19. fejezet

Úgy imádod-e Istent, ahogy Ő akarja?

AZ „UTOLSÓ napokban” − azt mondja a Biblia − „lesznek az emberek önmagukat szeretők . . . elbizakodottak, gőgösek . . . rendelkeznek az isteni önátadás formájával, de hamisnak bizonyulnak annak erejét illetően” (2Timótheus 3:1–5). Nem találó ez a leírás arra, amit magunk körül látunk?

² Igen, az élet minden területén az emberek az „először én” elv szerint cselekszenek. Felismerhető ez a bevásárlásnál, az autóvezetésnél, a ruházkodásra és szépítgetésre fordított figyelemből, a tánc módjából. De mindez nem eredményez igazi boldogságot.

³ Sokan még a vallásokat is aszerint ítélik meg, hogy ők maguk mit kívánnak és a saját nézetük szerint mire van szükségük. Milyen nagy hiba ez! Nem mi vagyunk illetékesek arra, hogy megszabjuk, mi módon kell Istent imádni. Mint Teremtő és Életadó, csak Jehova mondhatja meg, hogyan kell imádnunk őt (Róma 9:20, 21). Amit pedig megkíván tőlünk, az a javunkat szolgálja. Elégedettséget eredményez és gondolatainkat s szívünket azokra a csodálatos dolgokra irányítja, amelyeket ő a mi számunkra tartogat (Ésaiás 48:17).

⁴ Jehova nem terheli a keresztényeket szükségtelen ceremóniákkal, és nem kényszerít rájuk értelmetlen korlátozásokat. De Isten tudja, hogy jó kapcsolatba kell lennünk vele ahhoz, hogy életben maradhassunk, s hogy az ő irányadó mértékei szerint kell élnünk és érdeklődést kell tanúsítanunk  mások iránt, ha igazi örömöt akarunk találni az életünkben. Ha úgy imádjuk Istent, ahogy azt ő akarja, akkor gazdagabbá és értelmesebbé válik az életünk.

ÉLJ ISTEN AKARATÁVAL ÖSSZHANGBAN!

⁵ Noé jó példa számunkra ebben a tekintetben, aki megfelelt Isten akaratának. A Biblia azt mondja róla: „Noé igazságos férfiú volt. Kifogástalannak bizonyult kortársai között. Noé az igaz Istennel járt.” Miután Isten megadta neki az útmutatást egy hatalmas, életmentő bárka megépítésére, „mindenben aszerint cselekedett, ahogy Isten megparancsolta neki. Pontosan úgy cselekedett” (1Mózes 6:9, 22). Azzal, hogy Noé mindenben Isten akarata szerint járt el, megmentette a saját maga és a családja életét, akik csatlakoztak hozzá mint Isten földi prófétájához (2Péter 2:5).

⁶ Ábrahám egy másik olyan ember volt, aki követte Isten akaratát. Isten azt mondta neki, hogy hagyja el szülőföldjét. Te engedelmeskedtél volna? „Ábrahám elment, amint Jehova mondta neki”, mégpedig ’anélkül, hogy tudta volna, hová megy’ (1Mózes 12:4; Zsidók 11:8). Mivel mindenben hűségesen ragaszkodott Isten akaratához, ezért Ábrahámot „Jehova barátjának” nevezték (Jakab 2:23; Róma 4:11).

ISTEN NÉPÉHEZ TARTOZNI

⁷ Idővel Isten úgy határozott, hogy egy nagy csoporttal, Izrael nemzetével foglalkozik, amely az ’ő népe lett . . . különleges tulajdon a föld színén levő minden nép közül’ (5Mózes 14:2). Természetesen minden egyes izraelitának Istenhez kellett imádkoznia és szoros, személyes kapcsolatot kellett fenntartania vele. Ugyanakkor azt is el kellett ismerniük, hogy Isten vezeti a gyülekezetet; ragaszkodniuk kellett ahhoz az imádat-formához, amelyet számukra  mint nép számára Isten törvénye előírt. Ily módon örülhettek a védelemnek és az áldásoknak, amelyekkel Isten megajándékozta a gyülekezetet (5Mózes 28:9–14). Gondold csak el, micsoda kiváltság volt azok közé tartozni, akiket a Mindenható „az én népem, Izrael” néven nevezett! (2Sámuel 7:8).

