8. fejezet

Hogyan lehet boldog a család élete?

A LEGTÖBB ember azon a véleményen van, hogy a családi élet és a boldogság kapcsolatban vannak egymással. Egy felmérés során a férfiak 85 százaléka úgy vélekedett, hogy „a ’családi élet’ fontos szerepet játszik a boldog és megelégedett élet kialakításában”. Mégis sok olyan férfi van, aki inkább a válást választja. Egyre több nő is a válás mellett dönt, hogy pontot tegyen az unalommal, összetűzéssel vagy alárendeltséggel jellemezhető házasságuk végére.

² Azon nem tudunk változtatni, amit mások tesznek. Az viszont nem lehet érdektelen a számunkra, hogyan tehetné az ember jobbá a saját családja életét, különösen a férj és feleség egymás közötti kapcsolatát. Ne féljünk feltenni a kérdést: ’Mi a helyzet nálunk?’

³ A Teremtő a családi elrendezés létrehozója (Efezus 3:14, 15). Ő olyan gyakorlati tanácsot ad, ami sok-sok házaspárnak segít boldoggá tenni családi életét. Ezt a tanácsot te is megfogadhatod.

GYAKORLATI TANULSÁGOK A LEGELSŐ HÁZASSÁGBÓL

⁴ A Biblia bevezető részében egy beszámolót találunk arról, hogyan indította útjára Isten az első  emberi családot. Az első ember, Ádám megteremtése után, Jehova Isten ezt mondta:

„’Nem jó az embernek egyedül maradni. Szerzek neki segítőtársat, mintegy kiegészítőt számára.’ És Jehova Isten a bordából, amelyet az emberből vett, nőt alkotott és az emberhez vitte. Ekkor az ember így szólt: ’Ez végre csontomból való csont és húsomból való hús . . .’ Ez az, amiért a férfi elhagyja majd apját és anyját és ragaszkodik feleségéhez, és egy testté lesznek” (1Mózes 2:18, 22–24).

⁵ Figyeld meg, hogy az első család nem úgy jött létre, hogy két személy egyszerűen eldöntötte, hogy együtt fog élni. Isten hozta létre a házasságot, és azok ketten tartós kapcsolatban egyesültek egymással. Ádám a világegyetem legfelsőbb tekintélye előtt vette feleségül Évát.

⁶ Amikor egy férfi és egy nő lépéseket tesznek az érvényes és elismert házasság megkötése céljából, nyilvánosan elkötelezik magukat egymásnak (1Mózes 24:4, 34–67; Máté 25:1–10). Ilyen kötelezettség nem áll fenn akkor, amikor egy pár alkalmilag,  házasságkötés nélkül él együtt. Az effajta kapcsolat a Biblia megjelölése szerint „paráznaság” vagy „házasságtörés” (Zsidók 13:4). Még ha mindketten kijelentik is, hogy szeretik egymást, a kapcsolatuk idővel minden bizonnyal meglazul, mivel hiányzik a Biblia szerint döntően fontos, szilárd házassági elkötelezettség. Rávilágítanak erre az alábbi példák:

Egy 34 éves nő mondja: „Talán régimódinak látszom, de a házassági kötelezettség nagyobb biztonságérzetet nyújt számomra. . . . Jóleső érzés tudni azt, hogy egymás és a világ előtt kinyilvánítottuk elhatározásunkat, hogy ragaszkodni fogunk egymáshoz.”

Egy 28 éves tanár így mondja el tapasztalatát: „Néhány év múlva kezdtem üresnek érezni az életet. Az együttélés [házasság nélkül] nem jelentett számomra biztos jövőt.”

E kérdés vizsgálata során Nancy M. Clatworthy szociológusnő megállapította, hogy azok a házaspárok, akik házasságot kötve vállaltak kötelezettséget, de nem éltek együtt a házasság előtt, „boldogabbak és megelégedettebbek voltak”.

⁷ A legelső házasságról szóló bibliai beszámoló segít elkerülni még a szülőkkel kapcsolatos problémákat is. Egy házassági tanácsadó véleménye szerint az ilyen jellegű problémák a leggyakoribbak. De még mielőtt egyáltalán nehézségek adódtak volna a szülőkkel kapcsolatban, a Biblia azt mondja az első házasságkötéskor: „A férfi elhagyja majd apját és anyját és ragaszkodik feleségéhez” (1Mózes 2:24).

