Jehova Tanúi 1995-ös évkönyvének beszámolója

„BÍZZÁL Jehovában egész szíveddel!” Ez az az időszerű Írás szerinti emlékeztető, amelyet az 1994-es éviszövegünk tárt elénk (Péld 3:5, NW). Az egész földről származó jelentések mutatják, hogy Jehova szolgái megszívlelték ezt.

Ilyen bizalom mutatkozott meg, amikor előkészületeket tettek arra, hogy Libériában, Gbarngában — ahol Libéria egyik fő harcban álló csoportjának megerősített pontja volt — Jehova Tanúi megtartsanak egy kerületkongresszust. Rengeteg testvér és testvérnő volt ezen a területen, és a háború miatt sokan már négy éve nem voltak jelen semmilyen kongresszuson sem. Azért, hogy a fiókhivatalból való testvérek eljussanak Gbarngába, át kellett menniük a harcvonalon, ám az utakat hivatalosan lezárták. Miután imában Jehova elé tárták az ügyet, a testvérek különleges áthaladási engedélyekért folyamodtak. Csupán pár nap maradt mikor megadták ezeket. 17 ellenőrző pont volt Monrovia és a harcvonal között. Amikor a jól megrakott  „Watch Tower-segély” feliratú teherautó megérkezett az ellenőrzési pontokhoz, a nigériai katonák, akik ott teljesítettek szolgálatot, Őrtorony és Ébredjetek! folyóiratokat kértek.

Gbarngában még 1963-ban a kongresszusokon jelen levők százait — beleértve Milton Henschelt, aki most a Vezető Testület tagja és a Watch Tower Society elnöke — tartóztatták le a zászló előtti tisztelgés kérdése miatt. Most a hatóságok támogatták a Tanúk azon jogát, hogy békésen összegyűljenek. 651-en voltak jelen a gbarngai kongresszuson, a legtöbben közülük kitelepített és menekült testvérek és testvérnők voltak, akik el voltak ragadtatva a nagyszerű programtól. Mennyire örültek, amikor megkapták a segélycsomagokat, melyeket a monroviai testvérek vittek magukkal! Annak a kongresszusnak a sikere bizonyíték volt a testvéreknek arra, hogy „bármit is kérünk akarata szerint, meghallgat minket” (1Ján 5:14, Békés—Dalos).

Hasonló bizalmat nyilvánítottak ki a dél-csendes-óceáni Lifou szigetén élő testvérek, akik nem álltak bosszút, amikor a papság felbujtotta a helybeli hatóságokat, hogy tiltsák be az összejöveteleiket, vagy amikor a másoknak való tanúskodás miatt megverték őket (Róma 12:17–19). A helyzet nemrégen megjavult, és a testvéreink hálásak azért, hogy szabadabban tudnak tanúskodni. Mianmarban egy 11 éves Tanú kimutatta Jehovában való bizalmát, nem feledkezve meg a Prédikátor 12:3-ról, melynek eredményéül az iskola után és a hétvégeken buzgó volt a szántóföldi szolgálatban, és még tíz házi bibliatanulmányozást is vezetett. Ezt egy olyan személy is kimutatta Angliában, aki korábban aktívan gyakorolta a muszlim vallást, és aki a korábbi hittársaitól jövő kemény szembenállás ellenére Jehova megkeresztelt szolgája lett.

Jehova valóban felgyorsítja!

Ésaiás próféta által Jehova régen megjövendölte, hogy a meghatározott időben felgyorsítja az igazságosság szeretőinek összegyűjtését (És 60:22). Az elmúlt szolgálati évről szóló jelentés arról tanúskodik, hogy pontosan ez történik. A Tanúk csúcslétszáma 4 914 094 volt, akik más érdekeket félretéve, részt vettek  a Királyság-prédikáló munkában. A növekedés átlaga világszerte 5%-os volt. De 20%-os vagy még ennél is nagyobb növekedés volt tapasztalható több mint 20 országban, és 10%-os, vagy annál nagyobb növekedés másik 29 országban.

Összességében véve a jó hír prédikálása most 232 országban és szigetcsoporton folyik. Ezt buzgalommal végzik. Ebben az elmúlt évben 1 096 065 354 órát szenteltek a szántóföldi szolgálatra, 400 393 880 újralátogatást végeztek érdeklődő személyeknél, és átlagosan 4 701 357 személlyel és csoporttal folytattak bibliatanulmányozást. Ez kiváló gyümölcsöt termett Jehova dicsőítésére, amint Krisztus parancsának — mely azokra vonatkozik, akik a tanítványaivá válnak — engedelmeskedve, 314 818-an keresztelkedtek meg (Máté 28:19, 20). Egy idősebb testvér, miután a Kaukázus — mely Oroszországban terül el — északi részén levő területén megnézte egy csoport nemzetközi jelölt keresztelkedését, ezt mondta: „Milyen gyönyörű virágcsokrot adott Isten Fia az Atyjának.”

Egy kiemelkedő tényező a felgyorsított munkában azoknak a száma, akik úgy rendezik dolgaikat, hogy ki tudják venni részüket az úttörőszolgálatból. Sok országban a gyülekezeti hírnököknek a szántóföldi szolgálatban minden hónapban eltöltött órák átlaga tíz vagy ezt megközelítő, de a kisegítő úttörők jelentése hatszor ennyi, és az általános úttörők másfélszer annyit tesznek, mint a kisegítő úttörők. Nem csoda, hogy azokon a területeken gyakran sokkal gyorsabb a növekedés, ahol sok az úttörő. A múlt évben világszerte 869 917 volt azoknak a csúcsszáma, akik az úttörőszolgálat különböző ágaiban vettek részt.

A teljes idejű munkások között volt a világméretű Bétel-család 15 145 tagja. Ők segítenek abban, hogy gondoskodás történjen az irodalomról, a felvigyázásról és más hasznos szolgálatokról, a világméretű bibliai oktatómunka támogatása érdekében. Ezek közül 5082-en szolgálnak a brooklyni (New York) világközpontban és a közeli létesítményekben. Mindegyikük tagja a különleges teljes idejű szolgák rendjének, egy vallási rendnek, mely kizárólag a szolgálatra szenteltetett.

 Az 1994-es emlékünnepi jelentés 12 288 917 csúcslétszámú jelenlevőt mutat ki. Ez a számadat több mint 7 000 000 olyan személyt foglal magában, akik nem Jehova Tanúi, de nem húzódnak attól vissza, hogy Jehova szolgáival jöjjenek össze, és akik némileg érdeklődnek a Biblia igazsága iránt. Nyilvánvalóan sok munkát kell elvégezni a megsegítésükre, hogy világosan megértsék az érintett kérdéseket, melyekben ők is érdekeltek, hogy így szilárdan állhassanak Jehova oldalán, ha ez az, amire szívük indítja őket (Józs 24:14, 15; Zsolt 83:19). Néhány országban az emlékünnepi résztvevők száma öt, hat vagy hétszer annyi volt, mint a Tanúké. Ez igaz volt Madagaszkárra, Csádra és a Közép-afrikai Köztársaságra. A polgárháború ellenére két, elszigetelten élő hírnök 126 embert gyűjtött egybe az Emlékünnepre Libériában. Guyanában egy 8 hírnökből álló, elszigetelt helyen lévő csoport  867 jelenlevőről adott jelentést. Ebben az évben 32%-os volt a jelenlevők számának növekedése Togóban. Oroszországban a jelenlevők 55%-kal voltak többen az elmúlt évi számadathoz képest — a csúcsérték 128 049 volt.

