JEHOVA így szólt Ábrahámhoz: ’Menj ki a Mezopotámiában lévő Urból arra a földre, amelyet mutatok neked.’ Azt az országot azonban más nemzetek lakták és vették körül (1Mó 12:1–3; 15:17–21).

Amikor Isten népe kivonult Egyiptomból, tudta, hogy ellenségekkel kerülhet szembe, például ’Moáb kényuraival’ (2Mó 15:14, 15). Amálekiták, moábiták, ammoniták és amoriták laktak azon a vidéken, amelyen át Izrael útja vezetett az Ígéret földjére (4Mó 21:11–13; 5Mó 2:17–33; 23:3, 4). Az izraelitákra még más ellenséges nemzetek is vártak azon a földön, amelyet Isten ígért nekik.

Isten megmondta, hogy Izrael „kiűz” majd hét ’népes nemzetet’: a hettitákat, girgasitákat, amoritákat, kánaánitákat, perizitákat, hivvitákat és jebuszitákat, akik mind pusztulást érdemeltek. Erkölcsileg züllöttek voltak, és romlott vallásos szokásokat gyakoroltak. Isteneik közé tartozott Baál (akinek az imádatára a fallikus kőoszlop volt jellemző), Molok (akinek gyermekáldozatokat áldoztak), és a termékenység-istennő, Astóret (Astarta) (5Mó 7:1–4; 12:31; 2Mó 23:23; 3Mó 18:21–25; 20:2–5; Bí 2:11–14; Zs 106:37, 38).

Időnként ’Kánaán földjének’ nevezték azt az egész területet, amelyet Isten Izraelnek szándékozott adni, Szidón városának északi részétől „az Egyiptom-völgyig” (4Mó 13:2, 21; 34:2–12; 1Mó 10:19). Máskor a Biblia különböző nemzeteket, városállamokat és népeket nevez meg azon a földön. Volt olyan nép, melyet egy adott földrajzi helyhez lehetett kapcsolni. Például a filiszteusok a tengerparton laktak, a jebusziták pedig a Jeruzsálem közelében emelkedő hegyekben (4Mó 13:29; Jzs 13:3). Más népek idővel megváltoztatták a lakóhelyüket (1Mó 34:1, 2; 49:30; Jzs 1:4; 11:3; Bí 1:16, 23–26).

A kivonulás idején feltehetően az amoriták a voltak az uralkodó törzs (5Mó 1:19–21; Jzs 24:15). Elfoglalták a moábiták földjét az Arnon völgyétől délre, habár a Jordánon túli vidéket Jerikótól fogva még mindig úgy nevezték, hogy ’Moáb síksága’. Az amorita királyok Básánban és Gileádban is uralkodtak (4Mó 21:21–23, 33–35; 22:1; 33:46–51).

Bár Isten támogatta az izraelitákat, ők nem semmisítették meg az elítélt nemzeteket; ezek később csapdába ejtették Izraelt (4Mó 33:55; Jzs 23:13; Bí 2:3; 3:5, 6; 2Ki 21:11). Igen, az izraeliták az ellenséges nemzetek csapdájába estek a figyelmeztetés ellenére: „Ne járjatok más istenek után, azoknak a népeknek bármelyik istene után, amelyek körülöttetek vannak” (5Mó 6:14; 13:7).

[Lábjegyzet]

 [Térkép a 11. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

Nemzetek, amelyeket ki kellett űzni az Ígéret földjéről

FILISZTEA (D8)

C8 Askelon

C9 Gáza

D8 Asdód

D8 Gát

D9 Gérár

KÁNAÁN (D8)

B10 AMÁLEKITÁK

C12 Hacar-Addár (Addár?)

C12 Kádes (Kádes-Barnea)

D8 Lákis

D9 Beér-Seba

D10 AMORITÁK

D11 NEGEB

E4 Dór

E5 Megiddó

E5 Taának

E6 Afék

E6 HIVVITÁK

E7 JEBUSZITÁK

E8 Bét-Semes

E8 Hebron (Kirját-Arba)

E9 HETTITÁK

E9 Debir

E10 Arád (kánaánitáké)

E10 KENITÁK

E11 Akrabbim

F4 GIRGASITÁK

F6 Sikem

F7 PERIZITÁK

F7 Gilgál

F7 Jerikó

F8 Jeruzsálem

G2 HIVVITÁK

G2 Dán (Lais)

G3 Hácor

FÖNÍCIA (F2)

E2 Tírusz

F1 Szidón

EDOM (F12)

F11 SZEIR

G11 Bocra

AMORITÁK (SZIHON) (G8)

G6 GILEÁD

G7 Sittim

G7 Hesbon

G9 Aróer

SZÍRIA (H1)

G1 Baál-Gád

G2 HIVVITÁK

I1 Damaszkusz

MOÁB (H10)

AMORITÁK (ÓG) (I5)

G6 GILEÁD

H3 BÁSÁN

H4 Astarót

H4 Edrei

AMMON (I7)

H7 Rabba

[Sivatagok]

H12 ARAB-SIVATAG

[Hegyek]

E4 Kármel-hegy

E11 Hór hegye

G1 Hermon-hegy

G8 Nébó-hegy

[Tengerek]

C6 Földközi-tenger (Nagy-tenger)

F9 Sós-tenger

G4 Galileai-tenger

[Folyók és patakok]

B11 Egyiptom-völgy

F6 Jordán

G6 Jabbók völgye

G9 Arnon völgye

G11 Zered völgye

[Képek a 10. oldalon]

Jobbra: Óg, az amorita király, Básán felett uralkodott, amely a bikáiról és juhairól volt nevezetes

Lent: Moáb, amely a Sós-tenger túlpartján, Júda pusztájával szemben fekszik

[Kép a 11. oldalon]

Jehova azt az utasítást adta Izraelnek, hogy űzze ki az országból a hamis isteneket imádó nemzeteket. Ilyen hamis isten volt Baál, Molok és a termékenység-istennő, Astóret (itt látható)