18. fejezet

Vajon minden vallásban van valami jó?

AMIKOR vallásról van szó, sokan azt mondják: „Minden vallásban van valami jó”, vagy „Minden vallás Istenhez vezet”.

² Nem nehéz belátni, miért találhatnak egyesek majdnem minden vallásban valami jót, hiszen a legtöbb vallásszervezet a szeretetről beszél és tanítja, hogy a gyilkosság, a lopás és a hazugság helytelen. Vallásos csoportok misszionáriusokat küldtek ki, hogy kórházakat építsenek és segítsenek a szegényeken. Különösen az utóbbi két évszázadban részt vettek a Biblia fordításában és elterjesztésében, miáltal az emberek lehetőséget kaptak arra, hogy Isten Szavát hasznukra fordíthassák (2Timótheus 3:16). Mégis fel kell tennünk a kérdést: Mi Jehova és Jézus Krisztus véleménye a különböző vallásokról?

A HELYES ÚT − EGY KESKENY ÚT

³ Egyesek, akik azt gondolják, hogy minden vallásban van valami jó, szűklátókörűnek tartják azt a véleményt, miszerint Isten − bármely valláshoz tartozók legyenek is − a legtöbb embert nem fogadja el. Jézusnak azonban, aki ismerte és visszatükrözte Atyja gondolkodásmódját, más volt a nézete (János 1:18; 8:28, 29). Egyikünk sem vádolhatná komolyan az Isten Fiát azzal, hogy szűklátókörű. Figyeld meg, mit mondott a Hegyi Beszédben:

„Menjetek át a szűk kapun, mert széles és tágas az út,  amely pusztulásba visz és sokan járnak azon, viszont szűk a kapu és keskeny az út, amely az életbe visz és kevesen találják meg azt” (Máté 7:13, 14).

⁴ Mit jelent a keskeny úton járni és elnyerni Isten elismerését? Egyesek a modern liberális és ökumenikus szellemmel összhangban azt válaszolják: „Jót kell tenni csak, és nem szabad bántani másokat.” Vagy: „Csupán el kell ismerned Jézust Uradként.” Jézus azonban azt mondta, hogy ennél többre van szükség:

„Nem mindenki megy be a mennyek Királyságába, aki azt mondja nekem ’Uram!, Uram!’, hanem az megy be, aki CSELEKSZI MENNYEI ATYÁM AKARATÁT. Sokan mondják majd nekem azon a napon: ’Uram! Uram!, nem a te nevedben hajtottunk végre sok hatalmas cselekedetet?’ És én akkor mégis feltárom előttük: Sohasem ismertelek titeket! Távozzatok tőlem, törvénytelenség cselekvői!” (Máté 7:21–23).

⁵ Az igaz, hogy Jézus azt tanácsolta követőinek, hogy jelentéktelen hibák miatt ne ítéljék meg egymást (Máté 7:3–5; Róma 14:1–4). A vallás fontos területén azonban saját példájával erősítette meg, mennyire szükséges ragaszkodni a Bibliához és megcselekedni az Atya akaratát. Jézus elítélte azokat a szokásokat és tanításokat, amelyek ellentétben álltak Isten Szavával. Miért? Mert tudta, hogy az Ördög a vallásokat használja fel az emberek félrevezetésére (2Korinthus 4:4). Sátán eszköze a csábító köntösbe öltöztetett hamisság (1Mózes 3:4, 5; 1Timótheus 4:1–3). Még a magukat keresztényeknek vallók között is vannak olyan egyházi vezetők, akik az Ördög kívánsága szerint szolgálnak (2Korinthus 11:13–15). Tanításuk hamisan mutatja be Jehova szeretetét és nagylelkűségét. Csodálkozhatunk-e ezek után azon, hogy Jézus leleplezte azokat a vallásos vezetőket, akiknek tanítása ellentétben állt a Bibliával? (Máté 15:1–20; 23:1–38).

