Jehova Tanúi 1998-as évkönyvének beszámolója

JÓEL próféta a rendkívüli sürgősség tudatával jövendölte meg Jehova napjának eljövetelét. A túlélés kulcsát is felfedte, amikor ezt írta: „Úgy lesz, hogy mindaz, aki hívja Jehova nevét, megmenekül” (Jóel 1:15; 2:1, 28–32, NW).

Jeruzsálemre eljött Jehovának egy ilyen napja i. e. 607-ben. Ez annak az ideje volt, amikor ítéletet hajtott végre. Már évekkel előre figyelmeztette Júda és Jeruzsálem lakóit, hogy komoly felelősségre vonással néznek szembe, amiért tiszteletlenül bántak vele. Ó, ismerték ők a nevét, és használták is, csakhogy nem szívből tudakozták Jehovától az útmutatást. Nem gondolták komolyan, hogy Jehova felelősségre vonja őket azért, amit tesznek (Neh 9:26; Sof 1:4–6, 12). Csúfság lett volna, ha a nyomorúság napján Jehovát hívják. Ezért Jehova azt mondta, hogy nem hallgatja meg őket (Jer 11:10, 11). Amikor azonban Jeruzsálem elpusztult, az igazságosság szeretői, mint például Jeremiás, Báruk, Ebed-Melek és Jonadáb fiai, megkíméltettek, mert őszintén arra törekedtek, hogy azt tegyék, ami helyes és tetszik Istennek.

Péter apostol kifejtette, hogy Jóel próféciájának van első századi beteljesedése is. A szent szellem irányítása alatt Péter rámutatott, hogy az i. sz. 33 pünkösdjén történt esemény annak beteljesedése volt, amit Jóel Isten szellemének kitöltéséről írt a Jehova napjának eljövetele előtti időre vonatkozóan. Jehovának az a napja pusztító harag formájában jött el Jeruzsálemre i. sz. 70-ben (Csel 2:16–21). Pál apostol mintegy 14 évvel azelőtt  írt a római keresztényeknek, és a Jóel 2:32-ből idézett (Róma 10:13). Miért? Hogy kihangsúlyozza Isten pártatlanságát a zsidók és a görögök iránt. Amint a próféta megírta, megmenekülhet „mindaz, aki hívja Jehova nevét” (NW). De miért kellett a római keresztényeket a távoli Jeruzsálemre jövő pusztulásra figyelmeztetni? Azért, hogy távol maradjanak a veszélyes zónától. Bárki, aki i. sz. 70-ben felment Jeruzsálembe  a zsidó pászkaünnepre, csapdába esett, amikor a várost szerencsétlenség érte. De majdnem négy évvel azelőtt azok, akik megszívlelték Isten szavát, melyet a Fia által mondott, elmenekültek abból a végzetes városból (Luk 21:20–22).

Jehovának még ennél is nagyobb horderejű napja van most közvetlenül előttünk. Jehova ítélet-végrehajtása a földgolyó minden szegletéig elhat majd. De bárki megmenekülhet — nemzetiségre, fajra vagy nyelvre való tekintet nélkül —, aki teljes hittel hívja Jehova nevét, és hitet gyakorol Fia, Jézus Krisztus bűnengesztelő áldozatában (Jel 7:9, 10). A Róma 10:14 (NW) ellenben felteszi a kérdést: „Mi módon fogják azonban hívni azt, akibe nem vetették hitüket? Hogyan fogják pedig hitüket vetni abba, akiről nem hallottak?” Jehova Tanúi felismerik, hogy ezt a lehetőséget mindenkinek sürgősen meg kell adni.

Az elmúlt szolgálati évben, 1996 szeptemberétől 1997 augusztusáig Jehova Tanúi hatásos tanúskodást végeztek Jehováról, Fiáról és a messiási Királyságról. 232 országból, szigetcsoportról és területről jelentettek nyilvános tanúskodást. A jelentés azt mutatja, hogy egymilliárdnál több, ténylegesen 1 179 735 841 órát szenteltek ennek a tevékenységnek! Átlagosan 4 552 589 házi bibliatanulmányozást vezettek, és új csúcslétszám volt, hogy 375 923 személy keresztelkedett meg Jehovának tett önátadása szemléltetéseként.

Ez a világméretű tanúskodás különösen akkor kelt mély benyomást, ha figyelembe vesszük, hogy kik vesznek részt benne. Minden nemzetből, minden fajból származó emberek —  akik több száz nyelvet beszélnek. Sokan küszködnek súlyos anyagi gondokkal, éppúgy, mint a világban a körülöttük élő emberek. Ezrek élnek háború sújtotta országokban. A hűségesen tanúskodó személyek közül sokan komoly betegségekkel küszködnek. A Ruandában történt nyomasztó események ellenére — az úttörőket nem számolva — az ottani Tanúk átlagosan havonta 20-nál több órát töltenek el a szántóföldi szolgálatban. Albániában a zűrzavar idején a hírnökök ügyeltek arra, hogy a nap korai szakaszában, a lövöldözés előtt tanúskodjanak, amikor a helyzet még viszonylag nyugodt volt.

Minden hónapban átlagosan 5 353 078-an vettek részt világszerte a Királyság-hirdető munkában. Az év folyamán volt olyan időszak, amikor új csúcslétszámként 5 599 931 személy vett részt a szántóföldi szolgálatban. Közéjük tartozik az úttörők óriási serege — havonta átlagosan 706 270 fő. Ez a szám még soha nem volt ilyen nagy. Mi játszott szerepet ebben?

Lelkes reagálás a különleges felhívásra

1997 elején elhangzott a felhívás: „. . . kisegítő úttörő kerestetik.” A mi Királyság-szolgálatunkon keresztül gyakorlatias tanácsokat kínáltak fel, hogyan lehet beosztani az időt, hogy sikerüljön elvégezni ezt. Kedvesen buzdítottak, hogy márciustól májusig egy vagy több hónapon át vegyünk részt benne. Minden fiókhivatal saját célt tűzött ki maga elé, az Egyesült Államok például 100 000-et, a Fülöp-szigetek 20 000-et, a Koreai Köztársaság 10 000-et, Új-Zéland 2000-et, Libéria 350-et.

Milyen volt a reagálás? Csodálatos bizonyítéka volt annak, hogy Jehova szolgái a Zsoltárok 110:3-ban (NW) megjövendöltekhez hűen valóban ’készségesen ajánlják fel magukat’. Márciusban Guadeloupe 43 százalékkal, Ecuador pedig 73 százalékkal szárnyalta túl a kisegítő úttörőkkel kapcsolatban kitűzött célját. Puerto Ricóban 4173 lett a kisegítő úttörők száma, több mint kétszerese a tervezett számnak. A nehéz gazdasági állapotok ellenére Ukrajnában, amikor elhangzott a felhívás 5000 kisegítő  úttörőért, 10 365-en jelentkeztek. Az Egyesült Államokban a három hónapos kampányban a kisegítő úttörők száma összesen 251 880 volt, és ez 130 százalékkal több, mint az előző évnek ugyanebben az időszakában.