„Istenfélelem” kongresszusok

Az év kiemelkedő pontjai az „Istenfélelem” kerületkongresszusok voltak. Mint még ezelőtt soha, éles megvilágításba helyezte az istenfélelem fontosságát, és azt, ahogyan ennek meg kellene életünkben nyilvánulnia. Az előadások buzdítóak voltak, megerősítették azt a meggyőződést, hogy senki sem cselekszik hiába, aki lojálisan folytatja Jehova szolgálatát (1Kor 15:58). A sürgősség erős érzése is tapasztalható volt. Lótról és családjáról, valamint leendő vejeiről szóló bibliai beszámoló áttekintése után, azt a pontot domborították ki, hogy a „hű rabszolga” nem tréfál, amikor a jelenlegi gonosz rendszer küszöbön álló pusztulására figyelmeztet. (Vö. 1Mózes 19:14, 24, 25.) Most van itt az ideje a cselekvésnek, azzal a céllal, hogy túlélők legyünk. Arra az erőpróbára is ráirányították a figyelmet, mely Jehova és Baál között folyt Illés napjaiban, és arra figyelmeztettek bennünket, hogy „egy még nagyobb erőpróba következik annál, mint ami Illés napjaiban lejátszódott . . . és csak azok maradnak életben, akik vitathatatlanul Jehova oldalán állnak” (1Kir 18:21–40).

Dániában a program meghallgatása után egy kongresszuselnök ezt írta: „Határozottan felismertük, hogy a hű »rabszolga« valóban felkészít bennünket arra, hogy átjussunk a nagy nyomorúságon. Most van itt annak az ideje, hogy istenfélelemmel éljünk, azért hogy a jövőbeni kihívásokkal meg tudjunk birkózni.”

Örömteljes nemzetközi kongresszusok

Ebben a szolgálati évben is számos különleges nemzetközi kongresszus volt. Ezeket Keleten, Dél-Amerikában és Afrikában tartották meg.

Két kongresszust terveztek Hongkongban. Ezeknek egyik kiemelkedő sajátossága az volt, hogy a 3800 küldött, aki 33 különböző országból jött, őszintén kimutatta a lelkesedést és az  értékelést. A helyi hírnökök közül többnek ez volt az első személyes kapcsolata a nemzetközi testvériséggel. A nyelv nem volt akadály, amint mindenki szabadon elvegyült az ülésszakok között. A valódi testvéri szeretet kifejezésre juttatása nagyban hozzájárult a melegség és öröm szelleméhez.

Sok kézzelfogható eredménye van ezeknek a nemzetközi kongresszusoknak. Egy hölgyet, aki éppen a kongresszusokat megelőzően kezdte újra a bibliatanulmányozást, annyira megindított a nemzetközi testvériségben lévő szeretet és egység, hogy elhatározta, alkalmassá válik ahhoz, hogy hírnök legyen, és azóta már meg is keresztelkedett. Egy másik bibliatanulmányozó és a felesége annyira felbuzdult azon, amit látott és hallott, hogy a férj benyújtotta munkaadójához a felmondását, mivel a túlórázás, melyet állandóan vállalnia kellett, megakadályozta őt abban, hogy eljárjon az összejövetelekre. Ezután hamarosan képesített lett arra, hogy hírnök legyen.

A nemzetközi kongresszusra jövő küldöttek ezreinek megérkezése a Fülöp-szigetekre, eléggé nagy izgalmat okozott a manilai repülőtéren. Hallható volt két vámos közötti beszélgetés:

— Ezek protestáns küldöttek? — kérdezte az egyik.

— Nem — felelte a másik —, Tanúk. Ez az egyedüli csoport, akiknél a fehérek és a feketék együtt tudnak lenni.

Öt stadionra volt szükség ahhoz, hogy helyet biztosítsanak a kongresszusnak. Sok elismerő megjegyzés érkezett a küldöttektől. Egy angliai testvérnő ezt írta: „Mindannyian arról a szeretetről beszélünk, melyet irántunk mutattatok ki, az igaz szeretetről. Jómagam nem tudom megállni, hogy ne beszéljek a filippínó testvérek megnyerő voltáról. Nagyon szívélyesek és őszintén vendégszeretők, valamint keményen munkálkodnak a szolgálatban.”

Ebbe a nemzetközi kongresszussorozatba beletartoztak még a Dél-Amerikában elhelyezkedő Chilében és Kolumbiában megtartott kongresszusok is. Chilében a testvérek nagy erőfeszítéseket tettek azért, hogy jelen legyenek a santiagói kongresszuson;  olyan távol eső helyekről utaztak ide, mint délen a Tierra del Fuego szigetén lévő Porvenir, az északon fekvő Arica város, mely a perui határon helyezkedik el és a távoli Húsvét-sziget. Bár ez nagy anyagi áldozatot igényelt, mennyire boldogok voltak, amikor nem maradtak le erről az emlékezetes eseményről! El tudod képzelni, hogy mit jelentett ez azoknak a hírnököknek, akik 10—15 fős, elszigetelt csoportokban jönnek össze? Itt egy 80 891 küldöttből álló tömegben voltak, akik betöltötték a Nemzeti stadiont! Szívük a torkukban dobogott. Ó, már olvastak más helyen megtartott nagy kongresszusokról, ám még sohasem értették meg teljesen, hogy mit jelent ilyen sok testvér és testvérnő között lenni! Az egyik különleges úttörőt annyira megindította a program, hogy kilenc szabadnapot vett ki azért, hogy elolvassa és áttanulmányozza az új Proclaimers (Hirdetők) című könyvet, és a felvilágosító anyag túláradó boldogsággal töltötte el — olyannyira, hogy nem tudta magában tartani, hanem, amikor csak lehetett megosztotta másokkal a gondolatokat.

A Chilében megtartott kongresszust a kolumbiai követte, ahol 31 országból való 3000 küldött csatlakozott a helybeli Tanúkhoz Bogotában. Eleinte a bevándorlási hatóság tisztviselői egy kissé szkeptikusak voltak. Miután meghallották, hogy 40 000 küldöttet várunk, az egyik tisztviselő megkérdezte:

— Hány rendőrt kérnek, hogy ellenőrizze a tömeget?

— Egyet sem — válaszoltuk. Elmagyaráztuk, hogy Chilében 80 000-en voltak jelen.

— Hányat öltek meg? — kérdezte.

— Egyet sem — mondtuk újra.

— Ezt nem hiszem — felelte. Miután az első küldött csoportok megérkeztek és látta azt, hogy mindegyikőjük jól öltözött és rendesen viselkedik, ezt mondta:

— Most már értem, hogy miért nincs szükségük rendőrségre a kongresszusukon.

A hotelben, ahol 1500 küldött szállt meg, esténként a testvérek összegyűltek a hotel halljában, és számos nyelven  Királyság-énekeket énekeltek. Ennek a szívélyes, nemzetközi családnak a szelleme valóban mély benyomást keltő volt a szemlélőkre. A kongresszus befejezésekor a papírzsebkendőkkel történő búcsúintegetések, az ajándékok kicserélése és természetesen a befejező ének utáni könnyek mélyen megindították azokat, akik jelen voltak. Senki sem akart még jóval a program befejezése után sem elmenni.

