12. fejezet

Nem legyőzhetetlen ellenség a halál

A HALÁL az élet ellensége. A temetések újból és újból felidézik, hogy a halál egy látszólag mindenki felett győzedelmeskedő király (Róma 5:14). Néhány fa több ezer évig él, egyes halak 150 évig, az embernek azonban csak 70 vagy 80 éve van addig, amíg el nem ragadja őt a halál (Zsoltár 90:10).

² Alapos oka van annak, hogy a Biblia ellenségnek nevezi a halált. Bár bennünk van a vágy, hogy végtelen ideig éljünk és új ismereteket szerezzünk, a halál mégis lesújt ránk, tekintet nélkül arra, mennyi mindent tudunk, milyen képességekkel rendelkezünk és milyen köztiszteletnek örvendünk a barátaink és rokonaink körében (Prédikátor 3:11; 7:2). A legtöbb ember elismeri, hogy ellenség a halál és kétségbeesetten megpróbálja késleltetni annak győzelmét. Egyesek belemerülnek az élet által felkínált élvezetekbe, hogy lehetőleg mindenből kivegyék részüket, mielőtt a halál legyőzi őket.

³ A történelem folyamán azonban sokan hittek egy halál utáni életben. Platón görög filozófus azt tanította, hogy az embernek halhatatlan lelke van, amely túléli a testet. Tényleg van ilyesmi bennünk? Az utóbbi időben újból érdeklődés bontakozott ki e kérdéssel kapcsolatban. Azok, akik állítólag halottak voltak, de újra felélesztették őket, később leírták,  mit láttak a „halál küszöbén túl”. Élnek-e valahol a halottak? Legyőzhető-e a halál?

A HALÁL ELSŐ GYŐZELME

⁴ A Biblia szerint az emberek azért lettek megteremtve, hogy éljenek, s nem azért, hogy meghaljanak. Isten Ádámot és Évát egy csodálatos kertbe helyezte, ahol boldogan élhettek volna. Isten az egyik fát az „élet fájá”-nak nevezte el. Ha Ádám és Éva bebizonyították volna értékelésüket és lojalitásukat Isten iránt, valószínűleg megengedte volna, hogy egyenek erről a fáról, s ez lett volna az örök élet adományának szemléltetése (1Mózes 1:30; 2:7–9). Ádám és Éva azonban az engedetlenséget választották. Bűnükkel halálos ítéletet vontak magukra (1Mózes 3:17–19).

⁵ Ahhoz, hogy megértsük, vajon tényleg legyőzhetetlen ellenség-e a halál, meg kell vizsgálnunk, milyen következményekkel járt Ádám és Éva esetében a halál győzelme. Teljesen „meghaltak”? Vagy ez a „halál” csupán egy másfajta életbe való átmenetet jelentett?

⁶ Miután Ádám ostoba módon vétkezett, Jehova tartotta magát jogos és igazságos kijelentéséhez. Közölte Ádámmal:

„Arcod verejtékével eszed a kenyeredet, amíg visszatérsz a földbe, mert abból lettél véve. Mert por vagy és visszatérsz a porba” (1Mózes 3:19).

Mit jelentett ez Ádám számára akkor és mit jelent ez számunkra ma?

⁷ Az Ádám teremtéséről szóló korábbi beszámoló közli velünk: „És formálta Jehova Isten az embert a föld porából, és orrlyukába lehelte az élet leheletét, és így lett az ember élő lélekké” (1Mózes 2:7). Gondolkozz  rajta, mit jelent ez. Mielőtt Isten Ádámot a porból megteremtette volna, Ádám nem létezett. Miután meghalt és visszatért a porba, szintén nem volt többé Ádám (1Mózes 5:3–5).

ÖNTUDATNÁL VANNAK-E A HALOTTAK?

⁸ Sokan talán meglepődnek arra a gondolatra, hogy a halála után Ádám nem létezik többé. De hát a kiszabott büntetés − hogy Ádám meghal és visszatér a porba − semmit nem szólt egy folyamatos életről. A halál az élet ellentéte, akár emberről, akár állatról van szó. Mindegyikben ugyanaz a „szellem”, vagyis ugyanaz az életerő van. A Biblia erről ezt mondja:

„Egy esélye van az ember fiának és egy esélye van az állatoknak és ugyanazon egy az esélyük. Amint meghal az egyik, úgy meghal a másik; mindannyiuknak egyazon szelleme van, azért nem kiválóbb az ember az állatoknál. Mind porból valók és mind a porba térnek vissza” (Prédikátor 3:19, 20).

