A hatalom iránti tisztelet lényeges a békés élethez
12. fejezet
A hatalom iránti tisztelet lényeges a békés élethez
1—3. a) Mi járult hozzá napjainkban ahhoz, hogy széles körben elterjedt a hatalom iránti tiszteletlenség? b) Milyen különböző módon jut ez kifejezésre? c) Hol érezni ennek hatásait?
NAPJAINKBAN a függetlenség szelleme hatja át a világot. Különösen a második világháború óta születettek körében alakult ki a hatalom iránti általános bizalmatlanság. Vajon miért? Nos, egyrészt a szüleik addig soha nem tapasztalt mértékű elnyomást voltak kénytelenek elviselni, valamint a hatalmon levők erőszakos és korrupt módszereit figyelhették meg. Ez oda vezetett, hogy borúlátóan tekintenek a hatalomra. Ennek következtében sokan közülük, miután maguk is szülőkké lettek, nem ültették el gyermekeikben a hatalom iránti tiszteletet. Tovább rontottak ezen az állapoton a gyermekek által átélt jogtalanságok. Mindennek eredményeként általánossá lett a hatalom iránti tiszteletlenség.
2 Ez a tiszteletlenség sokféle formában mutatkozik meg. Olykor bizonyos ruhaviselet, vagy tisztálkodási szokás formájában nyilvánul meg, amely az elfogadott irányadó mértékek elutasítását jelzi. Magában foglalhatja a rendőrség elleni nyílt kihívást, sőt az erőszakot és a vérontást is. De nem csak ezekre korlátozódik. Még akik nem fejezik ki ennyire nyíltan az ellenszenvüket, azok között is sokan vannak, akik semmibe veszik vagy áthágják a törvényeket, ha nem értenek azokkal egyet vagy ha kényelmetlennek találják azokat.
3 Ez a helyzet súlyos kihatással van az otthonok, iskolák, munkahelyek légkörére és a kormánytisztviselőkkel való kapcsolatokra. Az emberek egyre nehezebben tűrik el, hogy bárki megszabja nekik, mit tegyenek. Arra törekszenek, ami szerintük a legnagyobb fokú szabadságot jelenti. Te vajon mit teszel ilyen helyzetben?
4. Milyen vitakérdésben mutatjuk ki az álláspontunkat azzal, amit ebben a vonatkozásban teszünk?
4 A viselkedésed elárulja, hol foglalsz állást Jehova egyetemes szuverén uralmának vitakérdésében. Valóban úgy tiszteled Jehovát mint az igazi béke és biztonság Forrását? Arra törekszel és azt alkalmazod az életedben, amit az ő Szava előír? Vagy azokkal tartasz, akik függetlenül maguk kívánják meghatározni, mi jó és mi rossz? (1Mózes 3:1–5; Jelenések 12:9).
5. a) Milyen eredménnyel jár gyakran az, ha olyan emberek vezetését követjük, akik „szabadságot” ígérnek? b) Mennyire szabad az a személy, aki Isten akaratát cselekszi?
5 A Biblia pontos ismerete megóvhat attól, hogy félrevezessenek azok, akik bár ’szabadságot ígérnek, maguk is a romlottság rabszolgáiként élnek’. Az ilyen személyek követése csak hasonló rabszolgai állapotba juttatna téged is (2Péter 2:18, 19). Csak az adhat igazi szabadságot, ha megtanuljuk Isten akaratát és azt cselekedjük. Az ő isteni parancsolatai jelentik ’a szabadság tökéletes törvényét’ (Jakab 1:25). Ezt azért mondhatjuk, mert Jehova nem korlátoz bennünket feleslegesen, nem állít fel számunkra sorfalat olyan szabályokból, amelyek ne szolgálnának hasznos célokat. Törvénye ugyanis olyan vezetést biztosít, amely az Istennel és az embertársainkkal való helyes kapcsolatra épülő szabadságot, békét és biztonságot eredményezi.
6., 7. a) Ki van a legelőnyösebb helyzetben ahhoz, hogy tegyen valamit a hatalommal való visszaélés ellen? b) Hogyan mutatott rá Jézus arra, mi történik azzal, aki saját maga akar igazságot szolgáltatni?
6 Isten mindenki másnál jobban tudja, meddig terjed az emberi romlottság és a hatalommal való visszaélés. Ő pedig szavát adta, hogy bármilyen magas pozícióban legyenek is az elnyomók, számadásra vonja őket (Róma 14:12). Isten meghatározott idejében „a gonoszokat kivágják a földről és a hűtleneket kiszaggatják abból” (Példabeszédek 2:22). Abból viszont semmilyen hasznunk nem származna, ha türelmetlenek lennénk és magunk akarnánk igazságot szolgáltatni (Róma 12:17–19).
