Miért kell másokkal törődnünk?
15. fejezet
Miért kell másokkal törődnünk?
1. a) Mi az oka annak, hogy sokan csak magukkal törődnek és nem igen vannak tekintettel másokra? b) Mi lett ennek az eredménye?
NAPJAINKBAN ritkaság számba megy az önzetlen érdeklődés mások jóléte iránt. Bár igaz: minden ember a szeretet képességével születik, de ha valaki úgy érzi, hogy mások megpróbálják tisztességtelen módon a saját önző érdekeiket érvényesíteni vele szemben, vagy félreértik a fáradozását, amellyel a szeretetét akarja kimutatni irántuk, arra a következtetésre juthat, hogy legjobb, ha egyszerűen csak saját magával törődik. Mások, akik azt látják, hogy az embertársaikat kizsákmányoló egyének anyagi jólétnek örvendenek, esetleg úgy vélekednek, hogy ez a sikerhez vezető út. Ennek következtében sok emberben a kételkedés szelleme ver gyökeret, és az ilyeneknek bizony kevés barátjuk van, ha egyáltalán van barátjuk. Mi lehet az oka ennek a boldogtalan állapotnak?
2. a) Hogyan tárja fel a Biblia a bajnak a gyökerét? b) Mit jelent ismerni az Istent?
2 Ami valóban hiányzik, az a szeretet; olyan szeretet, amely abban nyilvánul meg, hogy az ember őszintén törődik mások tartós jólétével. És miért hiányzik ez a szeretet? A Biblia rögtön a baj gyökerére tapint és ezt mondja: „Aki nem szeret, az nem ismerte meg Istent, mert az Isten szeretet” (1János 4:8). Természetesen sok önző egyén azt állítja, hogy hisz Istenben, sőt templomba is jár. A tény azonban az, hogy az ilyenek nem ismerik valóban Istent. Istent ismerni annyit jelent mint alaposan tisztában lenni az ő személyiségével, elismerni felsőbbségét, és azzal összhangban cselekedni, amit őróla tudunk (Jeremiás 22:16; Titus 1:16). Tehát ahhoz, hogy igazi örömet találjunk az életben, ami csak akkor lehetséges, ha valaki kinyilvánítja a szeretetét és azt viszonozzák is, jól meg kell ismernünk Istent és alkalmaznunk kell azt, amit megtanultunk.
3. Hogyan nyilvánította ki Isten az emberiség iránti nagy szeretetét?
3 „Az Isten szeretete abban nyilvánult meg irántunk, hogy Isten az egyetlen-nemzett Fiát elküldte a világba, hogy életet nyerjünk általa” — írta János apostol. „Ebben a tekintetben a szeretet nem azt jelenti, hogy mi szerettük Istent, hanem azt, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért. Szeretteim, ha Isten így szeretett minket, akkor nekünk is kötelességünk szeretni egymást” (1János 4:9–11). Isten nem hagyta, hogy az emberek szeretet nélküli magatartása elhomályosítsa az ő szeretetét. Ahogy a Róma 5:8 kijelenti: „Isten azzal ajánlja nekünk a saját szeretetét, hogy amikor még bűnösök voltunk, Krisztus meghalt értünk.”
4. Mit kell ezért személyesen érezned Isten iránt?
4 Hány ember van, akit annyira szeretsz, hogy az életedet adnád értük — olyanokért, akik soha semmit sem tettek érted? Ha szülő vagy, ki az, akiért hajlandó volnál megengedni, hogy a gyermeked meghaljon? Isten pedig ilyen fajta szeretetet tanúsított irántunk (János 3:16). Ennek tudatában vajon mit érzel Isten iránt? Ha valóban értékeljük azt, amit értünk tett, biztosan úgy érezzük, nem jelent terhet, hogy az ő parancsolatainak engedelmeskedjünk (1János 5:3).
5. a) Melyik az „új parancsolat”, amelyet Jézus adott a tanítványainak? b) Hogyan érinti ez az Isten, mint uralkodó iránti odaadásunkat? c) Mit követel meg tőlünk az „új parancsolat” iránti engedelmesség?
