Világméretű beszámoló

Afrika

AZ ASZÁLY, az éhínség, a hihetetlen mértékű infláció, a betiltások és a vallási szembenállás ellenére afrikai testvéreink továbbra is hűségesen teszik azt, amit a Zsoltárok 105:1. verse megállapít: „Magasztaljátok az Urat, hívjátok segítségül az ő nevét, hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit!” Buzgalmuk másokra is átragad.

Két testvér Beninben boldog volt, amikor kinevezték őket különleges úttörőnek az ország egyik távoli részére. Területükön nem voltak Királyság-termek, összejövetelek, sem más Tanúk. Két héttel a megérkezésük után ezt a következtetést vonták le: „Senki sem tud eljönni az összejövetelekre, hacsak nem tartunk összejöveteleket, hogy elhívjuk azokra az embereket.” Így hát kezdték mind az öt összejövetelt megtartani. Az első hónap végére két érdeklődő személy kezdett járni. Két hónappal később az úttörők úgy vélték, hogy szükséges lenne egy Királyság-termet építeni. Az egyik érdeklődő férfi telket adományozott, egy másik pedig építőanyagokat bocsátott rendelkezésre. Három héttel később 40 ember jött el a különleges előadásra; bár a Királyság-terem még nem készült el teljesen. Hetvenegyen voltak jelen az Emlékünnepen, s egy hónap múlva 113 fős tömeg hallgatta a körzetfelvigyázó nyilvános előadását. Mindez csupán öt hónap alatt!

 Sokan megdöbbenésüknek adnak hangot, amikor látják Jehova Tanúit együtt dolgozni a Királyság-terem építkezéseken. Egy római katolikus pap Dél-Afrikában beismerte: „Már jártam a Vatikánban, de ehhez hasonló dolgot még soha életemben nem láttam. Mindenféle fajhoz tartozó emberek egységben dolgoznak. Fehérek jönnek, hogy feketék lakta területen feketéknek építsenek, az életüket kockáztatva ezzel, mivel a fekete városrészekben gyakorta megtámadják a fehéreket.”

Jehovát örömmel tölti el, ha áldását kérjük a szolgálatunkra. Ha azonban el akarjuk nyerni áldását, elvárja tőlünk, hogy előrehaladást tegyünk a hitben és kinyilvánítsuk az irányú óhajunkat, hogy kiterjesszük a neki végzett szolgálatunkat. Egy Tanú Nigériából elmeséli, hogyan igazolódott ez be az ő esetében: „1988 augusztusában az Úttörő Szolgálati Iskolán beszéltek nekünk arról, hogy ott szolgáljunk, ahol nagyobb a szükség. Kezdtem pénzt gyűjteni, és úgy terveztem, hogy 1989. márciusban felmondom az állásomat. Bementem a főnökömhöz és — bár ő előléptetést ajánlott fel — megmondtam neki, hogy terveim szerint távoli vidékre költözöm, hogy részt vehessek a prédikálómunkában. Ezt mondta: ’Maga nem tudja, mit csinál! Kárát fogja látni. Menjen, és gondolja át!’

Amikor hazamentem, leraktam az asztalra két azonosító kártyámat — az úttörőigazolványomat és a munkahelyi igazolványomat. Mindkettőt becsültem. Aztán eszembe jutott a Zsoltárok 90:10. verse. Az átlagéletkor mindössze 70 év; csak különleges életerővel érhetjük el a 80 évet. Ami engem illet, 30 éves voltam, elképzeléseim szerint tehát csupán 40 évem volt hátra. Évi jövedelmemet megszoroztam 40-nel, s rájöttem, hogy az egészből még egy autót sem tudnék venni magamnak! Ez az állás nem kifizetődő számomra — gondoltam. Ezért visszamentem a főnökömhöz és a kezébe adtam a felmondásomat. Ezt mondta: ’Maga őrült. Éhen fog halni.’ Azóta az ország három különböző területén szolgáltam. Örömmel segítettem két gyülekezet megalapításában. Amikor nemrégiben találkoztam a volt főnökömmel, az első dolog, amit mondott, ez volt: ’Maga a bolondját járatta velem. Azt mondta, hogy nem kap majd fizetést, s mégis milyen jól néz ki!’”

 Zaire-ban az 1992-es szolgálati évben került sor az eddig legnagyobb tanúskodásra. A politikai, társadalmi és gazdasági felfordulás sem tudta megakadályozni a több mint 67 000 alázatos hírnököt abban, hogy prédikálja a Jóhírt és tanítványokat képezzen. Több mint 140 000 bibliatanulmányozást vezettek, és közel 300 000-en vettek részt az Emlékünnepen, amely előrevetíti a jövőbeni lehetőségeket.

Bár óriási infláció és polgári viszálykodások nehezítik meg testvéreink helyzetét Zaire-ban, ékesszóló tanúskodásra nyílt lehetőség 1991. szeptemberben, amikor egy lázadás nyomán fosztogatni kezdtek a nagyobb városközpontokban. „Keresztények” ezrei, akik vasárnaponként templomba járnak, hétfőn és kedden eszüket vesztve halmozták fel mindazt a zsákmányolt holmit, amit csak el tudtak hozni; még a gyermekeiket is számtalanszor elküldték fosztogatni, hogy aztán rablott holmival térjenek haza. Számos megfigyelő észrevette, hogy lelkipásztoraiknak új ruhái és új háztartási cikkei voltak a fosztogatás után. De Jehova Tanúi nem vettek részt a rablásban, és lopott holmit sem fogadtak el. Simfóban (Shaba) egy iskolai tanár megkérdezte az osztályát, hogy mely egyházak nem vettek részt a fosztogatásban. „Jehova Tanúi — hangzott az egyhangú válasz. — Ők még a lopott ételt sem ennék meg.”

