11. fejezet

A túlélők nem lehetnek „része a világnak”

1., 2. a) Mit mondott Jézus a tanítványai és a világ kapcsolatáról? b) Mit jelent a nem szó és miért azt jelenti?

MIT akart Jézus mondani azzal, hogy a követői „a világban” vannak, mégsem lehetnek „része a világnak”? (János 17:11, 14). Ha a túlélők között akarunk lenni, hogy Isten Új Rendszerében élhessünk, meg kell ezt értenünk.

² Először vizsgáljuk meg mit nem jelent az, ha valaki „nem része a világnak”. Nem jelenti azt, hogy elszigeteljük magunkat, mint a remeték egy barlangban vagy elvonulunk egy kolostorba vagy más távoli helyre. Ellenkezőleg, Jézus a halála előtti éjszakán a tanítványaiért imádkozott Atyjához és ezt mondta: „Nem azt kérem tőled, hogy vedd ki őket a világból, hanem, hogy őrizd meg őket a gonosztól. Ők nem része a világnak, miként én sem vagyok része a világnak” (János 17:15, 16).

3., 4. a) Milyen tevékenységben szükséges a keresztényeknek kapcsolatban lenniük a világi emberekkel? b) Mit kell azonban kerülniük?

³ Ahelyett, hogy elrejtőznének a világ elől, Jézus tanítványai ’elküldettek a világba’, hogy ismertessék az igazságot (János 17:18). Amikor ezt tették, „a világ világossága”-ként szolgáltak; olymódon engedték fényleni az igazságot, hogy az emberek megláthassák, milyen jó hatással van az Isten igazsága az életükre (Máté 5:14–16).

⁴ A keresztények, miközben a saját és a családjuk  létfenntartása érdekében dolgoznak és amikor az Isten Királyságának jó hírét viszik el az emberekhez, sok emberrel kerülnek kapcsolatba. Ezért, ahogy Pál apostol is rámutat, nem azt várják tőlük, hogy fizikai értelemben ’kifussanak a világból’. Nem tehetik meg, hogy egyáltalán ’ne keveredjenek’ a világi emberek társaságába. De távol maradhatnak és távol is kell maradniuk az emberiség többségének helytelen szokásaitól (1Korinthus 5:9–11).

5. Hogyan szemlélteti Noé és családja a világtól való elkülönülést?

⁵ Hasonló a helyzet ahhoz, ami Noé napjaiban történt, amikor Jehova megfigyelte, hogy „mindenki rossz útra tért a földön” (1Mózes 6:12, Ö.f.). Noé és családja azonban másfajta életet élt. Azzal, hogy nem vett részt a környező emberek romlottságában és az igazságosságot prédikálta, Noé „elítélte a világot”. Megmutatta, hogy az a világ megbocsáthatatlan módon ellentétben állt Isten akaratával (Zsidók 11:7; 2Péter 2:5). Ezért maradhatott életben a családjával együtt, amikor a világraszóló Vízözön véget vetett az istentelen emberiségnek. Ők „a világban” voltak, mégsem voltak „része a világnak” (1Mózes 6:9–13; 7:1; Máté 24:38, 39).

Mit jelent a világban élő emberek iránti helyes szeretet?

6. Helyes dolog-e valamilyen szeretetet tanúsítani a világi emberek iránt?

⁶ Ha valaki „nem része a világnak” az már azt jelenti, hogy gyűlöli is az emberiséget? Ha ezt tenné, ellentétbe kerülne Jehova Istennel, akiről az ő Fia, Jézus azt mondta: „oly nagyon szerette [az emberiség] világát, hogy az ő egyetlen-nemzett Fiát adta, hogy aki hitet gyakorol benne el ne pusztuljon, hanem örökké tartó élete legyen”. Isten tehát követendő  példát állított fel számunkra, amikor mindenfajta ember iránt kedvességet és könyörületet tanúsított (János 3:16; Máté 5:44–48).

7., 8. a) Mit mond a Biblia a világ iránti szeretetről? b) Melyik az a világ, amelytől el kell különülnünk? c) Miért kell kerülnünk a világot és annak kívánságát?

