14. fejezet

Miért tűri el Isten a gonoszságot?

HA KIRABOLNÁK, meggyaláznák vagy meggyilkolnák egy barátodat és a bűnössel nem történne semmi, nem éreznél-e felháborodást, fájdalmat és haragot? Az ilyen gonosztettek és igazságtalanságok csupán csekély megnyilvánulásai annak, ami az emberiséggel történt.

² A történelem nem más, mint brutális háborúkról, nyomasztó szegénységről, bűnözésről és elnyomásról szóló hosszú eseménysorozat. Mindez oda vezetett, hogy egyesek kétségbe vonták Isten létezését. Nekünk viszont meggyőző bizonyítékaink vannak a Teremtő létezéséről (Zsidók 3:4; Róma 1:20). De hát a gonoszság is létezik! Emiatt még az Istenben hivők közül is sokakban felmerül a kétség: „Törődik-e velünk Isten egyáltalán?” Azt kérdezik: „Ha  Isten törődik velünk, miért engedte meg oly sokáig a gonoszt?”

³ Filozófusok és lelkészek gyakran foglalkoztak ezzel a témával, de nem tudtak megnyugtató választ adni. Mit mond maga Isten?

ISTEN VÁLASZA: „TÖRŐDÖM VELÜK”

⁴ Saját tapasztalatunk alapján meg tudjuk érteni a héber Habakuk próféta magatartását a gonoszság és az igazságtalanság láttán. Ő olyan időben élt, amikor a zsidók sok helytelenséget követtek el, amelyek komolyan aggasztották Habakukot, és arra indították, hogy megkérdezze Istent:

„Miért láttatsz velem hamisságot és szemléltetsz nyomorgatást? Pusztítás és erőszak van előttem, per keletkezik és versengés támad. Azért inog a törvény és nem érvényesül az igaz ítélet, mert gonosz hálózza be az igazat, ezért származik hamis ítélet!” (Habakuk 1:3, 4, Károli).

Bár Habakuk meg volt győződve Jehova igazságosságáról, mégis lesújtotta a népe közt fellelhető erőszakosság és igazságtalanság. Ugyanakkor abban az időben garázdálkodtak a babiloniak, rettegésben tartva és kifosztva más népeket. Úgy látszott, gonoszság uralkodik mindenütt. Habakuk próféta azon csodálkozott, hogy Isten, aki mindezt látta, miért nem tett semmit (Habakuk 1:13).

⁵ Jehova egy látomásban meggyőzte Habakukot, hogy a gonoszok szemmel látható jóléte csupán időleges. Isten nemcsak látta, mi történik, hanem igenis törődött az eseményekkel. Ő „kijelölt időt” rendelt arra, hogy érvényt szerezzen az isteni igazságnak. Még ha az emberek ezt késlekedésnek tartották is, Jehova arról biztosította Habakukot: „Feltétlenül valóra válik. Nem késik el” (Habakuk 2:3).

⁶ Törődésének további bizonyítékául Isten felhívta Habakuk figyelmét egy olyan dologra, amivel az  embereknek szembe kell nézniük. Jehova azt mondta: „Az igazságos viszont a hűsége miatt marad életben” (Habakuk 2:4). Vajon eleget tesz Habakuk a követelménynek s helyesen és erkölcsösen cselekszik-e, függetlenül attól, amit a körülötte levő többiek tesznek? Hinnie kellett abban, hogy Isten a „kijelölt időben” cselekedni fog.

⁷ A történelem elmondja nekünk, mi történt. Amikor az idő elérkezett, Isten véget vetett a zsidók között az erőszakosságnak és az igazságtalanságnak. Az országot meghódították és sokakat száműzetésbe hurcoltak. Később Isten leszámolt Babilonnal. Amint Jehova azt előre közölte a prófétái által, a médek és a perzsák Cyrus vezetésével legyőzték a látszólag teljhatalmú Babilont (Jeremiás 51:11, 12; Ésaiás 45:1; Dániel 5:22–31).

⁸ Ez a kicsiny méretű példa bemutatta azt, hogy a Teremtőnk nem huny szemet a gonoszság fölött. Tud róla és nem hagyja figyelmen kívül, törődik a dolgok kimenetelével. (Lásd 1Mózes 18:20, 21; 19:13!) Ha ez így van, akkor miért engedte meg Isten mindmáig a gonoszságot? Ahhoz, hogy megértsük a Biblia logikus magyarázatát, vissza kell térnünk az emberiség problémáinak kezdetéhez.