7 Elárulásának és letartóztatásának éjszakáján Jézus ezt kihangsúlyozta apostolai előtt. Az országban uralkodó állapotok és a vadállatok jelenléte miatt sokan hordtak akkor fegyvert. Jézus apostolainál is akadt két kard (Lukács 22:38). És mi történt? Nos, látták az igazság szembetűnő megcsúfolását, amikor Jézust ok nélkül letartóztatták. Péter apostol indulatosan előrántotta kardját és levágta az egyik támadó fülét. Jézus azonban meggyógyította a sérült fület és így intette meg Pétert: „Tedd vissza kardodat a helyére, mert aki kardot fog, kard által pusztul el” (Máté 26:52). Még napjainkban is sokan kerülhetnék el a korai halált, ha ezt a tanácsot követnék (Példabeszédek 24:21, 22).
A világi hatalommal kapcsolatos helyes szemlélet
8. a) A Róma 13:1, 2 kijelentése szerint hogyan tekintsék a keresztények a világi uralkodókat? b) Mit jelent az a kijelentés, hogy „Isten helyezte őket viszonylagos állásukba”?
8 Pál apostol, amikor a Rómában levő keresztényeknek írt, Isten arra ihlette, hogy mondja el nekik, hogyan viselkedjenek a világi hatalommal kapcsolatban. Az apostol ezt írta: „Minden lélek rendelje alá magát a felsőbb hatalmaknak, mert nincs hatalom, kivéve Isten által; a fennálló hatalmakat az Isten helyezte viszonylagos állásukba. Azért aki szembefordul a hatalommal, Isten elrendezése ellen foglal állást; akik pedig az ellen foglalnak állást, ítéletet vonnak magukra” (Róma 13:1, 2). Vajon azt jelenti ez, hogy ezeket a világi uralkodókat Isten juttatta hatalomra? A Biblia határozottan azt feleli nem! (Lukács 4:5, 6; Jelenések 13:1, 2). Azonban az ő engedélyével léteznek. És az általuk elfoglalt ’viszonylagos pozíciót’ Isten határozta meg a történelem folyamán. És mi volt ez a pozíció?
9. Jóllehet hivatalos személyek helytelen gyakorlatra adják néha magukat, miért kell mégis tiszteletet tanúsítanunk irántuk?
9 Az imént idézett írásszöveg azt mondja, hogy az egy „magasabb” pozíció. Ezért a kormánytisztviselőkkel szemben nem szabad tiszteletlenül viselkedni. Ez nem jelenti azt, hogy szükségszerűen csodálnod kell az egyéneket, vagy helyeselned kell bármilyen náluk megnyilvánuló korrupciót. De jogos tiszteletet kell tanúsítani az általuk betöltött hivatal iránt (Titus 3:1, 2).
10. Hogyan kell tekintenünk az adófizetést és miért így?
10 A világi törvények túlnyomórészt jó ügyet szolgálnak. Segítenek fenntartani a rendet és bizonyos fokú védelmet nyújtanak mind az embereknek, mind a javaiknak (Róma 13:3, 4). Általában a kormányzatok gondoskodnak utakról, egyészségügyi szolgálatról, tűzvédelemről, közoktatásról és egyéb szolgáltatásokról az emberek javára. Vajon kell-e fizetni nekik ezekért a szolgáltatásokért? Meg kell-e fizetnünk az adót? Ezek a kérdések gyakran erős indulatokat kavarnak a magas adóterhek és a közpénzekkel való gyakori visszaélések miatt. Ez a kérdés Jézus idejében is nagy politikai hangsúlyt kapott. Jézus azonban nem foglalt állást amellett, hogy a fennálló helyzet indokolttá tenné az adófizetés megtagadását. A római császár által kibocsátott pénzre utalva ezt mondta: „Fizessétek vissza a császár dolgait a császárnak, de Isten dolgait Istennek” (Máté 22:17–21; Róma 13:6, 7). Nem, Jézus nem támogatta azt a gondolatot, hogy mindenki a saját törvényhozója legyen.
11., 12. a) Hogyan mutatják meg az Írások, hogy egy másik hatalom is létezik, amelyet számításba kell venni? b) Mit tennél, ha a világi hatalmak olyan rendeleteket bocsátanának ki, amelyek ellentétesek Isten követelményeivel, és miért cselekednél így?