⁷ De nem azt mondja-e János apostol: „Ne szeressétek sem a világot, sem a világban levő dolgokat. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete”? Ha maga Isten szerette a világot, miért mondta ezt az apostol? (1János 2:15).

⁸ A Biblia megmutatja, hogy Isten egyszerűen mint embereket szereti az emberiség világát, akik tökéletlen, haldokló állapotban vannak és kétségbeejtő módon segítségre van szükségük. Másrészt Sátán az emberiség nagyobb részét Isten ellenében szervezte meg. Ez az a „világ” — az Istentől elidegenedett és a Sátán uralma alatt álló emberi társadalom — amelytől az igaz keresztényeknek el kell különülniük (Jakab 1:27). Isten Szava óva int attól, hogy szeressük ennek a világnak helytelen kívánságait és tetteit: „Minden, ami a világban van — a test kívánsága, a szemek kívánsága és az élet javainak látványos mutogatása — nem az Atyától ered, hanem a világtól. A világ azonban elmúlik és annak kívánsága is, de aki az Isten akaratát cselekszi megmarad örökké” (1János 2:15–17).

9., 10. a) Miért mondhatjuk, hogy ezek a kívánságok ’a világtól erednek’? b) Milyen kihatással voltak ezek a kívánságok az emberiségre?

⁹ Igen, a test kívánsága, a szemek kívánsága és a személyes felmagasztaltatás vágya valóban ’a világtól ered’. Ezek fejlődtek ki az emberiség első szüleiben is, és vezették őket oda, hogy az Istentől való függetlenséget keressék, hogy önző érdekeiket követhessék. Ezeknek az önző világi vágyaknak a követése  vezetett el Isten törvényének a megszegéséhez (1Mózes 3:1–6, 17).

¹⁰ Nézd meg, mit látsz magad körül. Vajon az emberek többsége nem a test kívánsága, nem a szemek kívánsága és nem „az élet javainak látványos mutogatása” köré építi fel az életét? Nem ezek a dolgok alakítják az emberek reménységét és érdekeit, nem ezek határozzák meg tetteiket és egymással való bánásmódjukat? Ezért lett az emberiség története viszályok és háborúk, erkölcstelenség és bűnözés, haszonlesés és elnyomás, büszke becsvágy és dicsőség, valamint hatalom utáni törtetés hosszú soráról szóló beszámoló.

11. Miért nincs következetlenség az Isten világ iránti szeretete és a között, amit az ő Szava elítél?

¹¹ Láthatjuk tehát, hogy úgy szeretni a világot, ahogyan Isten szereti, egészen más, mint annak helytelen vágyait és szokásait szeretni, amelyeket Isten elítél. Isten világ iránti szeretete megnyitotta az utat ahhoz, hogy megszabaduljunk ezektől a bűnös kívánságoktól, és azok rossz következményeitől, a halált is beleértve. Isten azzal fejezte ki a szeretetét, hogy saját Fiát adta oda az emberiség megváltására. De ha valaki elutasítja ezt az áldozatot és továbbra is engedetlen marad, a Biblia az ilyen egyénről azt mondja, hogy „az Isten haragja marad rajta” (János 3:16, 36; Róma 5:6–8).

Maradj független „e világ uralkodójának” hatalmától!

12. Miből állapíthatjuk meg, hogy vajon a világi emberek iránti szeretetünk tetszik-e Istennek?

¹² De mi a helyzet velünk? Abban az értelemben „szeretjük”-e a világban levő embereket, hogy őszintén segíteni kívánunk nekik abban, hogy megtalálják az Isten kegyében való élethez vezető utat? Vagy  éppen azokat a dolgokat szeretjük, amelyek visszatartják az embereket attól, hogy Isten szolgáivá legyenek: a náluk megfigyelhető függetlenség szellemét, a javak látványos mutogatását, a saját fontosságukba és dicsőségükbe vetett bizodalmukat? Ha szeretünk olyan emberekkel lenni, akik ilyen fajta tulajdonságokat nyilvánítanak ki, akkor olyan módon ’szeretjük a világot’, amely módot az apostol elítél.

