Világméretű beszámoló

Afrika és a közelében lévő szigetek

Az afrikai kontinens nagyon sok országra szakad. Ezeket még tovább darabolja a törzs és a nyelv. Nem szokatlanok az etnikai csoportok közötti erőszak-kirobbanások. Ám ezekből a nemzetekből, törzsekből és nyelvcsoportokból több mint 636 000-en vannak, akik egységesek az igaz Isten, Jehova imádatában. Arra buzdítanak másokat, hogy ’féljék az Istent, és néki adjanak dicsőséget’, és sokan reagálnak kedvezően erre a buzdításra (Jel 14:6, 7).

Egyesek, akik belemerültek a helyi babonába és boszorkányságba, mindezektől azért szabadultak meg, hogy szolgálják Jehovát. A Dél-afrikai Köztársaságban, amikor a kopogtatásra kinyitották az ajtót, a Tanúk egy sangoma (gyógyító varázsló) ruhába díszesen felöltözött nővel találták magukat szembe. Hirtelen távozni akartak, de a nő erősködött, hogy mondják el neki az üzenetüket. Az egyik Tanú az 5Mózes 18:10–12 versét használta, hogy a Biblia nézőpontját mutassa meg a spiritiszta gyakorlatokról. A gyógyító varázsló elfogadta a felkínált bibliatanulmányozást. Azt mondta, hogy abba fogja hagyni sangoma  tevékenységét, ha a Biblia tanulmányozása által meggyőződik arról, hogy ez Jehova kívánságával ellentétben van.

Miután az Örökké élhetsz Paradicsomban a földön című könyv 10. fejezetét a Bibliával együtt áttanulmányozta, a boszorkánysággal kapcsolatos összes felszerelését elégette, és elkezdte látogatni a Királyság-teremben az összejöveteleket. Bár törvényesen házas volt, 17 éve elkülönülten élt a férjétől. Most látta annak szükségességét, hogy kiigazítsa a helyzetet. Ma már mindketten önátadott, megkeresztelt Tanúk.

Az elmúlt közel egy évben a legizgalmasabb hírek közül néhány Malawiból érkezett. Mennyire örültek Jehova Tanúi világszerte, amikor azt hallották, hogy Malawiban 1993. augusztus 12-én feloldották a 26 éve tartó, Jehova Tanúira vonatkozó betiltást! Ezt követte 1993. november 15-én a Watch Tower Bible and Tract Society bejegyzése, és 1994. február 25-én annak a betiltásnak a feloldása, mely Jehova Tanúi irodalmára vonatkozott. Érdekes, hogy csupán pár héttel azután, hogy a Társulatot bejegyezték, a Malawi Young Pioneers (MYP) — akik olyan brutálisan bántak Jehova Tanúival — központja összeomlott. Minden hivatalát bezárták, és sok tagja ellen indított nyomozást a hadsereg, és kivégezte őket. Mások, hogy életüket mentsék, Mozambikba menekültek.

A malawiban élő testvérek újra megtanulják, hogyan menjenek házról házra, hogyan kínáljanak fel irodalmat és hogyan kezdjenek bibliatanulmányozásokat. Rögtön azután, hogy feloldották a Társulat kiadványaira vonatkozó tilalmat, intézkedéseket tettek egy áprilisban megtartott, egész országra kiterjedő kampányra, mely alatt a hírnökök három nyelven terjesztették a Mit hisznek Jehova Tanúi? című traktátust. Ebből a traktátusból több mint 1 000 000 darabot terjesztettek el.

Az Afrika nyugati partvonalától távol eső São Tomén és Príncipén az igaz keresztényeknek egy maroknyi csoportját több mint 30 évig üldözték, megverték és bebörtönözték  azért, mert összegyűltek, hogy tanulmányozzák a Bibliát. Ám 1993-ban az ottani Jehova Tanúinak megadták a vallásszabadságot. Majd 1994 januárjában egy háromnapos „Isteni tanítás” kerületkongresszust élveztek az ország legcsodálatosabb, modern, légkondicionált előadótermében. Még a nemzetközi rádió is sugárzott részleteket a programból.

Miután Zaire-ban a Legfelsőbb Bíróság visszaállította Jehova Tanúinak a törvényes helyzetét, lehetővé vált, hogy újból kerületkongresszusokat tartsanak az országban. Milyen volt a reagálás? Az egyiken, amely Kinshasában volt a szolgálati év elején, több mint 70 000 jelenlevő töltötte meg a stadiont. 1994-ben az első hat „Istenfélelem” kerületkongresszuson a jelenlevők összlétszáma 120 127, a megkeresztelkedők száma 1155 volt, és még 19 kongresszus megtartását ütemezték be ebbe a sorozatba.

Elefántcsontparton a Koumassi Prodomo Gyülekezetben van egy kisegítőszolga, aki nagyon szelíd természetű testvérként ismeretes. Ám nem mindig örvendett ennek a hírnévnek. Mielőtt az igazságot tanulta, nagyon iszákos volt, dohányzott, rossz társasága volt és a problémáit gyakran oldotta meg az öklével. Azok, akik ismerték, tanúsíthatják, hogy legjobb volt a barátjának lenni, vagy elkerülni őt. Ő viszont ezt mondja: „Jehova megkönyörült rajtam.” Bibliatanulmányozást kezdtek vele. Fokozatosan változtatásokat tett az életében, és idővel megkeresztelkedett. De mennyire volt teljes a változás? Megkeresztelkedése előtt egy hónappal próba alá került, amikor néhány ember megtámadta. Ő ezt nem torolta meg. Megkeresztelkedése után néhány héttel egy hasonló dolog történt. Újra annak adta bizonyságát, hogy levetette régi egyéniségét, amely a korábbi magatartásához alkalmazkodott, és annak, hogy megújult az elméjét működtető erőben, és hogy valóban új egyéniséget öltött magára, mely visszatükrözi Jehova szellemét (Gal 5:22–24; Ef 4:22–24).

