLÁTOZZA A HÓDÍTÓT

31., 32. Végül miért kötött „egyezséget”, békét az északi király a déli királlyal?

³¹ Jehova angyala így válaszol nekünk: „[Az északi király] maga elé tűzi, hogy bemegy az ő egész országának erejével,  és békés szándékot mutat [egyezséget köt vele, Úf ], és leányasszonyt ad néki feleségül, hogy megrontsa, de az nem áll meg és nem tart vele” (Dániel 11:17).

³² Az északi király, III. Antiokhosz ’maga elé tűzte’, hogy „egész országának erejével” uralkodni fog Egyiptom fölött. Végül azonban „egyezséget”, békét kötött V. Ptolemaiosszal, a déli királlyal. Róma követelései ugyanis azt eredményezték, hogy III. Antiokhosz megváltoztatta tervét. Amikor ő és a makedón V. Philipposz király összefogott az ifjú egyiptomi király ellen területeinek elfoglalására, akkor V. Ptolemaiosz gyámjai Rómához fordultak védelemért. Róma pedig, kihasználva az alkalmat, hogy kiterjessze befolyási övezetét, fitogtatta katonai erejét.

33. a) Mit mondott ki a III. Antiokhosz és V. Ptolemaiosz közti békeszerződés? b) Mi volt I. Kleopátra és V. Ptolemaiosz házasságának a célja, és miért vallott kudarcot a terv?

³³ Róma nyomására III. Antiokhosz békeajánlattal fordult a déli királyhoz. III. Antiokhosz azt tervezte, hogy nem mond le a meghódított területekről, ahogy Róma követelte, inkább csak névleg adja át őket azáltal, hogy lánya, I. Kleopátra — a „leányasszony” — feleségül megy V. Ptolemaioszhoz. Hozományaként tartományokat, köztük Júdát, „a dicső földet”, kellett adnia. Az i. e. 193-ban tartott esküvőn azonban a szír király nem engedte, hogy V. Ptolemaiosz megkapja ezeket a tartományokat. Ez politikai házasság volt, melyet azért kötöttek, hogy Egyiptomot Szíria szolgájává tegyék. A terv azonban kudarcot vallott, mert I. Kleopátra ’nem tartott vele’, ugyanis később férje oldalára állt. Amikor III. Antiokhosz és a rómaiak között háború tört ki, Egyiptom Róma oldalára állt.

34., 35. a) Mely „partvidékek” felé fordította arcát az északi király? b) Hogyan vetett véget Róma annak a „gyalázatnak”, amely az északi király részéről érte? c) Hogyan halt meg III. Antiokhosz, és ki lett a következő északi király?

³⁴ Az északi király kudarcaira utalva az angyal így folytatta: „És [III. Antiokhosz] visszafordítja majd arcát a  partvidékek felé, és sokat el is foglal. És egy parancsnoknak [Rómának] véget kell vetnie a tőle jövő gyalázatnak, mely éri őt [Rómát], úgyhogy a [III. Antiokhosztól származó] gyalázata nem lesz. Visszafordítja azt [Róma] amarra. Az [III. Antiokhosz] pedig visszafordítja arcát a maga földjének erődítéseire, és bizonyos, hogy meg fog botlani és el fog esni, és nem lesz megtalálható” (Dániel 11:18, 19, NW).

