10. fejezet

Csak egy leprás dicsőítette Istent

JÓ ÉTELT készített ma neked édesanyád? — Ugye ez kedves volt tőle? — Megköszönted-e neki? — Néha elfelejtjük mondani, hogy „Köszönöm szépen”, amikor mások szívességet tesznek nekünk, ugye? Amikor a Nagy Tanító a földön járt, néhány leprás elfelejtett neki köszönetet mondani.

Tudod milyen a leprás? — Leprás az, akinek olyan betegsége van, amit leprának neveznek. Ez a betegség még azt is előidézheti, hogy az illető húsának egyes részei szétesnek. Amikor Jézus a földön élt, a leprásoknak a többi embertől elkülönülten kellett élni. S ha egy leprás jönni látott valakit, akkor kiáltania kellett: ,Leprás vagyok! Maradj távol!’ Máskülönben az emberek elkapták volna tőle a leprát.

Jézus nagyon barátságos volt a leprásakhoz. Egyik napon, amikor Jeruzsálem felé ment, egy kis város közelébe ért. Tíz leprás jött elébe, hogy láthassák Őt.

A leprások nem mentek közel Jézushoz. Bizonyos távolságban megálltak. De hallották, hogy Jézus hatalmat kapott Istentől minden betegség, még a lepra gyógyítására is. Ezért így kiáltottak feléje: ,Jézus, Tanító, segíts rajtunk!’

Sajnálod a beteg embereket? — Jézus sajnálta őket. Tudta, milyen szomorú az, ha valaki leprás. Ezért válaszolt nekik és azt mondta: ,Menjetek és mutassátok meg magatokat Isten papjainak!’

 Miért mondta nekik Jézus, hogy így tegyenek? — A törvény miatt, melyet Jehova adott a népének. Ez a törvény azt mondta, hogy Isten papjának kell a leprás testét megnéznie. A pap mondja meg a leprásnak, hogy mikor múlt el róla teljesen a betegség. Csak azután lakhat ismét együtt az egészséges emberekkel. — 3. Mózes 13:16, 17.

De ez a tíz leprás még nem szabadult meg a betegségétől. Vajon elmennek-e azért felkeresni a papot, ahogy Jézus mondta nekik? — Igen, azonnal indultak. Hinniük kellett, hogy Jézus meg fogja szabadítani őket a betegségüktől.

És mi történt? — Nos, mialatt úton voltak a papokhoz, elmúlt a betegségük. Meggyógyult a testük. Egészségesek lettek! A Jézus hatalmába vetett hitük elnyerte jutalmát. Mily csodálatos örömük lehetett!

De mit kellett volna tenniük, hogy kimutassák hálájukat? Te mit tettél volna? —

A meggyógyultak közül egy visszatért Jézushoz, és Jehovát kezdte magasztalni azáltal, hogy jó dolgokat mondott Istenről. Ez így volt helyes, mert a gyógyítás hatalma Istentől származott. A férfi azonkívül leborult a Nagy Tanító lábai elé, és köszönetet mondott neki. Nagyon hálás volt azért, amit Jézus tett.

De mit mondhatunk a többi kilenc férfiról? Jézus megkérdezte: ,Nem tíz leprás tisztult-e meg? Hol a többi kilenc? Csak egy jött vissza dicsőíteni Istent?’

Igen, így történt. A tíz leprás közül csak egy dicsőítette Istent és jött vissza, hogy köszönetet mondjon Jézusnak. És ez is szamaritánus, idegen földről való ember volt. A többi kilenc férfi  nem mondott köszönetet Istennek, de még Jézusnak sem mondtak köszönetet. — Lukács 17:11-19.

Kihez hasonlítasz azok közül az emberek közül? — Mi mind a ketten olyanok szeretnénk lenni, mint az a szamaritánus, nem igaz? — Miről nem szabad tehát elfelejtkeznünk, ha valaki szívességet tesz nekünk? — Kifejezésre kell juttatnunk hálánkat.

Az emberek gyakran elfelejtik azt mondani, hogy „Köszönöm szépen”. Pedig jó köszönetet mondani. Helyes is így tenni. És ha megteszed, az tetszik Jehova Istennek és Fiának, Jézusnak.

Ha elgondolkozol, akkor eszedbe fog jutni, hogy mások már sokat tettek érted. Vissza tudsz emlékezni arra, hogy valamikor beteg voltál? — Valószínűleg sohasem voltál olyan beteg, mint az a tíz leprás. De lehettél nagyon megfázva vagy fájhatott a hasad. Törődött-e veled édesanyád vagy édesapád? — Örülsz-e, hogy segítettek neked, hogy ismét jobban érezd magad? —

A szamaritánus köszönetet mondott Jézusnak a gyógyításért, és Jézus örült ennek. Mit gondolsz, édesapád vagy édesanyád is örülne, ha azt mondanád, hogy „Köszönöm szépen”, amikor  tesznek érted valamit? — Igen, örülnének.

Olykor az emberek naponta, vagy hetenként tesznek értünk valamit. Lehet, hogy a kötelességük ezt tenni. Lehet, hogy boldogok is, amiért azt csinálják. Mi pedig talán el is felejtünk köszönetet mondani nekik.

A tanárod sokat fáradozhat azon, hogy megtanítson téged valamire. Ez az ő feladata. De bizonyosan örülne neki, ha megköszönnéd, hogy segít neked tanulni.

Sokszor csak valami csekélységet tesznek érted az emberek. Nyitott-e már valaki ajtót neked? — Vagy adott-e valaki az asztalnál enned? — Jó, ha még az ilyen kicsi dolgokért is azt mondjuk: ,Köszönöm szépen!’

Ha nem felejtünk el köszönetet mondani a földi embereknek, valószínűleg nem felejtkezünk el arról sem, hogy a mennyei Atyánknak adjunk hálát. És mennyi minden van, amiért hálásak lehetünk Jehovának! Ő adott nekünk életet és minden jót, ami kellemessé teszi az életünket. Ezért minden okunk megvan arra, hogy Istent magasztaljuk úgy, hogy mindennap mondunk valami jót róla.

(A köszönetnyilvánításra vonatkozólag olvassátok el a 92. zsoltár 2-t és az Efezus 5:20-at!)