A bűn megfosztja az emberiséget a boldogságtól
9. FEJEZET
A bűn megfosztja az emberiséget a boldogságtól
1. Milyen otthonról gondoskodott Jehova az első emberpár számára, és hol helyezkedhetett el az? (1Mózes 2:8, 10, 14)
JEHOVA ISTEN kedves otthont adott az első emberpárnak a parkhoz hasonló „Édenkertben”, amelynek neve azt jelenti: „Élvezet, öröm”. Ez valószínűleg a modernkori Törökország Ararát nevű hegye közelében lehetett, azon a területen, ahol az Eufrátesz és a Tigris (Hiddekel) folyók erednek még napjainkban is. — 1Mózes 2:15; 8:4.
2. a) Milyen kilátás volt Ádám és felesége előtt? (1Mózes 1:28) b) Milyen eszközzel kívánta Isten fenntartani az emberi család egységét, s miért volt ez helyes? (Jeremiás 10:23)
2 Milyen lélegzetelállító kilátás volt Adám és felesége előtt: paradicsommá alakítani az egész földet és leszármazottaik milliárdjaival tölteni be, akik mind Isten „képmására” és „hasonlatosságára” formáltattak és az ő akaratát cselekszik a földön! Egy ilyen nagy családban lényeges volt fenntartani a békét és az egységet. Isten nem úgy szándékozott megvalósítani ezt, hogy az ember önmagát kormányozza, hanem úgy, hogy saját szerető szuverenitását gyakorolja az emberiség felett. Végtére is Isten, az ember Tervezője és Teremtője az, aki tudja, mire van szükségünk az igazi boldogsághoz, ,mielőtt még kérnénk tőle’. — Máté 6:8.
3. a) Milyen egyszerű parancsot adott Isten az embernek? b) Miért nem jelentett az nélkülözést? (1János 5:3) c) Mit eredményezett volna az engedelmesség? (Példabeszédek 3:1, 2, 7)
3 Isten a kert közepébe helyezte „a jó és a rossz tudásának fáját” és egy igen egyszerű parancsot adott az embernek:
„Ne egyél arról, mert amely napon eszel róla, bizonyosan meghalsz.” (1Mózes 2:17)
Ez a követelmény nem hozott nélkülözést, mert az emberpár örömét lelhette a kert egyéb eledeleinek bőségében. Isten csak azt kérte tőlük, hogy tartsák tiszteletben az ő szuverenitását és rendeljék alá annak magukat. Ha sok milliárd jövendő utódukkal együtt engedelmeskedtek volna neki, az emberiség mindörökre egységes lett volna a Legfőbb Uralkodó imádatában.
4. a) Mi vetett véget a paradicsomi összhangnak? (Jakab 1:14, 15) b) Milyen „célt” hibázott el előbb Éva, majd Ádám, s mi lett ennek a következménye? (1Timótheus 2:14)
4 Ennek a paradicsomi összhangnak azonban hamarosan vége szakadt! Egy ártalmatlannak látszó kígyó által szólva, a lázadó szellemi teremtmény, Sátán arra buzdította Évát, hogy egyen a tiltott gyümölcsből és legyen engedetlen Isten parancsa iránt. Sátán hazudott Évának, amikor azt mondta:
„Biztos, hogy nem haltok meg. Mert Isten tudja, hogy amely napon esztek abból, megnyílnak szemeitek és olyanok lesztek, mint Isten: jónak és rossznak ismerői.” (1Mózes 3:4, 5)
Helytelen kívánság kerítette hatalmába Évát. Ezért evett a gyümölcsből, s így „elhibázta” az Isten iránti tökéletes engedelmesség „célját”. Ádámot nem vezették félre mint Évát, s így ő nem gondolkodott úgy, hogy az engedetlen gyümölcsevés nem okoz halált; de szándékos függetlenségi szellemben csatlakozott Évához az Isten iránti engedetlenségben. Mindketten úgy döntöttek, hogy a „maguk feje után mennek”, s ezért kivonták magukat Isten korlátlan uralkodói joga (szuverenitása) alól.