⁸ Természetesen, a legtöbben szeretjük szüleinket. A Biblia még arra is buzdít, hogy anyagilag támogassuk őket, hogyha szüleink idős korukban erre rászorulnak (1Timótheus 5:8; 5Mózes 27:16; Példabeszédek 20:20). De az Írás kihangsúlyozza, hogy a házasságkötés során a házastársad lesz a legközelebbi  hozzátartozód. Férjed vagy feleséged lesz a legelső, akit szereteteddel megajándékozol, akiről gondoskodsz, és akitől tanácsot kérsz.

⁹ Ezért nem helyes egy házas személynek „hazafutni” a szüleihez, ha probléma merül fel. A szülőknek is segít megérteni, hogy a gyermekük „elhagyja” a családi házat a házasságkötés után és önálló családdá lesz, még akkor is, ha a szokások vagy az anyagi körülmények megkövetelik, hogy egy ideig még a szülőknél, vagy a szülők közelében lakjanak. Az pedig helyes dolog, ha a gyerekek értékelik és hasznukra fordítják szüleik bölcsességét és tapasztalatait (Jób 12:12; 32:6, 7). Az 1Mózes 2:24-ben leírtak mégis arra figyelmeztetik a szülőket, hogy ne akarják irányítani vagy ellenőrzés alatt tartani házas gyermekeik életét. Igen, ennek a bibliai tanácsnak a követése sikeressé teheti a házasságot.

HÁNY HÁZASTÁRSRA VAN SZÜKSÉG?

¹⁰ A teremtési beszámolóból megtudjuk azt is, hogy Isten csak egy feleséget szánt Ádámnak. Egyes kultúrákban egy férfinak több felesége is lehetett. De vajon boldog családot eredményez a poligámia [többnejűség]? Ellenkezőleg! A tapasztalatok szerint gyakran féltékenységet és keserű versengést idéz elő, az idősebb feleségekkel pedig sok esetben rosszul bánnak (Példabeszédek 27:4; 1Mózes 30:1). Az ókori héberek között mind a poligámia, mind a válás szokásban volt. Bár Isten eltűrte ezt, mégis törvényt adott az izraelitáknak a durva visszaélések elkerülése céljából. A dologról szólva Jézus a teremtési beszámolóra utalt és felhívta a figyelmet Isten akaratára. Amikor a válás okáról megkérdezték őt, Jézus ezt válaszolta:

 „Nem olvastátok-e, hogy az, aki teremtette őket, kezdettől fogva férfiúnak és nőnek alkotta őket, és mondta: ‘Annak okáért a férfi elhagyja atyját és anyját, és ragaszkodik feleségéhez . . .’? . . . Amit azért Isten egybekötött, ember el ne válassza. . . . Mózes a ti [héber] szívetek keménysége miatt adta [Isten törvényében] azt az engedményt nektek, hogy válás útján elbocsáthassátok asszonyaitokat, de kezdettől fogva nem így volt. Azt mondom nektek: ’Bárki, aki válás útján elbocsátja feleségét paráznaság okán kívül és mást vesz feleségül, házasságtörést követ el’” (Máté 19:3–9).

¹¹ Jézus világosan feltárta, hogy követői között nem lehet poligámia [többnejűség], csak egy házastársuk lehet, miként azt Isten kezdetben elhatározta (1Timótheus 3:2). Isten bölcsességének és tekintélyének elismerése ebben a pontban egy lépést jelent előre a boldogság felé.