5 Jézus a halála előtti éjszakán adta az egyik ilyen parancsolatot a tanítványainak. Ez különbözteti meg majd őket a világ többi részétől. Ezt mondta: „Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást.” Jézus parancsolata annyiban volt „új”, hogy azt mondta nekik, ne csupán úgy szeressenek másokat, mint önmagukat, hanem „ahogyan én szerettelek titeket” — vagyis legyenek készek az életüket adni egymásért (János 13:34, 35; 1János 3:16). Az ilyen szeretet megmutatja Isten iránti odaadásunkat, hamisnak nyilvánítja az Ördög állítását, amely szerint egyetlen ember sem fog Istennek engedelmeskedni a saját élete kockáztatásával (Jób 2:1–10). Nyilvánvaló: az „új parancsolat” iránti engedelmesség megköveteli, hogy őszintén törődjünk egymással (Jakab 1:27; 2:15, 16; 1Thessalonika 2:8).
6. Kik iránt kell még kimutatnunk a szeretetünket és miért?
6 De Krisztus nem csupán a tanítványaiért halt meg, hanem az emberiség egész világáért. Ezért sürget minket az Írás: „Addig, amíg kedvező időnk van rá, tegyünk jót mindenkivel, de különösképpen azokkal, akik rokonaink a hitben” (Galata 6:10). Mindennap lehetőség kínálkozik arra, hogy ’jót tegyünk mindenkivel’. Amikor a szeretetünket nem szűkmarkúan mérjük, hanem szívélyesek és bőkezűek vagyunk, Istent utánozzuk, „mivel ő felhozza napját a gonoszokra és a jókra, és esőt ad az igazságosaknak és az igazságtalanoknak” (Máté 5:43–48).
Mások személyének és tulajdonának tiszteletben tartása
7. Mi befolyásolhatja azt, hogy miként bánunk mások személyével és javaival?
7 Mi egy szeretet nélküli világban élünk. Talán felismered, hogy nem mindig voltál tekintettel másokra oly mértékben, ahogyan megtehetted volna. De ha valaki Istent akarja szolgálni, annak őszinte erőfeszítéseket kell tennie azért, hogy ’megváltozzék’ (Róma 12:1, 2). Meg kell változtatnia mások személye és tulajdona iránti magatartását.
8. a) Mi mutatja, hogy széles körben elterjedt a mások tulajdonának semmibe vevése? b) Melyik az a bibliai tanács, amelyiknek a követése visszatart bennünket attól, hogy ilyesmit tegyünk?
8 Vannak olyan területek, ahol felháborító módon semmibe veszik mások tulajdonjogát. Fiatalok, csupán „a hecc kedvéért tönkreteszik mind az egyéni-, mind a közvagyont, vagy szándékosan megrongálnak olyan tárgyakat, amelyekért mások keményen megdolgoztak. Olyanok, akiket talán megbotránkoztat ez a vandalizmus, maguk is tetézik mindezt, amikor a parkokban, az utcán vagy a középületekben eldobálják a hulladékot. Vajon összhangban van ez Jézus intésével? „Mindazt tehát, amit akartok, hogy az emberek megtegyenek veletek, ti is hasonlóképpen tegyétek meg velük” (Máté 7:12). Az ilyen szeretet nélküli viselkedés azt bizonyítja, hogy az illető nincs teljes összhangban Isten azon szándékával, amely szerint ennek a földnek paradicsommá kell lennie.
9. a) Milyen kihatással van a lopás mindannyiunk életére? b) Miért helytelen a lopás Isten szemében?
