Döntés, amely életet biztosít igazi békében és boldogságban
16. fejezet
Döntés, amely életet biztosít igazi békében és boldogságban
1. Milyen béke és bizalom lehet az osztályrészünk, ha most helyesen választunk?
MILYEN nagy öröm, ha valakinek igazi életcélja van, ha tudja, hová tart! És milyen nagyszerű elmebeli és szívbeli béke származik abból a bizonyosságból, hogy a legjobb életpályát választottuk! Te is ilyen békében és bizalomban élhetsz, de csak akkor, ha most helyesen döntesz.
2. Hogyan segít nekünk az életkilátásunk tekintetében az, ha megismerjük Jehovát és az ő szándékát?
2 Világos bizonyíték szól amellett, hogy ezt a világot nem tekinthetjük az igazi béke és biztonság forrásának. A kereskedelmi, vallási és politikai rendszerek — az Egyesült Nemzetek Szervezetének a békére és biztonságra vonatkozó nyilatkozatait is beleértve — képtelenek meghozni azt. A Biblia rámutat, hogy Jehova Isten az igazi béke és biztonság egyedüli Forrása. Csak akkor érthetjük meg, hogy miért vagyunk a földön és miért mennek így a dolgok, ha megismerjük Istent és az ő szándékait. Megismerjük a Jehova egyetemes szuverén uralmát magában foglaló nagy vitakérdést és azt is, milyen kihatással van az mindegyikünkre. Megtanuljuk felmérni céljaink jogosságát és bölcsességét, és megbízható irányadó mértékeket kapunk az életünkhöz. Amikor betegséggel, idős korral, vagy halállal kell szembenéznünk, az a reménység vigasztal bennünket, hogy egy igazságos, egészséges új rendszerben élhetünk, ha szükséges a halottak közül való feltámadás révén.
3. Miért Jehova az, akibe minden reménységünket vethetjük?
3 Nem csoda tehát, ha az Ésaiás 26:4 így buzdít minket: „Bízzatok Jehovában minden időben, mert Jah Jehovában van a határtalan idők Kősziklája.” A változatlan, mindenható és örök Jehova az, akibe minden bizodalmunkat vethetjük. Szeretnél-e vezetésének és védelmének örvendeni nemcsak jelenleg, de az egész jövőben is az általa megígért Új Rendszerben? Ha igen, vajon mit kell tenned?
4. Mire van szükségünk ahhoz, hogy elnyerjük Jehova kegyét, és mi teszi ezt lehetővé?
4 Az emberiség egészében véve elidegenedett Istentől ősszüleink bűne következtében. Isten azonban megnyitotta a vele való kibékülés és a barátság útját Fiának áldozata által (2Korinthus 5:19–21; Efézus 2:12, 13). Nem elég azonban, hogy most azt mondjuk: Isten barátságát akarjuk.
5. Mi legyen az indítékunk, amikor Jehova barátságát keressük?
5 Késznek kell lennünk arra, sőt erős vágyat kell éreznünk az iránt, hogy bebizonyítsuk: valóban akarjuk ezt, méghozzá helyes indítékból. Például, elsősorban azért keressük az Istennel való barátságot, hogy elkerüljük a katasztrófát? Ha szeretnénk helyeselt állapotban lenni Isten előtt, az nem lehet, hogy ez csupán a sürgősségnek erre az időszakára vonatkozzon, az ő ítélete előtt, s csupán azért történjen, hogy túléljük a közelgő „nagy nyomorúságot” (Máté 24:21, 22). Ez az egész jövőre kell, hogy érvényes legyen. Csak az őszinte szeretet adhat a szívünkbe ilyen indítékot. Hogy bebizonyíthassuk mennyire őszinte az ő barátsága iránti vágyunk, Jehova meghatározott az ő Szavában bizonyos dolgokat, amit mindegyikünknek meg kell tennünk, hogy kiengeszteljük őt.