A testvérek sok-sok erőfeszítést tettek annak érdekében, hogy részt vehessenek ebben a különleges kampányban. Milyen eredménnyel? A libériai fiókhivatal ezt jelentette: „A márciusi különleges kampánnyal igazán előrelendült a prédikálómunka. Nagy áldozatot jelent kisegítő úttörőként szolgálni ebben a háborútól sújtott országban, ahol némely testvérünk és testvérnőnk már három különböző alkalommal is elvesztette minden vagyonát. A legtöbb ember fő elfoglaltsága mindössze az, hogy napi egyszeri étkezésről gondoskodik a családja számára. Ez az étel lehet esetleg egy kis tál »pálmaolajos rizs« vagy búzából készített »bulgur«. Valószínűtlennek látszott, hogy elérjük a célunkat, a 350 kisegítő úttörőt, amely a tavalyi év hírnökátlagának a 25 százaléka. Jehovában bízva azonban testvéreink helyesen reagáltak, és minden idők legkiemelkedőbb csúcslétszámaként 496-an vettek részt márciusban a kisegítőúttörő-munkában! A 150 általános úttörővel és a 29 különleges úttörővel együtt, a jelentést leadó hírnökök teljes számának 42 százaléka vett részt márciusban az úttörőszolgálat valamilyen formájában!”

Mit mondjunk azokról a területekről, amelyeket már hetente vagy még gyakrabban bemunkáltak? A kolumbiai fiókhivatal közelében fekvő településen egy ember azt mondta egy úttörőnek: „Egyszerűen nem tudom elhinni. Amikor Facában a buszmegállóban a busz felé mentem, odajöttek hozzám. Egész nap megtaláltak — a buszon és mindenhol. Most este 8 óra van, és maguk még mindig ezt csinálják.” Miért? Mert Jehova Tanúi segíteni akarnak az embereknek, hogy az élethez vezető útra lépjenek. Azok vérétől is mentesek akarnak lenni, akik elutasítják ezt a lehetőséget (Ez 3:19; Csel 20:26, 27).

Március volt természetesen az a hónap is, amikor Krisztus halálának emlékünnepét tartottuk. Tudnánk-e szebb módon  kifejezni értékelésünket az Emlékünnep jelentősége iránt, mintsem hogy fokozott mértékben veszünk részt a munkában, melyet Isten Fia a követőire bízott! (Máté 28:19, 20; Csel 1:8).

„Ezt cselekedjétek”

Jézus Krisztus halála és feltámasztása erőteljesen hat minden igaz keresztény életére. Pál apostol ezt írta: „a Krisztusnak szerelme szorongat minket . . . azért halt meg mindenkiért, hogy a kik élnek, ezután ne magoknak éljenek, hanem annak, a ki érettök meghalt és feltámasztatott” (2Kor 5:14, 15). Emberi életének utolsó napján Jézus Krisztus bevezette halálának az emlékünnepét. Szellemtől felkent követőinek minden évben meg kellett emlékezniük áldozati haláláról. 1997. március 23-án Jézus parancsának engedelmeskedve megtették ezt (1Kor 11:25). Megfigyelőként több millió más személy is eljött. Az egész világon a jelenlevők összlétszáma 14 322 226 volt, bő egymillióval több, mint 1996-ban. Milyen csodálatos bizonyítéka ez Jehova tetszésének és áldásának!

Jehova Tanúi sok helyen igazán buzgón meghívják az embereket, hogy legyenek jelen az Emlékünnepen. Togóban a Game Seva faluban levő 19 hírnöknek abban az örömben volt része, hogy 820 személyt láthatott jelenlévőként. A kazahsztáni Aksu Gyülekezet 209 hírnöke 1080 személyt üdvözölt ezen különleges alkalommal. Beninben, Ekpében az 56 hírnököt egészen biztosan ámulattal és örömmel töltötte el, amikor 1351-en jelentek meg ezen az eseményen. Libériában, Gbapában egy mindössze négy hírnökből álló csoport többszöri látogatást tett márciusban az embereknél, mintegy emlékeztetőül az Emlékünnep jelentőségére. Ennek eredményeként 193-an voltak jelen a faluban az Emlékünnepen.

Cselekvés az ismerettel összhangban, amely élethez vezet

Keresztény szolgálatunk létfontosságú része a tanítványképzés. Mielőtt Jézus visszament volna az égbe, azt parancsolta a követőinek, hogy ’tegyenek tanítványokká minden nemzetből  embereket, megkeresztelve őket . . ., tanítva őket’ (Máté 28:19, 20, NW). Jehova Tanúi ezzel összhangban az egész világon meghívják az embereket, hogy fordítsák javukra ezt a személyes, bibliaoktatási programot, mely ingyenes. Az elmúlt évben havonta átlagosan 4 552 589 ilyen tanulmányozást vezettek.

A tanulmányozók között voltak olyan emberek, akik keresték az igazságot. Egy libanoni férfi a szemétben talált rá Az Őrtorony és az Ébredjetek! példányaira. Miután elolvasta a folyóiratokat, és észrevette, hogy ingyenes házi bibliatanulmányozást kínálnak fel, a Tanúk keresésére indult.

Mások úgy gondolták, hogy őket ez nem érdekli. A Csendes-óceán délnyugati részén fekvő Vanuatuban egy falu vezetője tanulmányozta az igazságot. Fia haragra gerjedt, amiért szülei elhagyták a presbiteriánus egyházat, és Jehova Tanúival tartottak fenn kapcsolatot. Egy nap azonban az egyik úttörőnek sikerült elbeszélgetnie a fiúval, és felajánlotta, hogy „csak próbaképpen” bemutat neki egy bibliatanulmányozást. A Mit kíván meg tőlünk Isten? füzetet használta fel. Miután átvettek egy témakört, a fiatalember egy második, majd egy harmadik tanulmányozást is akart. Rövid időn belül már hetente kétszer tanulmányozott, és eljárt az összejövetelekre.

Ha az emberek megízlelik, hogy milyen a tanulmányozás, jó néhányan akarnak hetente többször is tanulmányozni. Ez történt Dániában Larsszal, azzal a férfival is, aki ateistának tartotta magát. Miután kész volt elolvasni Az élet — hogyan jött létre? Evolúció vagy teremtés útján? című könyvet, hamar meggyőződött róla, hogy van Isten. Ezután égett a vágytól, hogy többet tudjon meg erről — olyannyira égett a vágytól, hogy rövidesen minden héten háromszor tanulmányozott az Ismeret, amely örök élethez vezet című könyvből. Három testvér folytatta vele felváltva a tanulmányozást.

Az ismeret birtoklása természetesen még nem elég. Az egyénnek tennie is kell Isten akaratát. Olykor gyökeres változásokon  megy át az ember. Indonéziában egy fiatalembernek annyira visszataszító volt a viselkedése, hogy konfuciánus szülei azzal adták át őt a hivatalos szerveknek, hogy javíthatatlan. Amikor azonban elment Jehova Tanúi összejöveteleire, az iránta mutatott őszinteség és szeretet azt eredményezte, hogy meg akarta ismerni Jehovát. Mindössze kéthavi tanulmányozás után nagyobb változtatásokat tett az életében — nem dohányzott és nem kábítószerezett többet. Rövid időn belül hírnök lett, majd megkeresztelkedett, és kisegítő úttörő, utána pedig általános úttörő lett — összesen 15 hónap alatt!

