11. fejezet

Miért van betegség és halál?

BÁRMIT teszünk is az egészségünkért, mégis megöregszünk, megbetegszünk, s végül meghalunk. Ez alól senki sem kivétel. Még az istenfélő emberek sem (1Királyok 1:1; 2:1, 10; 1Timótheus 5:23). Mi az oka ennek?

² Testünk úgy tűnik, sokkal hosszabb ideig képes a tönkrement sejteket pótolni, mint ahogy az a jelen körülmények között megtörténik. Az agy befogadóképessége is sokkal nagyobb, olyan, amit akár sok nemzedék életidején át is ki tudnánk használni. De hát miért van ez így, ha egyáltalán nem tudjuk kihasználni az ilyenfajta lehetőségeket? Még a tudósok sem tudnak magyarázatot adni arra, hogy miért kell megöregednünk, megbetegednünk és meghalnunk. A Biblia azonban ad magyarázatot.

A BETEGSÉG ÉS A HALÁL OKA

³ Pál apostol a helyes irányba vezet minket, amikor  azt mondja: „Ádámban mindnyájan meghalnak” (1Korinthus 15:21, 22). Pál itt az Ádámról és Éváról szóló bibliai beszámolóra hivatkozik, amelynek igazságát Jézus is megerősítette (Márk 10:6–8). A Teremtő egy kerthez hasonló otthonban helyezte el az első emberpárt, és akaratával összhangban egy végtelen, csodálatos életet helyezett számukra kilátásba. Különféle fák és növények bőségben ontották az egészséges táplálékot. Ádám és Éva pedig tökéletesek voltak, testileg-szellemileg hibátlanok, és semmi ok nem volt arra, hogy bármiféle olyan káros elváltozás következzen be, ami manapság az embereket sújtja (5Mózes 32:4; 1Mózes 1:31).

⁴ Az első emberpár csak egyetlen dologban állt korlátozás alatt. Isten azt mondta: „Ami a jó és rossz tudásának fáját illeti, arról ne egyél, mert amely napon eszel arról, bizony meghalsz” (1Mózes 2:17). Ennél a korlátozásnál be kellett bizonyítaniuk, hogy elismerik Isten tekintélyét annak eldöntésében, hogy mi jó és rossz az embereknek. Később mégis saját mértéket állítottak fel a jó és rossz eldöntésére (1Mózes 3:6, 7). Azzal, hogy nem engedelmeskedtek Isten kifejezett parancsának, elkövettek valamit, amit a Biblia „bűnnek” nevez. Mind héber, mind görög nyelven a „bűnt elkövetni” szó azt jelenti: „[célt] téveszteni”. Ádám és Éva eltévesztették vagyis elvétették a tökéletes engedelmesség célját. Nem tükrözték többé vissza Jehova tökéletességét, és Isten jogos ítéletét vonták magukra (Lukács 16:10).

⁵ Ádám és Éva bűne rájuk és miránk egyaránt kihatott. De miért hatott ki ránk is? A helyzet az, hogy Isten a halálos ítéletet nem hajtotta azonnal végre rajtuk. Mindarra tekintettel, ami kockán forgott, Isten megadta az első emberpár számára azt a lehetőséget, hogy gyermekeik szülessenek. Ádám és Éva azonban többé már nem voltak tökéletesek;  amikor vétkeztek, testileg és szellemileg hanyatlani kezdtek. Ezért a gyermekeik sem lehettek tökéletesek (Jób 14:4). Ma ezt a helyzetet egy olyan házaspárral tudnánk szemléltetni, ahol egy örökletes rendellenesség átszármazik a gyerekekre. Mindannyian örököltük a bűn „rendellenességét”, mivel mindannyian a tökéletlen első emberpártól származunk. Pál megmagyarázta, hogy „egy ember [Ádám] által jött be a világba a bűn és a bűn által a halál, és ilyenformán a halál minden emberre átterjedt, mert mindannyian vétkeztek” (Róma 5:12; Zsoltár 51:5 [51:7, Károli]).

⁶ Akkor tehát reménytelen volt a helyzet? Mind a történelem, mind a Biblia bizonysága szerint ez így lenne, ha az emberre lett volna bízva a dolgok helyrehozatala. Egyszerűen képtelenek lennénk önmagunktól megtisztulni a bűn szennyétől, vagy elfordítani magunkról Isten ítéletét. Segítség − ha van ilyen − csak Istentől jöhet. Vele szemben követtek el törvényszegést, ezért neki kellett meghatároznia, hogyan nyerhet az igazságosság tökéletes elégtételt s hogyan szerezhető szabadulás. Jehova Isten azzal tanúsított ki nem érdemelt kedvességet, hogy megmentésről gondoskodott Ádám és Éva leszármazottai számára, beleértve minket is. A Biblia feltárja ezt a gondoskodást és azt is, hogyan fordíthatjuk javunkra.