Élő hit
6. Milyen bizalommal kell lennünk Isten iránt ha tetszeni akarunk neki?
6 Jehova az igazság Istene. Ezért teljesen megbízhatunk az ő ígéreteiben. Valójában „hit nélkül lehetetlen neki tetszeni, mert aki Istenhez közeledik, annak hinnie kell, hogy ő van, és megjutalmazója lesz azoknak, akik őt komolyan keresik” (Zsidók 11:6). Ha ilyen hited van, akkor tudod, hogy mindaz, amit Isten tesz, igazságos célból történik, és ő mindenkor szívén viseli legjobb érdekeinket. Teremtésművéből és írott Szavából is láthatod, hogy ő nemcsak végtelenül bölcs és mindenható, de egyben a szerető kedvesség Istene is. Természetesen sohase tér el igazságos alapelveitől. Mégis, bár tökéletlenek vagyunk és hibákat követünk el, ha szeretjük az igazságosságot, olyan módon bánik velünk, ami áldásokat eredményez.
7. Hogyan óv meg bennünket, ha Jehova igazságosságában és bölcsességében bízunk?
7 Amikor tehát Isten helyreigazít minket, tudjuk, hogy ezt örök jólétünk érdekében teszi. Olyan bizalommal fordulunk Jehovához, ahogyan egy fiú vagy lány megbízik szerető, bölcs és erős apjában (Zsoltárok 103:13, 14; Példabeszédek 3:11, 12). Ha ilyen hitünk van, nem fogunk kételkedni sem a tanácsának bölcsességében, sem az eljárásmódjának jogosságában, jóllehet talán egy ideig nem értünk meg teljesen bizonyos dolgokat. Ezzel azok közé soroljuk magunkat, akikről a zsoltáros így nyilatkozott: „Bőséges békéjük van azoknak, akik szeretik a te törvényedet, és számukra nincsen botláskő” (Zsoltárok 119:165; Példabeszédek 3:5–8).
8. a) Miért nem elég csak a hit? b) A Cselekedetek 3:19-ben említett milyen cselekedetekre kell, hogy ösztönözzön bennünket a hit?
8 Ámde „a hit is halott cselekedetek nélkül”. Ezt a Jakab 2:26 hangsúlyozza. Az őszinte hit cselekedetekre indítja az embert. Az első dolog pedig, amire indítja az, hogy tegye meg, amire Péter apostol buzdít: „Tartsatok hát bűnbánatot és térjetek meg, hogy elnyerjétek bűneitek eltörlését és eljöhessenek Jehova személyétől a felüdülés időszakai” (Cselekedetek 3:19). Vajon mit jelent ez?
Bűnbánat és megtérés
9. a) Mi az igazi megbánás? b) Mi az, ami miatt bánkódnunk kell?
9 A bűnbánat a Bibliában egy elmebeli változást jelent, amit a korábbi életút vagy a helytelen cselekedetek miatt érzett szívből jövő sajnálat kísér (2Korinthus 7:9–11). De ha szeretnénk az Istentől jövő megígért „felüdülés időszakának” örvendeni, nem elég megbánni múltbeli helytelen tetteinket. Amiatt is sajnálatot kell éreznünk, hogy mint Ádám leszármazottainak, már a természetünk is bűnös. Ahogy János apostol megállapítja: „Ha azt állítjuk: ’Nincs bűnünk’, félrevezetjük magunkat . . . hazuggá tesszük [Istent], és az ő beszéde nincs meg bennünk” (1János 1:8, 10). Nekünk megfelelő módon vissza kell tükröznünk Teremtőnket, ’az ő képét és hasonlatosságát’. Az öröklött bűn azonban meggátol abban, hogy ezt tökéletes módon megtegyük. Ezért ’nem érjük el a mértéket’, s ezt fejezi ki a „bűn” szó a Bibliában (1Mózes 1:26; Róma 3:23).
10., 11. a) Kinek vagyunk hálásak az életünkért, és miért? b) Ezért hogyan kell felhasználnunk az életünket?
