15. fejezet

A könyörtelen rabszolga

BÁNTOTT-E már valaki valamikor téged? — Megsértett-e vagy mondott-e barátságtalan dolgokat neked? — Rosszul esett, ugye?

Ha ilyesmi történne, vajon ugyanolyan barátságtalanul viselkednél a másikkal szemben, mint ahogy ő bánt veled? — Sokan ezt tennék.

A Nagy Tanító azonban azt mondta, hogy meg kell bocsátanunk azoknak, akik rosszat tesznek nekünk. Jézus, hogy megmutassa, mennyire fontos a megbocsátás, elmondott egy történetet. Szeretnéd meghallgatni? —

Volt egyszer egy király. Jó király volt. Igen kedves volt. Még pénzt is kölcsönzött a rabszolgáinak, ha szükségük volt rá.

De egy napon a király vissza akarta kapni a pénzét. Előhívatta ezért a rabszolgáit, akik pénzzel tartoztak neki, és felszólította őket, hogy fizessenek. Nos, az egyik ember hatvan millió pénzdarabbal tartozott a királynak. Ez rengeteg pénz! Több, mint amennyi nekem egész életemben volt.

A rabszolga elköltötte a király pénzét, és semmije sem volt, amiből visszafizethette volna. Ezért a király megparancsolta, hogy adják el a rabszolgát, azonkívül a rabszolga feleségét, a gyermekeit és mindazt, ami a rabszolgáé volt. Abból a pénzből kellett volna aztán az adósságot visszafizetni a királynak, amit azok eladásából kapnak. Mit gondolsz, hogy érezte magát ez a rabszolga? —

 A rabszolga kérlelte a királyt: ,Kérlek, ne tegyél velem így. Adj még időt, és én visszafizetek mindent, amivel tartozom neked.’ Mit tettél volna ezzel a rabszolgával, ha te lettél volna a király? —

A jó király nagyon megsajnálta a rabszolgáját. Ezért azt mondta neki, hogy nem kell visszafizetnie a pénzt. A hatvan millió pénzdarabból valóban egyetlen egyet sem kellett visszaadnia! Milyen boldog lehetett a rabszolga!

De mit csinált ez a rabszolga azután? Miután eltávozott, találkozott egy másik rabszolgával, aki csupán száz pénzdarabbal tartozott neki. Ez biztosan nem sok a hatvan millió pénzdarabhoz viszonyítva. A férfi megragadta rabszolgatársát és fojtogatni kezdte. S ezt mondta neki: ,Fizesd vissza a száz pénzdarabot, amivel tartozol!’

El tudod képzelni, hogy valaki ilyet tegyen? — A rabszolgának a jó király olyan sokat elengedett, az pedig most rátámadt a rabszolgatársára és követelte tőle, hogy a száz pénzdarabot fizesse vissza. Ez biztosan nem volt barátságos dolog.

A rabszolga, aki csak száz pénzdarabbal tartozott, szegény volt. Nem tudta azonnal visszafizetni a pénzt. Ezért leborult a rabszolgatársa lábaihoz és kérte őt: ,Kérlek, adj még időt és visszafizetek mindent, amivel tartozom neked.’ Vajon mit kellett volna tennie a férfinak? Nem kellett volna-e még időt adnia a rabszolgatársának? — Te ezt tetted volna? —

Nos, ez a férfi nem volt olyan kedves, mint a király. Mivel a rabszolgatársa nem tudott azonnal fizetni, börtönbe záratta. Ő bizonyos, hogy nem volt megbocsátó.

 A többi rabszolga mindezt megfigyelte. Elbeszélték a királynak. A király nagyon megharagudott a könyörtelen rabszolgára. Ezért magához hívatta és ezt mondta: ,Te gonosz rabszolga, nem elengedtem-e neked mindent, amivel tartoztál nekem? Nem kellett volna-e tehát neked is elnézőnek lenni a rabszolgatársad iránt?’

A rabszolgának tanulnia kellett volna a jó királytól. De nem tanult tőle. Ezért a király börtönbe vetette a könyörtelen rabszolgát, amíg csak vissza nem fizeti neki a hatvan millió pénzdarabot. A börtönben természetesen sohasem kereshette meg azt a pénzt, amit vissza kellett fizetnie. Ezért ott kellett maradnia, amíg meg nem halt.

Amikor Jézus a történetét befejezte, ezt mondta a követőinek: „Hasonlóképpen cselekszik veletek is az én mennyei Atyám, ha mindannyian szívből meg nem bocsátotok a testvéreiteknek.” — Máté 18:21-35.

Tudod, hogy mindannyian sokkal tartozunk Istennek. Életünket Istentől kaptuk, de mivel némelykor helytelenül cselekszünk, elvehetné tőlünk. Ha megpróbálnánk Istent pénzzel kifizetni, akkor egész életünk folyamán nem kereshetnénk eleget ahhoz, hogy megfizessük azt, amivel neki tartozunk.

Összehasonlítva azzal, amivel mi tartozunk  Istennek, a többi ember igen kevéssel tartozik nekünk. Amivel nekünk tartoznak, az hasonló ahhoz a száz pénzdarabhoz, amellyel az egyik rabszolga a másiknak tartozott. De amivel Istennek tartozunk, az hasonló ahhoz a hatvan millió pénzdarabhoz, amellyel a rabszolga a királynak tartozott.

Isten igen kedves. Ha rosszat teszünk, megbocsát. Tartozásunkat nem fizetteti meg úgy, hogy mindörökre elveszi az életünket. De csak akkor bocsát meg, ha hiszünk a Fiában, és ha megbocsátunk másoknak, akik rosszat tesznek nekünk. Ezen el kellene gondolkozni, nem igaz? —

Mit teszel tehát, ha valaki rosszat tesz veled, azután pedig azt mondja, hogy sajnálja azt? Megbocsátasz-e neki? — És mit teszel akkor, ha ez többször is előfordul? Akkor is megbocsátasz neki? —

Ha mi lennénk azok, akik bocsánatot kérünk, nem azt szeretnénk-e, hogy a másik megbocsásson nekünk? — Vele ugyanúgy kell tennünk. Ne csak mondjuk, hogy megbocsátunk neki, hanem valóban a szívünkből bocsássunk meg. Ha ezt tesszük, akkor megmutatjuk, hogy valóban Jézus követői akarunk lenni.

(Hogy jobban kidomborodjon a megbocsátás fontossága, olvassátok el a Máté 6:14, 15-öt, a Lukács 17:3, 4-et és a Példabeszédek 19:11-et is!)