A Jelenések 7:9, 10-ben jövendölteknek megfelelően „egy nagy sokaság” minden nemzetből, ágazatból, népből és nyelvből előjön, hogy Jehovát szolgálja.

Leleményesség az emberek elérésében

Amikor Jézus Krisztus a szolgálatát végezte, oda ment, ahol emberek voltak. Így jutott el az emberek otthonaiba, és tanúskodott ott is, ahol a halászok a hálójukat tisztították, egy falusi kútnál, valamint a jeruzsálemi templomban is (Máté 13:1, 2; 26:55; Luk 5:1–3; Ján 4:5–26). Pál apostol szintén prédikált nyilvánosan is, és ment „házanként” is, mert így volt a legbiztosabb, hogy senki nem marad ki (Csel 20:20). Ezt a mintát utánozva Jehova Tanúi ma oda mennek, ahol emberek vannak.

Még sosem történt ennyi tanúskodás telefonon, mint napjainkban. A Tanúk így rendszeres kapcsolatot tudnak fenntartani azokkal az emberekkel, akik szigorú biztonsági berendezésekkel ellátott lakásokban, zárva tartott épületekben és kapuval elzárt lakóközösségekben laknak. A Bahama-szigetek sok száz különálló, kicsiny szigetből áll; ott is a telefont használják fel, hogy elérjék a lakosokat. A távolság és az utazási költség mindig is óriási akadályt jelentett. Most azonban telefonon keresztül rendszeresen „meglátogatják” őket.

A Dominikai Köztársaságban az egyik hírnök szívesen tanúskodik a repülőtéren. Így számol be róla: „A repülőtér különleges  terület. Útlevél sem kell hozzá, mégis sok más nemzetiségű emberrel beszélhetek. Megnyerő cikkeket mutatok az utasoknak, melyeket magukkal vihetnek a repülőútra. Azokhoz is odamegyek, akik utasokat hoztak a repülőtérre vagy érkező utasokra várnak. Egy óra alatt körülbelül 30 folyóiratot terjesztek el. A repülőtér alkalmazottai már várják, hogy mikor kapják meg tőlem a legfrissebb számokat. Az egyik alkalmazottal elkezdtem tanulmányozni a Bibliát.” A Dominikai Köztársaságban az elmúlt évben még a jelentős eseménynek számító Országos Könyvvásáron is volt a Tanúknak egy kiállítópultjuk, ahol nagyszerű beszélgetések folytak, melyeknek több bibliatanulmányozás lett az eredménye.

Az egyik tajvani gyülekezet vénei megszervezték, hogy képesített testvérek és testvérnők látogassanak el a területükön található nagy kórházakba. Két testvérnő a Dialízis Osztályra ment el azzal a céllal, hogy kedvességet mutasson a betegek iránt, akiknek órákon át ott kell lenniük. Jó eredménnyel jártak? Hogy csak egy példát említsünk, az egyik férfi mutatott némi érdeklődést, ezért a testvérnő elhívta a férjét, és bemutatta neki. Tanulmányozás kezdődött, amelyet jelenleg is folytatnak minden héten a kórházban. A férfi hamarosan kezdett rendszeresen részt venni a gyülekezeti összejöveteleken.

Ausztráliában néhány testvér összeállított egy kis csomagot, hogy felajánlja a temetkezési vállalkozóknak. A csomag a Ha meghal valakid, akit szeretsz és a Valóban törődik velünk Isten? című füzeteket, valamint gyászolóknak szóló traktátusokat tartalmazott. A csomagokat kedvezően fogadták. A testvérek rendszeresen visszatérnek ezekre a helyekre, hogy újból vigyenek füzeteket és traktátusokat.

A börtönök lakóinak száma sok országban gombamód szaporodik. Jehova Tanúi a börtönök lakóinak is prédikálnak, ahol ez lehetséges. Brazíliában, São Paulóban a Tanúk körülbelül 15 évvel ezelőtt kezdtek el látogatni egy börtönkomplexumot, melyhez egy körülbelül 6000 személyes fogda is tartozik.  Jelenleg 45 rendszeres bibliatanulmányozást vezetnek itt. Kilenc rab már Királyság-hirdető, mindannyian a börtönben ismerték meg az igazságot. Amikor megkeresztelkednek, kisegítő úttörőnek jelentkeznek. Vannak rabok, akik a saját családjuk heti bibliatanulmányozását vezetik, egyikük pedig körülbelül 30 rabot tanít írni-olvasni. Ennek eredményeként a börtön vezetősége dicséri a rabok körében végzett munkát.

A Dél-afrikai Köztársaságban két Tanú a bírósági épületekben bírókat, ügyvédeket és ott dolgozó hivatalnokokat keresett fel. Ott találkoztak egy anyakönyvvezetővel is, aki ezt kérdezte tőlük: „Miért nem jöttek előbb?” A hölgy elmondta, hogy aznap délelőtt már több mint 20 embert adott össze. Ő és az irodájában ülő három pár is elfogadta A családi boldogság titka című könyvet. A testvérek jelenleg már hetente háromszor mennek oda, és 60-100 fős hallgatóságnak tartanak egy ötperces beszédet. Elmondják Jehova nézetét a házasságról, és megemlítik, hogy ugyanezekben a bírósági épületekben minden pénteken több mint 100 házasság végződik válással. Házasságuk sikeressé tételéhez ez után segítségül felkínálják a pároknak a Családi boldogság könyvet.

A Fülöp-szigeteken a Bétel-család egyik tagja távolsági busszal utazott a különleges kongresszusi napra. A sofőrök gyakran videofilmekkel kötik le az utasok figyelmét. Ezen az úton testvérünk megkérdezte, hogy lejátszhatja-e a kazettát, amelyet magával hozott. A sofőr beleegyezett. Ennek az lett az eredménye, hogy 70 utas nézte meg a Jehova Tanúi — a szervezet, amely ezt a nevet viseli című videofilmet. Igazán sokféleképpen lehet tudatni az emberekkel a jó hírt.

Az ’érintetlen területen’ végzett prédikálás öröme

Pál apostolhoz hasonlóan, aki örömet talált abban, hogy ott prédikáljon, ahol addig még nem tanúskodtak, Jehova némely újkori Tanúja is önként ajánlkozik, hogy ’érintetlen területen’, valamint olyan területeken munkálkodjon, ahol nem végeznek rendszeres tanúskodást (Róma 15:23, NW).

 Kelet-Európában, Moldovában vannak olyan hatalmas vidékek, amelyek a jó hír prédikálása szempontjából gyakorlatilag szűz területek. Ha figyelmet fordítanak rájuk, némely közülük nagyon gyümölcsözőnek bizonyul. Tighinában 1997 januárjában az egyik gyülekezet egy ilyen területen munkálkodott két faluban. Gyorsan beindultak a tanulmányozások, és a nyári kerületkongresszuson 13-an keresztelkedtek meg ezekből a falvakból. Micsoda ok ez az örvendezésre!

