Kormányzat, amely békét hoz az egész földre
16. fejezet
Kormányzat, amely békét hoz az egész földre
VAN-E olyan kormányzat, amely képes tartós békét hozni a földre? Amely képes biztonságról gondoskodni és megszűntetni a bűnözést? Amely bőségesen gondoskodik jó táplálékról mindenki számára? Amely képes megtisztítani a környezetet és leküzdeni minden betegséget?
2 Vizsgáljuk meg, milyen kormányformákat hozott létre az emberiség: monarchiákat, demokráciát és szocialista vagy kommunista államformákat. E kormányzatok egyenként és összességükben sem voltak képesek megvalósítani a fent említett kívánatos célkitűzéseket, még korlátozott méretekben sem, nemhogy világméretekben. A helyzet mégsem reménytelen.
ISTEN ELŐRE GONDOSKODOTT EGY KORMÁNYZATRÓL − A KIRÁLYSÁGRÓL
3 Jehova Isten maga ígérte meg, hogy gondoskodik arról, amire szükségünk van. Hogyan lehetünk biztosak ebben? Emlékezz csak vissza arra, hogy eredeti szándéka egy világméretű paradicsom létrehozása volt, amelyben békében és boldogan élhettek volna az emberek (1Mózes 1:28; 2:8, 9). Aztán lázadás történt az Éden kertjében. De hát elképzelhetőnek tartod, hogy Isten hagyja kudarcba fulladni elhatározását méltánytalan teremtményei miatt? Egyáltalán nem. Sőt, Jehova röviddel a lázadás után beszélt Ádámnak és Évának egy eljövendő szabadítóról, egy „magról”, amely szétzúzza a mennyei és földi békebontókat (1Mózes 3:15). „De mi köze ennek egy kormányzathoz?” − kérdezhetnéd. Az említett „mag” lett a Messiás, a Béke fejedelme, akiről Ésaiás próféta ihletés alatt ezt írta: „Fejedelmi uralma bőségének és a békének nem lesz vége” (Ésaiás 9:6, 7; 11:1–5).
4 Igen, Jehova ígérete olyan uralom, amely igazságot szolgáltat és békét hoz. A Biblia ezt az uralmat Isten Királyságának nevezi. Milliók imádkozzák: „Mi Atyánk . . . jöjjön el a te Királyságod” (Máté 6:9, 10). Ha te már elmondtad ezt az imát, olyan valóságos kormányzatért imádkoztál − egy mennyei királyságért − , amely békét fog hozni a földre (Zsoltár 72:1–8). De mikor fogja Isten beiktatni ezt a kormányzatot? Hogyan fogja kiválasztani és kiképezni az uralkodóit?
5 Az évszázadok folyamán Isten szándéka fokozatosan kibontakozott. Például feltárta, hogy a Messiás Ábrahám és Jákob nemzetségi vonalán a Júda törzséből fog származni (1Mózes 22:18; 49:10). Majd Isten felállított egy királyságot Izraelben, amely eljövendő dolgok prófétai előképe lett. Izrael teokrácia (isteni uralom) volt. Királyáról azt mondták, hogy „Jehova trónján” ül (1Krónika 29:23). Jehova volt a legfelsőbb tekintély; az ő törvényei és irányadó mértékei kormányozták a nemzetet. Idővel Isten közölte Dávid királlyal, hogy az ő magvából fog származni a maradandó király (Zsoltár 89:20, 21, 29 [89:21, 22, 30, Károli]).
6 Ezek a részletek és a Biblia Izrael történetével kapcsolatos egyéb felvilágosításai fontosak, mivel rámutatnak arra, hogy Isten lefektette az eljövendő királyság biztos, törvényes alapját. Ezzel összhangban Isten később angyalt küldött egy Dávid házából származó szűzhöz a következő üzenettel:
„Fiat szülsz, akit Jézusnak kell nevezned. Ez nagy lesz, és a Legfelségesebb Fiának fogják nevezni, és Jehova Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját. És örökké királyként fog uralkodni Jákob házán és királyságának nem lesz vége” (Lukács 1:28–33).