³⁵ A „partvidékek” Makedónia, Görögország és Kis-Ázsia part menti területei voltak. I. e. 192-ben háború tört ki Görögországban, és III. Antiokhosz kénytelen volt Görögországba jönni. Róma hivatalosan hadat üzent neki, mert ellenére volt, hogy a szír király további területeket igyekezett szerezni ott. III. Antiokhosz Thermopülainál vereséget szenvedett a rómaiaktól. Körülbelül egy évvel a magnésziai ütközetben i. e. 190-ben elszenvedett veresége után Görögországban, Kis-Ázsiában és a Toros hegységtől nyugatra fekvő területeken mindenről le kellett mondania. Róma súlyos sarcot szabott ki, és hatalmát kiterjesztette a szíriai északi király fölé. III. Antiokhoszt kiűzték Görögországból, illetve Kis-Ázsiából, és majdnem teljes hajóhadát is elveszítette, amikor ’visszafordította arcát a maga földjének’, Szíriának az „erődítéseire”. A rómaiak ’visszafordították rá gyalázatát, mely őket érte’. III. Antiokhosz i. e. 187-ben halt meg, amikor megpróbált kirabolni egy templomot a perzsiai Elámban. Így tehát ’elesett’, vagyis meghalt, és fia, IV. Szeleukosz, a következő északi király váltotta fel.

AZ ÖSSZETŰZÉS FOLYTATÓDIK

36. a) Hogyan próbálta folytatni a küzdelmet a déli király, de mi lett vele? b) Hogyan bukott el IV. Szeleukosz, és ki követte őt?

³⁶ V. Ptolemaiosz — mint déli király — megpróbálta megszerezni azokat a tartományokat, amelyeket Kleopátra hozományaként kellett volna megkapnia, ám erőfeszítéseinek véget vetett, hogy megmérgezték. Őt VI. Ptolemaiosz követte a trónon. Mi történt IV. Szeleukosszal? Mivel pénzre volt  szüksége ahhoz, hogy kifizesse a Róma által kiszabott súlyos sarcot, elküldte kincstárosát, Heliodóroszt, hogy szerezze meg azokat a kincseket, amelyekről úgy hallotta, hogy a jeruzsálemi templomban vannak. A trónra törő Heliodórosz meggyilkolta IV. Szeleukoszt. A pergamoni Eumenész király és testvére, Attalosz azonban a meggyilkolt király testvérét, IV. Antiokhoszt emelte trónra.

37. a) Hogyan próbálta meg IV. Antiokhosz hatalmasabbnak feltüntetni magát Jehova Istennél? b) Mihez vezetett az, hogy IV. Antiokhosz megszentségtelenítette a jeruzsálemi templomot?

³⁷ Az új északi király, IV. Antiokhosz azáltal, hogy megpróbált teljesen véget vetni Jehova imádati elrendezésének, arra törekedett, hogy hatalmasabbnak tüntesse fel magát Istennél. Kihívást intézett Jehova ellen azzal, hogy a jeruzsálemi templomot Zeusznak, vagyis Jupiternek szentelte. I. e. 167 decemberében pogány oltárt építettek a nagy oltáron, a templom udvarán, ahol korábban mindennapi égő áldozatot mutattak be Jehovának. Tíz nappal ezután Zeusznak mutattak be áldozatot a pogány oltáron. E miatt a megszentségtelenítés miatt egy zsidó felkelés tört ki a Makkabeusok vezetésével. IV. Antiokhosz három éven át hadakozott velük. I. e. 164-ben, a megszentségtelenítés évfordulóján Júdás Makkabeus újra Jehovának szentelte a templomot, és bevezették a templomszentelés ünnepét, a hanukát (János 10:22).

38. Hogyan ért véget a Makkabeusok uralma?

³⁸ A Makkabeusok valószínűleg szerződést kötöttek Rómával i. e. 161-ben, majd pedig létrehoztak egy királyságot i. e. 104-ben. A köztük és a szír északi király közti feszültség azonban megmaradt. Végül Rómát kérték fel, hogy lépjen közbe. Gnaeus Pompeius római hadvezér i. e. 63-ban három hónapig tartó ostrom után elfoglalta Jeruzsálemet. I. e. 39-ben a római szenátus Heródest, egy edomitát nevezett ki Júdea királyának. Ő i. e. 37-ben elfoglalta Jeruzsálemet, és ezzel véget vetett a Makkabeusok uralmának.

