Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Kinek az imádatát fogadja el Isten?

Kinek az imádatát fogadja el Isten?

5. fejezet

Kinek az imádatát fogadja el Isten?

1. Mit szeretett volna megtudni egy szamaritánus asszony az imádattal kapcsolatban?

ELTŰNŐDTÉL-E már valaha is azon, kinek az imádatát fogadja el Isten? Talán ilyen kérdés fogalmazódott meg egy bizonyos asszonyban, mikor Jézus Krisztussal beszélt a Garizim-hegy közelében, Szamáriában. Ráirányítva a figyelmet a szamaritánusok és a zsidók imádata közötti különbségre, megállapította: „A mi atyáink ezen a hegyen imádták az Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol Istent imádni kell” (János 4:20, Úf ). Vajon azt felelte Jézus a szamaritánus asszonynak, hogy Isten minden imádatot elfogad? Vagy pedig azt mondta, hogy sajátosan jellemző dolgok követeltetnek meg ahhoz, hogy tetsszünk Istennek?

2. Mit mondott Jézus válaszként a szamaritánus asszonynak?

2 Jézus meglepő válasza így hangzott: „eljő az óra, a mikor sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát” (János 4:21). A szamaritánusok már régóta félték Jehovát és imádtak más isteneket a Garizim-hegyén (2Királyok 17:33). Jézus Krisztus most azt mondta, se ez a hely, se Jeruzsálem nem lesz lényeges az igaz imádatban.

SZELLEMMEL ÉS IGAZSÁGGAL BEMUTATOTT IMÁDAT

3. a) Miért nem ismerték igazán a szamaritánusok Istent? b) Hogyan ismerhették meg Istent a hűséges zsidók és mások?

3 Folytatásképpen Jézus így szólt a szamaritánus asszonyhoz: „Ti azt imádjátok, a mit nem ismertek; mi azt imádjuk, a mit ismerünk: mert az idvesség a zsidók közül támadt” (János 4:22). A szamaritánusoknak hamis vallási elképzeléseik voltak, és a Bibliának csupán az első öt könyvét fogadták el ihletettnek — ezeket is csak a saját átvizsgált szövegük szerint, amely úgy ismert mint szamaritánus Pentateuchus. Ezért nem igazán ismerték Istent. A zsidókra azonban Írás szerinti ismeret bízatott (Róma 3:1, 2). Az Írások megadták azt a hűséges zsidóknak — és mindenki másnak, aki figyelt —, amire szükségük volt ahhoz, hogy ismerjék Istent.

4. Jézus szerint mit kell majd tenniük a zsidóknak is és a szamaritánusoknak is, ha azt szeretnék, hogy elfogadható legyen az imádatuk Isten előtt?

4 Jézus tulajdonképpen világossá tette, hogy a zsidóknak is és a szamaritánusoknak is ki kell majd igazítaniuk az imádatuk módját, hogy tetsszenek Istennek. Ezt mondta: „eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban [szellemmel és igazsággal, NW] imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul. Az Isten lélek [szellem, NW]: és a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban [szellemmel és igazsággal, NW] imádják” (János 4:23, 24). Úgy imádhatjuk Istent „szellemmel”, ha az ő szelleme van rajtunk, és ez a szellem vezet bennünket. „Igazsággal” úgy lehetséges imádni Istent, hogy tanulmányozzuk Szavát, a Bibliát, és feltárt igazságával összhangban imádjuk őt. Égsz a vágytól, hogy ezt tedd?

5. a) Mit jelent „imádni”? b) Mit kell tennünk, ha azt szeretnénk, hogy elfogadja Isten az imádatunkat?

5 Jézus kihangsúlyozta, hogy Isten igaz imádatot akar. Ez azt mutatja, hogy vannak imádati formák, amelyek elfogadhatatlanok Jehova előtt. Istent imádni azt jelenti, hogy hódolattal tiszteljük őt, és szent szolgálatot végzünk neki. Ha ki akarnád mutatni tiszteletedet egy hatalmas uralkodónak, valószínűleg minden erővel azon fáradoznál, hogy szolgáld őt, és azt tedd, ami tetszeni fog neki. Így hát biztos, hogy tetszeni akarunk Istennek. Ezért ahelyett, hogy csak azt mondanánk, „nekem megfelel a vallásom”, inkább tennünk kell róla, hogy az imádatunk megfeleljen Isten követelményeinek.

AZ ATYA AKARATÁNAK CSELEKVÉSE

6., 7. Miért nem ismer el Jézus egyeseket, akik tanítványainak vallják magukat?

6 Olvassuk el a Máté 7:21–23-at, és lássuk, ki tudunk-e emelni valamilyen döntő tényezőt, amely meghatározza, hogy elfogad-e Isten minden imádatot. Jézus kijelentette: „Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket [gonosz szellemteremtményeket], és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.”

