A KORAI keresztények különösen bátrak voltak. Az első három század heves üldözései során közülük sokakat kivégeztek a pogány rómaiak, mert megtagadták a császár imádatát. Volt amikor a rómaiak oltárt állítottak fel az arénában. A keresztényeknek csupán egy csipet tömjént kellett volna égetniük a császár isteni természetének elismeréséül, hogy elnyerjék  szabadságukat. Csak néhányan alkudtak meg. A többség azonban inkább meghalt, de nem tagadta meg hitét.

A modern korban Jehova keresztény Tanúi hasonlóan foglalnak állást a politikai semlegesség kérdésében. A történelmi feljegyzések alapján például bátran kiálltak a nácizmus ellenségeskedése dacára. A második világháború idején és azt megelőzően a német Tanúknak körülbelül az egynegyede vesztette életét, többnyire koncentrációs táborokban, mert semlegesek maradtak, és megtagadták, hogy „Heil Hitler”-t mondjanak. A kisgyermekeket erőszakkal elválasztották Tanú szüleiktől. A nyomás ellenére a fiatalok szilárdak maradtak, és nem voltak hajlandók beszennyezni magukat az Írás-ellenes tanításokkal, amelyeket mások rájuk akartak erőltetni.

Jehova Tanúi ma általában nem célpontjai ilyen kegyetlen üldözéseknek. Néha mégis félreértések merülnek fel, ami abból adódik, hogy egy fiatal Tanú a lelkiismerete alapján úgy dönt, nem vesz részt hazafias ceremóniákon, ilyen például a zászló előtti tisztelgés.

Jehova Tanúi gyermekeiket arra tanítják, hogy ne akadályozzanak másokat a zászló előtti tisztelgésben, mivel ebben mindenki maga dönt. Maguk a Tanúk azonban határozottan foglalnak állást: egyetlen nemzet zászlója előtt sem tisztelegnek. Ezzel persze nem tiszteletlenséget akarnak mutatni. Bármelyik országban éljenek is, ők igenis tiszteletben tartják a nemzeti lobogót, és ezt azáltal mutatják ki, hogy engedelmeskednek az ország  törvényeinek. Sohasem kapcsolódnak be semmiféle államellenes megmozdulásba. A Tanúk ténylegesen hiszik, hogy a fennálló emberi kormányzatok „Istentől rendeltettek”, amelyeknek létezését ő engedi. Ezért Isten parancsára felelősnek érzik magukat, hogy megfizessék az adót, és tiszteljék a „felső hatalmasságokat” (Róma 13:1–7). Ez összhangban van Krisztus híres mondásával: „Adjátok meg azért a mi a császáré a császárnak; és a mi az Istené, az Istennek” (Máté 22:21).

Néhányan azonban azt kérdezhetik: „Miért nem becsülik akkor Jehova Tanúi a zászlót tisztelgéssel?” Azért, mert a zászló előtti tisztelgést imádati aktusnak tekintik, az imádat pedig Istennek jár; lelkiismeretük nem engedi, hogy Istenen kívül bárkit vagy bármit imádjanak (Máté 4:10; Cselekedetek 5:29). Ezért nagyra értékelik, ha a pedagógusok tiszteletben tartják e meggyőződésüket, és megengedik a Tanú gyermekeknek, hogy ragaszkodjanak hitükhöz.

Nem egyedül Jehova Tanúi hiszik azt, hogy a zászló előtti tisztelgés imádatnak felel meg; és ez nem meglepő, amint azt a következő magyarázatok is mutatják:

„A régebbi zászlóknak szinte kizárólagosan vallásos szerepük volt . . . úgy látszik, hogy minden időben egyházi segítséggel próbáltak szent jelleget kölcsönözni a nemzeti zászlóknak” (Encyclopædia Britannica; kiemelés tőlünk.)

„A zászló, a kereszthez hasonlóan, szent . . . A nemzeti lobogóval kapcsolatos emberi magatartásra vonatkozó szabályok és előírások eléggé nyomatékos szavakban fejeződnek ki, például: »Zászló előtt tisztelegj!« vagy »Tiszteletadás a zászló előtt!« és »Hódolat a zászló előtt!«” (The Encyclopedia Americana; kiemelés tőlünk).