Az emberiség Isten keresése című könyvet jól fogadták Elefántcsontparton. Egy ottani testvérnő mondja: „Miközben bibliatanulmányozást folytattam, az általam tanított személy megkérdezte tőlem: ’Miért van olyan sok különböző vallás, ha csak egyetlen Teremtő létezik’? Felajánlottam neki Az emberiség Isten keresése könyvet. A hölgy meglepődve nézte végig a tartalomjegyzéket. Majd kijelentette: ’Önök, Jehova Tanúi, választ adnak minden kérdésre, és hiszem, hogy önöknél van a kulcs az igazsághoz. De számomra túl nehéz lenne ezt gyakorolni, mert olyan sok a szabály.’ Rámutattam az 1János 5:3-ra, ahol azt olvassuk, hogy Jehova ’parancsolatai nem nehezek’. Majd hozzátettem, hogy Jehova a fizikai és szellemi jólétünk érdekében ad törvényeket nekünk. Sikerült meggyőznöm: ’Ha áttanulmányozza a Bibliát, akkor belátja majd, mennyire értékesek ezek az isteni törvények.’ Beleegyezett, és valódi értékelést tanúsít az igazság iránt.”

 Az afrikai Tanúknak különleges okuk van arra, hogy köszönetet mondjanak Jehovának. Megszüntették a Jehova Tanúi munkájára vonatkozó korlátozásokat Etiópiában, Ghánában, Kenyában, Kongóban, Ruandában, Togóban és Zambiában. Ez megkönnyítette testvéreink számára, hogy prédikálják a Királyságot. Jehova valóban ’leveri a börtönök zárait’, hogy lehetővé tegye az őszinte szívűek számára, hogy szervezetéhez jöjjenek (És 43:14, Katolikus fordítás).

Ezen országok egyikében egy testvér, aki valamikor a körzet- és kerületmunkában tevékenykedett, abbahagyta ezt a szolgálatot, hogy gondját viselje idős szüleinek. Akkoriban merítkezett alá az egyik férfi rokona, de mára már négy másik rokon is alámerítkezett. Az egyikük így kesergett: „Ha korábban ismertem volna meg az igazságot, törődni tudtam volna a papával és a mamával, te pedig folytatni tudtad volna az utazómunkát.” A testvér így felelt: „Bár visszajöttem a faluba, mégis boldog és megelégedett vagyok, amikor látom, hogy a rokonaim elfogadják az igazságot.”

Az egyik országban egy testvért az állása — éjjeliőr volt — megakadályozta abban, hogy teljes mértékben kivegye részét a teokratikus tevékenységekből. Amikor megkapta a szabadságára járó fizetését, észrevette, hogy a pénztáros kétszer annyi pénzt adott neki. A testvér természetesen felhívta a pénztáros figyelmét a tévedésre és visszaadta a többletpénzt. A pénztáros elmondta ezt az igazgatónak, aki kiállított a testvér számára egy bizonyítványt a becsületességéről, és a vállalat irattárába is tett belőle egy példányt. Nem sokkal ezután a vállalat könyvelőt keresett, és körülbelül 30 dolgozó jelentkezett erre az állásra. A jelentkezők többsége magas iskolai végzettséggel rendelkezett, és a vállalat befolyásos személyei álltak a hátuk mögött. Amikor az igazgató átfutotta a jelentkezők aktáit, felfigyelt arra, hogy testvérünk — noha éjjeliőrként alkalmazták — rendelkezik könyvelői bizonyítvánnyal. Emlékezett a testvér szabadságpénz kapcsán tanúsított becsületességére, ezért az igazgató a testvérnek ítélte oda a vállalati könyvelői állást. Ma már a testvérnek nem kell éjszaka dolgoznia, és több időt tud a teokratikus tevékenységekre fordítani, ezenkívül pedig magasabb fizetést kap és más előnyöket is élvez.

 Ázsia

„JEHOVA az Isten, és ő ad nekünk világosságot” (Zsolt 118:27, NW). A Jehovától jövő világosság valóban feltűnő módon nyugszik egész népén Ázsiában.

Egy úttörő pár Indiában, megérkezvén busszal egy bemunkálatlan területre, megállt, hogy igyon egy csésze teát, mielőtt megkezdi aznapi alkalmi prédikálását. Míg teájukat iszogatták, tanúskodtak a teaház tulajdonosnőjének, s bibliatanulmányozást kezdtek vele és két fiával. Bár a hölgy férje eleinte ellenezte a tanulást, idővel maga is részt vett a tanulmányozáson. Aztán a legidősebb lányuk hazaköltözött. Eleinte igyekezett cáfolni azt, amit a Tanúk tanítottak és ellenezte a tanulmányozást. Ám végül ő is csatlakozott a bibliatanulmányozáshoz. A helyi egyházaknak nem tetszett, ami ezzel a családdal történt. Összehangolták erőiket, hogy megpróbáljanak nyomást gyakorolni a családra és abbahagyassák velük a tanulmányozást. Hét napig tartó összejövetelt tartottak közvetlenül a család teaháza előtt, melynek során a különböző egyházak papjai a szónoki emelvényről hangosan támadták a Tanúkat.

Az egyházak támadása azonban visszafelé sült el. Az igazság iránti érdeklődés hamarosan átterjedt a szomszédságra is, és több  család tanulmányozni kezdett az úttörőkkel. Amikor bevezették a területen a Gyülekezeti Könyvtanulmányozást, az első összejövetelen 43 személy vett részt. Egy család — köztük néhány kiközösített rokon — ismét elkezdett járni az összejövetelre, és örömmel mondhatjuk, hogy a kiközösítetteket visszafogadták. Ez a család nem győzte kivárni, hogy a területükön Királyság-terem legyen. Ezért egy kis földterületet adományozott, ahol hamarosan felépült a Királyság-terem. A múlt évi kerületkongresszuson erről a területről 12 személy merítkezett alá. És gondolj csak bele: mindez egy alkalmi tanúskodással kezdődött, egy teaházban!

Koreában egy Tanú-hölgy bibliatanulmányozást folytatott egy kiváló költővel, de mivel az illető Jézus elé helyezte Buddhát — az általa vallott buddhista filozófia alapján ezért abbamaradt a tanulmányozás. Amikor a szántóföldi szolgálat során A legnagyobb ember, aki valaha élt könyvet kínálták fel az embereknek, a Tanú újra meglátogatta és óvatosan megmutatta neki a könyvet. A testvérnő meglepetésére a férfi elfogadta a könyvet. Mire a testvérnő visszatért, a férfi nemcsak végigolvasta a könyvet fejezetről fejezetre, hanem rendkívüli lelkesedéssel fogadta az olvasottakat. Azt mondta, hogy az emberi filozófia csak az elmét éri el, de Jézus története az elmét és a szívet egyaránt megragadja. Mélyen megindította Jézus élettörténete és tanításai. Megkérte a testvérnőt, hogy még többet mondjon el Jézusról, így a bibliatanulmányozás ismét elkezdődött, és a férfi nagyszerű előrehaladást tesz az ismeretszerzésben.