⁸ És mit mondhatunk azokról a nem izraelitákról, akik az igaz Istent akarták imádni? Az ilyen emberek egy ’hatalmas vegyes csoportot’ alkottak, akik úgy döntöttek, hogy csatlakoznak Izraelhez, amikor Mózes kivezette a nemzetet Egyiptomból (2Mózes 12:38). Ha Egyiptomban lettél volna, vajon gondolhattad-e azt, hogy ottmaradsz, és a te saját elképzelésed szerint fogod imádni az Istent?

⁹ Még azután is, hogy az izraeliták letelepedtek az Ígéret Földjén, az idegeneknek lehetőségük volt továbbra is elfogadni és imádni Jehovát, ha így kívánták. Azt azonban el kellett ismerniük, hogy Isten egy egybegyűjtött néppel foglalkozik, s hogy imádatának központja a jeruzsálemi templom (1Királyok 8:41–43; 4Mózes 9:14). Isten számára nem volt elfogadható az, aki büszkeségből vagy önfejűségből eltérő, egyéni imádati formát alakított ki.

ISTEN EGY MÁSIK GYÜLEKEZETET VÁLASZT

¹⁰ Amikor Jézus a földön szolgált, Isten még mindig Izraellel, mint neki önátadott néppel foglalkozott. Ezért nem kellett mindenkinek, aki a Messiást elfogadta, rendszeresen összejönni Jézussal és vele együtt utazni, ahogy azt az apostolok tették (Márk 5:18–20; 9:38–40). A nemzet mint egész azonban elvetette Jehova Messiását, ezért Jézus röviddel a halála előtt ezt mondta: „Az Isten királyságát el fogják venni tőletek s oly nemzetnek adják, mely megtermi gyümölcsét” (Máté 21:43, Csia Lajos fordítás).

¹¹ Ki lesz ez az új nép, amikor Isten Izrael számára lefektetett törvénye már nem lesz érvényben? (Kolossé 2:13, 14;  Galata 3:24, 25). I. sz. 33-ban, Pünkösd napján megalakult a keresztény gyülekezet, és Isten az őszinte megfigyelők számára kinyilvánította azt, hogy ez az ő akarata alapján ment végbe (Cselekedetek 2:1–4, 43–47; Zsidók 2:2–4). Először a zsidók és a prozeliták, majd később a nem zsidók vagy a nemzetek közül valók is ’az ő nevének népe’ lettek. Isten előtt „választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, különleges tulajdonnak szánt nép” lettek (Cselekedetek 15:14–18; 1Péter 2:9, 10).

¹² Ha akkor éltél volna és szerettél volna kapcsolatba kerülni Istennel, ott lehettél volna a keresztény gyülekezetben. Ez történt egy itáliai férfival, Kornéliussal és családjával (Cselekedetek 10:1–48). Az egész világon levő hivők alkották a keresztény gyülekezetet (1Péter 5:9). Minden helyi gyülekezet, akár otthonokban, akár középületekben gyűltek össze, annak az egyetlen gyülekezetnek a része volt, amelyet Isten akkor felhasznált (Cselekedetek 15:41; Róma 16:5).

¹³ Mivel Jehova a rend Istene, ezért gondoskodott arról, hogy a gyülekezetek szervezettek legyenek. Azért, hogy az egyes imádókat megfelelően figyelemmel kísérhessék, e gyülekezetekben pásztorokként vagy felvigyázókként szolgáló férfiakat jelölt ki. Ezek tapasztalt, képesített férfiak voltak, akik képesek oktatni Isten Szavát és kiiskolázni a gyülekezet tagjait, hogy másokkal is meg tudják osztani a Biblia igazságait, s ezáltal segítsenek a „jó hír” prédikálásának életmentő munkájában (2Timótheus 2:1, 2; Efezus 4:11–15; Máté 24:14; Cselekedetek 20:28).

