Jehova Tanúi 1993-as évkönyvének beszámolója

’E VILÁG színtere változik’ — írta Pál apostol a nagynevű Korinthusban élő keresztény társainak (1Kor 7:31). Korinthus intellektuálisan tevékeny, anyagi vonatkozásban virágzó, erkölcsi téren pedig romlott város volt. Lakossága meglehetősen változatos volt: főként kereskedőkből és utazókból tevődött össze, akik néhány napot töltöttek csak itt, aztán továbbutaztak, mint a színészek a színpadon, akik előlépnek a kulisszák mögül, hogy eljátsszák a szerepüket, majd pillanatok alatt eltűnnek a következő felvonásig. Az élet — „a színpad” — külsőleg tele volt csillogással, ugyanakkor tünékeny és folyton változó volt Korinthusban. Ezért Pál arra figyelmeztette a testvéreit, hogy ne vegyék igénybe teljes mértékben a világot. Pál azt mondta nekik, hogy ne merüljenek bele a földi dolgok világába. Azok nem maradnak meg. Túl kevés a keresztények ideje ahhoz, hogy az emberek ingatag terveihez igazodjanak. Ezért Pál arra intett: Életetekben „állhatatosan ragaszkodjatok az Úrhoz háboríthatatlanul” (1Kor 7:35).

 Bár Pál szavai több mint 19 évszázaddal ezelőtt íródtak, ma is igazak. A jelenlegi világ külső formája állandóan változik. Mint egy színdarabban a lezajlott jelenet, az anyagi javak és a nehezen megszerzett vagyon ma van, és holnap talán elmúlik. Egy áradás, egy földrengés, egy hurrikán vagy más természeti katasztrófa egy szempillantás alatt véget vethet az ember életének. Régóta fennálló politikai és gazdasági ideológiák — amelyek gyakran vérontással járnak együtt — egyetlen éjszaka alatt megváltozhatnak. Még mintegy három évvel ezelőtt is például stabilnak tűntek a kelet-európai országok. Aztán 1989 novemberében hirtelen leomlott a berlini fal, és mint a dominók, sorra dőltek meg Kelet-Európában az évtizedek óta rendíthetetlennek hitt elméletek.

Egymilliárd óra!

Jehova Tanúi azonban — bár rájuk is hatnak ezek a változó színterek — mindenkor igyekeznek életüket úgy alakítani, hogy ezzel is nyilvánvalóvá tegyék: szüntelenül az Urat követik. Az elmúlt szolgálati év alatt 4 472 787 fős hírnökcsúcsot értek el és 1 024 910 434 órát szenteltek Jehova Isten Királyságának a prédikálására 229 országban és 69 558 gyülekezetben! Milyen más vallásszervezetek tettek még így?

De nem csupán prédikálnak, hanem több millió embert személyesen tanítanak Isten Szavára teljesen ingyen. Minden hónapban átlagosan 4 278 127 házi bibliatanulmányozást vezettek. S vajon milyen eredménye van ennek az evangelizálásnak? Azok száma, akik Jehova iránti önátadásuk szimbolizálásaként alámerítkeztek, elérte a 301 002-t. 1992. április 17-én este tartották Jézus Krisztus halálának Emlékünnepét. Aznap este világszerte 11 431 171-en voltak jelen Jehova Tanúi gyülekezeteiben.

Több országban is zsúfolásig megteltek a Királyság-termek. Zambiában például a Jóhír 80 460 hírnöke örvendezett annak, hogy 365 828 személy vett részt az Emlékünnepen — ez több mint 4 százaléka Zambia népességének! Mexikóban  1 283 203-an voltak jelen az Emlékünnepen. Gondold csak el, hogy 9000 gyülekezet tartott itt Emlékünnepet! S Csehszlovákiában, ahol a hírnökcsúcs 25 435, összesen 54 082-en voltak jelen az Emlékünnepen. Első ízben történhetett itt meg, hogy az Emlékünnepet három börtönben is megtarthatták, ahol 54 rab és azok börtönőrei voltak jelen. Az egyik börtön tisztviselői elismerésüknek adtak hangot a kellemes és jól előkészített programért, amelyben éneklés is helyet kapott. Egy másik  városban a testvérek nagyon meglepődtek, amikor nemcsak egy rab, hanem a börtönőre is eljött a Királyság-terembe, hogy szemlélője legyen az Emlékünnepnek.

Brazíliában, ahol márciusban 332 050 volt a hírnökök száma, összesen 985 252 személy volt jelen az Emlékünnepen. Ez 87 513-mal több, mint az előző évben jelenlévők száma. A fiatalok is nagy hasznot meríthetnek, ha jelen vannak ezen a különleges alkalmon.

1990-ben a kilencesztendős Paul volt az egyetlen Tanú az iskolában. A tanítónője felfigyelt jó magaviseletére. De amikor [a tanítónő] imádkozott az osztályban, észrevette, hogy Paul nem hajtja le a fejét, és amikor valamennyi tanulót felkérte egy imára, Paul megkérte, hogy vele tegyen kivételt. A kereszténység nagypéntek ünnepén a tanítónő azt kérte az osztálytól, hogy mindenki rajzoljon egy képet, amely Jézust ábrázolja a kereszten. Mivel azonban Paul kínoszlopra rajzolta Jézust, a tanítónő megkérdezte tőle, miért. Elmagyarázta, majd bibliai irodalmat hagyott a tanítónőnél, hogy olvassa el, és meghívta az Emlékünnepre.

Paul arra is engedélyt kapott, hogy rendszeres bibliatanulmányozást folytasson az osztályában. A hetente tartott 40 perces tanulmányozáson a Bibliát és Az én könyvem bibliai történetekről című kiadványt használta fel. Az iskola igazgatója, a titkárok, Paul tanítónője és mások is részt vettek ezeken. A következő évben három másik tanár kérte meg, hogy tartson tanulmányozást az ő osztályukban is. Ez nem tetszett a helybeli papnak. Ingerülten hallotta, hogy a gyermekek használják Isten nevét, Jehovát. Megbeszélést tartott a szülőkkel, és azt mondta, hogy sem ők, sem a gyermekeik nem használhatják a nevet. A szülők panaszkodtak a tanároknak, akik beszéltek Paullal.