 Ázsia és a csendes-óceáni szigetek

A messzi Keleten és a Csendes-óceáni-szigeteken a között az 514 847 Jehovát dicsőítő között 152 343-an vannak, akik úttörőként szolgálnak.

Japánban egy úttörő, aki arra törekedett, hogy minden hónapban 100 újralátogatást végezzen, elhatározta, hogy még olyanoknál is elkezdi ezt, akik az első látogatása alkalmával nem mutattak érdeklődést. Ezzel az elméjében, feljegyzést kezdett gyűjteni mindenkiről, akivel a házankénti munkában találkozott, majd hét napon belül újra meglátogatta őket. Minden alkalommal, amikor házanként tanúskodott, arra is törekedett, hogy végezzen öt újralátogatást. Alaposan felkészült arra, hogy mit fog mondani, és abban az üzenetben való teljes bizalommal végezte szolgálatát, amelyet elvitt. A hónap végére 241 ilyenfajta látogatást tett. Az egyik alkalommal egy olyan személlyel tudott tanulmányozást kezdeni, aki ezt mondta: „Magukat mindig elutasítottam. Ez az első alkalom, hogy egyáltalán meghallgattam.” A szeretetteljes kitartás meghozta az eredményt. A hónap végére összesen tíz bibliatanulmányozást jelentett.

 Az elmúlt néhány év során — különösen Ázsiából — sok külföldi özönlött be Új-Zélandra. Mostanában alakultak meg a koreai és thai tanulmányozási csoportok, és a testvérek várják az Aucklandben hamarosan megalakuló kínai gyülekezetet, ahol a jelentés szerint több mint 50 000-re emelkedett a kínai lakosok száma. Az Északi-szigeten lévő más városok is — olyanok, mint Wellington és Palmerston North — jelentést adtak a kínai közösségekben megmutatkozó számottevő érdeklődésről.

Néhány bibliatanulmányozó sok sikert ért el, amikor arra a javaslatra reagált, hogy ismertesse meg az igazságot a rokonaival. Tajvanon, Tajnan városában egy fiatal háziasszony elkezdett tanulmányozni. Egy népes családdal lakik, amelynek tagjai közül sokan kiemelkedő szerepet töltenek be a presbiteriánus egyházban. Mivel az egyháza gyakran bírálta a Tanúkat azért, hogy „más vallásokat támadnak”, ő gondosan elkerülte ezt, és inkább arra összpontosított, hogy keresztényi tulajdonságokat mutasson fel. Tizenhat kilométert kellett motoroznia az összejövetelig, ám rendszeresen jelen volt. A családtagok hamar észrevették a személyiségbeli változásokat. Ennek és a tapintatos tanúskodásának eredményéül a sógornője tanulmányozni kezdett. Majd a saját férje is beleegyezett, hogy megvizsgálja mit tanul. Azt követően az öccse és egyik unokatestvére kezdett tanulmányozni. Ezután az anyósa mutatott érdeklődést az iránt, amit a különböző családtagok tanultak. A fiatalasszony ezután a saját szüleinek tanúskodott, akik 320 kilométerrel távolabb laktak. Elkezdtek tanulmányozni. A fiatalasszony, a férje és két rokona most már megkereszteltek, néhány más rokon nagyszerű előrehaladást tesz az igazság tanulásában, valamint egy másik házaspár éppen most lépett ki ugyanabból az egyházból, így részt vehetnek a prédikálómunkában. Micsoda áldás ez Jehovától arra, hogy mind szó, mind pedig jó magaviselet által felajánlja az igazságot másoknak!

Amikor 1912-ben C. T. Russell, a Watch Tower Society első elnöke Ceylonra látogatott — amely később Srí Lanka néven lett ismeretes —, Matilda még csak 12 éves volt. Ő a Proclaimers (Hirdetők) című könyv 239. oldalán látható, amint a kép jobb  oldalától a másodikként ül a földön. Később különleges úttörőként szolgált a férjével több évig. Most 94 éves, és még mindig buzgón tanúskodik. Nemrég fejezett be egy évet a kisegítőúttörő-szolgálatban. Bot segítségével képes egy kicsit járni — eleget ahhoz, hogy kihasználja az adandó alkalmakat, amikor szomszédok, barátok, rokonok, ügynökök, postások vagy bárki más felkeresi. A legtöbbet még mindig a levél általi tanúskodás terén teszi. Neveket és címeket talál a napilapok gyászjelentéseiben, és ezek közül néhányuknak ír. Mennyire boldog, amikor értékelő reagálásokat kap!

A Koreai Köztársaságban a Tanúk 31 százaléka általános úttörő, és még több ezren vesznek részt a kisegítőúttörő-szolgálatban. Néhány területet gyakran bemunkálnak. A hírnökök egy velős, egymondatos megjegyzéssel mégis pozitív eredményeket érnek el még az olyan otthonokban is, ahol az emberek azt mondják, hogy ők nem érdeklődnek. Egy katolikus hölgynek, aki azt mondta, hogy nem akarja meghallgatni, ezt mondta a testvérnő: „Nem tudom, hogy önnek milyenfajta reménysége van, de — rámutatva az Élet egy békés új világban című traktátusra — az én reménységem egy ilyen békés új világban való élet.” Amikor egy idősebb hölgy azt mondta, hogy őt nem érdekli, egy testvérnő ugyanerre a traktátusra mutatott, és megkérdezte: „Ha önt meghívnák, hogy a képen ábrázolt Paradicsomban éljen, nemde elfogadna egy ilyen meghívást?” Mindkét látogatás házi bibliatanulmányozáshoz, majd az összejövetel látogatásához vezetett, és most mindkét hölgy a megkeresztelkedés felé halad.