¹⁴ A gyülekezetek számos egyéb vonatkozásban is hasznot meríthettek a felvigyázók szolgálataiból. Nem lehettek túl hivatalosak és nem nyomhatták el keresztény társaikat. Inkább szeretetteljesen segíteniük  kellett nekik megerősíteni Istennel való kapcsolatukat (Cselekedetek 14:21–23; 1Péter 5:2, 3). Bárki a problémájával odamehetett ezekhez a szellemi vonatkozásban vén férfiakhoz, akiktől barátságos, bibliai segítséget kapott (Jakab 5:13–16; Ésaiás 32:1, 2). Mivel a keresztények még mindig tökéletlenek voltak, alkalmi nehézségek adódhattak a gyülekezetekben. A felvigyázóknak készséges segítséget kellett nyújtani keresztény társaik számára, és meg kellett védelmezni őket az olyan személyekkel szemben, akik veszélyeztették a gyülekezet szellemiségét (Filippi 4:2, 3; 2Timótheus 4:2–5).

¹⁵ A gyülekezetek egy keresztény vezető testülettől kapták a szükséges irányelveket. Ez az apostolokból és a jeruzsálemi gyülekezet idősebb férfiaiból állt. Ők megvizsgálták és megoldották a gyülekezetekben felmerült kérdéseket. A vezető testület pedig kiküldött képviselőket a gyülekezetek meglátogatására (Cselekedetek 15:1–3).

¹⁶ Jehova Isten még mindig úgy bánik népével, mint egy összegyűjtött csoporttal. Jehova tanúinak az egész lakott földön több ezernyi gyülekezete van. Ha úgy kívánod imádni Istent, ahogy azt ő akarja, figyelj a felhívásra, amely gyülekezésre szólítja fel a keresztényeket:

„Ügyeljünk egymásra, hogy egymást szeretetre és jó cselekedetekre buzdítsuk, el nem hagyva összejövetelünket, . . . hanem bátorítsuk egymást, s annál is inkább, mivel látjátok, hogy az a nap közeledik” (Zsidók 10:24, 25).

TELJES LÉLEKKEL IMÁDJUK ISTENT!

¹⁷ Gondold egyszer végig mindazt, amit Isten érted tett. Tőle származik az életed, valamint az életed naponkénti fenntartásához szükséges gondoskodás. Mindezen felül Isten elküldte Fiát a földre, hogy áldozati halált haljon. Ez Isten mélységes szeretetének  a megnyilvánulása volt, egy olyan szereteté, amely megbízható és állandó (Róma 5:8; 8:32, 38, 39). Így tette lehetővé Isten bűneink bocsánatát és rakta le az örökké tartó boldog élet alapját (János 3:17; 17:3).

¹⁸ Méltányoljuk-e az ő szeretetét? Minden bizonnyal nem fordíthatunk hátat Istennek és a részéről megnyilvánuló szeretetnek. Péter apostol így sürgeti hallgatóit:

„Tartsatok hát bűnbánatot és térjetek meg, hogy elnyerjétek bűneitek eltörlését és eljöhessen Jehova személyétől a felüdülés időszaka” (Cselekedetek 3:19).

¹⁹ Mindannyiunknak ’bűnbánatot kell tartanunk’, mivel mindannyian vétkeztünk és nem érjük el Isten irányadó mértékét a viselkedésünkben, beszédünkben és a gondolkodásunkban (Róma 2:4; 7:14–21; Jakab 3:2). A megbánás azt jelenti számunkra, hogy elismerjük bűnös voltunkat és sajnáljuk, hogy nem éltünk Jehova akaratával teljesen összhangban. Ezt  érzed te is? A következő lépésben ’meg kell térnünk’, vagyis meg kell változtatni életmódunkat és igyekeznünk kell Jehova tulajdonságait visszatükrözni, és akarata szerint cselekedni. Ha ezt tesszük, bízhatunk abban, hogy Isten megbocsát nekünk és elfogad minket (Zsoltár 103:8–14; 2Péter 3:9).

²⁰ Mivel tudjuk, hogy Jézus példát adott nekünk, hogy Istennek végzett szolgálatunkban pontosan követhessük lábnyomát, ezért igyekeznünk kell utánozni az ő példáját (1Péter 2:21). A Zsidók 10:7 közli velünk Jézus beállítottságát: „Íme jövök . . . hogy cselekedjem a te akaratodat, ó Isten!” Hasonlóképpen arra indítson bennünket Isten iránti szeretetünk és hálánk, hogy átadjuk neki életünket és teljes lélekkel cselekedjük akaratát. Természetesen továbbra is eszünk, alszunk, ellátjuk és szeretjük családunkat, kellemesen kikapcsolódunk és más vonatkozásokban is normális élettevékenységet folytatunk. De Istennek történt önátadásunk azt jelenti, hogy életünkben elsődleges fontosságú lesz az ő akarata és az ő imádata, s teljesen mindegy, hol vagyunk és mit csinálunk, mindig komolyan törekszünk Isten tanácsának alkalmazására és Jézus példájának követésére (Kolossé 3:23, 24).