11 Jézus azonban megmutatta, hogy a „császár”, a világi állam nem az egyetlen hatalom, amelyet figyelembe kell venni. A „felsőbb hatalmak” nem állnak Isten felett, sőt nem is egyenrangúak ővele. Éppen ellenkezőleg: jóval alacsonyabbrendűek. Hatalmuk tehát korlátozott, nem abszolút hatalom. Ezért a keresztényeknek gyakran kellett szembenézniük kritikus döntéssel. Olyan döntés ez, amellyel neked is szembe kell nézned. Amikor a hatalmon levő emberek olyasmit követelnek tőled, ami az Istené, vajon mit teszel? Ha megtiltják azt, amit Isten megparancsol, kinek fogadsz szót?
12 Jézus apostolai tisztelettudóan, mégis határozottan kijelentették álláspontjukat a jeruzsálemi legfőbb bíróság tagjai előtt: „Nem tehetjük, hogy ne beszéljünk azokról a dolgokról, amelyeket láttunk és hallottunk . . . Mint uralkodónak, inkább Istennek kell engedelmeskednünk, semhogy embereknek” (Cselekedetek 4:19, 20; 5:29). A kormányzatok néha korlátozásokat vezetnek be szükséghelyzetekben, és ez nagyon is érthető. De néha a kormányzati korlátozásoknak az a célja, hogy beavatkozzanak Istennek végzett imádatunkba és lehetetlenné tegyék Istentől megszabott kötelezettségeink teljesítését. Mit tegyünk ilyen esetekben? Isten ihletett Szava adja meg erre a választ: „Mint uralkodónak, inkább Istennek kell engedelmeskednünk, semhogy embereknek.”
13., 14. a) Miért kell gondosan ügyelnünk arra, hogy ne személyi okból engedelmeskedjünk a világi törvénynek? b) Mutass rá az Írásokból ennek az okára?
13 Bár ennek az Isten iránti kötelezettségünknek tiszteletben tartása miatt összeütközésbe kerülhetünk a „császár” követelményeivel, ez merőben különbözik attól a helyzettől, amikor önkényesen olyan törvényeket szegünk meg, amelyekkel nem értünk egyet. Igaz, egyéni nézőpont szerint bizonyos törvények szükségtelennek tűnhetnek, vagy indkolatlanul korlátozónak. Ez azonban nem jogosít fel arra, hogy figyelmen kívül hagyjunk olyan törvényeket, amelyek nincsenek ellentétben Isten törvényeivel. Mi lenne, ha mindenki csak olyan törvénynek engedelmeskedne, amit saját maga részére előnyösnek tart? Ez csak anarchiához vezetne.
14 Előfordul, hogy valaki úgy érzi: figyelmen kívül hagyhatja a felsőbbséget és azt teheti, ami neki tetszik, mivel valószínűleg nem kapják rajta és nem büntetik meg. De ebben súlyos veszély rejlik. Bár a törvény semmibevevése először talán csak apró dolgokban nyilvánul meg, a büntetlenség nagyobb törvényszegésekre bátorítja fel az illetőt. Ahogy a Prédikátor 8:11 megállapítja: „Mivel a rossz cselekedet elleni ítéletet nem hajtják végre azonnal, ezért van az, hogy az emberek fiainak szíve teljesen arra hajlik, hogy a rosszat cselekedje.” De a törvény iránti engedelmesség valódi oka csupán az engedetlenség büntetésétől való félelem? A keresztény számára ennél sokkal erősebb indítékra van szükség! Pál apostol ezt „kényszerítő ok”-nak nevezte — a tiszta lelkiismeret iránti vágynak (Róma 13:5). Az a személy, akinek a bibliai alapelvek által kiiskolázott lelkiismerete van, tudja, hogy törvénytelen dolgot cselekedni annyi, mint „az Isten elrendezése ellen” foglalni állást. Függetlenül attól, hogy az emberek tudják-e mit teszünk, Isten feltétlenül tudja; a jövőbeni életkilátásunk pedig őtőle függ (1Péter 2:12–17).
15. a) Mi vezéreljen valakit a tanítója vagy a munkaadója iránti magatartásában? b) Milyen szellemnek a befolyását sikerül ilymódon kivédenünk?