„A keresztények nem voltak hajlandók . . . áldozatot bemutatni a [római] császár védőszellemének — ez nagyjából azonos a zászló előtti tisztelgés vagy a hűségeskü mai megtagadásával” (Daniel P. Mannix: Those About To Die [1958], 135. oldal).

Amint már említettük, a zászló előtti tisztelgés megtagadásával nem áll Jehova Tanúi szándékában tiszteletlenséget tanúsítani egyetlen kormánnyal vagy vezető államférfival szemben sem. Csupán nem fognak imádati aktusként meghajolni vagy tisztelegni egy államot jelképező alkotás előtt. Ezt hasonlónak tekintik a három héber ifjú állásfoglalásához, akik nem voltak hajlandók meghajolni a kép előtt, amelyet Dura mezején emeltetett a babiloni király, Nabukodonozor (Dániel 3. fejezet). Így tehát  míg mások tisztelegnek és hűséget fogadnak, Jehova Tanúi arra tanítják gyermekeiket, hogy kövessék a Biblia alapján kiiskolázott lelkiismeretüket. Ezért csöndben és tiszteletteljesen tartózkodnak a részvételtől. Hasonló okokból a Tanúk gyermekei úgy döntenek, hogy nem vesznek részt a nemzeti himnusz éneklésében vagy eljátszásában.

Napjainkban a legtöbb országban tiszteletben tartják a szülők jogát arra, hogy saját meggyőződésükkel összhangban részesítsék gyermekeiket vallási oktatásban. Mindegyik vallás támogatja ezt a jogot, amint azt a katolikus egyházban még mindig érvényben levő kánonjog is mutatja: „A szülők, mivel életet adtak gyermekeiknek, súlyosan kötelesek és jogosultak is nevelésükre; ezért elsősorban a keresztény szülők feladata, hogy gyermekeik keresztény neveléséről az egyház által adott tanítás szerint gondoskodjanak” (226. kánon).

Jehova Tanúi nem kérnek többet ennél. Gondos szülőkként igaz keresztényi értékeket próbálnak gyermekeikbe plántálni, és igyekeznek embertársaik iránti szeretetet és más emberek tulajdona iránti tiszteletet vésni szívükbe. Szeretnék követni azt a tanácsot, amelyet Pál apostol adott az efézusi keresztényeknek: „és ti (édes)apák ne ingereljétek haragra gyerekeiteket, hanem neveljétek őket az Úr fegyelmében és útmutatása szerint” (Efézus 6:4, Vida fordítás).

Néhány családban csak az egyik szülő Jehova Tanúja. Ilyenkor a Tanú szülőt arra buzdítják, ismerje el, hogy a nem Tanú szülőnek szintén joga van gyermekét saját vallásos meggyőződése szerint oktatni. Kevés gyermekre van rossz hatással — ha egyáltalán  van ilyen — ha különböző vallásos nézetekkel találkozik. * Valójában minden gyermeknek magának kell eldöntenie, milyen vallást követ majd. Természetesen nem minden gyermek dönt úgy, hogy szülei vallásos alapelveit követi, akár Jehova Tanúi a szülők, akár nem.

Önnek is tudnia kell róla, hogy Jehova Tanúi nagy fontosságot tulajdonítanak az egyén keresztényi lelkiismeretének (Róma 14. fejezet). Az Egyezmény a gyermek jogairól, amelyet az Egyesült Nemzetek Közgyűlése 1989-ben elfogadott, elismerte „a gyermek jogát a gondolat-, a lelkiismeret- és a vallásszabadságra” és azt a jogot, hogy minden őt érdeklő kérdésben szabadon kinyilváníthassa véleményét, vagyis a gyermek véleményét kellően tekintetbe kell venni.

Nincs két teljesen egyforma gyermek. Éppen ezért, ésszerű módon számíthat arra, hogy valamelyest különbözik a fiatal Tanúk, illetve más tanulók döntése bizonyos iskolai tevékenységekkel és megbízatásokkal kapcsolatban. Bízunk benne, hogy Ön is helyesli a lelkiismeretszabadság alapelvét.