7 Úrnak ismerni el Jézus Krisztust, nélkülözhetetlen az igaz imádatban. De a fentiek alapján hiányozni fog valami sok olyan személy imádatából, aki Jézus tanítványának vallja magát. Arról beszélt, hogy némelyek „hatalmas dolgokat” cselekednek majd, mint amilyenek az állítólagos csodagyógyítások. Azt azonban elmulasztják megtenni, ami Jézus szavai szerint létfontosságú. Nem ’cselekszik az Atyja akaratát’. Ha tetszeni akarunk Istennek, meg kell ismernünk, mi az Atya akarata, és aztán cselekednünk kell azt.

PONTOS ISMERET — VÉDELEM

8. Ha Isten akaratát kívánjuk cselekedni, mi követeltetik meg tőlünk, és milyen téves nézetektől kell távol tartanunk magunkat?

8 Isten akaratának cselekvése megköveteli, hogy pontosan ismerjük mind Jehova Istent, mind Jézus Krisztust. Az ilyen ismeret örök élethez vezet. Akkor hát biztos, hogy mindannyian komolyan szeretnénk venni azt, hogy pontos ismeretet szerezzünk Isten Szavából, a Bibliából. Egyesek azt mondják, nem kell aggodalmaskodnunk mindaddig, amíg őszinték és buzgók vagyunk imádatunkban. Mások azt állítják, „minél kevesebbet tudsz, annál kevesebbet várnak el tőled”. A Biblia azonban arra buzdít, hogy növekedjünk az Istennek és szándékainak ismeretében (Efézus 4:13; Filippi 1:9; Kolossé 1:9).

9. Hogyan véd meg minket a pontos ismeret, és miért van szükségünk ilyen védelemre?

9 Az effajta ismeret védelem az imádatunk beszennyezése ellen. Pál apostol beszélt egy bizonyos szellemteremtményről, aki a „világosság angyalának” adja ki magát (2Korinthus 11:14). Ilyen álarc mögé rejtőzve, e szellemteremtmény — Sátán — igyekszik félrevezetni minket, hogy olyan dolgokat tegyünk, amelyek ellentétesek Isten akaratával. Más szellemteremtmények, akik társai Sátánnak, szintén megrontják az emberek imádatát, hiszen Pál kijelentette: „a mit a pogányok áldoznak, ördögöknek áldozzák és nem Istennek” (1Korinthus 10:20). Valószínűleg már sokan gondolták úgy, hogy helyes módon gyakorolják az imádatot, jóllehet nem azt cselekedték, amit Isten akart. A tisztátalan, hamis imádat tévútjára vitték őket. Később még többet is tanulunk Sátánról és a démonokról, mindenesetre Istennek ezek az ellenségei határozottan megrontják az emberiség imádatát.

10. Mit tennél, ha valaki szándékosan megmérgezné a vízellátásodat, és minek a megcselekvésére készít fel bennünket Isten Szavának pontos ismerete?

10 Ha tudomást szereznél róla, hogy valaki szándékosan megmérgezte a vízellátásodat, innál-e továbbra is a vízből? Kétségkívül azonnal intézkednél, hogy biztonságos, tiszta vízforrást találj. Nos, az Isten Szavának pontos ismerete felkészít arra, hogy azonosítsuk az igaz vallást, és elutasítsuk a szennyező dolgokat, melyek elfogadhatatlanná teszik az imádatot Isten előtt.

EMBEREK PARANCSOLATAI MINT TANÍTÁSOK

11. Mi volt a hiba sok zsidó imádatában?

11 Amikor Jézus a földön volt, sok zsidó nem cselekedett összhangban az Isten pontos ismeretével. Ezért elveszítették annak lehetőségét, hogy tisztán álljanak Jehova előtt. Rájuk vonatkozóan írta Pál: „bizonyságot teszek felőlök, hogy Isten iránt való buzgóság van bennök, de nem [pontos, NW ] megismerés szerint” (Róma 10:2). Maguk határozták meg, hogyan imádják Istent, ahelyett hogy odafigyeltek volna szavára.

12. Mi szennyezte be Izráel imádatát, és hová vezetett ez?

12 Az izraeliták eredetileg az Isten adta tiszta vallást gyakorolták, de beszennyeződött az az emberek tanításaitól és filozófiáitól (Jeremiás 8:8, 9; Malakiás 2:8, 9; Lukács 11:52). Bár a farizeusokként ismert zsidó vallási vezetők úgy gondolták, hogy az imádatuk elfogadható Isten előtt, Jézus megmondta nekik: „Igazán jövendölt felőletek, képmutatók felől Ésaiás próféta, a mint meg van írva: Ez a nép ajkaival tisztel engem, a szívök pedig távol van tőlem. Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat [tanításokat, Úf ] tanítanak, a melyek embereknek parancsolatai” (Márk 7:6, 7).

