9. fejezet

A Királyság-örökösök megőrzik feddhetetlenségüket

1. a) Miért szerzett Jézus kiválóbb nevet? b) Kik meríthetnek hasznot példájából és hogyan?

MIVEL Jézus mindhalálig hűséges maradt, kiválóbb nevet szerzett az angyalokénál. Isten minden értelemmel rendelkező teremtménye között ő volt az, akinek be kellett bizonyítania, hogy egy Isten fia képes megőrizni Isten iránti feddhetetlenségét, hogy ezzel Sátán hazug voltát bizonyítsa. Ezért írta Pál apostol: „Miután megtisztított minket bűneinktől [a váltságdíj által], a magasságban a Felség jobbjára ült.” Mily csodálatos példát mutatott mindazok számára, akik várják a Királyság ’eljövetelét’ − akár a „kicsiny nyáj” tagjairól van szó, akik a mennyei Királyság örökösei, akár azokról, akik ennek a Királyságnak a földi alattvalói lesznek. Ez az apostol később azt írta: „Fussuk végig kitartással az előttünk levő versenypályát, mialatt feszülten hitünk Főközvetítőjére és Tökéletesítőjére, Jézusra tekintünk. Ő az elébe helyezett örömért, nem törődve a gyalázattal, elszenvedte a kínoszlopot és az Isten trónjának jobbjára ült” (Zsidók 1:3, 4; 12:1, 2).

2−4. a) Hogyan tanította és szervezte meg Jézus fokozatosan tanítványait a prédikálószolgálatra? b) Honnan tudjuk, hogy az embereket lakásukban keresték fel a „jó hírrel”? c) Milyen példát szolgáltatott ez a tevékenység Isten mai szolgái számára?

 ² Jézus nemcsak nagyszerű példát mutatott követői számára, hanem oktatta és tanította is őket, hogy a távozása után is képesek legyenek tovább folytatni Isten munkáját.

„Röviddel ezután városról városra és faluról falura járt, prédikálva és hirdetve az Isten Királyságának jó hírét. És vele volt a tizenkettő” (Lukács 8:1).

³ Jézus később elküldte a tizenkettőt, hogy önállóan „prédikálják Isten Királyságát és gyógyítsanak”. „Útra keltek hát és faluról falura bejárták környéket és mindenütt hirdették a jó hírt és gyógyítottak” (Lukács 9:2, 6). A városokban és a falvakban segítséget érdemlő emberek után kellett kutatniuk, ezért elmentek és felkeresték őket házaikban. A jó üzenettel szemben megnyilvánuló ellenállás megkövetelte tőlük feddhetetlenségük bátor megőrzését, miként sok helyen ma is ez a helyzet Jehova tanúival. Jézus azt mondta: „Ha a ház méltó arra, kívánságotok szerint béke szálljon rá, de ha nem méltó, a békétek szálljon vissza rátok. Ha valaki nem fogad be titeket, vagy nem hallgatja meg a beszédeteket, amikor kimentek abból a házból vagy abból a városból, rázzátok le a lábaitok porát” Máté 10:7, 11–14).

⁴ Amikor Jézus később további 70 tanítványt jelölt ki, azt mondta nekik: „Íme, én elküldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé.” Ők is az otthonukban keresték fel az embereket, mivel Jézus azt mondta nekik: „Bárhol beléptek egy házba, először azt mondjátok: ’Békesség e háznak!’ És ha van ott a békének barátja, a ti békétek megnyugszik rajta.  De ha nincs, [békétek] visszatér hozzátok.” Még ha az emberek nem hallgattak volna a jó üzenetre, nekik akkor is figyelmeztetni kellett őket arra, hogy Isten Királysága elközeledett (Lukács 10:3–11). Ez jó példát szolgáltatott Jehova tanúi ma végzett munkájához, akik Isten vigasztaló és figyelmeztető üzenetével házról házra járnak (Ésaiás 61:1, 2).

HIRDETÉS ÜLDÖZÉS ELLENÉRE

5. Hogyan hangsúlyozta ki a feltámadott Jézus azt a munkát, amelyet követői fognak elvégezni?

⁵ Amikor Jézus meghalt, a tanítványai szétszóródtak. De szellemi feltámadása után számos alkalommal megjelent nekik materializálódott testben, hogy vigasztalja és erősítse őket (1Korinthus 15:3–8). Egyik ilyen alkalommal Jézus háromszor is megkérdezte Pétert, hogy valóban szereti-e őt, és érez-e gyengéd szeretetet iránta? Péter emiatt elszomorodott, Jézus azonban háromszor is kihangsúlyozta, hogy Péternek szeretete és gyengéd vonzalma jeleként legeltetnie és gondoznia kell Jézus báránykáit és juhocskáit (János 21:15–17). Amikor Jézus másik alkalommal megjelent 11 hűséges tanítványának, ezt mondta nekik:

„Minden hatalom nekem adatott a mennyen és a földön. Menjetek azért és tegyetek tanítványokká minden nemzetből embereket, alámerítve őket az Atya, a Fiú és a szent szellem nevében, megtanítva őket, hogy tartsák meg mindazt, amit én parancsoltam nektek. És íme, én veletek vagyok minden nap a dolgok rendszere befejezéséig” (Máté 28:18–20).

