20. fejezet

Gyermekek támadnak fel a halálból

NEM csodálatos érzés-e tudni, hogy valaki szeret téged? — Nagyon nagyszerű dolog az, ha vannak, akik valóban gondoskodnak rólad. De tudod-e, hogy van valaki, aki sokkal jobban szeret, mint bárki ezen a földön? — Ő Jehova Isten.

Mennyire szeret bennünket Jehova? — Vajon csak addig gondol ránk, amíg élünk, és azután elfelejt bennünket, ha már nem leszünk? Vagy még azután is gondol ránk? — A Biblia azt mondja, hogy ,sem halál, sem élet, sem jelenvaló, sem eljövendő dolgok nem képesek bennünket elválasztani Isten szeretetétől’. — Róma 8:38, 39.

Isten tehát nem felejt. Megemlékezik azokról az emberekről, akik Őt szolgálják, s ezeknek a gyermekeire is gondol. Mégha meg kellene is halniuk, akkor is visszahozza őket az életbe.

Amikor Jézus, az Isten Fia a földön járt, bebizonyította, hogy Jehova szereti a kisgyermekeket. Jézus szakított időt arra, hogy beszéljen a kisgyermekeknek Istenről. Isten erejével még a halottak közül is hozott vissza gyermekeket! Szeretnéd-e meghallgatni, hogyan tette meg ezt Jézus egy családnál? —

Élt akkoriban egy Jairus nevű férfi. A feleségével és tizenkét éves kislányával a Galileai-tengertől nem messze lakott. Az apa és az anya nagyon szerették a kislányukat. Egyetlen gyermekük volt.

Elképzelheted tehát, mennyire elszomorodtak,  amikor a kislány súlyos beteg lett. Mindent megtettek, amit csak tudtak, hogy segítsenek rajta, az állapota mégis egyre rosszabbodott. Jairus felismerte, hogy a kislánya meg fog halni. És sem ő, sem az orvosok nem tudtak segíteni.

De Jézus talán tudna segíteni! Jairus hallott erről a csodálatos férfiról, aki betegeket tudott gyógyítani. Elindult tehát a megkeresésére. A Galileai-tenger partjánál találta meg Jézust, amint éppen sok embert tanított.

Jairus utat tört magának a tömegben, és leborult Jézus lábai elé. Így szólt hozzá: ,A kislányom nagyon beteg. Eljönnél segíteni rajta? Kérlek gyere el!’

Jézus azonnal útrakelt Jairussal. A tömeg, amely összegyűlt a Nagy Tanító látására, követte őket . Amint azonban az út egy részét megtették, emberek jöttek eléjük Jairus házából, és azt mondták neki: „A kislányod meghalt. Miért fárasztanád tovább a Mestert?”

Jézus hallotta, amit az emberek mondtak. Tudta, mennyire szomorú Jairus, hogy el kellett vesztenie egyetlen gyermekét. Ezért azt mondta neki: ,Ne félj! Higgyél Istenben! A te lányod újra egészséges lesz!’

Ezért tovább folytatták útjukat, amíg Jairus házához nem értek. Itt voltak már a család barátai is, és sírtak. Szomorúak voltak, mert a kis barátjuk meghalt. Jézus azonban ezt mondta nekik: ,Hagyjátok abba a sírást! A gyermek nem halt meg, csak alszik.’

Amikor Jézus ezt mondta, az emberek nevetni kezdtek rajta. Hiszen ők tudták, hogy a kislány meghalt. Jézus azonban azért mondta, hogy csak alszik, hogy ezzel megtanítsa valamire azokat  az embereket. Tudtukra akarta adni, hogy Ő Isten hatalmával éppoly könnyen életre kelt egy halottat, ahogy mi fel tudunk ébreszteni egy alvót.

Jézus mindenkit kiküldött, három apostolán és a gyermek apján és anyján kívül. Aztán odament a kisgyermekhez. Megfogta a kezét és így szólt hozzá: ,Leányka kelj fel!’ És az azonnal felkelt és járkálni kezdett! A kislány apja és anyja rendkívül boldogok voltak. — Márk 5:21-24, 35-43; Lukács 8:40-42, 49-56.

Meghalt-e már olyan valaki, aki barátod volt? — Szeretnéd-e, hogy újból visszatérjen az élők közé, és ismét örülhess, hogy együtt lehettek? — Elhiszed, hogy ez megtörténhet? —

Jézus, aki annak a fiatal lánynak visszaadta az életét, másokkal is megteheti ugyanazt, nem igaz? — De valóban meg is teszi? — Igen, mert  Jézus maga mondta: „Eljön az óra, amelyben mindazok, akik az emléksírokban vannak meghallják az ő szavát és kijönnek.” És ez az idő hamarosan eljön Isten királyságának uralma alatt. — János 5:28, 29.

Képzeld csak el, milyen csodálatos lesz köszönteni az életbe visszatérő embereket! Lesznek köztük olyan személyek is, akiket mi is ismertünk. S ha a halottak közül visszatérnek, felismerjük majd őket, mint ahogy Jairus megismerte a leányát, amikor Jézus feltámasztotta. Mások olyanok lesznek, akik évezredekkel ezelőtt haltak meg. De csupán azért, mert nagyon régen éltek, Isten nem felejti el őket.

Nem csodálatos tudni azt, hogy Jehova Isten és az ő Fia, Jézus ennyire szeretnek bennünket? — Ők azt akarják, hogy éljünk, éspedig nemcsak néhány rövid évig, hanem örökké!

(A halottak csodálatos bibliai reménységét illetően olvassátok még el a Cselekedetek 24:15-öt, az 1. Korinthus 15:20-22-t és az Ésaiás 25:8-at!)