Két további nemzetközi kongresszust terveztek Kenyában. 44 országból közel 4000 küldött jött el, a jelenlévők csúcslétszáma 17 875-re emelkedett. Egész Nairobit, valamint az ország más részeit az izgalom hatotta át, amint a testvérek kitették kitűzőiket, és alkalmilag tanúskodtak.

A Dél-afrikai Köztársaságban négy nemzetközi kongresszust tartottak meg egy időben — Johannesburgban, Durbanban, Fokvárosban és Pretoriában. Vasárnap a nyilvános előadáson összesen 75 312 volt a jelenlévők száma, és 1360-an keresztelkedtek meg. Ráadásul még 20 kisebb kongresszust tartottak meg Dél-Afrikában és más országokban, melyeket a dél-afrikai fiókhivatal szolgál ki, így a fent említett számokat megkétszerezték.

Ezek a kongresszusok különlegesek voltak, mivel ez volt az első olyan alkalom, hogy Dél-Afrikának lehetősége nyílt arra, hogy ilyen sok küldöttet fogadjon más országokból. 34 országból — beleértve Japánt, Nagy-Britanniát, az Egyesült Államokat, Suriname-ot, és Európa különböző részeit — jöttek látogatók. Volt még két busz is, melyeket örömteli zambiai küldöttek töltöttek meg, és egy busz jött Mozambikból.

A különböző nyelvcsoportok egymástól elkülönített termekben jöttek össze. Ám az ülésszakok között élvezték a barátkozást és az együttes étkezést. Szívet melengető volt látni, amint a különböző rasszokhoz tartozó emberek izgatottan beszélgetnek, kis ajándékokat adnak egymásnak, címet cserélnek és megölelik egymást. Itt volt a Jehova népe között lévő, előre megjövendölt egység látható bizonyítéka (Sof 3:9; Ján 10:16).

 Amikor küldöttek érkeztek az Egyesült Államokból és Japánból Durbanba, a Louis Botha repülőtérre, mintegy 2000 helyi Tanú volt jelen, hogy Királyság-énekekkel üdvözölje őket. A testvérek forrón üdvözölték és átölelték egymást. Néhány más turista, aki a küldöttekkel együtt érkezett, nem akart a szállodájába menni, inkább azt választotta, hogy ott marad, és megszemléli ezt a rendkívüli jelenetet. Azok között a nézelődők között volt egy kiemelkedő politikai vezető. Néhány testvérrel folytatott beszélgetésében ezt mondta: „Ha ugyanilyen egységes szellemünk volna, mint önöknek, már rég megoldottuk volna a problémáinkat.”

Mindazokon a kongresszusokon az öröm és a szeretet, a valódi nemzetközi testvériség volt tapasztalható, valamint azokon is, amelyeket korábban Kijevben, Ukrajnában és az oroszországi Moszkvában tartottak meg; mindkettőt bárki láthatja és átérezheti, amint megnézi a Watch Tower Society új videofilmjét, melynek címe: United by Divine Teaching (Egyesülten az isteni tanítás által).

Etiópiába csak néhány száz — az ezrek helyett — nemzetközi küldöttet hívtak meg a januári, addisz-abebai kongresszusra, ám az ott megnyilvánuló öröm, lelkesedés és szeretet nem volt kisebb, mint a nagyobb kongresszusokon. Micsoda kiváltság volt ez azoknak a kipróbált, feddhetetlenségüket megőrzőknek, akik jelen voltak az összejövetelen! Részleteket az Őrtorony 1994. augusztus 15-i száma közöl.

Segélyakció — a szívből jövő szeretet bizonyítéka

Ebben az elmúlt évben újra voltak olyan helyzetek, melyekben a segélyszállítmányokra sürgősen szükség volt. Boszniában és Hercegovinában a helyzet továbbra is kritikusan folytatódott. A szolgálati év folyamán 66 tonna különféle szállítmányt vittek nekik. Ez nemcsak nagy mennyiségű papírmunkát kívánt meg, hanem nagy fizikai veszélyekkel is járt azok számára, akik kamionokkal vitték a segélyszállítmányokat a veszélyes övezetekbe.

 A legutóbbi segélyszállítmánykor azonban a testvérek még más, különleges áldásokban is részesültek. Milyen módon? A konvoj többet vitt, mint élelmet, ruházatot és irodalmat. Ez a konvoj egy megnagyobbított csapattal is fel volt készülve arra, hogy egy különleges kongresszusi nap programjával buzdítsák a testvéreket; az első olyannal, melyet a testvérek három évvel ezelőtt élveztek. A programot Szarajevóban, Zenicában és Tuzlában tartották meg. Szinte lehetetlen volt megmondani, hogy ki buzdult fel leginkább — a helyi vagy azok a testvérek, akiket  azért küldtek, hogy buzdítsák őket. Az eredmények kiemelkedőek voltak: 726 jelenlevő és 55 megkeresztelkedő! Micsoda öröm, és nemcsak az azon a területen lévő 219 hírnöknek, hanem a látogatóknak is!

Ez az év az Angolában élő testvéreknek is nehéz volt, amint tovább pusztít a polgárháború az országban. Egy levélrészlet — melyet egy elnöklőfelvigyázó írt, aki egy olyan területen lévő gyülekezetben szolgál, ahol éles harcok dúlnak — tükrözi ezeknek a testvéreknek azon helyzetét, amellyel szembenéznek: „Ami minket illet, szellemileg egészségesek vagyunk, de a fizikai állapotunk súlyos . . . Néhány testvérnek nincs tovább ereje ahhoz, hogy betöltse a gyülekezeti megbízatását, pedig nagy erőfeszítést fejtettek ki.”

Amikor ezt a levelet megkapták, rendkívüli intézkedéseket tettek egy kis repülőgép kibérlésére, hogy 800 kilogramm élelmiszert és gyógyszert szállítsanak a testvéreknek ebbe a veszélyes, háborús övezetbe. Köszönet érte Jehovának, ez biztonságosan érkezett meg hozzájuk.

A ruandai tragédia

Különösen kiemelkedő helyet kapnak a hírekben a ruandai és a szomszédos országokban lévő helyzetjelentések. Napokkal azelőtt, hogy borzalmas képek és cikkek kezdtek megjelenni a sajtóban a Ruandán belül történő helyzetekről, a kenyai fiókhivatal már három misszionáriust helyezett el onnan, és támogatásról, valamint irányításról gondoskodott azon testvérek számára, akik ártatlanul keveredtek bele a zűrzavarba. Európából, valamint az olyan messze fekvő országokból, mint az Egyesült Államok és Hongkong, a testvérek önkéntesen ajánlottak fel segítséget.

Közvetlenül a viszálykodások kezdetétől mind hutu, mind pedig tuszi testvérek és testvérnők saját életüket kockáztatták, hogy megvédelmezzék Tanú-társaikat. Néhányukat megkímélték, de nem mindnyájukat. Jehova Tanúi százai voltak a között a becslések szerint félmillió ruandai között, akik elvesztették életüket.