5. Mi történt Ádámmal és Évával, s milyen következményekkel kellett az utódaiknak szembenézni? (1Mózes 3:5, 6, 21-24)
5 Mivel most már zavarta őket mezítelenségük, ágyékkötőket készítettek maguknak fügefalevélből és igyekeztek elrejtőzni Istenük elől. Amikor Ő ítéletre szólította elő őket, mindketten megpróbáltak „mentegetőzni” és másra hárítani a szégyent. Isten halálra ítélte a lázadó emberpárt, s kiűzte a férfit és a nőt a gyönyörűség paradicsomából, hogy tövissel és káróval küszködjön az ember miatt megátkozott földön. (1Mózes 3:16-19) Ott adtak életet gyermekeiknek, akik most már az ő bűnös képmásukra születtek a halálnak való alávetettséggel. Pál apostol ezt így összegezi:
„Egy ember által jött be a világba a bűn, a bűn által pedig a halál, s így a halál minden emberre kiterjedt, mivel mindannyian vétkeztek.” — Róma 5:12.
MI A BŰN?
6. Mit tekintenek egyesek „bűnnek”, ezzel szemben hogyan határozza meg a „bűn” szót a Biblia?
6 Egyesek úgy okoskodnak, hogy a rossz cselekedet csak akkor „bűn”, ha másoknak kárt okoz. De nem ezt tanítja a Biblia. A Bibliában a „vétkezni” (bűnt elkövetni) szó alapjelentése „elhibázni”, „eltéveszteni”, mégpedig abban az értelemben, hogy valami nem felel meg egy célnak vagy irányadó mértéknek. Ádám és Éva a szerető Teremtőjük iránti tökéletes engedelmesség ,célját hibázták el’. Noha Isten a „képmására” és a „hasonlatossága szerint” teremtette őket, elmulasztották visszatükrözni az ő egyéniségét. Nem feleltek meg többé Isten igazságos irányadó mértékének, s az egész emberi család ezt a hiányosságot örökölte tőlük. Amint Pál mondja: „Mindannyian vétkeztek és nélkülözik az Isten dicsőségét.” — Róma 3:23.
7. a) Hogyan küzdhetjük le a bűnös hajlamokat? (Róma 12:1) b) Milyen alapról gondoskodott Édenben Isten a hit számára?
7 Azok számára azonban, akik tiszteletben tartják Isten korlátlan uralkodói jogát (szuverenitását), lehetőség nyílik, hogy leküzdjék az öröklött bűnt. Az Istenéhez hasonló egyéniséget fejleszthetnek ki és Isten szolgálatára használhatják fel tökéletlen testüket, ha a hit cselekedeteit művelik. Isten gondoskodott az ilyen hit alapjáról, amikor azt mondta a „kígyó” feletti ítéletében, hogy egy „magot” vagy Szabadítót támaszt az ő jelképes „asszonyá”-ból — a szent angyalokból álló mennyei családjából —, aki „szétzúzza” vagyis cselekvésképtelenné teszi Sátánt és mindazokat, akik Sátánt követik. — 1Mózes 3:15.
8. Milyen hitről tett bizonyságot Ábel és hogyan? (Zsidók 11:4)
8 Ábel volt az első ember, aki elismert hitet tanúsított a megígért „mag”, a Messiás iránt. Noha bűnt örökölt atyjától, Ádámtól, Ábel azáltal mutatta meg hitét, hogy „nyája néhány elsőszülött bárányának” legjobb részét mutatta be áldozatul Istennek. Ez mintegy 4000 évre mutatott előre, arra az időre, amikor a megígért „mag” vagy Messiás feláldozza magát mint „Isten Báránya”. — 1Mózes 4:4; János 1:29.
9. a) Mire figyelmeztette Isten Káint? b) Milyenfajta bűnt követett el Káin?