9 Az élet és a tulajdon féltése miatt sok helyütt megszokottá lettek a bezárt ajtók, a rácsos ablakok és házörző ebek. Az üzletek az árak emelésével próbálják pótolni azt, amit ellopnak az emberek. Isten Új Rendszerében azonban nem lesz többé lopás. Aki tehát szeretne ott lenni, annak meg kell tanulnia már most úgy élni, hogy előmozdíthassa embertársai biztonságát. A Biblia megmutatja: „Isten ajándéka” az, hogy az ember „jót lásson minden kemény munkájából”. Helytelen tehát, ha megpróbálják őt megfosztani munkája gyümölcsétől (Prédikátor 3:13; 5:18). Sokan megváltoztak már azok közül, akik azelőtt becstelenek voltak. Ezek nemcsak a lopástól tartózkodnak, de megtanultak örülni is annak, ha másoknak adhatnak (Cselekedetek 20:35). Azzal a vággyal, hogy elnyerjék Isten tetszését, megszívlelték az Efézus 4:28-ban leírtakat: „A tolvaj ne lopjon többé, hanem inkább keményen dolgozzon, jó munkát végezzen kezével, hogy legyen mit szétosztania a szűkölködőknek”.
10. a) Hogyan mutathatjuk meg a beszédmódunkkal, hogy tekintettel vagyunk másokra? b) Mi segít abban, hogy megtanuljuk, hogyan mutathatjuk ki ilymódon is a szeretetünket?
10 Gyakran, különösen amikor rosszul mennek a dolgok, nem annyira anyagi segítségre, hanem inkább kedvességre lenne szükségük az embereknek. Mi történik azonban a legtöbb esetben, amikor az emberi érzések napvilágra kerülnek? Haragra gerjednek, durva szavakat mondanak, vagy csípős megjegyzéseket tesznek. Még azok is nehezen fékezik meg a nyelvüket, akik egyébként elismerik, hogy az ilyen viselkedés helytelen. De hogyan lehet legyőzni ezt a rossz szokást? Alapjában véve a szeretet az, ami hiányzik, és ez mutatja milyen nagy szükség van arra, hogy az emberek megismerjék Istent. Amikor valaki megérti milyen nagy könyörülettel van iránta az Isten, sokkal könnyebben bocsát meg ő is másoknak. Sőt talán kezdi azt is belátni, hogyan segíthetne annak, aki megsértette, kedves segítséget kínálva fel a javulás érdekében (Máté 18:21–35; Efézus 4:31—5:2).
11. Miért nem szabad soha sértő módon beszélnünk, még akkor sem, ha mások nem kedvesek hozzánk?
11 Igaz, mások talán nem alkalmazzák Isten Szavának ezt a jó tanácsát a velünk való bánásmódjukban. Őszinte indítékunk ellenére, néha visszaélnek a jóságunkkal. Ilyenkor mit tegyünk? A Biblia ezt tanácsolja: „Ne engedd, hogy legyőzzön a gonosz, hanem mindig jóval győzd le a gonoszt” (Róma 12:17–21; 1Péter 2:21–23). A részünkről megnyilvánuló kitartó kedvesség idővel megenyhítheti magatartásukat és felszínre hozza jobb tulajdonságaikat. Bármilyen legyen is a reagálásuk, amikor mi továbbra is kedvesek vagyunk, ezzel megmutatjuk, hogy mi Isten uralkodási módját követjük, amely szereteten alapul.
Győzzük le a faji, nemzeti, társadalmi előítéleteket!
12., 13. Hogyan segít a Biblia abban, hogy eloszlassuk a faji, nemzeti vagy társadalmi előítéletek által kiváltott érzéseket?
12 Az az egyén, akiben igazi szeretet van, nem engedi, hogy befolyással legyen rá valakinek a faja, bőrszíne, nemzetisége vagy társadalmi helyzete. És miért nem? Nos, azért, mert megérti a következő bibliai igazságot: „[Isten] egy emberből alkotta meg az emberek minden nemzetét” (Cselekedetek 17:26). Ezért minden ember rokon. Eredendően egyik faj sem felettébb álló a másiknál.
13 Senkinek sincs oka arra, hogy származásával, fajával, bőrszínével, nemzetiségével vagy az életben betöltött pozíciójával kérkedjen. „Mindannyian vétkeztek és nem érik el Isten dicsőségének mértékét.” (Róma 3:23) Mindenki Krisztus váltságáldozatától függ. A Biblia pedig azt mutatja, hogy akiket megkímélnek majd az eljövendő nagy nyomorúságban, „minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből” való emberek lesznek (Jelenések 7:9, 14–17).