 Ruandában az egyik utazófelvigyázó ismételt utazásokkal — mindegyik út több mint 200 kilométeres volt — kockára tette életét, hogy anyagi eszközöket hozzon a testvéreknek, nemcsak a fizikai szükségletek beszerzése, hanem a Tanúk biztonságosabb területekre való kitelepítése érdekében is.

Bár akadozva, de a testvérek május végéig tartottak fenn összeköttetést a fiókhivatallal. Majd szükségessé vált, hogy Kigalit kiürítsék, és amint a testvérek észak felé tartottak, a fordítói személyzetből kettőt megöltek egy úttorlasznál. Mintegy 200 testvér és érdeklődő személy keletre, a tanzániai menekülttáborokba, néhányan az északra lévő Ugandába, mások pedig a délen fekvő Burundiba mentek. Körülbelül 2000-en menekültek Gomába (Zaire) és más településekre. Mind fizikai, mind pedig lelki szenvedés ért minden családot. Amint a menekültek átlépték a határt, micsoda fogadtatás tárult eléjük, amint a zaire-i testvérek és testvérnők bibliai irodalmat tartottak fel, mintegy ismertetőjelül. Gyorsan felállítottak segélyezési bizottságokat Gomában, Bukavuban és Uvirában.

A kenyai testvérek azonnal segélyszállítmányokat küldtek a ruandai testvéreiknek. Május 23-tól július 27-ig összesen 2367 kilogramm ruhát szállítottak Kenyából Gomába és a tanzániai táborokba. Azonkívül mintegy 2437 takarót, 4987 kilogramm szappant és 687 kilogramm orvosi felszerelést vittek Nairobiból. Nagy vászonsátrakat is küldtek, hogy menedékről gondoskodjanak azon Tanúk számára, akik menekültekké váltak. Nairobiban a testvérek külön műszakban dolgoztak, hogy kinyarvanda és más nyelveken gondoskodjanak Az Őrtoronyról, A mi Királyság-szolgálatunkról és más kiadványokról, és ezeket szellemi táplálékként, légihídon szállították el a testvéreknek.

Július 22-én, beszámolva a menekültek kritikus helyzetéről, egy S. O. S. üzenetet tartalmazó faxot kaptak a francia fiókhivatalban. Hat héttel korábban 65 tonna ruhát — javarészt újat — már elküldtek Franciaországból a menekülteknek. Most perceken belül döntést hoztak arról, hogy egy teherszállító repülőgépet további segélyszállítmánnyal raknak meg. Értesülve a  sürgős segítség szükségéről, a franciaországi, belgiumi és svájci testvérek mintegy 1 600 000 dollár értékű segélyt gyűjtöttek össze. Élelmet, gyógyszert, vízszűrőket és más fontos szállítmányokat csomagoltak be dobozokba, és küldtek el az ostendi (Belgium) repülőtérre. Július 27-én az első szállítmányt egy nagy teherszállító repülőgépen — melyet a testvérek béreltek ki — küldték el Bujumburába (Burundi). A következő nap több, két nappal később pedig még több orvosi felszerelést küldtek el. Belgiumból és Franciaországból való Tanúk — beleértve egy orvost és két ápolónőt — is mentek Gomába. Azokkal a helybeli testvérekkel együttműködve, akiknek volt orvosi tapasztalatuk, erőfeszítéseket tettek arra, hogy azoknak segítsenek, akik már megbetegedtek, és arra, hogy elhárítsák a további halálozásokat, szigorú higiéniai szabályokat fektetve le. Mindezen dolgok között a testvérek nem hagyták figyelmen kívül a szellemi szükségletüket. Rendszeresen megbeszélték a napiszöveget, és megszervezték az összejöveteleket.

E beszámoló írásának idején néhányan kezdtek visszatérni Ruandába. Ám javaiktól megfosztották őket, és sok otthont teljesen leromboltak. A felfordulás ellenére kétségtelenül vannak juhszerű emberek Ruandában, akiknek még mindig szükségük van segítségre. Mielőtt az országot elborította az erőszak, minden Tanú átlagosan három bibliatanulmányozást vezetett az érdeklődő embereknél, és több mint 10 000-en voltak jelen az Emlékünnepen.

A létfontosságú szellemi táplálékról való gondoskodás

Az embereknek mindenhol a szellemi táplálékra van legjobban szükségük. A Vezető Testület nagyon is érzi azt a felelősségét, hogy ezt bőségesen és annyi nyelven tegye elérhetővé, amennyin csak lehetséges (Máté 24:14, 45; 28:19, 20).

Ezt szem előtt tartva, a Vezető Testület nemcsak írói megbízatással lát el számos fiókhivatalban lévő testvért, hanem az Írói Bizottság az irodalom lefordításáról is gondoskodik. Állandóan erőfeszítéseket tesznek arra, hogy új fordítói csapatokat  képezzenek ki, és hogy a már meglévő csapatokat felszereljék, hogy még jobban végezzék a munkát.

A föld nemzetei közül csak három kisebb, mint Tuvalu, mely egy dél-csendes-óceáni szigetország. 1994-ben 359-en voltak jelen az Emlékünnepen, és ezek közül csak 47-en hírnökök. Ám a tuvalui embereknek, ugyanúgy, mint bárhol máshol élőknek, szükségük van olyan alkalmakra, amikor ismeretet szereznek Isten Királyságáról. Azért, hogy rendszeresen elérhető legyen számukra a bibliai irodalomszállítmány, augusztusban egy Királyság-termet építettek Funafutin (Tuvalu), ez egy irodahelyiséget is magában foglal, melyben némi fordítást végeznek. Hatvannégy ausztráliai, hawaii és új-zélandi testvér és testvérnő előkészületeket tett arra, hogy augusztusban odamenjenek két hétre, hogy elvégezzék az építkezést.

Godthabban (Nuuk), Grönland fővárosában ugyancsak van egy új Királyság-terem, melyben irodák vannak a grönlandi fordítóknak. A helybeli Tanúkon kívül, egy 80 dán testvérből és testvérnőből álló csapat vette ki részét ebből az építkezésből. Hogy gondoskodás történjen a balti államok szükségleteiről, Finnországból való testvérek segítettek felépíteni egy nagyszerű épületet Tallinnban (Észtország) és egy másikat Rigában (Lettország) olyan helyiségekkel, mint a szolgálati, fordítói és más osztályok. Litvániában is kemény munkát végez a fordítói csapat.

A fordítók nagyon elfoglaltak az egész világon. Ennek eredményéül ebben az évben a New World Translation of the Christian Greek Scripturest (Keresztény Görög Iratok Új Világ fordítása) cebuano, iloko, indonéz, koreai, lengyel és tagalog nyelven adták ki. A fordítói csapatok Afrikában is örvendeztek afelett, hogy még három afrikai nyelven — nevezetesen afrikaans, joruba és zulu nyelven — tudták befejezni a New World Translation of the Christian Greek Scripturest, és ezeket Brooklynba küldték nyomtatás, valamint kötés végett. Micsoda áldásnak fognak ezek bizonyulni a szolgálat során azokban az országokban, ahol ezeket a nyelveket beszélik!

 Egy másik jelentősebb fordítási munka a Jehovah’s Witnesses—Proclaimers of God’s Kingdom (Jehova Tanúi — Isten Királyságának hirdetői) című könyvet érinti. Ez már 28 nyelven elérhető. Az angol (beleértve ebbe az angol Braille-írást is) és spanyol nyelven kívül ez 11 európai, 7 keleti és 7 afrikai nyelvet foglal magában.