9 Káin, Ábel fivére viszont „a föld néhány gyümölcséből” mutatott be áldozatot Istennek. Mivel Isten elfogadta Ábel áldozatát, de elvetette Káin ajándékát, Káin „izzó haragra gerjedt”. Isten figyelmeztette őt, hogy a „bűn az ajtó előtt leselkedik”, s hogy súlyos bűnt fog elkövetni, ha nem uralkodik rajta. Káin nem szívlelte meg a figyelmeztetést. Meggyilkolta testvérét. (1Mózes 4:3-8) Ez a bűn különbözött az Ádámtól örökölt bűntől. Gonosz cselekedet volt, amely abból az önző gyűlöletből fakadt, amelyet Káin táplált a szívében. János apostol óva int a Káinéhoz hasonló magatartástól, amikor mondja:
„Szeressük egymást, nem úgy, mint Káin, aki gonosztól származott és meggyilkolta testvérét. És miért gyilkolta meg? Mert az ő cselekedetei gonoszak voltak, a testvéréé ellenben igazságosak.” (1János 3:11, 12)
Ábel Adám bűnös leszármazottja volt, de hitből fakadó cselekedetei miatt Isten „igazságosnak” tekintette. Ezzel szemben Káin az öröklött bűnéhez még hozzáadta szándékos gonosztettét is. Ezért Isten elítélte és száműzte őt.
10. Hogyan láthatjuk Énok esetében az öröklött bűn és a szándékos bűn közötti különbséget? (Zsidók 11:5, 6)
10 Az öröklött bűn és a szándékos bűn közötti különbséget az Énokról szóló beszámolóból is láthatjuk. Énok a második, akit a Biblia hithű férfiúként említ: ő Jehova prófétája volt. Félelem nélkül hirdette Isten üzenetét, mely az akkori gonoszok ellen így hangzott:
„Íme! Jehova eljött az ő szent tízezreivel, hogy végrehajtsa ítéletét mindenki ellen, és meggyőzze az összes istenteleneket istentelen cselekedeteikről, melyeket istentelenül cselekedtek, és minden utálatos dologról, amit az istentelen bűnösök őellene szóltak.” (Júdás 14, 15)
Énok tökéletlen ember — bűnös — volt, de utálta a szándékos gonoszságot, a körülötte levő istentelen világot. Hite által „Énok az igaz Istennel járt.” Nagyon tetszett Istennek, s ezért szép csendesen átvitte őt a halálba az akkori veszélyes, gonosz emberek közül. — 1Mózes 5:24.
11. a) Hogyan lehetett igazságos Noé, noha bűnös volt? (Zsidók 11:7) b) Hogyan pusztították a földet, s ezért mit határozott el Jehova? (1Mózes 6:6-8)
11 Egy további figyelemre méltó példája az öröklött bűn és a gonoszság közötti különbségnek Noé idejében figyelhető meg. Noé és családjának tagjai szintén bűnös emberek voltak, hibákat követhettek el, akárcsak a mi napjainkban. Ámde ők hitet gyakoroltak Istenben és engedelmeskedtek neki. Így a Biblia azt mondja:
„Noé igazságos férfiú volt. Hibátlannak bizonyult kortársai között. Noé az igaz Istennel járt.” (1Mózes 6:9)
De az emberiség többi része romlott és gonosz volt. Ehhez nagymértékben hozzájárult az, hogy Isten mennyei szellemfiai elhagyták kijelölt állásukat, hogy lejöjjenek a földre és az emberek szépséges leányaival lakjanak. Ebből a tisztátalan kapcsolatból származó utódok voltak azok az óriási Nefilimek, emberfölötti „hatalmasok,” akik erőszakkal töltötték meg a földet.
„Akkor látta Jehova, hogy az ember gonoszsága a földön rendkívül nagy, s hogy szíve gondolatának minden hajlama szüntelenül csak rossz volt. A föld megromlott az igaz Isten szeme előtt; a föld megtelt erőszakkal. Akkor Isten a földre tekintett és íme, a föld romlott volt, mivel minden test megrontotta útját a földön.” (1Mózes 6:5, 11, 12)
Jehova elhatározta, hogy vízözön által elpusztítja azt a gonosz világot.