Izraelben ortodox vallásos elemek olyan nagy politikai nyomást gyakoroltak a hatóságokra, hogy a Tel-Avivban levő fiókhivatal Királyság-terme a szolgálati év végén még mindig zárva volt egy törvényhatósági rendelet miatt. A fiókhivatal fellebbezést nyújtott be a bezárás ellen, és remélik, hogy a közeljövőben kedvező döntést hoznak ez ügyben.

A háború tépázta Libanonban a Királyság jó híre továbbra is kedvező fogadtatásra talál. Egy lojális, idős Tanú 85 éves korában hunyt el. Az 1940-es évek óta volt az igazságban. Nagy családban  nőtt fel a Bekaa övezetben. Családjában sokan — főleg az idősek — szigorú vallási és társadalmi tradíciókhoz ragaszkodtak. A férfi fia, aki szintén Tanú, elmondta: apja utolsó kívánsága az volt, hogy a családi temetőben temessék el. A temetést azonban mindenféle vallásos ceremónia nélkül kellett lefolytatni, mivel ez ellenkezett volna apja keresztény hitnézeteivel. A fiú tiszteletteljes magatartásának köszönhetően, és néhány rokon által tanúsított merev ellenállás ellenére a család megadta az engedélyt. A temetésre egy hideg, havas napon került sor. Az utakat hótorlaszok zárták el a falu és a testvér otthona között. A rokonok buldózerekkel tették járhatóvá az 5 km-es utat. E szomorú alkalommal egy vigasztaló beszéd hangzott el, és 400 bibliai traktátust helyeztek el a feltámadás reménységéről. Hatalmas tanúskodásban volt részük a területen élők közül sokaknak azok részéről, akik a családban magukévá tették a testvér hitét, és meggyőzően beszéltek a feltámadás reménységéről.

Thaiföldről újabb bizonyítékok érkeznek arra vonatkozóan, hogy Isten Szavának ereje sok ember életét megváltoztatja. Egy úttörő testvérnő bibliatanulmányozást folytatott egy szépségszalon tulajdonosnőjével és az egyik vendégével. Amikor szóba került a családi élet és a jó erkölcs témája, ez láthatóan nem tetszett a vendégnek, aki abba is hagyta a tanulást. Nem sokkal később bizalmasan bevallotta az úttörőnek, hogy nagyon tisztátalannak érezte magát a Biblia tanulmányozására, mivel hét éve leszbikus. Az úttörő az Ésaiás 1:18. verse alapján rámutatott, hogy Jehova megbocsátja a bűnöket, amelyeket valaki tudatlan állapotban követett el. A hölgy ismét elkezdte a tanulmányozást, megszakította erkölcstelen kapcsolatát, és később férjhez ment. Ma már ő is, és a férje is alámerítettek. Három másik rokon felfigyelt a nála bekövetkezett változásra, és elkezdte a tanulmányozást. Egyikük ma már szintén alámerített.

Japánban a testvérek keményen munkálkodnak azon, hogy az egész országot be tudják járni a Királyság jó hírével. De 1991 nyarán, miután bejárták a bemunkálatlan területeket, még  mindig maradt 257 város és falu, ahol eddig nem jártak, és ahol összesen 1 284 300 ember él. Azonban 1992 márciusának végére már minden területet felosztottak a gyülekezetek között. Ma már nincs bemunkálatlan terület. Most, 43 esztendővel azután, hogy az első misszionárius csoport megérkezett Japánba 1949-ben, a II. világháború után, az ország egész területét rendszeresen bemunkálják a Tanúk. A fiókhivatal 1989 óta külön is buzdít minden év áprilisában erre a különleges tevékenységre. A kisegítő úttörők számában minden idők csúcsát azonban 1989-ben érték el, és ezt azóta nem sikerült túlszárnyalni. Ám az idén új csúcsot értek el: 46 787 kisegítő úttörő tevékenykedett, s ez 5000-rel több az előző évi csúcsnál. Ha ehhez még hozzászámoljuk az áprilisban tevékenykedett 50 395 általános úttörőt és a különleges úttörők számát, akkor az eredmény 98 313: ennyien vettek részt az úttörőszolgálat valamelyik ágában abban a hónapban — ez a hírnökök 59 százaléka! Döbbenetes! Sok fiatal szolgált kisegítő úttörőként. Egyikük, egy 15 éves testvér Hokkaidón, hűségesen végzi az újralátogatásokat, s áprilisban három tanulmányozást kezdett el felnőttekkel.

Mióta megkezdődött a visszaszámlálás 1997-ig, amikor is Hongkong ismét Kínához fog tartozni, állandó aggodalmat okoznak a politikai és gazdasági fejlemények a terület jövőjét illetően. Ilyen körülmények között öröm látni, hogy a Tanúk megőrzik keresztény nyugalmukat, és továbbra is serénykednek Jehova szolgálatában. S milyen eredménye van erőfeszítéseiknek? Teokratikus tevékenységük újabb nagyszerű éve, amely a legörömtelibb és legtermékenyebb volt a fiókhivatal történetében. Az év elején például a Vezető Testület irányítása alatt a hongkongi fiókhivatal volt a házigazdája annak az összejövetelnek, amelyet a körzet négy másik fiókhivatala képviselőinek tartottak a kínai nyelvű kiadványok készítésének jobb koordinálása érdekében. Ennek köszönhetően az írástudó kínai emberekhez eljuthatnak a kiadványaink egyszerű és hagyományos kínai nyelven egyaránt. És örömmel közölhetjük, hogy e beszámoló írása idején Kínában valamennyi testvérünk és testvérnőnk kiszabadult a börtönből, bár tevékenységük még mindig korlátozás alatt van.