13. Hogyan tarthat vissza valakit a világ iránti szeretete attól, hogy Istent szolgálja?

¹³ Jézus napjaiban is sokan szerették a világ útját. Ezért nem akartak bátran állást foglalni Jézus tanítványaiként. Nem akarták elveszíteni a népszerűségüket és a pozíciójukat, amelyet társadalmi és vallási körökben kivívtak maguknak. Többre tartották az emberektől jövő dicséretet az Istentől jövő elismerésnél (János 12:42, 43). Igaz, némelyek jószívű cselekedeteket és egyéb vallásos tetteket is véghezvittek. De ezt elsősorban azért tették, hogy felnézzenek rájuk az emberek (Máté 6:1–6; 23:5–7; Márk 12:38–40). Nem látod-e ma is, hogy az emberek ugyanilyen szeretetet nyilvánítanak ki a világ helytelen eljárásmódja iránt? Pedig a Biblia megmutatja, hogy ez a fajta „szeretet” csak a pusztuláshoz vezethet.

14. Ki vetette alá Jézust kísértésnek amikor a földön volt és mi lett ennek a kimenetele?

¹⁴ Isten saját Fia is ki volt téve hasonló kísértésnek. Megpróbálták felébreszteni benne az önző vágyat, hogy látványos mutogatással gyakoroljon hatást az emberekre — hogy ő is úgy tegyen, mint a világ. Még a világ összes nemzete feletti uralmat és dicsőséget is felkínálták neki. Jézus azonban határozottan visszautasította az önző vágyakra épülő ajánlatokat. Ezek az ajánlatok attól származtak, aki elsőként vonta kétségbe Jehova Isten szuverenitását: Sátántól, az Ördögtől (Lukács 4:5–12).

15. Mutasd ki a Bibliádból, hogy kicsoda „e világ uralkodója”?

 ¹⁵ Lényeges tudnunk arról, hogy Sátán felkínálta Jézusnak az uralmat, mert csak így érthetjük meg, miért ’nem lehetünk része a világnak’. Ez az eset megmutatja, hogy az emberiség világa általánosságban, uralkodóit is beleértve, Isten fő Ellenségének láthatatlan uralma alatt áll. Maga Jézus mondta Sátánról, hogy ő „e világ uralkodója” (János 12:31; 14:30; 2Korinthus 4:4). Pál apostol is utalt a Sátán uralma alatt álló „gonosz szellemi erők”-re, vagy démonokra, akik „e sötétség világuralkodói”. Pál arra figyelmeztette a keresztényeket, hogy szellemi fegyverzetre van szükségük, ha meg akarják védeni magukat ezektől az „uralkodók”-tól (Efézus 6:10–13).

16. A világ melyik részét vezeti Sátán és melyik része van az ő hatalmában?

¹⁶ Mindig csupán egy kisebbség tartotta távol magát ennek a láthatatlan uralkodónak és haderőinek hatalmától. A „világ” tehát, vagyis az Istentől elidegenedett emberiség nagy többsége „a gonosz hatalmában van”. A démoni befolyás által ’az egész lakott földet félrevezeti’, beleértve a földi uralkodókat is, fellázítva őket Isten és az ő Királysága ellen (1János 5:19; Jelenések 12:9; 16:13, 14; 19:11–18).

17. a) Mit tanúsít a világ magatartása abban a vonatkozásban, hogy ki vezeti félre az emberiséget? b) Tetszene-e a Teremtőnek, ha ilyen szellemet nyilvánítanánk ki?

¹⁷ Ez talán hihetetlenül hangzik. Pedig a világi emberek közül nem nyilvánítják-e ki a legtöbben az Isten Ellensége szerinti magatartást és cselekedeteket? Világszerte a hazugságot, a gyűlöletet, az erőszakot, a gyilkolást látni, ami azokra jellemző, akik ’az Ördögtől származnak’, mivel ő a szellemi „atyjuk” (1János 3:8–12; János 8:44; Efézus 2:2, 3). Ez a szellem biztosan nem a szerető Teremtőtől származik.