Különleges figyelmet szenteltek a kelet-európai és más, egykor kommunista ellenőrzés alatt lévő országok számára történő irodalom elkészítésére. A múlt évben 16 könyvön kívül még folyóiratokat, füzeteket és traktátusokat fordítottak le kelet-európai, afrikai és keleti nyelvekre, hogy azokat elérhetővé tegyék ezeken a területeken.

Szoros nemzetközi együttműködéssel azt is lehetővé tették, hogy növeljék azon nyelveknek a számát, melyeken most Az Őrtoronyt egyidejűleg kiadják. Egy évvel ezelőtt 81 nyelven jelent meg egy időben. 1995. január 1-jétől 97 nyelven ugyanaz az anyag jelenik meg egy időben. Milyen nagyszerű egységesítő hatás ez Jehova népének.

A Szolgálati Kiképző Iskola még több országra kiterjed

Amikor a német fiókhivatalt bízták meg azzal a nyomtatással, melyet már régóta Svájcban végeztek, a svájci Bétel-család mérete csökkent. Ez használható helyet adott, és úgy döntöttek, hogy ezt a Szolgálati Kiképző Iskolára fogják felhasználni. A szolgálati év alatt Brazíliában, a Fülöp-szigeteken, Ghánában, Guadeloupe-on, Haitin, Kenyában, Koreában, Lengyelországban, Puerto Ricón és Zambiában is, összesen 11 országban beiktatták az iskolát. 28 különböző országból való tanulók kaptak oktatást. Azokon a tanulókon kívül, akiket a saját hazájukban lévő gyülekezetekbe hívtak meg, hogy ott szolgáljanak, volt néhány olyan is, akiket más afrikai és kelet-európai országokba küldtek.

15 olyan országban tartottak osztályokat, ahol az 1994-es szolgálati évet megelőzően iktatták be az iskolát. 36 különböző országból származó tanuló volt jelen, és most gyülekezeti, valamint más felelősségeket látnak el.

 Amikor egy Malawiból — ahol nemrégen oldották fel a betiltást — származó tanuló megérkezett a Zambiába lévő iskolába, meglepődött, hogy első alkalommal látja az Insight on the Scriptures köteteit, Az Őrtorony és Ébredjetek! bekötött köteteit, a Reference Bible-t, a Watch Tower Publications Indexet, nem is beszélve a Társulat video- és audiokazettáiról. Mialatt az iskolán volt, az egyik dolog, melyet a legjobban élvezett az volt, hogy házról házra mehetett a testvérekkel.

A Kenyában lévő tanulóktól származó levél az oktatók türelmességét és a személyes segítségnyújtás iránti értékelést fejezte ki. A helybeli testvérek kedves vendégszeretetéért is hálásak voltak, akik szállásról és ételről gondoskodtak, valamint a magukon tapasztalt pozitív változások miatt is, beleértve a megnövekedett szellemi előmenetelt.

Egy tanuló, aki a Fülöp-szigeteken megtartott első osztályba járt, ezt írta: „A képzés segített nekem abban, hogy Írás szerint és teokratikusan, teljes komolysággal lássam el a gyülekezeti felelősségeimet.” Egy másik ezt írta: „Mindennap tapasztaltam azt az örömöt, hogy Jehovától taníttatom. Valójában ez a legcsodálatosabb élmény, ami valaha is volt az életemben.”

A tanulók intézkedéseket tesznek azért, hogy jelen legyenek az iskolán. Sokan olyan gyülekezetekből jöttek, ahol csupán kevés vén és kisegítőszolga van. Néhányuknak az okoz problémát, hogy el tudjanak jönni a részidejű világi munkájukból. Néhány esetben az eltartott családtagokról való gondoskodás feladata hárul rájuk, vagy pedig hitetlen szüleik vannak. Az egyik fiatal testvér, akit meghívtak az Argentínában megtartott iskolába, éppen akkor fejezett be egy különleges tanfolyamot abban a bankban, ahol dolgozott. Jehovához imádkozott, majd pedig felkereste a felettesét, hogy két hónapi eltávozást kérjen. Miután elmagyarázta az eltávozás okát, ezt mondták neki: „Ha ez a javát szolgálja, akkor elmehet.” Bolíviában egy fiatalember éppen akkor írt alá egy építkezési szerződést, amikor meghívást kapott az iskolába. Egyik probléma a másik után jött a munkájában, ám azon a napon fejezte be az építkezést, amikorra az iskolába való utazást tervezte.  „Úgy látom, hogy ez a nagy kiváltság bármilyen áldozatot megér. Ha valaki Jehovánál keres segítséget, és összhangban munkálkodik az imájával, az választ és nagy áldást kap” vonta le a következtetést.

Világméretű építkezés a sürgős szükségletek kielégítésére

Jehova régen Ésaiás prófétán keresztül beszélt prófétailag asszonyszerű szervezetéhez, ezt mondván: „Szélesitsd ki sátorod’ helyét . . . ne késedelmeskedjél; hosszabitsd meg köteleidet és tzövekjeidet erősitsd meg” (És 54:2, Szepessy). Ami arra a kijelentésre való válaszképpen történt, lefektette az alapot a szervezeti növekedésre, melyet ma tapasztalunk. Újra csak több helyre van szükség. Sürgős szükség van még több olyan teremre, melyekben az emberek összegyűlhetnek, hogy Isten Szavából kapjanak  oktatást. Ez építkezést igényel, és a múlt évben kiemelkedő eredményeket értek el ezen a téren.

Malawiban sok évi betiltás után a testvérek még csak most kezdik újra a munkát, de az összejöveteleik már nagyon látogatottak. Nagy szükség van Királyság-termekre. A vidéki területeken boldogok, hogy vályogtéglákból és zsúpfedélből tudnak Királyság-termeket építeni. A városokban még mindig a testvérek otthonában, művelődési központokban vagy a szabadban jönnek össze.

A Dél-afrikai Köztársaságban, jóllehet néhány évtizeden keresztül magánotthonokat és iskolai tantermeket használtak, a gyülekezetek most már a saját termüket építik. Az új termek gyakran eredményeznek nagy növekedést a jelenlevők számában. Amikor az 1994 áprilisában lezajló választásokat követően úgy látszott, hogy az erőszak csökken, a Területi Építőbizottság tervbe vett egy gyorsépítéssel készülő termet, hogy két, Tokozában lévő gyülekezetnek biztosítson helyet. Abban a térségben a kiújuló erőszak ellenére, a különböző embercsoporthoz tartozó összes önkéntes el tudott menni arra a területre, és napok alatt be tudott fejezni egy gyönyörű Királyság-termet. Ez nagyszerű tanúskodást jelentett.

Az utóbbi négy év alatt 657 új gyülekezet alakult Nigériában. Nem szokatlan, hogy hét gyülekezet osztozik egy Királyság-termen. A nagyfokú infláció megnehezíti, hogy a testvérek elegendő anyagi eszközt gyűjtsenek össze a terület és építőanyagok megvásárlásához. Ám 1994-ben a fiókhivatal gondoskodni tudott 709 Királyság-terem építéséhez vagy felújításához szükséges technikai támogatásról és kölcsönökről. Ezzel a segítséggel a testvérek vonzó küllemű és tartós Királyság-termeket építenek.