 Európa

„FELMAGASZTALTATOTT az Úr minden pogány nép felett; dicsősége túl van az egeken” (Zsolt 113:4). Jehova népe Európában meglehetősen különböző körülményekkel néz szembe: a kegyetlen polgárháborútól, éhezéstől és vallási türelmetlenségtől a viszonylagos anyagi jólétig és közömbösségig mindennel. Mindazonáltal szellemi szemüket hűségesen Jehovára összpontosítják.

Egy fiatal Tanú Lengyelországban buzgón ismertette az igazságot diáktársaival. Elmagyarázta az iskolában osztályának a kereszt eredetét. Ennek eredményeként a tanulók többsége úgy döntött, hogy nem szabad a keresztet imádni. A pap azonban tiltakozott. A tanulók szüleit behívták az iskolába, ahol a pap megpróbálta bemocskolni a Tanúk jó hírnevét. E szóbeli támadásra válaszolva az egyik anya felszólalt és elmondta, hogy a fia cigarettázott, de amióta tanulmányozza a Bibliát a Tanúkkal, leszokott róla. Egy másik alkalommal a Háromság tantétele került megvitatásra az iskolában. Mivel a pap úgy vélte, nem tudja kielégítő módon megmagyarázni a tantételt, ezért megígérte, hogy hoz egy másik papot is a  kérdés tisztázása végett. A Tanú-diák és néhány érdeklődő barátja jól felkészült az Írásokról folytatandó vitára. Sikeresen megvédték az Isten nevére vonatkozó bibliai tanítást, és megcáfolták a Háromságra, a Mária imádatra és a keresztre vonatkozó egyházi tantételeket. Az osztály erre a végkövetkeztetésre jutott: „Ha ezek az alapvető katolikus hittételek hamisak, milyen lehet a többi?”

Az egyik jelenlévő pap, egy újoncoktató bevallotta: „Meggyőztetek. Nincs Háromság.” Beleegyezett egy bibliatanulmányozásba. Ugyanakkor hét diákkal is tanulmányozást kezdődött. A fiatal Tanú két bibliatanulmányozást maga vezetett. Valamennyi bibliatanulmányozó — beleértve a papot is — kezdett részt venni az összejöveteleken. A pap nemsokára feladta papi hivatását és most folytatja a tanulmányozást. Ma már nem egy háromszemélyű istent, hanem az egyedüli igaz Istent, Jehovát akarja szolgálni.

Izlandon nem sok Tanú él a nagy városokon kívül. Ezért a fiókhivatal úttörőket bízott meg, hogy ismertessék a Jóhírt a félreeső területeken is. Az egyik távoli vidéken egy misszionárius pár alapos tanúskodást végzett. Mielőtt vakációra indultak volna, egyik bibliatanulmányozójuk, egy fiatal ács, név szerint Óskar, megkérdezte, kaphatna-e némi többletmennyiséget az irodalmainkból. „Jó lenne, ha akadna nálam valami, hogy felkínálhassam, ha valaki kérdéseket tenne fel” — magyarázta. A misszionáriusok ellátták őt számos könyvvel, füzettel és folyóirattal, hogy tanúskodása során felhasználhassa. Távollétük alatt Óskar nemcsak hogy elterjesztette az irodalom egy részét, hanem átment az egyik szomszédos faluba is, és — most először életében — házról házra prédikált. Egészen eddig csak néhányszor tanulmányozták a Bibliát Óskarral, bár maga meglehetősen sokat olvasott. Miután alaposabb képzésben részesült, alámerítetlen hírnöki képesítésre tett szert, s az első hónapban 30 órát jelentett a szántóföldi szolgálatban. A misszionáriusok várakozással  tekintenek előre a következő vakációjukra, és ezt mondják: „Amikor Jehova szelleme erőt ad az újaknak, sosem tudhatod, mi vár rád, mire visszatérsz!”

Írországban sokáig lassan haladt előre a tanúskodómunka, mivel a déli országrészben erőteljes befolyást gyakorol a római katolikus egyház, északon pedig mind a katolikus, mind pedig a protestáns egyház. Ma jó szellemi előmenetel tapasztalható azokon a területeken, ahol az ír (gael) a legtöbbek által beszélt nyelv.

1978-ban két úttörő testvérnő tevékenykedett Nyugat-Írország egyik ilyen területén, s egy könyvet hagytak hátra egy Maureen nevű hölgynél. Akkor nem sokra jutottak nála. Sőt Maureen férje, Paddy, azt mondta a feleségének, hogy a könyv tartalma ostobaság. Tíz évvel később egy másik testvérnő találkozott Maureennel és kitartóan meglátogatta többször is az év folyamán; bár ez hosszú utazást jelentett, és gyakran előfordult, hogy Maureen nem volt otthon. Az egyik látogatás alkalmával Maureen megemlítette: hallotta, hogy egy Jehova Tanúja különleges nyilvános előadást tartott a területükön ír nyelven, és sajnálja, hogy nem tudott elmenni. Megkapta az előadás kazettafelvételét. Az igazság láthatóan életre kelt számára, mialatt a saját anyanyelvén hallotta az igazságot.

Maureen és a férje, Paddy, beleegyeztek a bibliatanulmányozásba. Amikor néhány barátjuk meghívta őket vacsorára, úgy döntöttek, hogy nem beszélnek arról, amit a Bibliából tanultak, mivel attól féltek, hogy ez hirtelen véget vethet a kellemes estének. A másik házaspár, Tony és Breege, kíváncsi lett, amikor Paddy és Maureen jelezte, hogy korán el kell menniük. (Normális időben haza akartak érni, hogy így gond nélkül részt tudjanak venni másnap reggel az összejövetelen a Királyság-teremben.) Némi noszogatás után Paddy és Maureen végül beismerte, hogy a Királyság-terembe  készülnek menni. Tony, aki némileg kiábrándult már a vallásból, úgy döntött, hogy velük megy. Végül Breege is kezdett eljárni az összejövetelekre és beleegyezett a bibliatanulmányozásba. Nem sokkal később Paddy és Maureen, valamint négy gyermekük közül három, továbbá Tony és Breege már alámerítetlen hírnökként szolgáltak. Mára mindkét házaspár alámerítkezett. Egy Gyülekezeti Könyvtanulmányozás virágzik azon a területen. Bár az eredmények nem mindig jelentkeznek azonnal, a termékeny földbe vetett igazságmag növekedésnek indul.

