11. fejezet

Királyság-példázatok

1. Miért hasznosak Jézus példázatai Isten összes szolgái számára?

AMIKOR Jézus együtt volt tanítványaival, sok példázatot vagy szemléltetést mondott nekik. Ezek megmutatták, mi minden tartozik a mennyek Királyságához. Ezenkívül megmutatják, milyen úton kell járni a Királyság-örökösök ’kicsiny nyájának’, valamint azoknak, akik a Királyság alatt örökké élni szeretnének a földön. Ezek a ’más juhok’ szintén örülnek a Királyságról szóló próféciáknak és állhatatosan imádkoznak azért, hogy „jöjjön el” ez a Királyság (Lukács 12:32; János 10:16, 1Thessalonika 5:16–20).

2., 3. a) Miért alkalmazott Jézus példázatokat? b) Miért nem értették meg a tanítványokon kívül mások is a példázatokat? c) Miért kell gondosan tanulmányoznunk Isten szavát ellentétben a Máté 13:13–15-ben leírt emberekkel?

² Miután egy ilyen példázatot elmondott az embereknek, a tanítványok odamentek Jézushoz és megkérdezték: „Miért beszélsz nekik példázatokban?” Jézus azt válaszolta nekik:

„Nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek Királyságának szent titkait, de azoknak nem adatott meg” (Máté 13:10, 11).

És miért nem? Mert nem kívántak utánajárni és megtalálni szavainak mélyebb értelmét, hogy ez a szívüket arra ösztönözte volna, hogy tegyenek is  valamit a ’jó hír’ érdekében. Nem tekintették „kincsnek” vagy ’nagy értékű gyöngynek’ a Királyságot (Máté 13:44–46).

³ Jézus ezekre a hitetlenekre alkalmazta Ésaiás próféciáját, amikor ezt mondta: „Hallván halljatok, de ne értsetek, és nézvén nézzetek, de ne lássatok. Mert érzéketlenné lett e nép szíve és fülükkel kelletlenül hallottak, és szemüket behunyták; hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak és szívükkel fel ne fogják annak értelmét, nehogy megtérjenek és meggyógyítsam őket” (Máté 13:13–15). Ne legyünk ilyen érzéketlen emberek! Tanulmányozzuk Isten Szavát!

4. a) Miféle szívnek nincs haszna ezekből a szavakból? b) Hogyan nyerhetjük el az áldásokat, ha Isten szavának megértésén fáradozunk?

⁴ A Máté 13. fejezetének 3–8. versében Jézus önmagát nevezi ’magvetőnek’. Ő veti el a szívekbe a „Királyságról szóló beszédet”. Egyes emberek szíve hasonló az útszélhez. Mielőtt a mag gyökeret ereszthetne, az Ördög elküldi szolgáit, akik madarakhoz hasonlóan ’elragadják’ azt, ami annak szívébe van vetve, ’nehogy higgyenek és megtérjenek’. Mások szíve sziklás talajhoz hasonló. Először örömmel fogadják a jó hírt, de a törékeny palánta hamarosan elszárad a próbák vagy az üldözések alatt. Egyes magok „tövisek” közé esnek, ahol ’az élet gondjai, gazdagsága és élvezetei’ elfojtják azokat. De vannak olyan magok is, amelyek jó talajra hullanak!

„Ez az, aki hallja a beszédet és felfogja annak értelmét és gyümölcsöt is terem, az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, ismét másik harmincannyit” (Máté 13:18–23; Márk 4:3–9, 14–20; Lukács 8:4–8, 11–15).

 Igen, áldásban részesülünk és Istennek végzett szent szolgálatunk valóban gyümölcsözővé lesz, ha fogékony szívvel fogadjuk az Isten beszédét és latba vetjük erőnket Isten Királyságáért!

MÁSIK „MAGVETŐ”

5. a) Milyen további példázatra kell figyelmet fordítanunk? b) Miért nem lehet ez az „ember” az Úr Jézus Krisztus?

⁵ Egyetlen evangélium, Márk evangéliuma a „magvető” példázata után a szemléltetésben másik ’magvetőről’ is beszél. Közvetlenül azelőtt, hogy Jézus ezt a szemléltetést elmondta, így szólt tanítványaihoz: „Figyeljetek arra, amit hallotok.” Ezután elmondta nekik a példázatot:

„Olyan az Isten Királysága, mint amikor egy ember magot vet a földbe, és alszik éjjel és felkel nappal és a mag kihajt és felnő; ő pedig nem tudja hogyan” (Márk 4:24–27).

