1. fejezet

Lehet-e igazán boldogan élni?

„Csodálatos az élet!” Így érez az ember, ha boldog. De legyünk őszinték: az élet nem mindig ilyen. Vannak problémák. Olykor annyira felhalmozódnak és olyan súlyosak, hogy az igazi boldogság csupán álomnak tűnik. Vajon így kell ennek lennie?

² Te is tisztában vagy azzal, hogy a boldog élet több tényezőtől függ. Ahhoz, hogy örülhessünk az életnek, elegendő táplálékra, megfelelő ruházatra van szükségünk. Kell egy otthon is, ahol biztonságot és nyugalmat találhatunk. És ezek még csak az alapvető dolgok. A kellemes társaság és a jó egészség szintén fontos.

³ De még ha bizonyos mértékben mindezekkel rendelkezünk is, még mindig vágyódhatunk az igazi boldogság után. A munka, amelyet végzünk, vagy a körülmények, amelyek között végezzük azt, tönkretehetik elégedettségünket. Azonkívül sok családban feszültség van a férj és a feleség vagy a szülők és a gyerekek között. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy mindannyian ki vagyunk téve a megbetegedés vagy a hirtelen halál veszélyének. Gondolod, hogy lehetséges olyannyira úrrá lenni ezeken a nehézségeken és egyéb problémákon, hogy az ember igazán megelégedettségre találjon? Okunk van arra, hogy ezt elhiggyük. Ahhoz azonban, hogy boldogok legyünk, szükségünk van arra, amivel nem  mindenki rendelkezik: ez pedig az, hogy az életnek értelme legyen.

⁴ Ha igazán boldog akarsz lenni, kell hogy értelme legyen az életednek. S. M. Jourard professzor írja a The Transparent Self című könyvében:

„Az ember addig él, amíg úgy érzi, hogy az életének van értelme és értéke, s amíg van miért élnie . . . Mihelyt eltűnik élményei közül az értelem, az érték és a remény, élete kezd megszűnni; kezd meghalni.”

Ezt a folyamatot még az iparban is kezdik felismerni. Egy kanadai tanulmányban, amely a munkahelyi igazolatlan távolmaradásokról szól, ezt olvashatjuk:

„Az emberek értelmet keresnek az életükben, és nem elégszenek meg többé azzal, hogy nélkülözhető, arcnélküli fogaskerekek legyenek a társadalom gépezetében” (Atlas World Press Review).

⁵ Ez érthetővé teszi azt is, hogy sok gazdag ember miért nem boldog. Igaz ugyan, hogy esznek, isznak, családjuk van, élvezik az élet különböző örömeit és kényelmét. De úgy érezhetik, hogy mindez sok állatról is elmondható. Az élet tehát ennél többet jelent.

⁶ Még a hosszú élet sem jelent megoldást. Sok idős ember tapasztalatból tudja, hogy a hosszú élet mennyire unalmas, ha nem érezzük, hogy hasznos munkát végzünk és szükség van ránk. Te is tapasztaltál már ilyet?

⁷ Az élet nemes céljának hiányát nem csak az idősebb emberek érzik. A japán Daito-Bunka Egyetemen végzett közvélemény-kutatás eredménye alapján kiderült, hogy 1 500 diák közül a nők 50 százaléka és a férfiak 34 százaléka már foglalkozott az öngyilkosság gondolatával. Miért? Elsősorban „az élet értelmetlensége” miatt. Európában, Amerikában és Afrikában talán más a helyzet? Az öngyilkosságok számának világméretű növekedése arra mutat, hogy  egyre több a boldogtalan ember, aki az élettől már semmit sem vár.

⁸ Mi talán még nem vagyunk ennyire kétségbeesve. Talán úgy találjuk, hogy nehézségeink ellenére bizonyos fokig boldogok lehetünk. Mégsem hallgathatjuk el a felmerülő kérdéseket: Vajon van-e igazán értelme az életnek? Hogyan lehetnék tartósan boldog?

⁹ Sok évszázaddal ezelőtt egy király megfigyelte az emberi törekvéseket − a családalapítást, a jólét elnyerését, a jobb képzettség megszerzését, a jó ételek élvezését és látványos épületek felépítését. Ezek kellemes dolgoknak mondhatók. A király mégis úgy találta, hogy ugyanakkor sok bosszúsággal járnak. Azt kérdezte:

„Mit kap az ember végezetül minden kemény munkájáért és szívének buzgóságáért, amellyel keményen dolgozik a nap alatt? Mert minden napján fájdalmat és bosszúságot jelent foglalatossága, és még éjszaka sem nyugszik meg a szíve. Ez is csak hiábavalóság.” *

