A KÖZÉPKOR idején azok a polgárok, akik egy országban éltek, általában ugyanazt a vallást gyakorolták. Nemrégiben még, a XIX. században, Európában csupán néhány nagyobb vallást ismertek: nyugaton a katolicizmust és a protestantizmust, keleten pedig az ortodox és az iszlám vallást, valamint a judaizmust. Napjainkban már kétségtelenül sokkal általánosabb a vallások sokfélesége Európában és világszerte. Ismeretlen vallások eresztettek gyökeret, vagy azáltal, hogy épp a helyi lakosságból vették át néhányan, vagy úgy, hogy a bevándorlók és a menekültek hozták be.

Így például Ausztráliában, az Egyesült Államokban, Franciaországban, Nagy-Britanniában és Németországban sok muszlimot, buddhistát és hindut találunk napjainkban. Mindemellett Jehova Tanúi tevékenyen szolgálnak keresztényekként 239 országban és területen. A tevékeny Tanúk száma 14 országban meghaladja a 150 000-et. (Lásd a „ Jehova Tanúi egy világméretű vallás” című kiemelt részt.)

A helybeli vallásos gyakorlatok sokfélesége kihívást jelenthet a pedagógusnak. Néhány fontos kérdés merülhet fel például a népszerű ünnepségekkel kapcsolatban: vajon valamennyi diákra rá kell erőltetni, hogy vegyen részt minden egyes rendezvényen — függetlenül attól, milyen a vallása? A legtöbben talán nem találnak semmi kivetnivalót az ilyenfajta ünnepségekben. De vajon nem kellene azoknak a családoknak a nézőpontját is tiszteletben tartani, akik egy kisebbségi csoporthoz tartoznak? Van még egy tényező, amelyet figyelembe kellene venni: az olyan országokban, ahol a törvény különválasztja az államot a vallástól, és a vallásoktatás nem tartozik a tananyagba, néhányan vajon nem tartanák  következetlenségnek, hogy az ilyenfajta ünnepeket viszont kötelezővé teszik az iskolákban?

Még olyan ünnepekkel kapcsolatban is merülhetnek fel félreértések, amelyek vajmi kevésbé, vagy egyáltalán nem tűnnek vallásos természetűnek. Ez igaz a születésnapokra is, amit sok iskolában megünnepelnek. Bár Jehova Tanúi tiszteletben tartják, hogy másoknak joga van megünnepelni a születésnapot, de amint kétségtelenül Ön is jól tudja, ők úgy döntenek, hogy nem vesznek részt az ilyen ünnepségeken. Valószínűleg azonban nem tudja, milyen okok miatt döntenek így a Tanúk és gyermekeik.

A Le Livre des religions (A vallások könyve) című enciklopédia — amely széles körben elterjedt Franciaországban — szertartásnak nevezi ezt a szokást, és a „világi szertartások” közé sorolja. Noha ártalmatlan világi szokásnak tartják napjainkban, a születésnapi ünnepségek valójában a pogányságban gyökereznek.

A The Encyclopedia Americana (1991-es kiadás) ezt a megjegyzést teszi: „Egyiptom, Görögország, Róma és Perzsia ókori világa megünnepelte az istenek, a királyok és a nemesek születésnapját.” Ralph és Adelin Linton szerzők feltárják, mi ennek az alapvető oka. A The Lore of Birthdays című könyvükben ezt írják: „Mezopotámia és Egyiptom, vagyis a civilizáció bölcsői voltak az első olyan országok, ahol az emberek megemlékeztek a születésnapokról és tiszteletben tartották azokat. A születésnapi dátumok feljegyzése főleg azért volt fontos az ókori időkben, mert ez az időpont alapvető volt a horoszkóp elkészítéséhez.” Ez az asztrológiával való egyenes összefüggés elegendő ok az aggodalomra bárkinek, aki kerüli az asztrológiát amiatt, amit a Biblia mond róla (Ésaiás 47:13–15).

Nem meglepő tehát, hogy a The World Book Encyclopediában ezt  olvassuk: „a korai keresztények nem ünnepelték [Krisztus] születését, mivel bárki születésnapjának a megünneplését pogány szokásnak tekintették” (3. kötet, 416. oldal).

Az előbb említetteket figyelembe véve Jehova Tanúi inkább nem vesznek részt a születésnapi ünnepségeken. Egy gyermek születése kétségtelenül boldog és csodálatos esemény. Természetesen valamennyi szülő örül, hogy gyermeke minden egyes év elmúltával növekedik, fejlődik. Jehova Tanúi abban is nagy örömet találnak, ha családjuk és barátaik iránt érzett szeretetüket ajándékozással mutathatják ki, és azzal, ha kellemes időt tölthetnek együtt. De a születésnapi ünnepségek eredetét tekintve ezt inkább máskor teszik — egész éven át (Lukács 15:22–25; Cselekedetek 20:35).