⁷ A következő Írásszövegek segíthetnek ezt megérteni:

„Isten oly nagyon szerette az [emberi] világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hitet gyakorol benne, el ne pusztuljon, hanem örök élete legyen” (János 3:16).

„Az ember Fia [Jézus] sem azért jött, hogy kiszolgálják őt, hanem hogy ő szolgáljon és a lelkét váltságul adja cserébe sokakért” (Márk 10:45).

 „Mindannyian vétkeztek és nem érik el Isten dicsőségének mértékét és ingyen adományként az ő ki nem érdemelt kedvessége nyilvánította ki őket igaznak a Krisztus Jézus által lefizetett váltságdíj alapján. Isten őt − a vérében való hit által − engesztelő áldozatul állította oda” (Róma 3:23–25).

MI A „VÁLTSÁGDÍJ”?

⁸ A fenti szövegek közül kettő is említést tesz „váltságdíjról”. A váltságdíj tulajdonképpen az az ár, amit valaki egy fogoly szabadon bocsátásáért fizet (Ésaiás 43:3). Gyakran halljuk ezt a kifejezést az emberrablás áldozatáért kifizetett pénzzel kapcsolatban. A mi esetünkben az emberiség a fogoly. Ádám eladott minket a bűn rabszolgaságába, aminek következményei a betegség és a halál (Róma 7:14). Milyen árat kellene fizetni az emberiség megváltásáért és hogy életünk mentes legyen a bűn következményeitől?

⁹ Emlékezzünk vissza, hogy a Biblia azt mondja, Jézus az életét adta váltságul (Márk 10:45). Ebből láthatjuk, hogy egy emberi életre volt szükség. A bűne következtében Ádám eljátszotta tökéletes emberi életét. Ahhoz tehát, hogy az ember ismét visszanyerhesse tökéletes életét, egy másik tökéletes ember életére volt szükség, hogy kiegyenlítse vagy visszavásárolja azt, amit Ádám elveszített. Ez a magyarázat arra, hogy miért nem szerezhette meg a váltságdíjat Ádám egyetlen leszármazottja sem. A Zsoltár 49:8, 9 (49:7, 8, ÚV) írja: „Önmagát senki meg nem válthatja, senki sem fizethet az Úrnak váltságdíjat. Az élet ára túl magas volna, meg nem fizetheti senki soha” (Katolikus fordítás, 1973).

¹⁰ A váltságdíj megszerzése céljából Isten a földre küldte tökéletes szellem Fiát a mennyből, hogy emberként megszülessen. Egy angyal feltárta a szeplőtelen szűz Máriának, hogyan biztosíthatta Isten Jézus tökéletességét a megszületésekor: „A szent  szellem reád száll és a Magasságos ereje beárnyékol téged. Ezért a születendőt is szentnek, Isten Fiának fogják nevezni” (Lukács 1:35; Galata 4:4). Mivel Jézusnak nem tökéletlen ember volt az atyja, ezért mentes volt az öröklött bűntől (1Péter 2:22; Zsidók 7:26).

¹¹ Miután Krisztus mint ember Isten akaratával teljes összhangban élt, lemondott tökéletes emberi életéről. Ez olyan élet volt, amellyel Ádám rendelkezett a teremtésekor, így lett tehát Jézus „megfelelő váltságul” . . . mindenkiért (1Timótheus 2:5, 6; 1Korinthus 15:45). Igen, „mindenkiért” megfizette az árat, hogy megvásárolja az egész emberi családot. Ennek megfelelően a Biblia azt mondja, hogy ’áron lettetek megvásárolva’ (1Korinthus 6:20). Ily módon Jézus halála által Istennek alapja lett arra, hogy kiegyenlítse azt, amit Ádám előidézett, bűnt, betegséget és halált hozva az emberiségre. Ez az igazság valóban boldoggá tehet bennünket.

HOGYAN LEHETNEK MEGBOCSÁTVA A BŰNEINK?