7 Ez a megjövendölt Messiás, akinek Isten maradandó uralkodást ígért az emberiség fölött. Mit várhatunk el Jézustól mint uralkodótól? Vizsgáljunk meg néhány róla szóló feljegyzést.
8 Jézus állandóan teljes hűséget tanúsított Isten iránt, és mindig kész volt megtenni az akaratát (Zsidók 10:9; Ésaiás 11:3). Egyebek között azzal mutatta ki lojalitását Isten iránt, hogy sok emberi uralkodóval ellentétben nem lehetett őt a gazdagság vagy a tekintély ígéretével megvesztegetni (Lukács 4:5–8). Félelem nélkül kiállt az igazság mellett és nem habozott leleplezni a vallásos képmutatást (János 2:13–17; Máté 7:1–13).
9 Azonkívül Krisztus különösen nagy szeretetet érzett az emberiség iránt, még az életét is odaadta érettük (János 13:34; 15:12, 13). Együttérzéstől indíttatva Jézus betegeket gyógyított, halottakat támasztott fel, és enni adott a rászorulóknak (Lukács 7:11–15, 22; 9:11–17). Hatalma volt a természet erői felett is, amit az emberek hasznára fordított (Máté 8:23–27). Mégis megközelíthető volt; még a gyerekek is jól érezték magukat ennek a szelíd lelkű férfiúnak a társaságában (Máté 11:28–30; 19:13–15).
10 Képzeld el, milyen áldás lesz egy ilyen tulajdonságokkal és képességekkel rendelkező uralkodó! Ilyen nagyszerű kilátással rendelkeznek Jehova imádói.
MENNYEI URALOM
11 Amikor egy római helytartó megkérdezte Jézust a királyságával kapcsolatban, ő azt felelte: „Az én királyságom nem része ennek a világnak” (János 18:36). Jézus szigorúan semleges maradt a nemzetek politikai ügyeivel kapcsolatban, s ezzel példát mutatott követői számára (János 6:15; 2Korinthus 5:20). Azonkívül Isten szándéka nem az volt, hogy a Fia földi székhelyről kormányozzon. Neki a mennyből kellett kormányoznia, ahonnan emberfeletti, egyetemes hatalmat gyakorolhatott.
12 Miután Jézus mindhalálig hűséges maradt Istenhez, az Atyja feltámasztotta őt halhatatlan szellem-személlyé (Cselekedetek 10:39–43; 1Korinthus 15:45). Krisztus megjelent követőinek, s biztosította őket afelől, hogy él és tevékenykedik. Azután Jézus felment a mennybe. Péter apostol erről ezt írta: „Ő Isten jobb keze felől van, mert elment az ő útján a mennybe, akinek angyalokat, hatalmakat és uralmakat vetett alá” (1Péter 3:22; Máté 28:18).
13 Ebben az időben, i. sz. 33-ban Krisztus uralkodni kezdett a keresztény gyülekezet felett, és követői örömmel elismerték uralmát és mennyei állását (Kolossé 1:13, 14). De Isten szándéka nem az volt, hogy Jézus már akkor megkezdje uralmát az emberi világ és a világegyetem felett.
14 Isten időt adott az embereknek, hogy maguk tapasztalják az emberi uralkodás gyümölcseit. Krisztusnak ezért még várnia kellett a Királyság világ feletti uralmának kijelölt idejére. Pál apostol írta: „Ez a férfiú egyetlen áldozatot mutatott be mindörökre a bűnökért és leült Isten jobb keze felől; ettől kezdve arra vár, hogy ellenségei lábai zsámolyává legyenek” (Zsidók 10:12, 13).
15 De ha Jézus a mennyben láthatatlan, honnan tudhatjuk, mikor jön el uralkodása kezdetének ideje? Az előbbi fejezetben már szó volt arról, hogy Jézus egy látható „jelet” adott, amelyről a követői a földön megtudják, mikor érkezett el az az idő (Máté 24:3–31). A háborúk, éhínségek, földrengések, valamint a keresztények üldözése és a Királyság jó hírének világméretű hirdetése, amit az első világháború (1914–1918) óta látunk, azt igazolják, hogy a dolgok rendszerének végén élünk. Ezek az események egyben azt is bizonyítják, hogy Krisztus most már uralkodik a mennyben. A Sátán elleni mennyei háború leírása után ugyanis azt írja a Biblia:
„Most érkezett el a megmentés és az erő, s a mi Istenünk Királysága és az ő Krisztusának hatalma. . . . Ezért örüljetek ti egek és ti, akik abban lakoztok! Jaj a földnek és a tengernek, mert az Ördög lejött hozzátok nagy haraggal, tudva, hogy rövid ideje van” (Jelenések 12:7–12).