Hawaiin összehangolt erőfeszítést tesznek annak érdekében, hogy bárhol és bármilyen módon, ahogy csak érintkezésbe tudnak lépni, elérjék az embereket — azokat, akik olyan helyen laknak, ahova nehéz bejutni, valamint a munkahelyükön, az utcán, parkokban, tengerparton és bárhol máshol lévő embereket. Ez több gyülekezeti területtérképet, és a terület még alaposabb bemunkálását eredményezte. A telefonon történő tanúskodás gyümölcsöző. Egy testvérnő ezzel a módszerrel kapcsolatba lépett egy flottán szolgáló fiatalemberrel, aki egy olyan épületben  lakott, ahova nehéz volt bejutni. Elegendő érdeklődést talált ahhoz, hogy intézkedés történjen arra, hogy egy füzetet juttassanak el ennek a férfinak. Az újralátogatást egy testvér végezte el, aki az Élj örökké könyvből elkezdte a bibliatanulmányozást. Amint telt az idő, a férfi elkezdett tanúskodni a szobatársainak és a hajóstársainak. Valójában meghívta őket (egyszerre csak egyet), hogy vegyenek részt a tanulmányozásán. Pár hét tanulmányozás után a férfi megkérdezte: „Még mielőtt a vég eljön, hogyan fogja Jehova megtalálni mindazokat, akik meg akarják ismerni az igazságot?” A testvér ezt válaszolta: „Gondolod, hogy csupán véletlen volt, hogy kapcsolatba léptek veled telefonon egy olyan épületben, amely megközelíthetetlen, amelyet még sosem munkáltak be, és ez egy olyan időben történt, amikor téged itthon találtak?” Az ember elgondolkozott egy pillanatig, és ezt mondta: „Ez érdekes, mert éppen a telefonhívás előtt akartam megtudni, van-e mód annak megismerésére, hogy mit mond valójában a Biblia.”

Tudja-e folytatni egy Tanú a prédikálást még akkor is, amikor azzal néz szembe, hogy hosszú időn keresztül gondozzák a kórházban? Ez előtt a kihívás előtt állt egy testvérnő a Csendes-óceán közepén fekvő Tarawa szigeten, Kiribatin. Azonnal elkezdte terjeszteni az „Íme!” füzetet annyi betegtársánál, amennyi csak elfogadta azt. Az egyik beteg észrevéve, hogy a testvérnőnknek rendszeres látogatói vannak, megkérdezte, hogy ők mind a rokonai-e. Amikor elmagyarázta, hogy ők a szellemi testvérei és testvérnői — beleértve a gyülekezeti véneket —, a hölgyre ez mélységes benyomást tett. Kifejezte azt a nagy csalódottságát, hogy három hónapi kórházban való tartózkodása alatt vallásának tagjai közül egy sem törődött eléggé azzal, hogy meglátogassa, jóllehet tudták, hogy nagyon beteg. Bibliatanulmányozást kért. Idővel a férje és az anyukája is beleegyezett, hogy tanulmányozzanak. A testvérnő rövid időre el tudta hagyni a kórházat, hogy jelen legyen a körzetkongresszuson. Micsoda öröm töltötte el, amikor a betegtársa és más betegek családtagjai közül néhányan csatlakoztak hozzá azon a kongresszuson!

 Európa

Az elmúlt évben az európai országokban — beleértve Oroszországot, mely az Urál hegységen túl, a messzi Keletig terjed ki — 248 763 468 órát szenteltek az Isten Királyságáról való tanúskodásra. A világnak ezen a részén 89 578-an voltak, akik Jehovának történő önátadásuk szimbólumául megkeresztelkedtek. Hogyan érik el ezeket az embereket a jó hírrel?

Az elmúlt években menekültek ezrei próbálták megszerezni Belgiumba a belépési engedélyt. Ez a tevékenység új területeit nyitotta meg a belgiumi testvérek számára. Az utóbbi három év alatt a testvérek egy menekültközpontban — mely 480 menekültet szállásol el — 43 országból való embernél vezettek 160 bibliatanulmányozást. Néha tízes csoportok vannak jelen. Az érdeklődés oly nagy, hogy a központ igazgatója egy különleges irodát biztosított, melyben a testvérek levezethették a bibliatanulmányozásaikat.

Egy Szlovákiából származó fiatal katolikus menekült kérte, hogy heti két alkalommal tanulmányozzák vele a Bibliát.  Amikor írt és tanúskodott az édesanyjának, az anya meglátogatta a helybeli gyülekezetet Szlovákiában, hogy kiderítse milyen emberekkel van kapcsolatban a fia. Kellemes meglepetés érte, bibliatanulmányozást fogadott el ő és a lánya is. A fiatalember írt a menyasszonyának is. A menyasszonyt megpróbálta nővére lebeszélni, ám hamarosan mind a ketten tanulmányoztak. Amint az a fiatalember továbbra is írt haza a menekültközpontból, a családjának minden tagja elolvasta a leveleit. Most tíz bibliatanulmányozást vezetnek a rokonaival Szlovákiában.

A türelem kifizetődő — ez a végkövetkeztetése egy úttörő testvérnőnek a Cseh Köztársaságban. Elmondja: „Egy évvel ezelőtt tanulmányozást kezdtem egy fiatal hölggyel. Az érdeklődése és a bibliai gondolatokra irányuló figyelme csupán 10-15 percig tartott az első két hónapban. Többször változtatta meg azokat a napokat és órákat, melyen tanulmányoztunk. De én sohasem mondtam neki, hogy »nincs időm« vagy »ez a tanulmányozás túl rövid«, noha az idő nagyon értékes nekem, és gyakran több mint két estét töltöttem el egy héten azzal, hogy azt a csupán 10 perces tanulmányozást megtartsam. De a türelem kifizetődött. Két hónap után ez a fiatal hölgy azt javasolta, hogy tartson a tanulmányozásunk fél óráig, és később pedig egy egész óráig. Most már minden összejövetelen jelen van, ezekre felkészül és hozzászól. Otthagyta a hamis vallást, és a megkeresztelkedés felé halad.”