39. Hogyan merítettél hasznot a Dániel 11:​1–19 megvizsgálásából?

 ³⁹ Milyen érdekfeszítő látni, hogy minden részletében beteljesedik ennek a két királynak az összetűzéséről szóló prófécia első része! Tényleg nagyon izgalmas szemügyre venni az azt követő mintegy 500 évnek a történelmét, hogy Dániel megkapta a prófétai üzenetet, illetve azonosítani azokat az uralkodókat, akik betöltötték az északi király és a déli király szerepét. E két király politikai megfelelője azonban megváltozik, mialatt a közöttük dúló csata Jézus Krisztus földi életétől egészen napjainkig tovább folytatódik. Ha a történelmi fejleményeket összehasonlítjuk a próféciában feltárt érdekfeszítő részletekkel, akkor meg tudjuk majd állapítani, ki is ez a két viaskodó király.

MIT ÉRTETTÉL MEG?

• Melyik két erős királyi család emelkedett ki a hellenisztikus királyságokból, és milyen küzdelembe kezdtek a királyok?

• Hogyan lépett egyezségre „a jó viszony érdekében” a két király a Dániel 11:6 (Úf) jövendölése szerint?

• Hogyan folytatódott az összetűzés

II. Szeleukosz és III. Ptolemaiosz között? (Dániel 11:​7–9).

III. Antiokhosz és IV. Ptolemaiosz között? (Dániel 11:10–12).

III. Antiokhosz és V. Ptolemaiosz között? (Dániel 11:13–16).

• Mi volt I. Kleopátra és V. Ptolemaiosz házasságának a célja, és miért vallott kudarcot ez a terv? (Dániel 11:17–19).

• Milyen hasznot merítettél abból, hogy odafigyeltél a Dániel 11:1–19-re?

[Tanulmányozási kérdések]

 [Táblázat/képek a 228. oldalon]

KIRÁLYOK A DÁNIEL 11:5–19-BEN

Az északi király A déli király

Dániel 11:5 I. Szeleukosz Nikatór I. Ptolemaiosz

Dániel 11:6 II. Antiokhosz II. Ptolemaiosz

(felesége Laodiké) (lánya Bereniké)

Dániel 11:7–9 II. Szeleukosz III. Ptolemaiosz

Dániel 11:10–12 III. Antiokhosz IV. Ptolemaiosz

Dániel 11:13–19 III. Antiokhosz V. Ptolemaiosz

(lánya I. Kleopátra) utódja:

utódjai: VI. Ptolemaiosz

IV. Szeleukosz és

IV. Antiokhosz

[Kép]

II. Ptolemaioszt és a feleségét ábrázoló érme

[Kép]

I. Szeleukosz Nikatór

[Kép]

III. Antiokhosz

[Kép]

VI. Ptolemaiosz

[Kép]

III. Ptolemaiosz és utódai építették ezt a Hórusz-templomot Idfunál, Felső-Egyiptomban

[Térkép a 216., 217. oldalon]

(a teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban)

„Az északi király” és „a déli király” elnevezés azokra a királyokra utal, akik északra, illetve délre voltak Dániel népének földjétől

MAKEDÓNIA

GÖRÖGORSZÁG

KIS-ÁZSIA

IZRÁEL

LÍBIA

EGYIPTOM

ETIÓPIA

SZÍRIA

Babilon

ARÁBIA

[Kép]

II. Ptolemaiosz

[Kép]

Nagy Antiokhosz

[Kép]

Ezen a kőtáblán Nagy Antiokhosz hivatalos rendeletei találhatók

[Kép]

V. Ptolemaioszt ábrázoló érme

[Kép]

III. Ptolemaiosz kapuja az egyiptomi Karnakban

 [Egész oldalas kép a 210. oldalon]

[Kép a 215. oldalon]

I. Szeleukosz Nikatór

[Kép a 218. oldalon]

I. Ptolemaiosz