10 Ezért szükségünk van Istentől jövő bocsánatra (Máté 6:12). Tisztában vagyunk azzal, hogy mint Teremtőnknek, neki köszönhetjük az életünket. De most megtanuljuk, hogy Isten Fiának az áldozata által az emberiséget nagy értékű „áron vásárolták meg”. Ezért nem lehetünk „emberek rabszolgái”, sőt még a saját önző vágyaink rabszolgái sem (1Korinthus 7:23). Pedig az igazság megismerése és elfogadása előtt nem azok voltunk-e valahányan? (János 8:31–34).
11 Értékeled-e a szíved mélyén, hogy Isten ajándékként adta a Fiát, és mindazt, amit Krisztus által tett, hogy szabadulást szerezzen a bűn és a halál köteléke alól? Akkor biztos, hogy őszintén bánod minden múltbeli vétkedet és azt, hogy nem használtad fel az életedet a Teremtőd iránti engedelmességben. Ez arra indít téged, hogy szívből megbánd, hogy az életedet úgy élted le, mint a világ, s nem voltál összhangban Istennel és az ő szándékával (Cselekedetek 17:28, 30; Jelenések 4:11).
12. Hogyan mutathatja meg egy bűnbánó egyén, hogy valóban szakított a korábbi életmódjával?
12 Ez az igazi megbánás ’megtéréshez’ vezet. Az őszinte bűnbánó egyén nem egyszerűen csak sajnálja, hogy helytelenül használta fel az életét. Elveti azt a helytelen viselkedést, és valósággal meggyűlöli helytelen útját. Ezt azzal mutatja meg, hogy „megtér”, visszafordul és ’megbánáshoz illő cselekedeteket’ végez, összhangba hozva életét Isten akaratával (Cselekedetek 26:20; Róma 6:11).
13. a) Mit jelent Jézusnak az a kijelentése, hogy az ő követőinek ’meg kell tagadniuk önmagukat’? b) Milyen okból rendeljük alá magunkat Jehovának és milyen kihatással lesz ez az életünkre?
13 Ehhez a megbánáshoz és megtéréshez hozzátartozik az is, amit Jézus így nevezett: ’megtagadni önmagunkat’ (Máté 16:24). Vagyis nem élünk többé saját önző vágyaink szerint, mitsem törődve Isten akaratával és szándékával. Ehelyett elismerjük, Jehova Istennek ténylegesen joga van ahhoz, hogy mint Teremtőnk és mint az ő Fiának váltságáldozata által Megvásárlónk, teljesen igényt tartson az életünkre. Ahogyan a Biblia kifejezi: ’nem vagyunk többé önmagunk tulajdona, mert áron vásároltak meg bennünket’ (1Korinthus 6:19, 20). Ezért tehát, ahelyett, hogy visszaélnénk az igazság által számunkra megnyitott nagyszerű szabadsággal, teljesen átadjuk magunkat Isten akaratának cselekvésére (Galata 5:13; 1Péter 2:16). És ezt nemcsak azért tesszük, mert jogos, hanem azért, mert ’teljes szívünkkel, lelkünkkel, elménkkel és erőnkkel’ szeretjük Jehova Istent (Márk 12:29, 30). Természetesen ez megköveteli tőlünk, hogy Istennek átadott életet éljünk. Ez az életpálya nem teher számunkra, hanem képessé tesz arra, hogy jobban örvendjünk az életnek, mint bármikor azelőtt (Máté 11:28–30).
Tegyünk nyilvános kijelentést a megmentésre
14. a) Amikor valaki elismeri, hogy Jehova az ő jogos tulajdonosa, hogyan nyilváníthatja ezt ki Isten előtt? b) Mi egyébre kell még törekednie, ahogyan azt a Róma 10:10 megmutatja?