¹² Jó tudni a Biblia alapján, hogy Jézus megfizette a váltságdíjat. Mégis van valami, ami megakadályozhatja Isten kedvességének és áldásának elnyerését. Ez az a tény, hogy mi személy szerint is bűnösök vagyunk. Pál azt írta: „Mindannyian vétkeztek és nem érik el az Isten dicsőségének mértékét” (Róma 3:23). Mit tehetünk ez ellen? Hogyan lehetünk elfogadhatók a mi igazságos Istenünk, Jehova előtt?

¹³ Nem remélhetjük Isten elismerésének elnyerését abban az esetben, ha olyan életúthoz ragaszkodunk, amelyről tudjuk, hogy ellentétben áll az ő akaratával. Helytelen kívánságainkat, szavainkat és cselekedeteinket őszintén meg kell bánnunk, aztán pedig igyekeznünk kell alkalmazkodni a Bibliában felállított mértékhez (Cselekedetek 17:30). Szükség  van azonban a múltbeli és a jelenlegi bűneink elfedezésére. Ebben nyújt segítséget nekünk Jézus váltságáldozata. Pál rámutat erre, amikor azt írja, hogy Isten ’engesztelő áldozatul [vagyis bűnt elfedező áldozatul] állította oda a Jézus vérében való hit által’ (Róma 3:24, 25).

¹⁴ Az apostol itt Isten olyan korábbi elrendezésére  hivatkozott, ami Krisztusra utalt, őt árnyékolta elő. Az ókori Izraelben állatáldozatok formájában rendszeresen bemutattak bűnért való áldozatokat a nép érdekében. Egyes személyek bemutathattak áldozatokat különleges vétkek esetében (3Mózes 16:1–34; 5:1–6, 17–19). Isten ezeket a véres áldozatokat elfogadta emberi bűnök engeszteléséül vagy eltörléséül. Ezeknek mégsem volt maradandó, tartós eredménye, mivel a Biblia azt mondja: „lehetetlen, hogy a bikák és bakok vére elvegye a bűnöket” (Zsidók 10:3, 4). Viszont az imádatnak ez a jellege, beleértve a papokat, a templomot, az oltárokat és az áldozatokat, mégis előkép, vagyis az „eljövendő jó dolgok árnyéka” volt, amely magában foglalta Jézus áldozatát is (Zsidók 9:6–9, 11, 12; 10:1).

¹⁵ A Biblia feltárja, mennyire fontos ez a megbocsátás érdekében. Azt olvassuk: „Őáltala van szabadulásunk [Jézus] vérének váltságdíja következtében; vagyis vétkeink megbocsátása” (Efezus 1:7; 1Péter 2:24). Halála tehát nemcsak a megváltást tette lehetővé, hanem bűneink elfedezését is; bűneinkre bocsánatot nyerhetünk. De mi sem lehetünk tétlenek. Miután Krisztus váltságáldozata során megvásároltak minket, vagyis „árat fizettek” értünk, önként el kell ismernünk Jézust Urunknak és Tulajdonosunknak, s engedelmeskednünk kell neki (1Korinthus 6:11, 20; Zsidók 5:9). Következésképpen meg kell bánnunk bűneinket és emellett hinnünk kell Jézus áldozatában.

¹⁶ Ha ezt tesszük, nem kell a megbocsátásra addig várni, amíg Isten a bűn minden következményétől megszabadítja az emberiséget, s véget vet a betegségnek és a halálnak. A Biblia úgy beszél erről a megbocsátásról, mint amelynek már most örülhetünk, ami tiszta lelkiismeretet eredményez számunkra Isten előtt (1János 2:12).

 ¹⁷ Így számunkra Jézus áldozatának ma nagyon is személyes jelentősége van. Ennek alapján bocsáthatja meg Isten elkövetett helytelenségeinket. János apostol feltárja: „Azért írom nektek ezeket, hogy ne kövessetek el bűnt. Ha valaki mégis bűnt követ el, van segítőnk az Atyánál, Jézus Krisztus, az igazságos” (1János 2:1; Lukács 11:2–4). Ez a Biblia egyik fő tanítása, és ez döntő jelentőségű a mi maradandó boldogságunk számára (1Korinthus 15:3).

TE MIT TESZEL?

¹⁸ Te hogyan reagálsz arra, amit a Biblia a betegség és a halál okáról, Jézus Krisztus általi váltságdíjáról és a megbocsátásról mond? Valaki értelemszerűen felfoghatja ezeket a tényeket anélkül, hogy azok eljutnának a szívéig és kihatnának az életére. Nekünk azonban ennél többre van szükség.