16 Igen, Jézus Krisztus most már uralkodik. Ez azt jelenti, hogy már csak egy ’rövid időt’ kell várnunk, amíg hatalmát kiterjeszti, hogy a Királyság összes ellenségeit − beleértve az Ördögöt és az összes emberi kormányzatokat − megsemmisítse (Dániel 2:44). Akkor örvendezhetünk a teokratikus Királyság meg nem szűnő békéjének.
A KIRÁLYSÁG TÁRSURALKODÓI
17 A Biblia még egy további lenyűgöző szempontot tartalmaz a Királysággal kapcsolatban. A Dániel 7:13, 14 leírja, miként kap Isten Fia ’uralkodást, méltóságot és Királyságot’. Aztán a látomás a továbbiakban így szól:
„A Királyságot és az uralmat és a királyságok pompáját az egész ég alatt a Legfelségesebb szentjeinek népe kapta meg. Az ő királyságuk határtalan ideig tartó királyság, és minden uralom nekik szolgál és engedelmeskedik” (Dániel 7:27).
Isten tehát Jézus Krisztus számára társuralkodókról gondoskodott. Ez azt jelenti, hogy egyes emberek a mennybe kerülnek. Amikor Jézus a földön volt megkezdte az olyan férfiak és nők kiválasztását, akik az ő társuralkodói lesznek. Elmondta nekik, hogy elmegy a mennybe helyet készíteni számukra (János 14:1–3).
18 Ez felvilágosít egy olyan dologban, amit sok templombajáró az egész életfolyamán nem ért meg: Egyrészt a Biblia azt mondja, hogy Isten az embereket földi életre szánta, másrészt arról is beszél, hogy az emberek a mennybe kerülnek. Hogyan lehet ezt megérteni? A helyzet az, hogy Isten ígérete szerint egyes emberek a mennybe jutnak, hogy az ő Fiával részt vegyenek a Királyság-kormányzatban. A földnek pedig Paradicsommá kell lennie, amelyet boldog, békeszerető emberek fognak benépesíteni. (Lásd a Zsoltár 37:29; Ésaiás 65:17, 20–25!)
19 Hányan jutnak a mennybe, hogy a Királyságkormányzatban részt vegyenek? Jézus utalt erre, amikor ezt mondta: „Ne félj, kicsiny nyáj, mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja a Királyságot” (Lukács 12:32). Igen, a szám korlátozott. A Jelenések könyvében megtudhatjuk, hogy 144 000 azok száma, akik az ’emberek közül lettek megvásárolva’, hogy a „Báránnyal” (Jézus Krisztussal) uralkodjanak (Jelenések 14:1–5). Ezt nem nehéz megérteni. Még emberi kormányzatokat is választott férfiak és nők testülete alkotja, akik a kormányzás székhelyére, a fővárosba mennek.
20 Isten azonban nem az emberekre bízta annak eldöntését, hogy ki menjen a mennybe. A kiválasztást ő végzi (1Péter 2:4, 5, 9; Róma 8:28–30; 9:16). Amikor Isten Pál apostolt kiválasztotta, kitöltötte rá a szellemét, miáltal Pál meggyőző erővel érezte, hogy ő a „mennyei királysághoz” tartozik (2Timótheus 4:18). Pál azt írta: „Maga a szellem tanúskodik a mi szellemünkkel, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha tehát gyermekek vagyunk, akkor örökösök is: valójában Isten örökösei, Krisztussal pedig társörökösök” (Róma 8:16, 17; 2Korinthus 1:22; 5:5).
