35. fejezet

„Boldogítóbb adni”

TUDOK egy titkot. Szeretnéd hallani, mi az? — Ez a boldogság titka.

Sokan vannak, akik nem boldogok. Egyesek túlságosan is függnek attól, amit más emberek tesznek. Ha valaki valami szépet ad nekik, akkor boldogok. Ha senki sem tesz értük valami rendkívülit, akkor nem boldogok.

Nos, elárulom neked a titkot. A Nagy Tanító ezt mondta: „Boldogítóbb adni, mint kapni.” Eszerint nem az a boldogabb, aki ajándékot kap, hanem az, aki másoknak ad valamit. Te tudtad ezt? — — Cselekedetek 20:35.

Gondold csak el, mit jelent ez. Azt mondta talán Jézus, hogy aki ajándékot kap, az nem boldog? — Nem azt mondta, hiszen te is örülsz, ha ajándékot kapsz, nem igaz? — Én szintén. Boldogok vagyunk, ha valami szépet kapunk.

Jézus azonban azt mondta, hogy még nagyobb boldogságot jelent adni valamit. És Jézusnak mindig igaza volt, ugye? —

Nos, mit is adhatunk másoknak? Mit gondolsz? —

Néha az ajándékozás pénzbe kerül. Legalábbis az üzletben vásárolt ajándékért fizetnünk kell. Ha tehát ilyen ajándékot szeretnél adni, talán takarékoskodnod is kell, amíg elég pénzed nem lesz megvásárolni azt az ajándékot.

De nem minden ajándék az üzletből való. Hadd magyarázzam meg! Egy meleg napon nincs semmi jobb egy pohár friss, hideg víznél. Ezért nem  szükséges üzletbe menni. Ha azonban egy szomjas embert megkínálsz vele, akkor megérezheted az adakozás boldogságát.

Tegyük fel, hogy édesanyád egyik nap süteményt süt és megengedi, hogy segíts neki. Ez nagyon szórakoztató lehet, s a frissen sült sütemény sokkal jobban is ízlik. Mit tehetünk azonban néhány süteménnyel, hogy nagyobb örömet okozzon nekünk annál, mint ha magunk ennénk meg? —

Igen, boldogítóbb adni. Jól esik, ha néhányat magunk eszünk meg. De ha azt szeretnénk, hogy még nagyobb örömünk legyen, akkor becsomagolhatunk belőle néhányat és megajándékozhatjuk vele egyik barátunkat. Szeretnéd-e ezt te is megtenni? —

Pál apostol tudta, hogy boldoggá tesz, ha adhatunk valamit. Mit adott ő más embereknek? — Ő a legjobbat tudta adni abból, ami e világon van. Ismerte az igazságot Istenről és Jézusról, s boldogan megosztotta másokkal. S ezt anélkül tette meg, hogy valakitől is pénzt fogadott volna el érte.

Egy napon Pál apostol és társa, Lukács találkoztak egy asszonnyal, aki hasonlóképpen adni szeretett volna, hogy boldog lehessen. Egy folyónál találkoztak vele. Pál és Lukács azért mentek oda, mert hallották, hogy ott szoktak imádkozni. S valóban találtak ott néhány asszonyt.

Pál beszélni kezdett ezeknek az asszonyoknak azokról a jó dolgokról, amiket Jehova Istenről  és királyságáról tudott. Az asszonyok közül egy, akit Lidiának hívtak, figyelmesen hallgatta. Annyira tetszett neki, amit hallott, hogy szeretett volna tenni valamit, amivel kifejezhette volna értékelését.

Lukács így tájékoztat bennünket: ,Unszolt minket: „Ha megítélésetek szerint hűséges vagyok Jehovához, akkor gyertek az én házamba, és maradjatok ott.” S valósággal kényszerített bennünket.’ — Cselekedetek 16:11-15.

Lidia örült, hogy Istennek ezeket a szolgáit házába fogadhatja. Szerette őket, mert segítettek neki megismerni Isten útját, amely az örök életre vezeti az embereket. Boldoggá tette őt, hogy enni adhatott nekik, s helyet biztosíthatott számukra, hogy kipihenjék magukat.

Lidiát az adakozás azért tette boldoggá, mert valóban adni akart. Ezt ne felejtsük el! Kérhet tőlünk valaki ajándékot. De ha mi valójában nem akarjuk azt odaadni, akkor az adakozás nem tesz bennünket boldoggá.

Tegyük fel például, hogy van egy tábla csokoládéd, amit szeretnél megenni. Örülnél-e, ha azt mondanám, hogy add oda egy másik gyereknek? — De tegyük fel, hogy van egy tábla csokoládéd, s egy olyan barátoddal találkozol, akit nagyon szeretsz. Ha teljesen magadtól gondolnál arra, hogy jó lenne a csokoládét a barátoddal megosztani, akkor biztosan boldog lennél, nem igaz? —

S megfigyelted-e már, hogy néha annyira szeretünk egy embert, hogy szeretnénk mindent odaadni neki, és magunknak semmit sem megtartani. Isten iránt is ezt kell éreznünk, minél jobban növekszik a szeretetünk.

 A Nagy Tanító ismert egy asszonyt, aki így érzett. A templomban látta őt Jeruzsálemben. Csak két fillérje volt; ez volt minden vagyona. De mindkettőt mint adományt vagy ajándékot beletette a templom perselyébe. Senki sem kényszerítette rá. Azért tette, mert meg akarta tenni, mivel valóban szerette Istent. Boldog volt, hogy adhatott valamit.

Így tehát sokféleképpen adhatunk, ugye most már te is látod? — S a Nagy Tanító tudja, hogy ha azért adunk, mert adni akarunk, akkor boldogok leszünk. Ezért mondja nekünk: „Adakozzatok!” Ez azt jelenti, hogy tegyük szokásunkká, hogy adunk másoknak valamit. Ha így teszünk, nem leszünk szomorúak, arra várva, hogy mások tegyenek valami szívességet nekünk. Azzal leszünk elfoglalva, hogy másokat tegyünk boldoggá. S ha ezt tesszük, akkor mindenki között mi leszünk a legboldogabbak! — Lukács 6:38.

(További szép gondolatok találhatók az örömet okozó ajándékozásról a Máté 6:1-4-ben, a 2. Korinthus 9:7-ben és a Lukács 14:12-14-ben.)