Jó célra használják fel a Társulat videokazettáját, melynek címe: Jehova Tanúi — a szervezet, amely ezt a nevet viseli. Az Izland és Norvégia között fekvő Feröer szigeteken egy úttörő házaspárnak két videokazettája van, melyeket kölcsönadnak. Egyszer 14 személy volt a várakozási listájukon, hogy megnézzék a videofilmet. Néhányan, akik kölcsönkérték, még másoknak is megmutatták. Egy nyugdíjas tanító, aki már sok éve előfizet Az Őrtoronyra és Ébredjetek!-re, kölcsönkérte a videokazettát. Amikor a testvér visszatért, hogy elvigye, az ember nagyon lelkes volt, és azt mondta, hogy 14 falubeli embernek mutatta  meg. A testvér azonban nem kapta vissza a videokazettát, mert kölcsönadta egy hölgynek, aki a szomszéd faluban él. Később azt mondták a testvérnek, hogy ez a hölgy 15 embernek mutatta meg a falujában. A húsvét időszaka alatt a tanító még 6 embernek mutatta meg. A legutóbbi hír szerint egy halásznak adták kölcsön a videokazettát. Az előbb említett tanító azzal a feltétellel adta oda a halásznak, hogy a fedélzeten lévő mind a 11 személynek meg kell mutatnia.

Finnországban, amikor egy vén az egyik reggelen levezette a szántóföldi összejövetelt, azt mondta a csoportnak: „Nem tudjuk, hogy hova fog minket Jehova elvezetni a mai napon a szolgálatban, de nagy fontossága van annak, hogy a szolgálatban legyünk, mert akkor Jehova úgy tud minket felhasználni, ahogy ő akarja.” Később a területen a vén erősen úgy érezte, hogy be kellene menni egy bizonyos házba, amely mellett elmentek. A társa azt mondta, hogy senki sem lakik ott, de a vén mindenképpen be akart oda menni. Találkoztak egy hölggyel, aki azt mondta, hogy ő és a férje csupán röviddel azelőtt költöztek be. Amikor a testvérek elmondták neki, hogy ők Jehova Tanúi, megkérte őket, hogy jöjjenek be a házba, és elmondta, hogy a férje perceken belül haza fog jönni. Amint beléptek ezt mondta: „Éppen most imádkoztam Istenhez, hogy irányítson Jehova Tanúi közül egyet hozzánk, hiszen csak most költöztünk a városba. De hogyan tudtak ilyen gyorsan jönni? Csak tíz perccel ezelőtt imádkoztam.” Amikor a férj megjött, ő is érdeklődést mutatott, és azonnal tanulmányozás kezdődött velük. Az előrehaladás gyors volt. 1994 májusában keresztelkedtek meg.

Annak szilárd elhatározása, hogy a szellemi érdekeket az anyagiakkal való törődés elé helyezik, fontos lépés a keresztényi érettségben való növekedésben. Ez igaz volt egy Franciaországban élő halász, Jacques esetében, aki egy kikötőből kiindulva dolgozott a Földközi-tengeren. Jacques csupán rövid ideje tanulmányozta Jehova Tanúival a Bibliát. Jelen akart lenni a  nyári kerületkongresszuson, de ez éppen az évi halászati szezon kellős közepére esett, arra az időszakra, amikor a legtöbb halász éjjel-nappal dolgozik, hogy kifogja, amit ez a szezon kínál. Ráadásul Jacques-nak 12 munkása volt, akik a hajóján dolgoztak. Hogyan magyarázhatná el, hogy ne halásszanak jó néhány napig a csúcsidényben? Jóllehet bolondnak nevezték, és sok gúnyolódást szenvedett el, Jacques szilárdan a szellemi dolgokat tette az első helyre, és feleségével, valamint két fiatal fiával jelen volt a kongresszuson.

A kongresszust követő hétfő reggel Jacques újra hajóra szállt a legénységével, hogy halászni menjen. Amikor behúzták hálóikat meglepődtek, hogy a szokásos 300 kilogrammos vagy akörüli mennyiségű szardíniafogás helyett, közel egy tonna, igen értékes nagyszemű vörösdurbincsot találtak, amely ötször annyit ért, mint amit valószínűleg azokon a napokon fogtak volna, amikor a kongresszus miatt nem voltak ott! A falu egyik halásza sem emlékszik senkire, akinek valaha is ilyen fogása lett volna mint ez!

Egy fiatalembernek tanúskodtak, mialatt egy téli síszüneten volt. Bár nem igazán érdeklődött, elhatározta, hogy csak azért látogat meg egy gyülekezetet a városában — Hollandiában —, hogy megtudja mi is ez valójában. Miután néhány héten jelen volt a Gyülekezeti Könyvtanulmányozáson, beleegyezett, hogy az Élj örökké könyvet használva tanulmányozza a Bibliát. Több hónap után a vasárnapi összejöveteleket is látogatta, de semmiféle igazi előrehaladást nem tett, ami azt az elhatározását érinti, hogy Jehovát szolgálja. A fiatalembert istenhit nélkül nevelték fel. Amikor azonban látta a The Bible—Accurate History, Reliable Prophecy (A Biblia — Pontos történelem, megbízható prófécia) című videofilmet, nagy hatást gyakorolt rá. Megkérdezte, hogy nála maradhatna-e a kazetta még egy hétig. Végül ezt mondta: „Isten létezik, és a Biblia az ő Szava.” Attól fogva gyorsan haladt előre, és most már buzgó Tanúja Jehovának.

 Közép- és Dél-Amerika

Micsoda termékeny szántóföld lett a földnek e része a tanítványképzésre! Az elmúlt év folyamán 1 613 268 házi bibliatanulmányozást vezettek ezekben az országokban, és 91 126 tanulmányozó haladt előre a vízben való megkeresztelkedésig.

Bolíviában, a Titicaca-tó melletti Andok magas térségében a tanúskodás eredményeként a testvéreinknek volt néhány nagyon jó tapasztalatuk. Észrevették, hogy amikor egy vidéki településen — melyet Atahuallpaninak neveznek — úgy mutatkoztak be, mint Jehova Tanúi, sok ember azt mondta, hogy ők Jézus Krisztus tanúi. Amikor megkérdezték, hogy miért vették fel ezt a nevet, válaszképpen a Cselekedetek 1:8-ra utaltak. Egy pozitív hangvételű, sok kérdést — beleértve a Jehova Tanúi névre vonatkozó Írás szerinti alapot — érintő beszélgetést követően, mely a csoport pásztorainak jelenlétében folyt, a hírnökök meghívták a csoportot a Corpában lévő Királyság-terembe.