EGYETEMES VITAKÉRDÉSEK MERÜLNEK FEL

⁹ Az 1Mózes 3. fejezete beszámol arról, hogy Sátán kérdést tett fel Évának az Isten parancsa iránti engedelmességére vonatkozóan, amely parancs kimondta, hogy egy különlegesen kijelölt fáról nem ehetnek. Éva azt válaszolta, hogy az engedetlenség halálbüntetéssel járna. Sátán azonban azt válaszolta:

„Biztosan nem haltok meg. Mert Isten tudja, hogy azon a napon, amelyen esztek arról, feltétlenül megnyílnak a  szemeitek és feltétlenül Istenhez hasonlókká lesztek, megismeritek a jót és a rosszat” (1Mózes 3:1–5).

Sátánnak ez a kihívása Isten minden teremtményét, embereket és angyalokat egyaránt érintő vitakérdéseket vetett fel.

¹⁰ Először is Sátán Isten őszinteségét vonta kétségbe. Gondoljuk csak meg, mi mindent jelent ez! Ha Isten ebben az esetben nem lett volna szavahihető, megbízhatnánk-e benne bármilyen más dologban? Vajon nem kételkednének-e mennyei és földi teremtményei mindig abban, amit Isten mond nekik? Ma tudjuk, mennyire gyanakvók az emberek a hazugságokkal uralkodó politikusokkal szemben. (Lásd Zsoltár 5:9 [5:10, Károli]!)

¹¹ Sátán állítása, miszerint Isten becsapja a teremtményeit − megvon, visszatart tőlük olyan dolgot, ami előnyös lenne számukra − , szintén felveti a vitakérdést: Megilleti-e Istent az uralkodás joga? Isten kormányzásmódja jogosságának kérdése az egész világegyetemet érinti.

¹² Ezen túlmenően Sátán azt állította, hogy az emberek Isten nélkül is képesek boldogulni, képesek rá és kell is, hogy önmagukat irányítsák. Emberek és angyalok szembekerültek a kérdéssel: Képesek-e az emberek ügyeiket Istentől függetlenül eredményesen intézni?

¹³ Ezeket a súlyos erkölcsi vitakérdéseket végérvényesen tisztázni kellett. A megoldás, amelyet Isten választott, világosan kifejezésre juttatja bölcsességét, valamint a jelenlegi és jövőbeni jólétünk iránti érdeklődését. Isten elegendő időt adott arra, hogy minden értelmes teremtménye meggyőződhessen a tényekről. Ahhoz, hogy a dolgot helyesen megértsd, gondold el, mit tennél akkor, ha valaki a nyilvánosság előtt azt állítaná, hogy családi zsarnok  vagy, hazudsz, és megrettentéssel szerzel tekintélyt. Egy bizonytalan ember talán élénken tiltakozna, vagy még meg is támadná a rágalmazót. Ha azonban biztosan tudod, hogy az állítása hamis, úgy is tisztázhatod a kérdést, hogy mindenki számára időt biztosítasz ahhoz, hogy megfigyeljék bánásmódodat, és a családodra gyakorolt jó hatást (Máté 12:33).

¹⁴ És mit mutattak idővel a tények az Édenben felmerült vitakérdésekre vonatkozóan? Amint arra Isten előre figyelmeztetett, az emberi engedetlenség öregedéshez, betegséghez és halálhoz vezetett. Isten figyelmeztetése tehát őszinte volt, és nem lehetett kétségbe vonni uralmának jogosságát. Az is bebizonyosodott, hogy az ember képtelen saját irányadó mértékeket felállítani, s irányítani magát Istentől függetlenül. Egyetlen emberi kormányforma sem tudta megakadályozni a háborúkat, a korrupciót, az elnyomást, a bűnözést és a jogtalanságot. Ez alátámasztja a bibliai állítás helyességét: „Nem tartozik a földi emberre az útja. Nem tartozik a járókelő emberre még lépteinek irányítása sem” (Jeremiás 10:23). Azonkívül az idők folyamán bebizonyosodott, hogy az ember képtelen véget vetni a szenvedésnek, sőt ellenkezőleg, gyakran ő maga az oka annak.

¹⁵ Az ezek miatti szenvedést azok az őszinte emberek is érzik, akik készségesen alárendelik magukat Isten uralmának és irányadó mértékeinek. Miattuk fog Isten fellépni azok ellen, akik gonoszul cselekszenek, amint azt Habakuk könyve szerint már kicsiny méretekben megtette. Jehova eltávolítja a mennyből és a földről a gonoszság és a szenvedés minden egyes előidézőjét. Amint Isten közölte Habakukkal, erre ’kijelölt ideje’ van. Biztosak lehetünk abban, hogy az ő ígérete „feltétlenül valóra válik. Nem késik el” (Habakuk 2:3).