„Ha nem lehet Isten nevét használni, akkor nem tudom folytatni a tanulmányozásokat” — mondta Paul, azzal érvelve, hogy az Úr Imájának legfontosabb része Isten nevének a megszentelése. E magyarázat után a tanulmányozás folytatódott,  és ma, 1992-ben már öt ilyen osztály működik, többek között egy tanulási problémákkal küszködő gyermekcsoport. A tanárokat ámulattal tölti el, hogy a gyerekek mindannyian csendben figyelnek, amikor Isten szándékairól hallanak, és kevésbé nyugtalanok, mint más órákon.

A Tanúk ma már szabadon prédikálhatnak

Albániában miniszteri rendelettel legalizálták Jehova Tanúi tevékenységét 1992. május 22-én. Épp e szabadságot adó rendelet előtt 325-en vettek részt az Emlékünnepen. 1992 júniusában 56-an hirdették a Jóhírt. Micsoda változás ez az 1991 júniusában jelentett kilenc hírnökhöz képest! Egy férfi ezt mondta a Tanúknak az utcán: „A kommunisták ideje alatt mindannyian elhagytuk Istent. Csak Jehova Tanúi maradtak hozzá hűségesek mindenféle próba és nehézség ellenére.”

Angolában 1992. április 10-én legalizálták a Tanúk nemes munkáját. Az üldözés és a háború évtizedei után az ország hírnökei különleges módon adnak hangot Jehova iránti hálájuknak, amiért ’megkoronázta az esztendőt jóvoltával’ (Zsolt 65:12).

Az ide kinevezett misszionáriusokat éveken át rövid időn belül deportálták. Az 1950-es években sok Tanú került börtönbe. Néhányukat 15 évi vagy még annál is hosszabb börtönbüntetésre ítélték, amit munkatáborban kellett eltölteni; másokat kivégeztek. A Tanúk mindvégig kinyilvánították: kincsnek tekintik azt a kiváltságot, hogy megismertethetik a Jóhírt másokkal. Vajon hogyan nyert jutalmat hűséges szolgálatuk?

Abban a hónapban, amikor bejegyezték őket, új csúcsot értek el 18 911 hírnökkel, ami 30 százalékkal haladja meg az előző évi átlagot, s 56 075 házi bibliatanulmányozást jelentettek. A beszámolókból kiderül: gyakran maguk az érdeklődő személyek keresik fel otthonukban a testvéreket és kérnek házi bibliatanulmányozást. A 100 fős vagy ezt a létszámot meghaladó gyülekezetekben mindenütt 300—500 személy vesz részt a nyilvános összejöveteleken. A munka törvényes elismerése előtt  nem sokkal a kedvező körülmények lehetővé tették a testvéreknek, hogy első ízben tartsanak kerületkongresszusokat — 20 ilyet tartottak, amelyeken összesen 17 064-en voltak jelen. Micsoda felvillanyozó alkalmak voltak azok!

Némely gyülekezetnek Angolában kicsi a területe, s ez megköveteli, hogy a Tanúk legyenek éberek azt illetően, hogy mindenkinek prédikáljanak, akivel csak találkoznak. Az egyik házban a házigazda azt mondta egy Tanúnak, hogy őt nem érdekli a téma, mivel katolikus. A következő héten, a ház mellett elhaladva a testvér felfigyelt arra, hogy egy hölgy áll az ajtóban, ezért megragadta az alkalmat, hogy beszéljen vele is. A hölgy válasza ugyanaz volt, mint a férjéé, de egy közmondást is idézett: „Egy kutya nem tud egyszerre két csontot cipelni” — vagyis senki sem vallhatja magát egyszerre két valláshoz tartozónak. A következő héten a testvér egy lányt látott ennek a háznak az ajtaja előtt állni. Miután tudta, hogy vallásos családról van szó, felajánlotta neki a Fiatalok kérdései — Gyakorlatias válaszok című könyvet. A lány figyelmesen meghallgatta, elfogadta a könyvet és beleegyezett, hogy a testvér a következő héten visszajöjjön. Nem tudta, hogy az apa végighallgatta a beszélgetést a belső szobából. Néhány nap múlva az apa megállította a testvért az utcán és elmondta neki, hogy a lánya már végigolvasta az egész könyvet és nagyon élvezte. Megkérte a testvért, hogy feltétlenül látogassa meg őket, ahogy korábban ígérte. Ma az egész család tanulmányozást folytat és részt vesz az összejöveteleken.

Menekültek hallgatnak a Jóhírre

Mint általában, úgy Svájcban is folyton változik a világ színtere, és az ország hagyományosan stabil helyzete sem olyan már, mint azelőtt. Sok üzlet csődbe ment és egyre több a munkanélküli, ami új a svájciak számára. Soha nem költözött még ide ennyi külföldi, akár mint menekült, akár mint olyan, aki jobb gazdasági körülményeket keres — ám gyakran csalódik. Mindezek miatt egyre nehezebb a kormányzatnak olyan döntéseket  hozni, amelyek ellen ne tiltakoznának az emberek. „Mindez a bizonytalanság légkörét idézi elő — írja a fiókhivatal —, ami lehetővé teszi sok hírnök számára, hogy beszélgetésbe kezdjenek az emberekkel a Biblián alapuló reménységünkről.”

Ennek jellemző példája a nigériai Felicia esete. Házassági problémái miatt elkülönült a férjétől, Jimmytől. Kisfiát a szülei gondjára bízta, ő maga pedig Svájcba költözött. Abban reménykedett, hogy Genfben új életet kezdhet, de sajnos mint külföldinek, sokkal nehezebb volt menedéket kapnia, valamint állást és lakást találnia, mint gondolta. Egy nap munka közben elpanaszolta gondjait egy másik menekültnek, aki már tanulmányozta a Bibliát a Tanúkkal. Beszélt Feliciának azokról a csodálatos dolgokról, amiket tanult a Bibliából és arról, hogyan oldható meg sok gond, ha Isten akaratát cselekedjük. Felicia beleegyezett a bibliatanulmányozásba, és nyolc hónappal később alámerítetlen hírnök lett. Akkor kezdte aggasztani családi helyzete, s gondjába beavatott egy gyülekezeti vént.

