Világméretű beszámoló

Engedjük fényleni a világosságot

Az ókori világ hét csodája közé sorolt alexandriai világítótorony Phárosz szigetén magasodott Alexandria kikötőjében, Egyiptomban. Mintegy 1500 évig ez a fényforrás vezette a tengeri utasokat, hogy biztonságosan partot érjenek.

De Jézus Krisztus egy sokkal fontosabb fényforrást azonosított, amikor ezt mondta: „Én vagyok a világ világossága” (Ján 8:12). Azáltal, hogy szellemi felvilágosítást adott Isten szándékairól, megtanította az embereknek, miként éljenek, s miként nyerhetnek örök életet; és annak, amit tanított, továbbra is erőteljes, jóra ösztönző hatása van mind a mai napig. Továbbá a következő szavakkal oktatta tanítványait arról, ami a felelősségük: „Ti vagytok a világ világossága.” Vajon csak a másokkal való beszéd útján kellett szellemi világosságot árasztaniuk? Jézus hozzátette: „Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat” (Máté 5:14–16).

Sokan a világban elismerik, hogy Jehova Tanúi törvénytisztelő, családcentrikus emberek, akiknek magas erkölcsi és etikai irányadó mértékeik vannak, és akik tevékenyen prédikálják  Isten Szavának üzenetét. De vannak olyan emberek is, akik ellenzik munkánkat, és mindent megtesznek azért, hogy bemocskolják Jehova népének hírnevét, és megakadályozzák erőfeszítéseinket, hogy engedjük fényleni a világosságot. Ezt azáltal teszik, hogy Jehova Tanúiról pontatlan, hamis és a hírnevüket aláásó tájékoztatást adnak a kormánytisztviselőknek és a médiának. Abbeli törekvésében, hogy kiigazítsa a tények ilyen elferdítését, 1997 februárjában a Vezető Testület jóváhagyta a Public Relations Iroda megalakulását, mely az Írói Bizottság felügyelete alatt áll. A Társulat fiókhivatalaiban általános információs részlegek működnek.

Tegyük nyilvánvalóvá a jó cselekedeteket

Ennek az elrendezésnek az a célja, hogy egy megelőző tevékenységet végezzenek azáltal, hogy pontos képet adnak a hitnézeteinkről és tevékenységünkről a médiának, az egyetemi előadóknak, a kormánytisztviselőknek, valamint általában véve a nyilvánosságnak. Ez nem egy olyan elrendezés, ami által Jehova Tanúi magukat magasztalják. Jehovát tisztelik; és többek között azzal tisztelik őt, hogy lehetővé teszik az embereknek, hadd lássák jó cselekedeteiket, melyek Jehova magas irányadó mértékeit tükrözik vissza (1Kor 1:31).

Mivel Jehova népe — egyénileg, és együttesen is — a bibliai alapelveket követi, tagjai értéket jelentenek a közösségek számára, melyekben élnek. Jehova Tanúi nyilvános tevékenysége többet foglal magában a jól ismert, házról házra végzett prédikálómunkánknál. Ha szervezetek és hivatásos személyek tudomást szereznek jó cselekedeteinkről, valószínűleg kedvező lesz a magatartásuk, amikor a Tanúk kapcsolatba lépnek velük a szántóföldi szolgálat során.

Segítségnyújtás katasztrófák idején

Az egyik módja annak, hogy nyilvánosan kimutassuk jóindulatunkat felebarátaink iránt, az, ha tevékenyen részt veszünk a segélyakciókban katasztrófák idején. Például a Kongói Demokratikus Köztársaságban (a volt Zaire-ban) élő embereknek egy  Jehova Tanúiból álló csoport emberbaráti segítségnyújtást szervezett 1997-ben. Több ezer belgiumi, franciaországi és svájci Jehova Tanúja segítségével menekülteket láttak el több tonna élelemmel, ruhával, vitaminkészítményekkel és orvossággal, valamint 18 500 pár cipővel és 1000 takaróval, s mindezt repülővel szállították Afrikába. A szállítmány teljes értéke közel egymillió dollár volt. Ezeket a szállítmányokat elsősorban Jehova Tanúinak küldték mint ajándékot, de másokkal is megosztották (Gal 6:10).

A franciaországi fiókhivatal segítséget kapott egy füzet elkészítéséhez, amely részletesen beszámol erről a tevékenységről. A füzetet kormánytisztviselőknek és a médiánál dolgozó személyeknek terjesztették, megismertetve őket arra vonatkozó példákkal, hogy Jehova Tanúi hasznos és gyakorlatias módon nyújtanak segítséget a szükségben lévő embereknek. Számos tisztviselő fejezte ki őszinte elismerését ezért a tájékoztatásért. Különösen az volt rájuk nagy hatással, ahogy a Tanúk biztosították, hogy a szállítmányokat azok kapják meg, akik szükségben vannak, és hogy a dolgokat igazságosan osszák el.

A családi élet jobbá tétele

A családi élet kudarca súlyos teherként nehezedik a kormányképviselőkre, és nyugtalanítja a köztisztviselőket. A családi boldogság titka című könyv széles körű terjesztését megelőzően Finnországban Jehova Tanúi egyesült erőfeszítést tettek, hogy személyesen vegyék fel a kapcsolatot a közigazgatási kerületek kormányzóival, a polgármesterekkel, az önkormányzati vezetőkkel, a szociális tisztviselőkkel és az újságszerkesztőkkel azért, hogy elmagyarázzák, mit tesznek Jehova Tanúi, és hogyan segíthet A családi boldogság titka című könyv a családoknak. Ez azt eredményezte, hogy mintegy 120 újság írt elismerő cikkeket erről. Majdnem az összes polgármester és más hivatalos személy elfogadott egy példányt a könyvből, és megígérte, hogy megismerkedik a tartalmával.