 ⁶ Sokan bizonyos értelemben örökölték a vallásukat. Mások csatlakoznak a többséghez. De mégha ezt őszinte szándékkal teszik is, a ’megsemmisítésbe vezető széles útra’ kerülhetnek (János 16:2; Példabeszédek 16:25). Pál apostol (akit Saulnak is hívtak) olyan buzgóságot érzett a vallása iránt, hogy még üldözte is a keresztényeket. De hogy elfogadható legyen Isten előtt, meg kellett térnie az imádat egy új formájához (1Timótheus 1:12–16; Cselekedetek 8:1–3; 9:1, 2). Később ihletés alatt azt írta, hogy egyes nagyon vallásos személyekben „van . . . buzgóság Isten iránt, ámde nem a pontos ismeret szerint” (Róma 10:2). Ismered-e pontosan Isten akaratát, amit a Bibliában feltárt? Annak megfelelően cselekszel-e?

⁷ Ne becsüld le ezt a dolgot! Ne gondold, hogy Isten megértő lesz irántad, ha nem vagy az egészen helyes úton, és hogy neked nem kell megváltoznod. A Biblia szerint Istennek az az akarata, hogy „mindenfajta ember . . . az igazság pontos ismeretére jusson”, majd azzal összhangban éljen (1Timótheus 2:3, 4; Jakab 4:17). Isten előre közölte, hogy az „utolsó napokban” sok emberben ’külsőleg meglesz majd az isteni önátadás, de hamisnak bizonyul annak erejét illetően’. És azt parancsolja: „Ezektől fordulj el!” (2Timótheus 3:1–5).

HOGYAN TUDHATOD?

⁸ Bár az Istennek tetsző imádatnak összhangban kell lennie a „pontos ismerettel”, vizsgálódásunk során azt tapasztaljuk, hogy a legtöbb egyház a Bibliának ellentmondó dogmákat tanít (Róma 10:2). Például ragaszkodnak ahhoz a Biblia-ellenes tanításhoz, hogy az embernek halhatatlan lelke van (Ezékiel 18:4, 20; lásd 115. oldalt). „Annyira helytelen  lenne ez a tanítás?” − kérdezhetnék egyesek. Ne feledd, hogy a Sátán első hazugsága úgy szólt, hogy a bűn nem fog halált eredményezni! (1Mózes 3:1–4). Bár ma még a halál elkerülhetetlen, az emberi lélek halhatatlanságáról szóló tanítás továbbra is Sátán hazugságát támogatja. Félrevezetett embermilliók olyan démonokkal kerülhettek kapcsolatba, akik az elhunytak lelkének tüntették fel magukat. Azonkívül ez a dogma értelmetlenné teszi a halottak elkövetkező feltámadásának bibliai igazságát (Cselekedetek 24:15).

⁹ Ez kihat a viselkedésmódra is, mivel sok vallásfelekezet elismeri vagy támogatja a lélek halhatatlanságán alapuló ünnepeket vagy szokásokat. A halottak napja és a mindenszentek napja egyebek közt ilyen ünnepnapok, amelyekhez nem keresztényi vallások szokásai is társultak.

¹⁰ A nem keresztényi és az állítólagos keresztényi vallás összefonódását más ünnepnapok, például a karácsony esetében is megfigyelhetjük. Isten megparancsolta a keresztényeknek, hogy ne Jézus születéséről, hanem haláláról emlékezzenek meg (1Korinthus 11:24–26). Ezenfelül a Bibliából kiderül, hogy Jézus nem decemberben született, amely időszak Izraelben hideg és esős (Lukács 2:8–11). Majdnem minden lexikonban utánanézhetsz, hogy azért esett december 25-ére a választás, mert az már római ünnepnap volt. Sir James Frazer megjegyezte:

„Mindent egybevetve [a karácsony és a húsvét] egybeesésük a pogány ünnepekkel túl feltűnő és túl számos ahhoz, hogy véletlen lehessen. . . . [A lelkészek] elismerték, hogy amikor a kereszténység meg akarta hódítani a világot, ezt nem tehette meg anélkül, hogy Alapítójának túl merev alapelveit fel ne lazította volna a megmentéshez vezető szűk kapu kitágításával” (The Golden Bough).

¹¹ Vajon aki Jehovát őszintén szereti, ragaszkodhat-e továbbra is olyan tanításokhoz és szokásokhoz, amelyekről megtudta, hogy a pogány imádattal  való megalkuvást jelentik? Némelyek jelentéktelennek tartják az ilyen tanításokat vagy szokásokat. A Biblia azonban világosan kijelenti: „Egy kicsiny kovász az egész tésztát megkeleszti” (Galata 5:9).