14 Nagyszerű dolog imában kifejezni Isten gondoskodásába vetett hitünket, elismerve az ő tulajdonjogát felettünk. De még tovább kell fejlesztenünk hitünk kinyilvánítását, ahogy a Róma 10:10 mondja: „Szívvel gyakorolunk hitet az igazságosságért, de szájjal teszünk nyilvános kijelentést a megmentésért.” Jehovába és az ő gondoskodásába vetett hitünk „nyilvános” kifejezésének örömmel kell fakadnia az értékeléssel teli szívből. Ez a kijelentés magában foglalja az életünk átadását Jehovának az ő akaratának cselekvésére és ennek vízalámerítkezéssel történő jelképezését is.
15. Miért kell komolyan elgondolkodnunk a vízalámerítkezésen?
15 Amikor Jézus Krisztus elkezdte nyilvános szolgálatát, hagyta, hogy Alámerítő János bemerítse őt a vízbe. A Biblia arról tudósít, hogy akkor Jézus így szólt Istenhez: „Jövök, hogy cselekedjem a te akaratodat” (Zsidók 10:9; Zsoltárok 40:7, 8 [40:8, 9, Károli]). Jézus úgy rendelkezett, hogy mindazok, akik az ő tanítványaivá lesznek szintén merítkezzenek alá. Te is ilyen tanítvány vagy? Nos, akkor a vízben való alámerítkezésed ennek a ténynek „nyilvános kijelentése” lesz (Máté 28:19, 20).
16. a) Hogyan döntheted el, hogy kész vagy-e az alámerítkezésre? b) Hogyan segíthetnek az egyéneknek a vének az alámeríkezésre való felkészülésben?
16 Nagyszerű kiváltság Jehovának, a világegyetem Legfőbb Urának önátadott, alámerített tanújává lenni. Vegyük mégegyszer sorba, mit is foglal ez magában: Jehova szeretettel megnyitotta az utat számodra, hogy az ő barátságának örvendhess. De ennek elnyeréséhez hittel kell rendelkezned, igazán hinned kell, hogy a Biblia Isten ihletett Szava (2Timótheus 3:16, 17). Hitet kell gyakorolnod Jézus váltságáldozatában is, mint ami az egyedüli módja annak, hogy Isten előtt elfogadható állapotba kerülj (Cselekedetek 4:12). Meg kell értened Jehovától való függőségedet és át kell adnod az életedet az ő akaratának cselekvésére, nem csupán néhány évre, hanem mindörökre. Ez azt is magában foglalja, hogy ’nem vagy része a világnak’ (János 17:16; 1János 2:15). Annak bizonyítékaként, hogy megbántad bűneidet és ’megtértél’, el kell hagynod minden olyan szokást, ami ellentétben áll Isten igazságos irányadó mértékével, és azt kell tenned, amit Isten megparancsol. Megváltoztattad-e gondolkodásodat, hogy ezentúl így tekintsd az életet? (Róma 12:1, 2). Ha igen, a Biblia arra buzdít, hogy tégy „nyilvános kijelentést” az ilyen hitedről. Az első lépés az legyen, hogy felkeresed Jehova Tanúi gyülekezetének egyik felvigyázóját a területeden és tudatod vele, mit érzel. Ő intézkedik majd, hogy átvegyék veled az alámerítkezésre történő felkészülésként a Biblia alapvető tanításait.
17. A Bibliát felhasználva mutass rá arra, hogyan folytathatjuk ’hitünk nyilvános kijelentését’?
17 Az alámerítkezés lépése nem jelenti azt, hogy véget ért a ’hited nyilvános kijelentése’. Mint Jehovának átadott keresztény azzal is ki akarod majd fejezni a reménységedet, hogy kijelentést teszel a nyilvános összejövetelen ’dicsérve őt a nagy gyülekezetben’ (Zsoltárok 35:18; 40:9, 10 [40:10, 11, Károli]). Bizonyosan részt kívánsz majd venni ’a nyilvános kijelentés’ különleges munkájában, amelyet Jehova előír mindazok számára, akik szolgálni akarják őt — a Királyság jó hírének prédikálásában az egész világon, és a tanítványképzésben minden nemzetből való emberek közül (Máté 24:14; 28:19).