Néhány héttel később a csoportból három pásztor tényleg eljött a Királyság-terembe. Az összejövetel után hosszasan beszélgettek a vénekkel, és meghívták őket az ő összejöveteli helyükre, hogy még többet magyarázzanak a bibliai tanításainkról. A vének  készítettek egy szimpóziumot „Armageddon”, „Ki megy az égbe” és „Paradicsom a földön” címmel. Körülbelül 50 fő volt jelen a tagjaik közül. Az előadások után a csoportjuk vezetője beszélt, azt közölve minden jelenlévővel, hogy „félre lettek vezetve, és a hamis vallást gyakorolták”. Az után az összejövetel után a pásztorok és még néhányan forrón átölelték a testvéreket. Annak a csoportnak sok tagjával kezdtek bibliatanulmányozást. E beszámoló megírása idejére 25-en váltak közülük megkeresztelt Tanúvá, és további 10 jó előrehaladást tesz a bibliatanulmányozásban. Képzeld el ennek az őszinte személyekből álló csoportnak az örömét, amikor felismerte, hogy végre megtalálta Isten életadó igazságának pontos ismeretét!

Salvador keleti részén a testvérek azt tervezték, hogy a vidéki területük legtávolabbra eső részeit látogatják meg, hogy prédikálják a jó hírt. Miután néhány órát gyalogoltak a keskeny ösvények mentén föl a hegyre és le a hegyről, a testvérek egy kis települést értek el, melyet előzőleg még nem látogattak meg. Az egyik házban egy 11 éves vak fiú jött az ajtóhoz, és egy ideig hallgatott. Majd a testvér meglepetésére a fiú kijelentette: „Jehova Tanúinak vagyok az egyike.” Valóban az volt? Mennyire meglepődött a hírnök, amikor a fiú elkezdte énekelni a 32. számú, „Házról házra” című éneket! Elejétől a végéig tudta. Azt mondta, hogy más énekeket is tud énekelni, és rögtön elkezdte a 105-ös számú éneket, melynek címe: „Köszöntsd Jehova elsőszülöttjét!” Majd a paradicsomi földről magyarázott a testvérnek. Hogyan tanulta meg mindezt ez a fiú, aki oly távol eső helyen lakik? Egy másik kisfiútól, aki még olvasni sem tudott. Annak a fiúnak az édesanyja egy Tanú családnak dolgozott egy nagy városban, és a gyermek együtt volt édesanyjával a Királyság-teremben megtartott összejöveteleken. Amikor visszamentek a kis településre, ahol laktak, elmondta a vak barátjának mindazt, amit hallott. A vak fiú most már egy nagyobb városba költözött, ahol a testvérek buzgón segítenek neki, hogy további előmenetelt tegyen az igazságban.

Brazília északi részén egy különleges úttörő azt írja, hogy amikor megérkeztek a megbízatási helyükre, megtudták, hogy  négy hírnök van ott, akik 10 kilométert gyalogolnak, hogy elérjenek az összejövetelre, mivel a hétvégeken nem volt buszjárat. Az úttörők úgy határoztak, hogy abban a városban tartanak összejövetelt, melyben azok a hírnökök laktak. Az első vasárnap 40 személy volt jelen. A második összejövetelre a házban lévők száma ugyanannyi volt, ám kívül volt az Isten Gyülekezete egyháznak a pásztora, 15 fővel a csoportjából. Behívták őket, de inkább azt választották, hogy kívül hallgatják. Az úttörő elmondja: „Az összejövetel végén kimentem, hogy beszéljek velük, és választ adjak a kérdéseikre. Azt mondtam a pásztornak, hogy én is olyan pásztor voltam, mint ő. Azt kérdezte: »Akkor hogyan lehet most Jehova Tanúinak egyike?« Kérdése megválaszolása végett meghívtam az otthonunkba, és ő elfogadta a meghívást. Pár héten belül ő, és néhányan a csoportjából otthagyták az egyházukat, és elkezdték velünk tanulmányozni a Bibliát.”

Az abban a városban először megtartott Emlékünnepen már fél órával korábban 140 személy volt jelen. Hangosító berendezés sajnos nem állt rendelkezésre. Egy katolikus hölgy azt javasolta, hogy megpróbál kölcsönkérni egy berendezést az egyházától. Amikor megkérdezte efelől a papot, azt mondta:

— Ez Jehova Tanúinak kell?

A hölgy ezt válaszolta:

— Nem. Csak nyolc Tanú van ott. A hangosítóberendezésre annak a több mint 100 katolikusnak van szüksége, akik ott vannak!

Ez az érvelés nem járt sikerrel. Egy protestáns hölgy hasonló javaslatot tett, ám a prédikátor azt mondta:

— Jehova Tanúinak nem!

A hölgy így érvelt:

— Én és az egyház többi tagja hozzájárultunk ehhez, így van bizonyos jogunk ennek használatához!

Ekkor megengedte, hogy kölcsönvegyék. Azt az Emlékünnepet követően sok új bibliatanulmányozás kezdődött. A városban  mindenki arról beszélt, hogy Jehova Tanúi igazi segítséget nyújtanak az elszigetelt területen élő személyeknek.

Egyik délután Venezuelában a caracasi metróban egy Tanú módot keresett arra, hogy a mellette ülő hölgynek prédikáljon. A Tanú arról kezdett beszélni, hogy mennyire változó az emberi társadalom, és ez megköveteli, hogy mi is alkalmazkodjunk.

A hölgy egyetértett, de azt mondta:

— Ez az, amit mondok a férjemnek, de ő ostoba. Régimódi felfogás szerint akarja nevelni a gyermekeinket. Ő Jehova Tanúinak egyike.

A hírnök úgy határozott, nem fedi fel, hogy Tanú. Ehelyett ezt mondta:

— Akiket én ismerek, kiváló emberek. Mondja meg nekem, ő részeges?