Sok munka várt rájuk.

6. Miként hajtanak végre „nagyobb dolgokat” Jézus tanítványai?

⁶ Jézus azt mondta tanítványainak: „Bizony bizony mondom nektek, aki hitet gyakorol bennem, az is megcselekszi majd azokat a dolgokat, amelyeket  én, és ezeknél még nagyobb dolgokat cselekszik, mert én elmegyek az Atyához” (János 14:12). Azaz sokkal nagyobb területen fognak tevékenykedni és sokkal hosszabb ideig prédikálják Isten Királyságát, mint ő.

7. Milyen csodálatos esemény vezetett a pünkösdkor elhangzott alapos tanúskodáshoz, és milyen rendkívüli eredménye volt ennek?

⁷ Miután Jézus megérkezett mennyei Atyjához és a jobbjára ült, valami csodálatos dolgot tett. Az i. sz. 33. év pünkösd napján a várakozó tanítványokra kitöltötte a szent szellemet és ezzel felkente őket Isten mennyei Királyságának örököseivé. Végső soron 144 000 személyt kellett az emberek közül kiválasztani, hogy Jézussal együtt mennyei királyok és papok legyenek. Az alapos tanúskodómunka nyomán, amelyet ezen a napon végeztek, 3000 zsidó és prozelita szívébe fogadta a beszédet, majd alámerítkezett (János 14:2, 3; Jelenések 14:1–5; 20:4, 6; Cselekedetek 2:1–4, 14, 40, 41).

8−11. a) Milyen összeütközés robbant ki a zsidó vezetők és az apostolok között? b) Hogyan bizonyították be az apostolok feddhetetlenségük megőrzését? c) Milyen jó példát mutattak az apostolok a Cselekedetek 5:40–42 szerint Isten mai szolgáinak?

⁸ A „jó hír” futótűzként terjedt el Jeruzsálem területén, de éppoly gyorsan növekedett az ellenállás is Isten Királyságával szemben. Az apostolok hamarosan a zsidó törvényszék, a Szanhedrin elé kerültek, ahol megtiltották, hogy a jövőben Jézus nevében beszéljenek. Vajon ragaszkodtak-e feddhetetlenségükhöz? Péter és János így szóltak: „Ítéljétek meg magatok, helyes-e Isten szemében rátok hallgatnunk inkább, mint Istenre. Mi azonban nem tehetjük meg, hogy ne beszéljünk azokról a dolgokról, amelyeket láttunk és hallottunk.” Ez alkalommal az apostolokat szabadon engedték, s ők és a hozzátartozóik azonnal hálát adtak Istennek és azt  kérték, hogy „most Jehova . . . add meg a te rabszolgáidnak, hogy teljes bátorsággal szólják szavadat”. Ezért tehát tovább prédikáltak Jehova szellemének segítségével (Cselekedetek 4:19, 20, 29, 31).

⁹ A vallásvezetők azonban megint őrizetbe vették s börtönbe zárták az apostolokat. De Isten nem akarta, hogy ott maradjanak. Az éjszaka folyamán Jehova angyala kiszabadította őket, így pirkadatkor ismét a templomban voltak és tanítottak (Cselekedetek 5:17–21).

¹⁰ Mit tehetett a Szanhedrin a „jó hír” terjedésének megakadályozására? Még egyszer bíróság elé állították az apostolokat és a főpap azt mondta nekik: „Határozottan megparancsoltuk nektek, hogy ne tanítsatok tovább e név alapján, és íme mégis betöltöttétek Jeruzsálemet tanításotokkal és elhatároztátok, hogy ránk hárítjátok ennek az embernek a vérét!” Ekkor elhangzott az apostolok megalkuvást nem tűrő válasza, amely még 1900 évvel később is a fülünkben cseng:

„Mint uralkodónak, inkább Istennek kell engedelmeskednünk, semhogy embereknek.”