Az Istenhez fűződő kapcsolatod bensőséges értékelése
18. Mennyire fontos a személyes tanulmányozás annak biztosítására, hogy tartós legyen a Jehovával való kapcsolatunk?
18 Nos, tehát, hogyan biztosíthatod, hogy Jehovához fűződő kapcsolatod, ha egyszer már létrejött, meg is maradjon egy örökkévalóságon át boldog békében és biztonságban? Egyrészt tovább akarsz növekedni a vele kapcsolatos ismeretben. Személyes tanulmányozás révén igazi örömet találsz majd az Isten Szavában felhalmozott bölcsesség kincsének megszerzésében. Olyanná lehetsz, mint akit a Zsoltárok 1:2, 3 így ír le: „Jehova törvényében gyönyörködik, és halk hangon olvas törvényéből éjjel és nappal. És olyan lesz bizonyosan, mint a vízfolyások mentén ültetett fa, amely idejében megadja gyümölcsét és amelynek lombja nem szárad el, és amit tesz, minden sikerülni fog.” Igen, Isten ismeretének megszerzése és alkalmazása képessé tesz arra, hogy „gyönyörűséges utakon” járj és ’a békesség útján’, mert megadja neked azt a bölcsességet, amellyel szembenézhetsz az élet összes gondjával-bajával (Példabeszédek 3:13, 17, 18). Az ilyen bibliai ismeret iránti szomjúságod most azt bizonyítja, hogy alkalmas vagy az Isten Új Rendszerében való életre, mert akkor majd „valóban Jehova ismerete tölti be a földet, ahogy a vizek beborítják a tengert” (Ésaiás 11:9).
19. Miért szükséges az összejöveteleken való rendszeres részvétel Jehova népének életében?
19 Még valamire életbevágóan szükséged van, éspedig arra, hogy rendszeresen jelen légy az összejöveteleken Jehova többi szolgájával. Ott őszinte buzdítást találsz majd a szeretetre és a jó cselekedetekre; bátorítást arra, hogy megmaradj Istennel való helyes kapcsolatodban (Zsidók 10:23–25). Jehova szolgáinak kellemes, családias társasága meggyőző bizonyítéka annak, hogy az Isten megígért Új Rendszerének békessége és biztonsága: valóság (Zsoltárok 133:1; 1Korinthus 14:26, 33).
20. Hogyan segíthetnek nekünk a gyülekezet idősebb férfiai az ellenállás és a személyes nehézségek idején?
20 Más szerető gondoskodásnak is örvendhetsz a gyülekezetben. Jézusnak, a ’Jó Pásztor’-nak ’alpásztorai’ is vannak a földön. Ezek felvigyázók vagy szellemi értelemben idősebb férfiak, akik gondot viselnek az ő „nyájá”-ra. Erőteljes tényezőt jelentenek a béke és biztonság fenntartásában Isten egyesült népe közt az egész világon (1Péter 5:2, 3). Ezek a férfiak olyanoknak bizonyulnak, „mint rejtekhely a szél ellen, mint menedékhely a zivatarban, mint vízfolyás a víztelen vidéken és mint nagy kőszál árnyéka a kiszikkadt földön” (Ésaiás 32:1, 2). Igen, a világi ellenállás vagy a személyes nehézségek következtében tapasztalt nyomás és stresszhatás vihara idején, ezek az idősebb szellemi férfiak — sziklaszerű hitük és Isten Szavához való szilárd ragaszkodásuk által — igazi támogatást nyújthatnak. Elláthatnak téged felüdítő tanáccsal és bátorítással.
