ISTEN Ábrám magvának ígérte „az Egyiptom-folyótól . . . az Eufráteszig” terjedő területet (1Mó 15:18; 2Mó 23:31; 5Mó 1:7, 8; 11:24). Miután Józsué Kánaán földjére lépett, még mintegy négyszáz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az Ígéret földjének határai kiterjedjenek odáig.

Dávid király leigázta az arám királyságot, Cóbát, amelynek határa elérte az Eufráteszt Észak-Szíriában. a Délen Dávid vereséget mért a filiszteusokra, ezáltal egészen Egyiptom határáig terjeszthette ki uralmát (2Sá 8:3; 1Kr 18:1–3; 20:4–8; 2Kr 9:26).

Majd Salamon „a Folyótól [az Eufrátesztől] a filiszteusok földjéig és Egyiptom határáig” uralkodott, előrevetítve a Messiás békeuralmát (1Ki 4:21–25; 8:65; 1Kr 13:5; Zs 72:8; Za 9:10). Az Izrael által lakott területről mégis általában azt mondták, hogy „Dántól Beér-Sebáig” terjedt (2Sá 3:10; 2Kr 30:5).

Salamon király engedetlen volt Istennel szemben, és sok lovat meg szekeret szerzett (5Mó 17:16; 2Kr 9:25). Ezekkel valószínűleg országutak és kisebb utak hálózatán közlekedett (Jzs 2:22; 1Ki 11:29; Ézs 7:3; Mt 8:28). Csupán néhány ilyen útról van részletes leírásunk, hogy merre haladt, például arról az ’országútról, mely Bételből Sikembe megy fel, Lebonától pedig délre van’ (Bí 5:6; 21:19).

A The Roads and Highways of Ancient Israel (Utak és országutak az ókori Izraelben) című könyv megjegyzi: „Az ókori Izrael úthálózatának megismerésében az a legnyilvánvalóbb nehézség, hogy az ótestamentumi korból az ország útjainak semmilyen egyértelműen azonosítható nyoma nem maradt fenn, mivel az utakat [abban a korban] nem kövezték ki.” A topográfia által és a városok feltárt maradványaiból azonban sejthető sok ilyen útnak a vonala.

Az utak gyakran meghatározták, hogy a seregek merre vonultak (1Sá 13:17, 18; 2Ki 3:5–8). A filiszteusok, hogy megtámadják Izraelt, Ekronból és Gátból a „Szokó és Azeka” közötti területre vonultak. Saul hadserege ott találkozott velük az „Elah völgyében”. Miután Dávid levágta Góliátot, a filiszteusok visszamenekültek Gátba és Ekronba, Dávid pedig felment Jeruzsálembe (1Sá 17:1–54).

Lákis (D10), Azeka (D9) és Bét-Semes (D9) a Sefélát átszelő és a Júda hegyeibe vezető természetes útvonalak mentén helyezkedett el. Ezért ezeknek a városoknak kulcsszerepük volt abban, hogy a Via Marison érkező ellenséget megállítsák, és azok ne tudjanak Izrael szívébe hatolni (1Sá 6:9, 12; 2Ki 18:13–17).

[Lábjegyzet]

 [Térképek a 17. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

Izrael területe és útjai az egységes királyság idején

Határok (Salamon idejében)

Tifszah

Hamát

Tadmor

Berótai (Kún?)

Szidón

Damaszkusz

Tírusz

Dán

Jeruzsálem

Gáza

Aróer

Beér-Seba

Támár

Ecjon-Geber

Elát (Elót)

[Folyók és patakok]

Eufrátesz

Egyiptom-völgy

Dávid és Salamon (utak)

B10 Gáza

C8 Joppé

C9 Asdód

C10 Askelon

C11 Ciklág

C12 PÁRÁN PUSZTÁJA

D5 Dór

D6 Héfer

D8 Afék

D8 Ráma

D9 Saálbim

D9 Gézer

D9 Makác

D9 Ekron

D9 Bét-Semes

D9 Gát

D9 Azeka

D10 Szokó

D10 Adullám

D10 Keila

D10 Lákis

D11 Jattir

D12 Beér-Seba

E2 Tírusz

E4 Kabul

E5 Jokneám (Jokmeám?)

E5 Megiddó

E6 Taának

E6 Arubbót

E7 Piraton

E8 Lebona

E8 Cereda

E8 Bétel

E9 Alsó-Bét-Horon

E9 Felső-Bét-Horon

E9 Géba

E9 Gibeon

E9 Gibea

E9 Kirját-Jeárim

E9 Nób

E9 Baál-Perácim

E9 Jeruzsálem

E9 Betlehem

E10 Tékoa

E10 Hebron

E11 Zif

E11 Hóres?

E11 Kármel

E11 Máon

E11 Estemoa

F5 Én-Dór

F5 Sunem

F5 Jezréel

F6 Bét-Seán

F7 Tirca

F7 Sikem

F8 Caretán

F8 Siló

F8 Ofra?

F9 Jerikó

F11 Én-Gedi

G2 Ábel-Bét-Maáka

G2 Dán

G3 Hácor

G3 MAÁKA

G5 Lo-Debár (Debir)

G5 Rógelim

G6 Ábel-Mehola

G7 Szukkót

G7 Mahanaim

H1 SZÍRIA

H4 GESÚR

H6 Rámót-Gileád

H8 Rabba

H9 Medeba

H11 Aróer

H12 MOÁB

I4 Helám?

I9 AMMON

[Főbb utak]

C10 Via Maris

H6 A király útja

[Hegyek]

F5 Gilboa-hegy

[Tengerek]

C8 Földközi-tenger (Nagy-tenger)

F10 Sós-tenger (Holt-tenger)

G4 Galileai-tenger

[Forrás]

E9 Én-Rógel

[Képek a 16. oldalon]

Jobbra: A keletre, Júda hegyeire nyíló Elah völgye

Lent: Az úthálózat lehetővé tette az utazást az Ígéret földjén