Peruban, Limában egy úttörő testvérnő azzal szerette volna bővíteni a szolgálatát, hogy egy elszigetelt területre megy tanúskodni. 15 órát utazott busszal haza a szülővárosába, Andamarca körzetbe. A területen lakó 7000 ember között nem volt egyetlen Tanú sem. Meglepetésére gyorsan talált magának állást. Úttörőtársa is csatlakozott hozzá. Meglepően könnyűnek találták a tanúskodást az orvosoknak, mérnököknek, építészeknek és más szakembereknek. Némely ember igazán éhezett szellemileg. Néhány hónapon belül már három gyülekezeti összejövetelt tartottak meg rendszeresen a 15 jelenlevőnek. Az Emlékünnepen 66-an voltak jelen.

Az az úttörő házaspár, amely ott szolgált Guyanában, ahol nagy volt a szükség, még meg sem érkezett a területére, és már kitűnő eredményeket ért el. Egy helyen, ahol megszálltak éjszakára, prédikáltak néhány helybeli falusi embernek. Másnap reggel, mielőtt folytathatták volna az útjukat, egy fiatal lány odament a sátrukhoz, és azt mondta nekik, hogy az édesanyja szeretne beszélni velük. Mekkora meglepetés volt, amikor kiderült, hogy olyan asszonyra találtak, aki már 14 éve olvassa a Társulat irodalmát! Nővére küldte neki az irodalmat az Egyesült Államokból. Az olvasottak olyan erőteljes hatással voltak a család életére, hogy otthagyták a katolikus egyházat, és azt is elviselték, hogy a falu közössége emiatt kiközösítette őket! Következő vasárnapra megszerveztek egy összejövetelt, amelyre 47-en jöttek el, és közülük 23 fő az asszony családjához tartozott. Később intézkedtek az Emlékünnep megtartása érdekében,  amelyen 66 fő volt jelen. Milyen bőséges áldást kapnak azok, akik válaszolnak a hívásra, hogy „Jöjj át Macedóniába, légy segítségünkre!” (Csel 16:9, Újfordítású).

Ifjak ’dicsérik az Úrnak nevét’

Buzdító látni, hogy milyen sok fiatal van a Jehovát buzgón szolgáló személyek között. A Zsoltárok 148:7–13-ban elhangzik a felhívás: „Dicsérjétek az Urat a földről . . . Ifjak és szűzek, vének gyermekekkel: Dicsérjék az Úrnak nevét, mert az ő neve dicső egyedül; az ő dicsősége égre-földre kihat!” Sok ezren fogadják el ezt a szívélyes meghívást. Megragadják az alkalmakat, hogy nagyszerű tanúskodást tegyenek szóban is, és keresztényi viselkedésük által is.

A ghánai hírnökök körében végzett felmérés kimutatta, hogy a több mint 50 000 hírnök 12 százaléka 6—20 éves fiatal. Az argentínai fiókhivatal azt jelenti, hogy a legutóbbi kongresszussorozatuk alkalmával megkeresztelkedett 3441 személynek a fele 12 év feletti fiatalból állt. E fiatalok többsége még iskolás. Ők olyan kivételes területre bejáratosak, ahová mások nem könnyen jutnak el. És ez a terület sokszor bizonyul gyümölcsözőnek.

Daniel, egy hatéves ghánai kereszteletlen hírnök tíz bibliatanulmányozást vezet, főként az iskolatársaival. Egyikük 19 éves, és tavaly márciusban eljött az Emlékünnepre. Amikor Daniel tanítója félrevezető kijelentést tett az órán az állatok életének eredetéről, Daniel úgy gondolta, ez alkalmat ad a beszélgetésre. A szünetben odament a tanítójához, és udvariasan elmondta neki, hogy van egy kiadványa, amely jobban megvilágítja a szóban forgó témát. Miután a tanító elolvasta a füzetet, írt egy üzenetet Daniel édesapjának. Ez a tanító ma már folyamatosan halad előre az örökké tartó élethez vezető ismeret megszerzésében.

Az istenfélő szülők által oktatott gyermekeknek már iskoláskoruk előtt is hatékony részük lehet a tanúskodásban. Oroszországban sokszor előfordul, hogy amikor az egyik édesanya az ötéves kislányával utazik a metrón, a kislány az, aki kezdeményezi  a beszélgetést. Ha ül mellettük valaki, a kislány megkérdezi tőle: „Bocsánat, néni, tetszik tudni, hogy Isten neve Jehova?” A válasz rendszerint: „Nem.” Ilyenkor a kislány odafordul az édesanyjához, és ezt mondja neki: „Anyu, légy szíves magyarázd el neki.”

Fiataljaink között vannak nagyon bátor és lelkes Tanúk. Az izlandi Bjarki, aki most tízéves, sokszor prédikált már az iskolatársainak. Újabban azt bizonygatták, hogy Bjarki nem is keresztény, mert — az ő megfogalmazásuk szerint — Jehovában hisz, és nem Istenben. Amikor Bjarki megpróbálta megmagyarázni a dolgokat, nem voltak hajlandók hinni neki. Az iskolából hazafelé megkérte az egyik osztálytársát, hogy menjen el hozzájuk, mert valamit meg kell mutatnia neki. Otthon kinyitotta a Bibliáját az 1Mózes 2:5-nél, ahol az izlandi nyelvű Biblia lábjegyzetében szerepel Isten neve. Felhasználta az angol nyelvű New World Translationt is, hogy meggyőzze barátját arról, hogy Isten neve Jehova. Ez után ezt mondta: „Na, most a saját szemeddel láttad, hogy a Biblia szerint Isten neve Jehova, és ha az iskolában a fiúk azt mondják, hogy Jehova nem az Isten neve, akkor meg tudod nekik mondani, hogy nem igaz, amit mondanak, mert a saját szemeddel láttad a Bibliában.” Bjarki ezzel nem csupán az igazságot tanította meg a barátjának, hanem arról is kioktatta őt, hogy hogyan prédikáljon.

Olykor akár az osztályteremben is lehet tapintatosan tanúskodni. Libanonban egy fiatal testvér Jehova Tanúiról tartott ismertetést az osztálytársainak. Ennek keretében bemutatta a Jehova Tanúi — a szervezet, amely ezt a nevet viseli című videofilmet. Portugáliában egy fiatal hírnököt felkértek, hogy írjon dolgozatot arról, amit a húsvéti szünetben csinált. A hírnök belevette a dolgozatába, hogy jelen volt az Emlékünnepen. Tanára a kiváltott érdeklődés hatására hamarosan beleegyezett egy bibliatanulmányozásba, és ma már kereszteletlen hírnök.