Eközben a férj, akivel törvény szerint még házasok voltak, szintén Svájcba érkezett, és nagyon nagy hatást tett rá az a változás, amit otthonról elszökött felesége személyiségében felfedezett. Ő is beleegyezett, hogy bibliatanulmányozást folytasson egy testvérrel abban a városban, ahol élt. Felicia — mindössze 11 hónappal azután, hogy elkezdett tanulmányozni — 1991 novemberében alámerítkezett. Azonnal megkezdte kisegítőúttörő-szolgálatát, mialatt a férje alámerítetlen hírnök lett és beiratkozott a Teokratikus Szolgálati Iskolába a gyülekezetében. Ekkoriban még külön éltek, de már mindketten ugyanúgy gondolkoztak, s mindketten ismét egyesíteni akarták a családot, hogy fiukat keresztény családban nevelhessék fel. Ezért Jimmy és Felicia bemutatta a gyülekezet véneinek a házasságukat igazoló okiratokat és kijelentették, hogy fel akarják újítani kapcsolatukat mint férj és feleség, nehogy szégyent hozzanak Jehova nevére és a keresztény gyülekezetre. Jimmy 1992-ben a genfi „Fényhordozók” Kerületkongresszuson merítkezett  alá, s a házaspár most azt tervezi, hogy visszatér Nigériába, ahol fiukat keresztény alapelvek szerint nevelik fel.

Svédország mindig nyitva állt a bevándorlók előtt. A gyülekezetek sikerrel oldották meg azt a kihívást, hogy a menekülteknek a saját nyelvükön prédikáljanak. Az eredmény csodálatos. A 11 kerületkongresszusból például, amit a múlt nyáron tartottak, csak 5 folyt svéd nyelven; a többi angol, arab, finn, görög, spanyol és szerb-horvát nyelvű volt. Az angol nyelvű kerületkongresszuson 696-an voltak jelen, akik 77 különböző nemzetet képviseltek. A tanúskodómunka perzsa és orosz nyelven is megkezdődött.

Az elmúlt néhány hónapban több mint 50 000 menekült érkezett Svédországba a korábbi Jugoszláviából. A szerb-horvát nyelvű gyülekezetek ezekre a menekültekre összpontosították a tanúskodómunkát, s rendkívüli eredményeket értek el. Az összejöveteleken mindenütt 75—100, vagy még ennél is több volt a jelen levő menekültek száma. S mindössze négy-öt havi tanulmányozás után néhány résztvevő eljutott az önátadásig és az alámerítkezésig.

A Hollandiában élő Tanúk 17 különböző nyelven prédikálnak. Egy testvér az egyik spanyol nyelvű gyülekezetből érintkezésbe lépett egy férfival, aki menekültként érkezett Hollandiába. Az illető számos országban szolgált már egy afrikai ország nagyköveteként, de kegyvesztett lett a kormányzatánál, ezért Hollandiában keresett menedéket. Először vele kezdtek bibliatanulmányozást, mialatt a felesége Portugáliában maradt. Amikor a család végül egyesült Hollandiában, valamennyien részt vettek a tanulmányozásban, kivéve az öt gyermek közül a legidősebb fiút. Nagyszerű előrehaladást tettek, és az egykori nagykövet ma szellemi testvér. 1992. július 25-én merítkezett alá. A felesége és az egyik lánya alámerítetlen hírnök. Az új testvér megjegyezte: „Valamikor országom királyának voltam nagykövete. De most a legnagyobb királynak és Isten Királyságának vagyok a nagykövete.”

 ’Segélyszolgálatok’ a szükségben levő testvérek számára

AZ ELSŐ századi római uralkodó, Claudius napjaiban nagy éhínség söpört végig az országon. A szíriai Antiochiában levő gyülekezet keresztényei „elhatározták, hogy a szerint, a mint kinek-kinek közöttük módjában áll, küldenek valamit segítségül a Júdeában lakozó atyafiaknak” (Csel 11:28, 29). Barnabás és Saul pénzsegélyt juttattak el a júdeai vének testületének, akiknek feladata volt a szükségben levők megsegítése. Ez az első feljegyzés olyan esetről, amikor ilyen nagy mértékű segélyről gondoskodott a keresztény gyülekezet. Ugyanígy van ez napjainkban is: amikor a világ egyik részén élő Tanúk értesülnek arról, hogy más területen élő testvéreik nagy szükséget szenvednek, tőlük telhetően készségesen adakoznak. Akcióba lendül a példás gyorsasággal és pontossággal megszervezett segélyszolgálat. Tekintsük meg a következő példákat.

Kelet-Európa

1991 végén a Vezető Testület felkérte az Őr Torony Társulat hét nyugat-európai fiókhivatalát, hogy gondoskodjon élelemről és ruházatról szükséget szenvedő kelet-európai testvéreik számára. * Mi történt, amikor a svéd Tanúk először értesültek a szükségletekről? A teherautók egymás után gördültek be a távoli és közeli gyülekezetektől. Még azután is érkeztek folyamatosan holmik, hogy a svéd fiókhivatal zsúfolásig megtelt ruhaneművel és egyéb cikkekkel, ezért a fiókhivatal épületegyüttesen kívül még egy termet is kellett bérelni, hogy legyen hol tartani a segélyezésre szánt cikkeket. Testvérek és testvérnők érkeztek a közeli gyülekezetekből segíteni. Átlagosan 35 önkéntes válogatta és csomagolta a ruhákat, amíg 15 nyerges vontató készen nem állt, hogy útnak induljon rendeltetési helyére. Három másik nyerges vontatót több mint 51 tonna élelmiszerrel pakoltak meg Oroszország számára.

 Néhány nap telt csak el a bejelentés óta, s máris 750 dobozt töltöttek meg élelemmel: mindegyik körülbelül 20 kg alapvető élelmiszert tartalmazott: cukrot, étolajat, húskonzervet és tejport, mindez az első szállítmányként el is indult — úti célja Szentpétervár, Oroszország. 1991. december 19-én, miután  valamennyi hivatalos papírt lefordítottak oroszra, és azok rendben is voltak, az első teherautó minden baj nélkül haladt át a határállomásokon. A szentpétervári Tanúk izgatottan várták a szállítmányt, s előkészületeket tettek, hogy a rakományt kisebb teherkocsikra rakják át, amelyek különböző szétosztó központokba indultak, ahonnan gyorsan elosztották az élelmet azok között, akiknek nagy szükségük volt rá. Micsoda fogadtatásban részesült a teherautó! A várakozó, boldog testvérek őszinte szívvel ölelték magukhoz a svéd testvéreket.