15 Ugyanez érvényes a fiatalok tanítójuk iránti magatartására az iskolában, vagy egy felnőtt magatartására a világi munkaadójával szemben. Az a tény, hogy körülöttünk oly sokan helytelenül cselekszenek, nem lehet számunkra meghatározó tényező. Egyáltalán nem számíthat az, hogy a tanító vagy a munkaadó tudja-e, hogy mit teszünk. A kérdés az: Mi helyes? Mi az, ami tetszik Istennek? Tehát még egyszer: ha olyasmit kérnek tőlünk, ami nincs ellentétben Isten törvényével vagy igazságos alapelveivel, mi együttműködünk. A tanítók általában a világi kormányzatok képviselői, ezért „a felsőbb hatalmak” eszközeinek kell tekintenünk őket és rászolgálnak a tiszteletünkre. A világi munkaadók tetkintetében pedig a Titus 2:9, 10 versében levő alapelvet lehet alkalmazni még akkor is, ha Pál ott egészen más viszonyokról írt: a rabszolgák és tulajdonosaik viszonyáról. Pál ezt írta: „Járjanak kedvükben . . . tanúsítsanak igazi hűséget, hogy díszére váljanak minden tekintetben a mi megmentő Istenünk tanításának”. Ezzel elkerülhetjük Sátán befolyását, akinek a szelleme ’működik most az engedetlenség fiaiban’, és békés kapcsolatot alakíthatunk ki embertársainkkal (Efézus 2:2, 3).
Hatalom a családi otthonban
16. A harmonikus családi életre vonatkozó milyen követelmény jut kifejezésre az 1Korinthus 11:3-ban?
16 A családi kör egy további terület, ahol a hatalom iránti tisztelet békés kapcsolatokat teremthet. Sokszor bizony hiányzik ez az egészséges tisztelet és a családi kapcsolatok szétszakításához, sőt sok esetben a család széthullásához vezet. Hogyan lehet javítani a helyzeten? Az 1Korinthus 11:3-ban található főségi alapelv adja meg a választ: „Minden férfi feje a Krisztus, az asszony feje a férfi, a Krisztus feje pedig az Isten.”
17. a) Mi a férfi helyzete a főség kérdésében? b) A férji főség milyen szép példáját állította fel Krisztus?
17 Figyeld meg, hogy Jehova elrendezésének ez a megállapítása nem a férfi főségét említi elsőnek. Inkább arra a tényre hívja fel a figyelmet, hogy van valaki, akihez az embernek vezetésért kell folyamodnia; valaki, akinek a példáját követnie kell. Ez a valaki Jézus Krisztus. Ő a férfi feje. Ő pedig a menyasszonyhoz hasonlított gyülekezete iránti bánásmódjában mutatta be, hogyan lehet sikeres a férji főség. Jó példája készséges reagálásra ösztökélte követőit. Amikor vezette őket, Jézus nem a főnök szerepében tetszelgett, nem volt nyers és követelődző a követőivel szemben, hanem „szelíd és alázatos szívű” volt, ezért felüdülést találhattak nála a lelküknek (Máté 11:28–30). Vajon lenézte őket a fogyatékosságaik miatt? Ellenkezőleg, szeretetteljes tanácsokkal látta el őket, sőt az életét adta azért, hogy megtisztítsa őket a bűneiktől (Efézus 5:25–30). Milyen nagyszerű áldás egy család számára, ha olyan férfi van ott, aki őszintén igyekszik ezt a példát követni!
18. a) Milyen módon mutathatja meg a feleség, hogy tiszteletben tartja férje hatalmát? b) Hogyan mutathatják meg a gyermekek, hogy tisztelik szüleiket, és miért így?
18 Amikor ilyen főség van a családban, nem nehéz a feleségnek felnézni a férjére. A gyermekek is készségesebben engedelmeskednek. De a feleség és a gyermekek is sokat tehetnek azért, hogy hozzájáruljanak a családi boldogsághoz. A feleség azzal mutathat „mély tiszteletet a férje iránt”, ha szorgalmasan gondoskodik a háztartásról és az együttműködés szellemét tanúsítja. Vajon így van ez a te családodban is? (Efézus 5:33; Példabeszédek 31:10–15, 27, 28). Ami pedig a gyermekeket illeti, az apa és az anya iránt tanúsított engedelmességük azt bizonyítja, hogy úgy tisztelik szüleiket, ahogy Isten megköveteli (Efézus 6:1–3). Vajon nincs-e sokkal nagyobb béke és sokkal nagyobb biztonságérzet az ilyen családokban, mint ott, ahol hiányzik a hatalom iránti tisztelet?