⁹ Vajon azt jelenti ez, hogy a halottak nem tudnak érezni és gondolkozni? A Prédikátor 9:4, 5 (9:6, 7, Károli) megadja a választ: „Jobb egy élő kutya, mint egy halott oroszlán. Mert az élők tudják, hogy meghalnak, a halottak azonban semmiről sem tudnak . . .” Ha valaki meghal, „gondolatai elvesznek”; sem érezni, sem  dolgozni nem tud (Zsoltár 146:3, 4; 31:17 [31:18, Károli]).

¹⁰ Mivel a Biblia biztosít minket arról, hogy a halottak nincsenek öntudatuknál és nem éreznek semmit, ezért a halál a fájdalom és szenvedés végét jelenti. Jób, Isten egyik hű szolgája tudta ezt. Mikor fájdalmas betegségtől szenvedett, ezt mondta:

„Miért nem haltam meg az anyaméhben? . . . Miért tartottak térden és miért emlőkön, hogy szopjak? Mert most feküdhetnék zavartalanul; alhatnék és nyugalmam lenne” (Jób 3:11–13).

¹¹ Szó van itt egyáltalán lélekről?

¹² Egyszerűen szólva a Biblia azt tanítja, hogy a lelked te magad vagy. Ez következik abból, amit már az 1Mózes 2:7-ben olvastunk. Emlékezz vissza arra, hogy Isten a porból formálta meg az ember testét. Aztán Isten életet adott neki és az élet fenntartásához szükséges lélegzetet. Mi lett az eredmény? Isten saját Szava szerint „az ember élő lélekké [héberül: nephesh] lett” (1Mózes 2:7). Ádám nem kapott lelket, nem is volt lelke; ő volt egy lélek. Ez a tanítás vonul végig következetesen az egész Biblián. Sok évszázaddal később Pál apostol az 1Mózes 2:7-ből idézett, amikor ezt írta: „Az első ember, Ádám, élő lélekké [görögül: psziché] lett” (1Korinthus 15:45).

¹³ A fenti helyeken előforduló héber nephesh és görög psziché szavakat különbözőképpen fordították le. Megfigyelheted, hogy az Ezékiel 18:4-ben és a Máté 10:28-ban sok bibliafordítás a „lélek” szót alkalmazza. Más helyeken ugyanezeket a szavakat „lény”, „teremtmény” vagy „személy” szóval fordítják. Ezek az eredeti szavak korrekt fordításai, és az összehasonlításuk során kitűnik, hogy a lélek a teremtmény, illetve a személy maga és nem az ember  valamilyen láthatatlan része. A Biblia ugyanezeket a héber, illetve görög szavakat használja az állatokkal kapcsolatban is, amivel rámutat arra, hogy ezek éppúgy lelkek, vagy mint lelkek élettel rendelkeznek (1Mózes 2:19; 3Mózes 11:46; Jelenések 8:9).

¹⁴ Mint lélek, Ádám éppen úgy tudott enni, megéhezni és elfáradni, mint közülünk bárki. Az eredeti héber szöveg szerint a Biblia kijelenti, hogy a lélek mindezt képes megtenni (5Mózes 23:24; Példabeszédek 19:15; 25:25). Amikor Isten megtiltotta az izraelitáknak egy bizonyos napon a munkavégzést, egy másik fontos tényt említett meg a lélekkel kapcsolatban. Azt mondta: „Bármely lélek, amely ezen a napon bármiféle munkát végez, azt a lelket elpusztítom a népe közül” (3Mózes 23:30). Így tehát a Biblia itt és sok más helyen arra utal, hogy a lélek meg tud halni (Ezékiel 18:4, 20; Zsoltár 33:19).

¹⁵ Az ilyen bibliai igazságok ismerete segít helyesen megérteni az olyan személyek történetét, akikről azt állítják, hogy meghaltak (akiknél nem volt már kimutatható szívverés vagy agyi tevékenység), de újraélesztették őket, s ezután beszámoltak arról, miként lebegtek a testükön kívül. Lehetséges, hogy gyógyszer okozta hallucináció vagy agyi oxigénhiány idézte elő ezt. Akár ez a teljes magyarázat erre, akár nem, határozottan tudjuk, hogy semmiféle láthatatlan lélek nem hagyta el a testet.