21 Isten imádói közül viszonylag kevésnek jut osztályrészül a mennyei élet, mivel Istennek az a szándéka, hogy az embereknek a földön legyen boldog élete. Jézus volt az első, aki felkerült a mennybe (Zsidók 6:19, 20; Máté 11:11). Ezután Isten folyamatosan kiválaszt 144 000 további személyt. Mi történik akkor, ha ez a szám betelik?
22 Miután János apostol látomást kapott azok korlátozott (144 000) számáról, akik a mennyben uralkodnak Krisztussal, egy ’nagy sokaságot’ látott, „amelyet ember nem volt képes megszámlálni” (Jelenések 7:4, 9, 10). Ezeket Isten megőrzi a dolgok jelen rendszerének elpusztulásakor. Ezek egy földi örök élet csodálatos kilátásával fognak rendelkezni, az olyan hithű férfiak kilátásával, amilyen Noé, Ábrahám és Dávid volt, akik meghaltak, mielőtt Isten megnyitotta volna a 144 000 számára a mennyei élethez vezető utat (Cselekedetek 2:34).
MIÉRT BÍZHATUNK EZEKBEN AZ URALKODÓKBAN?
23 Ma az emberek nem nagyon bíznak uralkodóikban. Akik azonban Isten Királyságában fognak uralkodni, egyáltalán nem olyanok, mint a földi uralkodók. Az évszázadok folyamán Isten kiválasztott kipróbált hithű személyeket. Minden lehetséges próba és kísértés alatt szilárdan ragaszkodtak ahhoz, ami helyes és igazságos. Mivel elnyerték Isten bizalmát, miért ne bízhatnánk bennük mi is?
24 Az a körülmény pedig, hogy valamikor emberek voltak, képessé teszi őket arra, hogy megértsenek minket, és együttérezzenek velünk. (Lásd Zsidók 4:15, 16!) Tudják, mit jelent a fáradtság, az aggodalom és az elcsüggedés. Tudják, milyen erőfeszítés kell ahhoz, hogy türelmesebbek, barátságosabbak és könyörületesebbek legyünk. S egyesek közülük nők voltak; ők megértik és ismerik a nők érzelmeit s különleges szükségleteiket ezen a földön (Galata 3:28).
25 Jehova tanúinak milliói tanúskodnak a Krisztusba és társuralkodóiba vetett hitükről, és megmutatják, mennyire valóságos számukra a Királyság. Megteszik azzal, hogy Isten Királyságának lojális alattvalói (Példabeszédek 14:28). Elfogadják és ajánlják a Királyság Bibliában leírt törvényeit, mivel valóban hiszik, hogy a keresztényiség a legjobb életút. Részt vesznek e kormányzat nevelési programjában. A Biblia a legfontosabb tankönyvük, amit a keresztényi kézikönyvekkel és tanulmányi segédeszközökkel együtt használnak. A gyülekezeti összejöveteleken még többet tudnak meg a Királyságról és a keresztényi életről. Azután elmennek ezzel a nevelési programmal másokhoz, s tanítják őket nyilvánosan és otthonukban (Cselekedetek 20:20).
26 Jézus azt mondta, hogy az ’utolsó napok’ jelének egyik vonása az lesz, hogy a „Királyságnak ezt a jó hírét prédikálják az egész lakott földön tanúskodás végett minden nemzetnek, és akkor jön el a vég” (Máté 24:14). Mielőtt Jézus felment a mennybe, kihangsúlyozta tanítványainak, mennyire fontos az, hogy aktívan részt vegyenek ebben a munkában (Máté 28:19, 20; Cselekedetek 1:8).
27 Ma a keresztények felismerik, hogy ebben a hirdető és tanító munkában való részvételükkel fejezhetik ki legjobban Isten és az embertársaik iránti szeretetüket (Márk 12:28–31). Életekről van szó, ezért ez komoly felelősséget jelent (Cselekedetek 20:26, 27; 1Korinthus 9:16). Egyben sok öröm és megelégedés forrása is (Cselekedetek 20:35). Jehova tanúi örömmel segítenek neked, hogy másokat is megismertethess Isten uralkodó Királyságával.
[Tanulmányozási kérdések]
Milyen kívánatos célkitűzéseket nem tudnak megvalósítani az emberi kormányzatok? (1., 2.)
Honnan tudjuk, hogy Isten gondoskodik egy olyan kormányzatról, amely megvalósítja a békét? (3., 4.)