Egy litvániai városban, ahol a hírnököknek csak egy kis csoportja él, a Tanúk szintén meglátogatták a város polgármesterét,  hogy megajándékozzák a könyv egy példányával, és felvilágosítást adjanak neki munkánkról. A polgármesterre ez nagy hatással volt, és megkérdezte a testvéreket, vannak-e rendszeres összejöveteleik a városban, mivel úgy érzi, erre a felvilágosításra szükségük van az embereknek. Amikor elmagyarázták, hogy kevesen vannak, és nincs termük, buzdította őket, hogy mindenképp kezdjenek összejöveteleket tartani. Mivel a polgármestertől ilyen buzdítást kaptak, a Tanúk megszervezték, hogy rendszeresen legyenek összejövetelek Skuodasban.

Tények a holocaustról

Az elmúlt években köztisztviselők, történészek és tanárok megújult figyelmet szenteltek a náci korszakkal és a holocausttal kapcsolatos eseményeknek. Jehova Tanúi a között a néhány csoport között voltak, melyek következetesen szót emeltek azok ellen az atrocitások ellen, melyeket a Hitler-rezsim elkövetett. Ennek az ellenállásnak a története felkeltette az akadémiai körök figyelmét. Elkészült egy útmutató a tananyaghoz, és a Jehova Tanúi szilárdan állnak a náci támadással szemben című videokazetta 28 perces osztálytermi változata, hogy segítse a pedagógusokat a holocausthoz kapcsolódó események tanításában. Ezek az eszközök éles megvilágításba helyezik azokat az etikai és erkölcsi kérdéseket, melyeket egy ilyen tragédia felvet. Lehetővé teszik, hogy a tanárok bemutathassák tanulóiknak egy olyan csoport pozitív példáját, mely nyíltan szembenézett a környezettől jövő nyomás, az intolerancia és a lelkiismeret kérdésével. A pedagógusok — a középiskolai osztályokat tanítóktól fogva az egyetemi szinten oktatókig — kifejezték őszinte vágyukat, hogy hozzájuthassanak ehhez az anyaghoz.

A Szilárdan állnak videofilm bemutatója a Ravensbrücki Koncentrációs Tábor Emlékmúzeumában volt, Berlintől 60 kilométerre északra, Németországban. Kormánytisztviselők és magas rangú személyek voltak jelen a történészeken és a náci üldözés túlélőin kívül. A filmbemutatót a hírközlő eszközök kedvező színben tüntették fel. Két jelentősebb rádióállomás, valamint 99  újság közölte a történteket. A Szilárdan állnak videofilmet jelenleg több mint 150 németországi városban mutatják be, s a közönséget szemmel láthatóan nagyon érdekli.

Oroszországban, Moszkvában 1997 májusában két testvér részt vett egy nemzetközi értekezleten, melyet tudósok tartottak meg a holocaust témájának oktatásáról. Beszéltek Jehova Tanúinak a náci korszakkal kapcsolatos történetéről, és kihangsúlyozták azt a tényt, hogy a Tanúk azt tanulták, hogy minden emberre pártatlanul tekintsenek (Csel 10:34, 35).

Egy másik esemény alkalmával tíz Tanú-túlélő — Oroszországból, Ukrajnából és Németországból — részt vett Moszkvában egy sajtókonferencián és a Szilárdan állnak videofilm orosz nyelvű bemutatóján. Két túlélő, akik a stutthofi táborban voltak — az egyikük Németországból való, a másik pedig Ukrajnából —, levelezés útján tartották egymással a kapcsolatot 1945 májusában történt szabadulásuk óta. Ötvenkét év után találkoztak újra Moszkvában! A sajtókonferencia után a riporterek jártak-keltek a testvérek között, és fényképezték őket, valamint interjúfelvételeket készítettek. A Szilárdan állnak videofilmet könnyekkel és szűnni nem akaró tapssal fogadták. Az esemény megragadta a sajtó, valamint a pedagóguskörök figyelmét. Az orosz újságírók, akiknek a múltban általában kedvezőtlen volt a magatartásuk Jehova Tanúival szemben, most elismerően nyilatkoztak mind a történetünkről, mind pedig a tevékenységünkről. Az egyik újság ezt írta: „Sokakat letartóztattak, koncentrációs táborokba küldtek, és kivégeztek. Az emberi bátorság azonban, melyet az Istenbe vetett hit táplált, mégis erősebbnek bizonyult. Dicséretes, hogy találtak embereket a film elkészítéséhez, s így felfedtek a világ előtt egy alig ismert oldalt a nácizmussal való szembeszállás történetéből. Köszönet érte.”

Magunkhoz ragadni a kezdeményezést

A felelősségteljes újságírók gyakran az igazsághoz hű és pontos beszámolót írnak, amennyiben együttműködnek velük,  és tájékoztatást kapnak. Így, amikor egy vallásos emberekből álló csőcselék megtámadott egy Királyság-termet Izraelben, összehangolt erőfeszítéseket tettek, hogy értesítsék a médiát az esetről. Az újságok és egy televízióállomás tudósított arról a helyreállítási munkáról, amelyet 15 Jehova Tanúja végzett, akik éppen odalátogattak egy hajóút során. Ez a sajtóvisszhang megmutatta, hogy éles különbség van azon emberek között, akik csupán állítják, hogy hisznek Istenben, és azok között, akik valóban Isten tanításai szerint élnek.

Zambiában egy újságíró olyan újságcikket írt, melyben összefüggésbe hozta Jehova Tanúit a satanizmussal. A fiókhivatalnak irányelveket adtak segítségként, miként lépjen kapcsolatba az újság szerkesztőjével, valamint kapott egy mintául szolgáló „levelet a szerkesztőhöz”. A szerkesztőt megajándékozták az Ismeret könyv és a Halottak szelleme című füzet egy példányával. Megígérte, hogy majd elintézi az ügyet. Már a következő reggel változtatás nélkül közölték a szerkesztőhöz szóló levelet „Jehova Tanúi a satanizmus ellen” címmel.