Mit tehettek a zsidók ezekkel a feddhetetlenségüket féltve őrző emberekkel? A törvénytanító Gamáliel ezt a bölcs tanácsot adta nekik: „Hagyjátok békén ezeket az embereket, ne törődjetek velük (mert ha ez az elgondolás vagy dolog emberektől van, kudarcot vall, de ha Istentől van, képtelenek lesztek meghiúsítani), máskülönben esetleg Isten ellen harcolóknak bizonyultok” (Cselekedetek 5:27–39).

¹¹ Ezek után az apostolokat megostorozták és megparancsolták nekik, hogy hallgassanak, majd szabadon engedték őket. Milyen hatással volt ez rájuk? Örvendeztek, mert méltóknak bizonyultak arra, hogy a Jézus nevéért szenvedjenek.

 „És minden nap a templomban és házról házra továbbra is szünet nélkül tanítottak és hirdették a Krisztus Jézusról szóló jó hírt” (Cselekedetek 5:40–42).

Ezek a Királyság-örökösök szilárdan elhatározták, hogy mindent elviselnek annak érdekében, hogy Isten munkáját tovább folytathassák. Ezzel jó példát szolgáltattak az igaz Isten minden tanúja számára, akik egészen a mai napig „nyilvánosan és házanként” hirdetik a Királyságot (Cselekedetek 20:20, 21).

TERJED A KIRÁLYSÁG „JÓ HÍRE”

12. Az üldözés hogyan vezet gyakran a „jó hír” terjedéséhez, amint azt a Cselekedetek 8:1–4 is bizonyítja?

¹² Később az üldözés ismét hevesen fellángolt, ezért az apostolok kivételével mindannyian szétszóródtak a Júdeával szomszédos tartományokban és Szamáriában. Ez a tanúskodás további terjedését jelentette, mert „akik szétszóródtak, bejárták az országot, hirdetve a beszéd jó hírét” (Cselekedetek 8:1–4). Érdekes módon a mi korunkban ugyanez történik. Ha a diktatórikus hatalmak megpróbálnak Jehova tanúinak megálljt parancsolni, távoli tájakra szétszórva őket, ott tovább hirdetnek és a „jó hír” terjed.

13., 14. a) Mikor telt le a zsidók iránt tanúsított különleges isteni kegy hete, és kik számára nyílt lehetőség, hogy bekerüljenek a Királyság-örökösök közé? b) Mit mutatnak Pál apostol szavai a Cselekedetek 13. és a Róma 11. fejezete szerint?

¹³ Vajon a Királyság-üzenetet az első században csak a zsidóknak és a szomszédos szamaritánusoknak adták tovább? Csak az ő soraikból kerülhetett ki a mennyei Királyság tagjainak teljes száma? Bár csodálatos tanúskodás történt, számukra a helyzet mégis másként alakult. Nyilvánvaló lett, hogy a zsidók iránt tanúsított különleges isteni kegy „hete” i. sz. 36-ban véget ért. Jehova ekkor arra utasította  Pétert, hogy látogassa meg cezáreai otthonában Kornéliuszt, az itáliai századost. Mialatt Péter prédikált e nem zsidó embernek és házanépének, beteltek szent szellemmel, ezáltal ők is a Királyság felkent örökösei lettek. Ők voltak a keresztényiséghez megtért, elsőként alámerített körülmetéletlen pogányok (Cselekedetek 10:1–48).

¹⁴ Amikor később az antióchiai (Pisidia) zsidók heves ellenállást fejtettek ki Pál apostollal és társaival szemben, ő azt mondta ezeknek a zsidóknak: „Szükséges volt, hogy az Isten beszédét először nektek mondjuk el. Mivel ti elutasítottátok és nem tartjátok magatokat méltóknak az örök életre, íme a nemzetekhez fordulunk. Valóban, Jehova parancsolatot adott nekünk ezekkel a szavakkal: ’A nemzetek világosságává jelöltelek ki téged, hogy megmentésül legyél a föld legvégső határáig’” (Cselekedetek 13:46, 47). Amint arra Pál a későbbiekben utalt, ezek a hitetlen zsidók egy olajfa levágott, természetes ágaihoz hasonlítottak. Betölthették volna a Királyság-örökösök minden helyét. Így azonban az ő helyükre azonnal „beoltották”, mint vadolajfa ágait a ’nemzetekből való embereket’, s ily módon a „megmentés” az „egész Izrael”, vagyis az összes szellemi izraeliták, az összes Királyság-örökösök számára bekövetkezett (Róma 11:13–26; Galata 6:16).

FEDDHETETLENSÉG A „NYOMORÚSÁG” IDEJÉN

15., 16. a) Mit tett és mondott Pál a nyomorúsággal kapcsolatban, és miért mondhatjuk, hogy számunkra is kiváló példát adott? b) Hogyan tekintsük a kormányzatok vagy hozzátartozók részéről megnyilvánuló ellenállást, és milyen kimenetelre számíthatunk az ígéretek alapján?

