17. fejezet

Kinek a törvényét teszed az első helyre?

TÖRVÉNYEK között élünk − természeti törvények, Isten erkölcsi törvényei, világi törvények között. Közülük sokat egyszerűen tudomásul veszünk és hasznunkra fordítunk. De mi a helyzet akkor, ha úgy tűnik számodra, hogy egy törvény méltánytalanul korlátok közé szorít? Vagy ha két rád vonatkozó törvény ellentmond egymásnak?

² Mivel a természeti törvények többnyire személytelenek, ezért nem nehéz elfogadni őket. Ki szállna szembe a nehézségi erő törvényével és járkálna sziklás hegyormokon? Egyébként is ez a törvény a javunkat szolgálja: ez tartja lábunkat a talajon, táplálékunkat a tányéron. Másfajta természeti törvények az öröklődést irányítják, amelyek meghatározzák, milyenek lesznek gyermekeink. Hogyha tekintetbe vesszük az öröklődési törvényeket és kerüljük a rokoni házasságot, elkerüljük azt a veszélyt, hogy a gyerekek öröklési ártalmakkal szülessenek meg. (Lásd 3Mózes 18:6–17!) De mi a helyzet az erkölcsi és etikai törvényekkel?

³ Sokan elutasító magatartásúak az állami törvényekkel szemben. Ennek egyik oka az, hogy már sok szükségtelen törvény látott napvilágot és törvényeiket mások elnyomására használták fel (Máté 15:2; 23:4). Fennáll ugyanakkor annak veszélye, hogy a gyakorlatban minden törvényt rossznak tekintsenek vagy mellőzzenek.

⁴ Az emberiség halandó állapota is egy törvény elleni lázadásra vezethető vissza. Isten megtiltotta Ádámnak és Évának, hogy egyenek a jó és gonosz  tudásának fájáról. Sátán azonban elhitette Évával, hogy Isten törvénye méltánytalanul korlátozza szabadságukat (1Mózes 3:1–6). Sátán felbujtása ezt sugallta: „Mit, szabályokat? Állítsatok ti fel magatoknak szabályokat!” Ez a törvényellenes szellem minden időben, így ma is igen népszerű.

⁵ Jehova nem szorongatja a népét szükségtelen tilalmakkal vagy terhes törvényekkel, hiszen „ahol Jehova szelleme van, ott szabadság van” (2Korinthus 3:17; Jakab 1:25). De ellentétben azzal, amit Sátán szeretne elhitetni az emberekkel, a világegyetem szuverén uralkodója Jehova. Ő a világ teremtője s egyben Életadónk és életünk Fenntartója (Cselekedetek 4:24; 14:15–17). Ezért neki joga van irányítani minket és meghatározni, milyen törvények szabályozzák viselkedésünket.

⁶ Sokan elismerik, hogy mint a legfelsőbb tekintélynek, Istennek joga van eldönteni, mit tehetnek és mit nem tehetnek meg az emberek. Azaz egyetértenek ezzel mindaddig, amíg erős vágyat nem éreznek aziránt, amit Isten megtiltott. Ez természetesen veszélyes dolog. Elegendő bizonyítékunk van arra, hogy Isten parancsai a mi javunkat szolgálják. Ha például óvakodunk a részegségtől, a haragtól és a kapzsiságtól, egészségünk kevésbé károsodik és elégedettebbek leszünk (Zsoltár 119:1–9, 105). Az isteni törvények továbbá segíthetnek megszerezni az ő elismerését és megmentését (Példabeszédek 21:30, 31). Ezért mégha valaki nem is érti meg Jehova néhány parancsolatának okát, akkor is ostobaság lenne büszkeségből vagy önfejűségből megtagadni az engedelmességet.

⁷ Egyik példája azoknak a parancsoknak, amelyeket Isten a keresztényeknek adott, az a határozat, amelyet a korai keresztény gyülekezet vezető testületét képező jeruzsálemi apostolok és idősebb férfiak egyik összejövetelén hoztak:

„A szent szellem és mi magunk jónak láttuk, hogy ne  vessünk rátok további terheket ezeken a szükségeseken kívül: tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a megfojtott állattól és a paráznaságtól” (Cselekedetek 15:22–29).

⁸ Ésszerű okokból kell engedelmeskednünk Isten „paráznaságra” vonatkozó törvényének − védelmet jelent betegségek, házasságon kívüli terhességek és házasságok felbomlása ellen. Ez a törvény azt jelenti, hogy tartózkodnunk kell a homoszexuális cselekedetektől és a fajtalanság egyéb formáitól, amiket a Cselekedetek 15:29-ben említett porneia (paráznaság) szó magában foglal (Róma 1:24–27, 32). De mi a helyzet akkor, ha kiküszöbölhetők a „paráznaság” veszélyei? Vajon akkor is engedelmeskedni fogunk Isten parancsának, mivel ő a Szuverén Uralkodónk? Ha ezt tesszük, akkor segítünk bebizonyítani, hogy Sátán hazug, mivel az emberek szeretetből engedelmeskednek Jehovának (Jób 2:3–5; 27:5; Zsoltár 26:1, 11).