A tények elferdítése és a téves értesülések miatt a közvélemény néhány európai országban tévesen veszélyes szektákkal hozta összefüggésbe Jehova Tanúit. A fiókhivatalok segítséget kaptak abban, miként adjanak olyan választ, amely tisztázza tevékenységünket mint szervezetét, és így eloszlatja a kormányzat esetleges félelmét velünk kapcsolatban.

A világ szellemi sötétségével ellentétben az igazság világossága továbbra is fényesen tündököl. Milyen találóak Pál apostol szavai a Filippi 2:15-ben: „fényletek, mint csillagok e világon.” Imádkozunk Jehova irányításáért, és azért, hogy az ő áldása legyen azokon az erőfeszítéseken, melyeket a Jehova Tanúi szervezetével és tevékenységével kapcsolatos félreértések és előítéletek kiigazításáért tesznek. Reméljük, azáltal hogy továbbra is ily módon engedjük ’fényleni a világosságunkat’, még több dicsőség adatik Jehovának, akinek a világossága megvilágítja ösvényünket (Zsolt 36:10).

 Afrika

Afrika olyan földrész, amelyen sok nyelvet beszélnek — nem csak azokat, amelyek Európából kerültek oda, hanem még mintegy 750 más nyelvet is. Jehova szeretetteljes szándéka az, hogy „minden nemzetből és ágazatból, és népből és nyelvből” való férfiak, nők és gyermekek legyenek azok közt, akik megmenekülnek a „nagy nyomorúságból” (Jel 7:9, 14). Ez azt jelenti, hogy alkalmat kell kapniuk arra, hogy Jehováról tanuljanak. Annak érdekében, hogy ne csak halljanak, hanem pontos ismeretet is szerezzenek az útjairól, a Társulat 127 olyan nyelven ad ki irodalmat, amelyet főként afrikaiak beszélnek (1Tim 2:3, 4). E nyelvek közül 9 az elmúlt szolgálati évben jött hozzá, és előkészületek folynak még 11 más nyelvű kiadvány megjelentetésére. Ebben az évben Tanzániában és Kenyában kiadták a New World Translation of the Christian Greek Scripturest szuahéli nyelven. Botswanában és a Dél-afrikai Köztársaságban pedig csvana nyelven jelent meg.

Angolában az év egyik csúcspontja az Ismeret könyv és a Mit kíván meg füzet megjelenése és terjesztése volt három helyi nyelven: kimbundu, kongo és umbundu nyelven. Az ilyen eszközök  lehetővé teszik a hírnököknek, hogy egyszerű, közvetlen felkínálásokat alkalmazzanak, és az első látogatás során elkezdjék a bibliatanulmányozást. Angolában a házi bibliatanulmányozások száma elérte az új 71 000-es csúcsszámot, ami hírnökönként kettőnél is többet jelent. Szintén kiemelkedő volt a Királyság-hirdetők számában tapasztalt növekedés, amely 16 százalékot ért el. Luandában, a fővárosban magában, és közvetlen környékén most mintegy 350 gyülekezet van, amelyeket 17 körzetre osztottak fel.

Egy etiópiai testvérnő az úton ment, és tanúskodott a többi utazónak, de nem tudta, hogy valaki, aki mögötte jön, odafigyel. Miután a többiek gúnyolódtak az üzeneten, ez az alázatos ember odament hozzá és bibliatanulmányozást kért. Minden egyes tanulmányozásra kilenc órát kellett gyalogolnia odafelé, és kilenc órát visszafelé is. Amikor hírnök akart lenni, megkérték a körzetfelvigyázót, hogy látogassa meg. Mennyire meglepődött a körzetfelvigyázó, amikor 30 ember várt rá! Ez a bibliatanulmányozó másokkal is megosztotta, amit tanult. Az embereknek sok kérdésük volt, és hajnali háromig beszélgettek. A körzetfelvigyázó viszont még nem beszélte meg a bibliatanulmányozóval az új hírnökökre vonatkozó képesítéseket. A körzetfelvigyázónak reggel el kellett mennie azért, hogy odaérjen egy másik találkozóra. A bibliatanulmányozó elsétált vele, és a körzetfelvigyázó útközben tette fel a kérdéseket. A körzetfelvigyázó végül azt mondta a bibliatanulmányozónak, hogy képesített. Imádkoztak, azután pedig szétváltak útjaik. Ez az alázatos férfi 1997 januárjában keresztelkedett meg. Továbbra is sokat — oda-vissza 12 órát — gyalogol, hogy részt vegyen az összejöveteleken.

Az elmúlt években a Burkina Fasó-i szántóföld a misszionáriusok nagymértékű beáramlását tapasztalta; most 42-en szolgálnak ebben a Szaharától délre fekvő országban. Néhányan közülük hasznot merítettek a Gileád Iskolán, illetve a Szolgálati Kiképző Iskolán kapott képzésből, mielőtt vállalkoztak erre a megbízatásra. Mások mint úttörők egyszerűen ugyanabban a képzésben részesültek, mint amelyet Jehova egész népe kap  a Királyság-termekben. Más úttörők Franciaországból nagy személyes áldozatok árán, de bizalmukat Jehovába vetve, saját kezdeményezésükre költöztek ide, hogy ott szolgáljanak, ahol nagyobb a szükség. Jehova kétségtelenül megáldja a Királyságának e buzgó hirdetői által tett erőfeszítéseket.

Egy nő a zimbabwei Hararéban elkezdte tanulmányozni a Bibliát Jehova Tanúival, az Élj örökké könyvet használva. Férje azonban azzal vádolta, hogy a család pénzét értéktelen könyvek vásárlására tékozolja. Unszolta, hogy egy másik valláshoz csatlakozzon. Idővel elhagyták a várost, és Chendambuyába, vidéki házukba költöztek. Ott a család maláriás lett. Mialatt az ágyban feküdtek, a férj kezébe vette Az Őrtorony egyik régi példányát, amelyet a felesége megőrzött. Azután elolvasta az Élj örökké könyvet. Mindvégig nagyon élvezte. A feleség megkérdezte, csatlakozhat-e hozzá az olvasásban. Így aztán együtt tanulmányoztak.

