32. fejezet

„Boldogok a békeszeretők”

ISMERSZ olyan fiúkat, akik mindig nagynak és erősnek igyekszenek feltüntetni magukat? — Szívesen időzöl együtt ilyenekkel? Vagy szívesebben vagy békés természetű ember társaságában? —

A Nagy Tanító tudja, hogy milyen embereket szeret Isten. Ő ezt mondta: „Boldogok a békeszeretők, mert őket Isten fiainak hívják majd.” Ilyen emberek szeretnénk lenni, ugye? — Békések szeretnénk lenni. — Máté 5:9.

Olykor azonban mások olyat tesznek, amiért megharagszunk. És szeretnénk bosszút állni rajtuk. Ez történt egyszer Jézus tanítványaival is.

Együtt mentek Jézussal Jeruzsálem felé. Amikor már jókora utat megtettek, Jézus néhányukat előre küldte egy faluba, hogy keressenek helyet, ahol megpihenhetnek. De az emberek nem akarták őket befogadni. Más volt a vallásuk és nem szerették azokat, akik Jeruzsálembe jártak imádkozni.

Te mit tettél volna ebben az esetben? Mérges lettél volna? Szerettél volna bosszút állni rajtuk? —

Jakab és János tanítványok ezt akarták tenni. Azt mondták Jézusnak: ,Akarod, hogy azt mondjuk: tűz szálljon alá az égből, és semmisítse meg őket?’ Jézus azonban azt mondta nekik, hogy nem lenne helyes másokkal így bánni. — Lukács 9:51-56.

Lehet, hogy néha valaki rosszul bánik velünk.  Lehet, hogy más gyerekek nem akarnak bevonni a játékukba. Még azt is mondhatják: „Nem akarunk itt látni téged!” Az ilyen dolog nagyon bánt minket, ugye? — Talán szeretnénk is valamit tenni, hogy bosszút álljunk rajtuk. De szabad-e ilyet megtennünk? —

Miért ne vennéd kézbe a Bibliádat? Lapozzuk fel a Példabeszédek huszonnegyedik fejezetét! A huszonkilencedik versben ezt találjuk: „Ne mondd ezt: ,Amiképpen cselekedett velem, úgy cselekszem ővele. Mindenkinek visszafizetek a cselekedete szerint.’”

Hogy érted ezt? — Ez azt jelenti, hogy ne próbáljunk bosszút állni. Ne bánjunk rosszul másokkal azért, mert ők rosszul bánnak velünk. Isten nem akarja, hogy ezt tegyük.

De mi legyen akkor, ha valaki kötekedni kezd veled? Talán bosszantani akar úgy, hogy gúnyneveket kiabál utánad. Kinevethet téged és azt mondhatja, hogy gyáva nyúl vagy. Talán még nyápicnak is csúfol. Mit kell ilyenkor tenned? Engedheted-e, hogy verekedésbe keveredj? —

Ismét nézzük meg, mit mond a Biblia. Keresd ki a Máté ötödik fejezet harminckilencedik versét! Itt Jézus szavait olvassuk: „Ne álljatok ellen annak, aki gonosz, hanem ha valaki arcul  üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik arcodat is!”

Mit akart Jézus ezzel mondani? Azt gondolta, hogyha valaki ököllel az arcodba csap, akkor hagyd neki a másik oldalt is megütni? — Nem, Ő nem gondolt erre.

Egy arculütés nem ugyanaz, mint az ökölcsapás. Az inkább a lökéshez vagy taszításhoz hasonlítható, amit a másik azért tesz, mert verekedni akar. Haragra akar bennünket ingerelni. S mi történik, ha hagyjuk magunkat felbosszantani és hasonlóképpen meglökjük vagy megtaszítjuk? — Valószínűleg verekedésbe keveredünk.

Jézus nem akarta, hogy a követői így viselkedjenek. Ezért mondta azt, hogyha valaki arcul ütne, ne üssünk vissza. Nem szabad felmérgesednünk, sem veszekedésbe keverednünk. Ha ezt tesszük, akkor csak azt mutatnánk meg, hogy semmivel sem vagyunk különbek annál, aki kezdte a veszekedést.

Ha valaki vitatkozni kezd, a legjobb odébbállni. A másik lökdösődhet még egy darabig, ezzel aztán valószínűleg be is fejeződik az egész. Ha elmész, az nem a gyengeség jele, hanem arra mutat, hogy elég erős vagy kiállni a helyes mellett.

De mit tegyünk, ha azt látjuk, hogy mások verekednek? Oda kell mennünk, és pártját kell fognunk valamelyiknek? —

A Biblia megmondja nekünk, hogy mi a helyes. Lapozd fel a Példabeszédek huszonhatodik fejezetének a tizenhetedik versét. Itt ez áll: „Kóbor ebet ragad fülön, aki felháborodik a perpatvaron, amely őt nem illeti.” (Károli)

Mi történne, ha egy kutyát fülön ragadnál?  Ez fájna a kutyának és utánad kapna, nem igaz? — Minél jobban próbálná a kutya kiszabadítani magát, te annál jobban szorítanád a fülét, s a kutya annál dühösebb lenne. Ha eleresztenéd, biztosan alaposan megharapna. De vajon ott állhatnál-e örökké a fülénél fogva tartva a kutyát? —

Nos, ilyen kellemetlen helyzetbe kerülnénk, ha idegenek veszekedésébe beleavatkoznánk. Nem tudhatjuk, hogy ki kezdte a veszekedést és miért. Lehet, hogy vernek valakit, de talán ellopott valamit a másiktól. Ha segítenénk neki, egy tolvajnak segítenénk. Ez biztosan nem lenne jó, ugye? —

Mit kell tehát tenned, ha verekedést látsz? — Az iskolában odamehetsz egy tanárhoz és megmondhatod neki. Az iskolán kívül segítséget kérhetsz egy rendőrtől.

Akkor is békések lehetünk, ha mások veszekedni szeretnének. Ha akarják, megtehetik. Mi azonban megmutathatjuk, hogy elég erősek vagyunk azt tenni, ami helyes.

(További jó tanácsokat, amelyek segítenek távol tartani magunkat a veszekedésektől, a Róma 12:17-21-ben, a 34. zsoltár 15-ben [33:15, Káldi], és a 2. Timótheus 2:24-ben találunk.)