13. Hogyan fordulhat elő, hogy mi is azt tesszük, amit a farizeusok?

13 Elképzelhető, hogy esetleg mi is azt tesszük, amit a farizeusok? Ez megtörténhet akkor, ha örökül kapott vallási hagyományokat követünk, ahelyett hogy megvizsgálnánk, mit mondott Isten az imádatról. Figyelmeztetve e nagyon is valóságos veszélyre, Pál ezt írta: „A Lélek pedig nyilván mondja, hogy az utolsó időben némelyek elszakadnak a hittől, hitető lelkekre és gonosz lelkek tanításaira figyelmezvén” (1Timótheus 4:1). Tehát nem elég csak feltételeznünk, hogy az imádatunk tetszik Istennek. Talán mi is a szüleinktől kaptuk örökségül az imádatunk módját, miként a szamaritánus asszony, aki találkozott Jézussal. Ámde biztosaknak kell lennünk abban, hogy olyan dolgokat teszünk, amelyek találkoznak Isten helyeslésével.

ÓVAKODJ ATTÓL, HOGY MEGBÁNTSD ISTENT

14., 15. Miért kell még akkor is vigyáznunk, ha van már némi ismeretünk Isten akaratáról?

14 Ha nem vigyázunk, olyasmit tehetünk, ami elfogadhatatlan Isten előtt. János apostol például leborult egy angyal lábához, hogy ’imádja őt’. De az angyal figyelmeztette: „Meglásd, ne tedd; szolgatársad vagyok néked és a te atyádfiainak, a kiknél a Jézus bizonyságtétele van; Istent imádd” (Jelenések 19:10). Látod-e hát, hogy tenned kell róla, hogy semmifajta bálványimádás ne szennyezze be az imádatodat? (1Korinthus 10:14).

15 Amikor egyes keresztények olyan vallási szokásokat kezdtek gyakorolni, amelyek nem tetszettek Istennek, ezt kérdezte Pál: „miként tértek vissza ismét az erőtelen és gyarló elemekhez, a melyeknek megint újból szolgálni akartok? Megtartjátok a napokat és hónapokat és időket, meg az esztendőket. Féltelek titeket, hogy hiába fáradoztam körültetek” (Galátzia 4:8–11). Ezek a személyek szereztek ugyan némi ismeretet Istenről, de később hibát követtek el azzal, hogy olyan vallási szokásokat és ünnepnapokat tartottak meg, amelyek elfogadhatatlanok voltak Jehova előtt. Ahogy Pál mondta, állandóan ’meg kell gondolnunk, mi kedves az Úrnak’ (Efézus 5:10).

16. Hogyan segít a János 17:16 és az 1Péter 4:3 eldöntenünk, hogy tetszenek-e bizonyos ünnepek és szokások Istennek?

16 Tennünk kell róla, hogy távol tartsuk magunkat azoktól a vallási ünnepektől és egyéb szokásoktól, amelyek sértik Isten alapelveit (1Thessalonika 5:21). Jézus például így beszélt követőiről: „Nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok” (János 17:16). Belekeveredik-e a vallásod olyan szertartások és ünnepek megtartásába, amelyek sértik az e világ ügyeivel kapcsolatos semlegesség alapelvét? Vagy részt vesznek-e néha a vallásod hívei olyan szokásokban és ünnepeken, amelyek esetleg ahhoz fogható viselkedést foglalnak magukban, mint amelyet Péter apostol jellemzett? Ezt írta: „elég nékünk, hogy életünk elfolyt idejében a pogányok akaratát cselekedtük, járván feslettségekben, kívánságokban, részegségekben, dobzódásokban, ivásokban és undok bálványimádásokban” (1Péter 4:3).

17. Miért kell távol tartanunk magunkat mindentől, ami a világ szellemét tükrözi?

17 János apostol kihangsúlyozta, hogy minden olyan gyakorlattól távol kell tartanunk magunkat, amely a körülöttünk lévő istentelen világ szellemét tükrözi. János ezt írta: „Ne szeressétek a világot, se azokat, a mik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. Mert mindaz a mi a világban van, a test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból. És a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de a ki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1János 2:15–17). Megfigyelted-e, hogy akik ’az Isten akaratát cselekszik’, megmaradnak örökké? Igen, ha az Isten akaratát cselekedjük, és távol tartjuk magunkat azoktól a tevékenységektől, amelyek ennek a világnak a szellemét tükrözik, akkor miénk lehet az örök élet reménysége!