Amikor a ruhákat gyűjtötték, a gyülekezet tagjai felmérték saját ruhatárukat, és rendezett, tiszta ruhákat szedtek össze erre a célra. Mások elmentek és új ruhákat vásároltak. Az egyik Tanú elment egy férfi ruházati üzletbe, hogy öt öltönyt vegyen. Ez felkeltette a kereskedő kíváncsiságát. Amikor megtudta az okot, további öt öltönyt adományozott. Egy másik testvér elment, hogy több csomag zoknit, kesztyűt és hasonló dolgokat vegyen egy ruházati boltban, s elmagyarázta, miért vesz ilyen nagy mennyiséget. A tulajdonos együttérzően felajánlott neki egy 30 új garnitúrából álló küldeményt másodosztályú áron. A testvér örömében alig tudott uralkodni magán, s gyorsan elfogadta az ajánlatot. Egy másik testvér egy hatalmas halom ruhát vitt a vegytisztítóba, s ott beszélt a segélyről. A tulajdonos akkor odaadta neki az összes ruhát, amikért soha nem jöttek vissza a vevők. Amikor egy sportruházati cikkeket árusító üzlet tulajdonosa megtudta, hogy az áru egyenesen szükséget szenvedő személyekhez megy, lekapkodott a polcokról száz pár vadonatúj téli cipőt és csizmát, és adományként átadta.

Üzembe helyezték a válogató szervezetet. A csoportban tíz olyan testvérnő volt, akinek jó szeme van a minőséget illetően, s ők válogatták szét a ruhákat férfi-, női- és gyermekkollekciókba. Tíz másik testvérnő fürgén csomagolta a kiválasztott holmikat kartondobozokba. Egy gyors testvérekből álló team leragasztotta a dobozokat és halomba rakta, hogy teherautóra tudják tenni. Naponta összesen 40 köbméter ruhaneműt és cipőt csomagoltak.

 A hollandiai és svájci testvéreknek is kiváltságukban állt kivenni a részüket ebből a segélyakcióból. A holland testvérek 52 tonna élelmiszert gyűjtöttek 11 kocsirakomány ruhaneművel együtt, a svájciak pedig 600 élelmiszercsomagot készítettek, amelyek összsúlya 12 tonna volt. S mit mondhatunk a gyermekekről? Amikor az ukrán Tanúk megkapták a 72 tonna ruhát, felfedezték, hogy a gyermekruhák között játékok is vannak, amelyeket Tanú-gyermekek küldtek ismeretlen kis barátaiknak. Néhány tábla csokoládé is helyet kapott a ruhák között.

Így hát 1991/92 telén a segélyszolgálat 400 tonna élelmet, s hatalmas mennyiségű férfi-, női- és gyermekruhát gyűjtött össze. Ezeket gyakorlatilag a korábbi Szovjetunió valamennyi területére elküldték, s jutott belőlük még a távoli Irkutszkba (Szibéra) és a Japánnal szomszédos Habarovszkba is.

Afrika

A dél-afrikai és a portugál Tanúk bőkezű élelmiszer- és ruhaadományai tették lehetővé, hogy segély- és várva várt irodalomszállítmányokat küldhessenek Angolába. Vajon miért volt ezekre szükség?

Angola 1990-ben súlyos aszálytól szenvedett, ami több ezer ember halálát okozta és elpusztította az ország gabonatermését. Néhány helyen a testvérek haboztak elmenni a nyilvános szolgálatba, mert nem volt megfelelő ruhájuk. Dél-afrikai  Tanú-társaik gondoskodtak arról, hogy 25 tonna segélyszállítmányt biztonságban átszállítsanak Angolába, azután ott igazságosan szétosztották testvéreik között. Mivel az országot régóta tartó polgárháború sújtja, ezért folyamatosan szükség van ruhaneműkre is. Lisszabon gyülekezeteit felkérték, hogy gyűjtsenek ruhákat az Angolában élő Tanúk számára; a reagálás csodálatos volt. 1991 márciusától 1992 augusztusáig hét, egyenként 6 méter hosszú konténert töltöttek meg ruhával, élelmiszerrel és irodalommal, s szállítottak el — összesen 75 tonna mennyiségben!

Észak-Amerika

1992. augusztus 24-én, hétfőn kora reggel az Andrew hurrikán lecsapott az Atlanti-óceánról és végigsöpört Florida déli részén, mielőtt a Mexikói-öbölön átszáguldva irányt változtatott és berontott volna Louisianába. Az óránkénti 230 kilométeres szél úgy süvöltött, mint egy sziréna, s a legalább 260 km/h sebességet elérő szélrohamokkal támadó vihar 430 négyzetkilométernyi területen pusztított Florida déli területén. Az Andrew 250 000 embert tett hajléktalanná, becslések szerint 63 000 házat döntött romba és 38 ember halálát okozta. „A kár példátlan az Egyesült Államok történetében — mondotta egy biztosító cég egyik tapasztalt kárszakértője —, a legborzalmasabb, amit valaha láttam.”

A Tanúk sem mentesültek az Andrew hurrikán dühöngésétől — 3500-an váltak hajléktalanná, mert otthonaik közül 1120 ház sérült meg, 150-et pedig már megjavítani sem lehetett. Tíz Királyság-terem is megrongálódott. A Vezető Testület azonnal intézkedett. Kineveztek egy segélybizottságot, amely Florida katasztrófa sújtotta övezetétől 60 kilométernyire északra az egyik Kongresszusi Teremben működött, s azonnal elegendő pénzről gondoskodtak, hogy meg tudják vásárolni azokat a dolgokat, amelyekre sürgősen szükségük volt. Amikor a hurrikán széllökései már alábbhagytak, özönleni kezdtek a Tanú-munkások azokról a területekről, amelyek kívül estek a katasztrófa zónáján.  Augusztus 29-re, szombatra 305 tonna mennyiségben szállítottak építőanyagokat a Kongresszusi Teremhez. Másnap, vasárnap mintegy 70 nyerges vontatónyi segélyszállítmány érkezett. „Körülbelül 3000 önkéntes Tanú jött össze az ország minden területéről a szerencsétlenség színhelyére, hogy először a sajátjaikon segítsenek, azután pedig másokon” — számolt be a Miami Herald augusztus 31-i száma.