19. Mit kell tenned, ha te vagy az egyedüli a családban, aki megpróbálod követni Isten Szavának vezetését?
19 Te is hozzájárulhatsz ahhoz, hogy az otthonod ilyen hely legyen. Akár Jehova útjának támogatását választják a családod más tagjai, akár nem, te azt választhatod. Később talán a többiek is reagálnak a jó példádra (1Korinthus 7:16; Titus 2:6–8). De ha nem tennék is, a te cselekedeted tanúbizonyság lesz Isten útjainak igazságossága mellett, és ez bizony nem csekély értékű dolog (1Péter 3:16, 17).
20., 21. a) Hogyan mutatja meg a Biblia, hogy a férj és a szülők hatalma nem abszolút hatalom? b) Milyen döntéssel kell ezért néha szembenézni a keresztény feleségnek és a hívő gyermekeknek, és mi legyen az indítékunk ezen a téren?
20 Ne feledd, hogy a családi hatalom egész felépítése Istentől ered. A férfiak tehát rendeljék alá magukat Krisztusnak, a feleségek a férjüknek, a gyermekek a szüleiknek „mert ez tetszik az Úrnak” (Kolossé 3:18, 20; 1Korinthus 11:3). Istent nem szabad számításon kívül hagyni, ugyebár? Ez azt jelenti, hogy egy férfi hatalma a felesége felett valamint a szülők hatalma a gyermekeik felett viszonylagos. Másszóval a keresztény házastárs és a gyermekek először Istennek és Krisztusnak tartoznak engedelmességgel és az ő tanácsaiknak kell engedelmeskedniük. Egyes hitetlen házastársaknak vagy szülőknek első hallásra talán kellemetlen ez a gondolat. De valójában a javukat szolgálja, mert segít abban, hogy a hívő házastárs és a hívő gyermekek még engedelmesebbek és tisztelettudóbbak legyenek.
21 Mi történik azonban akkor, ha a férj azt követeli, hogy a felesége olyasmit tegyen, ami ’nem illik az Úrban’? Amit a feleség tesz ilyen esetekben, az megmutatja, valóban ’féli-e az igaz Istent’ vagy sem (Prédikátor 12:13 [12:15, Károli]). Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, amikor a gyermekek elég idősek ahhoz, hogy megértsék Isten Szavát és annak engedelmeskedjenek. Ha a szülők nem osztoznak abbeli vágyukban, hogy Jehovát szolgálják, a gyermekeknek kell dönteniük abban, hogy lojálisak lesznek-e Istenhez, vagy a szülők sorsát választják, akik nem lojálisak (Máté 10:37–39). Ámde az Isten iránti elsődleges kötelezettségeiktől eltekintve, a gyermekek kötelesek alárendelni magukat „mindenben”, még akkor is, ha ez azt jelenti: olyasmit kell tenniük, amihez nincs nagy kedvük (Kolossé 3:20). Az ilyen viselkedés még a szüleiket is oda vezetheti, hogy igénybe veszik Jehova megmentésről való gondoskodását. Valóban „tetszik az Úrnak”, amikor valakit a Jehova és az ő igazságos útja iránti lojalitása késztet cselekvésre, nem pedig a függetlenség szellemétől eredő engedetlenség.
A keresztény gyülekezetben
22., 23. a) Hogyan szolgálják ki a gyülekezet tagjait a keresztény felvigyázók? b) A Zsidók 13:17 szerint milyen magatartást kell tanúsítanunk ezért irántuk?
22 Ugyanennek a Jehova iránti lojalitásnak kell visszatükröződnie az ő keresztény gyülekezete és annak gondozói iránt tanúsított magatartásunkban is. Jehova felvigyázókról gondoskodott „a nyáj” legeltetésére. Ők nem kapnak fizetést, hanem önmagukat adják, mivel őszintén törődnek keresztény testvéreikkel és testvérnőikkel (1Péter 5:2; 1Thessalonika 2:7–9). Segítenek a gyülekezetnek elvégezni a feladatát: Isten Királysága jó hírének a prédikálását. A gyülekezet minden tagja iránti őszinte érdeklődésből, segítenek nekik megtanulni, hogyan alkalmazhatják az életükben a bibliai alapelveket. Ha a gyülekezet valamelyik tagja félrelép, mielőtt teljesen tudatában lenne, erőfeszítéseket tesznek a helyreigazítására (Galata 6:1). Ha a gyülekezet valamelyik tagja figyelmen kívül hagyja a bibliai tanácsot és kitart valamely súlyos vétségben, a felvigyázók intézkednek a kiközösítéséről. Ezzel megvédik a gyülekezetet a megrontó befolyástól (1Korinthus 5:12, 13).