A magas infláció miatt egyre súlyosbodó pénzügyi nehézségek ellenére már Magyarországon is saját Királyság-termeket építenek a gyülekezetek. Jelenleg nyolc új terem van kész, és további nyolcat most építenek.

Az idősebb hírnökök is kiveszik a maguk részét a tevékenységből. „Igen szép ékes korona a vénség, az igazságnak útában találtatik” (Péld 16:31). Egy idős testvér, akinek minden vágya az volt, hogy még hatásosabb legyen a szántóföldön, úgy érezte: szolgálata nem teljes, ha csak házról házra megy, vagy az utcán tanúskodik. Ezért úgy döntött, hogy meglátogat kis üzemegységeket és más műhelyeket, ahol egyszerre több embernek beszélhet az igazságról. Először egy varrodát keresett fel, ahol 25 személy dolgozott. „Képzeljétek el, mit éreztem — írta a testvér —, amikor az összes varrógép leállt, és minden munkás körülvett, s kérdésekkel halmozott el. Miután mintegy fél órán át beszélgettem a munkásokkal — ennyi időt engedélyezett a főnök —, 25 könyvet tudtam elhelyezni.” Ezen örömteli kezdeten felbuzdulva a testvér úgy haladt előre, mint egy gőzmozdony, s felkeresett óvodákat, üzleteket, sőt üzemeket is. Mi volt az éves eredménye? 1300 folyóiratot és 600 könyvet helyezett el. Beszámolóját az Ésaiás 40:31. versével zárta: „A kik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!”

 Latin-Amerika

„BÉKESSÉGBEN fekszem le és legott elaluszom; mert te, Uram, egyedül adsz nékem bátorságos lakozást” (Zsolt 4:9). Jehova Tanúi a latin-amerikai országokban úgy érzik, hogy Jehovával, az ő Istenükkel valóban biztonságban élhetnek. Bár néhány országban ma is erőteljes zavargások vannak, amelyeket a politikai és vallási konfliktusok idéznek elő, a gyülekezetek Istentől jövő békét élveznek.

Az elmúlt szolgálati évben véget ért a polgári viszály, amely mintegy 12 éve szüntelen tépázta Salvadort. Bár a Tanúk munkáját sohasem tiltották be, sok testvér iszonyú megpróbáltatásokon ment keresztül, s néhányan életüket is vesztették. A fiókhivatal erről számol be: „Most, hogy a háború véget ért, bemunkálhatjuk azokat a területeket, amelyeket már több éve nem látogattunk meg.”

Az egyik város középiskolája a végzős osztály megünneplésére készült. Az osztályfőnök felkért több fiatal Tanút, hogy egy előadással készüljenek a programra, és ezt mondta: „Itt az ideje, hogy ti, Jehova Tanúi is részt vegyetek valamiben, mivel egész évben kihúzzátok magatokat minden más ünnep alól a vallásotok  miatt.” A fiatalok átgondolták a dolgot, majd így válaszoltak: „Ebben az esetben engedje meg, hogy egy bibliai drámával készüljünk.” Az osztályfőnök beleegyezett. A fiatal Tanúk nagy sietve felkeresték gyülekezetük véneit. Azután a fiatalok bemutatták a Jehova megszabadítja azokat, akik segítségül hívják a nevét című drámát. Többnapi szorgalmas próba után mind a 15 fiatal elkészült. Még kosztümöket is varrtak maguknak, hogy úgy adhassák elő a drámát, ahogy azt az 1987. évi kerületkongresszuson látták.

Elérkezett a dráma napja; 400 személy volt jelen. Az előadás végén az iskola vezetéséből mindenki gratulált nekik. Az osztályfőnök végül megdicsérte a Tanúkat és bejelentette: „Csak a csodálatomat tudom kifejezni a szervezetetek iránt, és az iránt a kimagasló nevelés iránt, amelyben részesültök.”

Egy brazíliai testvér elmondja, hogyan tanúskodott a munkatársának: „Két évvel ezelőtt új ember kezdett dolgozni az én részlegemben. Egyenesen egy katolikus szemináriumról érkezett, ahol segített a papnak, sőt helyettesítette is őt a távollétében. Amikor lehetőség adódott rá, leginkább a következő két kérdést vitattunk meg: Voltak-e Máriának más gyermekei is Jézuson kívül, és tanítja-e a Biblia az átlényegülést? Egy nap, amikor nem voltam az íróasztalomnál, kezébe vette az Érveljünk az Írásokból című könyvet, amit magammal vittem a munkahelyemre, és elolvasta, mit ír a miséről és Máriáról. Amikor ebédnél találkoztunk, ámulatának adott hangot az információt illetően és azt mondta: meg van győződve arról, hogy amit olvasott, az az igazság. Bibliatanulmányozást kezdtem vele és a feleségével, s két hónapon belül látogatni kezdték az összejöveteleket. Nemsokára elégette valamennyi spiritiszta könyvét. Hathavi tanulmányozás után a házaspár megkezdte a szolgálatot, s nem sokkal ezután alámerítkezett.”

Latin-Amerikában gyakoriak az olyan távoli falvak, amelyek csak veszélyes folyókon átkelve és meredek hegyi ösvényeket megmászva közelíthetők meg. E beszámoló hat olyan rettenthetetlen különleges úttörőtől származik, akik hajókról munkálják  be Peru déli részét: „Minden lehetséges közlekedési eszközt igénybe vettünk: csónakokat, hogy végighajózzunk veszélyes folyókon; a lábunkat, hogy ömlő eső közepette kimerítő utakat tegyünk meg a csúszós iszapban; és hatalmas teherautók platóját, amelyeken a ponyva alatt zötykölődve megpróbáltuk legalább az irodalmunkat szárazon tartani. A 15 hónap alatt, mióta elkezdtük a folyók menti területek bemunkálását, mint az igazi sáskák, úgy pusztítottuk el Nagy-Babilon hamis tanításait; több ezer könyvet és folyóiratot helyezve el a szellemileg éhes embereknek e szűz területén.”