⁹ A Cselekedetek 15:22–29-ben található határozat egy másik területet is megjelöl, ahol bebizonyíthatjuk engedelmességünket. Ez Istennek a vérrel és a megfojtott állatok húsával (amelyben még vér van) foglalkozó parancsa. Isten már Noéval, a mi ősatyánkkal közölte, hogy az emberek megehetik ugyan az állatok húsát, de nem tarthatják fenn az életüket más teremtmények vérével (1Mózes 9:3–6). Amikor Isten ezt a törvényt az izraelitáknak megismételte, azt mondta: „A test lelke [élete] a vérben van.” A vért kizárólagosan az oltáron használhatták fel, engesztelésül a bűnökért. Egyébként a teremtmény vérét ki kellett folyatni, s így jelképesen visszaadni azt Istennek. E törvény iránti engedelmesség életet vagy halált jelentett (3Mózes 17:10–14).

¹⁰ Az akkoriban bemutatott áldozatok előárnyékolták Jézus érettünk kiontott vérét (Efezus 1:7; Jelenések 1:5; Zsidók 9:12, 23–28). Sőt, azután is, hogy Krisztus visszatért a mennybe, Isten megparancsolta  a keresztényeknek, hogy ’tartózkodjanak a vértől’. De vajon hányan engedelmeskednek az isteni Törvényadónak és Életadónak e dologban azok közül, akik kereszténynek vallják magukat? Sok helyen megeszik a nem kivéreztetett húst, a véreshurkát vagy az egyéb, szándékosan vérrel készült ételeket.

¹¹ Emellett sokan elfogadják a vérátömlesztést a további életben maradás reményében. Gyakran nem is tudják, hogy a vérátömlesztésnek komoly egészségi kockázata van, és hogy más módszerek alkalmazásával gyakorlatilag vér nélkül is el lehet végezni minden műtétet. * De mégha az életünk forogna is kockán, hiba lenne Istennek engedelmeskedni? Isten törvényét még veszély esetén sem hagyhatjuk figyelmen kívül (1Sámuel 14:31–35).

¹² Már sokan kockára tették az életüket azért, mert síkra szálltak szólás- vagy vallásszabadságért vagy valamilyen politikai eszményért. Egy uralkodónak vagy katonai parancsnoknak engedelmeskedtek anélkül, hogy mérlegelték volna a veszélyeket. Vajon nincs-e ennél sokkal kényszerítőbb ok arra, hogy a világegyetem Szuverén Uralkodójának engedelmeskedjünk? „Feltétlenül van!” − mondják a feddhetetlenségüket megőrző, hithű emberekről szóló feljegyzések (Dániel 3:8–18; Zsidók 11:35–38). Ők tudták − miként azt nekünk is tudnunk kellene − , hogy Jehova az Életadó és ő megemlékezik azokról, és megjutalmazza azokat, akik neki engedelmeskednek − ha másként nem, a meghatározott időben a feltámadás alkalmával (Zsidók 5:9; 6:10; János 11:25). Biztosak lehetünk abban, hogy minden körülmény között a Jehovának való engedelmesség a helyes és a legjobb út (Márk 8:35).

 ENGEDELMESSÉG AZ ÁLLAM TÖRVÉNYEI IRÁNT?

¹³ Sok más törvény, amely naponta érint minket, a világi kormányzatoktól származik. Milyen magatartást tanúsítson egy keresztény az ilyen törvények iránt? Pál apostol írta: „Emlékeztesd őket arra, hogy legyenek lojális alattvalói a kormánynak és a kormány tisztviselőinek, hogy engedelmeskedjenek a törvényeknek” (Titus 3:1, The New American Bible).

¹⁴ Az i. sz. első évszázadban a római kormányzat nem volt mindig jogszerű, és uralkodóik közül egyesek erkölcstelenek és tisztességtelenek voltak. Pál apostol mégis azt mondta: „Minden lélek rendelje alá magát a felsőbb hatalmaknak, mert nincs hatalom, csak Istentől.” A „felsőbb hatalmak” a fennálló világi kormányzatokat jelentik (Róma 13:1).

¹⁵ Jehova elismeri, hogy amíg az ő uralma a földön teljesen helyre nem áll, az emberi kormányzatok hasznos célok érdekében szolgálnak. Elősegítik, hogy bizonyos rend uralkodjon a társadalomban, és sokféle szolgálatot végeznek, beleértve a házasságkötések és a születések anyakönyvezését is. (Lásd Lukács 2:1–5!) Ezért a keresztények általában ’nyugodt és csöndes életet élhetnek, teljes isteni önátadással és komolysággal’ (1Timótheus 2:2).

¹⁶ Mialatt a keresztények arra az időre várnak, amikor Isten Királysága majd megoldja a háború, az igazságtalanság és az elnyomás problémáit,  nem helyezkednek szembe az emberi kormányzatok hatalmával. Tisztességesen megfizetik a megkövetelt adót, engedelmeskednek a törvényeknek és tisztelik az uralkodókat. Ilyen magatartással a hű keresztények gyakran elnyerték az állam tisztviselőinek elismerését és segítségét; ritkán éri őket a büntetés „kardja”, amelyet a törvényszegőkkel szemben alkalmaznak (Róma 13:2–7).