— Abban a másik egyházban, ahova most jársz, tanítják ezt? — kérdezte a férfi.

— Nem — válaszolta a feleség.

— Többet ne menj oda — mondta a férfi. — Meg kell találnunk azt az egyházat, amelyik kiadja ezeket a könyveket.

Felesége azonban emlékeztette:

— Ez az, amelyikről azt mondtad, hogy oda ne menjek.

— Tudom. Mégis keressük meg ezeket az embereket.

Kérésükre felkereste őket egy Tanú, és azonnal elkezdték a tanulmányozást az Ismeret könyvből. Egy hónap alatt be is fejezték a könyv tanulmányozását. Augusztusban keresztelkedtek meg a kerületkongresszuson.

Szenegálban a helyi temetkezési szokások azok közé az „erősségek” közé tartoznak, amelyekkel ottani testvéreinknek küzdeniük kell (2Kor 10:4, 5). A temetkezési rítusokat gyakran kísérik olyan szokások, amelyek összefüggnek a lélek halhatatlanságának hitnézetével. Amikor egy Dakar közelében levő faluban nemrégiben meghalt egy 89 éves Tanú, a fia megtiltott minden, a Bibliával  ellentétes temetkezési rítusban való részvételt. A törzsi szokás azt írja elő, hogy az apa családja gondoskodjon egy fehér lepelről, amellyel a temetés előtt letakarják a testet. Mielőtt azonban felhasználnák ezt a leplet, le kell szakítani belőle egy részt, és csíkokra kell vágni, amelyeket aztán a közeli családtagok csuklójához és nyakához erősítenek. Ez nemcsak hogy a család tagjaiként azonosítja őket, de az emberek babonából azt hiszik, ezáltal elkerülik, hogy a halott személy nemtetszését vonják magukra. Az egész falu meglepetésére testvérünk családja volt az első, amely nem követte ezt a szokást. Egy római katolikus tanácsadó a következőt jegyezte meg: „Mi már 15 éve akarjuk megvalósítani azt, amit Jehova Tanúi egy nap alatt megtettek. Úgy gondolom, nekik másfajta erő áll rendelkezésükre.” A szigeten levő faluból több mint 400 ember vett részt az idős édesanya temetésén. Azon a területen most sokan tesznek fel bibliai kérdéseket, és kapnak rájuk kielégítő válaszokat.

A Zaire-ban  (most Kongói Demokratikus Köztársaság) élő testvéreinknek nagymértékben vigasztalására szolgált a Zsoltárok 112:7, amely így szól: „Semmi rossz hírtől nem fél; szíve erős, az Úrban bizakodó.” Az év jól kezdődött, 104 134 fős új hírnökcsúccsal. Ezt követően háború tört ki az ország keleti részén, amely nyugatra is átterjedt. A kinshasai fiókhivatalban levő testvéreinknek megszakadt a kapcsolatuk az elfoglalt területen levőkkel. Volt azonban szerte az országban 180 körzetfelvigyázó és 11 kerületfelvigyázó, akik buzdították és bátorították a testvéreket. Hakizimana Musa, az egyik körzetfelvigyázó ezt írta: „Amikor kerékpárommal a testvérekhez utazom látogatóba, gyakran gondolok a Zsoltárok 46:2-re. Tudom, hogy ezekben a válságos időkben buzdításra van szükségük. Néha kiégett házakat látok, és mindenki, még a madarak is elmenekültek. Volt, hogy katonák állítottak meg, és figyelmeztettek, ne menjek tovább, mert veszélyes. Bár féltem és torkomban dobogott a szívem, imádkoztam és továbbmentem azért, hogy odaérjek a következő gyülekezetbe.”

A fiókhivatal nem tudott segélyszállítmányokat küldeni a megszállt területekre, de mennyire hálásak voltak a testvérek,  amikor európai Tanúk egy csoportja elment oda segélymunkásként a szükséges utánpótlással. 1997 májusában elesett a főváros, Kinshasa. Míg a világ minden részén a tévénézők elszegényedett, éhező háborús menekültekről készült eleven és elborzasztó képeket láttak, Jehova népe semleges maradt az összeütközésben. Békésen továbbra is Isten Királyságának a jó hírét hirdették annak ellenére, hogy éheztek, betegeskedtek, és el kellett menekülniük otthonaikból. A világ más részein talán nem tűnt fontosnak az, hogy uruund nyelven megjelent a Mit kíván meg füzet. Viszont egy itteni, 56 hírnökből álló gyülekezet ennek a füzetnek a felhasználásával 150 bibliatanulmányozást kezdett, hogy segítsen olyan embereknek, akiknek nagyon nagy szükségük volt arra a segítségre, amelyet csak Isten tud megadni.

Nigériában egy úttörő a Mit kíván meg füzetet használta arra, hogy bizonyságot tegyen egyik utastársának egy városok között járó taxiban. Közösen megbeszéltek néhány gondolatot a „Szokások, melyeket Isten gyűlöl” című leckéből. A férfi figyelmesen hallgatott, kérdéseket tett fel, és kapott egy füzetet. Amikor megálltak egy frissítőre, és bent voltak az étteremben, a férfi az úttörőhöz fordult, és megmutatott neki egy csomagot.

— Mi van benne? — kérdezte az úttörő.

— Pénz. De nem tudom, hogy mennyi, mert a pénz nem az enyém. A taxi csomagtartójában levő egyik úticsomagból emeltem el.