HÁBORÚ ÉS ERKÖLCS

¹² Jézus Krisztus egy további segítséget adott, amelynek alapján felismerhető a Jehova számára elfogadható vallás. Azt mondta tanítványainak: „Ezáltal mindenki megismeri, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretet van köztetek” (János 13:34, 35). A legtöbb egyház beszél a szeretet kinyilvánításáról, de valóban felszólítják-e híveiket arra, hogy a Jézuséhoz hasonló szeretetet nyilvánítsanak ki?

¹³ Már láttuk, hogy az első század keresztényei az Ésaiás 2:4 prófétai leírásával összhangban éltek. ’Kardjaikat ekevasakká kovácsolták, nem emeltek többé kardot egymásra, és nem tanultak többé háborúzni.’ (Lásd 166, 167. oldal!) Milyen álláspontot képviselnek az egyházak és a lelkészeik? Sokan saját tapasztalatukból tudják, hogy az egyházak helyeselték és megáldották a háborúkat. Ezért katolikusok katolikusokat gyilkoltak és a protestánsok protestánsokat. Ezáltal biztosan nem Jézus példáját követték. Érdekes módon a zsidó vallásvezetők Jézus megöletésekor is éppen nemzeti érdekekre hivatkoztak (János 11:47–50; 15:17–19; 18:36).

¹⁴ Egy további segítség annak eldöntésében, hogy egy bizonyos vallásos csoportra Isten helyeslően tekint-e vagy sem az, ha megvizsgáljuk, vajon betartja-e Isten erkölcsi irányadó mértékeit vagy egyszerűen szemet huny a törvényszegés felett. Jézus megpróbált segíteni a bűnösöknek, még a részegeseknek és a paráznáknak is. Tanítványainak ugyanígy  kellett tenniük (Máté 9:10–13; 21:31, 32; Lukács 7:36–48; 15:1–32). És ha az vétkezett, aki már kereszténnyé lett, segítségére lehettek a többi keresztények, hogy ismét elnyerje Isten tetszését és szellemileg újból megerősödjön (Galata 6:1; Jakab 5:13–16). De mi van akkor, ha valaki gyakorolja a bűnt anélkül, hogy bűnbánatot érezne?

¹⁵ Ez történt egy korinthusi férfival. Pál azt írta:

„Ne keveredjetek társaságába annak, akit testvérnek neveznek, de parázna, vagy kapzsi, vagy bálványimádó, vagy gyalázkodó, vagy részeges vagy zsaroló; az ilyennel még együtt se egyetek! . . . ’Távolítsátok el magatok közül a gonoszt!’” (1Korinthus 5:11–13).

Jehova tanúi ebben Isten utasítását követik. Ha valaki súlyosan vétkezik, és nem fogadja el a segítséget, nem is hajlandó felhagyni erkölcstelen viselkedésével, azt ki kell zárni a gyülekezetből, meg kell vonni tőle a közösséget. Ez talán felrázza, észre téríti őt. De függetlenül attól, hogy ez megtörténik-e  vagy sem, ez az eljárás megvédi a gyülekezet őszinte tagjait, akik bár tökéletlenek, mégis igyekeznek szilárdan ragaszkodni Isten irányadó mértékeihez (1Korinthus 5:1–8; 2János 9–11).

¹⁶ Talán ismersz olyan templombajárókat, akik nyíltan vétkeznek, s mégis, talán a gazdagságuk vagy a tekintélyük folytán különleges tiszteletnek örvendenek az egyházukban. Mivel az egyházak vonakodnak követni Isten parancsát, vagyis megvonni a közösséget az ilyen megrögzött bűnösöktől, ezért mások azt gondolhatják, hogy hasonlóképpen vétkezhetnek (Prédikátor 8:11; 1Korinthus 15:33). Isten nem tekinthet elismeréssel olyanokra, akik ilyen gyümölcsöket teremnek (Máté 7:15–20; Jelenések 18:4–8).

MARADJUNK AZ ÉLET ÚTJÁN

¹⁷ Ha egyszer megtalálod „az élethez vezető utat”, tovább kell tanulmányoznod a Bibliát, hogy meg is maradjál azon. Szorgalmazd a naponkénti bibliaolvasást; fejlessz ki vágyat aziránt (1Péter 2:2, 3; Máté 4:4). Ez felvértez majd téged „minden jó munkára” (2Timótheus 3:16, 17).