18. Az uralkodással kapcsolatos nézetünk hogyan mutatja meg, hogy mentesek vagyunk ’a világ uralkodójának’ uralma alól?

 ¹⁸ Ugyanakkor az emberek túlnyomó többsége vajon nem a béke és a biztonság létrehozásának emberi terveiben bízik? Hány olyan embert ismersz, aki valóban Istentől és az ő Királyságától várja az emberiség gondjainak a megoldását? Pedig rossz helyre helyezik a bizalmukat, amikor az emberi politikai rendszerektől remélik a megoldást, mert Jézus azt mondta: „Az én királyságom nem része e világnak”. Az ő Királyságának nem ez a világ a „forrása”, mert nem az emberek hozták létre és nem ők tartják hatalmon. Maga Isten gondoskodott róla (János 18:36; Ésaiás 9:6, 7). Ezért ahhoz, hogy azok között lehessünk, akiknek reményük lehet a túlélésre, amikor a Királyság az összes ellenségei ellen fordul, el kell ismernünk azt a kemény igazságot, hogy Sátán uralja ezt a világot és annak rendszereit. Ez magában foglalja a világ politikai intézményeit is, mint például az Egyesült Nemzetek Szervezetét. Mindezektől távol kell magunkat tartanunk és szilárdan állást kell foglalnunk Jehova Krisztus által vezetett igazságos kormányzata mellett (Máté 6:10, 24, 31–33).

19. A történelem tanúsága szerint hogyan mutatták meg az első keresztények, hogy ők „nem része a világnak”?

¹⁹ A történelem azt mutatja, hogy az első keresztények tiszteletteljes, törvényhű polgárok voltak. Mégis szilárdan vallották, hogy egyikük sem „része a világnak”, jóllehet ez az állásfoglalásuk üldözést jelentett számukra. Ilyen kijelentéseket olvashatunk róluk:

„A pogány világ hatóságai kevés megértést tanúsítottak az első keresztények iránt, és nem volt kedvező véleményük róluk . . . A keresztények megtagadták a római polgárokra vonatkozó bizonyos kötelezettségek teljesítését . . . Nem vállaltak politikai tisztségeket” (On the Road to Civilization, A World History).⁵⁷

 „Visszautasítottak mindenfajta tevékeny részvételt a birodalom polgári közigazgatásában vagy katonai védelmében . . . Elképzelhetetlen volt, hogy a keresztények katonai, tisztviselői vagy fejedelmi állásokat töltsenek be anélkül, hogy lemondtak volna a szentebb kötelességről” (History of Christianity).⁵⁸

„Origenész [aki az időszámításunk szerinti második és harmadik században élt] . . . megjegyezte, hogy ’a keresztény egyház nem bocsátkozhat háborúba egyetlen nemzettel sem. A vezetőjüktől azt tanulták, hogy ők a béke gyermekei’. Ebben az időszakban sok keresztény halt vértanúhalált, mert megtagadta a katonai szolgálatot” (Treasur of the Christian World).⁵⁹

20. Hogy mentesek legyenek ’a világ uralkodójának’ hatalma alól, a világ mely megosztó tevékenységében nem vehetnek részt Jehova szolgái?

²⁰ Mivel Jehova szolgái távol tartják magukat a világ ügyeitől, nem vesznek részt annak megosztó nacionalizmusában, faji megkülönböztetésében vagy osztályharcaiban. Isten által irányított magatartásukkal elősegítik a béke és biztonság megvalósulását mindenfajta ember között (Cselekedetek 10:34, 35). Így valóban „minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből” származnak majd az eljövendő „nagy nyomorúság” túlélői (Jelenések 7:9, 14).

A világ barátai vagy Isten barátai?

21. Miért nem számíthat a világ részéről jövő szeretetre az, aki a Bibliát követi?

²¹ Jézus ezt mondta tanítványainak: „Ha része volnátok a világnak, a világ szeretné azt, ami az övé. De mivel nem vagytok része a világnak, hanem én választottalak ki benneteket a világból, ezért gyűlöl titeket a világ . . . Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak” (János 15:19, 20). Az egyszerű igazság az, hogy csak úgy lehet elnyerni a világ barátságát, ha olyanná leszünk, mint a világ — ha részt veszünk vágyaiban, törekvéseiben és előítéleteiben, ha csodáljuk gondolkodásmódját és filozófiáját, ha  követjük szokásait és cselekvési módját. Ámde e világ támogatói rossz néven veszik, ha valaki napvilágra hozza tévedéseiket vagy figyelmezteti őket a veszélyekre, amelyekbe a viselkedésük sodorja őket. Ezért van az, hogy ha valaki a Biblia tanítását követi a viselkedés és az életmód tekintetében és a Biblia mellett emel szót, egyszerűen nem kerülheti el a világ részéről jövő gyűlöletet (János 17:14; 2Timótheus 3:12).