21. Mi óvhat meg bennünket attól, hogy mások tökéletlensége kárt okozzon a Jehovához fűződő kapcsolatunknak?
21 Igaz, hogy az emberi tökéletlenség még Isten szolgái között is megmutatkozik. Mindannyian naponta követünk el hibákat (Jakab 3:2). De vajon megengedjük-e, hogy botlást okozzon nálunk mások tökéletlensége és ez kárt okozzon Jehovával való jó viszonyunknak? Mivel mi magunk is tökéletlenek vagyunk, nem kellene-e mások iránt ugyanezt a megbocsátási készséget tanúsítanunk, mint amit a magunk számára megkívánunk? (Máté 6:14, 15). Ha Isten békés, Új Rendszerében elismert alattvalóknak szeretnénk bizonyulni, akkor már most ki kell nyilvánítanunk, hogy békésen megférünk másokkal. Nem szerethetjük Istent, ha ugyanakkor nem szeretjük a szellemi testvéreinket és testvérnőinket is, akikért Jézus meghalt (1János 4:20, 21).
22. Milyen helye legyen az életünkben az imának?
22 Az Istenhez fűződő helyes kapcsolatod egy másik nagyszerű kiváltságot is biztosít számodra: azt, hogy azzal a biztos tudattal fordulhatsz Istenhez imában, hogy meghallgat téged. Értékeld bensőségesen ezt a kiváltságot és használd fel naponta, egész napon át. Lesznek nehézségeid. A saját tökéletlenséged is gondokat okozhat neked. A Biblia azonban ezt tanácsolja: „Semmi felől ne aggódjatok, hanem mindenben ismertessétek kéréseteket Istennel, hálaadással együtt ima és könyörgés által, és az Isten békéje, amely minden gondolatot felülmúl, megoltalmazza a szíveteket és a gondolkodó képességeteket a Krisztus Jézus által” (Filippi 4:6, 7).
23. Mi segít a kitartásban, amikor próbákkal és szenvedésekkel kell szembenéznünk a hitünk miatt?
23 Amikor Jehovának, a béke és biztonság igazi Forrásának szolgálatát választod, és az ő Új Rendszerébe veted a reménységedet, helyes indulást biztosítasz magadnak. Utána pedig, ahogy a Biblia mondja, ’kitartásra van szükséged, hogy miután teljesítetted Isten akaratát, elnyerjed az ígéret beteljesedését’ (Zsidók 10:36). Miután megízlelted, milyen a Jehovával való helyes kapcsolat áldása, határozd el, hogy sohasem hagyod abba ezt a kapcsolatot. Sohase engedd, hogy a világ mulandó gyönyörei elragadjanak. Bár súlyos megpróbáltatások érhetnek az ellenséges világ részéről, gondolj arra, hogy ezek csak ideig-óráig tartanak. Azokhoz az áldásokhoz képest, amelyeket Jehova ad az őt szeretőknek, ezek a szenvedések szinte a semmivel egyenlők (2Korinthus 4:16–18).
24. a) Mi az, amiért ma különleges okunk van az örvendezésre? b) Mit kell éreznünk minden időben a zsoltároshoz hasonlóan Jehovát és a vele való jó viszonyt illetően?
24 Maradj meg az isteni önátadás útján abban a bizalomban, hogy most ez a legjobb életút, és az Isten Új Rendszerében való örök élethez vezet (1Timótheus 4:8). Örvendj annak a bizonyosságnak, hogy az Új Rendszer már közel van, és meghozza az örökké tartó békét és biztonságot. Mialatt tovább építed a Jehovával való jó viszonyodat, mindig érezd azt, amit az ihletett zsoltáros érzett, aki ezt írta: „Isten az én szívem kősziklája és az én osztályrészem határtalan ideig. Mert íme, éppen azok pusztulnak el, akik távol maradnak tőled. Bizonyos, hogy elhallgattatod mindazokat, akik erkölcstelen módon elhagynak téged. De ami engem illet, olyan jó nekem Istenhez közeledni. A szuverén Úrban, Jehovában van az én oltalmam, hogy hirdessem minden tettedet” (Zsoltárok 73:26–28).
[Tanulmányozási kérdések]
[Képek a 181. oldalon]
Tegyünk nyilvános kijelentést