¹⁸ A jó munkához tartozik az is, hogy Isten erkölcsi irányadó mértékei szerint éljünk, valamint hogy barátságosak és segítőkészek legyünk különösképpen azok iránt, akik rokonságban vannak velünk a hitben (Jakab 1:27; Galata 6:9, 10). Jézus is ilyen volt. Ő nemcsak erkölcsileg mutatott jó példát, hanem meggyógyította a betegeket, táplálta az éhezőket és megvigasztalta a lesújtottakat. Különösképpen a tanítványait tanította és erősítette. Bár a csodáit nem tudjuk utánozni, mégis − amennyiben módunkban áll − gyakorlati tanácsokkal szolgálhatunk, ami egyeseknél azt eredményezheti, hogy dicsőíteni fogják Istent (1Péter 2:12).

 ¹⁹ Jézus jó munkái azonban ennél többet jelentettek. Ő tudta, hogy a mások érdekében végzett legjobb munka az, ha megismerteti velük az Isten számára elfogadható imádati formát és feltárja előttük Isten szándékát a Királysággal kapcsolatban. Ez segít elérni azt a célt, hogy az emberek örökké békében és boldogságban éljenek (Lukács 4:18–21).

²⁰ Ma a keresztények feladata hasonlóképpen az, hogy igyekezzenek tanúi lenni Jehovának. Tanúskodhatnak jó magatartásukkal, például segítenek másoknak, vagy ’szenny nélkül megőrzik magukat a világtól’ (Ésaiás 43:10–12; Jakab 1:27; Titus 2:14). Azonkívül elvihetik a „jó hírt” az emberek otthonába, és folytathatják ezt a munkát addig, amíg Isten azt nem mondja, hogy a munka befejeződött (Lukács 10:1–9). Nem szeretnél felebarátaidnak, különösen a rokonaidnak segíteni abban, hogy megismerjék a Jehova által elfogadható imádatot? Akkor neked is nyilvános kijelentést kell tenned a hitedről; így segíthetsz másoknak is megtalálni az élet útját (Róma 10:10–15).

[Tanulmányozási kérdések]

Miért kell elgondolkoznunk azon, hogy minden vallásban van-e valami jó? (1., 2.)

Hogyan vélekedett Jézus a vallásról, és miért? (3–5.)

Miért fontos pontos ismerettel rendelkeznünk? (6., 7.)

Mennyiben áll ellentétben a Bibliával néhány világméretekben elterjedt tanítás vagy szokás? (8–11.)

Mennyiben különböznek az egyházak az igazi kereszténységtől, amikor háborúról van szó? (12., 13.)

Milyen álláspontot képviselnek az igaz keresztények Isten erkölcsi irányadó mértékeivel kapcsolatban? (14–16.)

Hogyan maradhatsz meg az élet útján? (17., 18.)

Milyen további munka elengedhetetlen még a keresztények számára? (19., 20.)

[Kiemelt rész a 173. oldalon]

KERESZTÉNYEK AUSCHWITZBAN

A lengyel szociológusnő, Anna Pawelczynska azt írta a „Values and Violence in Auschwitz” című könyvében, hogy Jehova tanúi a nemzeti szocialista Németországban „a hitük miatt teljesen elutasították a háborút és az erőszakot és passzív ellenállást folytattak”. Milyen eredménnyel? Így folytatja:

„A foglyoknak ez a kis csoportja szilárd ideológiai erőt képviselt, amely győzedelmeskedett a nácizmus felett. A szekta német csoportja a rendíthetetlen ellenállás kicsiny szigete volt a terrorizált nemzet közepette, és ugyanilyen rendíthetetlenséggel léptek fel az auschwitzi táborban. Sikerült elnyerniük fogolytársaik . . . fogolyvezetők, sőt az SS-tisztek tiszteletét is. Mindenki tudta, hogy Jehova tanúi közül egy sem fog végrehajtani vallásos meggyőződésével ellentétben álló parancsot.”

[Kép a 175. oldalon]

A széles úton . . .

. . . vagy a keskeny úton jársz?