Németország keleti részén is sok Királyság-terem építése folyik. A több mint 40 éves kommunista uralom után, 1992 júliusában átadták az első Királyság-termet Németország keleti részén. Az utóbbi két évben 36 új Királyság-terem épült. Ezeket  94 gyülekezet használja, így az ország azon területén lévő összes gyülekezet 37 százaléka jön össze az új termekben.

Észtországban, mialatt a nyilvánosság csodálkozva szemlélődött, Maardu városában Jehova Tanúi felépítették az első Királyság-termüket, melyben a felső szinten szállást biztosítanak négy misszionárius házaspárnak. Finnországból, Svédországból, Norvégiából, Kanadából és az Egyesült Államokból származó testvérek és testvérnők csatlakoztak a helybeli testvérekhez, hogy három hónap alatt végezzék el a feladatot.

A Görögországban élő testvéreinktől évtizedekig megtagadták azt a jogot, hogy legyenek Királyság-termeik, ám nagymértékű változás következett be. Athénban az előző Bétel-épületeket most már Királyság-terem komplexummá alakították át, melyben hat terem van, hogy 18 gyülekezetnek adjon helyet. Amint az ország minden részéről való testvérek segítségével felépült Halkídában, a Görögországban első, gyorsépítéssel készült Királyság-terem, a sajtó és a szomszédok csodálattal szemlélték azt.

Panamában a fiókhivatalban újonnan alapított építési osztály segítségével hét új Királyság-termet építettek ebben az évben. 40 teljes idejű önkéntest használva fel, egy új termet tudnak befejezni egy hónapon belül. Kolumbiában a testvérek előre gyártott elemeket terveztek a Királyság-termekhez. Az előre gyártott elemeket a fiókhivatalban készítik, és az építkezés helyszínén állítják fel. Az év folyamán harminchét új Királyság-termet építettek.

Az 1993-as szolgálati év folyamán — az utolsó elérhető teljes számadatok szerint — 50 új Királyság-termet építettek fel vagy hoztak rendbe Olaszországban. 1993 szeptembere és 1994 májusa között körülbelül még 60 terem építésére vagy felújítására vonatkozóan kezdték meg a papírmunkákat, és azzal számoltak, hogy ehhez még 30 építkezés jön 1994. augusztus végéig.

Sok országban tágas kongresszusi termeket is építettek. Az év folyamán hat új kongresszusi termet szenteltek fel Jehovának Brazíliában, kettőt az ország északi részén (Recifében és  Fortalezában), kettőt délen (Pôrto Alegrében és Curitibában), egyet Niteróiban és egyet Pindamonhangabában, közel São Paulóhoz. Ezek közül ötöt ugyanazon a hétvégén — 1993. szeptember 11-én és 12-én — adtak át. A tropikus északon két teremnek hagyták szabadon három oldalát, hogy ezzel teljes hasznot merítsenek az óceáni szellőből. Az év végére 15 kongresszusi termet használtak; ezek közül kettő (Queimadosban, Rio de Janeiro államban és Vargem Grandéban, São Paulo államban) külön-külön 7000 személynek tud kényelmesen férőhelyet biztosítani.

Svédországnak most öt kongresszusi terme van. A legutóbbit — ez Strängnäsben található —, melyet korábban sport- és kiállítási csarnoknak használtak, kongresszusi teremmé alakítottak át, amelynek főtermében 10 000 férőhely van. A teremtől csupán kis távolságra lévő, 156 szobás hotelt is megvásárolták a testvérek, és a kongresszus ideje alatt ez nyújt szállást, különösen az idősebbek számára. Ezzel az ország közepén levő nagy kongresszusi teremmel, valamint az északon és délen lévő kisebbekkel, most már lehetséges a testvérek számára, hogy a saját termeiket használják nemcsak körzetkongresszusokra és különleges napi kongresszusokra, hanem kerületkongresszusokra is. Különösen boldogok voltak, hogy a környező országokból való 400 vendéggel együtt az átadási programon velük volt a Vezető Testületből C. W. Barber és T. Jaracz.

Németország egy másik kongresszusi teremmel gyarapodott az év folyamán, amely Németország keleti részén, a volt kommunista területen, Glauchauban van.

Nigériában a tervek és néhány esetben a folyamatban lévő építkezés 11 új körzet- és kerületkongresszusok megtartására alkalmas létesítményen halad előre. Ezek közül a létesítmények közül az egyik az év folyamán lett kész Akurében, mely 5500 személyt képes befogadni. Amikor a legfelsőbb bíróság bírája — aki meglátogatta az építkezést — megtudta, hogy minden munkás fizetetlen önkéntes, ezt mondta: „Ha valami ehhez hasonló dolgot vinne véghez a saját egyházam, bárkié is volna az építés  joga, milliomossá válna. A munkások az egész felszerelést ellopnák. Amikor az egyházamnak van egy olyan beruházása, mely tízmillió nairába kerül, húszmilliós költségvetésre számítunk, mert az emberek annyira tisztességtelenek.” Miután megfigyelte, hogy milyen lelkesedéssel dolgoznak a testvérek, egy másik látogató — egy fiatalember — odafordult az apjához és ezt kérdezte:

— Ugyanazt a Bibliát olvassák, mint mi? — Az apja így válaszolt:

— Ugyanazt. Csupán a mód, ahogyan ők követik, és ahogyan mi követjük a Bibliát, az a más. — Igen, az igaz és a hamis vallás közötti különbség sokféle módon nyilvánvaló.

Ez semmi esetre sem a teljes beszámoló. Ha a hely engedné, szeretnénk részleteket közölni a nagyszerű, új kongresszusi teremről, melyet testvéreink építettek Dél-Aucklandban (Új-Zéland); az első kongresszusi teremről Norvégiában, mely úgy helyezkedik el, hogy az országban lévő hírnököknek körülbelül a fele tudja használni; a Japánban lévő hatodik kongresszusi teremről, mely építésénél előre gyártott elemeket használtak fel; az új teremről, mely Portugália második legnagyobb városában van, és amelyben bőségesen van ülőhely, valamint tartalék ülőhely-lehetőségek, mely helyet ad a kerületkongresszusoknak; Ukrajna déli részén, a kárpátaljai négy Királyság-teremből álló komplexumról, melyeknek eltolható faluk van, hogy kongresszusi termet alakítsanak ki; a Trinidadban lévő kongresszusi teremről, amelyre oly sürgősen volt szükség, hogy még mielőtt az építkezés befejeződött volna, már kilenc kongresszust megtartottak benne; a nyitott oldalú teremről, melyet nemzetközi együttműködéssel tíz nap alatt építettek fel Sinamogában (Nyugat-Szamoa); a Betlehemben (Izrael) épült, kisebb méretű kongresszusi teremről, amikor is a testvérek egy új háznak vásárolták meg a tetőrészét, azzal a joggal, hogy egy második szintet építenek rá; az olaszországi Szardínia szigetén lévő új kongresszusi teremről, mellyel együtt vannak a kerületkongresszusi létesítmények; arról, hogy a kerületkongresszusok miatt még több  férőhellyel bővítették ki a Pratóban (Olaszország) lévő kongresszusi termet; az ötödik, Kolumbiában lévő kongresszusi teremről, melyet azért építettek, hogy segítsen helyet biztosítani a több mint 8000, ebben az évben újonnan megkeresztelkedettnek; a tágas kongresszusi teremről, melyet Francia Guyanán építettek, azzal a négy Királyság-teremmel együtt, melyeket különleges úttörők és misszionáriusok részére kialakított szálláshellyel egészítettek ki, mindegyiket annak a 761 testvérnek a segítségével építették fel, akik saját maguk fizették az utat, és váltva egymást, odarepültek Franciaországból, hogy mindössze két hónap alatt végezzék el a munkát.