 FORDÍTSUK JAVUNKRA A RENDELKEZÉSRE ÁLLÓ IDŐT

¹⁶ Amikor arról van szó, hogy Isten miért engedte meg a gonoszságot, sokan csak az emberek szenvedésére gondolnak. Elkerülik a figyelmüket azok a fontos vitakérdések, amelyek tisztázása éppen folyamatban van. Nem ismerik fel továbbá, milyen hasznuk származik abból, hogy Isten elegendő időt adott a vitakérdések tisztázására (2Péter 3:9).

¹⁷ A dolog tisztázására Isten által meghatározott idő lehetővé tette azt, hogy megszülethessünk. Minden szépet és örömet Isten türelmének köszönhetünk. És lehetőségünk van bebizonyítani Isten iránt érzett szeretetünket és lojalitásunkat. Kihívásában Sátán azt állította, hogy egyetlen ember sem marad hű Istenhez, senki nem lesz, akiről Isten azt mondhatná: „Nincs senki hozzá hasonló a földön, feddhetetlen és becsületes ember, istenfélő és elfordul a rossztól.” Ezt olvashatjuk a Bibliában Jób könyve 1. és 2. fejezetében. Az egyenes és becsületes Jóbról az Ördög azt állította: „Vajon semmiért féli Jób az Istent?” Sátán kijelentette, hogy Jób önző céllal teszi ezt, mivel Isten jóléttel ajándékozta meg. Ha azonban Jób elveszítené azt, megátkozná Istent (Jób 1:7–12). Vajon képes a Sátán minden embert elfordítani Istentől?

¹⁸ Isten megengedte, hogy Sátán sok szerencsétlenséggel sújtsa Jóbot. Jób elvesztette gazdagságát. Gyermekei elpusztultak. Őt magát utálatos betegség sújtotta. Bár Jób nem tudta, hogy Sátán támadásának különleges célpontja lett, mégis hű maradt Istenhez (Jób 27:5). Meg volt győződve arról, hogy Jehova nem felejti el őt, sőt, a Teremtő feltámaszthatja, ha meg kellene halnia (Jób 14:13–15). Jehova sohasem hagyja cserben lojálisait. Egy idő múlva  közbelépett és jóvátette a Sátán által okozott károkat. Jób egészsége helyreállt. Felesége megajándékozta őt tíz még szebb gyerekkel, nagy jólétben élt és hosszú életű lett. Olvasd el a Jób 42:10–17 biztató szavait!

¹⁹ Ez a beszámoló is segít felismerni azt, hogy Isten miért engedte meg a gonoszságot. Így bebizonyosodott, hogy egyesek az élet problémái ellenére is szeretik Istent, és próbáik alatt lojálisak maradnak hozzá. Önmagunknak is fel kell tenni a kérdést: „Így teszek én is a szenvedések idején? Szeretnék-e, miként Jób, hozzájárulni a Sátán által felvetett kihívás tisztázásához?” (Példabeszédek 27:11). Jób könyve alapján bízhatunk abban, hogy Isten jóvá tudja tenni mindazt a szenvedést,  ami az embereket az idő alatt sújtja, amíg ő a gonoszságot eltűri. (Lásd 2Korinthus 4:16, 17!)

²⁰ Ahogy Isten figyelemmel kísérte és elismerte Jóbot és Habakukot, ő ma éppen úgy felfigyel azokra, akik a gonosz állapotok között is lojálisak maradnak hozzá és megjutalmazza őket (Malakiás 3:16–18).

SZERETNÉL AKKOR ÉLNI, AMIKOR GONOSZSÁG MÁR NEM LESZ TÖBBÉ?

²¹ A Biblia biztosít minket arról, hogy Isten helyre akarja állítani a paradicsomi állapotot a földön. A föld olyan lesz, amilyen akkor volt, amikor Ádám és Éva még nem váltak hűtlenekké (Lukács 23:43; Jelenések 21:4, 5). Akkor maradéktalanul beteljesednek a Biblia itt következő és ezekhez hasonló ígéretei:

„Gonosz nincs többé, keresed a helyét, és sehol sem találod. A szelídek ellenben uralják a földet, és élvezik a béke teljességét” (Zsoltár 37:10, 11, Katolikus Biblia 1973; Példabeszédek 24:1, 20).