Annak illusztrálására, milyen gyorsan intézkedtek a Tanúk segélyről, nézzük meg, mi történt nem sokkal azután, hogy a szél mérséklődött. Két autó érkezett — tele nem Tanúkkal — az egyik elpusztult terület városházájára, hogy felajánlják segítségüket. A rendőrség elkísérte őket az egyetlen olyan helyre, ahol már megszervezték a helyreállító munkákat — Jehova Tanúihoz.

Az Egyesült Államok minden részéről érkezett Tanúk — beleértve azokat is, akik teljes idejű szolgálatot végeznek a világszervezet főhivatalában — közreműködtek a segélyakcióban. A Brooklynban, Pattersonban és az Őrtorony Farmokon dolgozó Bétel-család egyetlen hét alatt 26 291,10 dollárt adományozott. A Floridába érkezett pénzküldemények között egy kis összegű, mindössze 6,81 dolláros küldemény is volt, fémpénzben. A [fémdobozban] ez az üzenet volt olvasható: „Kedves testvérek! Remélem minden rendben lesz. Imádkoztunk értetek. Hatéves vagyok. Sok szeretettel: Chance.”

Biztosak vagyunk abban, hogy mint a fenti szavak is tanúsítják, Jehova Tanúi az együttérzés és összetartás ugyanazon szellemét mutatják ki, mint a korai keresztény gyülekezet (Csel 4:32). Ezért joggal érzünk hálát Jehova Isten iránt azért, hogy e végidőben nemcsak szellemi táplálékról gondoskodik a fogékony emberek számára világszerte, hanem egy világméretű testvériségről is, amely gyorsan össze tud fogni és a szükség idején gondoskodni tud az anyagi dolgokról. Ez a biztonság és bizalom erőteljes érzését kölcsönzi nekünk a jövőre nézve, amikor az egész világon egyetlen szerető testvériség fog élni.

 „Szellem által buzgók” a világszervezet főhivatalában

„A SERÉNYKEDÉSBEN [legyetek] nem késlekedők, szellem által buzgók az Úrnak rabszolgáiként” (Róma 12:11, Csia fordítás). 12 068 szolga — valamennyien egy különleges vallási elrendezés részeként — szolgál Bétel-otthonokban szerte az egész világon, a szívén viselve Pál apostol előbbi szavait. Nem hagyják, hogy a változó világhelyzet elvonja őket keresztény szolgálatuktól. Az Úr munkája iránti buzgóságuk mindig forrponton van. A világszervezet brooklyni (New York) főhivatalában, a közeli Őrtorony Farmokon és az Őrtorony pattersoni Oktatási Központjában 4520 családtag végzi a feladatát, ugyanazokat az erőfeszítéseket téve, amelyeket valamennyi Bétel-családtag tesz Jehovának végzett szolgálatában. A következőkben csupán néhány fejleményt tekintünk át, amely a főhivatalban bekövetkezett.

A Furman Street-i létesítmény

Új mosoda- és vegytisztító létesítményeket helyeztek üzembe a Furman Street 360 alatt levő épület hetedik emeletén 1991 szeptemberében és novemberében. E helyiségek kellemes környezetről gondoskodnak a személyzet számára, amely a brooklyni főhivatal több mint 3000 tagjának hetente 25 tonnát kitevő szennyes ruhájával foglalkozik.

Mi történik még a Furman Street-i épületben? Az elmúlt szolgálati évben a Szalagmásoló osztályon hat és fél millió audiokazettát töltöttek fel. Az osztály 1978-ban kezdődött működése óta több mint 53 millió kazettát készítettek itt. Az asztalosműhely a múlt szolgálati évben az eddigi legnagyobb teljesítménynek örvendhetett — 11 000 szekrényt és szekrénykiegészítőt készítettek. A műhely vezetője erről számol be: „1993-ra még nagyobb teljesítményt irányozunk elő, mivel a Sands Street 90 alatti beruházás 4—5000 szekrényt igényel évente két éven keresztül, a Patterson építkezés pedig 4000 szekrényt évente legalább további három éven keresztül.”

Irodaház

A Kórházi Információs Szolgálat (angol rövidítése: HIS) a  Columbia Heights 25. szám alatt helyezkedik el; ez segíti a világméretű testvériséget, hogy szilárdan kitarthasson azon álláspontja mellett, hogy nem sérti meg Isten egyértelműen kifejezett törvényét a vér felhasználására vonatkozóan (Csel 15:29). Az elmúlt néhány évben sokféle módon következett be drámai változás számos orvos és kórházi személyzet magatartásában és gyakorlatában szerte az egész világon.

E változások között szerepelnek a vér nélküli gyógyszerek és vér nélküli műtéteket végző kórházak. Korábban mindössze maréknyi  segítőkész orvos akadt, akik szívesen együttműködtek a Tanúkkal, a HIS azonban jelenleg már 27 420 együttműködő orvost tart számon 64 fiókhivatal országában, ahol 854 Kórházi Összekötő Bizottság működik. Ez nagy részben azon 4300 vén nagyszerű munkájának köszönhető, akik e bizottságokat alkotják.

Az orvosok ezen egyre növekvő csoportjában a HIS egyes kórházak olyan nagyobb orvosteamjeire is talált, akik készek arra, hogy a vér nélküli műtéteket végző kórházakban kezeljék Jehova Tanúit. Ennek eredményeként az Egyesült Államokban ma már 14 ilyen kórház van. A The Denver Post első oldalának főcímében ez volt olvasható: „Az Egyetemi Kórház ’vér nélküli’ műtéteket vállal.” Egy  másik újság a következő címet választotta: „Az orvosok újra átgondolják a vérátömlesztést”, az alcím pedig: „A Jehova Tanúi megsegítésére kidolgozott program mindenkinek a javát szolgálja.”