Most, amiatt, amit a Tanú megmutatott neki a füzetből, a férfi azt mondta, hogy vissza akarja adni a pénzt a tulajdonosának. A tulajdonos, egy fiatal kereskedő hamar felismerte tulajdonát. A csomagban 150 000 naira (körülbelül 300 000 forint) volt. A pénzt eltulajdonító férfi több mint 500 kilométeren át követte áldozatát. Elmondta a kereskedőnek, hogy az úttörőnek köszönje, mivel a füzet idézte elő, hogy megváltoztatta a szándékát. A vezető és a többi utas is elcsodálkozott, és kértek a füzetből. A kereskedő azelőtt soha nem állt szóba a Tanúkkal, most viszont bibliatanulmányozást kért.

 Ázsia és a csendes-óceáni szigetek

A föld népességének nagy része él Ázsia szárazföldi területén. Ezenkívül több ezer sziget — kicsi és nagy — található szétszórva szerte az óceánokban. Bárhol legyenek is az emberek, Jehova Tanúi erőfeszítéseket tesznek, hogy elérjék őket Isten Királyságának a jó hírével.

A következő tapasztalat, amely egy Indiától délkeletre fekvő szigetországból származik, jól szemlélteti, mennyire értékes, ha az embereknek kezébe juttatjuk a bibliai irodalmat. Az 1980-as évek elején egy Srí Lanka-i Tanú elhelyezett egy Élj örökké könyvet egy férfinál, aki olyan városban élt, ahol nem voltak Tanúk. A férfi 1985-ben teljesen magában olvasni kezdte a könyvet, és felismerte, hogy benne van az igazság. Ezután a családjával is elolvasta, majd a közeli barátaival kezdte el olvasni és megbeszélni. Hamarosan egy 11 főből álló csoport jött össze a házában, hogy megbeszéljék az információt. Megszakították kapcsolatukat a hamis vallással, és felismerték, hogy prédikálniuk kell másoknak. 1997 januárjában  a fiókhivatal kapott tőlük egy levelet, amelyben segítséget kértek.

Amikor elküldtek egy különleges úttörő házaspárt, hogy látogassák meg őket, ezzel a komoly kéréssel fordultak hozzájuk: „Meg tudnak minket tanítani, hogyan kell imádkozni?” Hosszú kérdezősködést és sok beszélgetést követően az úttörőket arra kérték, maradjanak ott éjszakára. Másnap reggel 6 órakor az úttörőket egy izgatott házigazda ébresztette, aki alig várta, hogy még több kérdésére választ kapjon. Délelőtt 9-re 16 ember érkezett a házhoz. Elhangzott egy rögtönzött nyilvános előadás, válaszoltak további kérdésekre, és végül délután 2-kor az úttörők hazaindultak. Most rendszeresen tartanak összejöveteleket azon a területen.

Egy testvérnő Libanonban épp egy másik Tanúval való találkozóra ment, amikor találkozott egy idős hölggyel, aki megpihent, mert súlyos csomagokat cipelt. Amikor a testvérnő felajánlotta segítségét, a hölgy felkiáltott: „Hát léteznek még ilyen emberek?” Szívből köszönetet mondott a testvérnőnek, és ragaszkodott hozzá, hogy vendégül lássa egy csésze kávéra. A testvérnő elfogadta a meghívást, megragadta az alkalmat a tanúskodásra, és megígérte, hogy elviszi neki az Ismeret könyvet. A hölgy, bár azt mondta, nem kedveli Jehova Tanúit, elfogadta a könyvet. Az újralátogatáson a testvérnő találkozott a hölgy lányával, akinek nagyon tetszett az, amit hallott. Most rendszeres bibliatanulmányozást folytatnak a lánnyal az Ismeret könyvből.

Egyesek, akiknek befolyásuk van a politikai ügyekben, nagyra értékelik Jehova Tanúi munkáját. Mások viszont, mivel a papság komoly nyomást gyakorol rájuk, korlátozásokat rónak ki a Tanúkra. Hálásak vagyunk azonban, mert az elmúlt évben Jehova Tanúi törvényes elismerést kaptak Pakisztánban, Malajziában és Kazahsztánban.

Pakisztánban az egyik helyi egyház presbitere állandóan arról beszélt az embereknek, nehogy beengedjék Jehova Tanúit  az otthonaikba, mert a Tanúk nem hisznek Jézusban, és a tanaik hamisak. Egy különleges úttörő azonban tanulmányozott egy családdal, akik nem akarták abbahagyni. Egyik nap az egyházi presbiter meglátogatta a családot, amikor a rendszeres bibliatanulmányozásukat tartották. Csendben végigülte a tanulmányozást, és elcsodálkozott, amikor azt látta, hogy a Tanúk tényleg a Bibliát tanítják. Ez oda vezetett, hogy ezzel az egyházi presbiterrel tanulmányozást kezdtek. Kezdett eljárni a gyülekezeti összejövetelekre, és most már megkeresztelt Tanú. Ennek a volt egyházi presbiternek köszönhetően hat másik személy is rendszeresen részt vesz Jehova Tanúi összejövetelein.

Sok olyan város van Malajziában, ahol több mint 30 000 ember lakik, azonban nincs egyetlen Tanú sem. Mivel ilyen sok embert kell elérniük a jó hírrel, az ottani hírnökök nagy feladattal néznek szembe. Egyes területek nagyon gyümölcsözők. Egy Everlasting Life in Paradise! című füzetet használva, amelyet nemrég fordítottak le kadazan duszun nyelvre, négy ideiglenes különleges úttörő, akiket a Borneó szigetének északi részén fekvő Sabahba jelöltek ki, 50 házi bibliatanulmányozást tudott kezdeni egy három hónapos időszak alatt.