22. A barátsággal kapcsolatos milyen választással kell szembenézni mindannyiunknak?

²² A Biblia ezért rámutat, milyen világos választás előtt állunk. A Jakab 4:4-ben ezt olvassuk: „Nem tudjátok, hogy a világgal való barátság ellenségeskedés Istennel? Aki azért a világ barátja akar lenni, az az Isten ellenségévé válik.” Istennek is megvan az irányadó mértéke a barátság tekintetében, s ez nincs összhangban a bűnös emberiség irányadó mértékével (Zsoltárok 15:1–5).

23. a) Mi mutatja, hogy egy személy a világ barátja? b) Hogyan mutathatjuk meg, hogy mi Isten barátai vagyunk?

²³ Az Istennel való barátságunk nem csupán attól függ, hogy a világ bizonyos szervezeteihez tartozunk-e vagy sem. Ha a világ szellemét nyilvánítjuk ki, ha a világ életszemléletét valljuk, akkor azt bizonyítjuk, hogy a világ barátai vagyunk, nem pedig Istené. A világ szelleme a „test cselekedeteit” hozza létre, és ezek: „paráznaság, tisztátalanság, féktelen viselkedés, bálványimádás, spiritizmus gyakorlása, ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, dühkitörés, veszekedés, szakadások, szekták, irigykedés, dobzódás, dőzsölés és ezekhez hasonlók”. A Biblia világosan kijelenti, hogy „akik ilyesmit gyakorolnak, nem öröklik Isten királyságát”. Másrészt ha Isten barátai vagyunk, az ő szelleme működik bennünk és az megtermi  gyümölcseit, amelyek a következők: „szeretet, öröm, béke, hosszútűrés, kedvesség, jóság, hit, szelídség, önuralom” (Galata 5:19–23).

24. a) Miért nem bölcs dolog olyan embereket követni, akiket a világ tiszteletben tart? b) Hogyan mutatja meg az anyagi javakkal kapcsolatos magatartásunk, hogy valójában kinek a barátságára törekszünk?

²⁴ Vajon kinek a szellemét tükrözzük vissza mi magunk? Ez segít megállapítanunk, kinek a barátai vagyunk valójában. Ilyen életkörülmények között, a jelen világ befolyásának kitéve, nem csodálkozhatunk, ha meg kell változtatnunk az életünket, hogy elnyerjük Isten tetszését. A világi emberek például tisztelettel és dicsőséggel halmozzák el azokat, akiknek becsvágyó törtetése nagyobb gazdagsághoz, hatalomhoz vagy hírnévhez juttatja el őket. Az emberek az ilyen világi hősöket és bálványokat tekintik modellnek, őket utánozzák beszédben, viselkedésben, megjelenésben és öltözködésben. Vajon Te is az ilyen emberek csodálóival akarod azonosítani magad? Amit az ilyenek végeznek, éppen ellenkezője annak, amiről Isten Szava azt mondja, hogy életcélul tűzzük ki magunk elé. A Biblia a szellemi gazdagság és erő megszerzésére, valamint az olyan emberek iránti tiszteletre buzdít, akik Istent képviselik és az ő szószólói a földön (1Timótheus 6:17–19; 2Timótheus 1:7, 8; Jeremiás 9:23, 24). A világ kereskedelmi propagandája az anyagiasság felé irányítja az embereket, elhiteti velük, hogy a boldogság az anyagi javaktól függ. Ezért tulajdonítanak sokkal nagyobb fontosságot az emberek az anyagi javaknak, mint a szellemi értékeknek. Igen, a világ útjának követése a világ barátságát biztosítja számodra. De elszakít az Istennel való barátságtól. Melyik jelent többet neked? Melyik vezet nagyobb és tartósabb boldogsághoz?

25. a) Mit várhatunk a világtól, ha elhagyjuk annak útjait? b) Valójában mi tesz képessé bennünket arra, hogy ’megváltoztassuk a gondolkodásunkat’ és úgy tekintsük a dolgokat, ahogyan Isten tekinti azokat?