¹⁹ Értékeljük-e Isten szeretetét, amiért váltságdíjról gondoskodott? János apostol azt írta: „Isten oly nagyon szerette a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta” (János 3:16). Gondold meg, hogy azok az emberek, akikről itt szó van, Istentől elidegenedett bűnösök voltak (Róma 5:10; Kolossé 1:21). Vajon odaadnád-e a legkedvesebbet a tieid közül olyan emberekért, akiknek többsége nem sokra becsül téged vagy egyáltalán nem törődik veled? Jehova mégis megengedte, hogy szeplőtelen hű Fia, az ő szeretett elsőszülöttje lejöjjön a földre és szembenézzen a megvetéssel, a gyalázattal és a halállal az emberiség megsegítése érdekében. Ez Pált a következők megírására indította: „Isten azzal ajánlja nekünk szeretetét, hogy amikor még bűnösök voltunk, Krisztus meghalt értünk” (Róma 5:8).

²⁰ A Fiú is bebizonyította szeretetét. Amikor eljött az idő, önként megalázta magát, emberré lett.  Rabszolgaként szolgált a tökéletlen emberiség számára, tanította és gyógyította őket. S bár ártatlan volt, vállalta az igazság ellenségeitől származó gúnyolódást, kínzást és a szégyenletes halált. Segít értékelni mindezeket, ha időt fordítasz a Jézus elárulásáról, kihallgatásáról, bántalmazásáról és kivégzéséről szóló történet elolvasására, amely a Lukács 22:47–23:47-ben van feljegyezve.

²¹ Hogyan reagálsz mindezekre? Természetesen a váltságáldozatban megnyilvánuló szeretetteljes gondoskodás nem szolgálhat a rossz viselkedés mentségére. Az ilyen ember így elvéti a megváltás célját, sőt még olyan bűnt is elkövethet, amelyre már nincs megbocsátás (Zsidók 10:26, 29; 4Mózes 15:30). Ehelyett inkább igyekezzünk úgy élni, hogy tiszteletet szerezzünk a Teremtőnknek. A Fia által szerzett nagyszerű gondoskodásba vetett hitünk pedig arra késztessen minket, hogy beszéljünk arról másoknak, segítsünk nekik megérteni, hogyan szolgálhat az a javukra (Cselekedetek 4:12; Róma 10:9, 10; Jakab 2:26; 2Korinthus 5:14, 15).

²² Amikor Jézus Krisztus a földön volt, azt mondta, hogy ő az Isten nevében megbocsáthatja a bűnöket. Néhány ellensége bírálta őt emiatt. Jézus bebizonyította, hogy megbocsáthatja a bűnöket egy béna férfi meggyógyítása által (Lukács 5:17–26). Ahogyan tehát a bűn testileg kihat az emberiségre, ugyanúgy a bűnbocsánat előnyökkel járhat. Ezzel fontos tisztában lenni. Amit Jézus a földön tett az arra mutat, hogy Isten képes véget vetni a betegségnek és a halálnak. Ez összhangban van Jézus Krisztus szavaival, aki azt mondta, hogy Jehova Isten azért adta oda a Fiát, hogy a hittel rendelkező embereknek „örök élete” lehessen (János 3:16). De hogyan? És mikor? És mi a helyzet szeretett hozzátartozóinkkal, akik már meghaltak?

[Tanulmányozási kérdések]

Miért talány a betegség és a halál? (1., 2.)

Hogyan hatott ki ránk a betegség és halál? (3–5.)

Miért csak Istentől várható a betegség és a halál problémájának végleges megoldása? (6., 7.)

Hogyan történt gondoskodás váltságdíjról? (8–11.)

Milyen alapunk van bűneink megbocsátására? (12–17.)

Hogyan reagálsz arra, amit Isten és Jézus érted tettek? (1János 4:9–11) (18–21.)

Milyen kilátások kapcsolódnak a bűnbocsánathoz? (22.)

[Kiemelt rész a 103. oldalon]

Isaac Asimov kutató és író azt írja, hogy az RNS molekulák az emberi agyban „olyan tárolórendszert alkotnak, amely tökéletesen megfelel a tanulás és emlékezés mindenféle igénybevételének az ember élete során − sőt annál milliárdszorta többre is képes” (New York „Times Magazine”).

[Kép a 108. oldalon]

Izrael népének áldozatai előre mutattak Jézus váltságáldozatára