12. Mi által hozott Isten özönvizet a földre? (2Péter 3:5, 6)
12 Ez a vízözön nem csupán helyi záporeső vagy az Eufrátesz völgyére korlátozott áradás volt. Abban az esetben Isten egyszerűen átvezethette volna Noé családját és az állatokat a közeli dombokra, hogy megóvja őket. De nem! Ez a vízözön világméretű kellett hogy legyen. Isten tehát megépíttette Noéval a megmentés bárkáját a szerint a terv szerint, amelyet Isten meghatározott. Miután Isten bezárta Noéra és a bárkában levő állatokra az ajtót, megnyitotta a „kiterjedés felett levő vizeket” — a nagy vízmélységet, amelyet elválasztott a földön levő vizektől a teremtés „második napján”.
„A hatalmas vízzel teli mélység összes forrásai felszakadtak és az egek zsilipjei megnyíltak. És vízáradat hullott a földre negyven nap és negyven éjjel.” — 1Mózes 1:6-8; 7:11, 12.
13. Mi történt Noéval és családjával, s mi történt a gonosz emberekkel és angyalokkal? (Júdás 6)
13 Képzeld el ezt a katasztrófát! Az egész vízmennyezet a földre zúdult; elárasztott minden élőt és beborította az összes hegyeket! A roppant nyomás nagy változásokat idézett elő a föld felszínén: hegyvonulatokat emelt ki és mélyedéseket vájt a vizek befogadására. Egy évnyi időszak alatt a vizek a ma ismert óceánokba gyűltek össze. Csak Isten csodája folytán volt képes fennmaradni a törékeny bárka értékes rakományával egyűtt, amely nyolc emberből és a két-két (tiszta állatok esetében hét-hét) egyed által képviselt összes állat- és madárfajból állt. A gonosz Nefilimek, az emberek és minden más élő teremtmény a föld színén elpusztult. Ami pedig Isten lázadó „fiait” illeti, ezek kénytelenek voltak visszatérni a szellemi birodalomba, ahol Isten végzése alapján „fenn vannak tartva az ítéletre” és a levágatásra. — 2Péter 2:4, 5, 9.
14. Mit árnyékoltak elő Noé napjainak eseményei? (Máté 24:21, 22, 44)
14 A Noé napjaiban történtek megmutatják, hogy Jehova Isten képes megmenteni és meg is fog menteni egyszerű, bűnös embereket, akik hisznek őbenne és a megmentésről való gondoskodásában, amely ma az „Emberfia”, a megígért „mag” és Messiás, Jézus Krisztus köré összpontosul. (Galata 1:4) Napjainkról, vagyis arról az időről szólva, amikor az Emberfia eljön elpusztítani „a dolgok jelen gonosz rendszerét”, maga a Fiú mondta:
„Mert amilyenek Noé napjai voltak, éppen olyan lesz az Emberfia jelenléte is. Mert amint azokban az özönvíz előtti napokban ettek, ittak, a férfiak házasodtak, a nők férjhez mentek addig a napig, amelyen Noé bement a bárkába, és semmit sem vettek észre, mig el nem jött az özönvíz és mindnyájukat el nem sodorta, úgy lesz az ember Fiának jelenléte is.” (Máté 24:37-39)
Rövidesen mindazok, akik önző módon úgy döntenek, hogy nem veszik tudomásul Jehova gondoskodását, „bizonyosan együtt megsemmisülnek; a gonoszok jövője bizony a kivágattatás”. — Zsoltárok 37:38.