23 Azzal mutathatjuk ki értékelésünket Jehova azon gondoskodása iránt, amellyel biztosítja a békét népe között, ha megszívleljük a Zsidók 13:17-ben olvasható intést: „Engedelmeskedjetek azoknak, akik vezetnek titeket és hallgassatok rájuk, mert ők folyton őrködnek a lelketek felett, mint akiknek számot kell adniuk, hogy ezt örömmel és ne sóhajtozással tegyék, mert az a ti károtokra lenne.”
24., 25. a) Hogyan befolyásolja az, amit a vének tanítanak, a velük kapcsolatos nézetünket? b) Mikor és hol kell alkalmaznunk azt, amit a Bibliából tanítanak nekünk? Miért?
24 A Biblia hangsúlyozza, hogy az egyik fő ok, amiért ezek a felvigyázók vagy vének tiszteletet érdemelnek az, hogy ők „az Isten szavát” tanítják (Zsidók 13:7; 1Timótheus 5:17). A „szó” erejével kapcsolatban a Zsidók 4:12, 13 megállapítja: „Az Isten szava élő és erőt fejt ki, élesebb minden kétélű kardnál és elhatol még a lélek és a szellem, az izületek és a velők megoszlásáig is, és képes megítélni a szív gondolatait és szándékait. És nincs olyan teremtmény, aki ne lenne nyilvánvaló az ő tekintete előtt, hanem minden meztelen és leplezetlen annak szeme előtt, akinek számadással tartozunk.”
25 Jehova Szavának igazsága tehát feltárja a különbséget aközött, aminek látszik valaki, és ami a valóságban. Ha őszintén hisz Istenben és őszintén törekszik Teremtője tetszésére, az indítéka annak megfelelően visszatükrözi „az Isten dicsőségét” még akkor is, amikor nincs a gyülekezet véneinek tekintete előtt (Róma 3:23). Nem fog valamilyen Szentírás-ellenes viselkedésbe keveredni csupán ezért, mert az a viselkedés nem tartozik a gyülekezetből való kiközösítést maga után vonó súlyos helytelenségek közé. Ha tehát valaki hajlamot érez arra, hogy könnyen vegye az Isten Szavában található bármelyik tanácsot, alaposan vizsgálja meg, milyen is a valóságban az Isten iránti magatartása. Nem olyanná kezd-e válni, mint az, akiről a Zsoltárok 14:1 ezt mondja: „Az értelmetlen azt mondja — nem, nem nyíltan, hanem — a szívében: ’Nincs Jehova.’ ”
26., 27. a) Miért fontos komolyan venni Jehova ’minden kijelentését’? b) Milyen kihatással van az életünkre, ha ilymódon tanúsítunk tiszteletet a hatalom iránt?
26 Jézus, amikor az Ördög megkísértette, ezt mondta: „Mindazzal a kijelentéssel él az ember, ami Jehova szájából származik” (Máté 4:4). Hiszed-e, hogy Jehova ’minden kijelentése’ fontos és egyetlen egyet sem szabad figyelmen kívül hagyni? Nem elegendő egyszerűen csak Jehova néhány követelményének engedelmeskedni, a többit pedig kevésbé fontosnak tartani. Vagy Jehova szuverenitásának jogossága mellett állunk ki, vagy az Ördög oldalán foglalunk állást a vitakérdésben azáltal, hogy saját irányadó mértéket állítunk fel azt illetően, hogy mi jó és mi rossz. Boldogok, akik megmutatják, hogy igazán szeretik Jehova törvényét! (Zsoltárok 119:165).
27 Az ilyen személyek nem engedik meg, hogy a világ marakodó szelleme behálózza őket. Azt sem engedik meg maguknak, hogy az erkölcsi korlátokat elvetők szégyenteljes viselkedését kövessék. A Jehova iránti és igazságos útjai iránti mély tisztelet szilárd alapot ad az életüknek. Ez a Jehova iránti és az ő útjai iránti tisztelet képessé teszi őket arra, hogy kellő tiszteletet tanúsítsanak a földi hatalmak iránt is, ami elengedhetetlenül szükséges a békés élethez.
[Tanulmányozási kérdések]
[Kép a 134. oldalon]
Jézus apostolai kijelentették a legfőbb bíróság előtt: „Mint uralkodónak, inkább Istennek kell engedelmeskednünk, semhogy embereknek”