¹² Ugyanez a helyzet azzal, amit Jézus a válásról mondott. Ahol könnyen el lehet válni, ott a válások száma nő. Ezt látjuk ma. Isten azonban a házasságot maradandó dolognak tekinti. Igaz, Jézus azt mondta, hogy ha valakinek a házastársa „paráznaság” (görögül porneia, súlyos szexuális félrelépés, erkölcstelenség) esetében valaki más személlyel lesz „egy test”, az ártatlan fél elválhat és újból megházasodhat. Ezen kívül azonban a Teremtő a házastársakat véglegesen egynek tekinti. Aki ezen a téren elismeri Isten tekintélyét, annak még inkább a házassága megszilárdítására és a nehézségek áthidalására kell törekednie (Prédikátor 4:11, 12; Róma 7:2, 3). A boldogtalanság helyett ez az álláspont segít eredményessé tenni a házasságot. A tapasztalatok ezt mutatják.

 ¹³ Valaki ezt mondhatná: „Ennek ellenére olykor a házasság sok problémával jár, vagy a két fél egyszerűen nem jön ki egymással.” Mi a helyzet ilyenkor? A Bibliából erre vonatkozóan is megismerhetünk egy kitűnő tanácsot.

 A FÉRJ, AKI IGAZÁN SZERETI A FELESÉGÉT

¹⁴ A családi boldogság kulcsa az, hogyan tekint a férj a feleségére és hogyan bánik vele. De ki mondhatja meg, hogy melyik a legjobb módszer? Itt ismét segítségünkre szolgál az, amit a Biblia az első házasságról mond. A beszámoló szerint Isten vett egy darabot Ádám testéből, hogy társat alkosson neki. A Biblia később tovább részletezte ezt a kérdést:

„Úgy kell a férjeknek [is] SZERETNIÜK FELESÉGÜKET, MINT A SAJÁT TESTÜKET. Aki szereti a feleségét, önmagát szereti, mert soha senki sem gyűlölte a saját testét, ellenben táplálja és dédelgeti azt, amiként Krisztus is a gyülekezetet.”

Miután Pál idézte az 1Mózes 2:24 versét, így folytatta: „Mindegyikőtök . . . úgy szeresse a feleségét, mint önmagát” (Efezus 5:28–33).

¹⁵ Néhány férj azt gondolja, hogy nyersen vagy tartózkodóan kell bánnia a feleségével. A házasság létrehozója azonban azt mondja, hogy a férj bensőségesen szeresse a feleségét és mutassa ki ezt a szeretetet. Ahhoz, hogy a feleség valóban boldog legyen, éreznie kell, hogy a férje igazán szereti őt.

¹⁶ Amikor arról van szó, hogy a ’férjnek úgy kell táplálnia és dédelgetni a feleségét, mint a saját testét’, ez azt is jelenti, hogy jól kell gondoskodnia róla. Elsősorban azonban nem a létfenntartás miatt kell fáradoznia, mert így nem maradna ideje a feleségére és nem tudna szívből jövő érdeklődést kinyilvánítani a személye iránt. Ezen túlmenően egyetlen épelméjű ember sem bánik rosszul vagy kegyetlenül a saját testével, még ha ingerült vagy haragszik is valami miatt. A Biblia szerint ezért elképzelhetetlen, hogy egy férj erőszakosan bánjon a feleségével (Zsoltár 11:5; 37:8).

 ¹⁷ Az első asszony ’a férje kiegészítője lett’ (1Mózes 2:18). Isten jól ismerte a férfi és a nő különböző természetét. Ez a mai napig így van. A nő modora és viselkedése általában különbözik a férfiétől. A férfi többnyire határozott, a nő inkább emberien türelmes. A nő szereti a társaságot, a férfi inkább a magányt. A férfi több jelentőséget tulajdoníthat a pontosságnak, a nő ebben a dologban „nagyvonalúbb” lehet. A Biblia azt mondja, Évát ’kiegészítőül’ teremtette meg Isten, ami segíthet a férjeknek megérteni az ilyen különbözőségeket.

¹⁸ Péter apostol arra buzdítja a férjeket, hogy ’az ismeretnek megfelelően lakjanak feleségükkel’ és ’tiszteljék őket mint gyengébb edényeket’ (1Péter 3:7). Ez a ’tisztelet’ azt jelenti, hogy alkalmazkodnak a feleség esetleg eltérő ízléséhez. A férj szeretheti a sportot, a nő viszont inkább kirakatot szeretne nézegetni vagy színházba menni. Az ő kívánsága éppoly jogos, mint a férjé. Aki tiszteli a feleségét, az belátja ezt.