Ez az „ember” nyilvánvalóan nem a megdicsőített Jézus Krisztus, mert neki nincs szüksége éjszakai alvásra. Azt sem lenne helyes állítani, hogy Isten Fia, aki az Atyjával együttműködött a föld megteremtésekor, „nem tudja”, hogyan megy végbe a növekedés (Kolossé 1:16). Az összefüggésből kiderül, hogy az „ember” alatt az egyes keresztényeket kell érteni, akiknek minden olyan dologra ’figyelni’ kell, ami ’Isten Királyságával’ kapcsolatos.

6. Milyen két dologra kell ennek a ’magvetőnek’ figyelnie és miért?

⁶ Minden „magvetőnek” figyelnie kell arra, hogy milyen jellemvonásokat vet és milyen környezetbe veti azokat. Anélkül, hogy tudatában lehetnénk, személyiségünk fejlődése jó vagy rossz irányba terelődhet annak a ’talajnak’ vagy embertípusnak megfelelően, akikkel együtt vagyunk − akár a  gyülekezeten belül, akár azon kívül. (Vö. 1Korinthus 15:33.) Végül a ’teljes mag’ megjelenik aratáskor, és mi annak megfelelően fogunk aratni (Márk 4:28, 29). Fontos azért, hogy a „kicsiny nyáj” minden tagja, sőt, mindenki, aki szeretne Isten Királysága alatt örökké élni, tekintettel legyen arra, hogy mit vet el, és hol, mialatt Krisztuséhoz hasonló személyiséget kíván kifejleszteni (Efézus 4:17–24; Galata 6:7–9).

A LÁTSZATKIRÁLYSÁG

7. Hogyan segítenek nekünk a különböző példázatok megérteni a Királyságot?

⁷ Márk beszámolója szerint Jézus a következőket mondta:

„Mihez hasonlítsuk az Isten Királyságát? Vagy milyen példázattal szemléltessük?” (Márk 4:30).

Ezután meghív minket, hogy vizsgáljuk meg más keretek között a Királyságot. Természetesen ezek a példázatok segítenek a Királyságot különböző nézőpontból megvizsgálni, pontosan úgy, ahogy egy épületet is kívülről és belülről és különböző szempontok szerint meg lehet vizsgálni.

8. a) A mustármag csodálatos növekedése miért nem vonatkozhat a Királyság-örökösökre? b) Miért illik logikusan a kereszténység „királyságára”? c) Mennyiben támasztja ezt alá az, amit Jehova a hitehagyott Izraelről mondott?

⁸ Mihez hasonlítsuk tehát Isten Királyságát? Jézus azt válaszolta:

„Olyan, mint a mustármag, amely mikor a földbe vetik, kisebb minden más magnál a földön, de miután elvetették, felnő és nagyobb lesz minden más kerti veteménynél és nagy ágakat hajt, hogy árnyéka alatt letanyázhatnak az égi madarak” (Márk 4:30–32).

Csodálatos növekedés! Biztosan sokkal nagyobb, mint a „kicsiny nyáj” 144 000 Királyság-örökösének  növekedése, akikről azt olvassuk, hogy „jónak látta a ti Atyátok, hogy nektek adja a Királyságot”! (Lukács 12:32; Jelenések 14:1, 3). Inkább a kereszténység nagy, hamis ’fájának’ növekedéséről van itt szó, amely eltért a Jézus által plántált gyülekezettől (Lukács 13:18, 19). Egy óriási „fa”! Világméretekben több mint 900 000 000 hívővel dicsekedhet, akik − állításuk szerint − mindannyian a mennyekbe jutnak. Ezt a hitehagyott királyságot hosszú idővel ezelőtt a visszaeső bűnös Izrael szemléltette, amelyről Jehova azt mondta: „Én pedig mint nemes pirosszőlő vesszejét ültettelek el, egy mindenestől valódi magot. Mi módon változtál ellenemre idegen szőlőtő fattyú hajtásává?” (Jeremiás 2:21–23; lásd még Hóseás 10:1–4).

9. a) Mit szemléltetnek a „fa” ágai között levő „madarak”? b) Miért kell távol tartanunk magunkat ettől a ’fától’, a 2Thessalonika 1. és a Máté 7. fejezeteinek kijelentése alapján?