Más országokban is hasonlóak az eredmények. Norvégiában 79 orvos és nővér hallgatott meg egy HIS előadást az ország legnagyobb rákközpontjában. A kórház ma már elfogadja a Tanúkat, s a személyzet közül senki sem utasítja el a programban való  közreműködést. Németország arról számol be, hogy náluk öt olyan kórház van, amely vér nélküli kezelést ad. Spanyolország két, vér nélküli kezelést nyújtó központról számol be: az egyik Barcelonában, a másik pedig Madridban található. Ausztráliában egy ilyen van. Olaszország is egyre növekvő tendenciát mutat a vér nélküli kezeléseket biztosító kórházakat illetően. Egy perui klinika igazgatója a következőket mondta: „Szeretnénk önökkel — és önökön keresztül Jehova Tanúi társaikkal is — közölni, hogy klinikánkon mindennemű orvosi segítségre számíthatnak, amire csak szükség van vérátömlesztés [nélkül].”

Az egészségügyi szakemberek magatartása változóban van. Ausztriában Bécs egyik legnagyobb kórházának egyik főorvosa ezt mondta a testvéreknek: „Vallási nézőpontjuknak köszönhetően, önök régebben léptek a helyes útra, mint mi.” Egy vezető klinikai orvos Auckland (Új-Zéland) egyik kórházában azt mondta, hogy ’ámulattal tölti el az a gondosság’, amely a kutatást jellemzi, s amely kitűnik a HIS által a vér nélküli kezelésre vonatkozóan közrebocsátott információkból. Egy gyermekgyógyász-professzor ugyanebben a kórházban ezt jelentette ki: „Jehova Tanúi nagy szolgálatot tettek nekünk az információikkal, s ezzel arra ösztökéltek bennünket, hogy felülvizsgáljuk a vérátömlesztésre vonatkozó álláspontunkat.” Egy híres gyermekgyógyász ortopéd sebész az Egyesült Államokban ezt mondotta: „Mindabból, amit jelenleg a vér veszélyességéről tudunk, kijelenthetjük, hogy [az élet] Jehova Tanúit igazolja.” Az Egyesült Államok egyik egyetemi kórházának kardiológiai aneszteziológus igazgatója mondta: „Valamennyi páciens — beleértve Jehova Tanúit is — minden bizonnyal nagy hasznot merít azon törekvésükből, hogy informálják az orvostársadalmat a vérátömlesztés alternatíváiról. Örömmel üdvözöljük az önök csoportját és a törekvéseiket.”

A Columbia Heights 30. szám alatt levő irodaépületben található az Építési Osztály, amely Antiguától Zimbabwéig mintegy 50 országban koordinálja a fiókhivatali építkezéseket. Itt van a Jogi Osztály is, amely örvend annak, hogy „a gyermekelhelyezéssel és az elvált szülők gyermekeinek szükségleteivel foglalkozó cikkek  folyóiratainkban sokak érdeklődését felkeltették, többek között ügyvédekét, szociális gondozókét és pszichológusokét”. Egy testvérnő, aki részt vett egy gyermekelhelyezéssel kapcsolatos vitában, meglepődve tapasztalta, hogy a családi ügyekkel foglalkozó bíróság egyik közbenjárója ma már rendszeresen felhasználja az Ébredjetek! 1989/2. számának „Gyermekelhelyezés — kínos kérdés” című cikkét, hogy segítsen klienseinek a különböző gondok megoldásában. A közbenjáró nagyra értékelte a cikk semleges álláspontját, s úgy érezte, hogy ez nagy hasznára lehet minden olyan szülőnek, aki ebben a helyzetben van.

A Videoszolgálat arról számol be, hogy több mint 500 000 kópiát készítettek a Jehova Tanúi — a szervezet, amely ezt a nevet viseli című videofilm első alkalommal történt megjelenésekor. A filmet 5 nyelven készítették el, s további 22 nyelven is hamarosan hozzáférhető lesz. A hollandiai fiókhivatal, amely részt vett a munkában, ezt írja: „Serkentő élmény volt Bétel-családunk számára, hogy részt vehettünk a videofilm 19 különböző nyelven történő felvételében, beleértve számos kelet-európai nyelvet is.”

Az egyik csendes-óceáni szigeten szokatlan bemutatója volt e videofilmnek, amint az a Fidzsi-szigeteki fiókhivatalból érkezett következő levélből is kitűnik: „Van egy gyülekezet a távoli Rotuma szigetén, 500 km-re Suvától. Bár a szigeten nincs rendszeres villamosáram-szolgáltatás, a körzetfelvigyázó elhozta magával a társulati videofilmet remélve, hogy valakivel, aki rendelkezik generátorral, videomagnóval és tévémonitorral, meg tudja beszélni, hogy mutassa be a filmet a gyülekezet 13 hírnökének. Nagyon csekélynek látszottak erre az esélyek. Meglepetéssel értesült hát arról, hogy nem messze a Királyság-teremtől lakik egy üzlettulajdonos, aki mind a három szükséges dologgal rendelkezik! Amikor megkérték, beleegyezett, hogy a házában bemutassa a videofilmet. Amikor a testvérek megérkeztek a férfi otthonába, számos embert találtak ott, akik épp egy cowboyfilmet néztek. Ezt azonnal kikapcsolták és a Társulat videofilmjét rakták be. Mindenki ott maradt, hogy megnézze. Összesen több mint 80-an nézték meg a videofilmet. Elszigeteltségük ellenére a testvérek boldogok voltak,  hogy láthatták Jehova szervezetének nagyságát s érezhették, hogy ők is a részét képezik ennek. A videofilm arra indított egy hölgyet, hogy elmenjen a következő összejövetelre a Királyság-terembe. Megjegyezte, hogy ez a legjobb videofilm, amit valaha látott!”

A The Bible—Accurate History, Reliable Prophecy (A Biblia — pontos történelem, megbízható próféciák) című új videofilm már készen áll terjesztésre. Ez egy háromrészes film első darabja.

Őrtorony Farmok

Központi elhelyezkedésük miatt az Őrtorony Farmokon készítik és innen osztják szét az amerikai Bétel-család élelmét. Átmenetileg itt helyezkedik el az Őrtorony Gileád Biblia Iskola is, ahol a világ minden részéről érkező testvérek és testvérnők kapnak képzést a misszionáriusi munkára. Továbbá ez ad otthont az Őrtorony és az Ébredjetek! folyóirat nyomtatórészlegének is, hogy aztán elláthassák vele az Egyesült Államok egész területét.