Milyen lépéseket tett Isten a Királyság felállításával kapcsolatban? (5., 6.)
Miből lehetünk biztosak abban, hogy Jézus kiváló uralkodó lesz? (7–10.)
Honnan tudjuk, hogy Jézus nem a földön fog uralkodni? (11., 12.)
Milyen bizonyíték utal arra, hogy mikor kezdett Krisztus uralkodni az emberiség felett? (13–16.)
Kik fognak uralkodni Jézussal a Királyságban? (17., 18.)
Hányan jutnak a mennybe, és miért nem kerül oda minden ember? (19–22.)
Miért bízhatunk ezekben a társuralkodókban? (23., 24.)
Mivel mutathatjuk meg, hogy támogatjuk a Királyságot? (25–27.)
[Kiemelt rész a 151. oldalon]
„A világbéke valódi megalapozásának csődjét . . . közvetlenül a nemzetek, különösképpen a nagy nemzetek vonakodására lehet visszavezetni, mert nem akarnak elismerni egy olyan tekintélyt, amely megmondja, mit tegyenek a nemzetközi arénában.
Ez tehát ma az alapvető kérdés: Hogyan lehet egy olyan világhatóságot felállítani a béke megőrzése érdekében, amely a világ összes népeinek bizalmát élvezi?” (Norman Cousins, a „Saturday Review” szerkesztője).
[Kiemelt rész a 159. oldalon]
BESZÉLJÜNK TÁRGYILAGOSAN A KORMÁNYZATRÓL
„Fegyvereink fütykös, ólmosbot, lánc és pisztoly voltak”, mondta Stelvio, aki az 1970-es években Dél-Európa egyik politikai aktivistája volt. Titkos táborokban, amelyek hasonlóak voltak a katonai táborokhoz, megtanulta, hogyan lehet népirtást szervezni és városi háborút vezetni.
De néhány év múlva változás történt. Jehova egyik tanúja látogatást tett Stelvio lakásán − Bibliát tanított. Az eredmény? „A szemeim megnyíltak, és felismertem, hogy nacionalizmus és politikai csoportosulások osztják meg az embereket. A Bibliából megtudtam, hogy Isten egyetlen emberből alkotta meg az emberiség minden nemzetét, hogy lakjanak az egész földön (Cselekedetek 17:26). Ennek a felismerésnek összetartó ereje van. Megóv attól, hogy gyűlöljem a politikailag másként gondolkozó embereket.”
Ez a korábban erőszakos aktivista hozzátette: „Újból és újból felteszem magamnak a kérdést: Hogyan is tudhatná az ember a politika segítségével a problémáit megoldani, amikor maga a politika osztja meg az embereket? Ahhoz, hogy egység legyen az emberek között, meg kell szűnniük a megosztottságot előidéző okoknak. Jehova tanúi között láttam, hogy a fekete és a fehér ugyanabban a vízben merítkezett alá; hogyan szűntek meg gyűlölni egymást Írországban egykori katolikusok és protestánsok; hogyan tartottak összejövetelt arabok és zsidók a hatnapos háború idején. Megtanultam szeretni azokat, akiket egykor gyűlöltem.
Senki sem mondhatja, hogy az Isten Királysága, amelyre Jehova tanúi vágynak, csupán utópia, mert már van egy olyan nemzetközi közösség, amelyet ez a Királyság egyesít. A bibliai alapelvek alkalmazása során a tanúk olyan eredményt értek el, amilyet egyetlen más vallásos, politikai vagy szociális csoport sem tudott megtenni.
Azoknak, akik − mint korábban én is tettem − igazságosságért, békéért és szociális rendért küzdenek, azt mondom: ’legyetek tárgyilagosak, ismerjétek el, hogy az ember képtelen elérni ezt a célt. Ezzel szemben nézzétek Jehova tanúit. Nemde legyőzték a háború, a politikai megosztottság, a faji megkülönböztetés, a béke és az egység problémáit? Az emberek emberekben bíznak, és problémáik vannak. Jehova tanúi viszont Isten Királyságának rendelik alá magukat és megoldották az élet legnagyobb problémáit.’”