⁹ Amint Máté írja, ’jönnek az ég madarai és letelepednek a fa ágaira’. Nyilvánvalóan ugyanazok a „madarak”, amelyek az előző példázatban felszedegetik a „Királyság-beszédet”, amely útfélre hullott (Máté 13:4, 19, 31, 32). Ezek a „madarak” a „fa” sok száz szektás ágán fészkelnek. Ezek szemléltetik a hitehagyott ’törvénytelenség emberét’, a kereszténység papságát. Ezek elvesztik menedéküket, amikor Isten kivágja a „fát” az összes többi hamis vallással együtt. Távozz el tőle, mégpedig haladéktalanul! A „fa” zuhanása közvetlen közel van! (Vö. 2Thessalonika 1:6–9; 2:3; Máté 7:19–23).

10., 11. a) Milyen értelemben írta le Máté és Lukács a ’mustármagról’ szóló példázatot és miért volt ez nagyon is helyénvaló? b) Milyen figyelmeztetést és intést tartalmaz számunkra ma a kovászról szóló Királyság-példázat?

¹⁰ Lukács nem véletlenül közli azután a ’mustármagról’  szóló példázatot, miután elmondta, miként ítélte el Jézus korának hitehagyott vallásvezetőit. És mintha Máté és Lukács is még jobban ki akarná hangsúlyozni ezt a gondolatot, a következőkben Jézus ’kovászról’ szóló példázatát írják le (Máté 13:32, 33; Lukács 13:10–21). Amikor a Bibliában jelképes értelemben szerepel a kovász, mindig rosszalló jelentése van. Például Jézus így figyelmeztette a tanítványait: „Óvakodjatok a farizeusok és a szadduceusok kovászától.” És Pál apostol is azt tanácsolta a keresztényeknek, hogy távolítsák el a ’rosszaság és a gonoszság kovászát’ (Máté 16:6, 11, 12; 1Korinthus 5:6–8; Galata 5:7–9).

¹¹ A példázatban meghatározott szempont alapján került a „mennyek Királysága” a kovásszal összehasonlításra, amelyet egy asszony három mérték lisztbe rejtett. Így az egész tésztamassza megkelt. Ez a keresztény gyülekezet lassú, fokozatos megromlását szemléltette, melyet a hamis babiloni tanítások és szokások idéztek elő, ami végül is egy hatalmas látszatkirályság, a kereszténység kialakulásához vezetett. Legyen ez figyelmeztetés számunkra! A kereszténység hitehagyásának szomorú következményeire való tekintettel ma a Királyság-örökösök ’kicsiny nyája’ és társaik fordítsanak figyelmet arra, hogy a „Királyság-beszéd”-nek tisztaságát és igazságának szívből jövő értékelését meg ne rontsa a hamis, csaló tanítások kovásza.

A MAGVETŐ ÉS AZ „ELLENSÉGE”

12., 13. a) Jézus magyarázata szerint kik a főszereplői a ’búzáról’ és a ’gyomról’ szóló példázatnak? b) Mi az aratás, és milyen bizonyítékokat látunk arra vonatkozóan, hogy ez a mi időnkben következik be?

¹² Másik példázatban Jézus azt mondta, hogy a  „mennyek Királysága „hasonló az emberhez, aki jó magot vetett a földjébe”. Aztán „mialatt az emberek aludtak, jött az ő ellensége és gyomot vetett a búza közé és elment”. Milyen termés várható egy ilyen szántóföldről? Jézus elmondta, hogy a magvető ő maga, az „Emberfia”. A Királyság magva, amelyet elvetett, búzához hasonló keresztényeket eredményezett; ők a „Királyság fiai”. Az ellenség „az Ördög”; a „gyom” a „gonosznak fiai” − vagyis annak képmutató, vallásos „magva”. (Vö. 1Mózes 3:15.) A beteljesedés során a „gyom” rengetegében, amely az első századi nagy hitehagyás következménye lett, felnövekedett néhány keresztény. Most pedig a XX. században elérkezett az aratás ideje, „a dolgok rendszerének befejezése, az aratók pedig az angyalok” (Máté 13:24–30, 36–39).

¹³ Végül az angyalok irányításával különválasztják a „búzát” és a „gyomot”. Nyilvánvalóvá lesz köztük a különbség. Még látni fogjuk, hogy nagyszámú bizonyíték szól amellett, hogy az „ember Fia” ma jelen van mennyei Királyságában és összegyűjti a búzához hasonló igazi keresztényeket, hogy elvégezzék a Királyság munkáját. De mi fog történni a kereszténységgel, és hitehagyott tanítóival? Jézus azt mondta a példázatban:

„Az Emberfia kiküldi majd az angyalait és azok összegyűjtenek az ő Királyságából mindent, ami botránkozást okoz és azokat, akik törvénytelenséget cselekszenek.”