VISZONYLAGOS ALÁRENDELTSÉGBEN

¹⁷ Olykor ellentmondások vannak a törvények között. Az emberi kormány olyan dolgot követelhet, amit Isten megtilt. Vagy az állam törvénye megtilt valamit, amit Isten követel meg a keresztényektől. Mi a helyzet ilyenkor?

¹⁸ Ilyen ellentmondásos helyzet alakult ki, amikor az uralkodók megtiltották az apostoloknak, hogy a feltámasztott Jézus Krisztusról prédikáljanak. Olvasd el a Cselekedetek 4:1–23 és 5:12–42 hiterősítő beszámolóját! Bár az apostolokat bezárták és megkorbácsolták, ők mégsem voltak hajlandók abbahagyni a prédikálást. Péter azt mondta: „Mint uralkodónak, inkább Istennek kell engedelmeskednünk, semhogy embereknek” (Cselekedetek 5:29).

¹⁹ Tehát a keresztény alárendeltsége az államhatalomnak viszonylagos alárendeltség. Legelső kötelessége a Legfelsőbb Tekintélynek engedelmeskedni. Ha ezért büntetik meg, vigasztaló lehet számára az a tudat, hogy Isten helyesli magatartását (1Péter 2:20–23).

²⁰ Az első keresztényeknek egy másik olyan területen is dönteniük kellett, ahol ellentét mutatkozott Isten parancsa és a római kormány elvárása között. A római hadsereg támogatásáról, illetve a római hadseregbe való belépésről van szó. Isten azt mondta a népéről: „Kardjaikat ekevasakká és dárdáikat metszőollókká kovácsolják. Nemzet nemzet ellen kardot nem emel és hadakozást többé nem tanulnak” (Ésaiás 2:4; Máté 26:52). Ha tehát a római  kormányzat megkövetelte, hogy a keresztény belépjen a hadseregbe vagy támogassa a háborús erőfeszítéseit, akkor ellentmondás jelentkezett a császár törvénye és Isten törvénye között.

²¹ A korai keresztények akkor is az első helyre helyezték Isten törvényét, amikor felszólították őket, hogy mutassanak be tömjénáldozatot a római császár istenségének. Mások ezt hazafias cselekedetnek tartották. A történelemből azonban tudjuk, hogy a keresztények ezt a bálványimádás egyik formájának tekintették. Nem voltak hajlandók bárki vagy bármi előtt bálványimádó cselekedetet bemutatni, mivel tudták, hogy önátadásuk csak Jehováé (Máté 22:21; 1János 5:21). Ahelyett, hogy beleártották volna magukat a politikába, vagy bálványimádattal dicsőítettek volna egy uralkodót, ők semlegesek maradtak, „nem része a világnak”, mert Jézus is ezt parancsolta meg nekik (János 15:19; Cselekedetek 12:21–23).

²² Elfogadod Isten nézetét és irányítását a törvény vonatkozásában? Ha igen, akkor megszabadulsz sok olyan szomorúságtól, amit azok tapasztalnak, akik figyelmen kívül hagyják Isten viselkedési szabályait és erkölcsi törvényeit. Ezenkívül nem ér szükségtelen büntetés a fennálló államhatalom részéről. Isten azonban elvárja, hogy mindenek felett őt ismerd el mint Legfőbb Uralkodót. Ha minden körülmények között így teszel, akkor helyet kapsz Isten Királyságában, amikor annak törvényei az egész lakott földön érvényesülni fognak (Dániel 7:27).

[Lábjegyzet]

[Tanulmányozási kérdések]

Miért kell fontolóra venni a törvények iránti beállítottságunkat? (1–4.)

Mit kell felismernünk Isten törvényeivel kapcsolatban? (5., 6.)

Miért kell engedelmeskednünk Isten paráznaságra vonatkozó törvényének? (7., 8.)

Hogyan engedelmeskedhetünk az Isten vérre vonatkozó törvényének? (9–11.)

Miért kell meg akkor is Jehovának engedelmeskednünk, ha veszélyben forog az életünk? (12.)

Milyen magatartást tanúsítson a keresztény a világi kormányzatok iránt, és miért? (Máté 22:19–21). (13–16.)

Mit kell tenni, ha ellentmondás mutatkozik Isten törvénye és a világi törvények között? Szemléltesd ezt! (17–21.)

Milyen próba előtt állunk most? (22.)

[Kiemelt rész a 167. oldalon]

„Minden rendelkezésre álló adat gondos tanulmányozása arra utal, hogy egyetlen keresztény sem lett katona a Markus Aurélius (i. sz. 161–180-ig uralkodó császár) előtti időben; és egyetlen katona sem maradt meg a hadsereg kötelékében, miután keresztény lett” („The Rise of Christianity”.)

[Kép a 165. oldalon]

Adóddal fizetsz . . .

a rendőri védelemért

a szemétszállításért

a képzésért

a postáért

a vízszolgáltatásért

a tűzoltók munkájáért