Amikor a hölgy így válaszolt: — Ó, nem! —, a testvérnőnk egy egész sor listával folytatta:

— Tehát kábítószer-függőségben szenved? Biztosan szoknyavadász, és folyton későn jár haza. Trágár beszédre tanítja a gyermekeket? Ismerem az ilyet. Önnek kell dolgoznia, és el kell őt tartania, míg ő otthon ül.

A válasz mindegyikre egy erőteljes „Nem!” volt — gyakran egy megjegyzéssel a férje nagyszerű tulajdonságaira vonatkozóan. Így a Tanú azt mondta:

— Nos, akkor nem értem. Valójában mi a rossz benne?

A hölgy néhány pillanatig elgondolkozott, majd azt mondta:

— Az, hogy a gyerekeket két órára elviszi azokra az összejövetelekre a terembe. Pedig én azt mondtam neki, hogy ne vigye el őket újra.

— Mit mondanak ezeken az összejöveteleken? — kérdezte a Tanú. Majd ezt kérdezte:

— Amikor a gyermekei nem mennek ezekre az összejövetelekre, mit csinálnak? — A Tanú újra megpróbált segíteni a hölgynek az érvelésben:

 — Azt gondolja, hogy jobb nekik, ha tévét néznek, mely tele van erőszakkal, háborúval, gyilkossággal és erkölcstelen szappanoperákkal, mint az, hogy Istenről tanulnak? Megmondom magának az igazságot — folytatta a Tanú. — Van sok csinos, törtető nő, aki férj után vadászik. Úgy kell elfogadniuk a férfiakat, amilyenek, minden rossz tulajdonságukkal együtt. Végül iszákossá, kábítószerfüggővé, promiszkuitás gyakorlóivá válnak; AIDS-et és más betegségeket adnak át nekik, és a nők nyomorúságosan néznek ki. Az öné egy szent; nem értékeli őt? Az igazság az, hogy nem értem önt. Ha ön nem akarja őt, én elfogadnám! Ő az a fajta ember, akit én keresek. Ha valaki hozzá hasonló mondaná nekem, hogy „Menjünk el a [Királyság-]terembe” — azt mondanám, hogy „Menjünk!” —, és ha azt mondaná, hogy „Magunkkal kell vinnünk a gyermekeinket” — örülnék neki. Becsülje meg amije van! Amikor a hölgy leszállt, mosolygott, és köszönetet mondott a Tanúnak. Reméljük, hogy a javaslat szerint járt is el, hogy megismerje, mi történik az összejöveteleken.

Egy paraguayi testvérnő tapasztalata szemlélteti, hogy bölcs dolog Jehovában való bizalommal cselekedni, amikor terveket készítünk a kongresszusokon való jelenlétről. A kongresszus a fővárosban volt, 580 kilométerrel távolabb. A testvérnőnknek öt fiatal gyermeke volt, a férje néhány évvel ezelőtt hagyta el, és nagyon kevés pénzzel rendelkezett. Ennek ellenére annyi pénzt kezdett megtakarítani, amennyit csak tudott, hogy jelen lehessen mindegyik gyermekével. Mégis, amikor elérkezett az indulás napja, még mindig nem volt elegendő pénze, hogy kifizesse az útiköltséget. Mit tudott tenni? Mivel az egy kis város volt, és a dolgokat nyíltan rendezik, öt gyermekével kiment a buszállomásra. Elmagyarázta a jegykezelőnek, hogy neki és a gyermekeinek szükséges a fővárosba utaznia, de azt is, hogy csak két jegyre van elegendő pénze. Örömére a jegykezelő azt mondta neki, hogy szálljon fel a buszra a családjával. Majd miután az utazás elkezdődött, és amikor összeszedték a pénzt a jegyekért, csak az anya jegyéért kért pénzt. Ez egy első osztályú busz volt, a legdrágább a városukban. Milyen hálás az a család, hogy nem maradt le a körzetkongresszuson felszolgált szellemi táplálékról!

 Észak-Amerika és a Karib-tenger szigetei

A világnak ezen a részén történt, hogy Jehova modernkori földi szervezete több mint 110 évvel ezelőtt fejlődni kezdett. A jó hír széles körű prédikálása folyt itt, de az aratás Ura még eddig nem mondta, hogy a munka befejeződött. És tényleg, ebben az elmúlt évben tízezrek keresztelkedtek meg ezekben az országokban.

Grenadában egy úttörő azt mondja, hogy egy kicsit elcsüggedt azon kilátás miatt, hogy újból arra a területre kell menni, melyet már a múlt hónapban többször bemunkáltak. Ám mi történt? Ezt írja: „Amikor azon a reggelen meglátogattam Rossellt (egy 16 éves fiú), megdöbbenés ült ki az arcára. Ekkor eltűnődtem, hogy jól érzi-e magát. Később elmagyarázta nekem, azért nézett »döbbenten«, mert nem várta, hogy olyan gyorsan választ kap az imájára. Tudjátok, egy héttel korábban őszintén imádkozott Istenhez, hogy mutassa meg a helyes imádati formát, és én meg itt beszéltem neki Jehováról.

 Egy hónapon belül elkezdett járni minden összejövetelre a Királyság-terembe. Szeret olvasni, és a második hónap végére elolvasta a »Legyen meg a te akaratod a földön«, »The Nations Shall Know That I Am Jehovah«—How? (»A nemzetek megtudják, hogy én vagyok Jehova« — hogyan?), A Jelenések nagyszerű csúcspontja közel!, Az emberiség Isten keresése, az Érveljünk könyvet, A legnagyobb ember, aki valaha élt című könyvet, az 1991-es és 1992-es Évkönyvet, a rendelkezésre álló füzet legtöbbjét, plusz még Az Őrtorony és Ébredjetek! folyóiratok dátum szerinti aktuális számait . . . Múlt júliusban, a kerületkongresszuson keresztelkedett meg. Valóban felismerte a zsoltáros szavainak igaz voltát, mely a Zsoltárok 144:18-ban (Káldi-fordítás [145:18, Károli]) van feljegyezve: »Közel van az Úr mindazokhoz, kik őt segítségűl híják, mindazokhoz, kik őt segítségül híják igazságban.«”

Érdekes, hogy Rossell annak a háznak az alagsorában lakott két éve. Az idő alatt sem ő, sem pedig a nagynénje nem került kapcsolatba a Tanúkkal, jóllehet gyakran bemunkálják a területet. Mennyire fontos alaposnak lenni a területünk bemunkálásában!