Hatalmas feladat a sok, Keleten beszélt nyelven gondoskodni bibliai irodalomról. Már rendelkezésre állnak kiadványok olyan nyelveken, amelyeket a többség bizonyos mértékig legalább megért. Milyen sokat számít azonban, ha valami megjelenik az emberek anyanyelvén! Kirgizisztánban egy idősebb testvérnő, aki nem beszélt oroszul, azt tapasztalta, hogy szolgálata igencsak korlátozott. Amikor azonban az Ismeret könyv elérhetővé vált kirgizül, buzgón használni kezdte. Ennek eredményeként a más falvakban lakók hallottak róla és meglátogatták őt — volt, aki gyalog, volt, aki kerékpáron és volt, aki szamár által húzott kocsival jött. A Tanúnak most több bibliatanulmányozása van, és nagyon hálás azért, hogy van egy eszköz az ő nyelvén, amellyel terjesztheti a jó hírt.

 Európa

Jehova Tanúi több mint száz éve hirdetik a jó hírt Európában. Sok európai Tanú más országokba költözött, ahol nagy szükség van Királyság-hirdetőkre. Az 1990-es években különleges figyelmet fordítanak arra, hogy alapos tanúskodást végezzenek Kelet-Európában. Az elmúlt években nagyon sok bevándorló költözött Európába olyan országokból, amelyekben viszonylag kevés Tanú van, itt pedig nagy számban vannak Tanúk, akik boldogan fogadják őket, és megosztják velük Isten Királyságának jó hírét. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy elvégezzék a tanúskodást „a földnek mind végső határáig”, összhangban azzal, amit Jézus megjövendölt (Csel 1:8).

A bevándorlók sok országban készségesen reagálnak a Királyság-üzenetre. Jehova szelleme megnyitja ezeknek az embereknek a szívét, amikor a helyi Tanúk minden tőlük telhetőt megtesznek azért, hogy megosszák velük a Biblia igazságait. Ez történt Norvégiában egy latin-amerikai menekülttel. Megfigyelte, hogy a menekültközponttal szomszédos Királyság-terembe szépen öltözött emberek mennek, fiatalok és idősek  egyaránt. Részt is vett néhány összejövetelen a Királyság-teremben, és tetszett neki, amit látott, de semmit nem értett norvégül, ott pedig senki sem beszélt spanyolul. Ennek ellenére bibliatanulmányozást kezdtek vele. A Tanú a norvég Ismeret könyvet és New World Translationt használta; az érdeklődő ugyanezeket a kiadványokat használta spanyolul. Mivel szorosan ragaszkodtak a tanulmányozási anyaghoz, és az írásszövegeket hangsúlyozták, gyors előrehaladás történt. Az a rendezettség, összhang és barátságos légkör, amelyet ez a férfi a gyülekezetben tapasztalt, megerősítette meggyőződését, hogy rátalált Isten népére.

Néhány hónappal később szeretett volna hírnök lenni, de a nyelvi nehézség miatt a vének nem tudták eldönteni, hogy képesített-e. Közeledett azonban egy spanyol nyelvű körzetkongresszus a 2400 kilométerre fekvő Oslóban. Néhány testvér pénzt adományozott a repülőútra, hogy részt tudjon venni. A kongresszuson spanyolul beszélő vének megállapították, hogy tényleg képesített, és először a kongresszus ideje alatt vett részt a szántóföldi szolgálatban. Kezdettől fogva nagy erőfeszítést tett, hogy tanúskodjon a központban levő más menekülteknek, és hogy meghívja őket a Királyság-terembe. Ilyen módon bibliatanulmányozások kezdődtek Dél-Amerikából, Afrikából és Európából jött menekültekkel. Egy évvel azután, hogy részt vett első összejövetelén a Királyság-teremben, a férfi megkeresztelkedett.

Egyes fiatal személyek úgy szívják magukba az igazságot, mint szivacs a vizet. Ez igaznak bizonyult egy finnországi tanuló, Marko esetében. Egy tanár elmondta neki, hogy egy Jehova Tanúja dolgozik a zeneintézetben. Marko elment a Tanúhoz, és megkérdezte a testvérnő véleményét bizonyos kérdésekről, de csak keveset tudtak beszélgetni. A Tanú aznap este felhívta Markót, és elmondta neki, hogy ha szeretne több információt kapni, akkor tud neki kölcsönadni néhány könyvet. Marko gyorsan elment a lakására, ahol a testvérnő és a férje válaszolt néhány kérdésére, és odaadták neki a Mit kíván meg füzetet, a Szervezet  videofilmet és Az élet — hogyan jött létre? Evolúció vagy teremtés útján? könyvet. Néhány nap múlva visszament, és még több irodalmat kért. A beszélgetés során megmutatkozott, hogy tényleg felfogta, amit olvasott. Ekkor adtak neki egy Ismeret könyvet és egy Bibliát. Elmagyarázták neki, hogy az érdeklődőkkel bibliatanulmányozást folytatnak, először azonban magában akarta elolvasni a könyvet. Egy héten belül kiolvasta az egész könyvet, és megnézte az írásszövegeket is. Már az első bibliatanulmányozás előtt kilépett az egyházból. Hamarosan tanúskodni kezdett a rokonoknak, barátoknak és a zeneintézetben levő tanároknak. Három és fél hónappal az első tanulmányozása után megkeresztelkedett.