¹⁹ A havi ciklusnak hatása van a nő hangulatára, ami esetenként megzavarhatja a férjét s talán olykor magát a feleséget is. De kölcsönös boldogság forrása lehet az, ha a férfi megértő és ’az ismeretnek megfelelően lakik’ feleségével. Sokszor csupán arra van szüksége, hogy a férje gyengéden megölelje, és szeretetteljesen elbeszélgessen vele.

A FELESÉG, AKI TISZTELI A FÉRJÉT

²⁰ Mivel a feleségnek is minden tőle telhetőt meg kell tennie a család boldogságáért, ezért a Teremtő őt is ellátta megfelelő útmutatással.

²¹ Közvetlenül azután, hogy a férjeket felszólítja  arra, hogy szeressék feleségüket, ezt írja a Biblia: „Másrészt, a feleség tanúsítson mély tiszteletet a férje iránt” (Efezus 5:33). Az első házasságban voltak olyan tényezők, amelyek természetszerűen arra indították Évát, hogy felnézzen a férjére. Ádám lett elsőként megteremtve. Több ismerettel és élettapasztalattal rendelkezett, egyenesen Istentől kapta az útmutatásokat.

²² És mit mondhatunk a mai házasságokról? Ha egy férj őszintén igyekszik követni az előbb említett bibliai tanácsot, a legnagyobb valószínűség szerint elnyeri felesége tiszteletét. Még ha az asszony bizonyos területeken felülmúlná is a férjét, vagy ha annak valami gyengéje van, akkor is oka van tisztelni a férjét − Jehova elrendezése iránti tiszteletből, amelynek egy része a család is. Pál apostol azt írta:

„A feleségek legyenek alárendelve férjüknek, mint az Úrnak, mert a férj feje a feleségnek, miként a Krisztus is feje a gyülekezetnek” (Efezus 5:22, 23).

²³ Ez nem jelenti azt, hogy a férj lesz a család „mindentudó” zsarnoka. Ez teljesen ellentétben állna Krisztus szeretetteljes, tapintatos és megértő példájával. Isten azt mondja a feleségeknek, hogy engedjék át a vezetést a férjüknek. Fontosabb családi ügyeket a férj és a feleség kölcsönösen beszéljék meg, és úgy működjenek együtt, mint egy test különböző részei. Isten mégis elsősorban a férjet teszi felelőssé a családért (Kolossé 3:18, 19).

²⁴ A tapasztalat azt mutatja, hogy a Biblia ide vonatkozó szavai ésszerűek. Ha a feleség igyekszik rászolgálni férje szeretetére és gondoskodására, és a családi dolgok irányításában őrá tekint vezetésért, akkor legtöbbször úgy tapasztalja, hogy a férje is készségesebben és szeretetteljesebben tesz eleget  felelősségének (Példabeszédek 31:26–28; Titus 2:4, 5).

EGYÜTT MUNKÁLKODNI A CSALÁD BOLDOGSÁGA ÉRDEKÉBEN

²⁵ A gondolatcsere fontos dolog, ami ma sajnos túl sok családból hiányzik. Egy szociológus megjegyezte: „A legtöbb házastárs nem hallgatja meg egymást, és sokan éppen emiatt vesznek össze.” Bosszúság és csalódások elkerülhetetlenek az életben. De hogyan tudnánk megakadályozni, hogy ezek a házasságunkat is tönkretegyék? Segítséget nyújt a jó gondolatcsere. Sohase tekintsd ezt önmagától értetődőnek, mert akkor egyre kevesebbet beszéltek egymással.

²⁶ Igyekezz fenntartani a gondolatcserét. Rendszeresen beszélgettek-e munkátokról és érzéseitekről? Gyakran nagyon is sietve elmondjuk a magunkét, amit pedig más mond, azt meg sem halljuk (Példabeszédek 10:19, 20; Jakab 1:19, 26). Ahelyett, hogy csupán alkalomra várj, hogy megszólalhass, inkább próbálj meg odafigyelni, megérteni a másikat, esetleg kedvezően reagálni: „Úgy gondolod . . . ?”, vagy „Azt akarod mondani, hogy . . . ?” (Példabeszédek 15:30, 31; 20:5; 21:28). Ha a férj vagy feleség őszintén figyel arra, hogy mit gondol és érez a másik, akkor kevésbé lesz önző vagy merev.