15. a) Vajon lehetetlenné teszi számunkra a bűn öröklése, hogy elnyerjük Isten tetszését? b) Ábel, Énok és Noé melyik tulajdonságainak és cselekedeteinek az utánzására kell törekednünk, és miért? (3János 11)
15 Nem kell azonban azt gondolnod, hogy a bűnös test, amelyet ősatyádtól, Ádámtól örököltél és a nem szándékos hibák, amelyeket nap mint nap elkövetsz, a gonoszokkal egy osztályba sorolnak téged. Miként Ábel, te is tanúsíthatsz olyan hitet, amely tetszik Istennek, s ezt most Jézus áldozatára alapozhatod. Miként Énok, Istennel járhatsz, beszélhetsz másoknak az ő ítéleteiről a jelenlegi istentelen világ ellen. Miként Noé, „az igazságosság hirdetője” lehetsz, beszélhetsz felebarátaidnak Jehova ígéretéről egy olyan emberi társadalom megteremtésével kapcsolatban, amelyben „igazságosság lakozik”. (2Péter 2:5; 3:13) Így a biztonság helyén tartózkodhatsz a jelenlegi világválság idején.
[Tanulmányozási kérdések]
[Kiemelt rész a 83. oldalon]
A VILÁGRASZÓLÓ VÍZÖZÖN BIZONYÍTÉKAI
Jézus Krisztus tanúsítja: „Noé napjaiban . . . eljött a vízözön és mindnyájukat elpusztította.” — Lukács 17:26, 27.
Fizikai bizonyítéka van annak, hogy a vízözön előtti föld olyan volt, mint egy, az egész földre kiterjedő „melegház”, egyenletes hőmérséklettel a vízmennyezet alatt, amelyet Isten felszakított, hogy előidézze a vízözön katasztrófáját:
Scientific Monthly (Tudományos havi folyóirat), 1949. augusztus: „Azokban a napokban a földnek trópusi vagy szubtrópusi éghajlata volt a szárazföld majdnem egész felületén . . . A szárazföld alföld volt és nem voltak magas hegyek.”
Science et Vie (Tudomány és Élet), 1966. július: „[Az Antarktisz] egykor zöld terület volt, ahol patakok folytak virágok között, ahol madarak daloltak a fákon.”
Science News (Tudományos Hírek), 1975. október 4: „Majdnem minden kultúrában . . . kiemelkedő helyet foglal el egy hatalmas vízözön története, amely elsöpörte a feltörő civilizációkat és megváltoztatta a föld arculatát. A tengerfenék-fúrásokból összegyűjtött bizonyítékok . . . megerősítik egy ilyen világraszóló vízözön megtörténtét.”
The Deluge Story in Stone (A vízözön története kőbe vésve), Byron C. Nelson műve: „Az a mód, ahogyan a halak milliószámra vannak beágyazva Anglia, Skócia, Wales, Németország, Svájc és az amerikai Sziklás-hegység szikláiba, az a mód, ahogyan elefántok és orrszarvúak vannak eltemetve milliószámra Alaszka, Szibéria, Anglia, Olaszország és Görögország területén . . . az a mód, ahogyan hüllők vannak eltemetve milliószámra Nyugat-Kanadában, az Egyesült Államokban, Dél-Amerikában, Afrikában, Ausztráliában, hogy a példáknak csak egy részét említsem, feltétlenül megköveteli tisztázás végett hatalmas katasztrófák magyarázatát.”
Monarchs and Tombs and Peoples — The Dawn of the Orient (Uralkodók, Sírok és Népek — a Kelet Hajnala), Mikasa herceg műve: „Valóban volt-e vízözön? A régészet ásatásainak eredményeként az elmúlt években meggyőzően bizonyítást nyert, hogy valóban volt vízözön.”
[Térkép a 75. oldalon]
(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)
TÖRÖKORSZÁG
Éden kertje
Van tó
IRAK
Tigris folyó
SZÍRIA
Eufrátesz folyó
Földközi tenger
[Kép a 76. oldalon]
Előbb Éva, azután Ádám vétkezett ,elhibázva a célt’, az Isten iránti tökéletes engedelmességet
Képek a 81. oldalon]
Ábelt, Énokot és Noét — noha bűnösök voltak — Isten a hitük miatt elismerte; a szándékos bűnösöket viszont megbüntette