Nemrégiben különösen nehéz és gyakran veszélyes körzeteket munkáltak be. 16 nap alatt 627 könyvet és 313 brosúrát helyeztek el. Mindegyik út új kihívást jelentett számukra. Beszámolójuk így folytatódik: „A folyók ismeretlenek számunkra. Állandóan változtatják a folyásukat, új medreket vájnak és homokzátonyokat építenek. Figyelembe véve azt, hogy mi még csak most tanuljuk a hajózás technikáját, biztosak vagyunk abban, hogy Jehova őrködik felettünk.”

Amikor a testvérek ellátogattak északon egy faluba, az Amazonas folyó mentén, ezt mondták nekik: „Van itt egy férfi a maguk népétől, aki már beszél nekünk.” Az úttörők úgy tudták, hogy azon a területen nincs egyetlen Tanú sem, de hamarosan rátaláltak az illetőre egy farmon, amely a folyó partján helyezkedett el. Az alámerítetlen Tanúnak volt egy vér szerinti húga Requenában, aki elfogadott néhány irodalmat, de a férje megparancsolta, hogy szabaduljon meg azoktól. Ezért a hölgy elküldte ezeket a bátyjának, aki a dzsungelben élt. A férfi rövid időn belül ötször elolvasta Az én könyvem bibliai történetekről, és háromszor az Örökké élhetsz Paradicsomban a földön című könyvet. Majd mindennek betetőzéseként háromszor A Jelenések nagyszerű csúcspontja közel! című könyvet. Természetesen rengeteg kérdése volt. Ennek ellenére már másoknak is prédikált azokról a dolgokról, amikről olvasott. Az úttörők örömmel frissítették fel az ismereteit a követelményeknek megfelelően, hogy tovább tanúskodhasson.

 Észak-Amerika és a Karib-szigetek

„ÚTJAIDAT, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem” — írta Dávid sok évvel ezelőtt (Zsolt 25:4). Most, évszázadokkal később is sok, különböző családi háttérrel rendelkező ember ismeri meg Jehova útjait és változtat az életén, hogy megfeleljen azoknak.

Egy Kanadában élő ázsiai bevándorló nő, aki buddhistaként nőtt fel, először alkalmi tanúskodás révén került kapcsolatba Jehova népével. 1981-ben érkezett Kanadába a családjával. Kiábrándította az általa tapasztalt hátrányos megkülönböztetés és egyéb más nehézségek, s visszatekintve ezt a megjegyzést teszi: „A boldog élet, amire számítottunk, úgy tűnik, elérhetetlen messzeségbe került. Boldogok akartunk lenni, de nem tudtuk, hol keressük.” 1983-ban a hírnökök felkeresték az ajtóról ajtóra végzett szolgálat során, és bibliatanulmányozást kezdtek vele. Kezdetben azért fogadta el a bibliatanulmányozást, hogy ’legyen társasága és megtanuljon angolul’. Az igazság magvai azonban fokozatosan gyökeret vertek benne. Korábban türelmes férje megváltozott, és elkeseredett ellenállást kezdett tanúsítani, ami addig a pontig jutott, hogy 1600 km-re távolabb költöztette a  családját. A hölgy azonban kitartott és végül alámerítkezett. Köszönőlevelet írt annak a házaspárnak, aki tanulmányozott vele, s amelyben a maga tökéletlen angolságával ezeket írta: „Ti voltatok nagyon barátságos és kedves fehér emberek, amikor én megismertelek titeket jobban. Élveztem a ti társaságotokat. Én azonban még sárga maradtam, sövénnyel a szívem körül. Amikor megértettem, hogy ti tényleg különböztök más fehérektől, kíváncsi voltam, miért. Mi tett titeket ilyenné? Gondolkoztam és gondolkoztam, mi lehet az ok, és arra jöttem rá: ’Ti Isten Tanúi vagytok. Kell lennie valaminek a Bibliában’ . . . Amikor kivágtam a sövényt a szívem körül, akkor ti váltatok az én jó barátaimmá . . . Később, amikor szélesre tártam a szívemet, ti lettetek a legjobb barátaim. Ti vagytok kívülről fehérek, de az én szememben a ti szívetek színtelen . . . Nagy tömegben voltak fehérek, feketék, barnák és sárgák, akiknek a szíve ugyanolyan színű — színtelen —, mert ők testvérek és nővérek. Ma már tudom, hogyan és ki tette őket ilyenné. A ti Istenetek és ti magatok. Én vágytam évekig arra, hogy közétek tartozhassak. Én a világban voltam, de a szívem veletek volt. Mégis úgy éreztem, mintha a kapun kívül állnék. Végül beléphettem a kapun, hogy a ti népetekkel legyek. Ti többé nem ’a ti népetek’ vagytok, hanem az ’én népem’.”

A Karib-tenger kicsiny Guadeloupe szigetéről származik ez a buzdító beszámoló: „Jó magaviseletük révén a hírnököket egyszerű felismerni a területen. Egy Tanú meséli: ’Egy nap prédikálás közben egy autó haladt el mellettünk, de aztán hirtelen hátratolatott és megállt. Egy fiatal hölgy szállt ki belőle, és ezt mondta nekünk: „Önök bizonyára Jehova Tanúi. Én néhány hónapja vagyok Guadeloupe-on. Újra tanulmányoznom kellene a Bibliát, de az édesanyám, akivel együtt élek, ellenzi.” Felocsúdván a csodálkozásból megbeszéltük, hogy az én otthonomban fogunk tanulmányozni. Rövid idő múlva részt vett az összejövetelen. Ez annyira feldühítette az édesanyját, hogy kidobta a lányát és annak három kisgyermekét a házából. Aztán, míg a lánya a nagynénjénél lakott, a mama kilyukasztotta  [a lánya] kocsijának a kerekeit, sőt még késsel is megfenyegette. A fiatal hölgy ismét elköltözött. Most már megvolt a lehetősége, hogy békében tanulhasson. Legidősebb kislánya, a nyolcesztendős Cinddy is komolyan tanul. A fiatal hölgy ma már a Jóhír buzgó hírnöke.’”