Fiókhivatal-átadások

A szántóföldön robbanásszerűen bekövetkező növekedés is szükségessé tette az új és megnagyobbított fióklétesítményeket. Ezek közül néhányat a múlt szolgálati évben adtak át.

Kanada

1993. szeptember 25-én kibővített fiókhivatal-létesítményeket adtak át Kanadában. A meglévő létesítményekhez hozzátoldottak egy nagy, új ügyintézői épületet, egy kétszintes, 60-szor 60 méteres részt, melyet a nyomda és az elosztóközpont részeként használnak, egy új lakóépületet, mely mintegy 330 Bétel-önkéntesnek biztosít helyet és szolgáltató épületeket. Azok közül, akik már hosszú ideje szolgálják Jehovát, az átadási programon a Vezető Testület két tagja volt jelen: Milton Henschel és John Barr.

Miért ez a bővítés? Az itteni hivatal a jó hír prédikálásának hatalmas területére felügyel, ez kelet—nyugati irányban 5100 kilométer, valamint észak felé a Szent Lőrinc-folyótól és a Nagy tavaktól egészen az Északi-sarkig terjed. Ez az egyik legnagyobb ország a földön. Amióta a fiókhivatal 1981-ben a jelenlegi helyszínére, Halton Hillsbe költözött, a Tanúk száma Kanadában 59 százalékkal növekedett. Több helyre volt szükség a  fiókhivatalban, hogy felügyeljenek e növekvő sokaság szükségleteire. Bár a jó hírt mintegy 110 éve prédikálják Kanadában, a közelmúltban ez a munka nagy méreteket ölt, amint különleges figyelmet irányítanak az idegen nyelvű csoportokra. Az angolon és a francián kívül most tizenkét nyelven vannak új gyülekezetek és rendszeres összejövetelek.

Tahiti

1993. december 11-én egy barátságos, új fiókhivatal-létesítményt adtak át Tahitin, mely a Csendes-óceán déli részének közepén helyezkedik el. A Vezető Testület tagja, Milton Henschel, aki az átadási programon beszélt, arra emlékeztetett minden jelenlevőt, hogy nem a felépítés szépsége a legfontosabb, hanem az a munka, melyet az épületben fognak végezni.

Az önkéntes hozzájárulásokkal és önkéntes munkával készült ilyenfajta építmény bizonyosan megérdemli, hogy közzé tegyék hírét, és a tv-híradó tudósítást közölt az átadásról a nemzetközi adásban. 1931-ben, hatvankét évvel ezelőtt, Jehova Tanúi egyike, Sydney Shepherd szállt partra Tahitin és erőfeszítéseket tett a prédikálásra. Őt Frank Dewar követte. Ám egyikőjüknek sem engedték meg a huzamosabb ideig történő tartózkodást. Most azonban több mint 1700 Tanú van Tahitin és Francia Polinézia más szigetein.

Nyugat-Szamoa

A nemzetek értékes dolgainak összegyűjtése a világ főbb nemzetein túl a hatalmas Csendes-óceánon lévő kis szigetcsoportokra is kiterjed. Mióta az 1950-es évektől kezdődően a munka valóban megkezdődött ezekben az országokban, 26 Gileád végzős és a tengerentúlról származó 24 más misszionárius, valamint különleges úttörő szolgált öt olyan országban, amely a nyugat-szamoai fiókhivatal felvigyázása alatt van. Munkájuk gyümölcse abból a 650 hírnökből látható, akik most ezeken a távoli szigeteken szolgálnak. Körülbelül öt évvel ezelőtt különleges szükséglet fejlődött ki új létesítmények iránt. Miért történt ez?

 Azonfelül, hogy a testvérek 59 lakott szigeten — melyek a fiókhivatal irányítása alatt vannak — szóródtak szét, olyan gyülekezetek alakultak meg azokban a nagyszámú közösségekben, melyek Ausztráliába, Új-Zélandra, Hawaiira és Kaliforniába vándoroltak be, és melyek a Csendes-óceán szigetein lévő nyelveket beszélik. Bár számbelileg kevesen vannak, fontos ezeknek a kedves egyéneknek a szellemi táplálása (És 42:10, 12). Jehova törődést mutat ki népe iránt, bárhol legyenek is. Tükrözve ezt a nézőpontot, a Vezető Testület azon dolgozott, hogy négy polinéziai nyelven — nevezetesen a szamoai, tokelaui, tongai és tuvalui nyelven —, melyeket ezeken a szigeteken használnak, megerősítse a fordítói munkát. Testvéreket és testvérnőket képeztek ki fordításra, átolvasásra, és a kiadványok számítógépes beszerkesztésére.

Tekintet nélkül arra, hogy kis számban jelennek meg, ugyanannyi munka, munkaerő és létesítmény szükséges az ezekre a nyelvekre történő fordításhoz, mint azokhoz, melyeket az emberek milliói beszélnek. 1990-re a régi fiókhivatalban lévő hely (egy átalakított misszionáriusotthon) szűknek bizonyult. Egy sokkal nagyobb épületre volt szükség, és a Vezető Testület jóváhagyta a tervet.

Hogyan bonyolították azonban le az építkezést? Szamoán a hagyományos házak helybeli anyagokból épülnek, és ezeknek nincsenek falaik csak oszlopaik, hogy a tetőt megtartsák, így a legtöbb helybeli testvérnek teljesen ismeretlen az az építési eljárás, melyet egy modern fiókhivatal építéséhez használnak.

A válasz a nemzetközi testvériségünk útján jött. A brooklyni Építési Hivatal és az Ausztráliában lévő Területi Tervezőiroda elkészítette a terveket, megtervezve az épületeket, hogy azok ellenálljanak a földrengéseknek és a ciklonoknak. Negyvennégy nemzetközi szolga és hatvankilenc nemzetközi önkéntes munkás nyújtotta a szükséges szakértelmet a három és fél évig tartó építkezés alatt. Nemcsak 38 olyan testvért és testvérnőt képeztek ki, akik teljes időben dolgoztak az építkezésen, valamint sok olyat, akik részidőben tették ezt, hanem a helyi gyülekezetek  szellemiségét is erősítették. Az építkezésen elsajátított tapasztalat és szakértelem már segített a helybeli testvéreknek a Királyság-termek építésében.

Az átadás napja 1993. november 20-án volt. A Vezető Testületből John Barr tartotta az átadási beszédet. Minden jelenlévő lelkesedéssel reagált arra a döntésre, hogy Jehova szolgálatára szentelik fel a fiókhivatalt.