A karácsonyt világszerte ünneplik, még sok nem keresztény országban is. Mivel a kereszténység vallásai közül a legtöbben elfogadják ezt az ünnepet, eléggé meglepőnek tűnhet, hogy Jehova  Tanúi úgy döntenek, nem ünneplik meg. Vajon miért?

Amint azt sok enciklopédia is világosan kijelenti, Jézus születésnapját önkényesen tették december 25-ére, hogy egybeessen a római pogány ünneppel. Figyelje meg a következő kijelentéseket, amelyeket különböző referenciamunkákból vettünk:

„Krisztus születésének a dátuma ismeretlen. Az Evangéliumok nem jelölik meg sem a hónapot, sem a napot” (New Catholic Encyclopedia, III. kötet, 656. oldal).

„Napjainkban az Európában uralkodó legtöbb karácsonyi szokás, illetve a korábbi időkben feljegyzettek, nem igazán keresztény szokások, hanem pogány szokások, amelyeket felvett vagy megtűrt az egyház . . . A karácsonyi időszak legtöbb ünnepi szokásához a római Saturnalia szolgált mintaként” (Encyclopædia of Religion and Ethics [Edinburgh, 1910], kiadta: James Hastings, III. kötet, 608, 609. oldal).

„Valamennyi keresztény egyházban a negyedik századtól ünneplik a karácsonyt december 25-én. Akkoriban ez volt a dátuma a pogány téli napforduló ünnepének, amelyet »a Nap születésének (latinul: natale)« hívtak, mivel a napok újra hosszabbak lettek, és úgy tűnt, mintha a nap újjászületne. Rómában az egyház elfogadta ezt a rendkívül népszerű szokást . . . új értelmet adva neki” (Encyclopædia Universalis, 1968 [Franciaország], 19. kötet, 1375. oldal).

„A karácsony ünnepének kialakulására a Sol Invictus (Mitras) tiszteletére tartott pogány ünnepekkel való ellentét hatott. Másrészt pedig, mivel december 25-e volt a téli napforduló napja, amit egynek tekintettek a világba kiáradó fénnyel, melyet Krisztus hozott el, így a Sol Invictus szimbolikája átalakult Krisztussá” (Brockhaus Enzyklopädie [Németország], 20. kötet, 125. oldal).

Hogyan reagáltak egyesek, miután megtudták a valóságot a karácsonyról? A The Encyclopædia Britannica a következő észrevételt teszi: „1644-ben az angol puritánok parlamenti határozattal megtiltottak mindenféle ünneplést vagy vallási szertartást, annak alapján, hogy [a karácsony] pogány ünnep volt, és elrendelték, hogy ahelyett  böjtöt tartsanak. II. Károly újra életre keltette az ünnepséget, de a skótok ragaszkodtak a puritán szemlélethez.” A korai keresztények nem ünnepeltek karácsonyt, és Jehova Tanúi sem teszik napjainkban, de olyan tevékenységekben sem vesznek részt, amelyek a karácsonyhoz kapcsolódnak.

A Biblia azonban elismerően beszél az ajándékozásról, vagy arról, ha családokat és barátokat hívunk meg, hogy más alkalmakkor, jó hangulatban együtt étkezzünk. Arra buzdítja a szülőket, neveljék gyermekeiket szívből jövő nagylelkűségre, nem pedig arra, hogy csupán akkor adjanak ajándékokat, amikor a társadalom elvárja (Máté 6:2, 3). Jehova Tanúi arra tanítják gyermekeiket, legyenek toleránsak és tisztelettudóak, és ez magában foglalja annak felismerését is, hogy másoknak joguk van megünnepelni a karácsonyt. Ugyanakkor méltányolják, ha tiszteletben tartják a döntésüket, hogy nem szeretnének részt venni a karácsonyi ünneplésekben.

Jehova Tanúi ugyanígy foglalnak állást más vallásos vagy félig-meddig vallásos ünnepekkel kapcsolatban, amelyeket számos országban megtartanak a tanévben; ilyenek például a júniusi fesztiválok Brazíliában, a vízkereszt Franciaországban, a Secubun Japánban, a Halloween az Egyesült Államokban és a farsang Németországban. A Tanú szülők, illetve gyermekeik biztos, hogy boldogan válaszolnak majd bármely esetlegesen felmerülő kérdésére ezekkel, illetve akármilyen más sajátságos ünnepekkel kapcsolatban, amelyekről most nem tettünk említést.