Még a gyakran bemunkált területeken is teremnek Királyság-gyümölcsök, amint az az Egyesült Államok fiókhivatala által küldött tapasztalatból is kitűnik. Egy 43 éves férfi, aki New York Cityben élt egész életében, sohasem találkozott az ajtajában Jehova Tanúival. Olvasott személy volt, aki nemrégiben fejezte be bölcsészdoktori tanulmányait, s egy nagy könyvtár ritka könyvekkel foglalkozó osztályának helyettes vezetője volt. Nemrég bérházának folyosóján megállította egy Tanú. Meglátta a testvérnő táskájában Az emberiség Isten keresése könyvet, és elkérte. Még aznap este elolvasta, és a rá következő héten ellátogatott az Őr Torony Társulat főhivatalába, ahol további 12 könyvet szerzett be; mindet elolvasta, mielőtt a testvérnő újra meglátogatta. Amikor [a testvérnő] felkereste, az illető megkérdezte, mit kell tennie, hogy alámerítkezhessen.

A testvérnő intézkedett, hogy egy testvér tanulmányozzon vele. Már áttanulmányoztak vele két könyvet, és amikor megkérdezték tőle, honnan tudta, hogy ez az igazság, ezt mondta: „Ez olyan, mint a Sarkcsillag. Hallasz és olvasol róla, és amikor kimégy egy csillagos éjszaka, felnézel az égre, és meglátod; nem szükséges, hogy bárki is mondja: megtaláltad.”

Ez a férfi egész életében az igazságot kereste. Felismerte, hogy a kereszténység nem rendelkezik vele. Kutatta a keleti vallásokat és a kommunizmust, és csalódott. Mivel rájött, hogy egyiknél sincs az igazság, tovább folytatta a kutatást Isten után. Azt mondta: úgy érezte, mintha Isten a szomszéd szobában lenne, de az ajtó zárva volt. Az ajtó most kinyílt, s mintegy futó, aki átlépte a startvonalat a versenyen, buzgón részt vesz az összejöveteleken és a Királyság-prédikáló munkában, s nemrégiben alámerítkezett.

 Csendes-óceáni szigetek

„DICSŐÍTSÉTEK velem az Urat, és magasztaljuk együtt az ő nevét!” (Zsolt 34:4). Jehova buzgó Tanúi örvendenek szent kiváltságuknak, hogy hirdethetik az ő nevét és szándékait a kiterjedt csendes-óceáni szigetek között.

Egy testvér Ausztrália egyik távoli opálbányájában dolgozott, s alkalmilag tanúskodott a turistáknak. Egy alkalommal tíz napon keresztül rendszeresen meghívott az otthonába három ott vakációzó házaspárt. Mielőtt elmentek volna, a testvér mindegyik házaspárnak adott egy Az élet — hogyan jött létre? Evolúció vagy teremtés útján? és egy Örökké élhetsz Paradicsomban a földön című könyvet, megjegyezve, hogy nagyon boldog lenne, ha legalább az első bekezdéseket elolvasnák a könyvekből. Az egyik hölgy — egy tanárnő — azt mondta, ő nem fogja elolvasni a könyveket, mert egész életében ki nem állhatta Jehova Tanúit. Az utóbbi 23 évben nem volt hajlandó találkozni Tanú-szomszédaival, és a lányát is távol tartotta tőlük. Kegyetlen volt a Tanú-gyerekekhez az iskolában, ahol tanított. A testvér kedvessége és vendégszeretete miatt azonban megígérte, hogy néhány sort elolvas a könyvből.

 Nem sokkal ezután a testvér telefonhívást kapott ettől a hölgytől, aki ezt mondta: „Elolvastam az első néhány sort, majd óriási hibát követtem el — továbbolvastam. Beleszerettem a könyvbe. Még soha nem olvastam ehhez hasonlót! Aztán még egy hibát elkövettem. Otthagytam az asztalomon, és amikor visszamentem érte, a 19 éves lányom már beleírta a saját nevét.” A hölgy és a férje meglátogatta a szomszédait, hogy további könyvhöz juthasson, és bocsánatot kért a múltbeli nézeteltérésekért. Bibliatanulmányozás kezdődött e házaspárral, és ma már részt vesznek az összejöveteleken. A kedvesség a kőszíveket is meglágyíthatja, ha azok mélyén ott szunnyad az Isten iránti szeretet.

Nemrégiben a Fidzsi-szigeteki Bétel-család három tagját meghívták egy csendes-óceáni, főleg protestáns egyházak részére tartott felekezetközi tanfolyamra, hogy elbeszélgessenek a hallgatókkal. Nagyszerű tanúskodásban volt része a 13 hallgatónak és a tanárnak. Miután mindhárom Bétel-tag röviden beszélt vallásos családi hátteréről és neveltetéséről, alkalom nyílt széles áttekintést nyújtani Jehova teokratikus szervezetéről. A téma, melyet felvetettek, az isteni név használata a Bibliában. Az egyik hallgató ellenezte, hogy az isteni nevet belefoglalják a Keresztény Görög Iratokba. Csend lett az egész teremben, amikor az egyik Bétel-tag megkérdezte: miért van az, hogy az újabb, átdolgozott fordításokból kihagyják Jehova nevét, ha majdnem száz éven keresztül teljesen szabadon megtalálható volt a legtöbb csendes-óceáni nyelven készült Bibliában? Végül aztán az egyik tanuló úgy érvelt, hogy mivel nem lehet biztosan tudni, hogyan kell ejteni Isten nevét, ezért inkább ne is használják. Elmondta, hogy pontosan a zsidók voltak azok, akik felhagytak Isten személyes nevének a használatával, s azt az Adonáj vagy Elohim szavakkal helyettesítik. A testvérek rámutattak az osztály előtt, hogy erre a zsidók között elterjedt babonás elképzelés miatt került sor. A kérdés tehát az volt: Lehet-e ma ugyanezzel az indokkal kihagyni a nevet a mai fordításokból? A szívük mélyén talán el fognak [a diákok] gondolkozni ezen a megválaszolatlan kérdésen.