²⁷ Még értékesebb lesz a gondolatcsere, ha a házaspár a Biblia tanácsának világosságában beszéli meg a problémákat. Kitűnő alapot jelent például a család jövedelmének és beszerzési terveinek megbeszélésére az 1Timótheus 6:6–10, 17–19 és a Máté 6:24–34. verse. Sok Írás szerinti tanácsot kapsz a  családi élet több fontos területére a „Tedd családi életedet boldoggá!” című könyvben. *

²⁸ Mivel a Biblia irányelvei a házasságra és a családra vonatkozóan a legnagyobb tekintélytől, Jehova Istentől származnak, ezért ha türelmesen és kitartóan alkalmazzuk őket, a bennük foglalt tanács segíthet sikeressé tenni az életünket. Az egész földön keresztény házaspárok ezreinek a házassága lett így boldog.

[Lábjegyzet]

[Tanulmányozási kérdések]

Mit tehetünk annak érdekében, hogy boldogabb legyen a családi életünk? (1–3.)

Milyen szerepet játszott az elkötelezettség az első házasságban, és miért oly fontos az? (4–6.)

Mit tudhatunk meg az első házasságkötésből a szülőkre vonatkozóan? (7–9.)

Milyen gyakorlati tanulságot vonhatunk le a teremtési beszámolóból a házastársak számával kapcsolatban? (10., 11.)

A válásra vonatkozóan milyen nézetet támogat a Biblia? (12., 13.)

Hogyan alkalmazhatják a férjek a Biblia rájuk vonatkozó tanácsát? (14–16.)

Mit jelentsen a feleség számára az, hogy a férje ’kiegészítője lett’? (17–19.)

Mit tanácsol a Biblia, hogyan tekintsen a feleség a férjére? (20–22.)

Miért bízhat egy feleség abban, hogy ez a tanács segítségére lesz? (23., 24.)

Milyen szerepe van a gondolatcserének a család boldogságában? (25–28.)

[Kiemelt rész a 80. oldalon]

„A házasságom idején − mondja az Egyesült Államok nyugati területéről egy férfi − mindent megszereztem, amit anyagiakban megkívántam: szép házat, autókat, hajókat és lovakat. De mindezek nem tettek igazán boldoggá. Feleségemet nem az érdekelte, ami engem érdekelt. Szüntelenül vitatkoztunk. Marihuánát szívtam, hogy nyugalmat találjak.

A hétvégeket általában az otthonomtól távol vadászással töltöttem el. Olykor a munkám miatt is távol kellett maradnom az otthonomtól. Ez házasságtörő életmódra vezetett. Úgy gondoltam, hogy a feleségem nem szeret, azért egyik nőtől a másikhoz mentem, ameddig azt nem éreztem, hogy zsákutcába jutottam.

Ez idő alatt olvasgattam a Bibliát. Az Efezus 5. fejezete meggyőzött arról, hogy ismét meg kell próbálnom a feleségemmel élni. Rájöttem arra, hogy ő nem volt alázatos, én pedig nem irányítottam őt megfelelő módon. Majd a következő héten egy üzleti úton ismét házasságtörést követtem el.”

Egy barátja azt indítványozta, hogy ha valóban érdekli őt Isten, Jehova tanúitól kérjen segítséget. Így mondja tovább: „A tanúk valóban segítettek. A gyülekezet egyik felvigyázója időt szakított arra, hogy Bibliát tanulmányozzon velem. Amikor a feleségem meglátta az életemben bekövetkezett nagy változást, ő is csatlakozott a tanulmányozáshoz. Családom most először boldog, és még a két lányom is láthatja a különbséget. Nem lehet szavakba foglalni, hogy a feleségem és én mennyire boldogok vagyunk, amióta a Biblia alapelveit alkalmazzuk az életünkben.”

[Kép a 85. oldalon]

Gondolatcsere − elengedhetetlen a boldog házassághoz