Izrael Dávid és Salamon napjaiban
ISTEN Ábrám magvának ígérte „az Egyiptom-folyótól . . . az Eufráteszig” terjedő területet (1Mó 15:18; 2Mó 23:31; 5Mó 1:7, 8; 11:24). Miután Józsué Kánaán földjére lépett, még mintegy négyszáz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az Ígéret földjének határai kiterjedjenek odáig.
Dávid király leigázta az arám királyságot, Cóbát, amelynek határa elérte az Eufráteszt Észak-Szíriában. a Délen Dávid vereséget mért a filiszteusokra, ezáltal egészen Egyiptom határáig terjeszthette ki uralmát (2Sá 8:3; 1Kr 18:1–3; 20:4–8; 2Kr 9:26).
Majd Salamon „a Folyótól [az Eufrátesztől] a filiszteusok földjéig és Egyiptom határáig” uralkodott, előrevetítve a Messiás békeuralmát (1Ki 4:21–25; 8:65; 1Kr 13:5; Zs 72:8; Za 9:10). Az Izrael által lakott területről mégis általában azt mondták, hogy „Dántól Beér-Sebáig” terjedt (2Sá 3:10; 2Kr 30:5).
Salamon király engedetlen volt Istennel szemben, és sok lovat meg szekeret szerzett (5Mó 17:16; 2Kr 9:25). Ezekkel valószínűleg országutak és kisebb utak hálózatán közlekedett (Jzs 2:22; 1Ki 11:29; Ézs 7:3; Mt 8:28). Csupán néhány ilyen útról van részletes leírásunk, hogy merre haladt, például arról az ’országútról, mely Bételből Sikembe megy fel, Lebonától pedig délre van’ (Bí 5:6; 21:19).
A The Roads and Highways of Ancient Israel (Utak és országutak az ókori Izraelben) című könyv megjegyzi: „Az ókori Izrael úthálózatának megismerésében az a legnyilvánvalóbb nehézség, hogy az ótestamentumi korból az ország útjainak semmilyen egyértelműen azonosítható nyoma nem maradt fenn, mivel az utakat [abban a korban] nem kövezték ki.” A topográfia által és a városok feltárt maradványaiból azonban sejthető sok ilyen útnak a vonala.
Az utak gyakran meghatározták, hogy a seregek merre vonultak (1Sá 13:17, 18; 2Ki 3:5–8). A filiszteusok, hogy megtámadják Izraelt, Ekronból és Gátból a „Szokó és Azeka” közötti területre vonultak. Saul hadserege ott találkozott velük az „Elah völgyében”. Miután Dávid levágta Góliátot, a filiszteusok visszamenekültek Gátba és Ekronba, Dávid pedig felment Jeruzsálembe (1Sá 17:1–54).
Lákis (D10), Azeka (D9) és Bét-Semes (D9) a Sefélát átszelő és a Júda hegyeibe vezető természetes útvonalak mentén helyezkedett el. Ezért ezeknek a városoknak kulcsszerepük volt abban, hogy a Via Marison érkező ellenséget megállítsák, és azok ne tudjanak Izrael szívébe hatolni (1Sá 6:9, 12; 2Ki 18:13–17).
[Lábjegyzet]
a A rúbeniták területe a Szír-sivatagba is átnyúlt, amelynek keleti vége az Eufrátesz volt (1Kr 5:9, 10).
[Térképek a 17. oldalon]
(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)
Izrael területe és útjai az egységes királyság idején
Határok (Salamon idejében)
Tifszah
Hamát
Tadmor
Berótai (Kún?)
Szidón
Damaszkusz
Tírusz
Dán
Jeruzsálem
Gáza
Aróer
Beér-Seba
Támár
Ecjon-Geber
Elát (Elót)
[Folyók és patakok]
Eufrátesz
Egyiptom-völgy
Dávid és Salamon (utak)
B10 Gáza
C8 Joppé
C9 Asdód
C10 Askelon
C11 Ciklág
C12 PÁRÁN PUSZTÁJA
D5 Dór
D6 Héfer
D8 Afék
D8 Ráma
D9 Saálbim
D9 Gézer
D9 Makác
D9 Ekron
D9 Bét-Semes
D9 Gát
D9 Azeka
D10 Szokó
D10 Adullám
D10 Keila
D10 Lákis
D11 Jattir
D12 Beér-Seba
E2 Tírusz
E4 Kabul
E5 Jokneám (Jokmeám?)
E5 Megiddó
E6 Taának
E6 Arubbót
E7 Piraton
E8 Lebona
E8 Cereda
E8 Bétel
E9 Alsó-Bét-Horon
E9 Felső-Bét-Horon
E9 Géba
E9 Gibeon
E9 Gibea
E9 Kirját-Jeárim
E9 Nób
E9 Baál-Perácim
E9 Jeruzsálem
E9 Betlehem
E10 Tékoa
E10 Hebron
E11 Zif
E11 Hóres?
E11 Kármel
E11 Máon
E11 Estemoa
F5 Én-Dór
F5 Sunem
F5 Jezréel
F6 Bét-Seán
F7 Tirca
F7 Sikem
F8 Caretán
F8 Siló
F8 Ofra?
F9 Jerikó
F11 Én-Gedi
G2 Ábel-Bét-Maáka
G2 Dán
G3 Hácor
G3 MAÁKA
G5 Lo-Debár (Debir)
G5 Rógelim
G6 Ábel-Mehola
G7 Szukkót
G7 Mahanaim
H1 SZÍRIA
H4 GESÚR
H6 Rámót-Gileád
H8 Rabba
H9 Medeba
H11 Aróer
H12 MOÁB
I4 Helám?
I9 AMMON
[Főbb utak]
C10 Via Maris
H6 A király útja
[Hegyek]
F5 Gilboa-hegy
[Tengerek]
C8 Földközi-tenger (Nagy-tenger)
F10 Sós-tenger (Holt-tenger)
G4 Galileai-tenger
[Forrás]
E9 Én-Rógel
[Képek a 16. oldalon]
Jobbra: A keletre, Júda hegyeire nyíló Elah völgye
Lent: Az úthálózat lehetővé tette az utazást az Ígéret földjén