Németország

A legnagyobb fiókbővítési program az elmúlt szolgálati év folyamán fejeződött be a németországi Selters/Taunusban. Ez jelezte annak a három és fél éves építkezésnek a csúcspontját, mely alatt több mint 18 600 önkéntes segített, hogy a Társulat már meglévő legnagyobb fiókhivatalát és nyomdáját több mint kétszeresére bővítsék.

A május 14-én és 15-én megtartott átadási programon jelen volt a Vezető Testület négy tagja: Carey Barber, Milton Henschel, Karl Klein és Daniel Sydlik. A hallgatóságban 55 nemzetiségű ember volt. Barber testvér az előadásában kihangsúlyozta, hogy a Kelet-Európában történt átalakulások nagyobb szabadságot adtak a testvéreknek. „De lehetetlen volna nekik, hogy ők gondoskodjanak minden szükséges irodalomról és folyóiratról”, hogy az ottani emberek szellemi éhségét kielégítsék — magyarázta. — „Így a német fiókhivatal látja el őket, lehetővé téve nekik azt, hogy a prédikálómunkára összpontosítsanak.” Mennyire helyénvaló akkor, hogy az átadáson lévő vendégek közül sokan ezekből a kelet-európai országokból jöttek! El voltak ragadtatva, amint bejárták a létesítményeket, megfigyelve a könyvkötészetet és működés közben tekintve meg az új, ofszetnyomó gépet. A megnagyobbított létesítmények lehetővé fogják tenni, hogy a német fiókhivatal 1,6 millió folyóiratot és 80 000 könyvet állítson elő naponta. Már 58 ország számára, 42 nyelven nyomtatnak kiadványokat ott.

Szombaton csupán 3658-an tudtak jelen lenni a fiókhivatalban az átadási programon. De minden németországi Tanú ilyen  vagy olyan módon hozzájárult az építkezéshez, és mindenki hasznot akart meríteni abból a szellemileg építő programból. Így azt vasárnap a Bételben és hat, az ország különböző pontjain lévő sportstadionban folytatták, amikor is 177 902-en csatlakoztak a Jehovának adott dicsőítésben és köszönetben. Sydlik testvér összegezte sokak érzését, amikor ezt mondta: „Ez az átadások átadása. Még hosszú-hosszú időn át emlékezni fogunk rá.”

Más építési programok

Az építkezés gyorsan folyik a világközpontban, New Yorkban, az új létesítményeken Brooklynban, Pattersonban és Walkillban. Ezeken a különböző helyeken több mint 1040 testvér és testvérnő vesz részt jelenleg az építkezésben. Remélhetőleg 1995 márciusára a Gileád Iskola a Watchtower Educational Centerbe (Az Őrtorony Oktatási Központba), Pattersonba fog költözni.

A Társulat a Cseh Köztársaságban is fenntart egy hivatalt. Prágában egy új, tízemeletes épületet adományoztak a Társulatnak, melyet felújítottak és használatba vettek mint Bétel-otthont és hivatalt. Maseruban (Lesotho) egy újonnan épült Királyság-terem és misszionáriusotthon-komplexum egy hivatalt és egy irodalomraktárt foglal magában.

Amikor három új misszionáriusotthonra volt szükség a Salamon-szigeteken, nemzetközi együttműködéssel tették lehetővé a szükségletek kielégítését. Ausztráliában a testvérek csoportjai néhány alapvető elemet gyártottak előre. Majd az ausztráliai fiókhivatal mindent összegyűjtött a Salamon-szigetekre történő szállításra. Ezalatt a Salamon-szigeteki testvérek előkészítették az építési területet, és több mint 40 tonna fát vágtak ki az erdőben, melyeket kézzel hordtak el. Időben volt minden kész az Ausztráliából, Új-Zélandról és Hawaiiról való 96 testvér megérkezésére, akik önként ajánlották fel idejüket, és saját maguk állták a repülőgépköltséget, hogy segítsenek az építkezésben, melyet két szigeten kellett gyorsan elvégezni. A három otthont csupán három hét alatt építették fel.

 Sok munkára volt szükség ebben az elmúlt évben, hogy elvégezzék a koreai, tajvani, ecuadori, suriname-i és Srí Lanka-i fiókhivatalokon is a munkát. Azonkívül sok más építkezés van folyamatban. Kiterjedt fiókhivatal-építkezés folyik Ausztráliában, a Dominikai Köztársaságban, Írországban, Jamaicán, Madagaszkáron, Mexikóban (lásd a 244—245. oldalt), Nicaraguában, Paraguayban, Peruban, Sierra Leonén, Spanyolországban és Új-Kaledóniában. Az ellenállás miatt adódó sok késlekedés után a testvérek előrehaladnak a fiókhivatal-létesítmények kibővítésében Louviers-ben (Franciaország). Szentpétervár (Oroszország) mellett több mint 300 önkéntes — Skandináviából, valamint a volt Szovjetunió minden részéről — dolgozik keményen, hogy egy közigazgatási központot készítsen az oroszországi Jehova Tanúi számára.

Afrika déli részén is sok építkezés folyik. Jelenleg a dél-afrikai, kenyai, mozambiki, madagaszkári és zaire-i fiókhivatalt építik. Dél-Afrika van abban a helyzetben, hogy építési anyagokat és felszereléseket küld ezek közül több fiókhivatalnak. Ezért a fiókhivatalnak nagy beszerzési, kiviteli és szállítási osztályai vannak, melyek gondoskodnak annak, valamint más fiókhivataloknak a szükségleteiről.

Japánban egy másik hatalmas, tizenhárom szintes fiókhivatal-építkezés van a tervezés stádiumában. Azonkívül, hogy Cesário Langében (Brazília) folyamatban van az építkezés, São Paulóban előzetes munkát végeznek azzal a kilátással, hogy egy hivatalt, raktárt és lakóépületeket építenek. Számos más építkezés van különböző tervezési stádiumban, melyek abban fognak segítséget nyújtani, hogy gondoskodjanak a nagy sokaság szellemi szükségletéről, mely az igaz imádatot választja.

Hogyan lehetséges mindez? Jehova szelleme által. Erre a tevékenységre válaszolva, Jehova népe — azok, akiknek kevés, valamint azok, akiknek több anyagi javaik vannak — bőkezűen adja saját magát és anyagi eszközeit, hogy a Királyság-érdekek előrehaladjanak. És micsoda öröm hatja át őket, amint látják Jehova áldásainak eredményét!

[Képek a 6. oldalon]

Az utóbbi öt évben 1 514 287 személy keresztelkedett meg, így azonosítva magukat mint Jehova Tanúi

 [Képek a 12—3. oldalon]

 Az „Isteni tanítás” nemzetközi kongresszusokon nyilvánvaló volt a szívélyes, boldog testvériség

1. Hongkong; 2. Fülöp-szigetek; 3. Kenya; 4. Chile; 5. Kolumbia; 6., 7. Dél-Afrika

[Képek a 14. oldalon]

Gyorsan juttattak el segélyszállítmányokat légihídon a ruandai Tanúknak

[Képek a 21. oldalon]

Kongresszusi terem a svédországi Strängnäsben, mely a főteremben 10 000 férőhellyel rendelkezik

 [Képek a 27. oldalon]

Új fióklétesítmények (az óramutató járásával megegyező irányban fentről): Kanada, Nyugat-Szamoa, Tahiti, Németország (a legújabb nyomdagépével)