Antiguán egy hölgy, aki nemrégen került kapcsolatba a Tanúkkal, megérkezve az „Istenfélelem” kerületkongresszus utolsó napjára, a kongresszusi terem bejáratához közel szállt ki a kocsijából. Később, még azon a délelőttön felfedezte, hogy elvesztette a pénztárcáját, mely több mint 2000 kelet-karib dollárt (740 USA-dollár) tartalmazott. Visszaemlékezett arra, hogy utoljára azelőtt látta, hogy eljött az autótól. Alaposan átgondolta a lépéseit, és azoktól kérdezősködött, akik szintén ott parkoltak, ám ez nem bizonyult eredményesnek. A Tanú, aki meghívta, arról biztosította, hogy „ha ezt a parkolóban vagy a kongresszusi teremben találták meg, a testvérek vissza fogják juttatni, mert Jehova Tanúi becsületesek és szeretetteljesek”.

A következő reggelen, emlékezve arra, hogy volt a pénztárcájában egy beváltatlan csekkje, a hölgy felhívta az üzletet,  amely azt kibocsátotta. Nagy meglepetésére az üzletasszony felkiáltott: „Egy Jehova Tanúja férfi éppen most hívott fel, azt kérdezve, hogy tudom-e kicsoda ön, és hol találhatná meg magát. Tegnap a kongresszusuk helyszínén kívül megtalálta a pénztárcáját.” A hölgy jobban, mint valaha, megbizonyosodott arról, hogy Jehova Tanúi igazán istenfélők.

A beteg családtagok gondozása minden keresztény felelőssége akár a teljes idejű szolgálatban van, akár nem. Alaszkában az egyik testvérnőnk megtalálta a módját, hogyan folytassa az úttörőszolgálatot, még ha a lánya egészségi állapota váratlan időszakokban kívánta is meg a segítségnyújtását. Ez az otthonából történő telefon általi tanúskodásra korlátozta a szántóföldi szolgálatát. Majd miután imateljesen átgondolta, elhatározta, hogy magával visz egy hordozható telefont, mialatt a szántóföldön tartózkodik. Így távol lehet az otthonától, és mégis „vonalban van”, amikor szükséges. 28 éve örvend az úttörőszolgálatnak, és nem vágyik arra, hogy feladja ezt az értékes kiváltságot.

Egy testvérnő a St. Croix-szigetről (Amerikai Virgin-szigetek) szükségesnek látta, hogy újszülött csecsemőjét orvosi ellátás érdekében Puerto Ricóba vigye. Egyik nap a főnővér bekérette a testvérnőt az irodájába, és azt kérdezte: „Hogyan tudja megtenni, hogy három hónapja mindennap bejön megnézni a csecsemőjét? Biztosan nagyon magas a hotelszámla. Minden más anyuka átjön a szigetekről, majd pedig itt hagyja csecsemőjét, és haza kell mennie.” A testvérnő beszélt neki a Kórházi Összekötő Bizottságról, és elmagyarázta, hogy egy házaspár szállásolja el az otthonában, törődik vele, gondoskodik a kórházba való szállításáról és így tovább. A nővér megkérdezte, hogy ismerte-e már ezelőtt ezeket az embereket. Amikor a testvérnő azt mondta, hogy „Nem, de ők a testvéreim”, a nővér elcsodálkozott. Sőt az egész személyzetre nagy benyomást tett. A főnővér hozzáfűzte: „Ez az a vallás, melyre ma a világnak szüksége van!”

 „Íme . . . a mezők már fehérek az aratásra”

Jézus, amikor kihangsúlyozta tanítványainak annak a szolgálatnak a fontosságát, melyre kiképezte őket, ezt egy aratáshoz hasonlította, ezt mondván: „Íme, mondom nektek: emeljétek fel a szemeteket, és lássátok meg, hogy a mezők már fehérek az aratásra” (Ján 4:35, Újfordítású). Később ezt mondta nekik: „Az aratni való sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába” (Máté 9:37, 38). Mennyire illenek ezek a szavak napjainkra!

Az elmúlt szolgálati évről szóló jelentés megmutatja, hogy sok ország Jehova örvendező dicsérőinek a bőséges termését hozza. Azok között az országok között volt Albánia, Angola, Bulgária, Észtország, Lettország, Litvánia, Mozambik és Ukrajna,  amelyek 20 százalékos vagy ennél nagyobb méretű növekedést jelentettek.

Az 1994-es szolgálati év folyamán Mozambikban több pozitív fejlemény előmozdított egy hatalmas teokratikus terjeszkedést. Ezeknek a fő tényezője, hogy a szomszédos országokból, főként Malawiból, tömegesen áramlanak be a visszatérő menekültek. 1993 folyamán négy teljes körzet tért vissza abban az időben, amikor egész Mozambikban csak tíz körzet volt. Egy másik tényező azon gyülekezetek újraszervezése volt, melyek a kommunikáció tekintetében, a háborús helyzet miatt, el voltak vágva a szervezettől. Sok érdeklődő halad az önátadás és megkeresztelkedés felé.

Milange városában (Zambézia tartományban) 1993 novemberében tartottak egy körzetkongresszust. Örömükre, 505-en — amely annak a 2023 jelenlévőnek volt az egy negyede, akik szombat délelőtt ott voltak — jelentkeztek megkeresztelkedésre, akik felálltak, hogy válaszoljanak arra a két kérdésre, melyet az előadó tett fel. Ezután ez a nagy csoport ideillő Királyság-énekeket énekelve ment végig a városközponton, elhaladva a katolikus templom mellett, miközben gyönyörű kilátás volt a Mlanje-hegyre, és 6 kilométert ment lefelé az úton a legközelebbi folyóig, hogy Jehova megkeresztelt Tanúja legyen.