 ¹⁰ Az ilyen törekvések hiábavalóságát húzza alá később a fent említett király, amikor leírta, mi vár az emberre nem is olyan nagyon sok életév után. A látás gyengül, a karok és lábak elernyednek, a fogak elkopnak vagy kihullanak, az alvás nyugtalanná válik, végül pedig eljön a halál. *

¹¹ Ezért még ha úgy gondoljuk is, hogy az ember megtalálhatja élete során az igazi boldogságot, akkor is zavarba ejtő kérdésekbe ütközünk, különösképpen a mi időnkben. Miért? Nos, a lapszerkesztő Vermont Royster azt írta, hogy az ember alig 50 év alatt jelentősen megnövelte tudását és technikai képességét, de aztán hozzáfűzte:

„Itt valami szokatlanul furcsa dologról van szó. Ha magát az embert, a problémáit, a világegyetemben elfoglalt helyét vesszük szemügyre, akkor nem sokkal vagyunk előbbre, mint az idő kezdetén. Még mindig nyitva áll a kérdés, kik vagyunk, miért vagyunk, és hová megyünk” (Science Digest).

¹² Természetesen félretolhatnánk ezeket a kérdéseket és egyszerűen csak ’örülhetnénk az életnek’. Sokat beszélhetnénk arról, hogyan lehetne a problémák ellenére is élvezetet találni az életben. De hát nem lenne reális dolog színlelt, önámító életet élni. * Életünknek akkor lenne igazi értelme és alapja az igazi boldogsághoz, ha megérthetnénk, „kik vagyunk, miért vagyunk és hová megyünk”. Lehetséges ez?

¹³ Komolyan gondolkodó emberek gyakran arra a következtetésre jutottak, hogy a válasz attól az alapvető kérdéstől függ: ’Van-e Isten?’ Ha van Isten, akkor logikus feltételeznünk, hogy ő tudja, honnan származunk, miért vagyunk és hová megyünk. Továbbá  azt is tudja, miért van a gonoszság, véget ér-e valaha, s ha igen, hogyan. Azt is tudja, mit tehetünk annak érdekében, hogy boldogabb és értelmesebb legyen az életünk. A kérdés tehát az: ’Van-e Isten?’

[Lábjegyzetek]

[Tanulmányozási kérdések]

Mire van szükség ahhoz, hogy az életünk igazán boldog legyen? (1–10.)

Milyen kérdések merülnek fel az élettel kapcsolatban, és milyen szerepet játszik ezekben az istenhit? (11–13.)

[Kiemelt rész a 7. oldalon]

VAJON ÉRDEMES ÉLNI?

Egy francia nő, Michele elmondja, hogy elhagyta otthonát és hozzátartozóit, „hogy megszabaduljak a képmutató világtól és a kiábrándító környezetemtől”. Aztán . . .

„Erkölcstelenséggel, kábítószerekkel és veszélyes emberekkel kerültem kapcsolatba. Nyomomban volt a rendőrség és az lnterpol. Majdnem a leánykereskedelem áldozata lettem. Miközben egyik helyről a másikra kóboroltam, magyarázatot keresve létezésünkre, különböző szektákkal kerültem kapcsolatba. De úgy találtam, nem érdemes élni. Feleslegesnek éreztem magam, és csak a halálra gondoltam.”

[Kiemelt rész a 9. oldalon]

EGY TANÁCSTALAN FÉRFI

Yamamoto, egy japán férfi elmondja:

„Amikor néhány éve a főiskola felvételi vizsgáira készültem, hosszasan elgondolkoztam az élet értelméről és céljáról. Minél több filozófiai könyvet tanulmányoztam át, annál inkább elkedvetlenedtem. Miután megfeleltem a vizsgán, beléptem egy politikai pártba. De amikor megláttam, mennyi minden rossz van körülöttem, ismét felmerült bennem a kérdés: ’Mi célja van az életnek?’”

Nem talált kielégítő válaszokat azokban az emberi filozófiákban, amelyek nyilvánvalóan nem oldották meg az emberiség problémáit. Történelmi tanulmányai és politikai tapasztalatai alapján úgy látta, hogy egyetlen emberi kormányzat sem ismeri a megoldást. Az ember mindenféle kormányzati formával próbálkozott már, de az élet értelmének kérdése továbbra is fennáll. A japán férfi így folytatja:

„Kétségbeesetten hajszolni kezdtem az élvezeteket. De hamarosan rájöttem, ez is mennyire értelmetlen. Végül arra a következtetésre jutottam, hogy a válasz az élet okára és értelmére vonatkozó zavaros kérdéseimre attól függ: ’Van-e Isten, vagy nincs?’”

 [Egész oldalas kép a 4. oldalon]