²² Sokan panaszkodnak a gonoszság és a szenvedés miatt, sőt Istent teszik érte felelőssé. De hát valóban azt akarják, hogy megszűnjön a gonoszság, vagy csak a következményeit szeretnék elkerülni? Sok szenvedést okoz az ember önmagának; learatja, amit elvetett (Galata 6:7; Példabeszédek 19:3). Az erkölcstelenség nemi betegséghez, magzatelhajtáshoz, váláshoz vezet. A dohányzás tüdőrákot idéz elő. Az iszákosság és a kábítószerélvezet árt a szívnek és az agynak. A közlekedési szabályok megsértése végzetes balesetekhez vezet. Akik azt mondják: „Miért engedi meg Isten a gonoszságot? Mikor fog végre véget vetni ennek?”, valóban szeretnék is, ha Isten ezt megtenné? Ha ő most azonnal cselekedne, s megakadályozná az embereket abban, hogy ilyen  helytelen dolgokat tegyenek, sokan amiatt panaszkodnának, hogy korlátozza a szabadságukat.

²³ Azzal, hogy Isten eltűri a gonoszságot, nyilvánvaló lesz, hol foglalunk állást, mi van a szívünkben. Isten azt mondta Habakuknak: „Az igazságos viszont a hűsége miatt marad életben.” Ehhez szükség van arra, hogy gyűlöletet érezzünk aziránt, amit Isten rossznak vagy gonosznak tart (Habakuk 2:4; Zsoltár 97:10). Ha így élünk, talán nem leszünk népszerűek néhány ismerős vagy szomszéd előtt (1Péter 4:3–5). Jób és Habakuk készségesen különváltak környezetüktől, hogy lojálisak maradjanak Istenhez és elnyerjék tetszését. Ma pedig Jehova tanúinak milliói tanúsítják, hogy ez lehetséges, és így gazdagabb és nyugalmasabb lett az életük.

²⁴ Akik ezt az életutat követik, azok maguk is bebizonyítják, hogy a Sátán nagy hazug. Bebizonyítják, hogy az emberek képesek hűek maradni Istenhez, és meg vannak győződve az ő kormányzatának jogosságáról és igazságosságáról. Isten pedig tudja, hogy ilyen emberekre rábízhatja a földi Paradicsom helyreállításának gondját. Akkor öröm lesz az élet, mivel a múlt minden szenvedése és gonoszsága feledésbe merül. Úgy elfelejtjük azokat, mint azt a fájdalmat és szenvedést elfelejtettük, amit gyerekkorban éreztünk, ha a térdünket leütöttük (Ésaiás 65:17; János 16:21).

²⁵ Ez csodálatos kilátás! Segít meglátni azt, hogy Jehova Isten az ő örökké tartó elhatározásának megvalósításában csak rövid ideig tűri el a gonoszságot. A jogi és erkölcsi vitakérdéseket egyszer s mindenkorra megnyugtatóan elrendezi.

²⁶ De még ha megértjük is, miért tűri el Isten a gonoszságot, joggal szeretnénk tudni: Mikor lesz vége? Mikor jön el Isten „kijelölt ideje”, hogy világszerte véget vessen a gonoszságnak? Vizsgáljuk meg most ezeket a kérdéseket!

[Tanulmányozási kérdések]

Miért ésszerű megvizsgálni azt, amit a Biblia a gonoszságról mond? (1–3.)

Mit tanulhatunk erről a dologról Habakuktól? (4–8.)

Hogyan merültek fel Édenben egyetemes vitakérdések? Melyek ezek a vitakérdések? (9–12.)

Hogyan lehet tisztázni a vitakérdéseket? (13–15.)

Hogyan érint minket egy szintén tisztázásra szoruló vitakérdés? (16–20.)

Milyen jövőt ígér a Biblia? Mit jelent ez számunkra? (21–23.)

Hogyan fordíthatjuk maradandóan javunkra azt, hogy Isten napjainkig eltűrte a gonoszságot? (24–26.)

[Kiemelt rész a 131. oldalon]

Dr. W. R. Inge, a londoni Szent Pál Katedrális esperese, évekkel ezelőtt ezt mondta:

„Egész életemben arra törekedtem, hogy megtaláljam az élet célját. Három problémára kívántam választ kapni, amelyeket mindig is alapvetőnek tartottam: az örökkévalóság problémájára, az emberi személyiség problémájára és a gonoszság problémájára. Kudarcot vallottam. Egyiket sem tudtam megoldani.”

[Kép a 137. oldalon]

A szenvedés nem fordította Jóbot Isten ellen; kitartott és elnyerte Isten áldását