Néhány juhszerű egyén gyorsan elfogadja az igazságot. Egy misszionárius, akit nemrégen neveztek ki Kambodzsába, erről számol be: „Egyik szombaton, mialatt házról házra tanúskodtam, egy füzetet helyeztem el egy fiatal hölgynél. Bemutattam a bibliatanulmányozási elrendezést, és megbeszéltem, hogy két nap múlva visszatérek, hogy folytassuk a beszélgetést. Hétfőn, a tanulmányozás után felvilágosítást adtam az összejövetelekről, és adtam neki egy meghívót az összejövetelre. Megnézte, és azt mondta:

— Viszlát, holnap! — Így kedden meglátogatta a Gyülekezeti Könyvtanulmányozást. A végén megkérdeztem:

— Nos, mikor találkozunk újra?

— Holnap? — kérdezte.

— Rendben — válaszoltam, így szerdán volt a harmadik tanulmányozásunk. Annak a tanulmányozásnak a végén megkérdeztem:

 — Nos, mikor találkozunk újból? — Előhúzta a meghívóját és azt mondta:

— Holnap az összejövetelen. — Így a találkozás első hetén három alkalommal tanulmányozott, és mind a három összejövetelen jelen volt. Továbbra is rendszeresen jelen van.”

Összehasonlítva az 1993. augusztusi és az 1994. júniusi jelentéseket, melyek Oroszországból származnak, a hírnökszámban ez 49 százalékos, a házi bibliatanulmányozásban pedig 87 százalékos növekedést mutat. A legtöbb újnak személyesen segítettek. Ám néhány területen meglehetősen nagy csoportok ragadták meg az igazságot. Egy ember, aki Szentpétervár mellett lakik egy városban, a Grúz Köztársaságban élő rokonaitól kapott egy példányt az Élj örökké könyvből. Mivel ez a fiatalember megosztotta a tanultakat, egy csoport kezdett összejönni, hogy a könyv segítségével tanulmányozzanak. Az alapján, amit tanultak, összezúzták bálványaikat, és változtatásokat tettek a világi munkájukban. Majd elhatározták, hogy megkeresik Jehova Tanúit, hogy segítséget kapjanak a területükön a prédikálómunka megszervezésében. Néhány úttörő jött segíteni, és mindössze négy nap alatt 50 bibliatanulmányozást kezdtek. Most 22 hírnök van a városban, közülük 7-en megkeresztelkedtek, és mindegyikük kilenc vagy tíz bibliatanulmányozást vezet. A messze keleten fekvő Szahalin-szigeten is kiváló reagálás tapasztalható. 1991 januárjában csupán nyolc hírnök volt a szigeten. Most már több mint 300 buzgó hírnök hat gyülekezettel van kapcsolatban.

Kolumbiában a fiókhivatal minden évben szervez egy kampányt a terület teljes bemunkálására, hogy ideiglenes különleges úttörőkkel még több várost érjenek el a távol eső területeken. Ebben az évben az ország elszigetelt területein lévő 33 városba neveztek ki különleges úttörőket, különösen a keleti alföldekre. Ez egy hatalmas terület, mely javarészt dzsungelből áll, és az elszigetelt városokat kevés út köti össze. A nehéz feltételek ellenére az erőfeszítéseik 22 új csoport megalapítását eredményezték. Az egyik faluban egy testvér találkozott egy férfival, aki azt mondta, hogy a felesége szereti olvasni a Bibliát. Később azt ajánlotta, hogy  látogassák meg a szomszédját is. A szomszéd viszont bemutatta őket egy másik családnak, amely tanulmányozni akart. Hat hónapon belül e három családból öt családtag keresztelkedett meg, és most ketten közülük általános úttörők. Még néhány rokon és szomszéd is elkezdett tanulmányozni. Ahol 18 hónappal ezelőtt nem voltak Tanúk, ott most 80 személy van jelen a nyilvános előadásokon a saját Királyság-termükben.

Guyana belső területén egy elszigetelt csoportnak a közelmúltig csupán egyetlen megkeresztelt hírnöke volt, egy testvérnő. Nagyon kitartóan munkálkodott az emberek között, akik karibi indiánok. Építettek egy nagyon szép, nyitott oldalú Királyság-termet, mely több mint 500 embert fogad be. Elemmel működő, hordozható mikrofonos hangosítóberendezéssel van felszerelve. Vasárnaponként reggel 8 óra 30 perckor kezdődik a Gyülekezeti Könyvtanulmányozásuk és az Őrtorony-tanulmányozásuk. Délután tartják a Teokratikus Szolgálati Iskolát és a Szolgálati Összejövetelt. Minden részt karib nyelvre, egy íratlan nyelvre kell lefordítani. Néhányuknak az előtte lévő napon 40 kilométert kell gyalogolnia, hogy elérjen az összejövetelekre. Már mindenki ül, mielőtt az összejövetelek elkezdődnek, és bár az ülőhelyek támla nélküli lócák, a mozgolódás csak minimális. Szerda esténként — körülbelül száz jelenlevővel — írás-olvasást oktató osztályokat vezetnek angolul. E beszámoló írásakor négy pár tervezi, hogy a kerületkongresszus előtt törvényesen összeházasodik. További 16 mutatta ki, hogy ehhez igazították az életüket, hogy így ők is önátadott szolgái lehessenek Jehovának.

Jehova valóban felvirágoztatja népét. Ahogyan az előre meg lett jövendölve az Ésaiás 9:3-ban: „Te megsokasítod e népet, nagy örömöt szerzesz néki, és örvendeznek előtted az aratók örömével.” Bárhol lakjunk is, bármilyenek is legyenek a körülményeink, bárcsak mindannyian, akik az egyedüli igaz Isten, Jehova szolgái vagyunk, olyan teljes mértékben vennénk részt ebben a szolgálatban, amennyire csak lehet a hatalmas Királyság-hirdetői munkában, mely most folyik.