AMINT a The World Book Encyclopedia is érzékelteti ebben az idézetben, az iskoláztatás egyik fő célja, hogy a mindennapi életre nevelje a gyermekeket; ez magában foglalja a felkészítésüket is arra, hogy egy napon majd ellássák egy család szükségleteit. Jehova Tanúi úgy vélik, ez szent felelősség. Maga a Biblia írja: „Ha pedig valaki az övéiről és főképen az ő házanépéről gondot nem visel: a hitet megtagadta, és rosszabb a hitetlennél” (1Timótheus 5:8). Az iskolában eltöltött évek felkészítik a gyermekeket azokra a felelősségekre, amelyeket majd az életben vállalnak. Emiatt a Tanúk úgy érzik, hogy az oktatást igen komolyan kell venni.

A Tanúk igyekeznek a következő bibliai parancsnak megfelelően élni: „És valamit tesztek, lélekből cselekedjétek, mint az Úrnak és nem embereknek” (Kolossé 3:23). Ez az alapelv a mindennapi élet valamennyi területére érvényes, az iskolát is beleértve. A Tanúk épp ezért arra buzdítják fiataljaikat, hogy keményen dolgozzanak, és vegyék komolyan a feladatokat, amelyekkel megbízták őket az iskolában.

A Biblia azt is tanítja, hogy vessük alá magunkat az ország törvényeinek, amelyben élünk. Így tehát, ha az iskola kötelező egy bizonyos korig, Jehova Tanúi eleget tesznek ennek a törvénynek (Róma 13:1–7).

Nem kicsinyeljük le a mindennapi életre való nevelés fontosságát, a Biblia azonban rámutat, hogy nem ez az egyedüli, és nem is a legfőbb célja az oktatásnak. A sikeres oktatásnak az életörömet is táplálnia kell a gyermekekben, és segítenie kell nekik abban, hogy kiegyensúlyozott egyénekként megtalálják a helyüket a társadalomban. Ezért Jehova Tanúi úgy érzik, nagyon fontos az osztálytermen kívüli tevékenységek megválasztása. Hiszik, hogy az egészséges kikapcsolódás — zene, hobbik, testgyakorlat, valamint a könyvtárak és múzeumok látogatása, és így tovább — fontos szerepet játszik a kiegyensúlyozott oktatásban. Még arra is megtanítják gyermekeiket, hogy tiszteljék az idősebbeket, és keressék az alkalmakat, hogy a segítségükre lehessenek.

A technika fejlődése miatt a munkaerőpiac állandóan változik. Emiatt sok fiatalnak olyan munkaterületen vagy szakmában kell majd dolgoznia, amelyben nem kapott különösebb képzést. Mivel így áll a helyzet, munkaszokásaik és személyes képesítéseik, de leginkább az a képességük,  hogy a változásokhoz alkalmazkodni tudjanak, még értékesebbé válik előttük. Jobb tehát, ha a diákok olyan felnőttekké válnak, akiknek — ahogyan egy reneszánsz esszéíró, Montaigne kijelentette — „inkább jó fejük, mint jól teletömött fejük van”.

A munkanélküliség, mely a gazdag és a szegény országokat egyaránt sújtja, gyakran azokat a fiatalokat fenyegeti, akiknek nem megfelelő a képzettségük. Ha tehát a munkaerőpiac szükségessé teszi, hogy a törvény által előírt alapfokú oktatáson kívül tovább tanuljanak, akkor a szülők felelőssége rávezetni gyermekeiket, hogyan döntsenek a kiegészítő oktatás kérdésében, mérlegelve a lehetséges előnyöket és hátrányokat egyaránt, amelyek az ilyen továbbtanulás velejárói.

Valószínűleg azonban egyetért velünk abban, hogy a sikeres élet az anyagi jólétnél többet foglal magában. Az utóbbi időben olyan férfiak és nők, akiknek az életét teljesen a karrierjük kötötte le, munkájuk elvesztésével mindent elvesztettek. Néhány szülő feláldozta családi életét és idejét, amelyet gyermekeivel tölthetett volna, elmulasztva azt, hogy segítsen gyermekeinek felnőni, mert ők, vagyis a szülők, felemésztődtek a világi munkában.

A kiegyensúlyozott oktatásnak nyilvánvalóan figyelembe kell vennie, hogy az anyagi jólétnél többre van szükség az igazi boldogsághoz. Jézus Krisztus kijelentette: „Meg van  írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden ígével, a mely Istennek szájából származik” (Máté 4:4). Keresztényekként Jehova Tanúi tisztán látják, mennyire fontos az erkölcsi és szellemi tulajdonságok fejlesztése, de az arra való felkészülés is, hogy az anyagi szükségleteiket el tudják látni.