¹⁵ Pál apostol, ez a hűséges utazó felvigyázó az üldözés ellenére is visszatért Antióchiába, hogy erősítse és bátorítsa a tanítványokat, gyülekezeti  szervezetet hozzon létre. Akkoriban Pál azt mondta:

„Sok nyomorúságon át kell nekünk belépnünk az Isten Királyságába” (Cselekedetek 14:21–23).

¹⁶ Pálnak sok nehézséget és próbát kellett kiállnia. Ő azonban példamutatóan ragaszkodott feddhetetlenségéhez. Sokak számára kiváló példa ő, akik a mi időnkben folytatnak kemény harcot a hitükért. Volt, akiket megvertek, börtönökbe zártak, sőt, egyeseknek az életük is veszélybe került. Ellenállás támadhat diktatórikus kormányzatok, de akár hozzátartozók részéről is. Némelyeket kitagadott a család, mivel elfogadták a „Királyság jó hírét”, és ennek megfelelően cselekedtek (Máté 24:14). Számukra nagy vigasztalást jelentenek Jézus szavai: „Senki sem hagyott el házat, fiútestvéreket, nőtestvéreket, anyát, apát, gyerekeket vagy szántóföldeket énérettem és a jó hírért, aki ne kapna százszor annyit most, ebben az időszakban, házakat, fiútestvéreket, nőtestvéreket, gyerekeket, szántóföldeket üldözésekkel, a dolgok jövendő új rendjében pedig örökké tartó életet” (Márk 10:29, 30). Ők valóban százszoros kárpótlást kapnak a Jehova és Fiával ápolt meghitt kapcsolatuk révén, valamint Jehova világméretű családjának boldog közössége által.

17. a) Milyen csábításnak voltak kitéve az első keresztények? b) Milyen kitűnő példát és jó tanácsot adott nekünk Pál?

¹⁷ Pál apostol és munkatársai harcra kényszerültek a világ csábítása, az erkölcstelenség és a materializmus ellen is. Ők is csak emberek voltak éppen úgy, mint mi. Ha ilyen kísértésnek vagyunk kitéve, akkor tegyük azt, amit Pál apostol mondott: „Megsanyargatom a testemet és rabszolgaként vezetem, hogy miután másoknak prédikálok, magam valahogy kifogásolhatónak ne bizonyuljak.” És miként  Pál apostol számára, úgy a mi számunkra is védelmet jelenthet, ha embertársainknak Isten Királyságáról beszélünk. Pál apostol azt mondta az ilyen szent szolgálatról: „Valóban, jaj nekem, ha nem hirdetem a jó hírt!” (1Korinthus 9:16, 27).

’TELJES GYŐZELEM’

18. Milyen buzdítást adott Pál minden igaz kereszténynek és hogyan fogadod azt?

¹⁸ Pál apostol azt írta felkent keresztény társainak: „Ha tehát gyermekek vagyunk, akkor örökösök is; valójában Isten örökösei, Krisztusnak pedig társörökösei, feltéve, ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt dicsőüljünk is meg.” Amit azonban a továbbiakban írt, az hasonlóképpen vonatkozik a ’más juhok’ ’nagy sokaságára’, akik ma a nagyszerű jutalomra, a paradicsomi földön örök életre törekszenek (Jelenések 7:9; János 10:16). Pál így buzdított minden igazi keresztényt:

„Kicsoda szakíthat el minket Krisztus szeretetétől? Nyomorúság, vagy szorongattatás, vagy üldözés vagy éhezés vagy mezítelenség vagy veszedelem vagy fegyver? . . . Ellenkezőleg, mindezekből igazi győztesekként kerülünk ki az által, aki minket szeretett. Mert meg vagyok győződve, hogy sem élet, sem halál, sem angyalok, sem kormányzatok, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem más teremtmény nem képes elválasztani minket Isten szeretetétől, amely Jézus Krisztusban, a mi Urunkban van.” (Róma 8:17, 35–39; lásd még: 2Korinthus 11:22–28. verseket is!)

Bízol-e ennyire Isten szeretetében és az Úr Jézus Királyságának eljövetelében? Bíznod kellene!

19. Milyen más halálos veszedelemre figyelmeztetett Pál?

¹⁹ A másik veszély, amellyel szemben az „utolsó napokban” fel kell vérteznünk magunkat, a hamis tanítás. Pál is figyelmeztetett erre (Cselekedetek 20:29, 30; 2Timótheus 3:1, 13). Honnan jönnek ezek a hamis tanítók és hogyan védekezhetünk ellenük?

[Tanulmányozási kérdések]