Sok fiatalt arra indít a buzgalma, hogy jelentkezzen kisegítő úttörőnek — némelyeket pedig arra, hogy általános úttörőnek jelentkezzenek. Egyikük Marie Rose Ruandában.  Középiskolába jár, és mellette keményen dolgozik, hogy segítse idősödő édesanyját. Ennek ellenére általános úttörő, és 15 bibliatanulmányozást vezet. Kamerunban Glory az iskolás évei alatt kisegítő úttörő volt, pedig akkor egyetlen közvetlen családtagja sem volt Tanú. Most általános úttörő, és családjából három személy lett megkeresztelt Tanú. Glory ezt mondja: „Az bizonyult a legjobb módnak, hogy megvédjem magam a kábítószerezéstől, az erkölcstelenségtől és az erőszaktól, mely manapság sok iskolában elterjedt, hogy úttörő voltam az iskolás éveim alatt.”

Iskola az úttörőszolgálatot választó személyeknek

Akik az általánosúttörő-szolgálatot végző személyek listáján szerepelnek már legalább egy éve, azok különleges tanfolyamra mehetnek el. Az Úttörőszolgálati Iskolára szóló első meghívókat 1977 novemberében küldték ki az Egyesült Államokban. Az eltelt 20 év alatt csak az Egyesült Államokban 195 000-nél több úttörő fordította javára ezt az iskolát. Ebben a számban az a 10 345 tanuló is benne van, akik a tavalyi szolgálati évben vettek részt az iskolán. Világszerte százezrek kaptak ilyen kiképzést.

Mi az iskola célja? Az iskolát azzal a céllal tervezték, hogy segítsenek az úttörőknek: 1. Jehovával járni Jézus Krisztust utánozva, 2. bővelkedni még több szeretetben a testvérek egész közössége iránt, és 3. csiszolni prédikálói és tanítói készségüket, hogy még eredményesebben ragyogjanak, „mint világítótestek a világban” (Fil 2:15, NW).

Két oktató elmondta, hogy a szántóföldi szolgálathoz adott gyakorlatias képzésen kívül a tanfolyam még abban segítette a tanulókat, hogy „kiegyensúlyozottak legyenek az úttörőmunkában, és ne engedjék, hogy e jelenlegi rendszer dolgai miatt gyengüljön a koncentrálásuk”. Ennek eredményeként még több személyt segítettek ahhoz, hogy törekedjen a teljes idejű szolgálatra mint megelégedést nyújtó életpályára.

Az elmúlt nyolc év alatt, miközben Kelet-Európában és Afrikában feloldották Jehova Tanúi tevékenységét a tilalom alól,  gyors intézkedés történt, hogy az itteni úttörők is javukra fordíthassák az Úttörőszolgálati Iskolát. Szlovénia ezt jelenti: „Az iskola jótékony hatásai észrevehetőek, mivel javul az egyes úttörők munkájának minősége és hatásossága.” Az iskolán részt vevő személyek lelkesedése sokszor másokat is az úttörőszolgálat végzésére ösztönöz. Ez történt Magyarországon is, ahol az egyik gyülekezetben az 5 úttörőből néhányan részt vettek az Úttörőszolgálati Iskolán, és ennek hatására még 21 úttörőt nyertek.

Igazán óriási az aratás. Készséges, jól képzett szolgákra van szükség a szántóföldön. Az Úttörőszolgálati Iskola a továbbiakban is kétségtelenül segíteni fog ennek az igénynek a kielégítésében.

A Szolgálati Kiképző Iskola tíz éve

Az Úttörőszolgálati Iskola kezdete után körülbelül tíz évvel, 1987. október 1-jén Pittsburghben, Pennsylvaniában (USA) bevezették a Szolgálati Kiképző Iskolát. Az e tanfolyamot elvégző nőtlen véneket és kisegítőszolgákat felkérhetik, hogy az egész világ szántóföldjén ott szolgáljanak, ahol szükség van rájuk. Tíz évvel ezelőtt 54 911 gyülekezet volt világszerte, ma 85 256 van. Nagy szükség van képesített férfiakra, hogy pásztorkodjanak, tanítsanak és járjanak elöl az óriási evangelizálómunkában. A Szolgálati Kiképző Iskola önátadott férfiakat készít fel arra, hogy kielégítsék a szükségleteket (2Tim 2:2).

Amióta az iskola beindult, Amerikában 3698-an, Afrikában 1208-an, Ázsiában és a Csendes-óceán szigetein 1804-en, Európában pedig 2295-en vettek részt rajta. Az iskolát elvégző férfiak jelenleg 126 országban szolgálnak.

Szép számmal vannak a végzettek között több nyelvet beszélő testvérek. E képességeiket azonnal felhasználják vagy a saját országukban, ahol sok etnikai csoport él, vagy külföldi szántóföldeken. Mások megtanulták annak az országnak a nyelvét, ahová küldték őket.

A végzettek közül több százan a különlegesúttörő-munkát végzik, elszigetelt területek feltárásában segítenek. Szolgálatukat  javukra fordítják a gyülekezetek, ahol vénekre és kisegítőszolgákra van szükség. Némelyeket a körzetmunkára jelölnek ki. Nigériában például a jelentések szerint 50 végzett testvér szolgál az utazómunkában. Mexikóban is, ahol sok új gyülekezet alakul, körülbelül ennyien szolgálnak ebben a minőségben. A Fülöp-szigeteken 37 végzett testvér szolgál a körzetmunkában, és 111-en szolgálnak helyettes körzetfelvigyázóként. A szakmai ismeretekkel rendelkező végzettek közül némelyeket fiókhivatalokba jelölnek ki, az ottani szükségletek kielégítésére.

Az iskola nagyszerű gondoskodásnak bizonyul abban a tekintetben, hogy értékes képzésben részesíti a testvéreket, akik készségesen ajánlják fel magukat, hogy a Királyság-érdekeket szolgálják (Zsolt 110:3). Mivel nagyobb felelősséget ruháznak rájuk, ezért tőlük az elvárás is nagyobb, viszont sok áldásban részesülnek (Luk 12:48b).

„Örvendeznetek kell . . . Jehova előtt”

Az ókori Izráelben Jehova imádói rendszeresen összegyülekeztek az évszakokhoz kötött ünnepek alkalmával. Akik felmentek az évenkénti sátoros ünnepre, ezt a parancsot kapták: „Örvendeznetek kell Istenetek, Jehova előtt hét napig” (3Móz 23:40, NW). Ehhez hasonlóan napjainkban az évenkénti kerületkongresszusok a rendkívüli örvendezés időszakai Jehova népe körében. Néhány országban a szolgálati év kezdetén még mindig folytak az „Isteni béke követei” elnevezésű kerületkongresszusok.

Milyen találó jeligéje volt ez a kongresszusnak a háború sújtotta Libériában! Testvéreink már hetekkel a kongresszus előtt büszkén viselték a falvakban és városokban az „Isteni béke követei” kitűzőjüket. Jehova Tanúinak minden okuk megvolt rá, hogy ezt az azonosító kitűzőt viseljék. A libériai emberek tudják, hogy a háború alatt csak Jehova Tanúi bizonyultak az isteni béke igaz követeinek. Míg más vallások tagjai ezrével csatlakoztak fegyveres csoportokhoz, és viselték a háborús fegyvereket,  addig Jehova Tanúit mindenütt Bibliával a kezükben látták, amint az isteni béke üzenetét osztják meg a háborúba belefáradt libériai emberekkel.