 Egy fiúiskolában Tongán hetente egy órát vallásos nevelésre szánnak. A 600 diákból négy Jehova Tanúja volt, és kérésükre megkapták az engedélyt, hogy esetükben egy általános úttörő és egy misszionárius vezesse le ezt az órát. Az első órán 12 fiú volt jelen, s a Teremtés könyv alapján folytatott megbeszélés arról folyt, hogy az ember evolúció vagy teremtés útján jött létre. Csodálkoztak, hogy a Biblia tudományos tényeket említ, s az óra után beszéltek erről a barátaiknak is, úgyhogy a második órán már 25-en vettek részt. Jelenleg a szerdai névsorolvasást követően, amikor az osztályfőnök azt kéri, hogy valamennyi Jehova Tanúja álljon fel és menjen a saját órájára, 60 fiú áll fel, hogy részt vegyen az óráikon, közülük sokan saját Bibliát hoznak magukkal. Az egyikük azóta személyes bibliatanulmányozást kezdett az általános úttörővel.

Nyugat-Szamoa Savaii nevű szigetén egy testvérnő és a férje a férj családjával élt együtt. A férj ugyan megengedte a feleségének vallása gyakorlását, de ő maga látszólag nem mutatott érdeklődést az igazság iránt. Testvérnőnknek ezenkívül a protestáns anyósa részéről megnyilvánuló ellenállást is el kellett viselnie, de sohasem adta fel a reményt, hogy viselkedése talán Jehova imádata felé indíthatja a családtagokat. Nemrégiben — mivel a házaspár úgy döntött, hogy Új-Zélandra költözik — a család összejövetelt tartott elutazásuk előtt. Képzeljétek el a feleség csodálkozását, amikor a férje bejelentette, hogy mihelyt megérkeznek Új-Zélandra, bibliatanulmányozásba kezd Jehova Tanúival, és részt vesz a Királyság-teremben az összejöveteleken. A család minden tagjának meleg szavakkal ajánlotta az igazságot. Édesanyja megfogadta a javaslatot, és rögtön tanulmányozni kezdett és eljárt az összejövetelekre. Ma e testvérnő nagynénje, sógornője, sógora és néhány unokahúga szintén eljár az összejövetelekre a Királyság-terembe, s a legtöbbjük tanulmányozást folytat. Ebben az esetben is beigazolódtak Péter apostol szavai, hogy ’a férjek . . . feleségük magaviselete által íge nélkül is megnyerethetnek’ (1Pét 3:1).

 Betiltás alatti országok

„AZ ÚRHOZ kiáltok, a ki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől” (Zsolt 18:4). Jehova Tanúi mintegy 24 országban folytatják a Jóhír hirdetését a kormányzat betiltó rendelete ellenére.

A gyermekek még ilyen körülmények között is szilárdan ki tudnak állni Jehova mellett, amint az a Csendes-óceán egyik szigetén megtörtént esetből is látható. Egy családban mindegyik gyerek tanulmányozta az igazságot egy Tanú-szomszéddal. A szülők határozottan ellenezték ezt, és gyakran megverték őket, mivel kitartottak a Biblia tanulmányozásában. Az apa még a helyi hatóságoknak is jelentette tevékenységüket, emlékeztetve őket, hogy Jehova Tanúi be vannak tiltva, de a hatóságok nem vettek tudomást a vádakról. A felbőszült apa erőszakkal igyekezett saját kezűleg megoldani a kérdést. Egy keskeny úton sétálva összetalálkozott a Tanúval, aki a gyermekeit tanította. Teljesen kikelve magából rátámadt a Tanúra, földhöz vágta és egy hosszú késsel fenyegette, sőt meg akarta ölni. E válságos pillanatban a Tanú felesége meglátta a küzdelmet és torkaszakadtából sikoltani kezdett, amire felfigyeltek a szomszédok is.  A felbőszült férfi gyorsan elmenekült, és az esetről beszámolt a rendőrségnek, de az események eltorzított változatát adva elő. Ezért aztán a rendőrség kihallgatta a Tanút, akinek tíz napot kórházban kellett töltenie. A helyi újság hamisan arról számolt be, hogy először a Tanú ütötte meg az apát. A rendőrség ugyanakkor tisztelettel bánt a Tanúval, s a kihallgatás után maguk is meggyőződhettek arról, hogy ártatlan.

Egy hónappal később a kerületi államügyészi hivatal újabb kihallgatásra hívta be a Tanút. Négy egymást követő napon át összesen 14 órán keresztül válaszolt a kérdéseikre, mindez lehetőséget adott számára a ragyogó tanúskodásra. A kerületi államügyészi hivatal nagyra értékelte Biblián alapuló válaszait. Ennek köszönhetően ma már kedvezőbb kép él bennük Jehova Tanúiról. S mi lett az ellenállást tanúsító apa gyermekeivel? Egyikük nagyszerű előrehaladást tett az önátadásig és alámerítkezett, a többiek pedig továbbra is buzgón tanulmányozzák az igazságot.

Az egyik afrikai ország kormányzata évekig kegyetlenül üldözte a Tanúkat, bár az utóbbi időben jobban elismerik a polgárjogokat. Azon évek alatt azonban soha nem állt le az evangelizálómunka. Egy heves eső közepette például az egyik Tanú egy kis hetednapi adventista imaházban keresett menedéket. Mivel éppen istentiszteletet tartottak, megállt kint a tornácon. Míg ott állt, véletlenül meghallotta, amint bent valaki megkérdezi a szónokot: „Igaz, hogy az emberek a mennybe mennek?” Az istentiszteletet vezető prédikátor nem tudott megfelelő választ adni. Amikor elállt az eső, a Tanú odament a prédikátorhoz és megkérdezte, megengedi-e, hogy válaszoljon a kérdésre. „Igen” — mondta az. A testvér azután elmondta az ezzel kapcsolatos bibliai igazságot. A hallgatóságot nagyon érdekelte a hallott igazság, az az illető pedig, aki feltette a kérdést, megbeszélt másnapra valahol egy találkozót a Tanúval. Sokan jöttek el erre a találkozóra, s hét bibliatanulmányozás kezdődött, amelyek még e sorok írása idején is nagyszerűen haladnak előre.