 ²⁵ Könnyű a világ modelljéhez igazodni. És a világ rossz szelleme miatt, e világ támogatói neheztelni fognak rád, ha más úton jársz (1Péter 4:3, 4). Nyomást gyakorolnak rád, hogy hozzájuk igazodj, hogy a világ emberi társadalma a saját képére formáljon. A világ bölcsessége, filozófiája abban a kérdésben, mi jelent sikert az életben, szintén felhasználásra kerül, hogy uralja a gondolkodásodat. Valódi erőfeszítésre és hitre van szükség ahhoz, hogy ’megváltozzék a gondolkodásmódod’ és Isten szemszögéből nézd a dolgokat, hogy megértsd, miért jelent ’e világ bölcsessége bolondságot’ Isten szemében (Róma 12:2; 1Korinthus 1:18–20; 2:14–16; 3:18–20). Isten Szavának szorgalmas tanulmányozása révén felismerhetjük a világ hamis bölcsességét. Megláthatjuk, mekkora kárt okozott már eddig is az effajta „bölcsesség” és milyen katasztrófális véghez vezet. Ily módon teljesebb mértékben tudjuk értékelni az Isten útjának bölcsességét és az általa szavatolt biztos áldásokat.

Hiábavaló lenne egy pusztuló világért feláldozni életünket és alkotóerőnket

26. Bölcs dolog volna-e a világ emberbaráti szervezeteinek munkájába bekapcsolódni azzal a szándékkal, hogy javítsunk az állapotokon?

²⁶ Némelyek részéről felmerülhet az ellenvetés: „De hát a világ számos szervezete nem az emberek javát szolgálja-e, nem az emberek védelmén, egészségén, oktatásán és szabadságán munkálkodik-e?” Igaz, bizonyos szervezetek valóban enyhítenek ideig-óráig az emberek gondjain. Mégis mind az Istentől elidegenedett világ részét képezik. És az emberek figyelmét  a dolgok jelenlegi rendszerének fennmaradása felé fordítják. Egyetlen egy sem áll ki Isten föld feletti kormányzata védelmében, az ő Fiának Királysága mellett. Végtére is, még a bűnösök között is vannak, akik családot nevelnek fel, gondoskodnak az övéikről és jótetteket visznek véghez a közösség javára. De ezek a tettek feljogosítanak-e arra, hogy bármilyen módon támogassuk a bűnös szervezeteket? (Vö. 2Korinthus 6:14–16.)

27. Mi az egyetlen módja annak, hogy segítsünk a világban levő embereknek abban, hogy azok között lehessenek, akik életben maradnak Isten Új Rendszere számára?

²⁷ Tanúsíthatunk-e igazi szeretetet az emberek iránt azzal, ha időt és erőt áldozunk arra, hogy a világ valamely tervét siker koronázza? Ha segíteni akarsz egy beteg vagy fertőző bajban szenvedő személyen, vajon úgy teszed ezt, hogy olyan közel mész hozzá, hogy te is megkapd ugyanazt a betegséget vagy fertőző bajt? Nem lehetsz sokkal jobban a segítségére akkor, ha te magad egészséges maradsz és megpróbálod az illetőt is a gyógyulás útjára segíteni? Az emberi társadalom jelenleg szellemileg beteg és fertőz. Közülünk senki sem képes meggyógyítani, mert Isten Szava rámutat, hogy halálhoz vezet a betegsége. (Vö. Ésaiás 1:4–9.) A világban levő egyéneknek azonban segíthetünk abban, hogy megtalálják a szellemi gyógyulás útját és életben maradjanak Isten Új Rendszere számára, feltéve, ha mi magunk távol tartjuk magunkat a világtól (2Korinthus 6:17). Legyünk bölcsek, és határoljuk el magunkat a világ terveitől. Minden erőfeszítéssel azon igyekezz tehát, hogy ne fertőzhessen meg a világ szelleme, és ne kövesd igazságtalan útjait. Sohase feledd: „A világ elmúlik és annak kívánsága is, de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké!” (1János 2:17).

[Tanulmányozási kérdések]