Levél a Vezető Testülettől

MIKÖZBEN várjuk az előttünk álló eseményeket, jó ha Isten népének minden tagja eltöpreng az elmúlt év fejleményein. Milyen ragyogó kilátást helyezett elénk Jehova! A kicsiny nyáj tagjainak, akik Isten szellemével kenettek fel, az a kiváltságuk, hogy királyokként és papokként szolgálhatnak az egekben Jézus Krisztussal (Jel 20:6). Az ötmilliónál most már jóval több személyt számláló más juhok kiváltsága pedig örök élet egy földi paradicsomban, olyan paradicsomban, ahol mindenki ismerni és szeretni fogja Jehovát, és úgy bánik embertársaival, hogy az Ő tulajdonságait tükrözi vissza (És 11:9; 1Ján 4:7, 8; Jel 21:4). Miért gondoskodott erről Jehova? Szeretetéből fakadóan, és túláradó, ki nem érdemelt kedvességét mutatva ki azok iránt, akik hitet gyakorolnak a váltságáldozatban, melyről saját Fia, Jézus Krisztus által gondoskodott (Ján 3:16).

Nem csoda, hogy Pál apostol azt mondta, hogy ’amiket most szenved, nem hasonlíthatók’ semmi olyanhoz, amit Isten őelébe helyezett. Találóan írta le azok ’sóvárgó várakozását’, akik a félreérthetetlen bizonyítékokat figyelik majd arra vonatkozóan, hogy az égi királyok akcióba léptek a föld megtisztítása érdekében, hogy azt a halottak feltámadása és az engedelmes emberiség tökéletességre juttatása kövesse. Ez teszi majd lehetővé, hogy az emberek „az Isten fiai dicsősége szabadságának” örvendjenek (Róma 8:18–21).

Az égi Királyság már működésben van (Jel 11:15–17). Abban a kiváltságban van részünk, hogy itt a földön szolgálhatjuk  az érdekeit. Az a megbízatásunk, hogy elmondjuk a Királyság jó hírét a többi embernek (Máté 24:14). Eközben milyen körülményekkel kellett szembenézniük testvéreinknek az elmúlt évben? Pontosan olyanokkal, amilyeneket a Szentírás előre megjövendölt a dolgok e jelenlegi gonosz rendszerének utolsó napjaira (Luk 21:10, 11; 2Tim 3:1–5).

Albánián hónapokon át erőszakhullám söpört végig. Állig felfegyverzett terrorista csoportok fosztogattak, tönkretették az emberek tulajdonait, nőket erőszakoltak meg, és gyilkoltak. Testvéreink azonban nem engedték, hogy ez visszatartsa őket a jó hír prédikálásától. Háború söpört végig Afrika nagy részén, és a háború rettenetes pusztításokat okozott Latin-Amerika és Délkelet-Ázsia egyes részein is. Bár testvéreink szigorúan megőrizték keresztényi semlegességüket, az erőszak következtében, valamint a harcokat követő betegségek miatt többen életüket vesztették. Sokuknak kellett minden vagyonukat otthagyva a pusztaságba vagy a dzsungelbe menekülniük, vagy akár országhatárokon túl keresniük menedéket. Lengyelország, a Cseh Köztársaság, Olaszország és az Egyesült Államok egyes területeit katasztrofális áradások sújtották. Venezuelában két Királyság-termet döntött romba egy földrengés. Montserrat lakóinak több mint a fele azért kényszerült arra, hogy elhagyja a szigetet, mert az egyik vulkán forró hamut, iszapot és sziklatömböket okádott ki magából. Az emberek sok helyen súlyos anyagi gondokkal néznek szembe, az utcai bűncselekmények miatt pedig veszélyes, hogy bárki ékszert, akár csak karórát is viseljen.

Mindezen dolgok közepette és a nyugati világban tapasztalható általános közöny ellenére Jehova Tanúi folytatják tovább a prédikálást. Hogyan állják meg a helyüket? Fenntartja őket Jehova szeretete, a nemzetközi testvériség nagyfokú szeretete és az, hogy teljesen tisztában vannak azzal, hogy napjaink eseményei mind csalhatatlanul a régi rendszer közeli végére mutatnak rá (Róma 8:35–39; 1Pét 4:7, 8).

Bár az egyre rosszabbodó állapotok megnehezítik az életet, testvéreink bátran továbbra is összejönnek a gyülekezeti összejöveteleken és kongresszusokon. A tavalyi éviszövegünk ez volt: „Taníts meg akaratodat cselekedni” (Zsolt 143:10, NW). E tanítás nagy részben az összejöveteleken történik, és a hű és értelmes rabszolga osztályon  keresztül Jehova jól táplált minket az év során. Amikor az albán kormány szükségállapotot hirdetett ki, a testvérek a nappali órákra tették át az összejöveteleket, és könyvtanulmányozási csoportonként jöttek össze. A jelenlevők száma a hírnökök számának két-háromszorosára nőtt. Sierra Leonéban testvéreink az anarchia, a fosztogatás és az öldöklés dacára rendszeresen összejöttek. Amikor Srí Lankán arra kényszerültek, hogy a dzsungelbe meneküljenek, vagy Côte d’Ivoire-on (Elefántcsontparton) arra kényszerültek, hogy menekülttáborban éljenek, intézkedés történt, hogy ők is részesülhessenek a kongresszusi programokból.

Mivel a zűrzavar egyre szélesebb körben terjed, most nem annak van itt az ideje, hogy könnyedén vegyük az összejöveteleink látogatását, vagy hogy azt a nézetet sajátítsuk el, hogy elég hetente egyszer elmenni a Királyság-terembe. A Szentírás arra sürget minket, hogy „saját gyülekezetünket ne hagyjuk el . . ., hanem bátorítsuk egymást; annyival is inkább, mivel látjátok, hogy közeledik az a nap” (Zsid 10:24, 25, Úf). Jehova tudja, hogy mire van szükségünk.

Ebben az elmúlt évben 375 923 személy keresztelkedett meg Jehovának tett önátadása szemléltetéseként, amely új csúcslétszámot jelent. Micsoda ok az ujjongásra! Jézus szavai, melyeket a János 4:35-ben olvashatunk, még mindig érvényesek: „Emeljétek fel szemeiteket, és lássátok meg a tájékokat, hogy már fehérek az aratásra.” Ezért tovább nyomulunk előre a tanúskodással. Akár sokan, akár kevesen fordulnak Jehovához, életük egyaránt drága (Luk 15:7). Igazán megköszönjük Jehovának, hogy ebben az elmúlt évben az Emlékünnepen jelen levők száma több mint egymillióval növekedett!

Az 1998-as éviszövegünk arra emlékeztet minket, hogy még további millióknak kell segítenünk, hogy reagáljanak a kijelentésre: „mindenki, aki hívja Jehova nevét, megmentésben fog részesülni” (Róma 10:13, NW). Buzgón imádkozunk azért, hogy ebben az új szolgálati évben a szervezetben egyénileg mindannyian vegyünk részt a tanúskodásban, ezzel mutatva ki nagyraértékelésünk mélységét mindazért, amit Jehova tett a népéért.

Forró keresztényi szeretettel szolgatársainknak az egész világon.

Testvéreid

Jehova Tanúi Vezető Testülete