14. Miért nem tekinthető érvényes alapnak az előítélet igazolására, ha valakinek rossz tapasztalata van egy bizonyos fajhoz vagy nemzetiséghez tartozó emberekkel kapcsolatban?
14 Megpróbálván igazolni az előítéletét, valaki esetleg emlékezetébe idézheti egy bizonyos fajú vagy nemzetiségű egyénnel kapcsolatos rossz tapasztalatát. De vajon annak a fajnak vagy nemzetiségnek minden tagja részt vett abban a helytelenségben? És a saját fajának vagy nemzetiségének tagjai közül nem követték-e el némelyek ugyanazt a vétket? Ha abban reménykedünk, hogy Isten békés Új Rendszerében élhetünk, meg kell tisztítanunk a szívünket minden büszkeségtől, ami elidegenítene minket más emberektől.
15. Ha valakinek egy fajra vagy nemzetiségre vonatkozó megjegyzései megbotránkoztatnak egy hívőtársat, hogyan érinti ez az illetőnek Isten és Krisztus előtti állapotát?
15 Ami a szívünkben van, az előbb-utóbb kijön a szánkból. Ahogyan Krisztus Jézus mondta: „A szív teljességéből szól a száj” (Lukács 6:45). Mi történik, ha valakinek előítéletet tükröző megjegyzése megbotránkoztat valakit, aki érdeklődést tanúsít Jehova szervezete iránt? Ez annyira súlyos dolog, hogy Jézus így figyelmeztet: „Bárki egyet is megbotránkoztat e kicsinyek közül, akik hisznek, jobb lenne számára, ha malomkövet tennének nyakába, amilyet a szamarak forgatnak, és bevetnék őt a tengerbe” (Márk 9:42).
16. Hogyan mutat rá Jézus arra, hogy milyen részrehajlás nélkül kell bánnunk másokkal?
16 A keresztények kötelesek szerető érdeklődést tanúsítani mások iránt tekintet nélkül azok fajára, nemzetiségére, vagy az életben elfoglalt helyére (Jakab 2:1–9). Jézus így buzdított: „Ha vendégfogadást rendezel, hívd meg a szegényeket, nyomorékokat, sántákat, vakokat, és boldog leszel, mert nekik nincs semmijük, amivel azt viszonozhatnák” (Lukács 14:13, 14). Amikor ilyen szerető érdeklődést tanúsítunk mások iránt, égi Atyánk szeretetteljes tulajdonságait tükrözzük vissza.
Szerető törődés mások örök jólétével
17. a) Mi a legértékesebb dolog, amit megoszthatunk másokkal? b) Miért kell indíttatást éreznünk arra, hogy ezt megtegyük?
17 Mások iránti törődésünket nem korlátozhatjuk azok fizikai szükségleteire. A szeretetünk sem lesz teljes csupán attól, ha mindenfajta ember iránt kedvesek vagyunk. Ahhoz, hogy az életnek értelme legyen, az embereknek meg kell ismerniük Jehovát és az ő szándékát. Atyjához intézett imájában Jézus ezt mondta: „Az jelent örökkétartó életet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent és akit elküldtél, Jézus Krisztust” (János 17:3). Ha ezt a könyvet az elején kezdted el olvasni, tudod, hogyan nyerheted el ezt a díjat. Magad is láthattad, mit jövendölnek meg az Írások a „nagy nyomorúság”-ról, és láthattad a bizonyítékokat is, amelyek ennek közelségét jelzik. Tudod, hogy Isten Királysága az emberiség egyedüli reménysége. De a Jehova iránti és az embertársaid iránti szeretet arra indít-e téged, hogy ezt az életbe vágó ismeretet másokkal is megosszad?
18. a) Milyen munkát jövendölt meg Jézus a mi időnkre vonatkozóan a Máté 24:14-ben? b) Hogyan kell tekintenünk az ebben a munkában való részvételt?
18 Amikor Jézus „a dolgok rendszerének befejezésé”-ről beszélt, megjövendölte: „A királyságnak ezt a jó hírét prédikálják az egész lakott földön tanúskodás végett minden nemzetnek; és akkor jön el a vég” (Máté 24:3, 14). Mily nagy kiváltság az, hogy aki részt vesz ebben a „tanúskodás”-ban a világegyetem szuverén Uralkodóját, magát Jehovát képviselheti! Még mindig nyitva áll a lehetőség, hogy részt vegyünk ebben a különleges munkában, de már nem sokáig!