¹⁶ Továbbá, ha a halottak teljesen öntudatlanok és a lélek nem távozik el a testtől, akkor ugye a pokol tüze sem várhat a gonoszok lelkére. Mégis sok egyház azt tanítja, hogy a gonoszokat kínozni fogják a haláluk után. Egyesek joggal nyugtalankodnak, amikor tudomást szereznek a halállal kapcsolatban az igazságról. Megkérdezhetik: „A mi vallásunk miért  nem mond igazat a halottakról?” (Lásd Jeremiás 7:31!)

MILYEN JÖVŐ VÁR A HALOTTAKRA?

¹⁷ Ha az élők egyedüli kilátása csupán az lenne, hogy meghalnak s örökké öntudatlan állapotban maradnak, akkor a halál valóban legyőzhetetlen ellenség lenne. A Biblia szerint azonban ez nem így van.

¹⁸ Az ember közvetlen jövője a halál után a sírgödör. Azokon a nyelveken, amelyeken a Bibliát írták, egy meghatározott szó jelentette a halottak helyét, az emberiség egyetemes sírját. Ez a szó héberül seol, görögül pedig hádesz. Ezeket a szavakat egyes Bibliákban „sír”, „gödör” vagy „pokol” szóval helyettesítették. A szóhasználattól függetlenül az eredeti meghatározás szerint nem a szenvedések tüzes helyét, hanem az öntudatlan halottak sírhelyét jelenti. Azt olvassuk:

„Mindazt, amit a kezed tenni talál, tedd meg teljes erőddel, mert sem tettek, sem tervek, sem ismeret, sem bölcsesség nincs a Seolban [pokolban, Luther, 1545; alvilágban, Katolikus Biblia 1973], azon a helyen, ahova mész” (Prédikátor 9:10 [9:12, Károli]).

Péter apostol biztosít minket arról, hogy még Jézus is a sírba, a seolba, a hádeszbe vagy a pokolba  került a halála után. (Cselekedetek 2:31; lásd Zsoltár 16:10!)

¹⁹ Természetesen a halottnak nincs hatalmában megváltoztatni az állapotát (Jób 14:12). Az öntudatlan halotti állapot jelentené tehát mindennek a végét? Egyesek számára igen. A Biblia azt tanítja, hogy akiket Isten teljesen elvet, azok örökre halottak is maradnak (2Thessalonika 1:6–9).

²⁰ Az ókori zsidók hittek abban, hogy a rendkívül gonosz embereknek a halál után nem lesz jövőjük. A zsidók az ilyeneket nem temették el. Tetemeiket egy Jeruzsálemen kívüli völgybe vetették, ahol folyamatos tűzzel égették el a szemetet. Ez volt a Hinnom völgye, a Gyehenna. Erre a szokásra hivatkozott Jézus, amikor a teljes megsemmisülés, kilátástalanság szemléltetésére a Gyehennát használta fel (Máté 5:29, 30). Például azt mondta:

„És ne azoktól ijedjetek meg, akik megölik a testet, de a lelket nem ölhetik meg, hanem inkább attól [Istentől] féljetek, aki mind a lelket, mind a testet el tudja pusztítani a Gyehennában” (Máté 10:28).

Jézus szavai alapján tehát reményünk lehet arra, hogy sok elhunyt ismét élni fog. Így lesz legyőzve a halál.

GYŐZELEM FELTÁMADÁS ÁLTAL

²¹ Miután Jézus Krisztus néhány napig halott volt, Isten feltámasztotta őt. Ez volt az emberiség történelmében az egyik legfontosabb esemény. Jézus olyan élő szellemi teremtmény lett, amilyen földre jövetele előtt volt (1Korinthus 15:42–45; 1Péter 3:18). Feltámadása után Jézust több száz ember látta (Cselekedetek 2:22–24; 1Korinthus 15:3–8). Ezek a tanúk készek voltak életük kockáztatása árán is igazolni a Jézus feltámadásába vetett hitüket. Jézus  feltámadása igazolja, hogy a halál nem legyőzhetetlen ellenség. A halál legyőzhető! (1Korinthus 15:54–57).