Észtországban egy asszony, egy orosztanárnő, már 20 éve mélyen belemerült a spiritizmusba, amikor találkozott Jehova Tanúival. Tanfolyamokon vett részt azzal kapcsolatban, hogyan kell használni az ingát, hogy azonosítani tudja az emberek beteg szerveit. (Az inga akkor lendült mozgásba, amikor feltették a kérdéseket.) Ott volt egy kongresszuson, amelyen jelen voltak a transzcendens érzékelés gyakorlói a Szovjetunió minden részéről. Részt vett New Age-találkozókon is. Miért? Édesanyja nagyon beteg volt, és ő valamilyen módot keresett, ahogyan enyhülést szerezhet neki. Tudta, hogy Jézus gyógyított embereket, és azt hitte, hogy a mai szellemgyógyítók biztosan Isten szolgái. Nem tudta, hogy a gyógyításoknál felhasznált erő nem Istentől, hanem más forrásból jön (5Móz 18:10–12; Máté 7:15–23). A démonok azonban harapdálni és szorongatni kezdték. Kétségbeesetten keresett segítséget. Miután csalódott más vallásos csoportokban, kapcsolatba lépett Jehova Tanúival. Rögtön bibliatanulmányozást kezdtek vele. Megtanulta, hogyan imádkozzon, és hogyan álljon ellen az Ördögnek. Amikor megértette, hogyan tekinti Jehova a spiritizmust, elégette spiritiszta irodalmát, és megsemmisítette öt ingáját. Négy hónapon belül már részt vett a szántóföldi szolgálatban, és segített másoknak, hogy javukra fordítsák azokat az igazságokat, amelyeknek olyan  nagy szerepük volt az ő megszabadulásában. Most folyamatosan kisegítő úttörőként szolgál, és hálás, hogy Jehova boldog népéhez tartozik.

Dámaris, aki egy spanyolországi vén tizenéves lánya, elismeri, hogy nehezére esett elkezdeni, hogy tanúskodjon osztálytársainak. Megfigyelte viszont, hogy közülük a legtöbben dohányoztak, vagy gondjaik voltak a kábítószerek miatt. Tisztában volt vele, hogy segítségre van szükségük. Végül beszélt egyik osztálytársának a kábítószerek és a dohányzás hatásairól. Dámaris elmondta, hogy van egy könyve, amelyik minden fiatalt érintő témákkal foglalkozik, köztük a kábítószer-használat hatásaival is. A lány kérte, hadd nézze meg, és aztán a könyvet egymásnak adták az osztályban. Körülbelül az osztály harmada kért saját példányt a Fiatalok kérdései — gyakorlatias válaszok könyvből. Mi lett az eredmény? Az az osztálytársa, akinek Dámaris először tanúskodott, abbahagyta a dohányzást, és megnyílt az út a további beszélgetésekhez.

A volt Jugoszláviában zajló háború során a testvéreink nagyon nehéz időkön mentek keresztül. Anyagi értelemben elszegényedtek, szellemi értelemben azonban gazdagok. A Zágrábban, Horvátországban tartott kerületkongresszuson például megindította őket, hogy szívmelengető tapasztalatokat hallottak Vukovárból. Ez egy horvátországi város, amely szerb ellenőrzés alatt volt, most pedig újra Horvátország ellenőrzése alá tartozik. A háború egyik legnagyobb mértékű pusztítására itt került sor, és a lakosság nagy részének, köztük testvéreinknek is, el kellett menekülnie, hogy mentse az életét. Horvátországi testvéreink négy éven keresztül nem tudták, hogy volt egy Maria nevű testvérnő, aki ott maradt a városban. Ő prédikált, kezdetben teljesen egyedül, és egyszer-egyszer el tudott utazni egy közeli, szerbiai gyülekezetbe is. A háború idején tanúsított buzgalma gazdag jutalommal járt. Képzeljétek csak el, mennyire meglepődtek a körzetkongresszuson levő testvérek, amikor egy körülbelül 20 főből álló csoportot köszönthettek Vukovárból!

 Amerika

Buzgó szolgálatuk eredményeként Jehova Tanúit egész Amerikában jól ismerik. Sok ember, bár személy szerint úgy határoz, hogy nem él a bibliai irányadó mértékek szerint, mégis tiszteletet érez a Tanúk által végzett munka iránt. Talán még néhány, az életre vonatkozó gyakorlatias tanács is nagy hatással van rájuk, amelyre a Tanúk a Bibliából hívják fel a figyelmüket. Jehova Tanúi természetesen annak érdekében is erőfeszítéseket tesznek, hogy segítsenek nekik megismerni és nagyra értékelni Jehova Istent, e tanácsok Forrását, valamint az ő szeretetteljes szándékát az emberiséggel.

Bár az úttörők kemény munkát végeznek, hogy elvigyék a Királyság-üzenetet az embereknek, nemigen számítanak arra, hogy munkájukért érdemérmet kapnak. Mégis pontosan ez történt egyik különleges úttörőnkkel Venezuelában. Carmen Bravót meglepetésként érte, amikor egy nap a városi „Páez Hölgyegylet” meghívta őt, hogy jöjjön el egy ünnepségre, amelyen adnak neki egy érdemérmet „a vallás területén tett értékes hozzájárulásáért”. De miért? Guasdualito városát jelentős  mértékű gerillatevékenység sújtotta, a 70 éves Carmen pedig csillapító hatással van az emberekre, mivel a Bibliából válaszol kérdéseikre, bibliatanulmányozásokat vezet, és bibliai irodalmat hagy az embereknél. A városban sokan olvassák és nagyra értékelik Az Őrtoronyt és az Ébredjetek!-et. A hatóságokra is nagy hatással volt, mennyi házasságot törvényesítettek Jehova Tanúi evangelizálómunkájának eredményeként. Mindent egybevetve Carment úgy tekintik, mint aki nyereség a közösség számára. Carmen boldogan elfogadta az érdemérmet, de alázatosan úgy érzi, ő egyszerűen Jehova eszköze arra, hogy eljuttassa üzenetét az emberekhez. (Vesd össze: 1Korinthus 3:6, 7.)

Puerto Ricóban Jehova Tanúinak meg kellett jelenniük egy kormányhivatali testület előtt amiatt, hogy egy stadiont akartak igénybe venni egy kongresszusukra. Egy férfi, aki sok éven át részt vett a létesítmények használatára való engedélyek kiadásában, azt kérte, először hadd beszéljen ő a testülettel. Elmondta, hogy évenként egy alkalommal, amikor Jehova Tanúi használják a stadiont, akkor van a legalaposabban kitakarítva. Az előző évben elromlott az egyik részen egy légkondicionáló berendezés. A Tanúk kongresszusa után felfedezte, hogy ők ingyen megjavították. Az elektromos- és vízhálózat bizonyos részeit is megjavították. A parkolót pedig patyolattisztán tartották. A testület úgy döntött, hogy a Tanúk ingyen használhatják a stadiont közelgő kongresszusukon.