1997 közepén már javában tartott az „Isten Szavába vetett hit” kongresszussorozat. Sokan fejezték ki őszinte hálájukat az „Őrizd meg a szemed egyszerűnek” című drámáért. Mások arra összpontosították a figyelmüket, hogy mennyire időszerű a „Hited minősége most kerül próba alá” című előadás. Az újonnan megjelenő Egy könyv minden embernek című füzetet már 58 nyelven adták ki. Lengyelországban a kongresszus csúcspontja az volt, amikor Varsóban is, és Wrocławban is ugyanabban az időpontban jelentették be a teljes New World Translation of the Holy Scriptures lengyel nyelvű fordításának megjelenését a lelkes hallgatóságnak. Görögországban, amikor a hallgatóság felfogta, hogy a teljes New World Translation of the Holy Scripturest kinyomtatták görögül, és a kongresszuson jelenik meg, még be sem fejeződött a bejelentés, a hallgatóság máris felállt, és sokáig lelkes tapsviharral köszöntötte öröm- és hálakönnyek kíséretében.

A kerületkongresszusokon kívül más kiemelkedő összejövetelek is voltak különböző helyeken. Az egyik ilyen összejövetel a Dominikai Köztársaságban volt 1996-ban, amikor egy új fiókhivatalt, egy 3000 férőhelyes kongresszusi termet és egy Királyság-termet adtak át. A jelenlévők közül sokan élték át Trujillo diktátorsága idején a tíz évig tartó kegyetlen üldözést. Juanita Brandt, aki korábban misszionárius volt, elmondta, hogy annak idején a misszionáriusok az országban maradtak; elővigyázatosan tanúskodtak, volt valamilyen világi munkájuk, és bátorították a helyi Tanúkat, akik közül sokakat börtönbe zártak és kínoztak. Amikor Luis Montás, Trujillo diktátor egyik rokona megismerte az igazságot, ő volt a politikai párt pénztárosa. Üldözték őt, börtönbe vetették, és sokszor csak hajszálon múlt az élete. Ám 91 évesen jelen volt a fiókhivatal átadásán, és nagy boldogsággal töltötte el, hogy az átadást követően megtartott országos kongresszuson a 35 678 résztvevő között lehetett.

 Egy másik kiemelkedő összejövetelt Brazíliában tartottak 1997 márciusában a kibővített fiókhivatali létesítményekkel kapcsolatban. Az átadási programon 26 brazil szövetségi államból voltak jelen Tanúk. Ezenkívül 24 országból jöttek küldöttek és misszionáriusok, akik a Gileád Iskola 43 osztályát képviselték, és akik szolgáltak már Brazíliában. Micsoda ünnepi alkalom volt ez! A következő napon tartott különleges összejövetelen Milton Henschel, a Vezető Testület tagja a Rio de Janeiró-i Maracanã Stadionban beszélt, és négy másik városban is nagyon sokan hallották a programot. Több mint 200 000-en voltak jelen összesen. Henschel testvér előadásának szívet melengető témája, melyet a Prédikátor 12. fejezetéből merített, az volt, hogy „Jehova szereti a fiatalokat”. Így buzdította a fiatalokat: „Szolgáljátok Jehovát a legteljesebb szolgálattal, vegyetek részt az úttörőszolgálatban, amíg el nem jönnek a veszedelemnek napjai.”

A hónap folyamán, egy későbbi időpontban Argentínában, egy kongresszusi rendezvény keretei között átadták az új, 9400 személyes, saját kongresszusi termünket Cañuelasban. Ez a létesítmény kerületkongresszusi és körzetkongresszusi összejöveteli helyként fog szolgálni az argentin fővárosban és közelében élőknek. Az átadási programban többek között szerepelt egy lebilincselő beszámoló Jehova Tanúi argentínai tevékenységéről, ahol a 33 évi betiltás és egyéb korlátozás ellenére folytatódott a teokratikus növekedés. Az átadási programot követő napon összejövetelt tartottak Buenos Aires városában, a hatalmas River Plate Stadionban. A stadion teljesen megtelt, még a játéktéren is ültek testvérek. Összesen 71 800-an voltak jelen. Némelyek nagyon messziről utaztak ide. Egy zsúfolt busz Patagóniából, 3100 kilométer  távolságról jött. Összesen mintegy 1200 busz érkezett a River Plate Stadionhoz az ország különböző részeiről.

Carey Barber, a Vezető Testület akkor 91 éves tagja mondott beszédet ezeken az alkalmakon. Átadási beszédében a rendszeres bibliaolvasásra ösztönzött, mondván: „Testvérek és testvérnők, mindennap olvassuk a Bibliát? Sokan azt állítják, hogy nem érnek rá mindennap olvasni a Bibliát, de arra van idejük, hogy naponta háromszor pompás étkezésnek örvendjenek, és ez ugye egyértelműen meg is látszik rajtuk? Ha naponta olvasnák a Bibliát, nemde az is egyértelműen meglátszana rajtuk?” Következő nap a stadionban, amikor arról beszélt, „Ahogyan ellenállhatunk e világ szellemének”, beszédét ismételten félbeszakította a lelkes és figyelmes hallgatóság tapsa. Amikor arra buzdított, hogy fejlődjünk tovább abban, ami jó és helyes, arra is rámutatott, hogy Jehova segítségére és szellemére van szükségünk, hogy sikeresek legyünk. Barber testvér kihangsúlyozta, hogy milyen fontos „hátat fordítani a világ trágár beszédének és erkölcstelen viselkedésének”. Majd így ösztönzött: „Találjatok örömet és boldogságot a szolgálatban, az imádatban és abban, hogy  Jehovának tetszetek.” Lenyűgöző, hogy ez a különleges program milyen mély benyomást tett a jelenlévőkre.

’Feszítsd ki sátorköteleidet!’

Az utóbbi években világszerte meglepően megnőtt azoknak az embereknek a száma, akik felmennek Jehova nagyszerű szellemi házához, hogy megtanulják útjait, és azokon járjanak (És 2:2–4). Az elmúlt öt évben 1 593 995-en szemléltették vízbe való bemerítkezéssel a Jehovának tett önátadásukat. Királyság-termekre van szükség, ahol összejöhetnek oktatás és imádat céljából. Kongresszusi termekre van szükség, hogy a különleges kongresszusi napokon, körzet- és kerületkongresszusokon férőhelyet biztosítsanak nekik. Fiókhivatalokra és nyomdákra van szükség, hogy legyenek létesítmények, ahol a bibliai irodalmat a helyi nyelvre fordítják, nyomtatják, és ahol Jehova Tanúi tevékenységét koordinálják, hogy lehetőség szerint mindenkinek legyen alkalma hallani a Királyság-üzenetről. Mennyire helyénvaló hát a prófétai kijelentés: „Szélesítsd ki sátorod helyét! . . . Ne tartsd vissza magad! Hosszabbítsd meg sátorköteleidet, és erősítsd meg sátorcövekeidet” (És 54:2, NW).