²¹ A Szentírás világosan megmutatja, hogy aki átadja magát Istennek, ezt nyilvánosan kell megtennie alámerítkezéssel. Jézus azt mondta követőinek:

„Menjetek azért és tegyetek tanítványokká minden nemzetből embereket, alámerítve őket az Atya, a Fiú és a szent szellem nevében, megtanítva őket, hogy tartsák meg mindazt, amit én parancsoltam nektek. És íme én veletek vagyok minden nap a dolgok rendszere befejezéséig” (Máté 28:19, 20).

Ha az alámerítkezőktől megkövetelték Isten Szava tanulmányozását és azok Krisztus tanítványai voltak, nyilvánvalóan nem lehettek már kisgyerekek. Azonkívül az alámerítésük − Istennek történt  önátadásuk szimbóluma − teljes vízalámerítéssel történt, ahogy Jézus is alá lett merítve a Jordán folyóban (Márk 1:9–11; Cselekedetek 8:36–39).

²² Mint Krisztus alámerített tanítványa, igaz keresztényi, kiteljesedett és boldog élet előtt állsz. Nem olyan élet ez, amelyet végnélküli előírások és tilalmak szabályoznak. Ellenkezőleg, egyre elégedettebb leszel. Állandóan javíthatod szellemi beállítottságodat és törekedhetsz Isten Szavának alkalmazására, mely által egyre közelebb kerülsz a példaképhez, Jézushoz (Filippi 1:9–11; Efezus 1:15–19).

²³ Ez kihat a gondolkodásmódodra és mindennapi tevékenységedre. Miközben kitartóan a krisztusi úton jársz, megerősödik benned a meggyőződés, hogy Isten hamarosan megsemmisít minden gonoszságot, és ezzel helyet készít ’az új egek és új föld’ számára, ’amelyekben igazságosság lakozik’. Ez viszont egyre inkább a keresztényi személyiség továbbfejlesztésére és olyan életvezetésre ösztönöz, amely lehetővé teszi számodra, hogy a küszöbön álló új rendben megtaláld a helyedet (Efezus 4:17, 22–24). Péter apostol ihletést kapott annak leírására, hogy:

„Gondolkozzatok azon, hogy milyeneknek kellene lennetek, milyen odaadó és önátadott életet kell élnetek! Miközben erre [az új rendre] tekintetek előre, tegyetek meg minden tőletek telhetőt, hogy békében találtassatok vele, szeplőtelennek és minden gyalázattól mentesnek az ő szemében” (2Péter 3:11, 14, New English Bible).

²⁴ Mily áldást is jelent az, amikor valaki az egész életmódjával mutatja meg azt, hogy Jehova Istent imádja! Bár ma sokan csak azért élnek, hogy önmaguknak tessenek, és önző módon a lehető legtöbb élvezetből kivegyék részüket, te úgy élhetsz és imádhatod az igaz Istent, ahogy ő akarja. Ez a legjobb életút.

[Tanulmányozási kérdések]

Ki számít elsőnek a legtöbb ember számára és miért nem mondható ez bölcs dolognak? (1–4.)

Miben különbözött Noé és Ábrahám a legtöbb ma élő embertől? (5., 6.)

Hogyan bánt Isten a régi Izrael idején az emberekkel? (7–9.)

Milyen változást határozott el Isten? (10–12.)

Hogyan szervezte meg és vezette Isten a keresztényeket? (13–15.)

Mit jelent számodra a keresztényekkel kapcsolatos isteni eljárás? (16.)

Mire ösztönözzön minket Isten iránti szeretetünk? (17–19.)

Miért fontos lépés az alámerítkezés és mit jelképez? (20., 21.)

Átadtad-e magad Istennek és szeretnél alámerítkezni? Mit jelent ez a számodra? (22–24.)