Haiti egyik nagyon szegény területén a katonák átkutattak és leromboltak számos házat, mert nagyon nagy mértékű volt ott a kábítószer-kereskedelem. Amikor azonban meglátták Az Őrtoronyt és a Társulat más kiadványait Anna házában, ezt mondták: „Ezt a házat nem szabad lerombolnunk. Jehova Tanúi nem vesznek részt kábítószer-kereskedelemben.” Ezt látva az egyik szomszéd átszaladt a saját házába, és kirakta protestáns vallásos irodalmát. Amikor a katonák megérkeztek, azt mondta nekik, nem kell átkutatniuk a házát, mert neki is vannak vallásos könyvei. Megnézték a könyveket és ezt mondták: „Nem, ezek nem ugyanolyanok.”  És ezzel lerombolták a házat. Anna még nem volt Jehova Tanúja. Ez után a tapasztalat után viszont Jehovához imádkozott, hogy segítsen neki életét összhangba hozni az ő igazságos irányadó mértékeivel. Anna most már megkeresztelt Tanú.

Peruban az El Cruce de Cajamarca-i gyülekezetből egy különleges úttörő találkozott Rafaellel. Megbeszélték, hogy tanulmányozzák vele és a családjával az Ismeret könyvet. Mivel nagyon messze laktak, kezdetben nem minden héten tartották meg a bibliatanulmányozást. Az első tanulmányozáson azonban a testvér meglepődve tudta meg, hogy Rafael nem hisz a Háromságban, a pokoltűzben, illetve a „szentekben”. Arra a kérdésre, hogy „Ezt hol tanulta?”, így felelt: „Ebben a könyvben olvastam” — és ezzel elővette az Élj örökké könyvet. „Nem elég azonban csupán elolvasni — tette hozzá. — Szükségem van valakire, aki segít nekem.” (Vesd össze: Cselekedetek 8:31.) A második tanulmányozáson Rafael elmondta, hogy ő és a felesége arra fordítják a vasárnapokat, hogy meglátogassák a szomszédaikat, és megtanítsák nekik azt, amit ők tanultak. Az úttörő harmadik látogatása során azt tapasztalta, hogy Rafael pásztori látogatásokat végez Az Őrtorony 1993. szeptember 15-ei számában található információ alapján, amely számot az úttörő is használt a pásztori látogatásokra. Rövid időn belül mind Rafael, mind a felesége kereszteletlen hírnök lett, múlt augusztusban pedig mindketten megkeresztelkedtek.

Bár Mexikóban lélegzetelállító mértékben növekedett a Királyság-hirdetők száma az elmúlt években, a fiókhivatal Jogi Osztálya is szorgosan dolgozott azon, hogy tiszteletben tartsák testvéreink jogait. Ennek egyik módja az, hogy állandóan kommunikálnak a hatóságokkal, és biztosítják őket arról, mi hajlandók vagyunk békésen megoldani a nehézségeket. Ennek következtében Chiapas államban, mialatt folyamatban volt a bíróságon egy ügy azzal kapcsolatban, hogy a Tanúk nem vesznek részt a helyi vallásos ünnepségeken — a döntés Jehova Tanúi javára szólt —, a Tanúk ezt az alkalmat arra is felhasználták, hogy  tisztázzák, hajlandók együttműködni a közösség olyan tevékenységeiben, amelyek nem vallásiak vagy politikaiak. Az üggyel foglalkozó hivatalnokokra benyomást gyakorolt az a tisztaság, méltóság és tisztelet, amely nyilvánvaló volt ezek közt az alázatos földművesek között, akik Jehova Tanúi.

Egy Maine állambeli vén az Egyesült Államokban úgy tapasztalta, hogy szolgálatának leginkább eredményes ága a hajókon végzett tanúskodás. Az egyik esetben egy Fülöp-szigeteki hajó főtisztjének tanúskodott. Ez a férfi már kilépett a katolikus egyházból annak alapján cselekedve, amit a személyes bibliaolvasása során felismert. Az első látogatás során a vén az Örvendj a családi életnek traktátust beszélte meg vele. Minthogy a hajó csak néhány napig maradt a kikötőben, az első újralátogatásra még aznap este sor került, amelyet még kettő követett. Testvérünk magával vitte a Társulat hat videofilmjét. A beszélgetések és a videofilmek olyan hatást gyakoroltak erre a tisztre, hogy úgy érezte, komoly változtatásokat kell hoznia az életében. Kifejezte őszinte vágyát, hogy jobban megismerje Isten Szavát, és személyesen alkalmazza azt.

Kanadában a múlt évre tervezett 37 kerületkongresszus közül 9-et Québec tartományban tartottak. Ezek közül az egyiket Québec városában rendezték, ahol 9213 személy volt jelen. Ötöt Sherbrooke-ban tartottak egymást követő hétvégeken. A tartományban tartott kilenc kongresszuson összesen 32 181 személy vett részt. Micsoda változás ez ahhoz képest, amit Jehova Tanúi a negyvenes és ötvenes években tapasztaltak ott! Akkoriban több száz embert tartóztattak le. Egyesek csőcselékkel kerültek szembe. Ők azonban Istennek engedelmeskedtek mint uralkodónak; visszautasították, hogy többé ne beszéljenek az embereknek Isten Királyságáról. Állhatatosságuk eredményeként Kanadában megváltoztak a törvények, és nagyobb védelmet biztosítanak minden kanadai szabadságjogainak. Québec városában most 12, Sherbrooke-ban pedig 4 virágzó gyülekezet van. Jehova megáldotta Tanúi kitartó, lojális szolgálatát.