Hogyan készülhettek el ezek a létesítmények? Jehova áldásával, amely Tanúinak egységes erőfeszítésein nyugszik. Ahol lehetséges, ott a helyi Tanúk végzik az építési munkát, és önkéntes adományok által ők gondoskodnak a kiadások fedezéséről. Ahol szükség van rá — és sokszor ez az eset áll fenn —, az ország  más részeiről segítenek Tanúk vagy a nemzetközi testvériség tagjai. Olykor öt, tíz vagy több ország önkéntesei segítenek a nagyobb fiókhivatali létesítmények megépítésénél.

Az elmúlt szolgálati évben a befejezett és átadásra került épületek közé tartozott számos Királyság-terem, néhány kongresszusi terem és több fióklétesítmény. A Dominikai Köztársaságban, Francia Guyanán, Jamaicában, Madagaszkáron, Mauritiuson, Oroszországban és Sierra Leonéban például teljesen új fióklétesítményeket építettek; Argentínában, Ausztráliában és Brazíliában pedig kibővítették a fióklétesítményeket. Mi történt ezekben az országokban, amiért szükség lett ezekre a létesítményekre?

ARGENTÍNA: Azóta, hogy Argentínában 1980-ban feloldották Jehova Tanúi tevékenységét a tilalom alól, robbanásszerűen megnőtt a Királyság-hírnökök száma az országban. 1981-ben 38 869 tevékeny Tanú volt; ez azt jelentette, hogy 1 Tanúra 717 lakos jutott. Ma már 116 151 hírnök van, az arány pedig 1:281. A nyomdai létesítményeket már többször ki kellett bővíteni. Nemrégiben még két épületet vásároltak és korszerűsítettek, a lakóépületeket pedig kibővítették. Mindez csak növelte a már amúgy is terjedelmes fiókkomplexumot.

AUSZTRÁLIA: Mióta a fiókhivatal a jelenlegi helyére, Sydney külvárosába költözött, a Tanúk száma csaknem a duplájára, 60 946-ra nőtt az országban. Új osztályok alakultak: egy Területi Tervezőiroda, egy Kórházi Információs Szolgálat, egy Jogi Osztály és egyebek. A Szállítási Osztályból irodalomraktár lett, melyet a csendes-óceáni térség nagy része használ. A szükségletek kielégítése céljából három épülettel — iroda-, szolgáltató- és lakóépülettel — bővítették az ausztráliai fiókkomplexumot.

BRAZÍLIA: Amióta a fiókhivatal épületeit 1981-ben átadták Cesário Langéban, azóta az épületeket háromszor akkorára bővítették. Miért? Mert Jehova Tanúinak a száma több mint 338 600-zal több lett Brazíliában. Az elmúlt évben több mint  80 300 000 órát szenteltek a jó hír prédikálásának, több millió bibliai irodalmat terjesztettek el, és átlagosan 443 028 házi bibliatanulmányozást vezettek. 6960 gyülekezet és 340 utazófelvigyázó tevékenységét koordinálja ez a fiókhivatal.

DOMINIKAI KÖZTÁRSASÁG: Ez az ország gyümölcsöző szántóföld. A 21 007 Királyság-hírnök 35 362 házi bibliatanulmányozást vezet a Dominikai Köztársaságban. Az új fióklétesítményekre sürgető szükség volt, hogy elláthassák az itteni munkát.

FRANCIA GUYANA: Volt idő, amikor a prédikálást jórészt a Guadeloupe-ról és Martinique-ról jött Tanúk végezték. 1990-re 660 jelentést leadó hírnök lett, és nyílt egy fiókhivatal. Milyen eredménnyel? A hírnökök száma öt éven belül a duplájára nőtt. A jó hír prédikálása virágzik az országban, melynek nagy részét az amazonasi esőerdő borítja. Ma már minden 100 lakosra jut 1 Tanú. Az a tény, hogy az 1468 hírnök 2167 bibliatanulmányozást vezet, és 5506-an voltak jelen az Emlékünnepen, további növekedésre mutat.

JAMAICA: Először 1897-ben prédikálták Jamaicában a jó hírt, így a gyönyörű, új fióklétesítmények átadása 1997-ben egybeesett az országban végzett prédikálómunka századik évével. Az új épületegyüttes többek között egy új fiókhivatali iroda- és szolgáltatóépületet, egy Bétel-otthont, egy kongresszusi termet és egy Királyság-termet foglal magában. Kétségtelen, hogy ezek a létesítmények jelentősen előmozdítják majd az országban a további teokratikus növekedést.

MADAGASZKÁR: Jehova szolgái sok mindent tettek azóta, hogy 1925-ben először látogattak el ide. Tevékenységünk üteme az utóbbi években nagymértékben felgyorsult. 1997 márciusában, amikor 8404 hírnök vett részt a szántóföldi szolgálatban, és 22 321 bibliatanulmányozást vezetett, 45 300-an voltak jelen az Emlékünnepen. Az új fiókhivatali komplexum segítséget fog nyújtani abban, hogy Jehova imádói egyre növekvő sokaságának szükségleteit kielégítsék.

 MAURITIUS: Egy szép új fiókhivatal és egy nyitott kongresszusi terem épült ezen az indiai-óceáni szigeten. Miért? Mert itt a szigeteken az emberek reagálnak a Biblia vonzó felhívására, hogy csatlakozzanak Jehova dicséretéhez (És 42:10). Az utóbbi nyolc év során kétszeresére nőtt a Tanúk száma ezen a területen.

SIERRA LEONE: Az elhúzódó polgárháború és a politikai zűrzavar miatt az országban sokan vágynak arra a biztonságra, melyet csak Isten Királysága tud elhozni. Nagyszerű bizonyság volt ilyen körülmények között építeni egy új fiókhivatalt. Építési szakemberek különböző országokból ajánlották fel önként a szolgálataikat ellenszolgáltatás nélkül — ami első hallásra hihetetlen volt az embereknek. Az a tény pedig, hogy a Sierra Leone-i Tanúkkal együtt fehér bőrű külföldiek is részt vettek a fizikai munkában, „a legnagyobb helyi szenzációnak” számított. Egyértelmű volt, hogy Jehova Tanúi megtanulták, hogyan kell békében és igaz testvériségben együtt élni és dolgozni.

OROSZORSZÁG: Az oroszországi új fióklétesítmények átadását különleges nemzetközi figyelem kísérte. Kiemelkedő teokratikus fejlemények történtek a világnak ezen a részén. Negyvenkét országból jöttek el, hogy jelen legyenek az 1997. június 21-i programon.

1972-ben 10 000 Tanú volt az egész Szovjetunióban. 1991-ben, amikor Jehova Tanúi munkája végre törvényes elismerést nyert, 49 171 Tanú adott le jelentést a Szovjetunió 15 köztársaságában. 1997 májusában több mint 215 000 Tanú tevékenykedett ezen a területen, és mintegy 600 000-en voltak jelen márciusban az Emlékünnepen.