19. Miért ne tartson vissza ettől a munkától bármilyen érzés, amely el akarja hitetni velünk, hogy alkalmatlanok vagyunk az ebben való részvételre?
19 Amikor azt a lehetőséget vizsgáljuk, hogyan tudnánk részt venni ’az összes nemzeteknek való tanúskodás’ munkájában, jó ha tisztán látjuk, hogy ez nem a saját képességeinken múlik, hanem Isten teszi lehetővé, hogy az üzenet eredményes legyen (Cselekedetek 16:14; 1Korinthus 3:6). Ha készséges szív indít a tevékenységre, Jehova felhasználhat téged, hogy teljesítsd az akaratát. Ahogy Pál apostol mondta: „Már pedig Krisztus által ilyen bizalmunk van Isten iránt. Nem mintha magunktól megfelelően alkalmasak lennénk bármit is úgy tekinteni, mintha mitőlünk eredne, hanem ha megfelelően alkalmasak vagyunk, az az Istentől ered” (2Korinthus 3:4–6).
20. a) Vajon mindenki kedvezően fog reagálni a jó hírre? b) Milyen jót teszünk akkor, amikor olyan embereknek prédikálunk, akik közömbösek, sőt ellenségesek is?
20 Természetesen nem várhatjuk, hogy mindenki kedvezően fog reagálni. Sokan közömbösek lesznek. Némelyek ellenállnak. De ezek is megváltozhatnak. Társusi Saul, aki a keresztények üldözője volt, Jézus buzgó apostolává lett (1Timótheus 1:12, 13). Akár tisztában vannak vele, akár nincsenek, az embereknek szükségük van a Királyság-üzenetre. Ezért nekünk törődnünk kell velük, késznek kell lennünk arra, hogy a tartós jólétük érdekében fáradozzunk (1Thessalonika 2:7, 8). Mégha nem kívánják is a Királyság-üzenetet, akkor is jó dolgot végeztünk. A tanúskodás megtörtént, Jehova nevét felmagasztaltuk, az emberek ’szétválasztása’ is végbement, mi pedig bebizonyítottuk Jehova iránti lojalitásunkat (Máté 25:31–33).
Törődj a saját családod sorsával!
21. Milyen felelősség nyugszik a családfőn a háznépének szellemi jóléte tekintetében?
21 A saját családodra is ki kell terjesztened azokat az erőfeszítéseket, amelyekkel mások javára kívánod fordítani Jehova szerető gondoskodását. A családfő például felelős a családja szellemi növekedéséért. Ezt közvetlenül befolyásolja az a mód, ahogyan az iránt intézkedik, hogy a családja rendszeresen részt vegyen Isten Szavának a megbeszélésében. És amikor a családfőnek a családja nevében mondott imái mélységes odaadásról és háláról tanúskodnak, ez az egész háznép magatartásának alakulására kihatással lehet.
22. Miért fontos, hogy a családapa fegyelmezze a gyermekeit, és mi legyen az indítéka ezen a téren?
22 A családfő felelőssége magában foglalja a fegyelmezés helyes alkalmazását. Amikor nehézségek merülnek fel, talán az látszik a legkönnyebbnek, ha figyelmen kívül hagyjuk azokat. De ha a családfő csak akkor alkalmazza a fegyelmezést, amikor felingerlik, vagy csak akkor foglalkozik a nehézségek rendezésével, amikor azok már súlyosakká lettek, mulasztást követ el. A Példabeszédek 13:24 ezt mondja: ’Az apa, aki szereti a fiát, megkeresi azt fenyítékkel’. A szerető apa tehát következetesen alkalmazza a fenyítést. Türelmesen megmagyarázza a dolgokat a gyermekeinek, és egyénenként figyelembe veszi elmebeli, érzelmi és fizikai korlátozásaikat (Efézus 6:4; Kolossé 3:21). Ha apa vagy, ilyen szeretet gyakorolsz a gyermekeid iránt? Kész vagy ezt a felelősséget elvállalni, és szem előtt tartani nem csupán családod jelenlegi jólétét, hanem a jövőbeni jólétét is? (Példabeszédek 23:13, 14; 29:17).