A Társulat világméretű soknyelvű komputerrendszere által az Őrtorony Farmokon levő Komputer Osztály gondoskodik a bibliai irodalom szerkesztéséről, fordításáról és megjelenéséről immáron az előző évinél hárommal több, vagyis 208 nyelven. Másik kiemelkedő fejlemény a New World Translation of the Holy Scriptures—With References on Diskette, vagyis a New World Translation diszketten történő megjelentetése volt. A New World Translation diszkett változata lehetővé teszi a komputert használók számára, hogy gyorsan megtaláljanak valamit a Bibliában.

Pattersoni beruházás

Az Őrtorony Oktatási Központ építése meglepő gyorsasággal halad. Kilenc épület már készen áll, s elkészültek a szennyvízcsatornák és a víztisztító berendezések is. Jelenleg kilenc épület áll építés alatt, s további négyet a jövő év folyamán kezdenek el építeni. Naponta több mint 800 testvér és testvérnő képviseli a munkaerőt az építkezésen. Ez a központ lesz a Gileád Iskola végső helye. A Vezető Testület azt is bejelentette, hogy a brooklyni osztályok közül is sok olyan átköltözik az Oktatási Központba, amely részt vesz a világméretű oktatási munkában.

 A Szolgálati Kiképző Iskola előnyeinek kiterjesztése

AZ 1992-ES szolgálati évben 14 szolgálati kiképző iskolai osztályt tartottak tíz országban. Az iskolát első alkalommal tartották meg Ausztráliában, Mexikóban, Nigériában és Svédországban. Ez újabb testvérek számára teremtette meg a lehetőséget arra, hogy speciális képzésben részesüljenek. Elismerésüknek hangot adva, az ausztráliai és az új-zélandi tanulók, akik részt vettek a most első ízben megtartott osztályban Sydney-ben azt mondták, hogy mélyen megindította őket a tanfolyam minősége és alkalmazhatósági területe. A mexikói első osztály tagjai megállapították, hogy tanulmányaik folytán közelebb kerültek Jehovához és a szervezetéhez. A nigériai osztálytól kapott levél megerősítette a tanulók azon elhatározását, hogy javítanak szolgálatuk minőségén, hogy még jobban értékelhessék  Jehova gondoskodásának sokrétűségét. Svédországban az iskolát angolul tartották meg, amelyen nőtlen vének és kisegítőszolgák vettek részt Dániából, Finnországból, Hollandiából, Norvégiából és Svédországból. Az eddigieknél még inkább felismerték, milyen nagy szükségük van arra, hogy életük minden területén, beleértve gyülekezeti tanítói és pásztori feladatukat, valamint szántóföldi szolgálatukat is, Isten Szavát vegyék alapul.

Minden országban, ahol az iskolát megtartották, a testvérek kifejezték azon elhatározásukat, hogy a szükségletnek megfelelően vállalják el gyülekezeti és egyéb feladataikat Jehova előrehaladó szervezetében. Az iskolát elvégzők ma több mint 50 országban szolgálnak már. Kinevezést kaptak, hogy segítsenek a gyülekezeti-, a fiókhivatali-, a körzet- és a misszionáriusi szolgálat terén felmerülő feladatok megoldásában.

 Fiókhivatalok átadása Jehova boldog népe számára

„BOLDOG nép az, a melynek az Úr [Jehova, New World Translation] az ő Istene” (Zsolt 144:15). Jehova Tanúi világszerte így éreznek. Ahol új fiókhivatal épül, ott különleges ok van az örömre. Mivel Jehova népe nem engedi, hogy megtévessze a világ változó színpada, Jehova növekedéssel áldja meg őt.

Finnország

1992. június 13-án szokatlanul meleg nyári nap köszöntött Vantaára (Finnország). 15 hónapig tartott a fiókhivatal bővítése. Most elérkezett az átadás napja! A Bétel-család 99 tagját, több mint 100 ideiglenes építőmunkást s az ország valamennyi utazófelvigyázóját meghívták. Összesen 559 személy gyűlt össze  a Királyság-teremben, az ebédlőben és az új létesítmény más területein, hogy meghallgassa az átadási programot.

Mióta felépült a Bétel-otthon, immáron hétszer bővítették ki. Robert Tracy, aki zónafelvigyázóként látogatott Skandináviába, a következőket mondta avatóbeszédében: „Svédországban, a közvetlen szomszédságotokban azt mondták, hogy ti mindig építkeztek Finnországban.” Az eredeti területen egy modern nyomdaüzem, egy könyvkötészet, egy szállítási osztály, hivatalok és lakószobák kaptak helyet. Az új, ötszintes, 7200 négyzetméteres szárnyban 39 Bétel-szoba, valamint egészségügyi helyiségek, szaunák és raktárak találhatók. Ez az új toldalék a legnagyobb, amit valaha a fiókhivatalhoz építettek. Az egész épületegyüttes most 21 600 négyzetméternyi területet ölel fel.

 Finnország Oroszország egyik szomszédja, s évtizedekig átjáró volt a nyugati világ és a volt Szovjetunió között. Ezért a finn fiókhivatalban finn nyelvű irodalmakon kívül észt Őrtorony-t, valamint litván és lett kiadványokat is nyomtatnak. Finnország 18 316 hírnöke nagyon boldog, hogy Jehova ilyen kiváltságokkal ajándékozta meg szolgáit, s ily módon támogathatják munkáját Kelet-Európában. A Bétel-otthon új toldaléka nagy áldás, amelyből a területen élő minden Tanú hasznot meríthet majd.

Thaiföld

1992. február 8-án Thaiföldnek minden oka megvolt az örömre — átadták az új Bétel-otthont. Ez volt a betetőzése a több mint kétévi kemény munkának. Miért volt oly nagy szükség ezekre az épületekre?