²² A halál felett további győzelmekre is lehetőség nyílik. Az elhunytak visszatérhetnek földi, emberi életre. Jehova, aki nem hazudhat, a Bibliában arról biztosít bennünket, hogy „lesz feltámadásuk mind az igazságosaknak [akik ismerték és cselekedték Isten akaratát], mind az igazságtalanoknak [akik nem gyakoroltak igazságosságot]” (Cselekedetek 24:15).

²³ Bízhatunk abban, hogy Isten képes újra életre kelteni a halottakat. Még az emberek is meg tudják  őrizni filmen vagy videoszalagon valakinek a képét, hangját és lényegesebb vonásait. Vajon Isten nem lenne ennél többre képes? Az ő emlékezete sokkal átfogóbb bármely filmnél vagy képszalagnál, úgyhogy ő képes tökéletesen újrateremteni azokat a személyeket, akiket fel kíván támasztani (Zsoltár 147:4). Ő már be is mutatta ezt. A Bibliában több beszámoló van arról, hogy Isten a Fia által miként hozott vissza egyes embereket az életbe. Két ilyen izgalmas beszámolót olvashatsz a János 11:5–44-ben és a Lukács 7:11–17-ben. A múltban Istent imádó emberek nem ok nélkül tekintettek előre arra az időre, amikor megemlékezik majd róluk és feltámasztja őket. Olyan lesz ez, mintha mély, álom nélküli alvásból ébresztené fel őket (Jób 14:13–15).

²⁴ A múltbeli feltámadások minden bizonnyal túláradó boldogsággal töltötték el az elhunyt hozzátartozóit és barátait. De azok a feltámadások csak ideiglenesen győzték le a halált, mert a feltámasztottak végül ismét meghaltak. Mindazáltal nagyszerű előzetes képet adtak számunkra, mivel a Biblia egy eljövendő „jobb feltámadásra” mutat (Zsidók 11:35). Sokkal, de sokkal jobb lesz, mert akik akkor támadnak fel földi életre, azoknak soha többé nem kell már meghalniuk. Ez sokkal nagyobb győzelmet jelent majd a halál felett (János 11:25, 26).

²⁵ Isten emberek iránti szerető érdeklődésére utal az, amit a Biblia elmond arról, hogy miként tudja és fogja Isten legyőzni a halált. Ez segít majd nekünk megérteni Jehova személyiségét, és közelebb visz bennünket hozzá. Ezek az igazságok is segítenek kiegyensúlyozottnak maradni, mert védelmet nyújtanak a sokakat átható beteges halálfélelem ellen. Boldogan reménykedhetünk abban, hogy viszontlátjuk elhunyt hozzátartozóinkat és szeretteinket, amikor a feltámadás legyőzi a halált (1Thessalonika 4:13; Lukács 23:43).

[Tanulmányozási kérdések]

Miért kell foglalkoznunk ezzel az ellenséggel, a halállal? (Jób 14:1, 2). (1–3.)

Hogyan kerítette hatalmába a halál az emberiséget? (4., 5.)

Mit jelentett a „halál” Ádám számára? (6., 7.)

Hogyan mutathatnád meg valakinek a Biblia alapján, hogy öntudatuknál vannak-e a halottak? (8–11.)

A Biblia szerint mi a lélek? (12., 13.)

Meghalhat-e a lélek, és mire következtethetünk ebből? (14–16.)

Mi történik az emberrel a halála után? (17–20.)

Hogyan lehet legyőzni a halált? (21, 22.)

Miért nézhetünk izgalmas jövő elé? (23–25.)

[Kiemelt rész a 117. oldalon]

„Figyelemre méltó, hogy az Újszövetségben a pokoltűz nem tartozik az eredeti tanításhoz. Az Újszövetségben néhány helyen utalás van arra, hogy az isteni segítséget elutasítók végleges sorsa nem az örök szenvedés, hanem a megsemmisítés lesz” (A Dictionary of Christian Theology, kiadója Alan Richardson).

[Kép a 114. oldalon]

POR

ÁDÁM

POR

[Kép a 119. oldalon]

Lázár feltámasztása megmutatja, hogy a halál legyőzhető