FELELJ MEG ISTEN MAGAS IRÁNYADÓ MÉRTÉKEINEK

18. Hogyan vélekedtek tévesen a viselkedésről egyes korinthusiak, és mit kell ebből tanulnunk?

18 Isten azokat akarja imádóiul, akik alkalmazkodnak magas erkölcsi irányadó mértékeihez. Az ókori Korinthusban némelyek azt gondolták tévesen, hogy Isten megtűri az erkölcstelen magatartást. Láthatjuk, mennyire tévedtek, ha elolvassuk az 1Korinthus 6:9, 10-et. Ha elfogadható módon akarjuk imádni Istent, akkor örömet kell szereznünk neki szavainkkal és tetteinkkel. Lehetővé teszi-e az imádati formád, hogy ezt cselekedd? (Máté 15:8; 23:1–3).

19. Hogyan hat ki az igaz imádat a másokkal való bánásmódunkra?

19 Az embertársainkkal való bánásmódunknak szintén tükröznie kell Isten irányadó mértékeit. Jézus Krisztus arra buzdított, hogy úgy bánjunk másokkal, mint ahogy szeretnénk, hogy ők bánjanak velünk, mert ez hozzátartozik az igaz imádathoz (Máté 7:12). Azt is figyeld meg, mit mondott a testvéri szeretet kimutatásáról: „Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok” (János 13:35). Jézus tanítványainak szeretniük kell egymást, és jót kell cselekedniük azokkal, akik társaik az imádatban, és másokkal is (Galátzia 6:10).

TELJES LELKŰ IMÁDAT

20., 21. a) Milyenfajta imádatot követel meg Isten? b) Miért vetette el Jehova Izráel imádatát Malakiás napjaiban?

20 Szíved szerint talán elfogadható módon szeretnéd imádni Istent. Ha így van, akkor Jehova nézőpontjából kell látnod az imádatot. Jakab tanítvány kihangsúlyozta, hogy Isten nézőpontja az, ami fontos, nem pedig a miénk. Jakab megállapította: „Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól” (Jakab 1:27). Vágyat érezve Isten megörvendeztetésére, mindannyiunknak meg kell vizsgálnunk imádatunkat, hogy megbizonyosodjunk róla: nem szennyezik be istentelen gyakorlatok, illetve nem hagyunk figyelmen kívül valamit, amit létfontosságúnak tekint Isten (Jakab 1:26).

21 Jehovának csak a tiszta, teljes lelkű imádat tetszik (Máté 22:37; Kolossé 3:23). Amikor Izráel nemzete kevesebbet adott ennél Istennek, ő ezt mondta: „A fiú tiszteli atyját, a szolga is az ő urát. És ha én atya vagyok: hol az én tisztességem? És ha én úr vagyok, hol az én félelmem?” Megbántották Istent azzal, hogy vak, sánta és beteg állatokat ajánlottak fel neki áldozatul, ő pedig elvetette az ilyen imádati aktusokat (Malakiás 1:6–8). Jehova méltó a legtisztább imádati formára, és csakis a kizárólagos odaadást fogadja el (2Mózes 20:5; Példabeszédek 3:9; Jelenések 4:11).

22. Ha azt szeretnénk, hogy elfogadja Isten az imádatunkat, akkor mitől fogjuk távol tartani magunkat, és mit fogunk tenni?

22 A szamaritánus asszony, aki Jézussal beszélt, láthatólag érdeklődést mutatott aziránt, hogy az isteni módon helyeselt formában imádja Istent. Ha mi is erre vágyunk, akkor minden szennyező tanítástól és gyakorlattól távol fogjuk tartani magunkat (2Korinthus 6:14–18). Ehelyett inkább megfeszítjük erőnket, hogy pontos ismeretet szerezzünk Istenről és cselekedjük az akaratát. Szorosan fogunk ragaszkodni az elfogadható imádatra vonatkozó követelményeihez (1Timótheus 2:3, 4). Jehova Tanúi éppen ennek megcselekvésén fáradoznak, és szívből buzdítanak arra, hogy velük együtt imádd Istent „szellemmel és igazsággal” (János 4:24, NW ). Jézus ezt mondta: „az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul” (János 4:23). Reméljük, ilyen személy vagy. Kétségtelen, hogy e szamaritánus asszonyhoz hasonlóan, te is örökké szeretnél élni (János 4:13–15). Ámde azt látod, hogy az emberek megöregszenek és meghalnak. A következő fejezet megmagyarázza, hogy miért.

MÉRD LE ISMERETEDET

A János 4:23, 24 fényében milyen imádatot fogad el Isten?

Hogyan tudjuk eldönteni, tetszenek-e Istennek bizonyos szokások és ünnepek?

Többek között milyen követelményekhez kell igazodnunk, hogy elfogadható legyen az imádatunk?

[Tanulmányozási kérdések]

[Egész oldalas kép a 44. oldalon]