Az oroszországi fiókhivatal felügyelete alá tartozik Oroszország és a korábbi köztársaságok közül kilenc. Tevékenységük koordinálása és az irodalom fordítása érdekében új fióklétesítmények épültek Szentpétervártól körülbelül 40 kilométernyire északnyugatra, Szolnyecsnoje közelében. Mindez az Orosz Föderációban élő Jehova Tanúi Területi Vallásszervezet  Közigazgatási Központjának törvényes elismerésével összhangban történt. Ez a gyönyörű épületegyüttes hét lakóházból, melyek körülbelül 250 személynek adnak otthont, ezenkívül egy Királyság-teremből és egy étkezőből, melyek mindegyike több mint 500 férőhelyes, valamint egy tágas iroda- és raktárkomplexumból áll.

Az átadási programon Theodore Jaracz, a Vezető Testület tagja tartotta a főelőadást „A jövőnek építeni” címmel. Mások érdekes történelmi eseményeket mondtak el. A recepción nagy táblákon fényképek és tapasztalatok dokumentálták Jehova Tanúi több mint 100 éves oroszországi tevékenységét. A szemlélődők megtudhatták, hogy már 1892-ben egy embert Moszkva ortodox metropolitájának a kívánságára a mai Kazahsztán területére száműztek, mert elmondta másoknak, amit a Bibliakutatóktól megtudott (akkoriban ezen a néven ismerték Jehova Tanúit). Olvashattak arról a több száz orosz emberről, akik a II. világháború idején náci koncentrációs táborokban ismerték meg a bibliai igazságot Jehova Tanúitól. Tapasztalatokat olvashattak arról a több ezer Jehova Tanújáról, akiket Szibériába és az orosz Távol-Keletre száműztek 1951-ben Sztálin diktatúrája alatt.

Az átadáson jelen lévők között sok személy volt, aki a hite miatt hosszú évekig szenvedett börtönben vagy szibériai munkatáborokban. El tudod képzelni ezeknek a régi testvéreknek a legteljesebb csodálatát és örömét, amint megtekintették a gyönyörű létesítményt ebben a parkhoz hasonlító, 7 hektáros környezetben? Sok szem telt meg könnyekkel, különösképpen akkor, amikor a testvérek olyan személyeket ismertek fel, akiket a börtön ideje óta nem láttak. Micsoda öröm volt jelen lenni akkor, amikor a hatalmas udvaron a testvérek és testvérnők önkéntelenül is énekelni kezdték négy szólamban azokat a Királyság-énekeket, melyeket évtizedekkel azelőtt a szibériai száműzetésük alatt énekeltek!

Sok építőmunkás — akik mintegy 20 országból érkeztek — több mint négy éven keresztül dolgozott együtt azon, hogy  felépüljenek ezek a létesítmények. Némelyek lemondtak az otthonukról, és gyökeresen megváltoztatták az életüket, hogy segítsék orosz testvéreiket. Micsoda érzelmi hatás érte őket az átadáskor, amikor már ahhoz készülődtek, hogy a következő teokratikus megbízatásuk helyszínére költözzenek!

Összesen 16 982 önkéntes dolgozik rendszeres jelleggel a Társulat főhivatalában és fiókhivatali létesítményeiben szerte a világon. A szolgálatukkal járó körülményeik miatt a Bétel-család mindezen tagjai a különleges teljes idejű szolgák rendjébe tartoznak.

’A tájékok már megértek az aratásra’

„Emeljétek fel szemeiteket, és lássátok meg a tájékokat, hogy már fehérek az aratásra” (Ján 4:35). Ez a kijelentés még sosem volt annyira igaz, mint ma. 1919 óta, amióta a Királyságról szóló világméretű tanúskodókampány elkezdődött, hatalmas mennyiségű „magot” ültettek el a világ szántóföldjébe. Bibliai irodalomból több milliárd példányt terjesztettek el.  Tízmilliárdnyi alkalommal folytattak beszélgetéseket az emberekkel Jehova szándékáról. Minden alkalmas terjesztési eszközt felhasználtak arra, hogy eljusson az emberekhez a létfontosságú üzenet Isten Királyságáról, amely az emberiség egyedüli reménysége. Most van itt az aratás ideje.

Mexikóban, Közép- és Dél-Amerikában, valamint a karib-tengeri szigeteken 590 760-an keresztelkedtek meg az utóbbi öt évben. Tavaly pedig ezeken a területeken átlagosan 1 858 462 bibliatanulmányozást vezettek olyan egyénekkel, akik azt a vágyukat nyilvánították ki, hogy megismerjék és szolgálják Jehovát.

Afrikából és a közelében levő szigetekről azt jelentik, hogy 1993 óta 274 724 személy lett Jehova önátadott és megkeresztelt szolgája. Ezekben az országokban 2 863 594-en voltak jelen az Emlékünnepen. Malawiban több mint 125 000-en, Angolában 160 414-en, a háború sújtotta Kongói Demokratikus Köztársaságban (a korábbi Zaire-ban) pedig 574 736-an voltak jelen. Bizonyára még sokan fogadják majd el az igaz imádatot az itt élő emberek közül.

A berlini fal 1989-ben történt leomlása óta a korábbi szovjet tömböt alkotó országokban 309 589 személy ismerte meg az igazságot és keresztelkedett meg. Mindez azt mutatja, hogy az emberekben nem csupán arra van készség, hogy Jehova tanítsa őket, hanem arra is, hogy az akaratát tegyék.

Észak-Amerikában és Európában, ahol Jehova Tanúi már jóval több mint száz éve prédikálnak, a nagyszámú bevándorló lakosság teremt termékeny talajt a tanítványképzéshez.

Valóban, amikor Jehova napja elérkezik, „mindaz, aki hívja Jehova nevét, megmenekül” (Jóel 2:32, NW). Mennyire létfontosságú hát, hogy segítsünk az embereknek megismerni Jehovát, hogy bízzanak benne, és az ő igazságos irányadó mértékeihez igazítsák az életüket! Ha most ilyen lépéseket tesznek, akkor Jehova nagy és félelmet keltő napjának elérkezésekor talán azok között lesznek, akikre Jehova elismeréssel tekint (Sof 2:3).

[Képek a 4—5. oldalon]

Pál apostol Jóel próféciáját idézte, és a prédikálás sürgősségét hangsúlyozta

[Kép a 20. oldalon]

Luis Montás, az egyik régóta szolgáló Tanú

[Képek a 21. oldalon]

A River Plate Stadionban Carey Barber arra sürgette a több mint 71 800 jelenlevőt, hogy álljon ellen a világ szellemének

[Kép a 22. oldalon]

9400 személyes, új kongresszusi terem az argentínai Cañuelasban

 [Képek a 27. oldalon]

1. Oroszország

2. Argentína

3. Sierra Leone

4. Ausztrália

 [Képek a 28. oldalon]

5. Francia Guyana

6. Brazília

7. Madagaszkár

8. Dominikai Köztársaság

[Képek a 29. oldalon]

9. Mauritius

10. Jamaica