23. Hogyan járulhat hozzá az anya is a családja szellemi jólétéhez?
23 A feleség is nagyban hozzájárulhat a család jólétéhez. A férjével való együttműködés és az idő bölcs felhasználása által istenfélő módon alakíthatja a gyermekei életét és ez általában a gyermekek helyes viselkedésében és magatartásában tükröződik vissza (Példabeszédek 29:15). Mégha a családból hiányzik is az apa, a Bibliából merített gondos tanítás, a jó példával párosulva, kitűnő eredményeket hozhat.
24. a) Ha valaki ellenállásba ütközik a házastársa részéről, milyen vitapontra összpontosítsa figyelmét a hívő házastárs? b) Hogyan lehet szeretetet tanúsítani a hitetlen házastárs iránt ilyen körülmények között?
24 De mi a helyzet akkor, ha a családban élő apa nem fogadja el az Isten Szavát, sőt üldözi a feleségét? Mit tegyen ilyenkor a feleség? Ha szereti Jehovát, semmiképpen nem fog hátat fordítani neki. Csak Sátán vádolta az embereket azzal, hogy nyomban elfordulnak Istentől, ha valamilyen nyomorúság éri őket. A feleség nyilván nem akarja, hogy Sátán javára dőljön el a vita (Jób 2:1–5; Példabeszédek 27:11). Ugyanakkor a Biblia arra buzdítja, hogy férje tartós jólétére törekedjék. Ha elhagyná azt, amiről tudja, hogy az az igazság, mindannyiuk örök életének az elvesztését jelentené. Ha viszont szilárd marad a hitében, a férjét is hozzásegítheti a megmentés elnyeréséhez (1Korinthus 7:10–16; 1Péter 3:1, 2). Azonkívül, ha továbbra is tiszteletben tartja házassági fogadalmát, a nehézségek ellenére is, ezzel mély tiszteletet tanúsít a házasság Létrehozója, Jehova Isten iránt.
25. Milyen kihatással van a szülők döntése a gyermekek életkilátásaira?
25 Egy másik erőteljes ok, amiért a hívő szülőnek lojálisan ki kell tartania Isten mellett a nehézségekben is: maguk a gyermekek. Isten afelől biztosít minket, hogy odaadó szolgáinak gyermekeit megoltalmazza az eljövendő „nagy nyomorúság” idején. Mégha csupán az egyik szülő is Jehova szolgája, ő akkor is „szentek”-nek tekinti az ilyen gyermekeket (1Korinthus 7:14). De ha a szülő elmulasztana eleget tenni Isten akaratának, vajon mi történne? Nos, az ilyen szülő elveszítené Isten előtti helyeselt állapotát, de nemcsak a sajátját, hanem a gyermekeiét is! (Zsidók 12:25). Micsoda tragikus veszteség érné ezzel őket!
26. Mit szükséges megtennünk ahhoz, hogy valóban a javunkra és mások javára váljék az, amit teszünk?
26 Tekintet nélkül arra, hogy melyik oldalról szemléljük az életet, nemcsak magunkra kell gondolnunk, hanem másokra is. Szeretetben lesz részünk, ha mi is szeretet gyakorolunk mások iránt (Lukács 6:38). De ahhoz, hogy őszinte szeretetet tanúsíthassunk és ne vezessen félre bennünket a rövidlátó emberi okoskodás, meg kell ismernünk Jehovát és jó kapcsolatban kell lennünk vele. Ahhoz azonban, hogy ezt megtehessük, egy személyes döntést kell meghoznunk.
[Tanulmányozási kérdések]
[Kép a 171. oldalon]
Az a szeretet, amelynek Jehova szolgáiban meg kell lenni, arra kötelezi őket, hogy őszintén törődjenek másokkal, tekintet nélkül azok fajára, nemzetiségére vagy az életben elfoglalt helyére