A kereszténység papsága hamis tanításával és színlelt jámborságával évszázadokon át megbotránkoztatta az őszinte embereket. Isten azonban ítéletet mondott felettük és most ’sírnak és fogaikat  csikorgatják’. Mostanában a laikusok csökkenő támogatása és a saját soraikban mutatkozó szakadások miatt siránkoznak. Ezzel ellentétben Jehova búzához hasonló szolgái örömmel tanúskodnak Királyságáról. „Fénylenek . . . Atyjuk Királyságában, mint a nap” (Máté 13:40–43; vö. Ésaiás 65:13, 14).

EREDMÉNYES „HALÁSZAT”

14., 15. a) Hogyan kezdte el maga Jézus a nagy ’halászatot’, és milyen más ’halászat’ van azóta folyamatban és milyen fogást eredményezett? b) Milyen szerepet játszanak ebben az angyalok és mi lesz a halakkal? c) Milyen lehetőségért legyünk hálásak?

¹⁴ „Hasonló a mennyek Királysága”, mondta Jézus, „a tengerbe vetett vonóhálóhoz is, amely mindenféle halat összeszedett” (Máté 13:47). Maga Jézus akkor kezdte meg ezt a halászatot, amikor első tanítványait elhívta a hálók mellől, hogy „emberek halászaivá” tegye őket (Máté 4:19). A nagy hitehagyás idején azonban a hűségesek egy kis csoportja angyali felügyelet mellett, valamint a kereszténység vallásai folytatták a megtérítendők ’halászását’. De vajon a sok százmillió jelképes tengeri teremtmény mindegyike ’jó halnak’ bizonyult? Miként már korábban megállapítottuk, a kereszténység vallásai a platóni görög filozófiára és a régi Babilon ’misztériumaira’ alapozták tanításukat. Milyen gyümölcsöt teremtek? Gondoljunk a gyűlöletre, a viszályokra és a vérontásokra, amelyekkel a kereszténység történelme bemocskolódott és arra, miként támogatták a XX. század világháborúit!

¹⁵ Végül a ’dolgok rendszerének befejezésekor’ itt az idő, hogy az angyalok behúzzák vonóhálójukat.  A háló azokat a földi szervezeteket szemlélteti, amelyek akár igazak, akár hamisak, Jézus Krisztus követőinek állítják magukat. Azokat a halakat, amelyek ’alkalmatlanok’ a „mennyek Királysága” számára, elvetik. A megsemmisítés ’tüzes kemencéjébe’ kerülnek. „Ott lesz sírás és fogcsikorgatás” (Máté 13:48–50). De az angyalok kiválogatják a ’jó halakat’ is a jelképes vonóhálóból. Mennyire hálásak lehetünk azért, hogy e közé a Jehova nevét dicsőítő, félreérthetetlenül elkülönített nép közé számláltathatunk, amely tudatosan imádkozik azért, hogy „jöjjön el” Isten Királysága!

16. Milyen kérdések feltevésére ad alkalmat a legutolsó példázat és miért érdekelhet minket a válasz?

¹⁶ De mit jelent a „dolgok rendszerének befejezése”, amelyről Jézus nyomatékosan szólt legutolsó példázatában? Mik azok az „utolsó napok”, amelyekről Jézus legtöbb tanítványa írt? Vajon ezekben a napokban élünk ma? Ha igen, mit jelent ez számunkra és az egész emberiség számára?

[Tanulmányozási kérdések]

[Kiemelt rész a 104. oldalon]

FIGYELJ JÉZUS KIRÁLYSÁG-PÉLDÁZATAIRA!

● Úgy írják le a Királyságot, mint kívánatos dolgai, mint „kincset” vagy „gyöngyöt”. Azok, akik ezt keresik, hasonlók a ’jó talajhoz’, a ’búzához’ és a ’jó halakhoz’.

● A látszatkirályság mustárfához hasonlít, amelynek sok ága van, valamint egy megkelt, megerjedt tésztatömeghez. Ennek támogatói a „madarak”, a „gyom”, a „haszontalan halak”.

● Ha a Királyság fejlődését különböző szempontok szerint vizsgáljuk meg, könnyebben megértjük az emberiség előtt álló jelenlegi nagy vitakérdést, ami arra buzdít minket, hogy szilárdan és lojálisan állást foglaljunk a Királyság oldalán.