Az első Bétel-otthont 1947-ben alapították Thaiföldön, amikor a Jóhír 31 hírnöke szolgált az egész országban. Ez a bérelt épület szolgált a misszionáriusok elszállásolására is. 1962-ben, amikor a hírnökök száma meghaladta a 300-at, a három Bétel-munkásból és néhány misszionáriusból álló személyzet egy újonnan elkészült épületbe költözött, amely a Társulat tulajdona volt. Az elkövetkező 25 évben megháromszorozódott a hírnökök száma, a Bétel-család létszáma pedig 16-ra nőtt. Mivel Bangkok azon lakott területén nem volt lehetőség a bővítésre, a Vezető Testület azt ajánlotta, hogy a Fiókbizottság nézzen új telek után. 1987-ben aztán, hosszas keresés után, a testvérek a város újonnan felfejlesztett peremvárosrészének egyik alkalmas földterületén találtak helyet.

Mielőtt elkezdhették volna az építkezést, a 0,6 hektárnyi parcellát több mint 1 méternyire meg kellett emelni az esős évszakban bekövetkezhető áradás elkerülése érdekében. Azután megkezdődött a kétszintes épület építése, amelyet összesen 3000 négyzetméternyi alapterületűre terveztek, s többek között egy nagy Királyság-termet is magában foglalt. A területet 370 méter hosszan körbe kellett keríteni; ez mintegy 1200,  előregyártott betonpanelből állt, amely 145, egyenként 6 méter hosszú pilléren nyugodott. Ki végezte el mindezt a munkát? Vajon jelentkezett elég önkéntes munkás a mintegy 900 hírnökből, hogy létrehozzák az „építési családot”, hogy ezáltal a beruházást be tudják fejezni külső segítség igénybevétele nélkül? Az előző Bétel- és misszionáriusotthont teljes egészében egy kereskedelmi cég építette.

Az 1987-ben az ország 33 gyülekezetéhez kiküldött meghívóra rendkívül kielégítő volt a reagálás. Bár csak néhány olyan önkéntes volt, akinek valamilyen képzettsége volt, sok testvér és testvérnő ’felajánlotta magát készségesen’, felkínálva idejüket és energiájukat, készen arra, hogy ott az építkezés helyszínén tanuljanak meg új szakmákat (Zsolt 110:3). Becslések szerint az építkezés két éve alatt a nagy Bangkok nyolc gyülekezetéből való hírnökök átlagosan hét órát töltöttek havonta az építkezésen. Ugyanakkor a szántóföldön eltöltött idejükön ritkán lehetett észrevenni azt, hogy ez hatással lett volna rá. Alapvető — és nagyon értékes — volt az a segítség, amit a négy országból érkezett 37 nemzetközi önkéntes nyújtott.

Az átadás napja valóban örömteli és emlékezetes esemény volt mind a 427 meghívott vendég számára. A meghívottak között voltak az ázsiai és csendes-óceáni térség hat fiókhivatalának képviselői is. Átadási beszédében a zónafelvigyázó, H. V. Mouritz testvér rámutatott, hogy a történelem folyamán Jehova mindig megadta a szükséges dolgokat népe számára, hogy munkájukat és imádatukat elvégezhessék. A program vége felé valamennyi jelenlevő úgy érezte, hogy nagy bátorítást kapott prédikálómunkájának újult erővel történő folytatásához.

A növekedés egy másik jele Nyugat-India két fiókhivatala, amelyeket a Vezető Testület tagjai adtak át 1992-ben: a Szélcsendes-szigetek fiókhivatalát 1992. február 2-án Milton G. Henschel, a Bahama-szigeteki fiókhivatalt pedig John E. Barr adta át február 8-án.

[Lábjegyzet]

[Kép az 5. oldalon]

Több mint egymilliárd órát töltöttek a Jóhír prédikálásában 229 országban, beleértve a szibériai Irkutszkot is

[Képek a 12. oldalon]

A svájci Tanúk élelmiszer- és ruhacsomagokat készítenek Kelet-Európába. Ausztria, Dánia, Finnország, Hollandia, Olaszország és Svédország is részt vett a segélyszolgálatokban

 [Képek a 14—15. oldalon]

Az Andrew hurrikán 1992. augusztus 24-én letarolta Florid déli részét, és 3500 Tanút hagyott otthon nélkül

[Képek a 19. oldalon]

Reggel 6.00 órakor elindul a Társulat egyik teherautója, hogy körbejárja a Brooklynban levő 21 lakóépületet

Miután a mosoda teherautója megérkezik a Furman Street 360 alá, az egész teherautót lift viszi fel a nyolcadik emeletre, ahol lerakodnak róla

 [Képek a 20—21. oldalon]

1. A holmikon gondosan megkeresik az azonosító számot

2. Az egyik helyiség 14 mosógép mormolásától hangos; ezek kapacitása a 15 kg-tól a 200 kg-ig terjed, s mindegyik számítógép-vezérlésű. A nagy mosógép kapacitását ahhoz tudnánk hasonlítani, mintha több mint ezer inget mosnál ki az otthoni mosógépedben

3. A kimosott és megszárított ruhák a vasalóhelyiségbe kerülnek. Több mint 4500 ruhát vasalnak itt ki naponta

A vegytisztító osztályon hetente 3000—4000 ruhát hoznak rendbe. 1991-ben összesen 70 000 kg ruhát tisztítottak vegytisztítással

[Képek a 22. oldalon]

A Sands Street 90. szám alatt 30 szintes lakótorony magasodik és könnyű felismerni Brooklyn felhőkarcolói között. Az utcaszint fölé magasodó első tíz szint a tervek szerint 1993 végére készül el

Sands Street 90

[Képek a 26—27. oldalon]

1992. január Texcoco (Mexikó)

1992. augusztus Sydney (Ausztrália)

1992. március Igieduma (Nigéria)

1992. május Örebro (Svédország)

[Képek a 28—29. oldalon]

Finnország

A finn fiókhivatal nagy toldaléképületének átadására 1992. június 13-án került sor

 [Képek a 30. oldalon]

Bahama-szigetek

A Bahama-szigeteki fiókhivatalt és Kongresszusi Termet 1992. február 8-án adták át

Thaiföld

1992. február 8-a volt az új thaiföldi Bétel-otthon átadásának napja is

Szélcsendes-szigetek

1992. február 2-án adták át a Szélcsendes-szigeteki (Antigua) fiókhivatalt.